Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-05-26 / 146. szám
Csütörtök Pesti Hírlap. -— • ■■■ ■. -- .. " ■ • -—- ; ■■ ■ gaaa:^——saaggesasg~! Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés^ a’két fővárosban házhozhordással 5 fit, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 f't pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébitt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. * Május 26. 1842. TARTALOM. Halálozás. Vezérczikk. (Ellenjegyzetek.) Nemzeti casino A’ honi czukor-gyártás ügyében. Fővár, ujdons. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: Zala (indítvány községi szerkezet és községi adó iránt, statutatius körrendelet, körlevelek, bécs-triesti vasút és vámszövetség.) Árva (főispán-helyettesi székfoglalás, ügyvéd-vizsgálat nyilvánossága iránti indítvány, vegyes házasság, Statut, körrendelet, körlevelek, tisztválasztás kitűzve, ’s irántai előintézkedések, a’főispáni helyettes adakozásai.) Hont (az uj tisztikar névsora.) Bars (tisztválasztási határnap). Kir. városok köréből: Szabadka (utóhangok az ügyvéd-választás ügyében). Sopron (körlevél a’ városokhoz.) Egyesületek: Marmoros-Szigeth, Kőszeg, Soborsin, Devecser, F.-Gyarmat, Türökbecse, Frányova és Békés. Csalárd kéregelő. Protestáns egyházi és iskolai lap. Külföldi napló. Angol-, Franczhon, Németfüld. Hivat. tudósit. Hirdetés" MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Halálozás. Gyürkünyben Tolna megyében f. évi május 14-kén az élők sorából hosszas betegség után kimúlt tiszt. Ritter János Keresztély, az oda való ágostai hitvallásnak gyülekezetének 44 évig volt hű lelkipásztora, életének 73-ik évében. Az elhunytat rendíthetetlen characterszilárdság, tiszta egyeneslelkűség és ritka, köteleségkezi hűség jellemzők. Vezérczikk. (éhenjegyzetek.) Bocsásson meg az „Alföldi levelek“ tisztelt szerzője, hogy ámbár amit mondani akarunk, őt legtávolabbról sem illeti, mégis újólag szavaira hivatkozzunk, nevezetesen azokra, mikkel a’ házi pénztárról közrebocsátott javaslatait bevégezi. ,,Ha mind ezek nem tetszenek — úgy mond a’ nemes gróf — gondoljunk jobbat, de gondolkozzunk országos jövedelmekről elébb, hogysem országos költségeket terveznénk.“ — Nekünk úgy látszik, hogy e’ szavakban igen találólag ki van jelölve a’ sajtónak ’s különösen az időszaki sajtónak e’ tárgy körüli hivatása, minek mi positiv véleményadással igyekezénk csekély tehetségünk szerint megfelelni, miután csakugyan tagadhatlan , hogy midőn a’ közjólét által igénylett tennivalóknál utoljára mégis csak az az eldöntő kérdés, hogy a’ szükséges pénzt honnan vegyük ? habár egész nyalábokkal hordjuk is össze a’ negatiók tömeghalmazát, annak sem isten, sem ember, sem az édes hon egy kis fillérnyi positiv hasznát sem veendi. De a’ Világ vezérszerkesztője, úgy látszik, másképen gondolkozik. Ő ugyanis világszerte világitandó Világa 39-ik számában megfejtésre vetvén föl magának azon igen is practicus kérdést, hogy minő arányban járuljon honunk nemessége a’ közterhek viseléséhez ,erre nagy bölcsen imigy felel : „igazságos arányban.