Pesti Hirlap, 1842. augusztus (166-173. szám)

1842-08-04 / 166. szám

Csütörtök 166 August. 4 184?. Pesti Hírlap. Megjelenik c’ hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Länderer Lajos kiadó tulajdonosnái, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a'bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábserért péti* betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. Lapjaink jelen* felévi inly a mából teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. Kinevezések. Megtiszteltetés. Vezérczikk. CM é g egy két ok.) Adakozás. Előleges figyelmeztetés a Mezei Nap­tár ügyében. Fővárosi ujdons. Dunamelléki refm. egyházkeiiileti gyűlés. Megyei dolgok: Doboka (cavent consoles, ne- quid respublica detriment capiat, kortesek mint haladási argu­mentumok, követi lemondás elfogadva ’s később el nem fogadva, ’stb.) Caleidoscop: I. .lellemrajzvonalok Erdélyből. II. A’ tótok. III. Vegyes házasságok. IV. Az Alig. Zeitung mint locus authenticus, azaz: hazugságok registratora. Külföldi napló. An­gol- Frankhon. Értekező: Pozsony városi és a’soproni levél. — Olgyai Gáspár, Hivat, tudós. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések. 0 cs. ’s apóst. kir. felsége a’ kalocsai fokáptalanban megürült két kanonokságra Kardos Károly veprováczi és Ferenczy György sü- kösdi plebánusokat, — a’ szepesi székes-káptalanban megürült theologus-kanonokságra pedig Labuczky Mihályt, e’ megyei hivatal titoknokát, méltóztatott leg­kegyelmesebben kinevezni. (H—k.) ö cs. ’s ap. kir. felsége kegy. megengedni mél­tóztatott hogy agg-teleki B uj an o v i c s E d u á r d és Bártosság József jeles hazánkfiai, a’ muszka gazdasági társaság által nekik küldött társulati di­plomát elfogadhassák és igyczimeikben is azzal él­hessenek. A’ nm. m. kir. udv. kamara a’ marcheggi kir. har- minczados-hivatalra Prohászka Miklós magyarfalvi királyi harminczad-ellenőrt "s helyébe Langer Antal pozsonyi harminczadi tisztirnokot,—a’ schainaczi megürült k. ideiglenes harminczados-hivatalraPetro­vich Lázár kosutariczai kir. harminczadi mellékutno- kot (Passualist) ’s helyébe Katona István Rajevosel- lón hivataloskodott mellékutnokot,—ez utóbbi helyre ideiglenes harminczadossá Mirosavlyevich Konstant orvosai kir. harminczadi első tisztirnokot ’s helyébe Preisler Ferencz helybeli másod tisztirnokot, ennek helyébe pedig Tapavicza István ugyanottan fizetés­iden fogalmazó-gyakornokot, —a’ kriviputi kir.har­minczadi megürült mellékutnok-hivatalra Somossy Károly jakovai kir. harminczad-lovaskerüló't (Ueber- reiter), — végre a’ károlyvárosi k. harminczadi meg­ürült tisztirnoki hivatalra TropeanyAnt. zenggi tiszt­irnokot alkalmazá. (H—k.) Vezérczikk. (Még egy-két ok.) Azokhoz tar­tozunk , kiknek political hitvallásuk sark dogmáját teszi, hogy szellemi alapra kell fektetni jelenünk ’s jövendó'nket, ezen kell emelkedni anyagi kiképzé­sünknek, ‘s nem megfordítva; ’s azért kecsegtessen bár arany hegyekkel egy vagy más dolog, mi véle­ményünkben mindent elvetünk, a’ mi csak hizlalót igér ’s egyebet nem. De habár e’ szerint a’ vénhe- dfí Europa hanyatló korának beteges hajlamától , melly csak pénzt istenit ’s anyagi érdekeket bálvá­nyoz , bennünk szív és ész elundorodik, hibának , megbocsáthatlan hibának tartanók mégis a’ szellemi alapnak mindenkor szem előtt tartása mellett az anyagi érdekeknek is fontosságát el nem ismerni, ’s azoknak gondos méltánylatát honunk jövendőjénél hatalmas tényezőnek nem tartani. És pedig ha van­nak ezen érdekek között ollyanok, mellyeknek ne­vén a’ kor szükségének mutatóujja kiválólag megálla­podott , illyenek bizonyosan a’ hon financiális , mű- iparos ’s kereskedési érdekei, szóval: azok, mely- lyeket kitünőleg képviselni a’ városok természetes viszonyaiknál fogva különösen mintegy hivatvák. De mentsen isten, hogy midőn ekkép a’közérdekek egyik nemét kiválasztva egyik rendben személyesítni lát­szatunk, ez által az uj porosz sajtó elsőszülöttének, Bülow-Cummer o w elhíresztelt elvtelen könyvé­nek hódolnánk, ki elkülönzött cast-ok karérde­keinek csoportozatába szeretné összíteni a’ nemzet érdekeit, természetesen azon édes reménynyel, hogy e’ közfalazott épületben sikerül end majd túlnyomó súlyra vergődni azon cast-nak, melly a’ mint sza­badalmait az ököljog durva korszakában ezreket té­ve jogtalanokká a’ jog fölibe emelé , ’s azért a’ vi­lág legnagyobb részében immár el is veszté : úgy most szent jog színében szeretné azokat csillámol­tatui, hogy „eme’ jelben“ letűnt hatalma újra éledjen. Nem, nem! mi, kik political hiszek-együn- ket csak hallgatással sem fogjuk soha megfertőztet- ni, kik színünket soha zsebre nem dugjuk, nyíltan határozottan köznemzeti szerencsétlenségnek vall­juk , hogy osztályzatok ’s nem a’ nemzet lévén ná­lunk képviselve, egyik egy, másik más érdeknek ’s nem mindnyájan a’ köznek ’s csak a’ köznek va­gyunk képviselői, óhajtjuk is tehát, ’s (miért tagad­nék?) az időnek aggasztani kezdő political conjunc- turái ez óhajtást keblünkben nyugtalan sóvárgássá feszítik, hogy—a’ mint gr. Széchenyi magát ki­fejezi — hazánk „egy elkopott féligmeddig feudális, félig-meddig alkotmányos szövevényből emberhez il­lő minden álfénytől kitisztult képviseleti rendszerre varázsoltassék“, vagyis: hogy a’ KK. és RR. helyé­be magyar nemzet lépjen: ha tehát a’ financiális, műipari ’s kereskedési érdekeknek képviselését ki- jváltképen a’ királyi városok hivatásához tartozónak mondjuk , koránsem azért mondjuk ezt, mivelhogy a’ városok negyedik rend; hanem azért, mivel azon férfiak, kik ezen érdekek gyakorlati mezején mo­zognak , természetesen a’ városi viszonyokhoz csat- lakozvák. Minden országgyűlésnek van egy bizonyos typu- sa, van egy fő tárgya, mellytől színét kölcsönözi. Mi azt sejditjük, hogy már csak a’ jövő országgyű­lésnek is (hacsak valami véletlen szerencsétlenséget |nem küldnek még ránk a’balvégzetek) a’vallásos súr­lódások kiegyenlítésén kívül ép a’ financia, nemzeti ipar ’s kereskedés érdekei fognak typust adni, színt kölcsönözni; reméljük, a’ szellemi alapnak, melly nálunk más nem lehet, miut magyar nemzetiség; ’jogszerű önállás es alkotmányosság örökké szem előtt tartása mellett. — Fog e sok, mindjárt a’ legel­ső országgyűlésen, azon érdekek érdekében történ­hetni? az isten tudja; mert a’mától holnapra és saját tűzhelyétől szomszédja tűzhelyéig számitgató rövid látás, meg azok nyomadéka, kiknek úgynevezett jogaik túlcsapongván a’jog határain, nem épen jog­szerűek , magányérdekeik sánczai mögül hatalmas gátokat emelhetnek; emelhetnek pedig annyival in­kább , mivel vannak, kik a’ napfény világú okoknak is makacsul szemet hunynak , mintha fáznának a’ nap sugarától, mint a’ divatos political bigottok alak­mintája, Demophon, Nagy Sándor hires íőasztal- noka (T^sre^oiosi, kit hideg didergés futa végig, va­lahányszor a’nap rásütött. — Annyit azonban e’ ké­tes conjuncturák közt is bizonyosnak hiszünk, hogy az említett fontos érdekekre nézve ez ismeretlen föl­det Europa ismeretéhez közelebb hozni, ’s e’ kisko­rúsági szemrehányásokkal tetézett hont alapos diplo- maticai felvilágosításokkal jobb véleményre felküz- deni a’ jövő országgyűlés alkalmasint főbbik hivatá­sának ismerendi. Sok gyümölcs mindjárt ha nem érend is, az érés kora majd elkövetkezik. No már kérjük tisztelettel, tekintsünk végig az országgyűlés alkotó elemein: nem érezzük e, nem fogjuk e naponkint nagyobb mértékben érezni olly követek hiányát, kik a’kereskedési, pénzügyi‘s in- dustrialis érdekek gyakorlati (mondjuk gyakorlati ’s nem tudományos) mezején annyira otthonosak, hogy azokat kellő political nemzeties neveltség mellett az országgyűlésen képviselhessék ? Távolról sem akar­juk ez észrevétellel országos féríiaink érdemét becs­mérlem, sőt némi nemzeti büszkeséggel valljuk, hogy vannak honunk polgári bajnokai közt, kiket parlamentaris készültség , tudományos sokoldalúság ’s political neveltség tekintetében az alkotmányos külföld akármelly férfia mellett is becsülettel említ­hetünk ; de teljesen hiszszük, hogy ép ezek legin­kább elismerendik, miképen országgyűlésünkön szük­ség van ’s naponkint nagyobb szükség lesz férfiak­ra , kik midőn az említett érdekek jőnek szóba, elv j és tudomány mezején, tárgyavatott tapasztalásuk­kal tájékozó hatást gyakoroljanak. Uly képviselőket küldeni az országgyűlésre, hivatvák nézetünk sze­rint különösen a’ kir. városok. De minő követeket küldöttek ekkorig rendszerint? (rendszerint mondom, mert egyes kivételek, mikint azok emlékezetünk előtt is buzgó tiszteletben állanak, szabálynak nem vehe­tők.) Küldöttek jogtudósokat — magyarán szólva verbőczistákat — minőknek (isten panaszké­pen ne vegye) különben is tán szerfölött bővében vagyunk. Nekünk legalább, meg kell vallanunk , hogy a’ fájdalomnak egy bizonyos neme borsódzott végig tagjainkon, midőn uj törvényjavaslatoknál, hol nem sérelemorvoslásról, hanem arról van szó: mi szabály hozassák jövendőre? igen gyakran hallók ellenvettetni, hogy e’ ’s ama’ szabály nem hozható, mert Verbőcziben írva más vagyon; mintha mon­danák : hogy a’ napnak kell a’ föld körül forogni; mert írva van, hogy Józsue annak kiálta „meg- állj“-t!! — A’ verbó'czisták seregén kívül küldöttek még a’ kir. városok követül nem jogtudósokat bár, de mégis városi tisztviselőket (’s ez igen természe­tes , mert tisztviselők testületé ’s nem a’ város kül­dött), kik —mikint a’választási jog kiterjesztésének kérdésében láttuk—saját testületök hatalmát ellentét­ben képzelék a’ polgárság szabadságával, ’s vesztesé­gűknek tárták mindazt, mit a’polgárság jogban, politi­cal befolyásban nyer. És — ismét elismerjük, hogy vannak kivételek - ez annyira igaz, miszerintalaposan véljük mondhatni, hogy