Képes Vasárnap, 1943 (65. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-05 / 1. szám
Szentpéteri Ödön zászlós a kormányzói Dicsérő Elismerést a hadiszalagon a kardokkal. Ambrózy Lajos honvéd a Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érmet, Kriston Zoltán törzsőrmester, Varsányi János őrvezető, Milyen a keleti „rugalmas védelem? A közelmúltban újra egy eddig ismeretlen katonai szakkifejezés került a világ érdeklődésének homlokterébe, a ,,rugalmas védelem“, amely az 1942—43-as téli orosz háborúval kapcsolatban vetődött fel. Az elmúlt téli védőharc óriási nehézségekkel járt, de a kemény helyzetek egyúttal értékes tapasztalatok leszűrését is lehetővé tették. Az előző téli védelmi háborút a német és szövetséges hatalmak kettős győzelemmel fejezték be tulajdonképpen. Először azért, mert sikerült leírhatatlan munka, önfeláldozás, kitartás segítségével a négyhónapos szovjetoffenzívát, majdnem teljesen eredménytelenné tenni. Másodsorban pedig azért, mert az illetékes vezérkarok egész sereg kézzelfogható elméleti és gyakorlati tapasztalat alapján dolgozhatták ki az orosz védőharc alapszabályait a következő téli hadjárat megvívására. Ez pontosan így meg is történt, mert alapos megfontolások után megszülettek azok a védelmi harcelvek, amelyek szerint ma, a második téli háborúban egyik szovjet támadást a másik után verik vissza a védők. A keleti fronton alkalmazott újszerű védelmi eljárást általánosságban úgy nevezik, hogy rugalmas védelem, amely nevét a nagyfokú mozgékonyságától és alkalmazkodóképességétől kapta. Az elmúlt téli háborús tapasztalatok azt mutatták, hogy az orosz fél nagyon alattomos tud lenni, és hirtelen, váratlanul, egyik percről a másikra köszönthet rá a harcolókra. A tengely hadvezetés az idén jóval a tél beköszöntése előtt megkezdte már a védelmi munkálatokat. Előbb állott meg az előnyomulás, inkább pár héttel előbb szüntették be a mozgóháborút és lemondtak esetleg néhány kilométer terület meghódításáról, csak azért, hogy azzal is megelőzzék Tél Tábornokot. Hamarosan megindultak a védőállás építésének munkálatai és pedig lehetőleg azokon a helyeken, amelyek a védelmi harcra a legkedvezőbbeknek látszottak. Ilyen helyek pedig a falak szegélyei, a kiemelkedő tereprészek, dombok, halmok, az erdőszegély körüli részek. Ezeken a helyeken ugyanis jó a védők kilátása az előterepre, jól tudnak lőni a fegyverek, és a védőállás hátulról a saját utánpótlás számára könnyen megközelíthető. Tehát az egész arcvonal mentén kikeresték ezeket a legalkalmasabb pontokat és ezeken át cikcak vonalban húzódik a védőállás első vonala. Téved, aki azt hiszi, hogy a védőállás, amely most körülbelül 2000 kilométer hosszúságban húzódik, nagyjából északról dél felé, olyanféle mint valami hatalmas megszakítás nélküli fal. El sem lehet képzelni, hogy a védőállás folyamatos, egy darabból álló kerítésszerű akadály legyen, hiszen ahhoz rengeteg sok anyagra, munkára és emberre lenne szükség. A célt sokkal egyszerűbben, kevesebb „befektetéssel“ is el lehet érni és pedig úgy, hogy a védőállás legelső vonalában csak ezeket a kiemelkedő tereprészeket, fontos pontokat, utakat szállották meg a csapatok. A fegyvereket ellenben úgy helyezték el az egész 2000 kilométeres védelem hosszában, hogy egyetlen egy méternyi darabja sem maradhatott ki a védőállás előtti területnek, ahová valahonnan, valamelyik fegyver nem tudna tüzelni, így teljesen hézagnélküli, folyamatos „tűzfallal“ zárták le a védőállás előtti területet, amelyen belül mindenféle ellenséges megmozdulás megfigyelhető és elhárítható. Ha a védelem vonala csupán egyetlen — pár méter széles — fedezéksorból állana, akkor azt egy erősebb ellenséges páncélos támadással könnyűszerrel át lehetne valahol törni. Azonban tudjuk, hogy a nagy csatahajók testét is több rétegű páncélzat védi a torpedótalálatok ellen. Ha az egyik réteget át is üti a torpedó, vagy akár az egész hajóorrot roncsolja szét, akkor sincs még minden veszve. A cellákra elzárható hajótestben a megrongálódott részt egyszerűen elkülönítik, elzárják és a hajó nem süllyed el. Hasonlóképpen gondoskodtak arról is, hogy a védőállás se omoljon össze, ha át is törik az ellenséges erők az első Bakos Géza zászlós, Fehérváry Pál őrmester, Andorfer János szakaszvezető, Feczák Péter tizedes, Hovanyec Pál honvéd és Sovány Mihály honvéd a Magyar Bronz Vitézségi Érmet kapták. A keleti front téli állásainak életéről számolnak be felvételeink, a téli meleg holmit viselő honvédeink harcairól. Képünk: tüzérségi figyelő az arcvonalban. (Varsányi szds. felv.) A hideg téli verőfényben, csillogó hómezők között egy légvédelmi gépágyús üteg mindennapi munkáját szemlélteti képünk: a lövegtisztítást. -'Vi ’ ' IBP- :. rj*fl A löveg kezelőszemélyzete a harcok pihenőjében kitisztítja az orosz repülők rémét: a magyar gépágyút. A cső már ragyog — akár a hóval takart környék. A szakaszvezető úr elégedetten megszemléli a munkát és (alsó kép) néhány perc múlva már teljes tűzkészültségben néz mindenki a harci események elé. (Varsányi szds. felvételei.)