Képes Vasárnap, 1944 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1944-05-09 / 19. szám

Csend és félhomály, finom por­szemek táncolnak a nap útjában, a földön hangyák mászkálnak és szembenézünk a ponyva alatt az előbukkant mezei egérrel. Szellő cibálja a sátorfalat, az égen bá­rányfelhők szaporodnak, be­érünk lassan a délutánba ... Árnyék villan a távcsőkariká­ban, újra itt a madár... Megáll és belebámul az objektív tük­rébe ... Nem sokan láthattak ehhez hasonlót; vadmadár néze­geti magát a korszerű lencse­­rendszer fénylő üvegén ... Kö­rülfutja fészket­, rálép a tojá­sokra ... felborzolja melltollait, úgy teríti magát a fészekre, mint hölgyre teszik a báli belépőt... Forog-mozog, nyugtalan még ... Lüktet a halántékom... nem, így nem lehet megnyomni a gom­bot ... életlenné válik a mozgó madártest... ni, most maga alá nyúl és mérgesen kidob valami kacatot a fészekből. A vér is megfagy bennem, hiszen az a távkioldó darabka, ottfelejtett selejtes drótja volt!! Lenyúl is­mét a madár ... szemüvegem be­párásodik a fojtott izgalomtól... egymásután megforgatja mind a négy tojását... ! Elhelyezkedik, megrázza magát, minden tolla külön feláll egy pillanatra, fé­nyes nagy szemeit tisztán látom a távcsőben. Vakít a nap, szik­rázik hófehér mellrésze, zöldes bíborfényben ég a háta... Ahá ... most megnyugodott! Végtelen rétek közepén, szelíd felhők alatt, zúgó nádak ölelésé­ben némán üli tojásait a vad­vizek őre. Hatvan centiméterre a géptől, fejét kissé oldalt tartja, kezem a villamos gombon és megszólal fojtotthangú sípom ... Felkapja fejét, figyelőn mered a sátor felé... halk suhogás, ki­old a mágnes, végigfut a villa­mosság a néma vezetéken... el­­ernyed a redőnyzár finom rugója és a zöld nádrostok­­alól, néma rezzenéssel, elfogta a kis gép az elsuhanó madár tökéletes képét... Április vége volt, zúgott a ná­das, zöld mezőkön sárgult ezer gyermekláncfű... Megkönnyebbült­­ sóhajtások: eredményt hoztak a­­ türelmes órák... Ugranak az alvadászok, szétszedik a sátrat, halk nyikor­gással tekeredik a távkioldó ve­zetéke a gombolyító gépbe... Előbújt az alkony, vakondokok emelgették apró halmaikat a földön. Lehajoltam a fűbeejtett fémkioldó után, éreztem: ned­ves. Lehullott a tavaszesti harmat... Egy érdekes kép a J Kossuth-család egykori határ­­áról Fenti képünket egyik olvasónk küldte be. Az érdekes határ egy­kor a Kossuth-családé volt dán a világosi fegy­verletétel , i s­­ letört a magyar szabad­­jé­k, zászlaja, Kossuth Lajosnak, a­z or­szág kormányzójának is mené­­külnie kellett. Déli irányban hagyta el az országot. Ezt a képet az első világháború során dr. Priszter Szaniszló, mint tanácsos, annak idején tart. főhadnagy ké­szítette Paracsinban (Szerbia), ahol a batár­­ egy gazdag szerb fészerében állt „Itt küldöm azon kocsi képét — így szól a fénykép korabeli, ma már fakuló felirata —, amelyen 1849-ben a Kossuth­­család Törökországba menekült Nagy súlya miatt tovább vinni nem tudták s egy­­gazdag szerb­nél, akinél állítólag a család is egy hétig vendégségben volt, hagyták.“ Helyénvaló volna, ha a Kos­­suth-relikviák szakértői „kivizs­gálnák“ az esetet és ha még le­hetséges, illetékes helyen lépése­ket tennének a kocsi megmenté­sére. 300 Képek a hét eseményeiről Kenedli Zoltán zász­lós a Magyar Érdem­rend Lovagkeresztjét és Kormányzói Di­csérő Elismerést a hadiszalagon a kar­dokkal. Kánay Sándor főhadnagy, Juharos Gyula hadnagy, Bacza Béla zászlós Kormányzói Dicsérő Elismerést had­isza­lagon a kardokkal, vitéz Vegyes Mihály zászlós Hagy Ezüst Vitézség! Érmet, Kövér Rafael zászló, Kis Ezüst Vitézség Érmet és II. osztályt német Vaskeresztet, Mester Miklós, a vallás- és közokta- Vitéz Nagyselmeczi Mérey László Vitéz Háry László vezérőrnagy, a tájügyi minisztérium, újonnan ki­­altábornagy, Pest vármegye újonnan Horthy Miklós Repülő Alap újnevezett államtitkára, kinevezett főispánja, elnöke. A japán haditengerészet főparancsnoka, Koga tengernagy egyik hadműveleti ■repülőgépről történt irányítás közben hősi halált halt. Veesenmayer német követ és meghatalmazott miniszter május 1-én, a nemzeti munka napjának ünnepén a birodalmi német közösség ünnepségén egyik Budapest melletti fegyverkezési üzem csarnokában beszédet mondott. Sztójay Döme m. kir. miniszterelnök megér­kezik a birodalmi német közösség május elsejei ünnepségére. A Duce olasz csapatokat szemlélt meg és különös érdeklődéssel tekintette meg a kiképzés alatt álló legénység gyakorlatait. Ez az a határ, amelyen Kossuth Lajos családja Magyarországról a szabadságharc bukása után el­menekült. Keitel vezértábornagy Graziani tábornaggyal beszélget a találkozó alkalmából. Pálos Frigyes százados, Palotás István őr­mester Bronz Vitéz­ségi Érmet kaptak.

Next