“ Azonban úgy látszik, némi sejtelmei támadtak, hogy némelly hétköznapi ember ö’ magában kétségtelenül igen bölcs felelettel talán mégis majd meg nem elégszik, hanem egy lépéssel tovább menve, hajlandó leszen kérdezni, hogy mellyik hát azon igazságos arány ? vagy ha ennek meghatározása (minthogy ekkorig — a’ mint magunk is mondók — még fel nem oldatott) csakugyan a’ feloldhatlan politicai kérdések közé tartoznék, mellyik legalább azon ut, mód, arány, mellyhez honunk körülményei között folyamodni legtanácsosabb ? mire nézve, nehogy kérdezgetéssel fáraszszuk magunkat, előre egész őszinteséggel kijelenti, hogy ennek megfejtésére sem elég tehetsége (miről szabad legyen kételkednünk) sem ideje, sem elég adatai; annálfogva oda határozza magát,hogy (legalább szántszándékkal) semmi positivumot nem mond, hanem a’ nemlegesség kedvelt sánczai mögé vonul, ’s onnan fog vigyázni, ne quid respublica detrimenti capiat (magyarul: hogy a’ rák a’ vetésre ne menjen), azaz, hogy mi vakmerő teremtmények, kik valami positivumocskával is merünk föllépni, véleményeinkkel a’ törvényhozást ne korlátoljuk!! — Meg kell vallanunk, hogy a’ tan, melly e’ szavakban foglaltatik, előttünk egészen uj doctrina. Olvastuk ugyan most legközelebb a’ Westminster Review áprilisi füzetében, hogy az óriás Times a’ maga 30 ezer mindennapi olvasójával nagyobb hatalom Angliában, mint az volna, ki a’ lordok háza többségének szavazati megbízását zsebében hordaná: de hiszen sajtó még ott is , hol (mint Angliában 1694 óta) szabadon mozog , vagy hat a’ közvéleményre vagy nem hat; hahogy nem hat, úgy természetesen nem korlátolhatja a’ törvényhozást ; ha pedig hat, úgy ismét nem korlátolja, mert alkotmányos országban a’ törvényhozásnak — ha csak eredetét ’s megbízatását megtagadni nem akarja—a’ közvéleménynyel karöltve kell járnia; mondhatnák, a’ közvélemény kifolyásának kell lennie, minélfogva merő képtelenség állítani, mit a’ Világ vezére állít, hogy t. i. a’ nemzet többségének, valamelly vélemény iránti helyeslése a’ törvényhozást káros korlátok közé helyezheti!! mert egészen fonák fogalom a’ nemzet többsége akaratának ellenében valamelly külön vagy épen ellenkező hatalom gyanánt állítani fel a’ törvényhozást , mellyet félteni kell, nehogy amaz, t. i. a’ nemzet többségének akarata, reá valamikép korlátozólag hasson. — Különben is igen szembetűnő, hogy ha azért nem jó valamelly véleményt sajtó útján nyilvánítani, mivel az a’ közvéleményre, ez pedig a’ törvényhozásra hatással lehet, úgy valóban nem vagyunk képesek megfogni, mi végett fogunk akár csekély magunk, akár pedig akár tollat kezünkbe, hacsak a’ végett nem, hogy a’ sajtárusnak legyen mibe sajtot takarni. Azonban lássuk, mellyik azon borzasztó vélemény, melly A— urban azon félelmet kelti fel, hogy az a’ törvényhozást szabadabb mozgásában gátolhatná. — Ez, tisztelt olvasó ! nem egyéb, mint a’ lapjaink 132-ik száma vezérczikkében foglalt azon húsz sor, mit A— ur a’ jövedelmi adó ellen szórt anathemának keresztel. — Mindenek előtt nem lesz felesleges megjegyeznünk, hogy mi az idézett 132-ik számban ex professo a’ jövedelmi adóról egyáltalában nem szólottunk, az csak amúgy közbevetőleg van ott említve, mint Pilatus a’ credóban. A’ kérdéses czikk vázlata ez: A’ magyar nemességben soha sem hiányzott veszély esetén az áldozatra kész enthusiasmus, mellynek a’ „nagylelkű“ melléknevet köszöni, így 1807-ben még jövedelmi adót is vállalt el, ámbár az adónak ezen