Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-01-16 / 109. szám

állami menten minden közvetett befolyástól, akkor — de csak akkor — Magyarország aggodalom nél­kül nézheti azon választó-f­al lebontását, melly most e’ két ország közt emelkedik. Midőn azon elvek iránt, mellyeknek a’német vámegyesület létét köszöni, a’ legtisztább elisme­réssel viseltetem: azon nagy nehézségekre, azon aggodalmas állásra kívántam a’ figyelmet fordítani , mellybe Magyarország az ausztriai tartományoknak azon egyesülethezi járulása által helyeztethetnék, ’s figyelmeztetni arra, hogy ekkoron csak két út lesz, mellyen az ország kárvallás ellen biztosittassék. Ez volt e’ kevés soroknak czélja. — Végre azon forró óhajtást fejezem ki: haladjon a’ magyar nemzet fér­fiasán , de meggondolva, kifejlődésének ösvényén, a’ mint azt már meg is kezdette, és mindazon ne­hézségeket és akadályokat, mellyeket irigység, fös­vénység, vagy értelmetlenség lelki és anyagi jólé­tének elérésében elébe gördíthetnének, diadalma­san győzze le. — Gróf Pejacsevich János. Adóügy. (Zemplén megyéből, dec. 31. 1841.) Hírlapjaink hasábjai telvék az aránylagos háziadó szent ügyének vitázataival; úgy hogy hala­dásunk e sine qua non-ja már eddig is ,,d­e v­égr­e 1t tény ki­ntt tekinthető; mit, habár eddig kevesbbé ismertem volna is e’ részbeni kötelességemet, ré­szemről én is igen örömest ’s — az ügy mostani ki­világosított állásához képest, reményiem — sokad magammal aláírok. *) ’S valljuk meg, hogy ez egye­dül a’ szabadabb hírlapi közlekedésnek diadala. Az­ért habár azt nem minden tekintetben ízünk szerin­tinek találjuk is, mint legbensőbb eszmélkedéseink telegraphjait ’s nyilvános fenyítékét annyi rejtett bűnnek, lehetlen a’ kellemetlen ízű, de egészséget nemző írszerekül nem tekintenünk ’s — pártolnunk. Ügyes kezek óvjanak meg bennünket, hogy a’ gyógy­szerek közé nadragulva (Tollkirsche) ne kevered­jék. De bármennyin legyünk is ezen adóbeli rész­vét párthívei, a’ gyűlési és hírlapi viták ismét elég­gé bizonyítják, hogy a’ czéltól még igen távol ál­lunk. **) Sokat puszta szűkkeblüség von el; az el­lenfél legjobbjai pedig, kik minden eddigi országos ajánlatnak buzgalmas hősei valának, „aj­ánlani“ igen, csak és csak fizetni nem akarnak. Ne ró­ják meg kelletén túl a’jámborokat, sőt — szökdé­cselés a’ meggyőződés benső világában sem lehet­vén— örüljünk, hogy a’ teendők első stádiumán már átjutánk. Mig hát a’ fizetésnek uj ’s — valljuk meg — nem épen kellemes eszméjéhez lassan hoz­zásimulhatunk, szükség talán addig is olly eszkö­zökről gondolkoznunk, mik a’paraszt terhein leg­alább könnyűbébiek. Szabadjon a’ sok közül egy párt elősorolnom. 1) Osztassanak fel a’ terhek igaz­ság ’s nem— mint eddig — puszta kény szerint, ’s ismét: ne csak megye­, de országilag; mert a’ te­lekbeli correlatio gúnya minden igazságnak. 2) Me­gyékben a’ parasztnak pártfogás­a legyen, a’ szó teljes értelmében, ’s nem — mint eddig —egye­di jóakarattól függő. Minden tisztviselő nemesi vá­lasztásnak lévén cliense, fájdalommal, de ki kell mondanunk, hogy minden ügyekvés daczára sem úgy megy a’ dolog, mint kellene. 