Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-27 / 86. szám

Szerda Pesti Hírlap Megjelen­t’ hírlap minden héten kétezer , szerdán és szombaton. Féléri előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­­nek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. October 27 1841 TARTALOM. Kinevezés. Vásári szabadalom. Vezérczikk. (Sz. kir. városok HL s­z a v­a­va­z­a­tj­og-h­i­s­t­or­i­a.) Követvá­lasztások Erd­é­l­y­b­e­n. Nyilatkozás a’ b­el­s­ő-s­z­o­l­no­k­i kö­vetválasztás iránt. M. gazd. egyes. Megyei dolgok. Komá­rom (hitelesítés, még valami a’pénztárnoki bukásról). Vass Itörvényszéki adatok, casino). Kir. városok köréből. Kas­s­a (a’ választott polgárság kivonata országgyűlési követ­választás iránt, tanácsi végzés, és szerkesztői jegyzetek). Sze­ged (fosztogatások, gyilkolás, és tudatlanság; a’ Választott pol­gárság üléseinek nyilvánossága eltiltva, nyilvános testi büntetés és kinfaggatás, ujszegedi iskola). Komárom (földrengés). Nagysurány (a’ műmalom elégett). B­o­d­a­j­k (népnevelés körüli buzgalom). Külföldi napló. Franc.-. Spanyolhon. Mexico. Értekező. Javaslat a’ kir. városok berendezéséről. .—Egy v. polgártól. — Ausztria kereskedési viszonyai. — G­a­b­á­n­y­i Lajos. Hív. tudósítások. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. O cs. ’s apost. kir. felsége Almásy Dénes grófot a’ magy. kir. udv. kamara tiszteletbeli titoknokává, Inkey Edvard huszárkapitányt és tolnai Festetics György grófot kir. kamarásokká kinevezni, a’ mar­­marosi kamarai igazgatóságnál pedig, az ülnökök eddigi számát meghagyva , első ülnöki hivatalt — az ottani többi ülnökök mellékjárandóságin kívül — 1200 frt?­évpénzzel ellátva alapítani kegy. méltózta­­tott. (H­k.) Ő felsége nemes Torontál vármegyében kebele­zett és a’ zágrábi püspök bánsági javaihoz tartozó P­érj­ámos helységet mezővárossá emelni , ’s egy­szersmind az uradalmat vásári szabadalomm­al felru­házni legkegy. méltóztatott, melly szerint évenkint háromszor: april 24-kén, jun. 15-kén és September 27-kén, országos és három-, minden hétfőn pedig heti vásárok tartathassanak. (Hiv. tud.) VezérCZikk. (Sz. kir. városok. 111. Szava­zat j­o­g h­i­s­t­o­ri­a.) Ha sok olly eredményű gyűlést érnénk, mint minő és Fejér vmegye közelebb múlt gyűlése a’ házi adó ’s kir. városok tárgyára nézve volt, ’s ha illy gyűléseket érve, képesek lennénk (de nem leszünk) megfelejtkezni, hogy politicai re­­ligiónk alaptanjához tartozik a" haladás ügyének ’s alkotmányunk és ezzel együtt semminek fel nem ál­dozható , semminek alá nem rendelhető nemzetisé­günk kifejlődésének olly előmenetelt, olly győzedel­­met óhajtani, mellynek diadalive nem a’ rettegtető megalázás, hanem a’ kibékítő é­rdekkimélés alapkö­vére épüljön,—ha ez óhajtásról megfelejtkezni képe­sek lennénk, némi kárörömmel mutathatnánk e’ ’s ama’ jelenetre , mint megannyi kiáltó bizonyságra, hogy nem tévedénk, midőn a’ dolgok felszínétől ma­gunkat elkapatni nem engedők azokra nézve, kikről írva van, hogy meg fognak méretni, és könnyűek­nek találtatni. Azonban mi e’ történhetőségek vég­következményéről megmondok véleményünket a’ „kelet népérei Feleletében; ’s ha e’ véleményben valami jóslatszerű van, ne vegyétek uraim! kérke­désnek; hiszen csak azt mondok, mit a’ történetírás mindenkinek nyilt lapjaiból olvasánk, — azon lapok­ból, mellyeknek tanulságáról igaz, hogy:„Die Lehre ist ewig, wie die Welt.