Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-05-26 / 146. szám

Csütörtök Pesti Hírlap. -— • ■■■ ■. -- .. " ■ • -—- ; ■■ ■ gaaa:^——saaggesasg~! Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés^ a’két fővárosban házhozhordással 5 fit, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 f't pengő pénzben. — Előfizet­­hetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébi­tt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. * Május 26. 1842. TARTALOM. Halálozás. Vezérczikk. (Ellenjegyzetek.) Nemzeti casino A’ honi czukor-gyártás ügyében. Fővár, ujdons. Er­d­é­lyi országgyűlés. Megyei dolgok: Zala (indítvány községi szerkezet és községi adó iránt, statutatius körrendelet, körlevelek, bécs-triesti vasút és vámszövetség.) Árva (főis­pán-helyettesi székfoglalás, ügyvéd-vizsgálat nyilvánossága irán­ti indítvány, vegyes házasság, Statut, körrendelet, körlevelek, tisztválasztás kitűzve, ’s irántai előintézkedések, a’főispáni­ he­­lyettes adakozásai.) Hont (az uj tisztikar névsora.) Bars (tiszt­választási határnap). Kir. városok köréből: Szabadka (utóhangok az ügyvéd-választás ügyében). Sopron (körlevél a’ városokhoz.) Egyesületek: Marmoros-Szigeth, Kőszeg, Soborsin, Devecser, F.-Gyarmat, Türökbecse, Frányova és Bé­kés. Csalárd kéregelő. Protestáns egyházi és iskolai lap. Külföl­di napló. Angol-, Franczhon, Németfüld. Hivat. tudósit. Hirdetés" MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Halálozás. Gyürkünyben Tolna megyében f. évi május 14-kén az élők sorából hosszas betegség után kimúlt tiszt. Ritter János Keresztély, az oda való ágostai hitvallásnak gyülekezetének 44 évig volt hű lelkipásztora, életének 73-ik évében. Az el­hunytat rendíthetetlen characterszilárdság, tiszta egyeneslelkű­ség és ritka, köteleségkezi hűség jel­­lemzők. Vezérczikk. (éh­enjegyzetek.) Bocsásson meg az „Alföldi levelek“ tisztelt szerzője, hogy ámbár a­mit mondani akarunk, őt legtávolabb­ról sem illeti, mégis újólag szavaira hivatkozzunk, nevezetesen azokra, mikkel a’ házi pénztárról közre­bocsátott javaslatait bevégezi. ,,Ha mind ezek nem tetszenek — úgy mond a’ nemes gróf — gondol­junk jobbat, de gondolkozzunk országos jövedelmek­ről elébb, hogysem országos költségeket tervez­nénk.“ — Nekünk úgy látszik, hogy e’ szavakban igen találólag ki van jelölve a’ sajtónak ’s különö­sen az időszaki sajtónak e’ tárgy körüli hivatása, minek mi positiv véleményadással i­gyekezénk cse­kély tehetségünk szerint megfelelni, miután csak­ugyan tagadhatlan , hogy midőn a’ közjólét által igénylett tennivalóknál utoljára mégis csak az az el­döntő kérdés, hogy a’ szükséges pénzt honnan ve­gyük ? habár egész nyalábokkal hordjuk is össze a’ negatiók tömeghalmazát, annak sem isten, sem ember, sem az édes hon egy kis fillérnyi positiv hasznát sem veendi. De a’ Világ vezérszerkesztő­je, úgy látszik, másképen gondolkozik. Ő ugyanis vi­lágszerte világitandó Világa 39-ik számában meg­fejtésre vetvén föl magának azon igen is practicus kérdést, hogy minő arányban járuljon honunk ne­messége a’ közterhek viseléséhez ,­erre nagy böl­csen imigy felel : „igazságos arányban.