Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-03-13 / 21. szám
csak a kezéhez jutandó adományokról, de az intézet mibenlétéről is időszakonként nyilvánosan számolni. Más részről még alkalmat veszünk eleve figyelmeztetni tisztelt olvasóinkat, hogy leginkább derék szerkesztőtársunk Frankenburg Adolf úr eszközlésére, ki már ez intézet javára másszor is igen sokat tett, folyó évi tavaszhó 5-kén egy „literariai és zenészeti estély“ fog a’ gyermekkórház javára adatni, mellyben a’ czélra közremunkálni, már a’ magasabb körökből is több nemes emberbarát ’s gyöngéd keblű urhölgy ajánlkozott. Mi magunk is felszólittattunk azon alkalommal egy kis „vezér czikk“-nek elmondására , mit örömmel megteszünk, ámbár bokros foglalatosságaink mellett erősen érezzük, hogy nem leszünk képesek az egésznek becsét nevelni. — A' körülményes' jelentés annak idejében következni fog. (Fontos tudósítás a’pesti medárdnapi vásárról.) A cs. kir. fels. a’ m. gazdasági egyesület folyamodására, leginkább a’ gyapjukereskedés előmozdítása tekintetéből, rendelni méltóztatott, hogy a’ pesti medárdnapi vásár ezentúl, ’s már ez idén is, nyolcz nappal később tartassék. Melly kegyelmes rendeletet a’ nm. királyi helytartó-tanács elölegesen a’ szomszéd megyékkel közlötte, értesítést rendelve: ha vallyon e’ változtatás vidéki más városokkal ütközésbe nem jön e ? — A’ Mátyás királynak emelendő emlék felállításával foglalkozó társaság nagy gyűlését f. hó 22-kén délelőtt 10 órakor t. és Pest megye tanácskozási nagyobb termében tartandván, arra minden, már aláirt, vagy azon alkalommal aláírni kívánó honfi ezennel hivatalos. Költ Pesten a’ választottságnak 1841-dik évi tavaszelő 9-kén tartott üléséből. Nyáry Pál m. k. társasági jegyző. — Örömünkre válik egyúttal érdemlett méltánylat jeléül a’ társaság jegyzőjéhez érkezett itt következő levelet közleni: „Tekintetes ur! Csak felszólítás kellett részemről, s azonnal százegy forint és tizenöt kr. váltóban gyűlt be nálam Mátyás király lovagszobrára, mellyet a’ tek. ur czíme alatt múlt hó 22-kén a’ selmeczi sóhivatalnál le is tettem, a’ pesti sóháznál nyugtatvány mellett felveendőt. Aláirási ivet ugyan én nem kaptam, de ezen első nemzeti vállalatot előmozdítni igyekezvén, magam nyitottam ivet, mellyet az ajánlók neveivel együtt van szerencsém átnyújtani. — Szives indulatba ajánlott ’stb. Nagy-solymosi Sipos Péter kir. ezüstkohi-ellenőr ’s táblabiró. — Zsarnócz, tavaszelő 3. 1841.“ Mátyás király lovagszobrára Hárs megye garami járásában Zsarnóczon tett ajánlatok: Bemer György 25 kr., Collinászy János kir. tiszt 2 fr. 30 kr. — 34 kir. fafuvaros 25 krral 14 fr. 10 kr. — 109 kir. ezüstkoh-munkás 15 krral 27 fr. 15 kr. — Floriáni pénztár 2 fr. 30 kr. — Trubstorfer Henrik haszonbérlő 2 fr. 30 kr. — Furtner József plébános 2 fr. 30 kr. — Hammel József kir. tiszt 1 fr. 40 kr. — Herbert Ferencz k. t. 3 fr. 20 kr. — Hurta István kereskedő 1 fr. 40 kr. — Kaschiar Lőrincz k. t. 2 fr. — Köhler Ferencz k. t. 50 kr. — Lipinszky Ferencz 1 fr. — Magaspart városa 2 fr. 30 kr. — Markovich György mészáros 1 fr. 40 kr. — Melchiory József bányász-gyakornok 1 fr. — Melchiory Lajos kir. erdész 1 fr. 30 kr. — Moczay József plebánus 2 fr. 30 kr. — Molcsány Jánosné 1 fr. 40 kr. — Námesznik Lajos lelkisegéd 50 kr. — Niki János k. t. 2 fr. 30 kr. — Noll Henrikné bába 1 fr. — Petricsek János 25 kr. — Schérer József plebánus 2 fr. — Scultéty István bánászgyakornok 1 fr. 40 kr. — Sipos Péter k. t. 5 fr. — Stolcz Ágoston k. t. 2 fr. 30 kr. — Sírba József lelkisegéd 1 fr. 40 kr. — Stróbl Mária, Fáni és Lizi k. a. 2 fr. 30 kr. — Szepessy József lelkisegéd 1 fr. — 54 kir. szénfuvaros 5 krral 4 fr. 30 kr. — Schwarcz Liber 50 kr. — Thuránszky Miksa szénmérő 1 fr. 15 kr. — Weiszgaerber Károly 25 kr. Összesen 101 fr. 15 kr. váltóban. — © Fővárosi