“— A’ minek ez örök tan törvénye szerint jőni kell, minden bizonnyal el­­jövend, mi tehát erre nézve magunkkal, hitünkkel és reményünkkel tisztában lévén, mindig és folyvást korszerűnek tartandjuk csekély fejtegetéseinkkel hoz­zájárulni , hogy a’ nagy nemzeti kérdések megoldá­sa a’ közvéleményben előkészüljön.­ Ezért nem is véljük szükségesnek bocsánatot kérni, hogy hosz­­szasabbak ’s tán szárazabbak is leszünk némelly tár­gyaknál , mint az érdekesség tekintete jóváhagyhat­ná, hanem tudnók, hogy azok, kiket a’ Pesti Hírlap valódi közönségéül tisztelünk, sokkal erő­sebb akaratot táplálnak keblükben a’ cselekvés stá­diumára feljutni, mintsem tartanunk lehetne, hogy már a’ discussio stádiumán egy kis recidivalis paro­­xismussal találkozhatnak. — Azért hát folytassuk a’ kir. városokróli inkább szükséges, mint mulatságos fejtegetést. Mielőtt azonban folytatnánk, eredményéül azon általános vázlatnak, mellyet a’ városok országrendi állapotja históriájából előbbi számunkban nyújtot­tunk , köteles őszinteséggel kimondjuk, hogy a’ men­nyire örvendünk őseink azon practicai bölcseségé­­nek, miszerint távol minden oligarchiai megkövese­­déstől, egy egész néposztályt, a’ városi polgárok néposztályát az alkotmány sánczaiba fölvették, úgy más részről politicai lételünk ama’ nagy palládiuma a’ nemzetiség és az alkotmányos fejlődés érdeké­ben, szerencsétlenségnek és roppant veszteségnek tartjuk , hogy ezen fölvétel nem assimilatio, hanem inkább elszakadás ’s érdek-elválasztás által, szóval: olly formák meghonosításával történt, mellyek a’ ma­gyar institutiók kertjében idegen növénykint állanak. Nem akarjuk ezt tovább fejtegetni; elég legyen azon meggyőződésünket kifejezni, miszerint ha sz. k. vá­rossá lenni honunkban kezdet óta nem annyit tett volna, mint a’megyei rendszertől elszakadni, sőt az élet min­dennapi viszonyaira nézve, annak érdekeivel úgyszól­ván ellentétbe jőni, ma már bizonyosan a’ sz. k. váro­sok is magyarabb városok volnának, és Kőrös, Kecskemét, Miskolcz ’stb. vámosok sem állanának kívül az alkotmányos élet sánczain; sőt például NI. Kőrös városának beligazgatása sem sintenék azon nem épen örvendetes helyezetben , mint a’ mellyben a’ kir. városi belszerkezet példájának utánzása miatt sinlik; szóval: édes honunk sem nélkülözné azon valódi, szilárd, önálló polgárrendet, mellynek sza­badság ’s civilisatio Európában olly sokat köszön. De hiszen e’ jámbor óhajtásnak gyakorlati értéke csak annyiban van, a’ mennyiben egy kis vezérfo­nalat nyújthat a’czélbavett elrendezésnél; jelenleg vennünk kell a’ kir. városokat úgy, a’ mint vannak; és pedig vennünk kell mint országrendet, mellynek követei minden városnak az országgyűlésen egy egész szavazatot követelnek. — Mi azt gondoljuk, e’ köve­telés nincs az életre épitve, mellynek jövendője van; és azt gondoljuk, hogy e’ követelés a’ tenni akaró­kat az igazságban akadályozza, a’ nem-akaróknak pedig ürügyül szolgál, szép szó­vvel semmit sem ten­ni. Azért hát a’ kir. városok érdekében vélünk köz­redolgozni, midőn megmutatjuk, hogy e’kérdést kár a’ „Corpus juris“ tömkelegébe visszavezérelni; mert az avult törvények obscuritása e’ kérdésben a’ városok ellen fordul; mikép minap jobban megfon­tolva ’s egy kissé több vizsgálódás után mondották, mint azok vélnék, kik azt