3) A’ háziadó szi­gorún rostáltassék meg, ’s mellőztessék minden, a’ mi nem okvetlen szükséges, vagy a’ parasztot igaz­ságosan nem illetheti. 4) Az országutakon, hida­kon ’stb. szedendő vám a’ házipénztárba folyjon. ’S milly igazsággal! mert ki az, ki e’ hidak és utakhoz ’stb. a’ paraszton kívül legparányibb jogot igényel­hetne? Mérföldek távolában lakától, sokszor több napot dolgoz fel rajtok, miattok, mint urbérileg; pedig nagy része akkor látta utoljára, mikor kín­­veritékében dolgozá. Legyen hát a’ haszon azé, kié a’ munka; sőt nem csak a’ közmunka, de a’ költség is; mert hiszen minden fát, vasat, mészt, mesterembert, még felvigyázóját, sőt sokhelyütt a’ sorompókat is ő fizeti, mig a’ fizetni nem szokott úr még legelőjét is eltiltja marhájától, ’s helyette csak bő teremtettekkel adakozik hintájának minden döcczenésekor. — Bizony óhajtható a’ jó út! de ha meggondoljuk, mennyi véres veríték áztató: való­ban a’ jobb lelkű ember csak keserűséggel élvezi hasznát ’s kérelmét. -j-) Hideg borzangatja aristocra­­tiánkat, ha „vámot“ ’stb. pengetnek előtte; pe­dig száz közt is alig találkozik, ki „lé­lek vesz­tüknek“ helyesen keresztelt hidasainkon, vám­mentességére provocálna az alázatosan süveglő ré­vész előtt, sőt a' parányi járulékot ne többszörözné. Mondjátok meg, mit rettegtek tehát, ha a’fizetést nem? Talán a’ külföldi vámosok világemlékezetű gorombáskodásait? — hiszen erről úgyis tehetünk. Nem titkolom, milly jelentőségű az illy vámrendszer kidolgozása , ’s életbe-léptetése milly kényes porté­ka ; de hiszen tiszta kezek is találkoznak még; em­­lékeztetésem­ nélkül a’ dolog természetéből folyván, hogy az ellen­őrséget az érdeklettektől meg nem tagadhatni, mellyet az ezek által kerületenkint a’ bi­zalmat bir­ó földesurak közül, választandó „ex nobili officio“ három évre felvállalni tartoznék. — Vám­ügyekbe nem folyván be soha, nem merem elhatároz­ni, mennyi juthatna ebből a’ domesticának. De csak két pengő garasra tegyük a’ fizetendő illetőséget állomásonkint — megérezhetlen csekélység a’ fize­tőkre, ha meggondoljuk, milly busásan nyerjük visz­­sza lovunkon, szekerünkön, időnkön — ’s nézzük, hány száraz vámon vonnak 300 ’s több­et haszon­bért— semmiért! holott most csak a’zsidó (’s mióta gavalléri dísz jön a’szakáll, az is csak ha mocskos­ ’s a’ misera plebs contribuens nyögi. San­­guinicus remények nélkül állíthatjuk tehát, hogy öt- és többszöröződik e’ haszon, részesüljön csak jó- és roszban mindenki egyaránt. ’S már az illy vámocs­­káknak ezrei is milly szép öszveget nyirbálnának le a’ domesticából! *­ — ’S a’ melly megye e’ jótét­ben, kész utak hiánya miatt, nem részesülhetend, egyelőre vigasztalja magát, hogy kisebb terhelte­­tését ’s megmentett napjait felszámítva, negative nyert talán. ’S ezután, csak pénz legyen, lesz itt és j­ó út, ott is, hol a’ természet szűkebb ma­rokkal hinté el kőbeli áldásait. — ’S azért: a’ jogosság mind e’ fényoldalának megfontolása htítse meg a’ vámfizetés elleni ősgyűlöletet. Hiszen azon glóriáért, hogy Budapest közt függő — igazat ne mondjak: örökre „függő“ (??)