újdonságok. Ismét árvíz fenyegetett, és ha az isteni gondviselés nem őriz bennünket, előleges intézményeinket épen nem okozhatjuk, hogy a’A veszély szerencsésen elhárult fővárosunkról! — Reggeli álmunkból tegnap folytonos lövöldözések és harangozások ébresztenek ; figyelmeztettünk a’ közelgő veszélyre, és félelem és zavar közt rendelkezénk, mennyire lehetett, csekély vagyonunk biztosításáról. A’ víz egyszerre 19 lábnyi magasságra nőtt, ’s néhány alantabb helyeken a’ partokon kiöntvén , mint például a’ budai ráczvárosban és pesti molnárutczában, a’ pinczékbe rohant, természetes, hogy különféle álhirek aggodalmunkat még nevelték. Ehez járult még, hogy a’ csatornák igen sok helyen rosszul és fölötte gondatlanul voltak bedugva, a’ viz csakhamar rést törvén sebesen ömlék azokba, ’s ha a’ lakosok munkássága a’ veszélyt még jókor meg nem előzi,néhány utczáink bizonyosan csolnakázhatókká váltak volna. Sokat köszönnek e’ részben a’ pesti aldunajor lakói itteni tímár Pettinger Ignácz urnak, kinek gondossága a’ rések betöltése által a’ víznek további berohanását megakadályoztatá. De egyéb magányosokat is dicséretesen láttunk működni a’ közveszély eltávolítására; ’s ez alkalommal nem lehet mellőznünk az itten szállásoló pattantyús ezred nemes készségét a’ töltéscsinálásban, mihez rövid idő alatt számtalan magányszekerek hordták a’ szükséges ganéjföldet és homokot. Mondhatni, hogy mindenütt a’ legnagyobb élénkség és munkásság mutatkozik, mind rendelésekben, mind végrehajtásban! Azonban nem merjük állítani, valljon ezen improvisált segitség megőriz e bennünket az 1838-diki vizárhoz hasonló veszélytől, ha a’ sűrűn úszó jég soroksári ágba szorulván, hol mint halljuk a’ torlatok még most sem mozdulnak, a’ nap melegétől ’s kedvező felszéltől segítve nyílást nem talált volna, a’ Duna jobb oldalán lefolyhatni. Bizony csak sokat kell nálunk a’ napnak és szélnek segíteni; de egyszer ezek is meg fogják unni az isten nevébeni munkát, 's a’ sor utóbb is reánk fog kerülni.—Délfelé a’ viz apadni, 's aggodalmunk szűnni kezdett.—A’ helybeli polgári lakatosczéh i. h. 7-kén tartott czéhgyűlésében itteni polgármester Tölgyessy János ur lelkes felszólítására a’ kebelbeli Józsefárvaháznál tett lakatosmunkák és szerek árának egyik részét , 3826 ftot, ugyanazon intézetnek ajándékozá , melly nemes tette az érdemes czéhnek nem csak az emberiség nevében érdemes méltó köszönetét, hanem különösen azon okból is számolhat hálás figyelemre, mivel a’ czéhnek tagjai közül csak egy sem vonta ki magát az áldozat ajánlása alól. . (Fejér vármegyéből.) A’ Pesti Hírlap 7-ik számában többek közt Fejérmegyének télhó 18-kán hozott végzései közöltétnek. Hírlapjaink legszebb feladata: a polgári közélet korraható nevezetesb jeleneteit az olvasókkal tudatni, ’s ez által anyagot nyújtani a’ gondolkozásra, mellyből aztán tettek fejlődjenek ki; — azonban a’ közlő tollát pártérdek, önvéleményének túlbecsülése, vagy mellékes tekintetek soha ne vezéreljék, mert ebből egyoldalúság támad; hanem legyen a’ közlemény hiv ’s elfogulatlan rajza a’ történteknek. A’ Fejérmegyei levelező az 1-ső pontban foglalt indítvány szeretetétől kissé felhevülvén, azt akarja az olvasókkal világosan elhitetni, mintha a’ háziadó egy részének a’ nemesség általi elvállalását, mint elvet, annyival inkább elfogadta volna e’ gyűlés, mivel az 1832-ik évi utasításban, mellynek figyelembevétele a’ választmánynak meghagyatott, az elv állítólag elfogadva van. — Azonban az indítvány a’ többség előtt sokkal meglepőbb, váratlanabb, rendkivülibb ’s szép szavakba burkoltabb volt, mint hogy az elvnek elfogadásáról, vagy elmellőzéséröl illy rögtön kimeritőleg ’s eldöntőleg lehetett volna tanácskozni, ’s így csak mint puszta indítvány létetett által az országos tárgyakban munkálódó