Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-02-17 / 118. szám

az összes nemesség meghivandónak határoztatok.— 8) A’ nm. h.tanácsnak ,azon intezvényeben, miszerint a’ nemesi telkeken lakó agiliseknek marháit adó alól kihagyatni rendeli, a’ BR. meg nem nyughatván, a’ tisztelt kormányszékhez felírást határoztak.—9) Egy másik intézvény pedig, melly oda utasítja e’ megyét, hogy fogházának építésével, mellyre nézve a’magány­­rendszer jön elfogadva, addig, míg e’ tárgyban orszá­gos intézkedés történendik, hagyjon fel,—tudomásul vétetett.—10) Másnap indítványba hozatott, hogy mi­után a’ magyar nemes kiváltságai között legszebb ’s legüdvösebb az, mellynél fogva biráit maga választ­ja, jövendő­re a’törvényszéki bírák is szabad válasz­tás útján jelöltessenek ki. Ezen inditvány elvben köz­akarattal elfogadtatott, ’s csak a’ választás módja iránt bízatott meg egy választmány, olly meghagyással , hogy a’ jövő közgyűlésre e’ tárgybani véleményét be­adja. — 11) Egy, ezelőtt Pápán, jelenleg pedig Pozsonyban lakó M. — A. — nevű ügyvéd, né­hány köztiszteletben álló megyei tisztviselők ellen tett mocskos vádjaiért tiszti fenyitőperbe vonatni rendeltetett. — 12) Az orságos színházra tett aján­latból az e’ megyére esett illeték hivatalos jelentés szerint már be van fizetve*). — Gyűlésünk meg né­hány napig eltart. — Szabó Antal: Békésből, febr. 1. Gyulán tartatni szokott év­­negyedes fenyitőtörvényszékünk tegnap kezdődött, ’s ma egy órai együttülés után már be is fejeztetett. Oka e’ gyors befejezésnek a’ rabok csekély száma volt, melly ezelőtt száz körül forogván, ezúttal a’ rabjegyzék szerint 21-re olvadott; ezek közül vélet­len gyilkos volt 1, szántszándékos 1, e’ bűnnel gya­­nusított 2, tolvaj ’s orgazda 14, postarabló 1, gya­nús postarabló 1, pinczefeltörő 1. Közülök elitérte­­tetett 12. Ítéletlen maradt, főleg más megyéből elő nem állított tanúk miatt, 8, végre 6 hónapi rabos­­kodás után egészen ártatlannak ismertetett 1. — Mi­­ként lehet ez, kérdi szerkesztő úr? Felelet: egy kis szelíd tortúra által, mellyet a’ gyanúsított vádlott ki nem állhatván, készebb volt egy olly bűnt elvállal­ni, melly a’ valódi bűnösre 3 évi börtönt vont, mint­sem három napnál tovább éhen szomjan ellenállhat­ni a’ kötél-argumentumnak. Valóban szomorú, ha e’ korban illyesmi történhetik; magára is vonta ez a’ törvényszék komoly figyelmét, melly méltó indigna­­tiójának kijelentése mellett mit sem késett e’ részben a’ szükséges tiszti vizsgálatot megrendelni. Még egy másik, büntetését túlszenvedő egyed is fölhivá fi­gyelmünket, ki is H.— vgye illető tisztségének ha­nyagsága miatt 22 hónapi börtönöztetése után ez al­kalommal szabadságát visszanyerte; ugyanis az il­lető h—i tisztviselő, főleg a’ P. Hírlapban történt felszólamlás következtében, szíves volt ez ügy el­döntésére megkivántató lényeges h—i tanút vala­­hára, ’s mi több, megvasalva, átküldeni. Szegény tanú!! — Mi e’ törvényszék általános eljárását ille­ti , azt különösen két szép eredményű tény jellemzi: egyik, minélfogva az úgynevezett summás perek­ben a’ vádlottaknak (miután ügyvéd általi