Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-08-04 / 62. szám

Szerda Pesti Hírlap 62. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 f­t, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek , ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. Augustus 4 1841 TARTALOM. Nyugalmazás. Halálozás. Vezérczikk. (V­a­s u­­t a k.) Fővár. utd. Megyei dolgok. Szabolcs (tisztv. előintéz­­kedések, rendőri sz.birák ’stb.je­ngh (közelgő tisztválasztás, öngyilkos rab). Baranya (k­m., országgyűlési ajánlatok még be nem szedve, rabstatistica, időjárás, gyakori tűz). Nyitra (makacsságbeli elmarasztalás 1647: 14). Kir. városok köréből. Korpona (tisztválasztás). Gy­őr (ujonczok fegyverbeni gya­korlása i­d­eg nélkül, ’s tanítása magyarul). D­eb­re­czen (visszai­gazitás D. L. 43-dik számbani közleményére). Vidéki levéltárcza. Hont (gazdasági ünnep, selyemtenyésztési okta­tás). Pápa (köszönet gr. 15 a­­z Irányi Kázmér és Nagy Károly uraknak). Eperjes (evang. ker. collegium gyűlése). Zay-Ugrócz (evang. oktatók közgyűlése). Külföldi napló. Angol- és Franczhon, Kréta. Értekező: A’ magyar tudós társa­ság könyvterjesztési oldala. Benczúr József: Kövecskáli Nagy István szentmihályi ref. lelkész emléke.­­—E.— Hivata­los tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. O cs. ’s apost. kir. felsége Babos Imrét, verseczi só-beszedőt, kegy. nyugalmazni méltóztatott. Halálozás. Ma­g­d­a P­á­l, oktató ’s a’ m. t. tár­saság levelező tagja, 43 évi buzgó hivataloskodása után jul. 23-kan meghalt, munkás életének 73-ik évében. Steltzner József pozsonyi harminczad-vizsgáló, és Mihálik Vincze plavnai erdőfelügyelő meghaltak. Vezérczikk. (Vasutak.) Míg a­ tisztválasz­tásról utóbbi számunkban közrebocsátott alapelvek alkalmazása körül gondolkoznánk és gondolkozná­tok és gondolkoznának: vasutak tárgyában akarunk némelly kérdéseket tenni. A’ kérdés egyesekhez szól, de a’ felelet egy nemzetnek áll érdekében ; ’s nekünk, kiknek kin és szerencse jutott, a’ nyilvános­ság egyik csekély orgánumát kezelni, kötelességünk közremunkálni, hogy ez olly igen nagyérdekű tárgy­ban minden mystificatiónak vége legyen, ’s a’ ha­za végre megtudja, hányadán van a’ vállalatokkal, miknek tervezésekor annyi hazafiságot hallott pen­geni, hogy j­ól­ kamatozásra irányzott speculatiónál szinte sokallók; mellyekből azonban a’ drága időnek kipótolhatlan veszteségénél egyebet még nem látha­tónk. — Lapjaink 49-ik számában, midőn a’ po­­zsony-nagy-szombati vasútról szólanánk, közbeve­­tőleg mondottuk, hogy az „ú­g­y n­e­v­e­z­e­tt 44—igen­is uraim! úgynevezett—bécs-győri vasút Magyar­­országra nézve csupa merő mystificatio; a’ balpar­ti pedig e’ mystificálás k­valitása miatt nem is moz­dulhat. — Azt gondolák , hogy a’ minden tiszteletet és bizodalmat érdemlő nevek, mellyek úgy egyik, mint másik vállalat fején állanak, érezni fogják a’ kötelességet, hogy kénytelenségnek ne mondjuk, a’ magyar nemzetet megnyugtatni, miképen mi rosz­­szul vagyunk értesítve, ’s igy rosszul is értesítők a’ közönséget; mert a’jobbparti vállalatban mystifica­­catio nincs, a’ balparti pedig mozdulni akar, moz­dulni fog; ‘— azonban immár 6 hete múlt, és mély hallgatás minden oldalról! Mi azt gondoljuk, e’ kö­rülménynek ránk mintegy parancsolón kell hatni, hogy a’ dolgot újra szőnyegre hozzuk , és a’ haza figyelmét tisztelettel fölhívjuk, mikép az 1836: XXV­­. sz. Írott malasztja papiroson maradt, ’s az emlí­tett két vállalat föllépése és semmit nem tevése, egy részről talán tenni nem is akarása, a’ megbecsülhet­­len időveszteséggel hazánk mérhetlen súlyú érdekeit koczkáztatja. A’ közlekedési eszközöknek magány- és közjólétre befolyását mutogatni annyit tenne,mint azt bizonyítgatni, hogy a’ nap világít. Úgy az is el­ismert tény, miképen vasutak a’ közlekedésnek min­den eddigi módjai közt leggyorsabbak, ’s legalább személyszállítás és súlyaránylag nem nagy tért fog­laló áruszállítás tekintetében is legolcsóbbak; miért is már közönségesen elismert szükség, sőt kényte­­lenség rovatán állanak; hogy is ne? miután minden­ki érezi, miképen vasutak a’ nemzetboldogitó keres­kedést bilincseiből mindinkább fölszabaditják, a’ tő­kepénzek csereforgását szükségképen megszaporít­ják, ’s ez által magát a’ pénzt is mintegy sokszoroz­zák, és egyesek nyomasztó egyedáruságának gá­tat vetnek. — Ismerjük Amerikának, Angliának, is­merjük az európai continensnek e’ részbeni mozgal­mait, ’s a’ termékdús Magyarország még mindig a’ legkisebb elemi viszontagság által csaknem használ­­h­atlan állapotba jövő sáros, poros utasra van szorít­va, ’s kereskedését és iparmozgalmát a’legkárté­konyabb akadályokkal látja küzdeni. — És az errőli meggyőződés ’s a’ parancsoló szükség eleven ér­zete hozta létre az 1836: XXV­­. czikkelyt, de re­ményeink, miket e’ törvényre épiténk , öt év óta va­­lósulatlan maradtak, ámbár az idézett ’s 1840-ben újólag megerősített törvény az ország közjavát ’s kereskedését gyarapító közhasznú vállalatoknak min­dennemű utalmat és pártfogást a’ nemzet és királyi felség közakaratával biztosított. — Szólottunk a’ po­­zsony-nagyszombati vasút állapotjáról, és igyekez­­tünk részvétet ébreszteni a’ részvétet olly igen ér­demlő vállalat iránt. Lássuk, miben vannak a’bécs­­győri és magyar középponti (Duna-balparti) vasutak vállalatai. A’ mi a’ bécs-győri vasutat illeti: olvassuk a’ hírlapokban, hogy a’ Bécs-Ujhelyig kész vonalon a’ legélénkebb közlekedés uralkodik, ’s a’ jövedelem meghalad minden reményt, minden számolást. — Ez igen örvendetes jelenet, csakhogy nézetünk szerint kár e’ vasutat a’ ,bécs-győri­ nevezettel mystificálni; mert a’ tervezett vonal magyarországi részének lét­rehozását kétségbe vonni, az eddigi történetek ’s a’ vállalkozó egyesület saját vallomásai után nem alap­talan okaink vannak. Ugyanis előttünk fekszik az egyesület ez idei közgyűlésének jegyzőkönyve. Eb­ben a’ részvényesek többsége határozatilag kijelen­té , miképen Bruck és Pozsony felé az építéssel föl­hagy , mig a’ közbejött kétséges viszonyok tisztába nem jőnek, ’s csak az ausztriai vonalt fogja most el­készíteni. Kérdjük már: mik ezen kétséges viszo­nyok?’s mig az egyesület a’szükséges adatokkal kel­lő világosságban lépne föl a’ közönség előtt, kény­telenek vagyunk a’ magyarázatot, magokban a’ köz­rebocsátott irományokban ’s a’ köztudomásban ke­resni; miszerint ámbár a’pozs''Py-győri vonalra (für Ober und Unterbau-Gebäude stb.) 1840 végéig körül­belül (beiläufig! különös neme a’számadásnak az illyen beiläufig számadás!) 730,000 frt kiadott­nak lenni mondatik, mégis e’ p­i­lt­a­n­a­t­i­g M­a­g­y­a­r­­országban egyetlenegy ásó-kapányi föld sem mozdittatott helyéből, sőt még csak a’ szükséges építési tervek sincsenek munkába véve, ellenben az eddig Ausztriában el­készített , mintegy 6 mérföldnyi vonal, közel 7 mil­lió pengő forintot emésztett föl! Már most vegyük tekintetbe, hogy az egész vonalra Bécstől Győrig, sőt Gönyőig a’ pozsonyi és baadeni szárnyvonalak­kal egyetemben, 12 '/■0 millió forint volt előlegesen számba véve, hogy a’ vállalkozók — ekkorig leg­alább — pótlékfizetésekre magokat nem kötelezték, és a’ részvénydíj 3/s része (minden 300 forinttól 300 frt) már valósággal beszedetett, és ezt mind tekin­tetbe, véve nem lehet meg nem győződnünk, hogy a’ legszilárdabb akarathűséget föltéve sem lehet a’ fel­maradott 3—4 millióval Bécstől Bruckon, Pozsonyon keresztül Gönyőig, továbbá Bécs-Ujhelytől Soprony felé Győrig az ujfalusi és brennbergi kőszénbányák­ba vezető szárnyvonallal (a’programmában Laxen­burg- és He­len en-T­halb­a ígért kiszárnyaláso­kat nem is említve) összesen 36 mérföldnyi hosszú vasutat építeni; de mi még tovább megyünk, ’s nem kétkedünk egyenesen kijelenteni, hogy az egyesü­letnek akaratában és szándékában sincs, vasutat akár Bruck és Pozsony felé, a" mint a’ nemzetnek világosan és határozottan ígérte, akár pedig Sop­rony felé építeni; mert hiszen Magyarországon egyet­lenegy kapavágást sem tétetett még, sőt nem tétetni el is határozó: ellenben Bécs-U­jhelytől Glock­­niez­on át Schott­wien felé most is építtet, és szorgalmatosan építtet; ez pedig a’ Magyarország­ba kanyarulhatásnak még csak lehetőségét is kizár­ja már, és elhagyván az irányt, mellynek az egye­sület létét köszöni, daczára a’ névnek, melly illy körülmények között már gúnynyá, nevetséggé vált; minden combinatiókon annyira kívül fekszik; az egye­sület újabb czélzatát: „Mag­yarország me­ll­őzé­séve­l délnek tartani44 annyira kitünteti, hogy mi egy cseppet sem kételkednénk ezen körülmények közt a’ bécs-győri vasútnak mégcsak nevezetét is kedves hazánk érdekeit mellőző, más utáni haladá­sunkat gátló mystificatiónak nyilatkoztatni; — de teszszük azt olly előleges kijelentéssel, hogy ámbár hazánk szivének Pest városának (az ország színe előtt nyíltan kijelentett kivonata szerint is) ’s Ma­gyarország 3/i részének, és pedig minden más ke­reskedési , közlekedési módot nélkülöző termékdús részének érdekében rokonszenveink a’ balparti vál­lalathoz hajolnak, mégis miután szivünk mélyében viszhangzanak, mélyen tisztelt fenséges nádorunk­nak a’„Főrendi Napló 44 512-ik lapján följegyzett bölcs szavai, hogy ha mind a’két parti vasút létesülene, az a’ lakosoknak csak hasznára lehet: — senki sem fog jobban örvendeni, mint mi magunk, ha megezá­­foltatunk, ’s kétkedésünk — de nem puszta szavak­kal, hanem adatokkal — rémlátásnak bizonyittatik, ellenkező esetre , azon tekinteteknél fogva, mely­ikekre az országgyűlés folytábani nyilatkozások ’s értesítések minden magyart felhatalmaznak, a’ nyil­vánosság nevében szólítjuk fel a’tisztelt egyesületet, hogy a’ bécs-győri vasút nevével is hagyjon fel, ha már tervével felhagyott, ’s honunknak annyi fontos érdekek kárával­ mystificálását szüntesse meg. A’mi már a’középponti vagyis Duna-balparti vas­­ut-vállalatot illeti: ez úgy terjedelem mint fontosság tekintetében legfőbb helyen áll, és a’ Ferdinánd csá­szár nevét viselő éj­szaki vasúthoz csatlakozásánál fogva nem kisebb feladással bir, mint hazánk keres­kedését Ausztriával, Morva- és Csehországgal, Szi­­léziával’s az egész