Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-08-04 / 62. szám
Szerda Pesti Hírlap 62. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. Augustus 4 1841 TARTALOM. Nyugalmazás. Halálozás. Vezérczikk. (Vas ut a k.) Fővár. utd. Megyei dolgok. Szabolcs (tisztv. előintézkedések, rendőri sz.birák ’stb.jengh (közelgő tisztválasztás, öngyilkos rab). Baranya (km., országgyűlési ajánlatok még be nem szedve, rabstatistica, időjárás, gyakori tűz). Nyitra (makacsságbeli elmarasztalás 1647: 14). Kir. városok köréből. Korpona (tisztválasztás). Győr (ujonczok fegyverbeni gyakorlása ideg nélkül, ’s tanítása magyarul). Debreczen (visszaigazitás D. L. 43-dik számbani közleményére). Vidéki levéltárcza. Hont (gazdasági ünnep, selyemtenyésztési oktatás). Pápa (köszönet gr. 15 az Irányi Kázmér és Nagy Károly uraknak). Eperjes (evang. ker. collegium gyűlése). Zay-Ugrócz (evang. oktatók közgyűlése). Külföldi napló. Angol- és Franczhon, Kréta. Értekező: A’ magyar tudós társaság könyvterjesztési oldala. Benczúr József: Kövecskáli Nagy István szentmihályi ref. lelkész emléke.—E.— Hivatalos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. O cs. ’s apost. kir. felsége Babos Imrét, verseczi só-beszedőt, kegy. nyugalmazni méltóztatott. Halálozás. Magda Pál, oktató ’s a’ m. t. társaság levelező tagja, 43 évi buzgó hivataloskodása után jul. 23-kan meghalt, munkás életének 73-ik évében. Steltzner József pozsonyi harminczad-vizsgáló, és Mihálik Vincze plavnai erdőfelügyelő meghaltak. Vezérczikk. (Vasutak.) Míg a tisztválasztásról utóbbi számunkban közrebocsátott alapelvek alkalmazása körül gondolkoznánk és gondolkoznátok és gondolkoznának: vasutak tárgyában akarunk némelly kérdéseket tenni. A’ kérdés egyesekhez szól, de a’ felelet egy nemzetnek áll érdekében ; ’s nekünk, kiknek kin és szerencse jutott, a’ nyilvánosság egyik csekély orgánumát kezelni, kötelességünk közremunkálni, hogy ez olly igen nagyérdekű tárgyban minden mystificatiónak vége legyen, ’s a’ haza végre megtudja, hányadán van a’ vállalatokkal, miknek tervezésekor annyi hazafiságot hallott pengeni, hogy jól kamatozásra irányzott speculatiónál szinte sokallók; mellyekből azonban a’ drága időnek kipótolhatlan veszteségénél egyebet még nem láthatónk. — Lapjaink 49-ik számában, midőn a’ pozsony-nagy-szombati vasútról szólanánk, közbevetőleg mondottuk, hogy az „úgy nevezett 44—igenis uraim! úgynevezett—bécs-győri vasút Magyarországra nézve csupa merő mystificatio; a’ balparti pedig e’ mystificálás kvalitása miatt nem is mozdulhat. — Azt gondolák , hogy a’ minden tiszteletet és bizodalmat érdemlő nevek, mellyek úgy egyik, mint másik vállalat fején állanak, érezni fogják a’ kötelességet, hogy kénytelenségnek ne mondjuk, a’ magyar nemzetet megnyugtatni, miképen mi roszszul vagyunk értesítve, ’s igy rosszul is értesítők a’ közönséget; mert a’jobbparti vállalatban mystificacatio nincs, a’ balparti pedig mozdulni akar, mozdulni fog; ‘— azonban immár 6 hete múlt, és mély hallgatás minden oldalról! Mi azt gondoljuk, e’ körülménynek ránk mintegy parancsolón kell hatni, hogy a’ dolgot újra szőnyegre hozzuk , és a’ haza figyelmét tisztelettel fölhívjuk, mikép az 1836: XXV. sz. Írott malasztja papiroson maradt, ’s az említett két vállalat föllépése