a’ polgárság érdekeit leg­újabb időben talán még inkább képviselék a’ várme­gyei követek, mint a’ városiak. Pedig állítani mer­jük, hogy habár elrendeztetik is a’ városok belszer- kezete, de a‘ nélkül rendeztetik el, hogy a’ polgár­ság a’ közdolgokbani befolyáshoz közelebb vitetnék, ezen követküldési viszony még igen sokáig a’ régi marad, nemcsak azért, mivel a’városi tanács ha egyedül intézendi a’ közdolgokat, bizonynyal a’ vá­lasztásokra is túlnyomó befolyását fentartandja; ha­nem azért is, mivel teljességgel nem leszen mód és alkalom, hol a’ tanácsi testületeken kivül álló férfi­ak , ép azok, kik a’ financiális, kereskedési és in­dustrial érdekek hathatós képviseltére kitünőleg alkalmatosak, képességöket ’s parlamentaris tehet­ségűket megismertessék, ’s megismertetve polgár­társaik bizodalmát megnyerhessék. Pedig ép ezen elem az, mellynek az országgyűlésen hathatós fel­tűnését a’ kor igényei naponkint sürgetőbben követe­lik. — Azonban tegyük föl az alig valószínűt, hi- gyük, hogy kiterjesztetvén a’ választási jog, a’ pol­gárság ép ollyan városi férfiakat fogna országgyűlés­re küldeni, minőkre részükről a’ honnak szüksége volna: hol vegyék a’ mostani bárha javított rend­szer mellett ezen férfiakat? Hiában, uraim! arra , hogy valaki a’ nemzet törvényhozó tanácsában be­csülettel részt vegyen, politicai képzettség kell, mellyet valamint iskolákban nem tanulhatni, úgy a’ kereskedői irószobában, a’ gyárak gépei között, vagy a’ pénzváltóasztal mögött nem szerezhetni. — Ennek egyedüli iskolája tettleges részvét a’ közdol­gok iránti tanácskozásban, mellynek hiányát sem­mi, de semmi ki nem pótolja. — És ime az egyik tol­dalék-ok, melly az általunk javaslóit képviselő pol- gárgyülések behozatalát támogatja. Ezek nélkül mi nálunk, hol sem a’ különböző néposztályoknak pol­gári foglalatosságbani összevegyülése, sem a’ sza­bad sajtónak egy általánosan elterjedett közös nem­zetiség melletti roppant hatása, sem a’ politicai club- bok, sem a’ népgyülekezetek (meeting), sem égy századokon át fejlődő ’s minden institutiók által tá­mogatott általános politicai nagykorúság (mikintmind ez Angliában megvan) előkészítő hatással még nem voltak, nálunk—mondom—polgárgyülések nélkül a’ városok még soká nem lesznek képesek országgyű­léseinken azon polezot elfoglalni, melly a’ köznem­zeti felvirágzás végett rendeltetésükben feküszik. De tulajdon azon politicai nevelést, mellyet a’ polgárság sajátlagos helyzetünkben csak polgárgyü­lések által érhet el, javasolja még a’ nemzetiség, a’ liberalismus ’s a’ polgárméltóság tekintete. Nemzeti­ség és alkotmányosság e’ nép életforgásának két gün- czöle. Mi nemcsak szabadok , hanem szabad ma­gyarok akarunk lenni. Elveszhetünk, de magyarok lenni meg nem szűnhetünk. Más részről e’ honban alkotmánynak kell mindig uralkodni, ’s a’ magyar— hiszünk istenben — soha sem jövend azon helyzet­be , hogy szabadságát szolgasággal váltsa föl. — Ha hát lételünknek ama’ két szóban van fölté­tele: történnék bár, hogy e’ honban a’ magány­élet minden viszonyaiban minden ajakról magyar szó zengjen, a’ mi hihetőleg történni soha sem fog, ez még az alkotmányosság érdekét nem fedez- 123

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék