Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-06-12 / 47. szám
Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Ilorváth-házban 583 d. szára alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halábozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Vezérczikk. (Közmunkák). Multidllitás. Vásári árjegyzék. Lóverseny. Fővár, ujdons. Pesti gyűlés, (limitatio és husárszabás részletesebben , rövid közlések , adóügy, Fáy indítványa , büntető törvényszolgáltatási javítás, nyomozása’ május 7-kei esetről, 1831-ki katonák haza eresztve). Csanád (1647: 14 egy kis menydörgés villám nélkül, kisgyülések eltörölve, törvényszékek kevesitve). Ung (szatmári pontok, 1647. 14. régi oklevelek lemásolása academiánk számára, Pest kivonata megyei levelezés iránt ’stb.) Kraszna (lisztválasztás megsemmisíttetik, a’ rendek törvényhez ’s jogaikhoz ragaszkodnak). Zemplén (Szemere Miklós nyilatkozása. Orosháza (esperességi gyűlés hanyagság közügyekben). Felszólitás a’ vizadó iránt. Igazítás. Külf. napló. Ausztria, Angol-, Francz-, Spanyolhon. Egyiptus. Török határszélek. Értekező. Szabad föld, Bez eredj ist. A’ magyar orvosok és term. vizsgálók első közgyűlése Pesten III. közlés, Dr. Sehoepff. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY.V 0 cs. ’s apost. kir. felsége gróf Almásy Móriczot a’ pesti első-birósági váltótörvényszék elnökét, udvari tanácsosi czimmel méltóztatott kegy. felruházni. (44 . k). A’ m. m. kir. udv. kamara Leckner Ferenczet budakeszi, Kremszner Ferdinándot pedig óbudai erdészségre alkalmaz». (44 — k). Vezérczikk. (Közmunkák.) Említők is Somogy vármegyének közmunkák iránti határozatát. Vezérelvül volt a’ véleményező választmánynak kitűzve, hogy a’ közmunkákra fordítandó napszámokat határozá meg. E’ végett mindenek előtt ismerni kellett az erőt, mellyről rendelkezhetni, ’s ez körülbelől 7200 egész telekre ’s az 1828-iki összeírás szerint 3900 házas és 2000 házatlan úrbéri zsellérekre tétetik. Ez alapfölvételben „körülbelől” szó és 13 év előtt készült,— ’s tudjuk, mikint készült— összeírás emlittetvén, egy neme látszik az ingatagságnak, bizonytalanságnak, mellynek habgyűrűi aztán természetesen az egészen szerteterjednek. Erről a’ választmány kétségtelenül nem tehetett, csak sajnálható, hogy határozott erőszámvetésre nem építheti munkálatát. Mi e’ sajnálkozásban teljes lélekkel osztozunk, mert ez adathiány újabb bizonyságul szolgál nekünk, hogy édes honunkban az adókivetés ’s közterhek elrendezése koránsem azon vezérelv körül forog, hogy igazság ’s arány szerint részesüljön minden adózó a’ közterhekben, hanem épül titkolózáson, melly titkolózásnak iránya, a’ közterhekből minél többet másokra róni, hogy a’ mi népünk minél kevesebbet viseljen. Ezen iparkodik minden követ az országgyűlésen törvényhatóságára nézve, ezen minden szolgabiró kerületére nézve. — Mi névvel nevezhetnek az illy rendszert kerekded-magyarán? nem akarjuk kimondani, de annyi bizonyos, hogy a’ tiz parancsolatok mindenikével aligha megegyezik. Midőn én, ki ezeket irom, a’ közéletben részt venni kezdék, midőn még az énlábú valóság meg nem tördelé vágyaim merész szárnyait, és azt gondolom, csak akarni, erősen akarni kell, hogy az igazság igéje testté legyen, adó viszonyaink fonákságát tisztán átlátva, néhány rokonkeblű