és semmit nem tevése, egy részről talán tenni nem is akarása, a’ megbecsülhetlen időveszteséggel hazánk mérhetlen súlyú érdekeit koczkáztatja. A’ közlekedési eszközöknek magány- és közjólétre befolyását mutogatni annyit tenne,mint azt bizonyítgatni, hogy a’ nap világít. Úgy az is elismert tény, miképen vasutak a’ közlekedésnek minden eddigi módjai közt leggyorsabbak, ’s legalább személyszállítás és súlyaránylag nem nagy tért foglaló áruszállítás tekintetében is legolcsóbbak; miért is már közönségesen elismert szükség, sőt kénytelenség rovatán állanak; hogy is ne? miután mindenki érezi, miképen vasutak a’ nemzetboldogitó kereskedést bilincseiből mindinkább fölszabaditják, a’ tőkepénzek csereforgását szükségképen megszaporítják, ’s ez által magát a’ pénzt is mintegy sokszorozzák, és egyesek nyomasztó egyedáruságának gátat vetnek. — Ismerjük Amerikának, Angliának, ismerjük az európai continensnek e’ részbeni mozgalmait, ’s a’ termékdús Magyarország még mindig a’ legkisebb elemi viszontagság által csaknem használhatlan állapotba jövő sáros, poros utasra van szorítva, ’s kereskedését és iparmozgalmát a’legkártékonyabb akadályokkal látja küzdeni. — És az errőli meggyőződés ’s a’ parancsoló szükség eleven érzete hozta létre az 1836: XXV. czikkelyt, de reményeink, miket e’ törvényre épiténk , öt év óta valósulatlan maradtak, ámbár az idézett ’s 1840-ben újólag megerősített törvény az ország közjavát ’s kereskedését gyarapító közhasznú vállalatoknak mindennemű utalmat és pártfogást a’ nemzet és királyi felség közakaratával biztosított. — Szólottunk a’ pozsony-nagyszombati vasút állapotjáról, és igyekeztünk részvétet ébreszteni a’ részvétet olly igen érdemlő vállalat iránt. Lássuk, miben vannak a’bécsgyőri és magyar középponti (Duna-balparti) vasutak vállalatai. A’ mi a’ bécs-győri vasutat illeti: olvassuk a’ hírlapokban, hogy a’ Bécs-Ujhelyig kész vonalon a’ legélénkebb közlekedés uralkodik, ’s a’ jövedelem meghalad minden reményt, minden számolást. — Ez igen örvendetes jelenet, csakhogy nézetünk szerint kár e’ vasutat a’ ,bécs-győri nevezettel mystificálni; mert a’ tervezett vonal magyarországi részének létrehozását kétségbe vonni, az eddigi történetek ’s a’ vállalkozó egyesület saját vallomásai után nem alaptalan okaink vannak. Ugyanis előttünk fekszik az egyesület ez idei közgyűlésének jegyzőkönyve. Ebben a’ részvényesek többsége határozatilag kijelenté , miképen Bruck és Pozsony felé az építéssel fölhagy , mig a’ közbejött kétséges viszonyok tisztába nem jőnek, ’s csak az ausztriai vonalt fogja most elkészíteni. Kérdjük már: mik ezen kétséges viszonyok?’s mig az egyesület a’szükséges adatokkal kellő világosságban lépne föl a’ közönség előtt, kénytelenek vagyunk a’ magyarázatot, magokban a’ közrebocsátott irományokban ’s a’ köztudomásban keresni; miszerint ámbár a’pozs''Py-győri vonalra (für Ober und Unterbau-Gebäude stb.) 1840 végéig körülbelül (beiläufig! különös neme a’számadásnak az illyen beiläufig számadás!) 