“ Azonban úgy látszik, némi sejtelmei támadtak, hogy némelly hétköznapi ember ö’ magában kétségtelenül igen bölcs felelettel talán mégis majd meg nem elég­szik, hanem egy lépéssel tovább menve, hajlandó leszen kérdezni, hogy mellyik hát azon igazságos arány ? vagy ha ennek meghatározása (minthogy ekkorig — a’ mint magunk is mondók — még fel nem oldatott) csakugyan a’ feloldhatlan politicai kér­dések közé tartoznék, mellyik legalább azon ut, mód, arány, mellyhez honunk körülményei között folya­modni legtanácsosabb ? mire nézve, nehogy kérdez­­getéssel fáraszszuk magunkat, előre egész őszinte­séggel kijelenti, hogy ennek megfejtésére sem elég tehetsége (miről szabad legyen kételkednünk) sem ideje, sem elég adatai; annálfogva oda hatá­rozza magát,hogy (legalább szántszándékkal) sem­mi positivumot nem mond, hanem a’ nemlegesség kedvelt sánczai mögé vonul, ’s onnan fog vigyázni, ne quid respublica detr­imenti capiat (magyarul: hogy a’ rák a’ vetésre ne menjen), azaz, hogy mi vakmerő teremtmények, kik valami positi­­vumocskával is merünk föllépni, véleményeink­kel a’ törvényhozást ne korlátoljuk!! — Meg kell vallanunk, hogy a’ tan, melly e’ szavakban foglaltatik, előttünk egészen uj doctrina. Olvastuk ugyan most legközelebb a’ Westminster Re­view áprilisi füzetében, hogy az óriás Times a’ maga 30 ezer mindennapi olvasójával nagyobb hata­lom Angliában, mint az volna, ki a’ lordok háza többségének szavazati megbízását zsebében hor­daná: de hiszen sajtó még ott is , hol (mint Angliában 1694 óta) szabadon mozog , vagy hat a’ közvéleményre vagy nem hat; hahogy nem hat, úgy természetesen nem korlátolhatja a’ törvény­­hozást ; ha pedig hat, úgy ismét nem korlátol­ja, mert alkotmányos országban a’ törvényhozás­nak — ha csak eredetét ’s megbízatását megtagadni nem akarja—a’ közvéleménynyel karöltve kell jár­nia; mondhatnák, a’ közvélemény kifolyásának kell lennie, minélfogva merő képtelenség állítani, mit a’ Világ­ vezére állít, hogy t. i. a’ nemzet többsé­gének, valamelly vélemény iránti he­lyeslése a’ törvényhozást káros korlá­tok közé helyezheti!! mert egészen fonák fogalom a’ nemzet többsége akaratának ellenében valamelly külön vagy épen ellenkező hatalom gya­nánt állítani fel a’ törvényhozást , mellyet félteni kell, nehogy amaz, t. i. a’ nemzet többségének aka­rata, reá valamikép korlátozólag hasson. — Külön­ben is igen szembetűnő, hogy ha azért nem jó vala­melly véleményt sajtó útján nyilvánítani, mivel az a’ közvéleményre, ez pedig a’ törvényhozásra ha­tással lehet, úgy valóban nem vagyunk képesek megfogni, mi végett fogunk akár csekély magunk, akár pedig ak­ár tollat kezünkbe, hacsak a’ végett nem, hogy a’ sajtárusnak legyen mibe sajtot takarni. Azonban lássuk, mellyik azon borzasztó vélemény, melly A— urban azon félelmet kelti fel, hogy az a’ törvényhozást szabadabb mozgásában gátolhatná. — Ez, tisztelt olvasó ! nem egyéb, mint a’ lapjaink 132-ik száma vezérczikkében foglalt azon húsz sor, mit A— ur a’ jövedelmi adó ellen szórt anathemá­­nak keresztel. — Mindenek előtt nem lesz felesleges megjegyeznünk, hogy mi az idézett 132-ik számban ex professo a’ jövedelmi adóról egyáltalában nem szólottunk, az csak amúgy közbevetőleg van ott említve, mint Pilatus a’ credóban. A’ kérdéses czikk vázlata ez: A’ magyar nemességben soha sem hi­ányzott veszély esetén az áldozatra kész enthusia­­smus, mellynek a’ „nagylelkű“ melléknevet köszöni, így 1807-ben még jövedelmi adót is vállalt el, ám­bár az adónak ezen