védelmez­­tetésöktől eltiltattunk) a’ szóbeli védelem megenged­tetett ’s kötelességükké tétetett; másik, hogy ez út­tal (800 év óta tán először) botok nem osztogattat­­tak. Az elsőre nézve önmegnyugvással tapasztalak törvényszéki biráink, mikép a’ felolvasott bűnbeli iratokból merített nézeteik, a’ vádlottnak szóbeli vé­delme után, lényeges változás alá estenek; mi pe­dig a’másikat illeti: csalódnék, ha azt hinné vala­ki , hogy a’ ferde botozásnak ez úttali elmaradása tán a’ bíráknak bot­ kerülte egyediségétől eredeti lé­gyen; — épen nem,—több évi tapasztalásból merí­tett meggyőződés szülte ezt, mert öt évvel ezelőtt a’ derék b. Wenckheim Béla alispánsága alatt kez­detvén meg a’ botelleni agitatiók, sok küzdés után elvégre oda fejlett ki a’ törvényszéki gyakorlat, mi­szerint olly egyedeket, kik még botozva nem voltak, botbüntetésre nem ítélt; minek azon örvendetes kö­vetkezése lett, hogy öt év leforgása alatt a’ meg nem botozottak közül egy sem került vissza a’ börtönbe, ellenben azok közül, kik már azelőtt botozva vol­tak ’s a’ törvényszék által újonnan megbotoztattak— a’ dolgozóház daczára is — többen többször vissza­kerültek. Illy tények után lehet e csudálni, ha az eljáró bírák a’ bot-büntetést javító eszköznek nem tekinthetvén, azt lelkism­eretesen mellőzik? bizo­nyára nem; ’s akármit mondjon Weber, annyi igaz marad, hogy bottal csakugyan nem javítunk. — Végre még egy szót a’ pelengéri szerepet játszó de­resekről , mellyek a’ botozással olly szoros viszony­ban állanak. Egyik sz.biránk mindjárt a’ tisztválasz­tás után azon szerencsés ötletre jött , minélfogva a’ dereseket, m­ellyek némelly tanácsházak előtt pari­pát ábrázolva boszantólag tűntek föl, onnan elug­ratta; ’s gondoljuk el mi történt, tán itt is megfor­dult a’világ? koránsem; az említett szolgabiró já­rásából , melly körülbelül 40.000 lelket számlál, egy év ’s több hónapok alatt egy rab sem került törvény­szék ek­be, mi mégis csak furcsa; de még furcsább az, hogy némelly szolgabiráink mind e’ mellett is a "Új Istennek hála! Hány megye mondhatja ezt el magáról ?­­ Szerk. tanácsházak díszére fentartják ezen deresparipákat, holott, mint mindnyájan haladás emberei, igenis jól tudják, mikép a’szomszéd műveletlenebb oláh , ha­bár megsüvegli is ezen falovakat, mellyekben hihe­tőleg bizonyos kalapvarázs erejét képzeli rejteni, de minálunk csakugyan semmiféle paripa sem képes a’ szolgabirói tekintély igényeit magasabbra emelni. — Oltalmi Zsigmond. Vasból, Szombathely, feb 9. Farsang utósó napjai is, gyűlés is, két olly érdekes tárgy, melly­­nek mindenike külön igényli részvétünket. Feloszt­hatnék ugyan időnket e’ kettő között, egyiknek nap­palunkat, másiknak éjjelünket áldozva, de az éj gyö­nyörei mind extensióban, mind intensióban sokkal jobban elfognak bennünket, mintsem hogy a’ nap seriumaira elég lelki éberségünk maradhatna. Azon erős szellemek pedig, mellyek a’két ellenkező is­tenségnek egyszerre áldozhatnának, nem olly gya­koriak lévén, nekünk a’népség tagjainak választa­nunk kellett, ’s vagy egyiket, vagy másikat skartba tennünk. — Ezek