730,000 frt kiadottnak lenni mondatik, mégis e’ piltanatig Magyarországban egyetlenegy ásó-kapányi föld sem mozdittatott helyéből, sőt még csak a’ szükséges építési tervek sincsenek munkába véve, ellenben az eddig Ausztriában elkészített , mintegy 6 mérföldnyi vonal, közel 7 millió pengő forintot emésztett föl! Már most vegyük tekintetbe, hogy az egész vonalra Bécstől Győrig, sőt Gönyőig a’ pozsonyi és baadeni szárnyvonalakkal egyetemben, 12 '/■0 millió forint volt előlegesen számba véve, hogy a’ vállalkozók — ekkorig legalább — pótlékfizetésekre magokat nem kötelezték, és a’ részvénydíj 3/s része (minden 300 forinttól 300 frt) már valósággal beszedetett, és ezt mind tekintetbe, véve nem lehet meg nem győződnünk, hogy a’ legszilárdabb akarathűséget föltéve sem lehet a’ felmaradott 3—4 millióval Bécstől Bruckon, Pozsonyon keresztül Gönyőig, továbbá Bécs-Ujhelytől Soprony felé Győrig az ujfalusi és brennbergi kőszénbányákba vezető szárnyvonallal (a’programmában Laxenburg- és Helen en-Thalba ígért kiszárnyalásokat nem is említve) összesen 36 mérföldnyi hosszú vasutat építeni; de mi még tovább megyünk, ’s nem kétkedünk egyenesen kijelenteni, hogy az egyesületnek akaratában és szándékában sincs, vasutat akár Bruck és Pozsony felé, a" mint a’ nemzetnek világosan és határozottan ígérte, akár pedig Soprony felé építeni; mert hiszen Magyarországon egyetlenegy kapavágást sem tétetett még, sőt nem tétetni el is határozó: ellenben Bécs-Ujhelytől Glockniezon át Schottwien felé most is építtet, és szorgalmatosan építtet; ez pedig a’ Magyarországba kanyarulhatásnak még csak lehetőségét is kizárja már, és elhagyván az irányt, mellynek az egyesület létét köszöni, daczára a’ névnek, melly illy körülmények között már gúnynyá, nevetséggé vált; minden combinatiókon annyira kívül fekszik; az egyesület újabb czélzatát: „Magyarország mellőzésével délnek tartani44 annyira kitünteti, hogy mi egy cseppet sem kételkednénk ezen körülmények közt a’ bécs-győri vasútnak mégcsak nevezetét is kedves hazánk érdekeit mellőző, más utáni haladásunkat gátló mystificatiónak nyilatkoztatni; — de teszszük azt olly előleges kijelentéssel, hogy ámbár hazánk szivének Pest városának (az ország színe előtt nyíltan kijelentett kivonata szerint is) ’s Magyarország 3/i részének, és pedig minden más kereskedési , közlekedési módot nélkülöző termékdús részének érdekében rokonszenveink a’ balparti vállalathoz hajolnak, mégis miután szivünk mélyében viszhangzanak, mélyen tisztelt fenséges nádorunknak a’„Főrendi Napló 44 512-ik lapján följegyzett bölcs szavai, hogy ha mind a’két parti vasút létesülene, az a’ lakosoknak csak hasznára lehet: — senki sem fog jobban örvendeni, mint mi magunk, ha megezáfoltatunk, ’s kétkedésünk — de nem puszta szavakkal, hanem adatokkal — rémlátásnak bizonyittatik, ellenkező esetre , azon tekinteteknél fogva, melyikekre az országgyűlés folytábani nyilatkozások ’s értesítések minden magyart felhatalmaznak, a’ nyilvánosság nevében szólítjuk fel a’tisztelt egyesületet, hogy a’ bécs-győri vasút nevével is hagyjon fel, ha már tervével felhagyott, ’s honunknak annyi fontos érdekek kárával mystificálását szüntesse meg. A’mi már a’középponti vagyis Duna-balparti vasut-vállalatot illeti: ez úgy terjedelem mint fontosság tekintetében legfőbb helyen áll, és a’ Ferdinánd császár nevét viselő éjszaki vasúthoz csatlakozásánál fogva nem kisebb feladással bir, mint hazánk kereskedését Ausztriával, Morva- és Csehországgal, Sziléziával’s az egész éjszakkal olcsó, szapora’s könynyű