Képes Vasárnap, 1942 (64. évfolyam, 1-53. szám)

1942-01-02 / 1. szám

Ahol a bors torom... Jegyzetek Rómeóról, a világ harmadik legnagyobb szigetéről Eddig, ha nagyon haragudtunk valakire, egyszerűen oda kíván­tuk, ahol a bors terem. Úgy tu­­datalatt persze valami veszedel­mes, egészségtelen helyet gondol­tunk. Joggal... A hollandindiai szigetvilág, „ahol a sokat emlege­tett bors terem“, több fűszertár­sával egyetemben, nagyon külö­nös világ. Egyik-másik szigete úgy él a köztudatban, mint az el­vesztett paradicsom utolsó szép darabja, egyes részei meg való­ban csak arra alkalmasak, hogy akikre haragszunk, legyen hová küldenünk. Közöttük elsősorban Borneó, amely nagyságra — Grönland és Új-Guinea után — a világ harmadik legnagyobb szi­gete. A világ közepének is nevez­hetnénk, az egyenlítő ugyanis pontosan kettévágja, de éppen ennek a földrajzi ténynek kö­szönheti a sziget kellemetlenül egészségtelen éghajlatát. * Az egyenlítő vidékén állandó a levegő egyirányú, felfelé áramlá­sa. A felfelé szálló levegő azon­ban lehűl — megközelítő pontos­sággal százméterenként egy Cel­sius fokkal — s a benne rejlő pá­ratartalom lecsapódik. Hétközna­pi fogalmazással, állandóan esik az eső. Délelőtt, délután, sőt ha jókedve tartja, egész nap is. Bor­neó évi átlagos csapadékmennyi­sége háromezer milliméter, azaz három méter. Ez pedig azt jelen­ti, hogyha a lehullott esővíz nem folyna le a tengerbe, nem inná be a föld, nem párologna el, ak­kor egy esztendő leforgása alatt három méteres víz tömege borí­taná a szigetet. Iszonyú mennyi­ség ez! . . . Az állandó eső következtében a levegő tele van párával, nedves­séggel, pompás lehetőséget nyújt­va a baktériumok, legkülönbözőbb lázak és betegségek kórokozóinak a buja tenyészetre. A mocsaras őserdők, liánok által benőtt ingo­­ványok, pállott vizű iszapos ta­vak ugyancsak melegágyai a mik­robáknak. Nagyszerű terület ez a bacillus­­vadászoknak! . . . A fehér embernek annál ke­vésbé. Borneón, közel hétszázötven­ezer négyzetkilométernyi terüle­ten alig él párezer fehér ember, a benszülött dajákok száma sem több két és fél milliónál, a Szu­­mátráról bevándorolt malájok már jóval többen vannak, de nem szabad megfelejtkeznünk az öt­venezer kínairól sem, akik arany­mosással és kereskedelemmel fog­lalkoznak. A „sárga“ faj aránylag legjob­ban bírja a sziget európai ember számára szinte elviselhetetlen ég­hajlatát. Az örökös eső, a párás, nehéz levegő, a nyomott hangu­lat beteggé bágyasztja az embert. A lehangoltság őrületté sűrűsödik és kitör rajta a szörnyű betegség, ámokfutó lesz . . . Hogy mégis törődnek a fehér emberek a szigettel, annak is megvan az oka. Borneó hegyei tele vannak arany, ezüst, ón, anti­­mon, vas és réz érccel. És „folyé­kony aranyat“ is találtak, petró­leumot. Borneó évi petróleum ho­zama kétmillió tonna, az egész világtermelésnek majd másfél szá­zaléka. De virágzik a földműve­lés is. Rizsültetvények — van itt víz elég — kaucsuk, kávé, gyapot, szága, a legkülönbözőbb fűszerek. És természetesen bors is. Az ég­hajlat mindezeknek a növények­nek kedvez. Gondoljuk csak el, az évi átlagos középhőmérséklet 27 C fok, a legmelegebb hónap május, és a leghidegebb hónap december, akkor csak 26 C fok a havi közép... Mi lehet ott mondjuk május vége felé? ... Ezek után azon sem csodálkoz­hatunk, hogy Borneó bogár­vilá­ga a legszebb és a legváltozato­sabb az egész földön. Sőt, az ínyenceknek is szolgál­hatunk valami csemegével, Bor­neón található a szalangána fecs­ke, melynek fészkéből „elsőran­gú“ levest lehet főzni . . . Al. Magelhaes társai fedezték fel a szigetet — hogy valamit a törté­netéről is mondjunk — 1521-ben. A hollandusok 1600 táján vetet­ték meg lábukat Borneón. Az Oost Indische Maatschappij, az amsterdami polgárok nagyszerű üzleti vállalkozása 1602 és 1798 között szervezte meg Borneót, többi keletindiai gyarmataikkal egyetemben, de olyan nagysze­rűen, hogy az 1859. és 1862. évek­ben lezajlott angol-hollandus há­borúban nemcsak megvédték te­rületeiket, hanem még gyarapí­tották is. „Ma“ az a helyzet Borneón, hogy Pontianak 145.000 és Band­­jermassin 400.000 négyzetkilomé­terével a hollandusoké, míg az angoloknak csak a sziget északi részén Sarawak, Brunei és Észak- Borneó nem is egész 200.000 négy­zetkilométerével kell beérniök. * A legújabb jelentések arról ad­nak számot, hogy japán csapatok partraszálltak Borneóban is, még­pedig nemcsak Észak-Borneóban, hanem Sarawakban is, így került most Borneó az érdeklődés elő­terébe. P. P. * * Alsó képek: dajak asszony. — Középen: dajak harcos. — Jobboldalon: benszülött gyermek a fúvócső kezelését tanulja. Baloldali kép: ritmikus evezőcsapásokkal, állva eveznek a borneói benszülöttek az ár ellen haladó csónakon. — Jobboldalon: borneói pap, kezében az áldozati madárral, a temetési szertartást végzi. Dajak benszülöttek kis csónakjaikon rendkívüli kitartással evezve,­ többszáz kilométeres utakat tesznek meg. A borneói orrszarvú madár.

Next