Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-01-01 / 105. szám

Szombat Januarius 1842. 105. Pesti Hírlap Megjelenik e’ hírlap minden heten kétszer: szerdán és szombaton hetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvan, itt külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok és szombaton Fejér, emfizetes a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, bontokba.. . ft, postán borítékkal 0 ft pen^o pénzben — Lmh/.etnál hatvani utc/a Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba szettyek iránt a’ megrendelés csak a' bécsi császári fipostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek s egyegy hasábsorért no.ii hotítékelet nenoő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezés.. Vezérczikk. Régi baj uj kórjele). Megyei dolgok: Győr (főispáni beiktatás, törvényszéki bírák választása, ’s egyebek iránti indítványok, mezei naptár terjesztése, Imsárszabás). Nyitra (törvényszéki szabályzás, s bíróvá asztás, szóbeli per bíróság kit illet, Szakolcza kir. város képviselője). Zemplén (főispánhelyettesi székfoglalás, még mindig nyomozás, nyilvánossági repressáliák, kői levelek, adó és gazdálkodás, vakok, vandalisms stb.) Sáros (költsegvetés, sinor-harcz, napdjak, utkaparok, vontató, számadás, nyilvánosság, ingyen gyógyszerek, borsodi level.) Somor (vallásváltoztatás, vegy, házassági ügy, haza bocsátott ujonczok , megyei körlevelek, vasút, cserépfedés , kórház kobaltolvasztó kentencze légrontó hatása, házi adó ) Csongrád (szegedi hadnagy-választási viták , választmányi késedelem, feladás.) Rövid közlések. Ausztria, költ. napló. Angol-, Franc.-, Török birodalom. Egyveleg. Értekező: Vegyes-házassági ügy (a’ herczeg prímás uj körlevele.) Nehány szó a’nemzeti színház ügyében. — Váczy Lajos. — Az úrbéri törvényekről. — H . tudós. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. felsége Albisi Bakcsy Ferenczet királyi udvari ágensnek méltóztatott kegyelmesen kinevezni. (Magány dűl.) Vezérczikk. (Régi baj uj kórjele.) November lüike volt 1834. ’s Pozsonyban a’ Kir. és RR. te’eme tömve emberrel a’ fulladásig; és ez embertömeg reggeli 10 órától napnyugoton tálig ernyedni nem tudó részvéttel csüggött a' szónokok ajkain, kiket a’ nemzeti birodalom egy uj időszak előbajnokiul tüze ki.— Az úrbéri örökváltságról vitatkoztanak. ’S a’ tiszai követek asztalánál egy férfi állott, kinek halk szózata szent pietás ihletéseként rezgett végig a’ csontvelőkön. Lie’ férfiú megyéjének dísze, büszkesége, nemzetének tölgy- ’s borostyánkoszorús kedveltje volt. Egy erős lélek, töredékeny test lánczai közt. Tar agyát őszbe vegyült kevés hajszálak lengték, körül, színtelen arczán ezernyi virasztott éjnek tikkadtsága ült, egyetlen’szemében a’nemzet minden múlt ’s jövő bánata tükrözött, szava tompa, mély és ércztelen, mint egy síri hang, mellynek monoton egyformasága csak ritkán, csak az indulat legfőbb hevében szállongott alá, és jön még tompább, még ércztelenebb, még sikasabb mikor aztán ökölbe szorított jobbját emelve, a’ rámeresztett szemek előtt úgy állott, mint egy túlvilágú lény, kinek szellemszavát, nem úgy mint másét az érzékréteg segedelmével, hanem közvetlenül lelkünk lelkével véltük hallani. És a’síri hangra síri csendesség figyelmeztetett, csak illy szavaknál: ,,hogy ha elvettetik az örökváltsági törvényjavaslat Magyarországban, a’ városi polgáron kívül csak két emberosztály leszen szabad, a’ földesúr meg a’ koldus, ki hajadon fővel, ’s mezítláb kiáltoz az utczán irgalomért; a’ síri csendet csak illy szavaknál szakitá félbe az érzelmeknek villanyos kitörése, minőről lord Brougham szokta mondani, hogy a’ nép szavában néha mennyek dörgése hallatszik. — És e’ férfiú kinek emlékezetéhez engem a’ polgári tisztelet, ’s a’ hű barátság religiója csatol, a’ férfiú Szatmár megyének országgyűlési követe Kölcsey volt.