Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-26 / 42. szám

SZERDA 42. TAVASZUTÓ 26. 1841. Mestjelen e’ hírlap minden héten kétszer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordásnal 6 fr, borítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai H­orváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden ca. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ha egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 6 pengő krajczár számíttatik. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ második félévére. Midőn lapjaink tisztelt olvasóinak zsenge intézetünk iránt mutatott pártfogásukért legszívesebb köszönetét mondanánk, egyszersmind szerencsénk van előfizetést hirdetni a Pesti Hírlap második félévére. Az előfizetési díj a­ régi maradvány mindenik lap fejezetén olvasható. Mi azonban lapjaink érdekét folytonosan nö­velni törekvendők, nagyobb íveket, ’s tömöttebb, de mégis könnyen olvasható betűkkel adandunk, hogy a tárgyak tömérdeksé­­gének minél inkább megfelelő változékos olvasmányt nyújthassunk. — A’ közelgő pesti vásár legbiztosabb alkataiul szolgálhat, lapjainkat egyenest nálunk megrendelni; mi által egyszersmind eleje vétetik a’ sok h­lyről panaszlott hátramaradásnak, b­ár a’ kézhezjutás körüli panaszokat orvosolni mindig hatalmunkban állana; — de mi csak annyit tehetünk, hogy az útközben elté­vedt, vagy kézhez nem szolgáltatott példányok hiányát örömmel kipótolandjuk, ha nyomban felszólíttatunk, mire nézve a’panaszt egyenesen ott tétetni kérjük, hol az előfizetés történt. Sok hátramaradásnak és neheztelésnek lészen eleje véve, ha név és czím hibátlanul és igen olvashatókig küldetik be. Mire nézve kérésünket sürgetőleg ismételjük. -- Egyszersmind van sze­rencsénk jelenteni, hogy Hírlapunk első félévi elfogyott számai második kiadásban e­ hónap végével egészen készen lesznek, azol b­ír tehát, ha ki még bírni óhajtaná, teljes számú példányokkal szolgálhatunk. TARTALOM. Megtiszteltetés. Halálozás. Ve/.ér­­czikk (Közszellem.) Agarás/.­társ Fővár, újdons Megyei dogluk. Tem­es (törvényszéki ítélet vegy. házas, iránt), b­ihar (tiszt választás, falusi bírák botinentesek; utak; megyei főorvos-választás jósa; tisztikar névjegyzéke). Zemplén (m­alongaia, kettős benes; kir. biztosi vádperek; b. Sennyei örökség; Kosztend­a­um-töm­eg nagy ur­a’mér­nök). Szatmári gyűlés vége. Somogy bánt. törvényszék; mesztegnyeiek). Rövid közlés Po­zsonyból. Királyi városok köréből. Korpona (tűz ’s egy mély pillanat a' belélet bajaiba). Vi­déki levéltárcza T­em­e­s­vá­rr­ó­l (unió valósítva) Játékosságról. B­ácsból (zsarlások ujonczállitás­­nál A—n). Nyilatkozás a’ zsámbéki esetről Legújabb. Külföldi napló. Angol­, Némethon. Ér­tekező. Válasz Zemplényinek a’ szerkesztőtől. Fe­lelet Liszkay Károly felszólítására a’ kis Csengetyű írójától. (Vége: Mi a’ házasság.) Hir­detések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. é s apost. kir. felsége Sziller Ferencz orvostanárt, nevének Szilley-re változtatá­sa megengedésével magyar nemességgel megajándékozni k. méltó­­.látott. (N­ .k). Halálozás. Nt. Szokolai Nagy Ist­ván, b.füredi ref. lelkész, veszprémi espe­res ’s a­ dunántúli ref. egyházkerület fő jegyzője jobb életre költözött. Vezérczikk. (Közszellem.) Midőn O’ Connell az unió felbontására néhány év előtt az alsóházban indítványt tön, kivinni törekvő, hogy az embertelenül gázolt I­landnak saját parliamentje legyen : egy követ fölkelt ellene büszke méltósággal, minőt ama’ sena­­torok érezhették, kikről egykor Cineas mint megannyi királyokról emlékezett; és a’büszke követ egyenvonalt húzott a’ tér között, mely­­lyen Nagybritanniának imperial parlia­mentje nagyszerű hatással működik, és a' másik között, melly az irp­arl­­­amentre vá­rakoznék ; és kérdé­s 'C o n n e 111: nem érezi e szivét magasra feldobogni, midőn szavával egy világ ügyét döntheti el, lánczokat törhet, mellyek távol világrészekben egy egész em­berfajt barom­ítanak, és a’ szent szabadság igemagvait szórhatja messze tartományok szolgaföldjébe ? — És egy Demosthen nyel­vével szólott a’ büszke követ, — szólott szavakat, miknek tartalmát rég elfelejtök; de nem felejtők az érzelmeket , miknek húrjai a’ szavak olvasásakor szívünk mé­lyében megrezdültenek; mert látni véltük, mikint magasulnak a’ hosszú padokat végig­ülő álmos sorok, mintha mindenik Cor­reggio „Anch’io sono pittore“-ját a­­karná elmondani ; mintha megannyi Popi­­lius volna, ki a' király körül vesszővel a’ porban körvonalat húz, és azon belülre meg­álljt kiált. „Igen — felelt O'Connell — a’ hatáskör szép, de az én honom boldogta­lan. Letördeljük a’ feketék lánczait, de Iz­land szolga marad; őrködünk ott emberi mél­tóság felett, de a’ zöld Erin gyermeke le­­utazva van, és szép hazámat a’ nyomor lak­ja.