Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-06-05 / 45. szám
SZOMBAT 45 NYÁRELŐ 5. 1841. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvanv utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések, halálozás. Vezérczikk. (büntetőjog). Egyesületek. Vakok- és gyermekgyógyintézetrel adakozások. Köszönet. Iparegyesület. (Kérelem ’s a’ bécsi műegyetemi tanulók levele.) Gazdasági tudósítások. Lóverseny. Leánynevelő intézet. Fővárosi újdonságok. Megyei dolgok. Gömöri gyűlés vége. (vegy. házas, kettős benef., gyorsírók, avatási áldás megtagad. Gyöngyössy ’s Marjássy István emlékei.) Barsi gyűléshez pótlék, stb. választ., börtönügy. Veszprém (visszapillantás az ujonczozási ügyre, katonaélelmezés árcsökkentés utján tervezve, némelly vegyes ház, röpiratoknak a’ megye rendeihez ajánlása visszautasítva.) Borsod (vegyes ház, örökös küldöttségek et quidquid eo pertinet, helv. hitvall. tiszamell. kér. gyűlés, korlátolt szűkkeblű nézetek. Rövid közlés Nyitrából. Temesvár. (Daniel Constantin önképezte festész, képtár, és nemzeti óhajtás egy nemes herczeghez). Külf. napló. Ausztria, Spanyol-, Angol- Franczhon, Török határszélek, Egyiptus Értekező: Büntetőjog Zoltán Jánostól. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. 0 cs.’s apost. kir. felsége gróf Zichy Ferenczet, pozsonyi váltótörvényszéki elnököt, udv. tanácsosi czimmel megajándékozni,—Kukovich János horvátországi ítélőtáblás tiszt. ülnököt ’s Busán Herman Zágráb megye helyettes alispánját a’ bánsági tábla ülnökeivé, — Spitko Boldizsárt pedig a’ m. kir. udv. cancellaria számfeletti fizetéses fogalmazójává méltóztatott kegy. kinevezni. (H .k.) A’ rm. magy. kir. udv. kamara Kummer Rudolfot sopronyi só- és harminczadellenőrségre, —Fricsek Venczelt pedig simonyi só- és harminczad-beszedőségre alkalmazó. Pécsujfalusi Péchy János Abauj megye volt főszolgabirája ’s országgyűlési követe meghalt. Vezérezikk. (Büntetőjog.) Ha hírlapunk 45 számain ’s a’ magyar időszaki sajtó többi termékein végigtekintünk, lord Brougham Pantheonja jut eszünkbe, mellyről mondatik, hogy benne Alfred a’nagy király, Medicis Lőrinczczel, VI. Edward és Harun al Rasid, Newton és Protagoras, Pascal és Julian a’ hite változott, Adrián pápa Adrián császárral és Greg Johanna Roland asszonynyal egy istenített családba gyűjtvék. A’ legkülönszerűbb jellemek tarka öszvege úgy hogy a’ bámuló felületesség hasztalan néz körül a’ veres fonal után, melly kimutassa, minő elvet istenít e’ férfiú, kinek Pantheonját illy csoport lakja. És csak keveseknek adatott belátni a’ különszerűség egységi kapcsát; és csak e’ kevesek értik a’ históriát. — így a’ hírlapok. A’ nemzeti élet proteusi változatinak caleidoscopjai élőnkbe tálalják a’ különszerűség zagyva tömegét, mellynek egy régi kapcsa nem a’ programma szavaiban áll, hanem a’ szellemben, melly sejditlenül ömlik el minden betűn, mit a’ meggyőződés ereje, árúba soha nem bocsátott tollát szívmelegébe mártva, irt vala. Hol e’ szellem hiányzott, ott mulékony a’ hatás, mint a’ hulló csillagfény. De nekünk hirlapiróknak fáj, fáj mondhatlanul, ha még olly szózatunk is, melly éveken át izzadott stúdiumnak töredékes hangrezgése volt, nem tör utat magának az életbe; mert a’ mai olvasmányt, még mielőtt átfontolgatnók, feledékenységbe meríti