neme, mind a’ mellett, hogy el­méletben igen helyes, gyakorlatban mindaddig igen terhes, boszantó ’s igazságtalan marad, mig olly nemű kulcs nem fogadtatik el a’ kivetésre, minőt Nagy Károly javaslott, t. i. hogy a’ jövedelemnek arithmeticai arányban növekedtével az adó nem ha­sonló, hanem geometriai arányban növekedjék. — Ha tehát a’ magyar nemesség illy terhes áldozatra is kész vala, valóban csudálkoznunk kellene, ha­hogy a’ nemzet mindennapi szükségeinek fedezésé­hez járulni vonakodnék. — Ez a’ kérdéses czikknek vázlata; ’s már most kérdezzük, hogy ha ennek el­lenében valaki föllép, ’s az egészből ép azt sze­meli ki, a’ miről itt csak amúgy mellékes okadatilag vala szó, ’s azt mutogatja, hogy a’jövedelmi adó nem terhes, nem boszantó, nem igazságos, róla egyebet nem mondhatunk, mint azt, hogy meg akarja mutatni, mikép a’ magyar nemesség által 1807-ben ajánlott adó sem nagylelkűségre nem mu­tat, sem nem áldozat, (a’ mi ugyan A— úrtól épen nem volna következetlen állítás, miután az 1832-ki országgyűlésen nyíltan vallá, hogy a’ magyar ne­messég privilegiált állását védelmezi ugyan, de azt az örök igazsággal nem tudja megegyeztetni, mi ellen épen nincs kifogásunk.) — Azonban A— urnák kedve telik ránk fogni, hogy mi a’ jö­vedelmi adórul dictatori hangon praelectiót tartot­tunk (a’ mi — isten látja lelkünket— eszünk ágában sem volt) , azért hát, mikint maga mondja, tanítói székre ül, és kedve telik a’ jövedelmi adót, kétségte­lenül igen szépen és alaposan védelmezni, mi által sokaknak meglehet lelki épületére is volt, ’s nekünk is volt volna minden bizonynyal, ha történetesen R o 11 e c k Staats - Lexiconját már annak előtte nem olvasók.— Nincs is ellenünk fenhangon idézett tanitószéki czáfolatának egyéb hibája , mint két csekélység: 1) t. i. hogy szükségtelen, 2) hogy kö­vetkezetlen; szükségtelen, mivel mi a’ jövedelmi adó eszméjének helyességét, alaposságát a priori már ép’ azon czikkben különösen kiemelve elismerők, a’ mely­­lyet czáfolatul tetszett választania, ’s csak a’ kive­tés igazságos kulcsának practicabilitását nem valánk képesek mindekkorig feltalálni, ’s ezt valóban úgy a’ tisztelt úr által idézett német szobatudósok ’s általunk felhívott franczia publicista irataiban, mint a’ Világ érdemes vezérszerkesztője tanitószéki praelectiójában mai napig is hasztalan keresők, ám­bár bizonynyal köszönettel fogadjuk vala. — De mi lapjaink idézett 132-ik számában csupán és egyedül a’ magyar nemesség áldozati készségét akarván be­bizonyítani , különben pedig úgy lévén meggyőződ­ve, hogy akárhova forduljunk is, az igazságos adóz­tatási rendszer feltalálva még sehol sincs; a’jövedel­mi adótól is, mint más akárminőtől, akár az orszá­gos , akár megyei, akár községi házi pénztár részé­re elannyira nem fázunk, hogy lapjaink 79-ik szá­mában , midőn a’ megyei háziadó költségvetéséről szólanánk, azt eszmében jogszerűnek, de a’ szoros igazsághoz is emberileg közelvihetőnek (például talán Nagy Károly terve szerint) elismervén, a’ nem­ földbirtoki jövedelemből élőkre nézve egyene­sen javaslatba is tevők ; a’ mitől lapjaink 132-ik számábani föltételes nyilatkozatunkkal sem tértünk el, miután az csakugyan tagadhatlan, hogy igaz­ságtalan kivetés által a­ legigazságosabb adó is legigazságtalanabbá válhatik. De 2-szer: Következetlen is volt