Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-10-27 / 86. szám
Szerda Pesti Hírlap Megjelent’ hírlap minden héten kétezer , szerdán és szombaton. Féléri előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. October 27 1841 TARTALOM. Kinevezés. Vásári szabadalom. Vezérczikk. (Sz. kir. városok HL sz a vavazatjog-historia.) Követválasztások Erdélyben. Nyilatkozás a’ belső-szolnoki követválasztás iránt. M. gazd. egyes. Megyei dolgok. Komárom (hitelesítés, még valami a’pénztárnoki bukásról). Vass Itörvényszéki adatok, casino). Kir. városok köréből. Kassa (a’ választott polgárság kivonata országgyűlési követválasztás iránt, tanácsi végzés, és szerkesztői jegyzetek). Szeged (fosztogatások, gyilkolás, és tudatlanság; a’ Választott polgárság üléseinek nyilvánossága eltiltva, nyilvános testi büntetés és kinfaggatás, ujszegedi iskola). Komárom (földrengés). Nagysurány (a’ műmalom elégett). Bodajk (népnevelés körüli buzgalom). Külföldi napló. Franc.-. Spanyolhon. Mexico. Értekező. Javaslat a’ kir. városok berendezéséről. .—Egy v. polgártól. — Ausztria kereskedési viszonyai. — Gabányi Lajos. Hív. tudósítások. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. O cs. ’s apost. kir. felsége Almásy Dénes grófot a’ magy. kir. udv. kamara tiszteletbeli titoknokává, Inkey Edvard huszárkapitányt és tolnai Festetics György grófot kir. kamarásokká kinevezni, a’ marmarosi kamarai igazgatóságnál pedig, az ülnökök eddigi számát meghagyva , első ülnöki hivatalt — az ottani többi ülnökök mellékjárandóságin kívül — 1200 frt?évpénzzel ellátva alapítani kegy. méltóztatott. (Hk.) Ő felsége nemes Torontál vármegyében kebelezett és a’ zágrábi püspök bánsági javaihoz tartozó Pérjámos helységet mezővárossá emelni , ’s egyszersmind az uradalmat vásári szabadalommal felruházni legkegy. méltóztatott, melly szerint évenkint háromszor: april 24-kén, jun. 15-kén és September 27-kén, országos és három-, minden hétfőn pedig heti vásárok tartathassanak. (Hiv. tud.) VezérCZikk. (Sz. kir. városok. 111. Szavazat jog historia.) Ha sok olly eredményű gyűlést érnénk, mint minő és Fejér vmegye közelebb múlt gyűlése a’ házi adó ’s kir. városok tárgyára nézve volt, ’s ha illy gyűléseket érve, képesek lennénk (de nem leszünk) megfelejtkezni, hogy politicai religiónk alaptanjához tartozik a" haladás ügyének ’s alkotmányunk és ezzel együtt semminek fel nem áldozható , semminek alá nem rendelhető nemzetiségünk kifejlődésének olly előmenetelt, olly győzedelmet óhajtani, mellynek diadalive nem a’ rettegtető megalázás, hanem a’ kibékítő érdekkimélés alapkövére épüljön,—ha ez óhajtásról megfelejtkezni képesek lennénk, némi kárörömmel mutathatnánk e’ ’s ama’ jelenetre , mint megannyi kiáltó bizonyságra, hogy nem tévedénk, midőn a’ dolgok felszínétől magunkat elkapatni nem engedők azokra nézve, kikről írva van, hogy meg fognak méretni, és könnyűeknek találtatni. Azonban mi e’ történhetőségek végkövetkezményéről megmondok véleményünket a’ „kelet népérei Feleletében; ’s ha e’ véleményben valami jóslatszerű van, ne vegyétek uraim! kérkedésnek; hiszen csak azt mondok, mit a’ történetírás mindenkinek nyilt lapjaiból olvasánk, — azon lapokból, mellyeknek tanulságáról igaz, hogy:„Die Lehre ist ewig, wie die Welt.