— És kevéssel ezen nap után, mellyen a’ szívleiket rázó gazdag gondolatok a’ rózsaszínű elmésség, a’ hideg észnek élesen metsző ítéletei, a’ vívott ügy szentségétől melegült férfias merészség, ’s a’ szónoklatnak minden bájai, az örökváltságot engedelmező törvénynek utolsó győzelmet vívtanak, kevéssel ezen nap után — épen december elején, épen hét évvel a’ mostani szatmári gyűlés előtt — Szatmár megyének rendei egy utasítást küldöttek fel, ’s azt követjöknek ki büszkeségük vala, megfeszített morális erőködése daczára fel is tartották; egy utasítást, melly mellett azon követ, a’ki úgy szólott, mikint Kölcsey nov. 10-kén, követi székében többé becsülettel nem maradható. — Lelépett tehát társával együtt, mert párján elhagyatva látta magát, és nem ismeré a’ másikat, a’ melly most elibe szabatok; de nehogy azt mondhassa valaki, miképen akkorig is Kölcsey ajkairól, nem Szatmár megye elvei, hanem csak Kölcsey magányvéleménye hangzott a’ velőket rázó szavakban, búcsúbeszédében nyíltan hivatkozók küldőinek eredeti ’s pótló utasításaira, ’s írásban kijelentett megelégedésükre, miknél fogva ő’s követtársa boldogságukat leleli abban, hogy saját meggyőződésüket küldőik óhajtásaival párosithaták. — És a’követ ki Kölcsey székét elfoglalá, bár elődjének elvrokona, azon szomorú kénytelenségben volt, hogy első felléptekor egy írás tartalmát lenne köteles jegyzőkönyvbe iktatni, minélfogva Szatmár rendei ünnepélyesen kijelentették, hogy az elveket, miket Kölcsey ’s rokonérzelmű követtársa olly hőn ’s hűn védtek, Szatmár megye elveinek el nem ismerik.— Alig enyészett egy-két rövid év, és Kölcseyt, a’ felesilletlent, a’ nemzet bánatkönye sírba kisérte, és nemes Szatmár megye a’ roppant veszteség fájdalmában , azt a’ kit nem rég elveiben magától eltaszitott, az elvesztett erényt — virtutem — suhintani ex peuis fény csillagának vallotta, nemzetünket a’ lehúnytnak emlékezetben méltatására’s bánat részvétre szólította föl, ’s arczképét gyűlés tereme számára lefesteté. Nem sokára ismét országgyűlés volt, miről mi keveset tudunk, de azon Szatmárnak, melly 1838-ki septemberben Kölcsey arczképének megrendelésével a’ Kölcsey szellemének olly szépen hódolt, ekkori állásáról ha mi keveset tudunk is, az ország sokat tud; azonban csak hamar országgyűlés után tisztválasztás következett,’s a’megye színe tősgyökerestől megváltozott. És miután a’ közelebb múlt évek változékony ábrázatát ekképen feltüntetők, nézzük át — bárha csak tanulságos ellentét végett is — Szatmár megyének szellemét, mikint az a’ Pesti Hírlap 19 ’s 41-ik számaiban közlött gyűlésekből szól; és vessük össze a’legközelebbi gyűléssel, mellyben a’ 19-ik számban közlött gyűlés elveit megbuktattak, mit némelly honi’s erdélyi hírlapok annyi kárörömmel fogadtatlak; és ha látjuk, mikint amott polgári szent kötelességnek ismertetett magot hinteni el, mellynek bár jelenleg nem minden kebel fogékony hona, de belőlük egykoron a’ nemzeti jólét, nagyság ’s boldogság izmos tölgye viruland föl; imitt ellenben kimondatik, hogy a’ megye nemessége azon elveket (ép’ úgy, mint 7 év előtt a’ Kölcsey elveivel jön) magáéinak el nem ismeri, ’s a’ házi adónak a’ nemesség általi elfogadását e’ megyében soha még csak pertractatio alá sem jöhetőnek határozza; —lm mind ezeket egybevetettük, ’s emlékezetünket az utóbbi 7 év megyehistóriai vázlatán végig jártatjuk: lehetetlen meg nem győződnünk, hogy a’ múlt decemberi jelenet, specialis végeredményére, t. i. a’ nemesség házi adóbani részesítésének eltörlésére nézve, csak egy régi bajnak uj kórjele; vastag kigőzölgés a’ pártszaggatta megye földéből, melly illy veteménynek, mint e’ szó: „közterhek viselése“ meddő telek. Meg kell vallanunk, hogy bár minő köszönettel fogadtuk legyen is e’ gyűlésnek lapjainkban adott higgadt férfias leiratát, még is minthogy a’ gyűlés előzményeiről nem szól,’s hamarébb költ, mintsem a’ két első napokon túl történttekről értesíthetne, tisztelt olvasóink, meg eddig lapjainkból a’jelenetnek egész teljes képét nem ismerhetik. *) Elég azonban a’ végeredmény felfogásához annyit tudni , hogy az anyagi erő a’ legundokabb kitörésekben napokon át garázdálkodott Szatmár vármegyének morális életében. És ebben tárgy van elég a’ reményre ’s vigasztalásra , tárgy van elég , aggodalom tett nemzeti fájdalomra. — Reményt említénk ’s vigasztalást; és ez a’ megbukott tárgyat illeti. Megbukott pedig Szatmárban nem az ismeretes 12 pont, mit a’ Múlt és Jelen a’ magyar radicalisma chartájának gúnyol, mert ez egyet kivéve, még választmányhoz utasíttattott, ’s ezek közt van több, mellynek gyümölcsét magok az indítványozók is nem máról holnapra, hanem csak évek érlelésétől reménytették; mert hiszen a’ javasló választmány kisérő jelentésében világosan kifejezék (lásd Pesti Hirlap 19-dik szám) hogy eszméket pendítenek meg, mellyek jelen perezben a’ szokatlanság ’s újdonság látszólagos színe miatt nem minden szívben találnak viszhangra, de kiköltve az idő hatalmától, megérlelve a’ köztanácskozás és vitatások napmelegén, néhány év alatt eszmékből valósággá, igéből testté lehetendének. Nem ez tehát a’ megbukott tárgy, nem is az ellenzéki párt befolyása, mert lesz idő, hogy az értelmesség erkölcsi ereje jó ügyben helyt állhatand , a’ nélkül hogy háta mögé állítaná azon tömeget, melly a’ nem olly régi tisztválasztáson ép azon pártot győztessé téve; nem ez bukott meg tehát hanem a’ házi adó elvállalása von megbuktatva. És ép e’ megbuktatás mutatja, mikint e’ tárgynak már igen közel jövendője van.• Emlékezzünk csak az elkeseredett küzdésre , mellyet a’ tiszai megyék nagy része, (’s köztük főképen Szathmár,) megyei’s országos gyűléseinken kevés évek előtt a’ jobbágytelket ülő nemesek adóztatása ellen vivtanak, ’s érteni fogjuk, hogy ott e’ szóban adózás a’ szenvedelmek kigyó korbácsa rejtezik, melly azonban már legsujtóbb ágát rég elvesztheté, hahogy az illető megyék némellyike névszerint Szatmár is azon polgári vétket (igen is vétket uraim!) el nem követi, hogy a’törvénynek parancsoló szava már öt év óta teljesítve nincs, de Szatmárban a’jobbágytelket ülő nemesektől öt év óta fizetni tartozott adójuk nem csak beszedve, de rájok még csak kivetve sincs. Ha itt e’ vétek, e’ polgári bűn közbe nem jő; állítani merjük, hogy a’ Tyukodi ’s Csengeri ólmos botok 1841 decemberben vagy semmi szerepet nem játszanak, vagy ha csakugyan egy fatális átok a’ téren, hol csak észnek ’s honszerelemnek kellene versenyezni őket is feltünteti, izgatás nélkül is önérdekükben az igazság táborának salakját képezték volna.