éjszakkal olcsó, szapora’s köny­­nyű összeköttetésbe hozni; e’ következménydús tervnek létrehozása azonban hasonlókép nem látszik valósodni, ’s pedig a’nélkül, hogy a’magyar kö­zönség ennek okát avvagy csak gyanithatná is; mert hiszen tudva van, miképen a’ minden részleteiben egészen kidolgozott építési terv, illető helyeken helybehagyatva ’s pártfogolva, már 1840-iki április­­ben közmegtekintés végett Pozsonyban előmutatta­­ték; ’s nem csak tökéletesnek, de maga nemében ritka jelességűnek is elismertetett; tudva van továb­bá , hogy az egyesület mindent megten, a’ mi tőle csak kivántatott; minélfogva, a’ törvényszabta köte­lességeknek teljesítése után, a’ vállalalatnak életbe­­léphetéséről kételkedni annál kevesbbé lehet, mint­hogy az 1836: 25 t. sz. minden illy nemű vállalatok­nak a’ közállomány utalmát ’s pártfogását félrema­­gyarázhatlanul biztosítja. — Illy körülmények közt igen könnyen azon gondolatra jöhet valaki, hogy a’ késedelemnek okát talán magok a’ vállalkozók idéz­ték elő, hogy szándékuk a’ dolog körül talán nem is komoly már, ’s a’ kezdetben annyit emlegetett haza­fias buzgóság egy kissé talán már hülni kezd. Azon példátlan részvét’s pártfogás, mellyel ezen vállalat az országos rendek mind két táblájánál ta­pasztalni szerencsés volt; az aláirásbani buzgalom, mellyről a’ Hírnök 1840-iki 37-ik száma olly ör­vendetes bizonyságot ten, és a’ szokatlan készség, mellyel (a’ mennyire tudjuk) ezen vállalat minden részvényesei részfizetési kötelességüknek megfelel­tek , — nekünk úgy tetszik, mégis csak igé­nyelhetik , hogy az egyesületet képviselő ideiglenes választmány az egész ország előtt nyilván kijelente­né : mi oknál fogva marad el a’minden részeiben olly tökéletesen előkészített kivitel, miután az első rész­fizetés valósággal megtörtént, ’s miért van az, hogy a’ résztvevő közönségnek tőkepénzét napról napra haszontalanul fogyni, még további tespedés mellett pedig tán egészen is enyészni kell szemlélnie? Minő buzgalommal sietett mindenki résztvenni, mihelyt az országgyűlési elnökségek kegyes értesítéseiből meg­értette, hogy a’Magyarországnak jutott részvény­számra az aláírás megnyittatott! sietett pedig azért, mert a’körülményekben kezességet vélt találni, hogy pénzét nem csalóka tervezéseken alapuló specula­­tióra koczkáztatja, és mégis, a’befizetett nevezetes pénzöszveg kezeléséről, hova fordításáról maiglan sincsenek a’ részvényesek értesítve. — Valóban, ha nem látnánk olly minden gyanún felül álló férfiakat a’ vállalat vezérletén, meg lehetne bocsátani, ha ki­­sértetbe jőnénk, egy részben legalább valónak hin­ni a’ közönségben hiresztelt méltatlan gyanakodást, mintha az első részfizetés beszedésével itt is, mint sok más hasonló vállalatoknál, csupán egy kis nye­reséges részvényjáték volt volna kinézésiben; de épen mivel illy hir kering, az ideiglenes választ­mánynak felhiva kellene magát éreznie, késedelme­­zése inditóokait nyíltan és minden tartózkodó­­ nél­kül előterjesztve, az elterjedett balhiedelmeket hat­hatósan megczáfolni; és mi erősen hiszszük, hogy illy igazolás ’s a’ körülményeknek és viszonyok­nak nyílt előadása ezen olly igen hasznos vállalat lé­tesítése felől minden kétséget el fogna oszlatni, ’s­­ tettleg meg fogna mindenkit győzni, hogy az olly I igen üdvös 1836: XXV’s 1840: XL törvények pusztán papirosmalasztok nem maradnak. —

Next