Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-01-16 / 109. szám

Vasárnap TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Ipar és vám vi­szony­ok) gr. Pejacserich János. — Adóügy. — B. Luzs­éns­zky János. — Felvilágosítás. Kéri közgyűlés. Művészeti egyesület. Megyei dolgok: Sz­at­m­á­r (érdek­dús rajz az elhiresü­lt gyűlésről). A vád (katonaszállásolás, gaz­dálkodás, ’stb.) N­y­i­t­r­a (törvényszéki dolgok). Esztergom (adó, népesség, börtön, ’s egyéb statistica, P­a­c­h Janómé). Magyartenger-mellék. Fiume (kapitánysági ülés vége). Rövid közlések: Komárom-, Mosony-, ’s Barsból. Nyilatko­zás: Kazinczy Gábortól. Külföldi napló. Éjszakame­­rika. Franczhon. Schweiz. Értekező: A’ m­ezőrendőrségi 1840.9 törvényczikk gyakorlatba vehető e?— Sulyok Dá­niel. Hivat tudós. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. O cs. ’s ap. kir. felsége legkegyelmesebben meg­engedni méltóztatott, hogy a’ pesti kir. harminczad­­hivatalnál a’ tisztviselők száma, addig is mig a’ har­­minczad-h­ivataloknak közelebbi általános szabályo­zása megtörténik, ideiglenesen és pedig ollyképen szaporíttassék, miszerint az említett harminczad-hi­­vatalnál még egy második ellenőr 800 ft évdijjal,— továbbá még három tisztirnok, mindegyik 250 ft év­­díjjal,— ugyszinte három áruvizsgáló, mindegyik 500 ft évdijjal,—egy raktárnok 400 fttal, — három raktársegéd, mindegyik 300 fttal, — végre három felvigyázó , mindegyik 156 fttal ’s illő szálláspénzzel alkalonaztassék. Az ugyanottani harminczados évi dija pedig 1200 ftra emeltetetett. A’ nm. magyar kir. udv. kamara a’ pozsonyi kir. sóhivatalnál megürült kir. sóbeszedő-tisztségre Pop­el Imre helybeli ellenőrködő sómázsamestert al­­almazá. Vezérczikk. (Ip­ar és vámviszonyok.) Min­den kétségen kívül van, hogy a’ pártfogás, mellyel némelly kormányok a’ keresetmódok egyike vagy másika iránt védvámok felállítása által viseltetnek, sokszor a’ pártfogolt ország vagy tartomány kárára válik; és hogy a’ vámok által nagyobbodott status­­jövedelemből eredt perezeneti haszon sokszor egy alig csírázó keresetmód vesztével szereztetik meg; végtére, hogy csupán csak méltányos alapon emel­­kedhetik tartósan gyarapodó kereskedési viszony a’ külfölddel, sőt magokkal a’ gyarmatokkal is. Ezen sok évi tapasztalás által igazolt nézetek bírták rá legújabb időkben a’ német kormányokat, hogy népeik iparát ’s kereskedését azon bilincsektől megszaba­dítsák , mellyekkel hibás politica régtől fogva lelán­­czolá; olly határozatokra bírták , mellyeknél czélul jön kitűzve, hogy ipar és kereskedés természetelleni állásukból kiszabadulva, élénkebben mozogjanak, ’s a’ természet által szabott pályán haladjanak. Így alakult a’ német vámegyesület, m­elly egyesület, melly mint az igazi statusérdek érettebb megismeré­sének gyümölcse eseménynek tekinthető, mellyet nálunk is figyelembe kell venni, mert ránk nézve is fontos következést­ lehet, annál is inkább, minthogy nem fekszik túl a’ lehetőség határain, hogy az ausz­triai tartományok ezen egyesülethez járalandanak, melly körülmény nem csekély befolyással lehet a’ Magyarország ’s ausztriai tartományok közti keres­kedési viszonyokra; mert csaknem bizonyosnak te­kinthető, hogy az ausztriai tartományoknak a’ né­met vámegyesülethezi csatlakozásával Magyaror­szág, némelly czikkek tekintetében, concurrentián kí­vül helyeztetnék, vagy legalább tetetemesen korlá­­toztatnék, minthogy p. o. a’ bajor gabonának, a’wür­­tembergi’s badeni boroknak ’stb. Ausztria nyitva len­ne. Itt hát szükségkép azon kérdés fordul elő: mit kelljen Magyarországnak tenni, hogy az érintett esetben veszteség ellen biztosíttassék? Csekély véleményem szerint Magyarországnak csak két módja volna ezen károsodás elhárítására: t.i.vagy termékeinek kellene vásárt a’ külföldön ke­resnie, vagy magához a’ német vámszövetséghez csatlakoznia. Első esetben Magyarország kereskedési tekin­tetben a’ vámegyesülethez csatlakozott ausztriai tartományok ellenében egészen önállásos hely­zetbe jőne, ’s legszentebb jogánál fogva a’vám­rendszerben legszigorúbb viszonyzást (reciprocitást) ’s külföldi kereskedésének föltétlen pártolást köve­telne, hogy az ország azon kárt, mellyet egy oldal­ról szenvedni kénytelenittetnék, más oldalról kipó­tolhassa, és pedig vagy termesztményeinek belföldi­­ gyárakban készítése által, részint belfogyasztás, rés­­­szint keletre történendő kivitel számára; vagy fel nem dolgozott termesztményeinek Angol-, Francz­­’s még Némethonba is hasznot hajtó kivitele által, melly igazságos kívánatra a’ kormány annál inkább hajolhatna, minthogy a’ nagyon érezhető ’s az egész ország anyagi jólétét érintő tartós kárt csak ennek megadásával lehetne elhárítani. Tagadh­atlan, hogy a’ dolog ez utáni megváltoztatása legkevesebb ne­hézségekkel volna összekötve, és igy nézetem sze­rint az országra nézve a’ jelen körülmények között legjótékonyabb lenne. Máskép áll a’ dolog, ha Magyarország is a’ vám­egyesülethez csatlakoznék. Ez esetben mindenek előtt országos tractatus útján eltörlendők volnának a’ Magyarország ’s ausztriai tartományok közt most fenálló vámvonalak. Magában értetik, hogy ezen országos szerződés — mint két egymástól független ország közt máskép nem is lehet — csak minden vi­szonyos­ igények illő megfontolásával köttethetnék; e’ megfontolandó viszonyos igények közé pedig ter­mészetesen azon kérdés is tartoznék: szenvednének e a’ statusjövedelmek ez által némi és minő csökke­nést? ’s mennyiben lehetne a’ dolog változtatásából eredő más valami haszon által a’ csökkenésnek pó­toltatnia, vagy pedig lehetséges statusgazdasági ta­karékosság által kiegyenlittetnie ? — melly kérdésnek minden eredményeivel egyetemben a’ megfontolandó viszonyos igények közé sorozása hazánk geographiai helyzetéből önkényt következik, minthogy Magyar­­ország csak Ausztriával egyesülve járulhatna a’ né­met vámszövetséghez. És noha Ausztria a’ vámszedőhivatalok meg­szüntetésével töméntelen administrativ tehertől sza­badulna meg, noha az ausztriai gyárak, a’ vá­mok eltörlésével , a’ termesztmények könnyebb szerezhetése által virágzóbb állapotba jöhetné­nek , és inkább biztosíttatnának Magyarország részéről a concurrentia ellen, mellyel az új és még alkotandó magyar hiteltörvényeknél fogva előbb vagy utóbb minden bizonynyal meg kell vínnok, le­hetséges mindazáltal, hogy ezen kizárólag Ausztriá­ra háruló hasznok mellett az egyesülésnek némi hasznát csakugyan Magyarország is vehetné, és azért az átveendő egyenes terheknek is tartoznék egy részét viselni. Már pedig csak ekkor tornyosul­nának nagy akadályok ezen kérdés megfejtése kö­rül. — Mert legyen bár Magyarország a’ vámok el­törlése által világos nyereségről biztosítva, ’s