— Mikor, oh! mikor szűnik már meg az uralkodó néposztály érdekébe vágó igazságos törvény iránti tiszteletlenség e’ nemzetben . Feltűnnek jelek egyben másban is, a’múltat ’s jövendőt megbünhödött magyarra egy jobb jövendő hajnala hasad, ’s illyenkor olly örömest engedünk a’szebb kilátás gyönyörösztönének, ’s munkásságra feszül minden gondolat, minden izom, mert a’ czél reménye olly kitűzésre buzdít gyöngébbeket is, minővel ott, hol minden elveszett, csak a’ becsület nem, csupán nagy emberek bírnak küzdeni; de ha meggondoljuk, hogy egy nemzetet, mellynek erkölcsi jelleme sűlyedésben van, csuda sem menthet meg enyészettől; és eszünkbe jut, hogy a’törvény iránti tiszteletlenség e’ süllyedésnek egyik bélyege : optimizmusra van szükségünk, hogy isten megóvjon kételkedéstől. — Felejtsük, uraim! a’politicai színkülönbséget, ’s vállat vállhoz vetve, dolgozzunk e’tiszteletlenségnek ellene; mert bizony bizony mondom, jövendőre is igaz, minek igazságát vérbetűk jegyzik évkönyveinkben, hogy a’ közboldogság mételye itt rejtezik, hoc fonte derivata ca desin pátriám popuu inque fluxit. És már most nézzük, mikint áll a’ házi adó kérdése? A’ legellenkezőbb politicai színezetek orgánumai kivétel nélkül a’ részesülés elve mellett nyilatkoznak, sok megyének már utasításában is van; legközelebb Borsod lelkes nemessége az ész erejének ’s hazafiság szent érzelmeinek hódolva, az igazság’s magas szempontú józan politica diadalát üle, ’s tudtunkra meg csak két megyében bukott meg,’s ez Fejér, és Szathmár megyék. Amott személyességi viszálkodás buktatá meg, itt tömeg és anyagi erő, pedig még az is megjegyzést érdemel, hogy ha a’ 12 pontnak ’s közte a’ házi adónak is elvben lett elfogadása méltán azon kifogás alá esett, hogy a’ nemesség tudta ’s hozzájárulta nélkül történt, ezen ki’ fogás a’ mostani megbuktatás ellen is áll, mert Tyúkod és Csenger még nem Szatmár megye;’s ha egyszer az 1836. 11. sz. végrehajtva lesz, a’ háziadó kérdése , előleges hirdetés után vétetik tanácskozásba , ’s gond leszen rá, hogy a’ lélekvásárlás ördöge ne ármánykodjék, bizony bizony lehet, hogy az ügy még Szatmárban sem esett el. Azonban akármi képen legyen is ez, annyit bizonyosan merünk állítani , hogy ha mar odajutott a’háziadó elvállalásának kérdése, miszerint azt csak anyagi erővel lehetföldre teríteni; az földet érvén Antaeuskint uj erőt nyerend, ’s jövendője már közelebb van, mint év előtt a’ rózsaszín kedv legsangviniusabb perezében sejdithetők. — És ebben van a’ remény és vigasztalás.— Az aggódó nemzeti fájdalomra pedig anyagot ismét abban lelünk, mit lapjaink 17-ik számában Nemzeti veszélynek nevezünk, ’s miről szeretnek , hogy egy istenszózat hatalmas hangja menydörögné füleinkbe: „ez öngyilkolás.“ —■ Elég súlyos, elég szomorú tárgy , hogy külön elmélkedésre ismét és ismét anyagot nyújtson. MEGYEI DOLGOK. Győrből, dec. 19. F. hó 13-kára hirdetett közgyűlésünket első alispán ur a’ főispáni beiktatásra érkezett számos úri vendégeknek fényes megjelenésükért köszönetét jelentve, nyitá meg _______ ___ *) A’ derek Erdélyi Hiradóban találtuk , 's adni is focjuk legrészletesb l rását a’ szatmári gyűlésnek olly tollból, melly lapjaink egyik fődisze vala, ’s mellyet, olly’ örömest neveznénk továbbá is munkatársunknak ha remélhetnék, hogy a’ közvetlen viszony, mellyben az Érd. Híradóhoz áll, egy kis időt hagyhat számunkra is.— Sze rk.