neme, mind a’ mellett, hogy elméletben igen helyes, gyakorlatban mindaddig igen terhes, boszantó ’s igazságtalan marad, mig olly nemű kulcs nem fogadtatik el a’ kivetésre, minőt Nagy Károly javaslott, t. i. hogy a’ jövedelemnek arithmeticai arányban növekedtével az adó nem hasonló, hanem geometriai arányban növekedjék. — Ha tehát a’ magyar nemesség illy terhes áldozatra is kész vala, valóban csudálkoznunk kellene, hahogy a’ nemzet mindennapi szükségeinek fedezéséhez járulni vonakodnék. — Ez a’ kérdéses czikknek vázlata; ’s már most kérdezzük, hogy ha ennek ellenében valaki föllép, ’s az egészből ép azt szemeli ki, a’ miről itt csak amúgy mellékes okadatilag vala szó, ’s azt mutogatja, hogy a’jövedelmi adó nem terhes, nem boszantó, nem igazságos, róla egyebet nem mondhatunk, mint azt, hogy meg akarja mutatni, mikép a’ magyar nemesség által 1807-ben ajánlott adó sem nagylelkűségre nem mutat, sem nem áldozat, (a’ mi ugyan A— úrtól épen nem volna következetlen állítás, miután az 1832-ki országgyűlésen nyíltan vallá, hogy a’ magyar nemesség privilegiált állását védelmezi ugyan, de azt az örök igazsággal nem tudja megegyeztetni, mi ellen épen nincs kifogásunk.) — Azonban A— urnák kedve telik ránk fogni, hogy mi a’ jövedelmi adórul dictatori hangon praelectiót tartottunk (a’ mi — isten látja lelkünket— eszünk ágában sem volt) , azért hát, mikint maga mondja, tanítói székre ül, és kedve telik a’ jövedelmi adót, kétségtelenül igen szépen és alaposan védelmezni, mi által sokaknak meglehet lelki épületére is volt, ’s nekünk is volt volna minden bizonynyal, ha történetesen R o 11 e c k Staats - Lexiconját már annak előtte nem olvasók.— Nincs is ellenünk fenhangon idézett tanitószéki czáfolatának egyéb hibája , mint két csekélység: 1) t. i. hogy szükségtelen, 2) hogy következetlen; szükségtelen, mivel mi a’ jövedelmi adó eszméjének helyességét, alaposságát a priori már ép’ azon czikkben különösen kiemelve elismerők, a’ melylyet czáfolatul tetszett választania, ’s csak a’ kivetés igazságos kulcsának practicabilitását nem valánk képesek mindekkorig feltalálni, ’s ezt valóban úgy a’ tisztelt úr által idézett német szobatudósok ’s általunk felhívott franczia publicista irataiban, mint a’ Világ érdemes vezérszerkesztője tanitószéki praelectiójában mai napig is hasztalan keresők, ámbár bizonynyal köszönettel fogadjuk vala. — De mi lapjaink idézett 132-ik számában csupán és egyedül a’ magyar nemesség áldozati készségét akarván bebizonyítani , különben pedig úgy lévén meggyőződve, hogy akárhova forduljunk is, az igazságos adóztatási rendszer feltalálva még sehol sincs; a’jövedelmi adótól is, mint más akárminőtől, akár az országos , akár megyei, akár községi házi pénztár részére elannyira nem fázunk, hogy lapjaink 79-ik számában , midőn a’ megyei háziadó költségvetéséről szólanánk, azt eszmében jogszerűnek, de a’ szoros igazsághoz is emberileg közelvihetőnek (például talán Nagy Károly terve szerint) elismervén, a’ nem földbirtoki jövedelemből élőkre nézve egyenesen javaslatba is tevők ; a’ mitől lapjaink 132-ik számábani föltételes nyilatkozatunkkal sem tértünk el, miután az csakugyan tagadhatlan, hogy igazságtalan kivetés által a legigazságosabb adó is legigazságtalanabbá válhatik. De 2-szer: Következetlen