küldöttségre, melly véleményt adjon, valljon itt e az ideje, az indítványt, mint elvet elfogadni, ’s ha itt van, miképen, melly részben ’s melly föltételek alatt lehetne azt létesíteni? De maga az 1832-ik évi utasítás sem fogadja el olly általánosan az elvet, mint levelező mondja. Sokan, ’s köztök ollyanok is, kik a’ haladás szellemét igen jól értik, ’s kik szabadelvűségöknek ’s áldozati készségöknek e’ gyűlés alatt is fényes jelét adák, ellenvéleményöket igen érdekes okokkal támogaták, miszerint alkotmányos hazánkban mindaddig, mig alkotmányunkat szeretjük ’s épségben fentartani kívánjuk, mig törvény lesz, melly a’ sarkalatos törvények tanácskozás alá vételét is tiltja, mig a’ haladás és nemzeti jólét eszméje az illy lényeges, és alkotmányunk életerébe vágó újításokat okvetlenül nem kívánja, nem látják megérkezettnek az időt, mellyben a’ nemesi kiváltság illy rögtön áldozatul adassék, annyival inkább, mivel számosak azon áldozatok, mellyeket a’ nemesség adó gyanánt a’ haza oltárára részint már rég letett, részint időnkint letesz; — mivel legújabb időkben a’ jobbágyság a’ nemességtől olly engedményeket nyert, mellyek képessé teszik eddigi terheinek könnyebben viselhetésére; — mivel az illy kérdések nem egyebek, mint a’ vagyontalanok harcza a’ vagyonosok ellen, mellyből csak örökös zavar ’s nyugtalanság származik, mi hogy a’ nemzeti jólétnek előmozdítására szolgálna, senki sem állíthatja. Ezek ’s több illyenek mondattak, olly hozzáadással, miszerint idővel, ha ezen lépést a’ nemzeti haladás bővebben megkívánni fogja, a’ nemesség ebben sem lesz idegen czél- és korszerű engedményektől; egyszersmind a’ határozat kiegészítéséhez az ellenvéleményü rész azt kívánta adatni, hogy a’ mennyiben a’ nemesség kiváltságos jogainak egyik életkérdése forogna fen, azon gyűlésre, midőn a’ választmány véleménye felolvastatni fog, az egész nemesség különös körlevél által hivassák meg; de e’ kívánat az inditványi elv pártolóinak inyökre nem levéli, elmellőztetett, ’s valljon miért? hiszen ha jó, korszerű ’s haladásra czélzó az elv, ki fogja vívni magát; ha pedig nem illyen, vagy a’ nemesség általi megbuktatása várható, úgy még nem korszerű, ’s kár volt szőnyegre hozni. Azt pedig senki tagadni nem fogja, hogy a’ nemesi jogok ’s kiváltságok ügyében minden nemesnek szava van, ’s ez csak akkor köteleztethetik valamire, ha nemesi jogának feláldozásával is vagy önkint, vagy a’ nevezetes többségnek hódolva, a’ terhet elvállalni kész. — Miért tehát e’ félénkség, főkép nálunk, hol sokkal csekélyebb érdekű tanácskozásokra gyakran nagy számú nemesség vagy meghivatik, vagy behozatik — némi idő óta? — A’ mi a’ portio, contributio szavakat illeti: ki tehet róla, hogy ezek annyit tesznek, mint adó, adózás; ’s ki tehet róla, hogy az az inditványi elv pártolóinak fülében olly rosszul hangzik, mint az adó szó az ellenvéleményüekében? Ezeket kivántuk levelező iratára megjegyezni, azon kéréssel vevén tőle búcsút: legyen igazságos, ’s ne vélje, mintha az, ki vele ellenvéleményben van, az illy dolgok puszta eszméjétől is, valamint minden haladási lépéstől, visszaborzadna; ne vélje, mintha ezek értelemhiány, elfogultság, szűkkeblűség miatt látni vagy nem tudnák, vagy nem akarnák a’ nyereséget, — vagy ha így vélekedik is, legyen szives, véleményét kissé felfüggeszteni, ’s bevárni, mig az ügy felől az idő, ’s közszellem hozand ítéletet. Végre kívánatos, hogy az indítványok általában, főleg pedig azok, mellyek a’ polgári szerkezet életkérdéseibe vágnak, mindenkor egy gyűléssel előbb tétetnének le a’ tanácskozási asztalra, hogy ott megtekinthetvén azokat, felettük a’ jövő gyűlésig mindenki gondolkozhatnék, ’s jól megvizsgált ’s megérlelt gondolatait a’ tanácsteremben elfogulatlanul előadván, irántok czélszerű határozatokat lehetne hozni. — Sz. P. — 168