hiszik, a’ magyar publi­­cumnak pénz helyett fagomb is jó, ’s a’ magyar jus publicum termésfájáról minden előkészület nélkül csak úgy téphetni gyümölcsöt, mint a’ berkenyét. Tegyük föl egy pillanatra, hogy a’ kir. városok valósággal olly szavazattal birtak törvény szerint, mint akármelly törvényhatóság: ki gyakorlotta e’ szavazatot? A’város maga, a’polgárok összesége — „civium unitas“ — mint Werbőczy szól. Mondok ugyanis , hogy kir. városaink országrendi állapotja országvédelmi tekintetből eredett: úgy kellett tehát belszerkezeteknek is alakítva lenniük, hogy ezen te­kintetnek megfelelhessenek. És itt állanak elő a’ ezé­­hek, mint politicai institutio, népképviselő szerepük­kel. Minden erősebb ezéhnek vagy a’gyöngébbek kö­zül többeknek külön zászlójuk volt,melly alatt szükség esetén a’ városi kerítés védelmére fegyvert ragadtak; ’s igy a’ dolog természetet hozta magával, hogy kik a’ ezéhek politicai testületében legnagyobb tekintély­­lyel, legnagyobb befolyással birtak, a’ város bel­­igazgatásába, az úgynevezett választott polgárság­ba meg kellett hivatniok; különben ha a’ ezéhek a’ választott községben kellőleg képviselve nem voltak volna, igen könnyen megtörténhetek, hogy szük­ség esetében a’ városi elöljáróság fogadás nélkül te­szi számadását. Ugyde viszont a’ ezéhek is tartottak külön testületi gyűléseket, ’s ebben részt vőnek ászok, kik tekintetöknél fogva a’ választott polgárok között állottak; ’s mivel ezeknek erejök, befolyásuk a’ ezéhek testületi szelleme által volt föltételezve; mivel közöttük a’ legderekabb is nem annyira ön személye miatt volt erős és hatalmas, mint inkább annálfogva, hogy háta mögött egy organisált fegyve­res testület állt, ’s minden szavának e’ nyomadékot elkölcsönözé, — igen természetes, hogy a’ válasz­tott polgárság mindenik tagját megannyi népkö­vetnek lehetett tekinteni, ’s az országgyűlési köve­tet, kit e’testület választott, a’ városi polgárság követének; minélfogva mindaddig, mig a’ ezéhek politicai jelentőségüket a’ hadseregek állandósításá­val el nem vesztették, nehezen tudnánk példára akadni, hogy midőn az országgyűlésen városi pol­gárok politicai jogairól volt szó, a’ polgároknak illy jogokbani tényleges részesítése ellen ép’ azok szó­laljanak fel, kik magokat kir. városok követeinek ne­vezik, mint ez az utóbbi országgyűléseken nem egy­szer történt. — Ha ezen körülményeket figyelembe­­ veszszük, ha meggondoljuk az idők fordulatát, mi­szerint a’ szilárdult sociális állapotban kellő védel­met találva , védszövetkezésre többé nem szorult ipar és szorgalom a’ szabadba vágyik, ’s e’ vágynál fogva királyi városaink lerontják lélekzetszoritó bástyáikat, ’s behúzzák, vagy kertviránynyá változ­tatják sánczaikat,­­ azon bástyákat és azon sánczo­kat, mellyeknek országrendiségöket köszönhetik; ha meggondoljuk, hogy a’ városoknak országvédel­mi fontossága nem valamelly hatalomcsapás, hanem az idők csendes folyamának mindenható ereje által megszűnt, ’s ezzel egyszersmind a’ezéhek politicai nyomadéka is elenyészett,—azon politicai nyomadék, minélfogva a’ különféle módosítások változatai közt moganig fenmaradott választási rendszer valóban népválasztás , ’s az ekkint választott követ valóban , a’ polgárság követe volt, — ha mind ezt meggondol­juk, igen természetesnek fogjuk találni, hogy a’ városok országgyűlési állása nyomadékának is ko­rán sem a’ többi országos Kir. és RR. hatalmasko­dása , hanem az időknek ép’ azon mindenható ereje által kellett csökkennie, melly elenyészteté az, ala­pot, mellyre azon nyomadék feneklett volt.