Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-01-16 / 109. szám
állami menten minden közvetett befolyástól, akkor — de csak akkor — Magyarország aggodalom nélkül nézheti azon választó-fal lebontását, melly most e’ két ország közt emelkedik. Midőn azon elvek iránt, mellyeknek a’német vámegyesület létét köszöni, a’ legtisztább elismeréssel viseltetem: azon nagy nehézségekre, azon aggodalmas állásra kívántam a’ figyelmet fordítani , mellybe Magyarország az ausztriai tartományoknak azon egyesülethezi járulása által helyeztethetnék, ’s figyelmeztetni arra, hogy ekkoron csak két út lesz, mellyen az ország kárvallás ellen biztosittassék. Ez volt e’ kevés soroknak czélja. — Végre azon forró óhajtást fejezem ki: haladjon a’ magyar nemzet férfiasán , de meggondolva, kifejlődésének ösvényén, a’ mint azt már meg is kezdette, és mindazon nehézségeket és akadályokat, mellyeket irigység, fösvénység, vagy értelmetlenség lelki és anyagi jólétének elérésében elébe gördíthetnének, diadalmasan győzze le. — Gróf Pejacsevich János. Adóügy. (Zemplén megyéből, dec. 31. 1841.) Hírlapjaink hasábjai telvék az aránylagos háziadó szent ügyének vitázataival; úgy hogy haladásunk e sine qua non-ja már eddig is ,,de végre 1t tény kintt tekinthető; mit, habár eddig kevesbbé ismertem volna is e’ részbeni kötelességemet, részemről én is igen örömest ’s — az ügy mostani kivilágosított állásához képest, reményiem — sokad magammal aláírok. *) ’S valljuk meg, hogy ez egyedül a’ szabadabb hírlapi közlekedésnek diadala. Azért habár azt nem minden tekintetben ízünk szerintinek találjuk is, mint legbensőbb eszmélkedéseink telegraphjait ’s nyilvános fenyítékét annyi rejtett bűnnek, lehetlen a’ kellemetlen ízű, de egészséget nemző írszerekül nem tekintenünk ’s — pártolnunk. Ügyes kezek óvjanak meg bennünket, hogy a’ gyógyszerek közé nadragulva (Tollkirsche) ne keveredjék. De bármennyin legyünk is ezen adóbeli részvét párthívei, a’ gyűlési és hírlapi viták ismét eléggé bizonyítják, hogy a’ czéltól még igen távol állunk. **) Sokat puszta szűkkeblüség von el; az ellenfél legjobbjai pedig, kik minden eddigi országos ajánlatnak buzgalmas hősei valának, „ajánlani“ igen, csak és csak fizetni nem akarnak. Ne róják meg kelletén túl a’jámborokat, sőt — szökdécselés a’ meggyőződés benső világában sem lehetvén— örüljünk, hogy a’ teendők első stádiumán már átjutánk. Mig hát a’ fizetésnek uj ’s — valljuk meg — nem épen kellemes eszméjéhez lassan hozzásimulhatunk, szükség talán addig is olly eszközökről gondolkoznunk, mik a’paraszt terhein legalább könnyűbébiek. Szabadjon a’ sok közül egy párt elősorolnom. 1) Osztassanak fel a’ terhek igazság ’s nem— mint eddig — puszta kény szerint, ’s ismét: ne csak megye, de országilag; mert a’ telekbeli correlatio gúnya minden igazságnak. 2) Megyékben a’ parasztnak pártfogása legyen, a’ szó teljes értelmében, ’s nem — mint eddig —egyedi jóakarattól függő. Minden tisztviselő nemesi választásnak lévén cliense, fájdalommal, de ki kell mondanunk, hogy minden ügyekvés daczára sem úgy megy a’ dolog, mint kellene. 3) A’ háziadó szigorún rostáltassék meg, ’s mellőztessék minden, a’ mi nem okvetlen szükséges, vagy a’ parasztot igazságosan nem illetheti. 