Képes Vasárnap, 1943 (65. évfolyam, 1-52. szám)
1943-05-04 / 18. szám
Változatok egy nyári ruha körül böző színű, vagy mintás ujjak belekapcsolásával változtatja a ruha jellegét. Az alap kötényruha színe fekete, vagy sötétkék, esetleg nyersszínű. (1). A belekapcsolt rövid japán ujj piros, fehér, sárga színű lehet, aszerint válogatva, milyen a kötényruha színe. A második rajz belekapcsolt ujja pettyes selyem, hasonló anyagból a matrózgallér és csokor a kivágás alatt. Harmadik rajzunk húzottszoknyás kabátkával mutatja be az alapruhát, anyaga az utóbbival azonos. Dereka nagy arany gombokkal csukódik. Ez a kabátka azonban Ma, amikor takarékosság a jelszó és sok ruhát csináltatni nem lehet, de szeretünk változatosan és divatosan öltözködni, keressük meg az ötletet, hogyan lehet egy ruhát többféle formában viselni. A téma nem új, mert hiszen már békében is igyekeztünk egy ruhát apró ötletekkel tarkítani, változatossá tenni. Az asszonyok különösen büszkék arra, ha nem ismerhető fel egy új dísszel felfrissített régi öltözet, néha nagyobb öröm egy jól sikerült alakítás, mint egy vadonatúj toalett. Rajzunkon az „alapruha“ ujjatlan, elől, hátul haraigszabású beállítással. A karlyukba különkétfeléhúzva, különösen esti öltözetté emeli a ruhát. A hetedik rajz szintén nagydélutáni kombináció. Japánszabású vállban húzott emprime ujjak és széles, ferdén szabott megkötődő öv. Ugyanezt a széles emprime pántot két keskeny öv segítségével a szoknyára is alkalmazhatjuk, mint ahogy azt a nyolcadik rajzon mutatjuk be. Kilencedik rajzunk az alapruha háta. Még folytathatnánk a változatok felsorolását, de azt már tervezzék meg kedves olvasóink. Molnár Éva: kétrészes, a derék és a húzott szoknyácska ketté választható, mint ahogy azt a négyes számú rajzon láthatjuk. Itt a bő nyitott ujj felhajlik és széles kézelővel díszített. Ugyanakkor g*kézelővel hasonló színű magasnyakú betétet kapcsolhatunk a kivágásba. Ötödik rajzunk a kabát szoknya részét újabb változatban mutatja be: a kivágás köré fehér csipkeszélű zsabó kerül, a bekapcsolt ujjak pedig egyszínűek a kötényruhával. Ez az összeállítás különösen sötét anyagból elegáns. Hatodik változatunk csíkos buggyos ujjal mutatja be az alapruhát, a kivágás pedig két klippel JO: COLD CREAM VANISHING CREAM EME ET POUDRE VALERY Történetek Mikszáth Kálmánról írta: Sebestyén Ede A tejeskávé. Az éjszaka csöndjében jobban megnyílik az ember szíve, mint a nappali zajban. A lélek mélyén meghúzódó érzések bátrabban nyilatkoznak meg, a zárkózott gondolatok nyugodtabban bontakoznak ki szirmaik közül. A nap fáradalmai, lármája és tülekedése után elülnek az idegek hullámos karikái s az ember könnyebben rátalál önmagára és embertársaira. Az életnek ilyen szerencsés óráját töltöttem egyszer együtt Mikszáth Kálmánnal, kényelmesen és otthonosan berendezett szerkesztőségi szobájában, az Országos Hírlapnál, 1898-ban. Mikszáth rendszerint korán délután szokott bejönni a szerkesztőségbe és éjféltájban, amikor óformán mindenki elvégezte már a munkáját és ráért az ő történeteit hallgatni. Egyszer megtörtént, hogy a munkatársak nagy része időnek előtte elszéledt, csak azok maradtak ott, akik várták, hogy még dolguk akad. Ezek között voltam én is. Valami történhetett ezen az estén Mikszáthtal, vagy talán csak régi emlékek ébredtek föl benne, nem tudom, elég annyi, hogy beszélgetni akart valakivel és éppen engem ért az a szerencse, hogy behívott a szobájába, hallgassam meg. — Tudja fiam, mondta néhány bevezető szó után, az ember olyan gyarló, hogy sokszor nem képes fölismerni a jót és megkülönböztetni a rossztól, sőt az is megesik, hogy egészen összetéveszti a dolgokat. Kezdő pesti koromban történt, hogy hosszabb ideig nem mehettem haza az anyámhoz, annyira lekötött Pesten a munka, meg minden egyéb. Valahogyan aztán mégis sikerült szabadsághoz és pénzhez jutnom, hogy hazautazhassak és siettem az én drága jó anyámhoz, akit nagyon kívántam már látni. Este érkeztem meg, otthon nem is sejtettek az érkezésemről semmit. Édesanyám nagyon boldog volt, alig jutott szóhoz a meglepetésről és az örömtől, de az anyát hamarosan felébresztette az öröm mámorából a háziaszszony, letörölte köténye csücskével a könnyeit és sietett vacsorát főzni. A vacsora, mondanom sem kell, pompás volt, ha jól emlékszem, pörkölt csirke. Boldogan, hogy végre ismét együtt lehetek enyéimmel, jóízűen ettem az anyám főztjét. Olykor-olykor lopva rátekintettem a jóságos asszonyra, aki könnyezve nézte, milyen mohón eszem. Szinte magam is könnyeztem, annyira meghatott az ő szeretettől sugárzó tekintete. No, hagyjuk ezt, mert a tejeskávéról akarok beszélni. Másnap reggel, amikor kijöttem a szobámból, már terítve volt a nappaliban a reggelihez. Gyöngéden üdvözöltük egymást valamennyien, aztán odaültünk a kívánatosan megterített asztalhoz. Volt ott friss kalács, kívánatos vaj, meg kitűnő házisonka, és az anyám hamarosan behozta a frissen főzött illatos kávét is. Legelőbb is nekem töltött be, a vendégnek. Mikor már befejezte a kiosztást, hozzáláttam a kanalazáshoz. Beveszem az első kanállal, nem ízlik, a másodikkal, harmadikkal, az sem ízlik. Megfeledkeztem a helyzetről és letettem a kanalat. Az anyám, aki ismét sugárzó arccal kezdte nézni, hogyan eszem, megdöbbenve nézett rám. — Mi az, fiam? — kérdezte. — Miért tetted le a kanalat? Elszégyeltem magam és nem mertem megmondani az igazat. — Mondd, fiam, miért nem eszel? Nem ízlik talán? — Dehogynem ízlik, anyám, hogyne ízlenék! — Hát akkor miért hagytad abba? Talán beteg vagy? Még csak az kellett volna az ő szegény anyai szívének, hogy betegnek valljam magamat! Láttam, hogy nincs más választás, meg kell mondanom az igazat. — Nincsen nekem semmi bajom, édesanyám, de ne haragud jék érte, nem ízlik. Most hirtelen csodálatos változás történt: édesanyám egy pillanat alatt átalakult aggódó anyából megsértett háziasszonnyá.