ifjú barátimmal mindent elköveténk, hogy megyénkben a’ közterheknek igazságos elosztását eszközöljük; nevezetesen a’ közmunkák iránt is mélyen éreztük, hogy mindenek előtt a’ disponibilis erőt ismerni kell: oda vittük tehát a’ dolgot, hogy a’ szolgabirák szavakat adnak, kerületeik erejét a’ szolgabirói karnak alispán elnöksége alatti gyűlésében valóság szerint hitelesen fölfedezni (hogy ez közgyűlésen történjék, kivinnünk lehetetlen volt). És vala pedig a’ szolgabirák közt egy barátunk, ujoncz tisztviselő, mint én ujoncz táblabiró; ez úgy gondolá, a’ dolog fenékig tejfel, és felirta kerületének, legkisebbnek az egész megyében, utolsó kisuját szigorúan. Ép’ az nap reggelén, mellynek estéjén diadalát ünneplendő vala a’ szolgabirói őszinteség, ujoncz szolgabiró barátunkkal egy veteranus főszolgabíróhoz vetődünk, kinek járásában 52 erős helység van, háromszor több ’s háromszor erősebb, mint amazéban; és történetesen asztalon fekszik járáserejének lajstroma; belé pillantunk, ’s az összeg sokkal kisebb szám vala, mint amannak leggyöngébb járásában; ujoncz szolgabiró barátunk tűzbe jött, és az adott szó szentségét és mit én tudom, mit emlegetett; de az érdemes veterán mosolyogva legyintett kezével: „Beszélhet nekem uram öcsém, nem vagyok én bolond, hogy járásomat megrontsam.“ — „Vagy úgy?“ — monda ujoncz barátunk — és tollat von, és kihúzta conscriptiójának két harmadrészét, és mi földre eresztök vágyaink fencsattogó szárnyait, és segítőnk neki nach bestem Wissen und Gewissen törölni, vagyis más szóval, segíténk neki hivatalos hitelességgel hazudni. E’ rendszer ugyan tömérdek kárt okoz, de még többet okozna, hahogy a’ természetben a’ gravitatio törvénye ellenállhatlanul nem uralkodnék, ’s nem eszközölné, hogy a’ falladákban is bizonyos arány legyen: egyik valótlanság a’ másikat némileg paralizálja ’s ennélfogva, mivel a’ végszélek találkoznak, a’ rendszerített valótlanság némileg közelít valósághoz, csakhogy jaj a’ népnek, mellynek tisztviselője — mint a’ mese szól — termetes akar lenni a’ paposok közt. Nézetünk szerint mindaddig, mig a’ legszigorúbb, személyenkinti kivetés (individuális repartitio), mellynek egész nyilvánossággal, ünnepélyességgel ’s a’ népnek arról elöleges fölvilágositásával kell történni, hogy minden, a’ mit elhallgatni engednek, a’ többieket ’s különösen a’ szegényeket terheli, minthogy nekiek nincs mit elhallgatniok, — mindaddig, mig ezen személyenkinti kivetés, úgy a’ rovatos (dicalis), mint az országos (portalis) kivetésben alapúl nem vétetik, — mindaddig sem törvényhatóságok között az országban, sem járások között a’ megyékben, sem helységek között a’ járásokban, sem egyes lakosok között a’ helységekben nem lehet arányos, nem lehet igazságos a’ kivetés, ’s mindig a’ szegény lesz nyomva leginkább, kin mégis isten és ember törvénye szerint leginkább könynyítenünk kellene, kit azonban — közmondás szerint igazán szólva — még az ág is húz. — De visszatérve a’ Somogy megyei javaslatra, olvassuk benne, hogy minden telkes jobbágy évenkint 24 gyalog vagyis 12 vonós napszámot (felét őszkor, felét tavaszkor) káros megeretetés nélkül dolgozhat, házas zsellér évenkint négy gyalog napszámot, házatlan pedig kettőt, mindnyájan napkelettől napnyugotig. De a’ jövés-menés ezen szabályzásba nincs