támad­jon bár ennek következésében a’ nemzetben közele­dési vágy, még mindig megfejtendő kérdésül marad fel: valljon képes volna e Magyarország, mostani szerkezete mellett, nagyobb egyenes (direct) adó viselésére vagy országos adósság elvállalására? ’s én azt tartom, sem az egyikre sem a’ másikra nem képes. —■ Hogy pedig az ország ezen képességet el­érje , mindenek előtt nagy , eredményteljes refor­mok szükségesek, igy p. o. miután az adózó német­ien sem a’ már rá rótt terheknél többet viselni nem képes, sem a’ vámok eltörléséből eredő hasznot egyedül ’s kizárólag nem élvezendné, conditio sine qua non volna, hogy a’ nemzetnek adózástól ment része, vagyonához képest, az átveendő teher egy részét méltányos arányban viselje; ennek eszközlé­sére a’ tehernek igazságos felosztása szükséges, ne­hogy egyeseket, sőt megyéket nyomjon szerfölött, mig másokra nézve alig volna érezhető; e’ szerint az eddig semmi egyenes adót nem fizető magyar ne­mességnek minden vagyona összeirandó volna, ’s a’ nemességnek magát önkényt állandó adó fizetése alá kellene vetnie. Már pedig a’ reformban bizonyos lo­­gicai következetességre kell ügyelni, melly­től veszély nélkül el nem távozhatni;’s hiszem ennélfogva, hogy a’nemzet, mielőtt az ősiség eltörlése, a’poroszor­szági Landtafeln mintájára behozandó nemesi telekkönyvek,’s egy fekvő birtokra kölcsönöző bank felállítása iránt, szóval: mielőtt minden hitelkérdé­sek, ugyszinte azon kérdés iránt is: valljon a’ ne­messég a’fenálló terheknek egy részét az adózó nép könnyebbitésére magára vállalni akarja e? tisztában leend, további lépések tételére — bármi hasznosak lennének is az ország érdekére nézve *) — magát nehezen határozná el, hanem csupán az említettem előleges kérdések szerencsés megfejtése után ve­­ent­né a’ vám- ’s egyéb vele összeköttetésben levő további kérdéseket tanácskozásba. Egyébiránt ezen rendnek felbontását azon okból is veszélyesnek tartom, mivel csak miután a’ hitelt érdeklő minden törvények meghozattak ’s eredmé­nyeik tekintetbe vétettek, válik lehetségessé a’ mos­tani vámrendszerből eredő minden hasznok és károk mérlegezése. Mert csak akkor, ha már az ipart és kereskedést gátló régi törvények eltöröltetvén, h­e­­lyökbe jó gyakorlati törvények állíttatnak, világlan­­dik ki, mennyire legyenek ártalmasak az Ausztria felé létező vámok a’ magyar gyárakra nézve, (mint­hogy már csak ezek emelkednének akadályképen) és a’ nemzet nem volna azon veszélynek kitéve, hogy a’ vámoknak nagyobb hatást tulajdonítson, mint mennyivel azok valóban bírnak, ’s hogy eltörölteté­­sök siettetését aránytalanul nagy áldozatokkal vásá­rolja meg.—Ha majd egyszer a’ törvényhozás nagy feladását bevégezte, honunkat Europa egyéb műveit országai sorába emelve, személyt és vagyont min­denkire nézve polgári állásának különbsége nélkül biztosított, azonnal elenyészik az előítélet, mellyel a’ külföld hazánk iránt nem egészen ok nélkül visel­tetett; és nem lesz, ki letelepedni vonakodnék Ilo­nunkban, hol a’szorgalomnak, iparnak határtalan ’s még műveltetni is alig kezdett tér nyitva áll. Gyá­rak fognak ekkor fölvirágzani ’s gyáraknak föl kell virágzaniok. Erre az ország minden kedvezéseket nyújt, elannyira, hogy egy ausztriai gyár sem ve­­télkedhetik majd honi gyárainkkal; hazánk éjszaki részeinek topographiai fekvése gazdag hegy- és