Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-01-16 / 109. szám
Vasárnap TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Ipar és vám viszonyok) gr. Pejacserich János. — Adóügy. — B. Luzsénszky János. — Felvilágosítás. Kéri közgyűlés. Művészeti egyesület. Megyei dolgok: Szatmár (érdekdús rajz az elhiresült gyűlésről). A vád (katonaszállásolás, gazdálkodás, ’stb.) Nyitra (törvényszéki dolgok). Esztergom (adó, népesség, börtön, ’s egyéb statistica, Pach Janómé). Magyartenger-mellék. Fiume (kapitánysági ülés vége). Rövid közlések: Komárom-, Mosony-, ’s Barsból. Nyilatkozás: Kazinczy Gábortól. Külföldi napló. Éjszakamerika. Franczhon. Schweiz. Értekező: A’ mezőrendőrségi 1840.9 törvényczikk gyakorlatba vehető e?— Sulyok Dániel. Hivat tudós. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. O cs. ’s ap. kir. felsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a’ pesti kir. harminczadhivatalnál a’ tisztviselők száma, addig is mig a’ harminczad-hivataloknak közelebbi általános szabályozása megtörténik, ideiglenesen és pedig ollyképen szaporíttassék, miszerint az említett harminczad-hivatalnál még egy második ellenőr 800 ft évdijjal,— továbbá még három tisztirnok, mindegyik 250 ft évdíjjal,— ugyszinte három áruvizsgáló, mindegyik 500 ft évdijjal,—egy raktárnok 400 fttal, — három raktársegéd, mindegyik 300 fttal, — végre három felvigyázó , mindegyik 156 fttal ’s illő szálláspénzzel alkalonaztassék. Az ugyanottani harminczados évi dija pedig 1200 ftra emeltetetett. A’ nm. magyar kir. udv. kamara a’ pozsonyi kir. sóhivatalnál megürült kir. sóbeszedő-tisztségre Popel Imre helybeli ellenőrködő sómázsamestert alalmazá. Vezérczikk. (Ipar és vámviszonyok.) Minden kétségen kívül van, hogy a’ pártfogás, mellyel némelly kormányok a’ keresetmódok egyike vagy másika iránt védvámok felállítása által viseltetnek, sokszor a’ pártfogolt ország vagy tartomány kárára válik; és hogy a’ vámok által nagyobbodott statusjövedelemből eredt perezeneti haszon sokszor egy alig csírázó keresetmód vesztével szereztetik meg; végtére, hogy csupán csak méltányos alapon emelkedhetik tartósan gyarapodó kereskedési viszony a’ külfölddel, sőt magokkal a’ gyarmatokkal is. Ezen sok évi tapasztalás által igazolt nézetek bírták rá legújabb időkben a’ német kormányokat, hogy népeik iparát ’s kereskedését azon bilincsektől megszabadítsák , mellyekkel hibás politica régtől fogva lelánczolá; olly határozatokra bírták , mellyeknél czélul jön kitűzve, hogy ipar és kereskedés természetelleni állásukból kiszabadulva, élénkebben mozogjanak, ’s a’ természet által szabott pályán haladjanak. Így alakult a’ német vámegyesület, melly egyesület, melly mint az igazi statusérdek érettebb megismerésének gyümölcse eseménynek tekinthető, mellyet nálunk is figyelembe kell venni, mert ránk nézve is fontos következést lehet, annál is inkább, minthogy nem fekszik túl a’ lehetőség határain, hogy az ausztriai tartományok ezen egyesülethez járalandanak, melly körülmény nem csekély befolyással lehet a’ Magyarország ’s ausztriai tartományok közti kereskedési viszonyokra; mert csaknem bizonyosnak tekinthető, hogy az ausztriai tartományoknak a’ német vámegyesülethezi csatlakozásával Magyarország, némelly czikkek tekintetében, concurrentián kívül helyeztetnék, vagy legalább tetetemesen korlátoztatnék, minthogy p. o. a’ bajor gabonának, a’würtembergi’s badeni boroknak ’stb. Ausztria nyitva lenne. Itt hát szükségkép azon kérdés fordul elő: mit kelljen Magyarországnak tenni, hogy az érintett esetben veszteség ellen biztosíttassék? Csekély véleményem szerint Magyarországnak csak két módja volna ezen károsodás elhárítására: t.i.vagy termékeinek kellene vásárt a’ külföldön keresnie, vagy magához a’ német vámszövetséghez csatlakoznia. Első esetben Magyarország kereskedési tekintetben a’ vámegyesülethez csatlakozott ausztriai tartományok ellenében egészen önállásos helyzetbe jőne, ’s legszentebb jogánál fogva a’vámrendszerben legszigorúbb viszonyzást (reciprocitást) ’s külföldi kereskedésének föltétlen pártolást követelne, hogy az ország azon kárt, mellyet egy oldalról szenvedni kénytelenittetnék, más oldalról kipótolhassa, és pedig vagy termesztményeinek belföldi gyárakban készítése által, részint belfogyasztás, résszint keletre történendő kivitel számára; vagy fel nem dolgozott termesztményeinek Angol-, Francz’s még