4) Az országutakon, hidakon ’stb. szedendő vám a’ házipénztárba folyjon. ’S milly igazsággal! mert ki az, ki e’ hidak és utakhoz ’stb. a’ paraszton kívül legparányibb jogot igényelhetne? Mérföldek távolában lakától, sokszor több napot dolgoz fel rajtok, miattok, mint urbérileg; pedig nagy része akkor látta utoljára, mikor kínveritékében dolgozá. Legyen hát a’ haszon azé, kié a’ munka; sőt nem csak a’ közmunka, de a’ költség is; mert hiszen minden fát, vasat, mészt, mesterembert, még felvigyázóját, sőt sokhelyütt a’ sorompókat is ő fizeti, mig a’ fizetni nem szokott úr még legelőjét is eltiltja marhájától, ’s helyette csak bő teremtettekkel adakozik hintájának minden döcczenésekor. — Bizony óhajtható a’ jó út! de ha meggondoljuk, mennyi véres veríték áztató: valóban a’ jobb lelkű ember csak keserűséggel élvezi hasznát ’s kérelmét. -j-) Hideg borzangatja aristocratiánkat, ha „vámot“ ’stb. pengetnek előtte; pedig száz közt is alig találkozik, ki „lélek vesztüknek“ helyesen keresztelt hidasainkon, vámmentességére provocálna az alázatosan süveglő révész előtt, sőt a' parányi járulékot ne többszörözné. Mondjátok meg, mit rettegtek tehát, ha a’fizetést nem? Talán a’ külföldi vámosok világemlékezetű gorombáskodásait? — hiszen erről úgyis tehetünk. Nem titkolom, milly jelentőségű az illy vámrendszer kidolgozása , ’s életbe-léptetése milly kényes portéka ; de hiszen tiszta kezek is találkoznak még; emlékeztetésem nélkül a’ dolog természetéből folyván, hogy az ellenőrséget az érdeklettektől meg nem tagadhatni, mellyet az ezek által kerületenkint a’ bizalmat biró földesurak közül, választandó „ex nobili officio“ három évre felvállalni tartoznék. — Vámügyekbe nem folyván be soha, nem merem elhatározni, mennyi juthatna ebből a’ domesticának. De csak két pengő garasra tegyük a’ fizetendő illetőséget állomásonkint — megérezhetlen csekélység a’ fizetőkre, ha meggondoljuk, milly busásan nyerjük viszsza lovunkon, szekerünkön, időnkön — ’s nézzük, hány száraz vámon vonnak 300 ’s többet haszonbért— semmiért! holott most csak a’zsidó (’s mióta gavalléri dísz jön a’szakáll, az is csak ha mocskos ’s a’ misera plebs contribuens nyögi. Sanguinicus remények nélkül állíthatjuk tehát, hogy öt- és többszöröződik e’ haszon, részesüljön csak jó- és roszban mindenki egyaránt. ’S már az illy vámocskáknak ezrei is milly szép öszveget nyirbálnának le a’ domesticából! * — ’S a’ melly megye e’ jótétben, kész utak hiánya miatt, nem részesülhetend, egyelőre vigasztalja magát, hogy kisebb terheltetését ’s megmentett napjait felszámítva, negative nyert talán. ’S ezután, csak pénz legyen, lesz itt és jó út, ott is, hol a’ természet szűkebb marokkal hinté el kőbeli áldásait. — ’S azért: a’ jogosság mind e’ fényoldalának megfontolása htítse meg a’ vámfizetés elleni ősgyűlöletet. Hiszen azon glóriáért, hogy Budapest közt függő — igazat ne mondjak: örökre „függő“ (??)—lánczhidunk legyen , olly szívesen áldozánk olly sokat ollyanoknak boldogulatára, kik e’ hazának zsírját igen, de terheit nem érzik. Ne csak itt fizessünk tehát, de fizessünk mindenütt, így mig sajátlag magunkért cselekvénk , parányi áldozatunkat még egy szent kötelesség áldásai fogják kamatoztatni. — Báró Luzsénszky János: Felvilágosítás. Az Érd. Híradó folyó évi 2-ik számában lapjaink 103-ik számának ifj. Bezerédj István által írott „Optimismus alkalmazásban“ czimű vezérczikkéről tevén említést, azon véleményben látszik lenni, mintha e’ czikket az országszerte tisztelt ’s az Érd. Hiradó által is érdem szerint méltatott tolnai követ fia irta volna. Alkalmat veszünk felvilágosítani, hogy az iró maga Tolnának nagyérdemű volt követe. Figyelmekkel, ki egykor a’ deréktiek nyomdokiba hághatna, nem áldotta meg őt a’gondviselés; de ifjabbnak írja magát, mert a’ kérdéses férfiú érdemdús atyja, idősb B ezerédj István, még él. Az iralom és művészet barátinak köre csütörtökön, jan. 20-kán, délután 3 órakor közgyűlést fog tartani. — Költ 1842-kijan. 