—lánczhidunk le­gyen , olly szívesen áldozánk olly sokat ollyanok­­nak boldogulatára, kik e’ hazának zsírját igen, de terheit nem érzik. Ne csak itt fizessünk tehát, de fizessünk mindenütt, így mig sajátlag magunk­ért cselekvénk , parányi áldozatunkat még egy szent kötelesség áldásai fogják kamatoztatni. — Báró Luzsénszky János: Felvilágosítás. Az Érd. Híradó folyó évi 2-ik számában lapjaink 103-ik számának ifj. B­eze­ré­dj István által írott „Optimismus alkalmazás­ban“ czimű vezérczikkéről tevén említést, azon vé­leményben látszik lenni, mintha e’ czikket az or­szágszerte tisztelt ’s az Érd. Hiradó által is érdem szerint méltatott tolnai követ fia irta volna. Alkalmat veszünk felvilágosítani, hogy az iró maga Tolnának nagyérdemű volt követe. Figyelmekkel, ki egykor a’ deréktiek nyomdokiba hághatna, nem áldotta meg őt a’gondviselés; de ifjabbnak írja magát, mert a’ kérdéses férfiú érdemdús atyja, idősb B e­z­e­r­é­­­dj István, még él. Az iralom és művészet barátinak köre csütörtö­kön, jan. 20-kán, délután 3 órakor közgyűlést fog tartani. — Költ 1842-kijan. 13-kán tartott választ­mányi ülésből. — Fáy András mk. kor­ elnök. Iri­nyi J­ó­z­s­e­f, jegyző. (Művész-egyesület.) A’ pesti műegyesület f. évi december 26-kán tartó Fáy András egyesületi elnök ur előlülése alatt idei második közgyűlését, mellyben I. felolvastatván a’ múlt hó 21-kén tartott közgyűlésből a’ f. évi számadások ’s az egyesületi lelettár megvizsgálása végett kiküldött bizottság mun­kálkodásáról szóló jelentés, az tudomásul vétetett. — II. Bemutattatott azon kőmetszet próbanyomata, mellyet Goupil párisi műárus úr az általa szerződé­sileg készíttetett műlap hiányos kidolgozásából az egyesületre háramlott rövidségért pótlékkép az egye­sületnek olly módon ajánlott, hogy ez csak a’ pa­piros árát ’s munkabért tartozván megtérü­lni, az érin­tett kőmetszetből annyi nyomatot rendelhessen, mennyit a’ t. ez. részvényesek kívánni fognak; en­nek folytában a’ közgyűlés oda nyilatkozott, misze­rint ámbár Goupil úrral a’ kérdéses m­űlap iránt kö­tött szerződés, már csak azon oknál fogva is, mint­hogy a’ művész, kinek a’ műlapot szerződésileg ki­dolgoznia kellett volna, időközben meghalt, ’s igy a’ szerződés alapja ’s annak közereje megszűnt,jog­­szerűleg nem kötelezhetné az egyesületet arra, hogy a’ kérdéses m­űlap nyomatait Goupil úrtól, ki a’ szer­ződésnek különben is több tekintetben nem tett ele­get, elfogadja, mégis, miután az idő már annyira előrehaladt, mikint más műlap iránt ez évben egy­általában nem történhetik gondoskodás, de a’szer­ződésnek már ez idényei felbontásából eredhető per­lekedés elkerülése tekintetéből is, de továbbá azon oknál fogva is, minthogy Goupil úr a’ kérdéses mű­­lapnyomatok minél előbbi beküldésére a’ novemberi közgyűlés határozata folytában már ismételve fel­­szólittatott, — a’ közgyűlés a’ kérdéses szerződést a’ f. évi műlapra nézve teljes erőben ollyaténkép rendelte megtartatni, miszerint Goupil úr az