beszámitva. Hogy pedig illetőségén felül senki se terheltessék, minden helységnek könyvecskéje lesz, melly-l be tartozása szintúgy beiratik, mint az illető főszolgabíró által utalványozott napszámok az elhasználó tisztviselő által nyugtatványilag bejegyeztetnek. A’ megyei közmunkák pedig (mert csak ezekről ’s nem a’ helységbeliekről van szó, ezek minden községnek külön teherül maradnak szükségesekre és hasznosokra, rendszerintiekre és rendkívüliekre soroztatvák, ’s a’ nem annyira határozott mint gyanított erőöszveg használata e’ szerint osztályoztatik. — E’ javaslat a’ választmányhoz első ízben a’ végett jön visszautasítva, hogy az ingyeni közmunkáknak pénzbeli megváltása iránt véleményt adjon, ’s a’ tettleges alkalmazáshoz még szükséges számolási adatokat szerezze meg. A’ jelentés, mellyet a’ derék választmány e’ visszautasító határozatra tön, meggyőzött bennünket, hogy e’ tárgyban végetlen lehetett a’ súly, mellyel előbb az adózó nép terhelve volt, és nem ritkák a’ visszaélések; mert a’ jeles javaslat leginkább a’ körül forog, hogy legyőzze a’ nehézségtámasztó ellenvetéseket, mellyek a’ réginek megtartására talán fegyverül használtattak. És ámbár mi úgy vélekedünk, hogy a’ javaslat igy, a’ mint áll, a’ mértéket nem ismerő, vagy legfölebb csak egyes tisztviselők humanitása által mérsékelt tehernek égrekiáltó jogtalanságát megszünteti ugyan, és igy a’ régihez képest valóságos üdv és boldogság, de nem kereste föl mindazon módokat, mellyek a’ kényszerített munka mérges falánkjait tompíthaták , mindazáltal olly elveket látunk a’ derék javaslatban, mellyekben szívvel lélekkel osztozni, dicsőségünknek ismerjük, úgy hogy kétségtelenül nyereségnek veendik tisztelt olvasóink, ha saját véleményünket a’ jövő számra halasztva, néhányat ez arányelvek közül elősorolunk. „Ez ország minden rendes közterheit a’ szegény adózó nép viseli, a’ követeléseknek tehát, miket a’ közálladalom tőle megkíván, olly határok között kell maradni, hogy a’ létének biztosítására nyújtott javak körét túl ne hágják, különben alapot vesztve, zsarolássá fajulnak, ’s orvosolhatlan nyomorúságot okoznak.“ — Szent ezen elv, és annyira szent, hogy valóban mélyen kellett a’ választmánynak az akadályok sárkányerejét ismernie, midőn mégis ezen elv daczára egy-egy telektől jövés-menésen és a’ helybeli közmunkákon kívül, mellyekhez még csak a’ levélhordást is hozzászámitá, évenkint 24 napi kényszerített ingyen közmunkát javaslótt; mit önmaga is olly terhesen soknak vélt vala, hogy nyíltan kijelentené, miképen feddéstől kell tartania, ha valaki naptárt véve kezébe, számba veszi a’ maroknyi időt, melly, mindent levonva, a’ szegény embernek szabad munkája megmarad. Idő és munka a’ két nagy soksorozó, melly a’ nemzeti vagyonosság öszvegét előállítja; de ép’ azért, valameddig a’ kényszerített munkák határozatlanul, vagy legalább súlyos nagy mértékben emésztik a’ megbecsülhetlen két kincs erejét, anyagi pazarlás ’s a’ tunyaságnak és titkos boszúságnak erkölcsi mételye erőink szabad kifejtésének mint éhes farkas, útját állja el, ’s lehetnek közöttünk egyes gazdagok; és ha ezt nemzeti jólétnek nézitek, ám legyen nektek hitetek szerint: de a’ tömeg mindig csak szegény maradand, mint törvény és megye stylusa szól, mellyre a’ földi javak közül legfőbb ál- 93