13-kán tartott választmányi ülésből. — Fáy András mk. kor elnök. Irinyi József, jegyző. (Művész-egyesület.) A’ pesti műegyesület f. évi december 26-kán tartó Fáy András egyesületi elnök ur előlülése alatt idei második közgyűlését, mellyben I. felolvastatván a’ múlt hó 21-kén tartott közgyűlésből a’ f. évi számadások ’s az egyesületi lelettár megvizsgálása végett kiküldött bizottság munkálkodásáról szóló jelentés, az tudomásul vétetett. — II. Bemutattatott azon kőmetszet próbanyomata, mellyet Goupil párisi műárus úr az általa szerződésileg készíttetett műlap hiányos kidolgozásából az egyesületre háramlott rövidségért pótlékkép az egyesületnek olly módon ajánlott, hogy ez csak a’ papiros árát ’s munkabért tartozván megtérülni, az érintett kőmetszetből annyi nyomatot rendelhessen, mennyit a’ t. ez. részvényesek kívánni fognak; ennek folytában a’ közgyűlés oda nyilatkozott, miszerint ámbár Goupil úrral a’ kérdéses műlap iránt kötött szerződés, már csak azon oknál fogva is, minthogy a’ művész, kinek a’ műlapot szerződésileg kidolgoznia kellett volna, időközben meghalt, ’s igy a’ szerződés alapja ’s annak közereje megszűnt,jogszerűleg nem kötelezhetné az egyesületet arra, hogy a’ kérdéses műlap nyomatait Goupil úrtól, ki a’ szerződésnek különben is több tekintetben nem tett eleget, elfogadja, mégis, miután az idő már annyira előrehaladt, mikint más műlap iránt ez évben egyáltalában nem történhetik gondoskodás, de a’szerződésnek már ez idényei felbontásából eredhető perlekedés elkerülése tekintetéből is, de továbbá azon oknál fogva is, minthogy Goupil úr a’ kérdéses műlapnyomatok minél előbbi beküldésére a’ novemberi közgyűlés határozata folytában már ismételve felszólittatott, — a’ közgyűlés a’ kérdéses szerződést a’ f. évi műlapra nézve teljes erőben ollyaténkép rendelte megtartatni, miszerint Goupil úr az idei műlap nyomatait legfelebb 1842-ik évi február, közéltéig mulhatlanul beküldeni tartozzék. Egyébiránt, a’ fené intett pótléklapot illetőleg, oda nyilatkozott a’ t. ez. részvényesek többsége, hogy valamint egy részről semminemű pótléklapot el nem fogad, úgy más részről a’ jövő évben kiadandó műlap iránt szinte Goupil úrral kötött szerződést a’ művész halálának — kinek ügyessége egyedül bírta a’ választmányt a’ kérdéses szerződés kötésére,—közbejöttével érvénytelennek nyilvánítja, mi iránt Goupil urat ollykép’ rendelte értesittetni, hogy e’ részbeni netaláni ellenvetéseit szinte jövő évi február, közepéig az egyesülettel tudatni el ne mulaszsza. Azon esetre pedig, ha a’ műlapnyomatok a’ fenkitűzött határidőig netalán be nem érkeznének, egy rendkívüli közgyűlés fog a’ t. ez. részvényesek ez idényei kielégítése iránt intézkedni. — (Folyt. követk.) Megyei dolgok. Szatmárból *), dec. 28 1841. Közgyűlésünk, mellyről e’ rövid tudósítást írjuk, nevezetes vala, ’s azért nevezetes, mert emlékei elszomoritóbbak , semhogy hamar felejtethetnének. A’haladás 12 pontja Szatmárban megbukott! — igy sóhajtanak némellyek. Gyávaság. Hát annyi események, mióta a’ világ áll, nem tanítanak e meg bennünket, miképen a’ bölcs, ki minapában emelé közöttünk lelkes szózatát a’jog ügyében, igazságot monda, midőn állító, hogy életre való eszme, egy gondolat, melly a’ haladásé, melly milliók agyában fogamzott, az emberiség könyvéből ki nem töröltethetik, mielőtt legkülönneműbb eredményeit lerakó, ’s megtermékenyité a’ századot, melly az övé. Mi a’ 12 ponttal történt, ne bántson senkit. Ha ama’javaslatok felvirágzásunk postulatumai gyanánt fognak elismertetni , el nem vesznek, mert az eszme nem fictio, hogy visszaváltására egy körlevél elegendő legyen. Elszomorítók csak azon körülmények, mellyek között azon pontok bukása eszközöltetett. — íme a’ közgyűlés egyszerű vázlata : Midőn dec. 6-kán megyei teremünkbe léptünk, még a’ tanácskozások kezdete előtt már alig lelénk helyet; nemesség gyülekezett föl, ’s magaviselete már kezdetben sejteté, hogy csendességben maradni nem fogunk. Még September! közgyűléseink után jártak hirdetvények szerte a’ megyében, tudtul adni, hogy mai napon szolgabirák fognak választatni. Ezért a’ gyülekezet, — mondák némellyek.