“— A’ minek ez örök tan törvénye szerint jőni kell, minden bizonnyal eljövend, mi tehát erre nézve magunkkal, hitünkkel és reményünkkel tisztában lévén, mindig és folyvást korszerűnek tartandjuk csekély fejtegetéseinkkel hozzájárulni , hogy a’ nagy nemzeti kérdések megoldása a’ közvéleményben előkészüljön. Ezért nem is véljük szükségesnek bocsánatot kérni, hogy hoszszasabbak ’s tán szárazabbak is leszünk némelly tárgyaknál , mint az érdekesség tekintete jóváhagyhatná, hanem tudnók, hogy azok, kiket a’ Pesti Hírlap valódi közönségéül tisztelünk, sokkal erősebb akaratot táplálnak keblükben a’ cselekvés stádiumára feljutni, mintsem tartanunk lehetne, hogy már a’ discussio stádiumán egy kis recidivalis paroxismussal találkozhatnak. — Azért hát folytassuk a’ kir. városokróli inkább szükséges, mint mulatságos fejtegetést. Mielőtt azonban folytatnánk, eredményéül azon általános vázlatnak, mellyet a’ városok országrendi állapotja históriájából előbbi számunkban nyújtottunk , köteles őszinteséggel kimondjuk, hogy a’ mennyire örvendünk őseink azon practicai bölcseségének, miszerint távol minden oligarchiai megkövesedéstől, egy egész néposztályt, a’ városi polgárok néposztályát az alkotmány sánczaiba fölvették, úgy más részről politicai lételünk ama’ nagy palládiuma a’ nemzetiség és az alkotmányos fejlődés érdekében, szerencsétlenségnek és roppant veszteségnek tartjuk , hogy ezen fölvétel nem assimilatio, hanem inkább elszakadás ’s érdek-elválasztás által, szóval: olly formák meghonosításával történt, mellyek a’ magyar institutiók kertjében idegen növénykint állanak. Nem akarjuk ezt tovább fejtegetni; elég legyen azon meggyőződésünket kifejezni, miszerint ha sz. k. várossá lenni honunkban kezdet óta nem annyit tett volna, mint a’megyei rendszertől elszakadni, sőt az élet mindennapi viszonyaira nézve, annak érdekeivel úgyszólván ellentétbe jőni, ma már bizonyosan a’ sz. k. városok is magyarabb városok volnának, és Kőrös, Kecskemét, Miskolcz ’stb. vámosok sem állanának kívül az alkotmányos élet sánczain; sőt például NI. Kőrös városának beligazgatása sem sintenék azon nem épen örvendetes helyezetben , mint a’ mellyben a’ kir. városi belszerkezet példájának utánzása miatt sinlik; szóval: édes honunk sem nélkülözné azon valódi, szilárd, önálló polgárrendet, mellynek szabadság ’s civilisatio Európában olly sokat köszön. De hiszen e’ jámbor óhajtásnak gyakorlati értéke csak annyiban van, a’ mennyiben egy kis vezérfonalat nyújthat a’czélbavett elrendezésnél; jelenleg vennünk kell a’ kir. városokat úgy, a’ mint vannak; és pedig vennünk kell mint országrendet, mellynek követei minden városnak az országgyűlésen egy egész szavazatot követelnek. — Mi azt gondoljuk, e’ követelés nincs az életre épitve, mellynek jövendője van; és azt gondoljuk, hogy e’ követelés a’ tenni akarókat az igazságban akadályozza, a’ nem-akaróknak pedig ürügyül szolgál, szép szóvvel semmit sem tenni. Azért hát a’ kir. városok érdekében vélünk közredolgozni, midőn megmutatjuk, hogy e’kérdést kár a’ „Corpus juris“ tömkelegébe visszavezérelni; mert az avult törvények obscuritása e’ kérdésben a’ városok ellen fordul; mikép minap jobban megfontolva ’s egy kissé több vizsgálódás után mondották, mint azok vélnék, kik azt hiszik, a’ magyar publicumnak pénz helyett fagomb