“ — Alkalmazzuk, uraim! a’ nagymér­téket kisebb körülményekre. Legyen nekünk honunk az egész világ, ’s mindenkinek a’ maga megyéje legyen Izlandunk. Gyűlés van. És kereng a’ hir, hogy szép gyűlés lesz. Szép gyűlésnek nevezzük , mi­dőn tér nyílik észnek és szívnek, megm­uto­­gatni a’ szó hatalmát ama’ nagy kérdéseknél, amellyekben az időnek szíve lüktet. Mutassa­tok tartományt nekünk, hol egy magánypol­gárnak, a’ nélkül hogy magánypolgár lenni megszűnnék, szebb pálya nyílik, mint a’ ma­gyarnak, ki történetesen a’ magyar korona tagjává született. Egy megye szavazata or­szágos ügyben gyakran határoz, ’s egy me­gye szavazata gyakran egyetlen embertől függ, ki a’ meggyőződés meleg szózatával felkét, szabadság- ’s jogot védeni. És a’ tö­meg, mellynek józanul felfogott érdekében mindig ’s mindenütt jog és igazság ’s nem kiváltság áll, — a’ tömeg átkölcsönzi a’ jog emberének a’ közvélemény támaszerejét, és ezzel háta mögött minden magányos egyed egy-egy nyilvánhatalom lehet. — És a’ gon­dolat magában igen gyönyörű, hogy elhagy­ván egy-két napig a’ Cato szerint szabad emberhez olly igen illő foglalatosságot, melly­­től Cincinnatust a’ nép bizodalma elhív­ta, hogy dictatorrá emelje: a’magyar nemes tettleges részt vehet a’ nemzet jövendőjének előkészítésében, és megóvni segíthet a’ pol­gári szabadságot minden veszélytől, és résre állhat, felfogni segítő minden nyilat, mellyet erőszak és ármány nem ritkán honfikezekből a’ nemzet szivére irányozott. És miután mind­ezekben buzgóan részt ven, ismét haza tér csendes kis lakába, a’ foglalatossághoz, melly a’ szabad embert olly igen meg­illeti. Szép hivatás­ és a’ nemesség értel­mesebb része érzi e’ hivatás dicsőségeit. Hány­szor nem láttatok a’ fuladásig teli tere­met, midőn a’ kornak nagy kérdései sző­nyegre jöttek? És ez a’ dolognak fényolda­la. Mikint az angol parliament­ tag magasul­­ni érzi kebelét a’ gondolatnál, hogy világ­­[részek sorsáról tanácskozhatik, határozhat: s akkuit minden magyar nemes magasulni érez­­­­heti kebelét a' gondolatnál, hogy megbecsül­­hetlen megyei rendszerünknél lógva ő is hi­vatva van, a’ nemzet nagy ügyeinek elinté­zéséhez hozzá szólani; a' nemzeti jogok meg­őrzésében tettleges befolyással részt venni. — De van a’ dolognak árnyékrésze is. A’­­szónoklatnak varázsereje órákon át hullámoz­­tatja az éber részvét indulatait, ’s most az elnök szól, és a’ miért olly hőn buzogtunk, végzéssé lesz; és elkövetkeznek a­ beligaz­­gatás apróknak mondott tárgyai, és az izzadt tömeg ajtónak rohan; és a' székek, m­ely­­lyekről néhány perez előtt hatalmas szózatok emelkedtek, megüresülnek egész sorokban; és a’ gyűlés ötödik hatodik napján, midőn a’ hon polgárainak személyét, vagyonát közvet­len érintő életkérdések kerülnek elő, tiz ti­zenkét ember kong a’ teremben ; satyrája egy népes megye közgyűlésének­ és az alkalma­zás ezer árnyéklataiban közgyűlési erővel nem ritkán hoz végzéseket, merőben ellen­kezőket amaz elvekkel, mellyek theoriájáért egy-két nap előtt ezren buzogtunk; — és ott áll az elv jegyzőkönyvünkben, egy eleven vád mindnyájunk ellen; mert lerí az élet ké­péről, minőnek a­ gyakorlatban mutatkozik, mint gyászköntösről egy-egy fehér folt. — Ez mindnyájunknak általánosan vétkünk, uraim! Én magam is, ki ezeket irom, vétkesnek vallom magamat, mint más akárki; és val­lom ama­ férfias őszinteséggel, miszerint be­csületes ember, ha hibázott, jobbat nem te­het, mint hogy hibáját elismeri. —­lmá­s nemes Pest vármegyét nemzetünk közvélemé­­­­nye a’ fényes megyék közé számítja; és va­lóban mióta tűzhelyünk e’ megye kebelében melegszik , láttunk magunk is közgyűléseket, hogy lehetlen volt magasra nem dagadni ke­belünknek a’gondolatnál: ,,e’ dicső megyé­nek mi is parányi tagjai vagyunk.“ Azonban nézzünk be a’ gyűlés ötödik hatodik napján, hová lett a’dicső gyülekezet? hová lettetek jog, törvény, szabadság bajnokai? Csak nem régiben is a’ megyei rendszer átvizsgálása volt kitűzve gyűlés tárgyául; arról vala szó, hogy a­ tisztviselők hatalma, hatásköre sza­batosan meghatároztassék; — minő fontos­­ tárgy! milly közvetlenül vág az életbe! — és közbe jő a’ tiszt választás elrendezése, 's­­ e’ miatt a’ fontos tárgy negyedik napra ma- 83

Next