„Nem adózunk“ felszólalónak többen a’ nemesek közül. És nem sokára elérkezik az első alispán, megnyitni az ülést. Üdvözlő beszédében elmondó, miképen a’ mai napra kitűzött választás tárgyában a’ nm. h.tanácstól intézvény ’s a’ főispántól levél érkezett, mellyek fölveendők. És alig hogy a’ főjegyző az üdvözlő beszédet viszonzá, Uray Bálint kir. tanácsos föllépett indítványával a’ 12 pont ellen. Beszélt alkotmányról és nemesi jogokról , ’s fejtegette, hogy azoknak legsarkalatosbjai mint vannak ama’ pontok által veszélyeztetve. Beszélt adóról, ’s az volt beszédének refrainje, hogy azon pontok egyikében az áll, mintha Szatmár megye nemessége a’ házi adót elvállalta volna. Felhivá azért a’nemességet, kimondani: miképen ez iránt soha meg nem kérdeztetett; kimondani, hogy ama’ pontokat, mint nem az egésznek, hanem csak némellyeknek művét, magáéinak nem ismeri, azokat megsemmisíti, ’s ezt az ország minden törvényhatóságaival tudatja. És hatalmas zajjal kiáltá a’nemesség: „Nem fizetünk adót!“— Ne várja senki, hogy az erre következett nyilatkozásokat terjedelmesen adjuk elő. Ha e’ mai gyűlést minden részleteivel , kifakasztott szemrehányásaival és sok keserűségeivel leirni akarnék: tényeket kellene elsorolnunk, ’s hozzájok commentárt készitenünk, hogy megértessenek, ’s talán akkor is csak magunkat érdekelnének. Tehát csak általános képet adunk. Az indítványt egypártbiró pártoló, a’ gyűlés többi óráit az ellenszólók nyilatkozásai, a’ tömérdek közbekiáltások és szűnni nem akaró lárma foglalák el. Az ellenkező nyilatkozások veleje ez: A’12 pont egyikében sem áll az, hogy Szatmár megye nemessége a’ házi adót már elfogadta. A’ 6. pont, mellyen az indítvány alapul, az 1486-iki törvénynek megújítását tárgyazza, — azon törvényét, mellynek erejével épen az indítványozó t biró ur alispánsága idejében a’ megyevár költségei, a’ pestvárosi színházra és az utakra tett ajánlatok nemességünkre kivettettek. E’ megújítás is pedig, a’ többi pontokkal egyetemben, még javaslat, melly választmányra bizatott; ’s ha az véleményét a’közgyűlés elébe terjesztendi, leszen idején, hogy fölötte a’nemesség határozzon, melly időt bevárni annyival inkább szükséges, minthogy most sincsen jelen az egész nemesség, hanem főleg csak egypár helységnek fölingerelt lakosai. Mind ezt azonban a’ mi auditóriumunk — nem, visszavonjuk *) E’ határozott férfias gondolkozás egyáltalában nem vala váratlan a’ nemes báróiul, kiben évek hoszú során át, nyilvános és magány élet mezején tántorithatlan igazságszeretetet volt mindig szerencsénk tisztelni, de köszönetét é s igen szíves köszönetet kell mondanunk, hogy gondolkodásának sajtó utjáni nyilvánításával tetemesen növelé azon nyomatékát, mellyet a' legszentebb igazság is csak személyes hozzácsatlakozástól nyer. •— Szerk. **) Csak sok illy határozott csatlakozás, és nem fogunk távol állani, kivált ha jelszavunk lesz: újra és ismét újra szüntelen!— Szerk. ■jj Igaz, nagyon igaz! — Szerk. *) Már többször kifejezett elvünkhöz tartozván , hogy az utak dolga mint a' háziadótárnak egészítő rovata kezeltessék, úgy a* bevételekre mint kiadásokra, a' nemes bárónak ime’ nagyon practicus javaslata e’ most kijelentett elvvel sokkal inkább megegyezik, hogy fent abban ez ide testté válásának egyik alkalmas módját ne idvezelnék. — A’ főútvonalakra nézve legalább, miktől a’ mellék- (vicinális) útikat könnyen elkülönözhetni, teljességgel nem gondolhatunk alapos ellenvetést. — Szerk. 36 *) A’ szatmári gyűlésről az Érd. Hiradó tudósítását véltük közlendőnek; de miután ezen levelet vettük, ’s ezt is amazt is közleni hely szűke nem engedi, már csak azért is ezt gondoltuk fölveendőnek, mivel amaz az Érd. Hiradó ’s utána a’ Jelenkor útján különben is eljutott a’ közönség tudomására. — Szerk.