is jó, ’s a’ magyar jus publicum termésfájáról minden előkészület nélkül csak úgy téphetni gyümölcsöt, mint a’ berkenyét. Tegyük föl egy pillanatra, hogy a’ kir. városok valósággal olly szavazattal birtak törvény szerint, mint akármelly törvényhatóság: ki gyakorlotta e’ szavazatot? A’város maga, a’polgárok összesége — „civium unitas“ — mint Werbőczy szól. Mondok ugyanis , hogy kir. városaink országrendi állapotja országvédelmi tekintetből eredett: úgy kellett tehát belszerkezeteknek is alakítva lenniük, hogy ezen tekintetnek megfelelhessenek. És itt állanak elő a’ ezéhek, mint politicai institutio, népképviselő szerepükkel. Minden erősebb ezéhnek vagy a’gyöngébbek közül többeknek külön zászlójuk volt,melly alatt szükség esetén a’ városi kerítés védelmére fegyvert ragadtak; ’s igy a’ dolog természetet hozta magával, hogy kik a’ ezéhek politicai testületében legnagyobb tekintélylyel, legnagyobb befolyással birtak, a’ város beligazgatásába, az úgynevezett választott polgárságba meg kellett hivatniok; különben ha a’ ezéhek a’ választott községben kellőleg képviselve nem voltak volna, igen könnyen megtörténhetek, hogy szükség esetében a’ városi elöljáróság fogadás nélkül teszi számadását. Ugyde viszont a’ ezéhek is tartottak külön testületi gyűléseket, ’s ebben részt vőnek ászok, kik tekintetöknél fogva a’ választott polgárok között állottak; ’s mivel ezeknek erejök, befolyásuk a’ ezéhek testületi szelleme által volt föltételezve; mivel közöttük a’ legderekabb is nem annyira ön személye miatt volt erős és hatalmas, mint inkább annálfogva, hogy háta mögött egy organisált fegyveres testület állt, ’s minden szavának e’ nyomadékot elkölcsönözé, — igen természetes, hogy a’ választott polgárság mindenik tagját megannyi népkövetnek lehetett tekinteni, ’s az országgyűlési követet, kit e’testület választott, a’ városi polgárság követének; minélfogva mindaddig, mig a’ ezéhek politicai jelentőségüket a’ hadseregek állandósításával el nem vesztették, nehezen tudnánk példára akadni, hogy midőn az országgyűlésen városi polgárok politicai jogairól volt szó, a’ polgároknak illy jogokbani tényleges részesítése ellen ép’ azok szólaljanak fel, kik magokat kir. városok követeinek nevezik, mint ez az utóbbi országgyűléseken nem egyszer történt. — Ha ezen körülményeket figyelembe veszszük, ha meggondoljuk az idők fordulatát, miszerint a’ szilárdult sociális állapotban kellő védelmet találva , védszövetkezésre többé nem szorult ipar és szorgalom a’ szabadba vágyik, ’s e’ vágynál fogva királyi városaink lerontják lélekzetszoritó bástyáikat, ’s behúzzák, vagy kertviránynyá változtatják sánczaikat, azon bástyákat és azon sánczokat, mellyeknek országrendiségöket köszönhetik; ha meggondoljuk, hogy a’ városoknak országvédelmi fontossága nem valamelly hatalomcsapás, hanem az idők csendes folyamának mindenható ereje által megszűnt, ’s ezzel egyszersmind a’ezéhek politicai nyomadéka is elenyészett,—azon politicai nyomadék, minélfogva a’ különféle módosítások változatai közt moganig fenmaradott választási rendszer valóban népválasztás , ’s az ekkint választott követ valóban , a’ polgárság követe volt, — ha mind ezt meggondoljuk, igen természetesnek fogjuk találni, hogy a’ városok országgyűlési állása nyomadékának is korán sem a’ többi országos Kir. és RR. hatalmaskodása , hanem az időknek ép’ azon mindenható ereje által kellett csökkennie, melly elenyészteté az, alapot, mellyre azon nyomadék feneklett volt.