a’holnapi, kevés órák alatt a’ tegnapinak sorsában osztozandó. Vagy ha nem igy volna, mikint történhetnék, hogy a’ mit például gyönge tollal bár, de a’ meztelen életből kölcsönzött vonásokkal „szelíd tortúra“ ’s„nyilvá-] nosság“ czím alatt irtunk, semmi gyümölcsöt sem termett? mikint történhetik, hogy tapasztalt férfiaktól, kiknek jó szándéka felül van minden kétségen, folyvást kell hallanunk az ellenvetést: „ha ott, a’hol az indiciumok csalhatlanok, egy kis kényszerítést nem használunk, nem jő ki soha egy vétek is ;“ és felejtik, hogy a’ hol az indiciumok csalhatlanok, ott kifaggatott vallomásra nincs szükség; a’ hol pedig nem csalhatlanok (pedig mellyik indicium csalhatlan a’gyarló ember előtt ott gyakran megtörténhetik, gyakran megtörténik, hogy ártatlant kínozunk. Pedig csak ne veszítsük soha szemeink elöl, hogy a’ vádlott még nem bűnös, és inkább maradjon minden ötödik bűn büntetlenül, mint egy ártatlan büntetve. Indiciumok! boldog isten, van e a’jogtudománynak szerencsétlenebb elmeterméke, mint az indiciumokróli tan ? Ha csak példa kell, mennyire biztos vezér az indicium, meg fogjuk kérni egy érdemteljes, hazaszerte tisztelt hazánkfiát, hozza emlékezetünkbe azon Somogy megyei juhász szomorú történetét, kit minden kigondolható indiciumok gyilkosnak kiáltottak, ’s meg is halt a’ tömlöczben ártatlanul. És mi elfogjuk mondani ama’ Bereg megyei csapláros történetét, ki nejével együtt bevallotta, hogy egy Scultéti nevű sáfrányost megölt; holott ez a’ vélt megöletés után, épen egészségeden, egy hajszálban sem sértve, Zemplén megyében kocsiskodott; — ezt és amazt és száz más esetet a’ vak történet világosságra hozott; de fontoljuk meg, hogy az illy vak történet nem rendes esemény, sőt ritka, mint ternek a’ takarékpénztár veszélyes ellenségében, a’ lottójátékban; — és ezernyi esetet fed a’ sir, tömlöcz, meg az ott tanult későbbi bűn; mig egy amollyan tudomásra jő. Bár soha se felejtenek, hogy a’ nyomozó bírónak isten és lelkiösméret előtt feladata nem az, hogy vétkest, hanem hogy igazságot süssön ki. — Azonban a’ faggató procedura irtózatos eredményeinek okai nem annyira a’ személyekben, mint az institutióban feküsznek; mert a’ mint már a’ hires Arnim porosz justiezminister rég megmondotta, ’s Europa minden részei — mellyeknek eskütt székeket nem adott az ég — hangosan kiáltják: ,,a’ titkos inquisitionalis pertől az inquisitionalis tortúrák elválaszthattanak.“ Mert ne gondoljuk, hogy bot és koplalás és sötét magánytörülöcze), bak és gúzs és csavaros gyűrű, és ama’ lábdobbantás a’ nagy patkós csizmával a’ faggatottnak lábt újaira a’ kínfaggató eszközök tárát egészen kimerítik. Maga az örökös faggatás morális tortúrája is, melly mindenféle furfangos kérdésekkel a’ faggatottat ellenkezésekbe bonyolítja az; a’ hiedelem, hogy minden szóval árthat magának, ’s minden szóval mondhat ollyat, mi a’ nyomozó biró indicialis theoriája szerint hazugság lehet, ’s egy kis szelíd tortúrát vonhat maga után, — ez a’ morális tortúra magában elég, hogy némelly vádlott seregek gyilkossának vallja magát, bár soha már marosi verebet sem ölt. De ép’ azért, mivel büntetőjogi törvénykezésünk szomorú eredményei magából a’ rendszerből származnak, minél többet gondolkozunk, annál erősebbé válik bennünk a’meggyőződés, hogy a’ jog ’s igazság szent nevétől követelt orvoslás csak az egész büntetőjogi eljárásnak gyökeres átalakításával eszközölhető. — Tudva van, miképen III. Innocencz pápától a’ hyerarchico-theocraticus uralkodási rendszernek tulajdonképi alkotójától jó a’ titkos faggató bűnper eredete. Igaz ugyan, hogy ő ezt (X. Cap. 21. 