előrebocsátásából gyanítja tán már némelly élesszemü azt, mit következtetni akarok, mit azonban világosan is kimondok, t. i. hogy ezen gyűlésünk már első napján sem tapasztaló a’szokott számmali részvétet; második és harmadik napjain pedig a’ jelenlevők szokatlan csekély száma miatt méltán felsohajthatánk. Ezt tulajdonkép nem pana­szul hozom elő, mert ki tehet arról, hogy ezen év­ben febr. hó első hétfője, mellyen nekünk okvetet­­len gyülélkednünk kellett, épen ezekre a’ fatális farsangnapokra esett, mellyeken a’ félvilág úgyne­vezett műveit lakosinak nagy többsége inkább bohó­ságoknak hódolva, az ész működéseit pihentetni szereti; de csak azért véltem mégis említendőnek, hogy ezen exordium és a’ majd utóbb -elmondan­­dók között az, ki megyénk viszonyait ismeri, egy kis összefüggést találhasson. — Elnök-alispánunk a’ gyűlést megnyitólag előadta, miképen m­. é. aug. 2 kai közgyűlésen tett ünnepélyes lemondása után alig képzelhette, hogy még a’ jelen gyűlés is el­nöksége alatt fog tartatni; azonban a’ megye körül­ményei ’s a’ RF. iránti tisztelete kötelezvén őt, hogy nagybecsű bizalmukból nyert hivatalát még egy ideig folytassa, ’s biztosan remélvén, hogy a’ tör­vényszabta tisztválasztás minél előbbi megtartása iránt már tett lépéseiknek foganatot szerzendenek, azon óhajtással üdvözli a’ Bket, hogy a’ haladás jelen korában , midőn a’megyei gyűlések naponkint nagyobb fontosságot nyernek, törvényeinknek hív­őrsei és tanácskozásaikban azon érett férfiakat jel­lemző mérsékletnek fentartói legyenek, mellyet illy nagy hatású erkölcsi testület soha sem nélkülözhet. Továbbá a’ kissyülések eltörlése által ráháromlott ’s hatóságát felül nem múló némelly tárgyak elinté­zéséről vezetett jegyzőkönyvét bemutató. Örömmel jelenté továbbá, hogy ámbár az adózó nép az alig bevégzett ujonczállitás által tetemes költségekkel terhelteték, ’s ezen szűk idők mostohaságától érzé­kenyen nyomatik , mégis nagy adó­ hátralevőségéből az utolsó gyűlés óta tetemes öszveget rótt le.­­Vég­re a’ közbátorság állapotárul szinte megnyugtató je­lentést tett. Előadása szokott helyesléssel fogadtat­ván, különösen annak első része, mellyben a’ tiszt­­választás kérdését hozó szőnyegre, élénk vitára nyújtott alkalmat, melly tárgyának eredetisége te­kintetéből is, vázlatban közölve, úgy gondolom e’ megyén kívüli rokonunknak sem lesz érdektelen. A’ megyei tisztikar ugyanis, azon oknál fogva, mivel a’ törvény által rendelt 3 évi szolgálatidő elelt, sőt ezen felül is már 8 hónapot szolgált volna, a’tör­vény által rendelt időn túl pedig hivataloskodásra kényszeritni senkit sem lehetne, az első alispán le­mondását ,­mindnyájann közbeszólóval magáé­vá is tevén, hivataloskodásának véghatáridejéül i. é. május 1-je hétfőjét tűzte ki, mellynél tovább szol­gálni semmi esetre nem fog; — ennek következtében a’ megye olly Scylla és Charybdis közt látta magát, hogy május 2-dikán vagy a’ közigazgatás szünendik meg, vagy ennek elkerülése végett akkor főispán nélkül is lisztválasztást tartani kénytelen lesz. Föl­kelt tehát egyik koszorús hazánkfia, ’s a’ kormányt felszólítani javasló , hogy az okvetetlen megtartandó tisztválasztásra törvényes főispánt nevezzen. Ha pe­dig a’ körülmények épen nem engednék , hogy ad­dig főispánt adjon, bizzon meg, de csak különösen ezen egy esetre, comissariust, ki által befolyását gyakorolja. Volt ki tüstint határnapot kivár,t kije­lelni, mellyre ha főispán nem lesz, a’ RR. nevez­zenek különös elnökséget, a’ főispáni jogokat gya­­korlandót. Egy másik szónok előbb fölirni kívánt az augustusi fölirás nyomán , sajnosan említve, hogy annak nem lett sikere , ’s egyszersmind kijelentetni kívánta, hogy ha bizonyos kitűzendő határnapig, például május 1-ig, ezen felirásnak sem lesz foga­­nata, akkor vagy első alispánunkat, vagy egy vá­lasztmányt bizzunk meg a’ főispáni jogok gyakorlá­sára. Ismét más szónok azt javaslotta, hogy miután a­­tisztikar kijelentette , hogy május 1-jénél tovább szolgálni semmi esetre sem fog, az ebből szárma­zandó zavar meggátlására szükséges módok nyúj­tására ő felsége megkeressék. Egy szónok azon kérdésre: van e jogunk restaurálni magunknak? Igen­nel felelt, annálfogva is, mivel már egyes tisztvise­lőket helyettesítettünk, állani kell tehát ennek az egészre nézve is. Erre más részről megjegyezte­­tett, hogy ha egy morális testület végzést hoz, min­dig fontolja meg előre, mi következései lehetnek, minő garantiát képes adni kivitelének, ’s az elébe gördülendő akadályokat mikép tudja elhárítani? Ha mi most május 1-jét tűzzük ki tisztválasztási határ­napul, mikép biztosítjuk ezen végzésünk teljesítését? A­ kormánynak csakugyan törvényes joga van tiszt­­választásunkba a’ főispán által befolyni, ’s hogy ezen jogához ragaszkodni fog, előre tudhatni.— Erre viszont feleletül adatott, hogy a’ tisztvá­­­lasztó gyűlés csak ollyannak tekinthető, mint más közgyűlés, mellyben tisztviselők választatnak; ha a főispán jelen van, elnökösködik ; ha nincs jelen, folyattatik nélküle, szükséges tehát felirni, hogy a’ tisztikar május 1-nél tovább szolgálni nem akarván a’ megye kénytelen lesz akkor minden esetre tiszt­­választást tartani. Ennek ellenében mondatott, hogy a’ kormánynak kétségen túl theoria ’s praxis szerint is joga van, a’ tisztválasztásokba főispán által befoly­ni; már most, mellőzve azon kérdést, hogy ezen jo­gát a’ kinevezés által 8 hónap elfolyása alatt miért nem gyakorló, az el nem kerülhető viszályokban mi a’ jogosság mezején gyenge lábon állunk; azért taná­csosabb fölirni, hogy a’kormány minél előbb főispánt nevezzen, ’s ha ezt teljesitni mégis elmulasztaná, a’ májusi gyűlésben kell a’ teendőkről tanácskozni. — Minthogy a’ törvénybe ütköző comissarius kérése ellen majd minden szólók nyilatkoznak, az elnök, a’ commissarius iránti indítványt az által kivánta az ostromlók előtt szelidebb színbe ölteni, hogy t. i. ő felsége ezen esetre a’ főispáni jogok gyakorlatára valakit megbizni méltóztassék; igy nem comissarius lesz kérve, mit a’ törvény világosan tilt; ő fel­ségének pedig joga lévén a’ választásba befolyni, ezt megbízottja által is gyakorolhatja. Egyébkint né­zete szerint akárki legyen az elnök, az a’ hivatalok betöltésénél nem kizárólag a’ fejedelemnek képvise­lője , hanem ennek és a’ nemességnek közös jogait képviseli. Különben is a’ megyei dicső szerkezet eszméjében az elnök halhatatlansága benfogl altat­ó; itt csak a’ személy változhatik, de a’hivatal már csak az administrationalis ügyek halaszthatlansága miatt sem szünhetik meg soha , hanem a’ sarkalatos törvények és százados szokás szerint változás ese­tében tüstint pótoltatik ,*a’ ki tehát az elnökséget tör­vényesen viseli az mindenkor gyakorolhatja azon jo­gokat, mellyeket a’ törvény az elnökre ruház. És igy nem látván akadályt abban, hogy RR. főispán nemlétében is ne restaurálhatnának ő felségét újab­ban alázattal megkére­ni javasló, hogy május 2 k áig, az 1578 : 4­­. czikkhez képest, a’ megyei fő­ispáni szék ellátásáról gondoskodni méltóztassék; nehogy azon esetre, ha az érintett határidőig a’ tiszt­­választá­sak ezen akadálya legfelsőbb gondoskodás által elhárítva nem lesz, a’ megye kénytelen legyen hivatalaiktól akkor minden esetre megválandó tiszt­viselői helyeinek betöltésérül a’ főisp­á­szék üre­sen maradása esetében is intézkedni. — Melly ér­telemben történvén a’ BR. állapodása is, ezen tárgy befejeztetése után a’ királyi leiratok , helytartósági intézvények és hivatalos levelezések tárgyalásához fogtunk, mellyek érdekeslejeiről a’ szerkesztőséget jövő postával értesitendem. *) — Szel ma. Pótlék a’ Szepes megyei gyűléshez. Kö­zelebb múlt közgyűlésünkről a’ mai közlötteken kí­vül még ezek érdemlenek megemlítést. Inditvány tétetvén, hogy a’ testi büntetéseknek megyeház előtti nyilvános végrehajtása eltörültessék, az határozat­ba azért nem mehetett, mivel a’ törvényszék e’ tár­gyat olly minőségűnek tartó, mire nézve a’határo­zat és szabályzás a’ megyei közönséget nem illeti. Azonban a’ megye évei e’ tárgybani nézeteik bő­vebb kifejthetését fentarták azon időre, midőn az e’ részben munkálkodó választmány dolgozata részle­tes tárgyaltatás alá fog vétetni; addig is pedig ab­ban állapodtak meg, hogy az eddig elitélt bűnösökre rovatott testi büntetések továbbá is nyilvánosan haj­tassanak végre; jövendőre nézve pedig, a’ törvény­szék által hozandó ítéletekben világosan meghatá­­roztassék, hogy a’biróilag szabott testi büntetés nyil­vánosan , vagy pedig a’ megyeház udvarában vétes­sék e foganatba? — Továbbá az esküformáknak magyar nyelvre forditása a’ jegyzői hivatalnak meg­hagyatott. Vas megyének börtönes rendszerét ismer­tető levele az országgyűlési választmányhoz utasit­­tatott. Az első alispánnak a’ vámok megvizsgálásá­ *) a’ napokban egy levelet vettünk, mellyben jól összeszid­­nak minket is, de kivált levelezőinket, hogy gyülésekrőli tudósításaikban a’ szólók neveinek első betűit összehalmoz­­zák, ’s az érdeklett megyék határain kívül többnyire meg­­fejthetlen hyerogly­phekkel öntik el az időszaki sajtó lapjait, mellyek nem e’ vagy ama’ megyének, hanem az országnak h­atvák. Megjegyezzük, hogy névbelűik többnyire nem le­velezőink miatt, nem is miattunk maradnak csonkán; de a’ mennyire tőlünk függ , gondot ígérünk, hogy a’ hyero­­glyphek tehetségig mellőztessenek. — S­z­e­r­k. 111

Next