idei mű­lap nyomatait legfelebb 1842-ik évi február, közé­ltéig mulhatlanul beküldeni tartozzék. Egyébiránt, a’ fené­ intett pótléklapot illetőleg, oda nyilatkozott a’ t. ez. részvényesek többsége, hogy valamint egy rész­ről semminemű pótléklapot el nem fogad, úgy más részről a’ jövő évben kiadandó m­űlap iránt szinte Goupil úrral kötött szerződést a’ művész halálának — kinek ügyessége egyedül bírta a’ választmányt a’ kérdéses szerződés kötésére,—közbejöttével ér­vénytelennek nyilvánítja, mi iránt Goupil urat olly­­kép’ rendelte értesittetni, hogy e’ részbeni netaláni ellenvetéseit szinte jövő évi február, közepéig az egyesülettel tudatni el ne mulaszsza. Azon esetre pedig, ha a’ műlapnyomatok a’ fenkitűzött határidő­ig netalán be nem érkeznének, egy rendkívüli köz­gyűlés fog a’ t. ez. részvényesek ez idényei kielégí­tése iránt intézkedni. — (Folyt. követk.) Megyei dolgok. Szatmárból *), dec. 28 1841. Közgyűlésünk, m­ellyről e’ rövid tudósítást írjuk, nevezetes vala, ’s azért nevezetes, mert emlékei elszomoritóbbak , semhogy hamar felejtethetnének. A’haladás 12 pont­ja Szatmárban megbukott! — igy sóhajtanak né­­mellyek. Gyávaság. Hát annyi események, mióta a’ világ áll, nem tanítanak e meg bennünket, miké­pen a’ bölcs, ki minapában emelé közöttünk lelkes szózatát a’jog ügyében, igazságot monda, midőn állító, hogy életre való eszme, egy gondolat, melly a’ haladásé, melly milliók agyában fogamzott, az emberiség könyvéből ki nem töröltethetik, mielőtt legkülönneműbb eredményeit lerakó, ’s megtermé­­kenyité a’ századot, melly az övé. Mi a’ 12 ponttal történt, ne bántson senkit. Ha ama’javaslatok fel­virágzásunk postulatumai gyanánt fognak elismertet­ni , el nem vesznek, mert az eszme nem fictio, hogy visszaváltására egy körlevél elegendő legyen. El­szomorítók csak azon körülmények, mellyek között azon pontok bukása eszközöltetett. — íme­ a’ köz­gyűlés egyszerű vázlata : Midőn dec. 6-kán megyei teremünkbe léptünk, még a’ tanácskozások kezdete előtt már alig lelénk helyet; nemesség gyülekezett föl, ’s magaviselete már kezdetben sejteté, hogy csendességben maradni nem fogunk. Még Septem­ber! közgyűléseink után jártak hirdetvények szerte a’ megyében, tudtul adni, hogy mai napon szolga­­birák fognak választatni. Ezért a’ gyülekezet, — mondák némellyek.„Nem adózunk“ felszólalónak többen a’ nemesek közül. És nem sokára elérkezik az első alispán, megnyitni az ülést. Üdvözlő beszé­dében elmondó, miképen a’ mai napra kitűzött vá­lasztás tárgyában a’ nm. h.tanácstól intézvény ’s a’ főispántól levél érkezett, mellyek fölveendők. És alig hogy a’ főjegyző az üdvözlő beszédet viszonzá, Uray Bálint kir. tanácsos föllépett indítványával a’ 12 pont ellen. Beszélt alkotmányról és nemesi jogok­ról , ’s fejtegette, hogy azoknak legsarkalatosbjai mint vannak ama’ pontok által veszélyeztetve. Be­szélt adóról, ’s az volt beszédének refrainje, hogy azon pontok egyikében az áll, mintha Szatmár me­gye nemessége a’ házi adót elvállalta volna. Felhivá azért a’nemességet, kimondani: miképen ez iránt soha meg nem kérdeztetett; kimondani, hogy ama’ pontokat, mint nem az egésznek, hanem csak né­­mellyeknek művét, magáéinak nem ismeri, azokat megsemmisíti, ’s ezt az ország minden törvényható­ságaival tudatja. És hatalmas zajjal kiáltá a’nemes­ség: „Nem fizetünk adót!