is volt tisztelt Az urnák tanítói lecskéje, mert ugyanazon egy czikkében, egyik sorban felfogadja, hogy az adóztatási módról positív véleményt nem fog mondani, hanem csak negatív nyilatkozandik; másik sorban mégis a’ jövedelmi adót pártolja; egyik sorban azt mondja,hogy sem tehetsége , sem ideje , sem adatai honunkra nézve igazságot megközelítő adóztatási rendszert kijelölni; másik sorban azt mondja , hogy a’jövedelmi adónál tökéletesebbet, igazságosabbat nem ismer; — egyik sorban megvallja, hogy számtalan ismert theorián (’s igy a’jövedelmi adón is) keresztülmenve, honunkra alkalmazottan egy új adózási theoriát kellene alkotnia ; másik sorban védi a’ jövedelmi adónak épen nem uj theoriáját, nehogy a’közvélemény a’ törvényhozást ezen nem uj theoriának elfogadásában korlátozza ; végre egyik sorban a’jövedelmi (tehát egyenesn d ire ct) adót pártfogolja; másikban kijelenti, hogy a’ P. Hírlap az indirect adót helyesen véve pártolás alá, (melly kijelentést szives örömmel fogadjuk). — Ez, egyetlenegy czikkben talán mégis csak kissé — gyakori feledékenység ! — ’s minden esetre nem olly állapot, melly Az urat felhatalmazhatá azt fogni ránk, hogy a’ jövedelmi adóról mondott véleményünk nem egyéb, mint lord John Russell által a’ Peel-féle adó ellen mondott beszédnek ’s az angol whig lapok kürtöléseinek echoja. Mi ugyan elismerjük , hogy úgy ezen kürtölő lapokból, mint lord John beszédeiből sokszor volt alkalmunk egyet mást tanulgatni,’s ezt szégyenleni soha sem fogjuk; azonban e’jelen esetben Azur gúnyát nem lehet szerencsénk igazolni, a’ menynyiben lord John a’ jövedelmi adó ellen még alkalmasint akkor nem beszélt, midőn mi lapjaink 132-ik számát irék; a whig lapok kürtöléseit pedig azért nem elhozhattuk , mivel történetesen mi e’ tárgyban, Peel indítványának tökéletes méltánylással mindig a’ legjobb szerencsét kivánva, nyilatkozánk.— És igy a’ nem egészen sikerült elménezséget, a’ fentebb elsorolt következetlenségek mellett alkalmasint nagyobb joggal megfordíthatjuk, mondván, hogy a’ jövedelmi adónak olly előzmények melletti következetlen pártolása nem egyéb, mint Sir Robert Pee I-leli kaczérkodás. Az angol tory ministerfőnök jövedelmi adót indítványoz, tehát a magyar tory „Világ“ főnök azt pártolja Ces sont des afaceries. —Kaczérkodás, uraim! kaczérkodás, és egyéb semmi. Még egy szót, mellyet a’ becsület parancsol. A’ „Világ“ érdemes vezérszerkesztője megfelejtkezve, néhai gróf Dessewffy Aurel ur helyébe léptekor adott vezérszaváról, mellyben a’ személyeskedést kerülni ígéri, és megfelejtkezve ismeretes véleménytürelmi saját szép jelleméről, melly az ellenvélemény háttérében nemtelen inditó-okot keresni nem vetemedik, kérdéses czikkéhez egy jegyzéket ir, melly szorul szóra imigy hangzik: „Kérdezett valaki bennünket: miért haragszik a’P. Hírlap kivételkép a’ jövedelmi adóra, ’s egyet nem helyeselve miért nem roszalja a’ többi kétségtelenül hibásaknak ismert rendszert is, p. o. physiocraticus rendszert ? — ’s mi azt felelők, kinek mi gondja hozzá ? neki úgy tetszett. — Kiváncsiak vagyunk, adhatna e bárki más feleletet.“ — Erre érdemileg csak az feleletünk, hogy mi a’ kérdéses czikkben adóztatási rendszerekről ex professo egyáltalában nem értekezünk. Egyébiránt, akármint hi- 83 46