— És ha most a’ kir. városok visszakövetelik szavazatuk vélt hajdani nyomadékát, fölkeltene a’sírból támaszta­nak mindazt, mi e’nyomadékot föltételezd; és ha erre azt felelnék, hogy múltat isten sem varázsol­hat vissza többé, nem avas obseuritások holt be­tűire (obseuritásoknak nevezzük, mert meg fogjuk mutatni, hogy bennük egészen más az értelem, mint a’ nem gondolkozó kérelem hiszi ’s hirdeti) — nem avas obscuritások holt betűire tehát, mellyekből idők viszontagságai az éltető szellemet elfuvallották, hanem az életre, mellynek jövendője van, Kellene építeni követeléseiket, ’s mindenek előtt nem csak nem ellenzeni, de sőt előmozdítani, hogy követeik választása olly fenékre alapittassék, minélfogva a városi követek nemes önérzettel mondhassák, hogy az ipar, szorgalom, nemzetiség és polgári szabad­ság érdekeiben egybeforrott polgárság öszvegének épp olly valódi képviselői, mint elődeik hajdan kép­viselői voltak a’ városi védrendszer érdekében a’ ezédek politicai jelentősége által egybeforrott pol­gárságnak. Egyébiránt mint minden nemzetnél, mellynek al­kotmánya nem od­rogirozott gyarmű, hanem histó­riai fejleményü, az ősnépgyülések képviseleti rend­szerre igen lassan olvadnak át, ’s a’ törvényhozás részletes szabályozását igen sok egyéb előzi meg, úgy minálunk is ezen átolvadás, ezen átalakulás tö­kéletesen végbe maiglan sem ment; minélfogva az országgyűlési szavazatok egymás iránti súlya fölött nem is annyira törvények, mint inkább a’ körülmé­nyek ereje, ’s az idők logicája határozott. Azt, hogy kik legyenek a’ törvényhozás részesei, a’ tör­vények meghatározzák ; de hogy a’ fejedelem irá­nyában még mindig egyetlen testületet képező két tábla egymás iránt ’s azoknak tagjai egymás között minő súlyarányban állanak ? világos törvény által el­határozva soha sem volt, mire nézve a’habgyürüzés phasisait —ha szükség lesz rá — kimutatni nem ké­­sendünk. — Jelenleg elég legyen a’ mellett marad­nunk, hogy az országvédelmi súly mutatkozván jog­­historiánkban az országgyűlési jog arányosító nyo­madékának, habár semmi kétséget nem szenvedne is, hogy a’ kir. városok hajdan egyenkint sokkal nagyobb befolyással voltak a’ törvényhozásba, ezt nem annyira törvényeinkből, mint inkább a’ már most gyökerestül megváltozott körülményekből magyaráz­hatni; minélfogva, például, midőn Kassa városa olly nagy nyomadéku fontos hely volt, hogy a’ ki Kassát bírta, ez által Felső-Magyarország igen nagy részének urává lön; midőn négy vármegye az or­szággyűlésre volt kénytelen Kassa városa nyomor­­gatásai ellen utalomért folyamodni, ’s az ország rendei különös törvényezikkelyben kérték meg a’ királyi felséget, hogy ezen vármegyéket a’ kassaiak ellen utalmazza (1546:52); midőn még 1647-ben is 13 megye panaszkodott az országgyűlésen , hogy Kassa városa a’vidéki nemesség fölött „absolu­­tam cujusdam reipublicae authoritatem sibi usurp­at.“—igen természetes, hogy a’ melly időnek körülményei a’ városoknak illy túlnyomó súlyt kölcsönöztek, azok a’ városok országgyűlési állását is bizonyosan igen emelték, a’ nélkül azon­ban , hogy a’ mi e’ szerint nem annyira állandó jog 86.

Next