fo­­lyóival, kőszénbányáival, terjedelmes erdeivel mint­egy természettől gyáripar helyévé van rendelve; az építkezés sehol sem olcsóbb, mint itt; élelemszerek jutalmas áron, könnyen szerezhetők, a ka­nyoru ter­mesztmények számosak; az erőművészetben és vegy­tanban történt legújabb fölfedezések itt azonnal gya­korlatilag alkalmazhatók, és azért is olcsóbb gyár­tás eszközölhető, holott ellenben Ausztriának véd­vámok által elszoktatott régi gyám­okai nem olly köny­­nyen szánnák rá magukat gyártási módjukban költ­séges változtatásokra. Miután tehát a’ magyar gyá­rosok olcsóbban dolgozhatnának, egyszersmind leg­inkább belföldi fogyasztásra készített gyárczikkeik árát, kiviteli vámok, harminczad, messzebb’s igy drágább vitelbér nem drágítanák, a’kelethez, mint el­adási külpiaczukhoz pedig közelebb esnének, kérdem: mind ezen kedvezések nem fogják e ide vonni a’gyá­rosokat? Bizonyosan. De töröltessenek el egyszer a’ Magyarország ’s Ausztria közti vámok, mindinkább el­tűnik a’remény, hogy honunk alkalmas részében a’ gyáripar fölvirágozzék, mert a’ vámok eltörlésével árcsökkenést szenvedett termesztmények ’s az ausz­triai gyárczikkeknek ki-’s beviteli vámok alóli felsza­­baditása annyira az ausztriai gyárak javára fordulna, hogy a’ még csak felállítandó magyar gyáraknak jóval nehezebben esnék azokkal vetélkedniük. Nem lehetne tehát csudáim, ha a’ nemzet ezen körülmé­nyeket a’dolog változtatása előtt illő figyelembe venni kívánná. Mindezek után kinyilatkoztatom azon belső meg­győződésemet, hogy a’kereskedés és ipar felszaba­dításának nagy eszméje, mellyért a’ th­eoria olly hat­hatósan és fényesen szót emel, Magyarországra néz­ve még távol jövendőben rejtezik. Mert nem elég csupán ezen új rendszernek tökéletességéről meggyő­ződni; itt egyéb, itt az forog kérdésben, hogy min­denek­előtt csendes, szilárd, alkotmányos után gyö­keres reformot, mint czélhoz vezető eszközt, vi­gyünk keresztül; kormány és nemzet minden igye­­kezetöket, egyesülve, állhatatosan ’s következetes­séggel e’ nagy munkára szenteljék, a’ kormány min­den tetteiből loyalitas és népszerű­­igyekezet tűnjék elő, hogy az aggódás utolsó szikrája is elaludjék, hogy a’ legrosszabb akarat se legyen képes őt gya­núsítani, mintha az ausztriáhozi közeledés által az alkotmányos elveknek kérelmes j­elölése vétetnék czélba. Magyarország soha sem lesz hajlandó az al­kotmányos érdeket anyagi érdekének könnyelműen alárendelni. Ha elegendő biztosság és kezesség nyujtatik az ország alkotmányos életének fentartá­sa iránt, h­a a’ nemzetiség erősen és hatalmasan hívásai következésében már valóban nálunk is korszerűvé vált. — S­­­e­r­k.9 *) És pedig még ez is sok oldalron megfontolást szenvedhet, miről mi szerény’ nézeteinket előterjeszteni annál inkább el nem mulasztaniuk, mivel a’ fejtegetés külföldi lapok fel­ 109* Pesti Hírlap. Megjelenik et hírlap m Imtén­­léten l­étszer , csillin­­tökön és vasárnap. Felévi előfizetés a* két fa városban házhozbontással 5 fit, borítékban ti­lt, postán borítékkal 0 ft penzó penzoen. —, ill.uu/.­ t­­hetni helyben I. a­n d­er­e­r L­aj­o­s kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Hon­áth-hájóban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a‘ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorért petit bellikkel 5 pengő krajczár számíttato­k. Januarius 16. 1842.

Next