— És ha most a’ kir. városok visszakövetelik szavazatuk vélt hajdani nyomadékát, fölkeltene a’sírból támasztanak mindazt, mi e’nyomadékot föltételezd; és ha erre azt felelnék, hogy múltat isten sem varázsolhat vissza többé, nem avas obseuritások holt betűire (obseuritásoknak nevezzük, mert meg fogjuk mutatni, hogy bennük egészen más az értelem, mint a’ nem gondolkozó kérelem hiszi ’s hirdeti) — nem avas obscuritások holt betűire tehát, mellyekből idők viszontagságai az éltető szellemet elfuvallották, hanem az életre, mellynek jövendője van, Kellene építeni követeléseiket, ’s mindenek előtt nem csak nem ellenzeni, de sőt előmozdítani, hogy követeik választása olly fenékre alapittassék, minélfogva a városi követek nemes önérzettel mondhassák, hogy az ipar, szorgalom, nemzetiség és polgári szabadság érdekeiben egybeforrott polgárság öszvegének épp olly valódi képviselői, mint elődeik hajdan képviselői voltak a’ városi védrendszer érdekében a’ ezédek politicai jelentősége által egybeforrott polgárságnak. Egyébiránt mint minden nemzetnél, mellynek alkotmánya nem odrogirozott gyarmű, hanem históriai fejleményü, az ősnépgyülések képviseleti rendszerre igen lassan olvadnak át, ’s a’ törvényhozás részletes szabályozását igen sok egyéb előzi meg, úgy minálunk is ezen átolvadás, ezen átalakulás tökéletesen végbe maiglan sem ment; minélfogva az országgyűlési szavazatok egymás iránti súlya fölött nem is annyira törvények, mint inkább a’ körülmények ereje, ’s az idők logicája határozott. Azt, hogy kik legyenek a’ törvényhozás részesei, a’ törvények meghatározzák ; de hogy a’ fejedelem irányában még mindig egyetlen testületet képező két tábla egymás iránt ’s azoknak tagjai egymás között minő súlyarányban állanak ? világos törvény által elhatározva soha sem volt, mire nézve a’habgyürüzés phasisait —ha szükség lesz rá — kimutatni nem késendünk. — Jelenleg elég legyen a’ mellett maradnunk, hogy az országvédelmi súly mutatkozván joghistoriánkban az országgyűlési jog arányosító nyomadékának, habár semmi kétséget nem szenvedne is, hogy a’ kir. városok hajdan egyenkint sokkal nagyobb befolyással voltak a’ törvényhozásba, ezt nem annyira törvényeinkből, mint inkább a’ már most gyökerestül megváltozott körülményekből magyarázhatni; minélfogva, például, midőn Kassa városa olly nagy nyomadéku fontos hely volt, hogy a’ ki Kassát bírta, ez által Felső-Magyarország igen nagy részének urává lön; midőn négy vármegye az országgyűlésre volt kénytelen Kassa városa nyomorgatásai ellen utalomért folyamodni, ’s az ország rendei különös törvényezikkelyben kérték meg a’ királyi felséget, hogy ezen vármegyéket a’ kassaiak ellen utalmazza (1546:52); midőn még 1647-ben is 13 megye panaszkodott az országgyűlésen , hogy Kassa városa a’vidéki nemesség fölött „absolutam cujusdam reipublicae authoritatem sibi usurpat.“—igen természetes, hogy a’ melly időnek körülményei a’ városoknak illy túlnyomó súlyt kölcsönöztek, azok a’ városok országgyűlési állását is bizonyosan igen emelték, a’ nélkül azonban , hogy a’ mi e’ szerint nem annyira állandó jog 86.