“— Ne várja senki, hogy az erre következett nyilatkozásokat terjedelme­sen adjuk elő. Ha e’ mai gyűlést minden részletei­vel , kifakasztott szemrehányásaival és sok keserű­ségeivel leirni akarnék: tényeket kellene elsorol­nunk, ’s hozzájok commentárt készitenünk, hogy meg­értessenek, ’s talán akkor is csak magunkat érde­kelnének. Tehát csak általános képet adunk. Az in­dítványt egypár­tbiró pártoló, a’ gyűlés többi óráit az ellenszólók nyilatkozásai, a’ tömérdek közbeki­áltások és szűnni nem akaró lárma foglalák el. Az ellenkező nyilatkozások veleje ez: A’12 pont egyiké­ben sem áll az, hogy Szatmár megye nemessége a’ házi adót már elfogadta. A’ 6. pont, mellyen az in­dítvány alapul, az 1486-iki törvénynek megújítását tárgyazza, — azon törvényét, mellynek erejével épen az indítványozó t biró ur alispánsága idejében a’ megyevár költségei, a’ pestvárosi színházra és az utakra tett ajánlatok nemességünkre kivettettek. E’ megújítás is pedig, a’ többi pontokkal egyetemben, még javaslat, melly választmányra bizatott; ’s ha az véleményét a’közgyűlés elébe terjesztendi, leszen idején, hogy fölötte a’nemesség határozzon, melly időt bevárni annyival inkább szükséges, minthogy most sincsen jelen az egész nemesség, hanem főleg csak egypár helységnek fölingerelt lakosai. Mind ezt azonban a’ mi auditóriumunk — nem, visszavonjuk *) E’ határozott férfias gondolkozás egyáltalában nem vala váratlan a’ nemes báróiul, kiben évek hoszú során át, nyil­vános és magány élet mezején tántorithatlan igazságsze­­retetet volt mindig szerencsénk tisztelni, de köszönetét é s igen szíves köszönetet kell mondanunk, hogy gondo­lko­dá­sának sajtó u­tjáni nyilvánításával tetemesen növelé azon nyomatékát, mellyet a' legszentebb igazság is csak szemé­lyes hozzácsatlakozástól nyer. •— Szerk. **) Csak sok illy határozott csatlakozás, és nem fogunk távol állani, kivált ha jelszavunk lesz: újra és ismét újra szün­telen!— Szerk. ■jj Igaz, nagyon igaz! — Szerk. *) Már többször kifejezett elvünkhöz tartozván , hogy az utak dolga mint a' ház­iadótárnak egészítő rovata kezeltessék, úgy a* bevételekre mint kiadásokra, a' nemes bárónak ime’ nagyon practicus javaslata e’ most kijelentett elvvel sokkal inkább megegyezik, hogy fent abban ez ide testté­ válásá­­nak egyik alkalmas módját ne idvezelnék. — A’ főútvo­nalakra nézve legalább, miktől a’ mellék- (vicinális) útikat könnyen elkülönözhetni, teljességgel nem gondolhatunk alapos ellenvetést. — Szerk. 36 *) A’ szatmári gyűlésről az Érd. Hiradó tudósítását véltük közlendőnek; de miután ezen levelet vettük, ’s ezt is amazt is közleni hely szűke nem engedi, már csak azért is ezt gondoltuk fölveendőnek, mivel amaz az Érd. Hiradó ’s utána a’ J­el­enk­or útján különben is eljutott a’ közönség tudomására. — Szerk.

Next