Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-23 / 85. szám

Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer , szerdán és szombaton. Féléri elöfizetés a’ két főrárosban há­zhozhordással 5 ft, borítékban 0 ft, postán borítékkal fi ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani­ utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’* egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. 'fAUTALUM. Kinevezés. Vezérczikk. (Sz. kir. városok II.) Ki­­­e­gl-könyvre előfizetési felszólítás. Fővárosi ujdons. Me­gyei dolgok. Fejér­­házi adóbani részesülés elve megbu­kik, kir­. városok elrendezésének kérdése elhalasztva, borsodi levél a’papi jövedelmek iránt félretéve, harag és ingerültség.) Kő vár­ vidéke (követválasztás, kormányszéki rendeletek, só, tisztválasztás, oláh népnevelés, vegy. házasság, követi nap­­dij). Alsó-Fejér (követválasztás és országgyűlési utasítá­sok) N­ógrád (utak és közmunkák). kir. vár. köréből. Esztergom (kir. biztosság, salgarium, megyei körlevél, népnevelés és kir. vár. coordinatio). Eperjes (iskolai magyar társaság). Vid. levéltárcza. B­a­l­at­o­n-F­ü­­re­d. Külf. napló. Angol-, Spanyolhon. Értekező. Vélemény a’ szatmári 12 pont commentatorának hiteltárt illető része felől. •— T­re­­f­o­rt Á­go­s­t­o­n. — Adalék a’ büntetőjogi eljárás ismertetésé­hez. — Kovácsi Lajos. — Hiv. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ nm. m. kir. udv. kamara Schmutzer Józsefet selmeczi szersáfári ellenőrködő­ tisztiirnokságra al­kalmazó. VezérCZikk. (Királyi városok II.) A’ királyi városok küldöttjei törvény ’s história alapján köve­telnek minden városnak egy szavazatot az ország­­gyűlé­sen, ’s követelik azt a’ városoknak, mint a’sza­bad emberek által űzött műiparos szorgalom képvi­selődnek. Szükség tehát a’ birálgató história szövét­­nekével betekinteni azon törvények homályába, mely­­lyek a’ kir. városokat az ország rendei közé emel­ték, szükség a’ városoknak ’s politicai jogaiknak ere­detét felfogni; mert az alap iránt kell tisztába jő­ni, hogy a’ szempont meghatároztathassék, mellybő­l a’ kérdés csomója nemes- és polgár­ rend elégedésére megoldható. — Mi, hogy egyszerre kimondjuk a’ históriai alap fejtegetésének eredménye iránt véle­ményünket, egyenesen oda nyilatkozunk, hogy a’ kir. városok igen jól cselekszenek, midő­n országrendi jogukat általában véve a’ törvények nyomán, mint az alkotmány által kezesitett,már meglevő­ jogot állítják, a’ homloktérbe; de­­a’ mint már másszor is mondók, most pedig megfogjuk mutatni) igen rosszul cselek­szenek, ha ezen jog individuális alkalmazásának mér­tékét a’ Corpus Juris avas obscuritásaira támasztják; mert itt e’ támasz ellenék fordul. — Maradjunk ez úttal a’ kérdés általános része mellett. A’ városok eredetét egész Európában egy kútfő­­re lehet visszavezérleni: a’ római municipiumokra; ezeknek eredetét pedig, a’ közös utalom szükségének érzetéből származott associatio szellemére. Emez utóbbi volt a’ világerő­vel ható eszme, melly szülöttjét, a’ városokat, még olly földben is elő­ varázslotta, mellynek politicai éghajlatában (mint minálunk is) a’ városi szerkezet tulajdonképen idegen növény. Ama’ közös kútfő pedig okozó, hogy a’ városi szerkezet a’ legkülönbözőbb alkotmányé ’s politicai állapotú or­szágokban is több mint hasonlat, bizonyos egység szinét viselné, így a’ mi kir. városaink szerkezetének lényeges vonásait az olasz-, német-, frank-, angol­honi városok históriájában mind feltaláljuk.—E’ szer­kezet fenék-alapját a’ római m­unicipiumok republi­cans institutiói teszik; azon municipiumoké, mely­­lyekre honunk kir. városainak nagy része historiai­­lag is visszavihető, így Buda Acincum, — Test Contraacincum,— Pozsony Pisonium, Sop­­rony Co­­­onia Julia, — Győr Arrabona , — Fejérvár Oson és—Temesvár Zambara,— Tren­­chin Eburnium, — Esztergom Carp­is, Pons ad Herculem, — Körmöcz Uscenum, — Selmecz Arsicum ’stb. név alatt már mint római gyarmat­városok léteztek. —­ Azon hasonlatot—mondhatnék egységet, melly az eredet közösségénél fogva az európai legtöbb városok szerkezetében mutatkozik, később egy, szinte világerővel ható eszme növelé, értjük a’ ezéheket, miknek legelső példáját a’ 10-ik század első felében a‘ ravennai halászok adók. A’ ezéheknek eredetileg tisztán csak műiparegyesületi czéljok volt ugyan, ’s valónak azon kornak szülött­jei, mellyben mindenek harczban állván mindenek el­len, a’ kik sorsban, állapotban, élelemkeresésben egyenlők voltak , egyesüljenek, hogy egymásban viszonos utalmat és segedelmet találjanak. De a’ középkor sajátságaihoz tartozott, hogy a’ mi kezdet­ben semmi más nem volt, mint a’ körülmények által előidézett puszta egyszerű tény, azt nem sokára jog­gá változtatná ; a’ jog eszméjéhez kizáró egyedáru­l­­ság eszméje csatlakozott; és midőn a’ bitorlott mono­pólium a’ ezédeket zárt körű testületté forrasztaná, e’ zárt körű testületek érdekegységből származott erejük érzetében harczias szint öltöttek fel; — azon szerepet, mellyet hajdan Rómában a’ plebs a’patríciu­sok irányában játszott,most a’ közigazgatást kirekesz­­tőleg magához ragadott tehetesb városi családok nepoticus hatalma ellenében a’ dolgos osztályt kép­viselő czéh­ek vállalták magokra, mig az egyesületi közszellemből gerjedett önérzet ’s a’ kor szüksé­geiben fekü­dött fegyverforgatási járatosságból kifej­lett merészség által oda jutnának, hogy a’ városi hail­­védrendszer csak nem egészen a’ ezéh-szerkezetre feneklenék, ’s ez által a’ ezéhek a’ városi beligaz­­gatásnál is túlnyomó súlyra vergődvén, alapját képez­nék azon szerkezetnek, melly akkor ’s illy föltétel mellett helyes lehetett; de ma már—miután a’ ezédek politicai jelentősége ’s ezzel közügyekrel befolyása megszűnt— igy, a’ minőnek most az úgynevezett vá­lasztott polgárságban látjuk, valóságos anomália , melly a’ városi polgárság politicai nagykorúságát akadályozza. — És ez állapotban találták őseink a’ városi szerkezetet Európában, midőn keleties in­­stitutióink az európai formákhoz simulni, midőn a’ világerő­vel ható eszmék magoknak idegen földre is rést nyitni kezdének. — Ezen vázlatot előre kellett bocsátani, hogy kir. városaink országrendi jogiak, eredetét, ’s termé­szetét tisztába hozhassuk. — És itt van ideje meg­mondanunk, hogy azok, kik az 1608-ki törvényezikk­­re épitik követeléseiket, ’s mégis azt állítják, hogy a’ negyedik (a’ polgári) rend, mint a’ műiparos ér­dekek képviselője vétetett föl alkotmányos sánczaink közé, ’s mint illyen bir joggal részt venni az or­szággyűlésekben, hatalmas tévedésben vannak. — Magyarhonban az alkotmányos jogokbani részvét 1715-ig örökké az országvédelmi kötelességgel ál­lott viszonyban. A’ magyar nemzet csak azzal osz­totta meg alkotmányos jogait, kit az ország