Némethonba is hasznot hajtó kivitele által, melly igazságos kívánatra a’ kormány annál inkább hajolhatna, minthogy a’ nagyon érezhető ’s az egész ország anyagi jólétét érintő tartós kárt csak ennek megadásával lehetne elhárítani. Tagadhatlan, hogy a’ dolog ez utáni megváltoztatása legkevesebb nehézségekkel volna összekötve, és igy nézetem szerint az országra nézve a’ jelen körülmények között legjótékonyabb lenne. Máskép áll a’ dolog, ha Magyarország is a’ vámegyesülethez csatlakoznék. Ez esetben mindenek előtt országos tractatus útján eltörlendők volnának a’ Magyarország ’s ausztriai tartományok közt most fenálló vámvonalak. Magában értetik, hogy ezen országos szerződés — mint két egymástól független ország közt máskép nem is lehet — csak minden viszonyos igények illő megfontolásával köttethetnék; e’ megfontolandó viszonyos igények közé pedig természetesen azon kérdés is tartoznék: szenvednének e a’ statusjövedelmek ez által némi és minő csökkenést? ’s mennyiben lehetne a’ dolog változtatásából eredő más valami haszon által a’ csökkenésnek pótoltatnia, vagy pedig lehetséges statusgazdasági takarékosság által kiegyenlittetnie ? — melly kérdésnek minden eredményeivel egyetemben a’ megfontolandó viszonyos igények közé sorozása hazánk geographiai helyzetéből önkényt következik, minthogy Magyarország csak Ausztriával egyesülve járulhatna a’ német vámszövetséghez. És noha Ausztria a’ vámszedőhivatalok megszüntetésével töméntelen administrativ tehertől szabadulna meg, noha az ausztriai gyárak, a’ vámok eltörlésével , a’ termesztmények könnyebb szerezhetése által virágzóbb állapotba jöhetnének , és inkább biztosíttatnának Magyarország részéről a concurrentia ellen, mellyel az új és még alkotandó magyar hiteltörvényeknél fogva előbb vagy utóbb minden bizonynyal meg kell vínnok, lehetséges mindazáltal, hogy ezen kizárólag Ausztriára háruló hasznok mellett az egyesülésnek némi hasznát csakugyan Magyarország is vehetné, és azért az átveendő egyenes terheknek is tartoznék egy részét viselni. Már pedig csak ekkor tornyosulnának nagy akadályok ezen kérdés megfejtése körül. — Mert legyen bár Magyarország a’ vámok eltörlése által világos nyereségről biztosítva, ’s támadjon bár ennek következésében a’ nemzetben közeledési vágy, még mindig megfejtendő kérdésül marad fel: valljon képes volna e Magyarország, mostani szerkezete mellett, nagyobb egyenes (direct) adó viselésére vagy országos adósság elvállalására? ’s én azt tartom, sem az egyikre sem a’ másikra nem képes. —■ Hogy pedig az ország ezen képességet elérje , mindenek előtt nagy , eredményteljes reformok szükségesek, igy p. o. miután az adózó németien sem a’ már rá rótt terheknél többet viselni nem képes, sem a’ vámok eltörléséből eredő hasznot egyedül ’s kizárólag nem élvezendné, conditio sine qua non volna, hogy a’ nemzetnek adózástól ment része, vagyonához képest, az átveendő teher egy részét méltányos arányban viselje; ennek eszközlésére a’ tehernek igazságos felosztása szükséges, nehogy egyeseket, sőt megyéket nyomjon szerfölött, mig másokra nézve alig volna érezhető; e’ szerint az eddig semmi egyenes adót nem fizető magyar nemességnek minden vagyona összeirandó volna, ’s a’ nemességnek magát önkényt állandó adó fizetése alá kellene vetnie. Már pedig a’ reformban bizonyos logicai következetességre kell ügyelni, mellytől veszély nélkül el nem távozhatni;’s hiszem ennélfogva, hogy a’nemzet, mielőtt az ősiség eltörlése, a’poroszországi Landtafeln mintájára behozandó nemesi telekkönyvek,’s egy fekvő birtokra kölcsönöző bank felállítása iránt, szóval: mielőtt minden hitelkérdések, ugyszinte azon kérdés iránt is: valljon a’ nemesség a’fenálló terheknek egy részét az adózó nép könnyebbitésére magára vállalni akarja e? tisztában leend, további lépések tételére — bármi hasznosak lennének is az ország érdekére nézve *) — magát nehezen határozná el, hanem csupán az említettem előleges kérdések szerencsés megfejtése után veentné a’ vám- ’s egyéb vele összeköttetésben levő további kérdéseket tanácskozásba. Egyébiránt ezen rendnek felbontását azon okból is veszélyesnek tartom, mivel csak miután a’ hitelt érdeklő minden törvények meghozattak ’s eredményeik tekintetbe vétettek, válik lehetségessé a’ mostani vámrendszerből eredő minden hasznok és károk mérlegezése. Mert csak akkor, ha már az ipart és kereskedést gátló régi törvények eltöröltetvén, helyökbe jó gyakorlati törvények állíttatnak, világlandik ki, mennyire legyenek ártalmasak az Ausztria felé létező vámok a’ magyar gyárakra nézve, (minthogy már csak ezek emelkednének akadályképen) és a’ nemzet nem volna azon veszélynek kitéve, hogy a’ vámoknak nagyobb hatást tulajdonítson, mint mennyivel azok valóban bírnak, ’s hogy eltöröltetésök siettetését aránytalanul nagy áldozatokkal vásárolja meg.