tisztelt Az ur­nák tanítói lecskéje, mert ugyanazon egy czikkében, egyik sorban felfogadja, hogy az adóztatási módról positív véleményt nem fog mondani, hanem csak ne­gatív nyilatkozandik; másik sorban mégis a’ jövedel­mi adót pártolja; egyik sorban azt mondja,hogy sem tehetsége , sem ideje , sem adatai honunkra nézve igazságot megközelítő adóztatási rendszert kijelölni; másik sorban azt mondja , hogy a’jövedelmi adónál tökéletesebbet, igazságosabbat nem ismer; — egyik sorban megvallja, hogy számtalan ismert theorián (’s igy a’jövedelmi adón is) keresztülmenve, honunk­ra alkalmazottan egy új adózási theoriát kellene al­kotnia ; másik sorban védi a’ jövedelmi adónak épen nem uj theoriáját, nehogy a’közvélemény a’ törvény­­hozást ezen nem uj theoriának elfogadásában korlá­tozza ; végre egyik sorban a’jövedelmi (tehát egye­­nesn d i­r­e c­t) adót pártfogolja; másikban kijelenti, hogy a’ P. Hírlap az indirect adót helyesen vé­ve pártolás alá, (melly kijelentést szives örömmel fogadjuk). — Ez, egyetlenegy czikkben talán mégis csak kissé — gyakori feledékenység ! — ’s minden esetre nem olly állapot, melly Az urat felha­­talmazhatá azt fogni ránk, hogy a’ jövedelmi adóról mondott véleményünk nem egyéb, mint lord John Russell által a’ Peel-féle adó ellen mondott beszédnek ’s az angol whig lapok kürtöléseinek echoja. Mi ugyan elismerjük , hogy úgy ezen kürtö­lő lapokból, mint lord John beszédeiből sokszor volt alkalmunk egyet mást tanulgatni,’s ezt szégyen­leni soha sem fogjuk; azonban e’jelen esetben Az­ur gúnyát nem lehet szerencsénk igazolni, a’ meny­nyiben lord John a’ jövedelmi adó ellen még al­kalmasint akkor nem beszélt, midőn mi lapjaink 132-ik számát irék; a­ whig lapok kürtöléseit pe­dig azért nem elhozhattuk , mivel történetesen mi e’ tárgyban, Peel indítványának tökéletes méltánylás­sal mindig a’ legjobb szerencsét kivánva, nyilatko­­zánk.— És igy a’ nem egészen sikerült elménezséget, a’ fentebb elsorolt következetlenségek mellett alkalma­sint nagyobb joggal megfordíthatjuk, mondván, hogy a’ jövedelmi adónak olly előzmények melletti követ­­kezetlen pártolása nem egyéb, mint Sir Robert Pee I-leli kaczérkodás. Az angol tory ministerfő­­nök jövedelmi adót indítványoz, tehát a­ magyar tory „Vi­lág“ főnök azt pártolja­ Ces sont des afa­­ceries. —Kaczérkodás, uraim! kaczérkodás, és egyéb semmi. Még egy szót, mellyet a’ becsület parancsol. A’ „Világ“ érdemes vezérszerkesztője megfelejt­kezve, néhai gróf Dessewffy Aurel ur helyébe lép­tekor adott vezérszaváról, mellyben a’ személyes­kedést kerülni ígéri, és megfelejtkezve ismeretes véleménytürelmi saját szép jelleméről, melly az el­lenvélemény háttérében nemtelen inditó-okot keresni nem vetemedik, kérdéses czikkéhez egy jegyzéket ir, melly szorul szóra imigy hangzik: „Kérdezett valaki bennünket: miért haragszik a’P. Hírlap kivé­telkép a’ jövedelmi adóra, ’s egyet nem helyesel­­­­ve miért nem roszalja a’ többi kétségtelenül hibá­saknak ismert rendszert is, p. o. physiocraticus rendszert ? — ’s mi azt felelők, kinek mi gondja hozzá ? neki úgy tetszett. — Kiváncsiak vagyunk, adhatna e bárki más feleletet.“ — Erre érdemileg csak az feleletünk, hogy mi a’ kérdéses czikk­ben adóztatási rendszerekről ex professo egyálta­lában nem értekezünk. Egyébiránt, akármint hi- 83 46

Next