Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-26 / 42. szám
rad, és nemes Pest vármegye közönsége tiz ember volt, kevesebb talán mint a’ választmány, melly a’javaslatot kidolgozta. Mi magunk sem voltunk jelen, ’s mondhatnék talán mentségül, hogy hírlapunkat kellett megírnunk, de ez nem mentség, semmi sem mentség s gyáva ember az, a’ki szépítő mentséget keres, midőn hibázott. — És ez Pest megyében történhetik, hol ben a’városban anynyin laknak, hogyha csak azok jelennének is meg, kik épen gyűlés alatt sétalovaglást tesznek, meg a’ casinóban cigaróznak, a’ gyűlés már is népes lehetne! pedig ha Mosonyban tiz ember van jelen a’ gyűlés negyedik napján, mégis csak hagyján; de hogy Pestben 10 —12 ember — bár személyesített jog és igazság — tekins. Pest vármegye közönsége legyen, ez már mégis csak olly fictio, mellynek felfogásához erős képzelőtehetség kell. Hiában, uraim! valljuk meg őszintén, hibázik közülünk a’ közszellem; e’nélkül pedig a’ legszebb institutio is nem egy életeleven test, hanem olly csontváz, mellynek sodronyra fűzött tagjait csak Volta oszlopának mechanismusa mozogtatja. — Személyekből áll és személyek végett a’ társaság; jog és szabadság értelemnélküli puszta üres hang, hahogy az életbe át nem megy; ’s ha mibennünk nincs elég közszellem, gonddal lenni, hogy kebelbevitő elveink az élet ezernyi viszonyaiban alkalmazásra találjanak,nem kétkedünk nyíltan kimondani : liberalismusunk puszta „parádé“; és nagyon igaza volt felejthetlen Kölcseynknek, midőn baráti körünkben gyakran fejcsóválva mondogatá: „Sujtásos nép vagyunk, barátaim!“ Ne is vesse senki ellenünk, hogy e’ ’s ama’ dolog nem fontos ügy. Még egyszer mondjuk : személyekből és személyek végett van a’ társaság, ’s ama’ szegény vérző szivének, ki folyamodást nyújtott be, hogy fiát katonának törvénytelenül besorozták, ’s ki hanyagságunk miatt még csak azt sem nyerheti meg, hogy panaszát más vizsgálja meg, mint a’ ki ellen panaszkodik, annak ez úgy szivéhez közelebb áll, mint ha az emberjogok írott malasztait papiroson decretálnátok, ’s borostyánotokon aludva, menni hagynátok az életet, a’ mikép akar. — Ez a’ sujtásos természet oka, uraim! hogy a’ közigazgatás nem olly lábon áll, mint a’ minőn állnia kellene. Nem ott van a’ baj, hogy egy vagy más tisztviselő ellen panasz létetik, mert hiszen gyarló emberek vagyunk, ’s a’ ki tisztviselő, azért még nem lesz csalhatlanná ; hanem ott van a’ baj, hogy a’ közigazgatási ügyekbeni részvétlenség miatt a’ panasz ritkán orvosoltatik. — Nem látjuk e’ publico politicus kérdéseknél az előnyilatkozásbani vetélkedést? Nem tudtok e példát, mi nem követtetik sokszor el, csak hogy e vagy ama’ kérdésnél két-három szónyi többség szereztethessék? mint járnak a’ körlevelek, begyűjteni a’ begyűjtendőket, mert a’ vegyes házasság kerül szőnyegre! de mutassatok nekem hasonló erőködést, hogy a’ némelly megyében 15 — 20 év óta zavarban levő közpénztárak tisztába hozassanak, hogy a’ nép minden zsarolástól ment ’s minden méltatlanságtól óva legyen, és tisztelettel hajlok le porig; de e’példa ritka,mint fehér holló; és innen van, hogy rendszerünk theoriája szép, gyönyörű , de hiányzik a’ szellem, melly azt éltesse, és a’ néptömegben kevés iránta a’ bizodalom. Fel, uraim, fel! e’ hanyagság nem illik hozzánk; és fel különösen ti, testtel lélekkel aristocraták emlékezzetek meg, mikint vér- és tűzbetűkkel írva van az emberek évkönyveiben, hogy a’ ki jogaival nem él, a’ ki jogai iránt a’ néptömegben rokonszenvet nem valt képes felkölteni, az jogait maga játszotta el, a’ melly osztály nem képes a’ társaság életmozgalmait a’ közönség elégedésére intézgetni, az önmaga tört pálczát önmaga felett. Az 1835-ben alakult agarásztársaság f. é. közgyűlését