védel­mére alkalmasnak, sőt szükségesnek ítélt, és ország­védelmi kötelességet senkitől sem kívánt a’ nélkül, hogy ezért őt politicai jogokban részesítené. — És mivel — a’mint emlitők —a’városi szerkezet hadvéd­­rendszeri factorrá emelkedett, alkotmányunk most említett természete hozta magával, hogy a’ melly városok ezen fokon állottak,az alkotmány sánczaiba befoglaltattak, a’ nélkül hogy műiparos virágzásuk legkisebbé is tekintetbe vétetett volna. — Általában véve már abban is egy kis circulus vitiosus van, hogy a’ műipart városoknak köszönhetni; nem; inkább városok köszönik tételeket a’ műiparnak. A’ fejleménynek ezen processusát még most is látjuk Amerikában, hol például Lovell városa, csaknem a’ legelső gyárváros, olly helyen díszeleg , hol alig 25 év előtt kondult meg először az őserdőt irtó fej­­szevágás. Hogyha egyszer az ipar várost épített, a’ város az ipar gyarapítására, a’ mint ez amannak emelkedésére folytonos kölcsönhatással van, az két­ségtelenül bizonyos; de az ipar mégis anya marad, a’ város pedig ennek szülöttje.­­ Azonban midőn a’ kir. városok országrenddé emeltettek, erre tekintet egyáltalában nem volt. Vannak szabados mezőváro­saink , mellyek műipar tekintetében századok óta vi­rágzóbbak sok kir. városoknál,’s országgyűlési jog­gal mégsem bírnak; vannak ellenben kir. városaink, mellyek az iparnak nevezetes gyűr pontjai soha sem voltak; vannak a’ szó teljes értelmében szántóvető városaink ; sőt még Sopronról, legrégiebb városaink egyikéről is azt mondják törvényeink (1715: 35), hogy egyenesen csak bortermesztésből él, ’s ezek mégis törvényesített kir. városok.— A’ dolog erede­tét Zsigmond király törvényeiből tanuljuk megismer­ni, hol az országnak törökök ’s tatárok általi el­pusztítása legfőképen kulcsos városok hiányának tulajdonitlatik , hová szükség esetében a’ föld népe bevonulhatna, ’s magának és javainak utalmat talál­hatna. Ekkor jön a’ városoknak várfalakkal­ körül­­vétele országos szükségnek elismerve; és ebből kö­vetkezett, hogy a’ melly szabad, azaz (földesúri hatalom alatt nem volt) város magát fallal keltté, ’s falai ótaknáról a’ ezéhek hadvédrendszere által (mellynek árnyékjátéka a’ polgárkatonaság paradi­­rozásában még ma is megvan) gondoskodott, az mint az országvédelem factora, az alkotmányos jo­goknak is részese lön. — A’ falakkal és sánczok­­kal és bástyákkali megerősítés volt tehát a’ kir. vá­rosiság föltétele és nem az ipar; innen van, hogy több kir. városok diplomáiban ezen föltétel világosan is kitétetett; innen van, hogy sok, hajdan ’s egy rész­ben még most is virágzó mezővárosok, ámbár tör­vényekben és diplomákban „civitas“ névvel ne­veztetnek, ’s különféle szabadalmakkal is dicseked­hetnek, az ország rendei közé mégis nem számíttat­nak, mert körülfalazva soha sem voltak , mig más aprócska helyek , mik egy pár ezer lakosnál többel soha sem bírtak, ’s miknek műiparos virágzásáról a’ história semmit sem tud , az országgyűlésen kép­­viselvék, minthogy hajdan fallal, sánczokkal való­nak erősitve; innen van hogy Werbő­czy a’ kir. város (civitas) értelmezésébe (definitio) ezt világosan be is foglalja, mondván: ,,civitas est domorum et vicorum pluralitas moeniis et praesi­­diis circumcincta necessariis.