—Ha majd egyszer a’ törvényhozás nagy feladását bevégezte, honunkat Europa egyéb műveit országai sorába emelve, személyt és vagyont mindenkire nézve polgári állásának különbsége nélkül biztosított, azonnal elenyészik az előítélet, mellyel a’ külföld hazánk iránt nem egészen ok nélkül viseltetett; és nem lesz, ki letelepedni vonakodnék Ilonunkban, hol a’szorgalomnak, iparnak határtalan ’s még műveltetni is alig kezdett tér nyitva áll. Gyárak fognak ekkor fölvirágzani ’s gyáraknak föl kell virágzaniok. Erre az ország minden kedvezéseket nyújt, elannyira, hogy egy ausztriai gyár sem vetélkedhetik majd honi gyárainkkal; hazánk éjszaki részeinek topographiai fekvése gazdag hegy- és folyóival, kőszénbányáival, terjedelmes erdeivel mintegy természettől gyáripar helyévé van rendelve; az építkezés sehol sem olcsóbb, mint itt; élelemszerek jutalmas áron, könnyen szerezhetők, a kanyoru termesztmények számosak; az erőművészetben és vegytanban történt legújabb fölfedezések itt azonnal gyakorlatilag alkalmazhatók, és azért is olcsóbb gyártás eszközölhető, holott ellenben Ausztriának védvámok által elszoktatott régi gyámokai nem olly könynyen szánnák rá magukat gyártási módjukban költséges változtatásokra. Miután tehát a’ magyar gyárosok olcsóbban dolgozhatnának, egyszersmind leginkább belföldi fogyasztásra készített gyárczikkeik árát, kiviteli vámok, harminczad, messzebb’s igy drágább vitelbér nem drágítanák, a’kelethez, mint eladási külpiaczukhoz pedig közelebb esnének, kérdem: mind ezen kedvezések nem fogják e ide vonni a’gyárosokat? Bizonyosan. De töröltessenek el egyszer a’ Magyarország ’s Ausztria közti vámok, mindinkább eltűnik a’remény, hogy honunk alkalmas részében a’ gyáripar fölvirágozzék, mert a’ vámok eltörlésével árcsökkenést szenvedett termesztmények ’s az ausztriai gyárczikkeknek ki-’s beviteli vámok alóli felszabaditása annyira az ausztriai gyárak javára fordulna, hogy a’ még csak felállítandó magyar gyáraknak jóval nehezebben esnék azokkal vetélkedniük. Nem lehetne tehát csudáim, ha a’ nemzet ezen körülményeket a’dolog változtatása előtt illő figyelembe venni kívánná. Mindezek után kinyilatkoztatom azon belső meggyőződésemet, hogy a’kereskedés és ipar felszabadításának nagy eszméje, mellyért a’ theoria olly hathatósan és fényesen szót emel, Magyarországra nézve még távol jövendőben rejtezik. Mert nem elég csupán ezen új rendszernek tökéletességéről meggyőződni; itt egyéb, itt az forog kérdésben, hogy mindenekelőtt csendes, szilárd, alkotmányos után gyökeres reformot, mint czélhoz vezető eszközt, vigyünk keresztül; kormány és nemzet minden igyekezetöket, egyesülve, állhatatosan ’s következetességgel e’ nagy munkára szenteljék, a’ kormány minden tetteiből loyalitas és népszerűigyekezet tűnjék elő, hogy az aggódás utolsó szikrája is elaludjék, hogy a’ legrosszabb akarat se legyen képes őt gyanúsítani, mintha az ausztriáhozi közeledés által az alkotmányos elveknek kérelmes jelölése vétetnék czélba. Magyarország soha sem lesz hajlandó az alkotmányos érdeket anyagi érdekének könnyelműen alárendelni. Ha elegendő biztosság és kezesség nyujtatik az ország alkotmányos életének fentartása iránt, ha a’ nemzetiség erősen és hatalmasan hívásai következésében már valóban nálunk is korszerűvé vált. — Serk.9 *) És pedig még ez is sok oldalron megfontolást szenvedhet, miről mi szerény’ nézeteinket előterjeszteni annál inkább el nem mulasztaniuk, mivel a’ fejtegetés külföldi lapok fel 109* Pesti Hírlap. Megjelenik et hírlap m Imténléten létszer , csillintökön és vasárnap. Felévi előfizetés a* két fa városban házhozbontással 5 fit, borítékban tilt, postán borítékkal 0 ft penzó penzoen. —, ill.uu/. thetni helyben I. an derer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Honáth-hájóban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a‘ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorért petit bellikkel 5 pengő krajczár számíttatok. Januarius 16. 1842.