összeköttetésbe hozni; e’ következménydús tervnek létrehozása azonban hasonlókép nem látszik valósodni, ’s pedig a’nélkül, hogy a’magyar közönség ennek okát avvagy csak gyanithatná is; mert hiszen tudva van, miképen a’ minden részleteiben egészen kidolgozott építési terv, illető helyeken helybehagyatva ’s pártfogolva, már 1840-iki áprilisben közmegtekintés végett Pozsonyban előmutattaték; ’s nem csak tökéletesnek, de maga nemében ritka jelességűnek is elismertetett; tudva van továbbá , hogy az egyesület mindent megten, a’ mi tőle csak kivántatott; minélfogva, a’ törvényszabta kötelességeknek teljesítése után, a’ vállalalatnak életbeléphetéséről kételkedni annál kevesbbé lehet, minthogy az 1836: 25 t. sz. minden illy nemű vállalatoknak a’ közállomány utalmát ’s pártfogását félremagyarázhatlanul biztosítja. — Illy körülmények közt igen könnyen azon gondolatra jöhet valaki, hogy a’ késedelemnek okát talán magok a’ vállalkozók idézték elő, hogy szándékuk a’ dolog körül talán nem is komoly már, ’s a’ kezdetben annyit emlegetett hazafias buzgóság egy kissé talán már hülni kezd. Azon példátlan részvét’s pártfogás, mellyel ezen vállalat az országos rendek mind két táblájánál tapasztalni szerencsés volt; az aláirásbani buzgalom, mellyről a’ Hírnök 1840-iki 37-ik száma olly örvendetes bizonyságot ten, és a’ szokatlan készség, mellyel (a’ mennyire tudjuk) ezen vállalat minden részvényesei részfizetési kötelességüknek megfeleltek , — nekünk úgy tetszik, mégis csak igényelhetik , hogy az egyesületet képviselő ideiglenes választmány az egész ország előtt nyilván kijelentené : mi oknál fogva marad el a’minden részeiben olly tökéletesen előkészített kivitel, miután az első részfizetés valósággal megtörtént, ’s miért van az, hogy a’ résztvevő közönségnek tőkepénzét napról napra haszontalanul fogyni, még további tespedés mellett pedig tán egészen is enyészni kell szemlélnie? Minő buzgalommal sietett mindenki résztvenni, mihelyt az országgyűlési elnökségek kegyes értesítéseiből megértette, hogy a’Magyarországnak jutott részvényszámra az aláírás megnyittatott! sietett pedig azért, mert a’körülményekben kezességet vélt találni, hogy pénzét nem csalóka tervezéseken alapuló speculatióra koczkáztatja, és mégis, a’befizetett nevezetes pénzöszveg kezeléséről, hova fordításáról maiglan sincsenek a’ részvényesek értesítve. — Valóban, ha nem látnánk olly minden gyanún felül álló férfiakat a’ vállalat vezérletén, meg lehetne bocsátani, ha kisértetbe jőnénk, egy részben legalább valónak hinni a’ közönségben hiresztelt méltatlan gyanakodást, mintha az első részfizetés beszedésével itt is, mint sok más hasonló vállalatoknál, csupán egy kis nyereséges részvényjáték volt volna kinézésiben; de épen mivel illy hir kering, az ideiglenes választmánynak felhiva kellene magát éreznie, késedelmezése inditóokait nyíltan és minden tartózkodó nélkül előterjesztve, az elterjedett balhiedelmeket hathatósan megczáfolni; és mi erősen hiszszük, hogy illy igazolás ’s a’ körülményeknek és viszonyoknak nyílt előadása ezen olly igen hasznos vállalat létesítése felől minden kétséget el fogna oszlatni, ’s tettleg meg fogna mindenkit győzni, hogy az olly I igen üdvös 1836: XXV’s 1840: XL törvények pusztán papirosmalasztok nem maradnak. —