“ (III.r.8.cz.) — Ezt jól meg kellene gondolniok, kik régi törvé­nyekre támaszkodva (miknek értelméről azonban majd legközelebb szólandunk), azt követelik , hogy például Kassa városának olly nyomadéku szavazata legyen az országgyűlésen, mint Bihar megyének van; ’s viszont Rusztnak, Modornak, mint Kassának lenne;—meg kellene gondolniok,hogy ha nemzetünk viharos életének egy vagy más rendkívüli alkalmá­ról a’ vox-egyenlőséget megbizonyithatnák is, a’ rendszer örökre lehunyt, mellybő­l az hajdan követ­kezhetett; ’s hogy habár az építmény az alap elkor­­hadását egy kis időre túlélte is, mint Kölcseynk az illatról mondja, hogy a’ „r­ó­z­s­á­t, melly elhull, még egy perczczel éli túl;“de az egyszer el­szállt illatot visszaidézni, nem kevesbbé lehetetlen, mint fölemelni akarni a’ szertedőlt építményt, melly­nek alapja az idők viszontagságaiban visszaidézhet­­lenül odalett. — Az illy tényeket eldisputálni lehe­tetlen; ezekben fekszik az élet hatalma, uraim! — az életé, melly kártyavárt, jégállitványt nem tör; ’s némán végzi be a’ syllogismust, mellyet az események hatalma megkezdett volt.—Minő anomá­liának látszik ma, hogy a’ jelen nem levő mágnások követjei szavazatjoggal bírjanak?pedig a’ dolog nem volt ám mindig illy képtelen. Eredetileg a’zászlósok, főpapok és országnagyok küldhettek követeket az országgyűlésre; mert részint hivatalaiknál, részint javadalmaiknál, részint birtokaiknál fogva , a’ me­gyék zászlóitól különvált bandériumokat tartoztak a’ hon védelmére kiállítani; ’s országvédelem és országgyűlési jog e’ honban mindig viszonyban állt; de miután a’ bandériumok ideje lejárt, alap enyész­­tővel az idők logicája megemészté az épűletet is. — És ez másképen nem is lehetett; a’ melly nemzet in­stitutiói önkénytes fejleményében az idők logicájá­­nak ellene szegül, és azon működik, hogy galvani­­cus operatiók által életet hazudtasson a’ csontvázzal, az ép úgy rázkódtatásokat idéz elő, mint a’ melly halottnak szeretné tartani az éledezőt. — „Minden kornak van istene, ne zúgolódjunk ellene.“— Ha kérditek, minő varázserő tarta fen e’nemzet alkot­mányát, hatalmas autocratiák szomszédságában, egy ezreden át? kétkedés nélkül felelem: az, hogy az időhöz hozzá simulni tanult. A’ minek ereiből az élet kiaszott, azt sirba szállító; a’mi élet ébren emelte föl fejét a’ porból, azt fölvenni az életbe nem vona­kodott; e’ készség okozó, hogy mindig találna ka­pocsra, melly a’holnapot a’tegnappal összekötné; pedig a’ históriai alapú békés fejlemény titka ebben áll. — Isten adja, ne lehessen rólunk egykoron el­mondani, hogy a’ múlttól tanulni, a’ jövendőtől taná­csot kérni elfelejténk. — Ennyit a’ kir. városok or­szágrendi állapotának históriájából általában; a’ szavazati minőség törvényhistoriai fejtegetése kö­vetkezni fog. KLIEGL-KÖNYV. Előfizetési felszólítás. Az ember jegyeket kérése gondolatainak, és föltalál­ta a’ nyelvet; jegyeket kerese a’ szavaknak, és föltalálta az írást. Míg az emberi beszéd csak elhangzott, az isme­retek nem voltak szilárd alapra rakva, ’s nem terjedhetttek messze, midőn a’ hyeroglyphok fölfedeztettek, az ismerete­ket egyes osztályok biztosították magoknak, ’s egyed­­áruságot űztek velők, — csak a’ betűírás tette a’ nemzet közjavává őket. De maga a’ betűírás is szűk mederben csergő ismereteket tuda terjeszteni, valamig tollra volt szorítva , mig a' sajtó nem kezde működni; mert minden foiratás drága 's a’ könyvek ritkák voltak. A' sajtó hozd meg a’ könyvek olcsóságát, a’ sajtó adókönyveket az egész

Next