nyárelő 7-kén d. e. 11 órakor Pesten a’ váczi-utczában gr. Keglevich-házban fogja tartani, mellyre minden t. ez. részvényes ezennel meghivatik. — Kalas Zsigmond m. k., jegyző. Fővárosi újdonságok. Halljunk szép történetet, uraim! épületest, mint egy divortialis per, és tanulságost, mint a’ moral egy német bohózatban. A’ dolog igen egyszerű, ’s mégis igen érdekes. Egy ácslegény estve a’ munka után többi társaival haza menvén, a’ hátán vitt tuskót véletlenül utána jövő más legénynek lábára ejté ’s megsebesité. A’ gyógyítás , bár a’ seb tetemes nem volt, nyolcz napba került, ’s a’ sértő fél orvoslási költség fejében tiz pengő forintot ajánlott, mit azonban a’ másik elfogadni vonakodván, illető helyen panaszt tön. A’ legény idéztetett, ’s minden kihallgatás nélkül ’s a’ legdurvább kifejezésekkel illetve, ötszáz forint fizetésre ítéltetett, melly ítéletnek ha másnapig eleget nem teend, becsukással és pálczaütésekkel fenyegettetett. A’ szegény legény, kinek mindennapi keresetén kívül semmije sem volt, egészen leverve távozott, ’s tanácsot ment kérni mesteréhez, egy igen érdemes ’s közönségesen tisztelt polgárhoz. Másnap azután a’ kirendelt helyen megjelenvén, az öt elitélő egyedet arra kérte: „méltóztatnék neki az ítéletet írásban kiadni, hogy apja, ki Aradon lakik ’s helyette a’ kívánt summát lefizetni fogja, annak valódiságáról meggyőződhessék.“ Az egész alázattal és szerénységgel tett kérelmet ezen fölingerült indulatú szavak követték: „Milly gazember adta neked ezen tanácsot, te sehonnal?“ Mire a’megtámadt nyugottan csak azt válaszolá: „Én, tekintetes uram, ’s még egy jó akaróm!“ A’ pörnek természetesen egyszerre vége jön, ’s a’ legény ördög nevébe utasittatott, de az ötszáz forintot többé nem követelték tőle. Nem hiszszük, hogy ezen eljárásnak commentariusra volna szüksége. A’ tény valódiságáról azonban három ember — becsülete és nevével — kezeskedik.—A’ „Közlemények“ jelentik, hogy a’ soroksári utczában múlt évi tavaszelő havában Szvetenay Márton által kezdett kaszárnya ’s katonatömlöcz építése folyó évi tavaszhó 24-kén elvégeztetvén, az e’ végre rendelt vegyes biztosság által szoros vizsgálatra vétetett, ’s minden tekintetben czélszerűnek találtatván, gróf Rothkirch sorezrede által i. h. 7-kén ünnepélyesen elfoglaltatott. — E’ napokban Dolezsal kávéházában a’ királyutczában, azon barlangok egyikében, hol a’ hazárdjátékok a’ falon függő rendelmény szerint meg vannak engedve, tanúi voltunk egy esetnek, melylyet ezennel közlünk, szíves figyelmeztetéséül azoknak, kik a’ dolgon segíthetnek. Egy fiatal ember (szobafestőnek mondják) az úgynevezett hanzerljátékban (egy neme a’ hazárdjátéknak, melly mióta Bécsböl száműzetett, nálunk fölötte divatos kezd lenni) már csaknem minden pénzét elvesztvén, valahára egy húszast nyert; a’ bankadó, egy száraz magas termetű pinezér, neki hamis pénzt adott, ’s mivel ezt elvenni vonakodék, őt rövid vita után pofonüté. A’ megsértett — természetesen — lármázott, mire a’ jelenlevő biztos, kinek felvigyázása alatt történik a’ játék (tizenegy óráig estve, azután felvigyázat nélkül reggelig), botot emelvén a’ festőre, ime’ szavakkal inté csendre: „Hallgass, gazember! mert rosszul jársz.