24. de accusat.) közvetlenül csak az egyházi törvényszékeknél hozta be ; de a’ hatalomvágy természeti egysége, mihamar oda vitte a’ dolgot, hogy a’ hyerarchiai elvek, világi bíróságoknál is legyőznék a’ szabadabb jogelveket, mellyeknek minden civilizált, minden szabad nemzetnél ős eredeti typusa volt, hogy a’ vádlott polgártársai a’ „bűnös“ szó kimondásában nyilvános és szóbeli per útján közremunkáltak ; és innen van, hogy a’ titkos faggató perrendszer teljes szörnyűségében csak ott verhetett gyökeret, hol a’ törvények a’ nép által nem értett nyelven íratván, ama’ polgártársi részvét, előbb nehezítve, utóbb lehetet lenítve jön, mig végtére egészen elenyésznek. Azonban istennek hála törvényeink immár magyarok, ’s ezzel itt a’ csalhatlan kezesség, hogy büntetőjog tekintetében is viszszatérendünk ama a rendszerhez, mellyet az elévesülhetlen igazság világhatalma követel. Mondjatok bár optimistáknak uraim, de e’ hit mi bennünk olly magasztos meggyőződéssé erősödött, hogy nem kétkednénk nyíltan kimondani : bár mennyire sürgessen időt nem veszteni a’ személyes biztosságnak ’s néperköltsiségnek mérhetlen súlyú tekintete, inkább óhajtanék, hogy a’ legközelebbi országgyűlés büntető törvénykönyvet még ne alkosson, mint egyengető fellépésekkel jövendőnket compromittálja; mert ha valahol, a’ törvényhozásban igaz, hogy egyetlen szerencsétlen alapelvben százados átok rejtezik, ’s a’ menekvés, minden naplenyugtával nehezebbé lesz. Emlékezzünk csak az ősiség elvére! mennyire tapasztaljuk, hogy praeterita melius reprehendi quam corrigi possunt. És itt elvonulnak a’ gondolkozó fej előtt minden körülmények árnyékképei, mellyek komolyan intenek , tegyünk mit helyhatósági törvényes rendszerünk tenni enged, előlépésül a’ nagy czél fölé. Mutatkozik is e’ részben sok törvényhatóságoknál bizonyos mozgalom, bizonyos készség, bizonyos tenni akarás; csakhogy nézetünk szerint ritkán, vagy épen nem kérünk tanácsot a’jövendőtől, minek majd következése lesz, hogy buzgalmunknak elkülönzött munkagyűrűi tán majd belé nem illenek az egésznek lánczola *) Egykor a’ büntetőtörvényszék, mellynek tagja valék, tömegben ment le, a’ tömlöcz foglyait megnézni. Kinyittatok a’ magányos sötét celláknak , vagyis inkább ablaktalan, ölnyi kalitkáknak vas ajtait, ’s egyiknek hideg kőtábla padolatáról élőnkbe vánszorog egy sápadt alak és lábainkhoz omlik, és összetett kézzel könyörög fel hozzánk: „Uraim! az irgalmas isten nevére kérlek, adjatok valakit, a’ kihez egy szót szólhassak, legyen bár egy őrjöngő bolond, csak ember legyen.“ És gondoljátok, uraim , büntetésül méreteit rá a hidegen sötét kalitkának dologtalan magánya? nem, ő vádlott volt; öt esztendő óta folyó boltfeltörés vádjábeli pőre; ő ez öt év alatt mindig tömlöczben ’s másfél év óta illy tömlöczben volt! — Egy hét múlva ítéltünk pőrében, ’s — mint mondani szoktuk — bizonyítványok elégtelensége miatt —a’ vád alól közakarattal fel- foldoztatott. — Százakat tudnánk ehez hasonlókat mondani. — Szerk.