“ A’ szegény fiatal ember, bízván igazságos ügyében, ’s csudálkozván, hogy a’ „biztos úr is segíti a’ hamis játékosokat,“ a’ pinezértöl újra megtámadtatik, ’s ezen kegyteli útbaigazítással: „várj, semmirekellő ! majd megtanítlak én kikelni a’ mi derék commissariusunk ellen,“ — az ajtón kilöketik. A’ biztos öntetszőleg elmosolyodott ’s a’ játék darab ideig csendesen ment. A’ béke azonban csakhamar ismét megzavartatott. Két suhancz a’ tételen összeveszett, ’s először egymás hajába kapott, azután pedig az egyik bicsakot rántván, ellenére akart rohanni, et bizonyosan megsebesítendő, ha szándékában a’ körülállóktól meg nem gátoltatik. A’ felbőszült ficzkó iszonyúan káromkodik, ’s mi felszólitók a’fenérintett biztost, fogatná el a’ dühöngőt, mig valamelly veszedelem történnék. A’ biztos erre azt felelé: „Nekem nincs hatalmam, valakit árretáltatni, én csak kibékités végett vagyok itt,“ ’s ezzel a’ két ellenfelet hajánál fogva ’s viaticumra mindegyiknek egy törökös poflevet adva, ezen utasítással taszitá ki az ajtón: „Ne most veszekedjetek oda ki, de itt ne háborgassátok a’ becsületes (?) embereket.“ Illy és hasonló esetek történnek itt ’s még más rokonszellemű helyeken naponkint, ’s megújulnak minden órában, ’s történnek a’ város közepén, egy városi biztos felvigyázata alatt, kinek még magának is volna felvigyázatra szüksége, hogy ama’ deák közmondást: „a capite foetet piscis,“—ne kelljen alkalmazni. Nem vitatjuk ez alkalommal, mennyire szabad vagy nem szabad illy emberzsákmányoló monopóliumoknak létezni, mennyire vannak azokban a’ legüdvösebb rendőrségi intézmények is kijátszva, mennyire veszélyeztetvék vagyon és közbátorság? ’s csak azon plura desideriummal végezzük, bár a’ városi hatóság szerény figyelmeztetésünket szokott jó indulatával fogadná, ’s jövendőre szigorúbban megválasztaná azokat, kiket üdvös és czélszerű rendelményei fölügyelésével megtisztel! A’ városi tanács e’ részben ugyan — mint már többször említék — szorgalmatosan megkezdé az alulróli gyomirtást, mi által ezentúl nem csak polgárai jólétét eszközlendi, hanem a’ nyilvános véleményt magának le is fogja kötelezni. — Egy Ferencz-külvárosi korcsmárosné kényszeszszel végzé életét. A’ kényszeszszeli öngyilkolás nálunk már semmi különös, azonban különös az (tán lélektani tekintetből is), hogy a’ nevezett személy néhány hét előtt sz. kereszti búcsún volt, ’s mióta onnan visszatért, szüntelen halálos gondolatokkal vajúdott, mig végre csakugyan megölte magát. — Az aldunasor lakóinak a’ Muzsik-féle vágószék ellen a’ városi tanácshoz benyújtott folyamodása, vizsgálat végett, a’ kapitányi hivatalnak adatott által. Az előbbeni, ugyane’ tárgyban ezelőtt egy évvel beadott folyamodás, mellyben a’ nevezett eseten kívül egyéb visszaélésekről is létetett említés, — a’ tárgyak különfélesége miatt több kézben megfordulván, eltévedt; mitől azonban—reméljük—most nincs okunk tartani. —A’ hires, tizenegy éves, erdélyi születésű klavirvirtuoz Filtsch néhány nap múlva Pestre érkezik, és első hangversenyét az itteni jótékony nőegyesület javára adandja.— Nemzeti színházunkban múlt héten a’ „Tékozló“ adalék, melly alkalommal egyik színész szabadságot von magának, Asztalos Károly színházi titoknok urat egyik énekében kifigurázni. Teljességgel nem helyeselhetjük, hogy egy színész, ki valamint az egész közönség iránt, a’ páholyoktól kezdve egészen föl a’ kakasűlöig, úgy elöljárói iránt is, habár ezekről el is lehetne mondani a’„fac me talem, talis erő“ deák közmondást, mindig Hiedelem- és tisztelettel tartozik viseltetni, — nem talál nemesebb és hozzá méltóbb eszközt, a’ közönséget mulattatni , ’s azt akarja magányezivódásainak tanújává tenni. Lehet, hogy a’ nevezett színésznek ’s tán többi társainak is igen okuk van, a’ titoknak arra neheztelni, ’s hogy bajuk a’ színház mostani körülményei közt nem olly könnyen lesz orvosolható, mégis az illyen boszú, ha megnevetteti is a’ nagyobb tömeget, igen utczai szagú, ’s az értelmesebb közönség jóváhagyását semmi esetre sem fogja kivívni; ez pedig — úgy hiszszük — a’ kifigurázó színész előtt is nagyobb nyomatéku leend, mint a’ karzat néhány helyeiről (mert ott is vannak ám értelmesebbek, valamint földszint olyanok, kik a’ karzat akármelyik torokhősével versenyezhetnének) 346