Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)
1842-09-11 / 177. szám
Vasárnap It®1 Heptemb.il. 1842 Pesti Hírlap. Megjelenik a’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utéza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt a minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért péti* betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Vezérczikk. (Magyar és a’ Szláv.) Egy szlávtól. Takarékpénztár. Adakozás Kliegl gépeire. Hírlapi hircsengetyü. Felelet. A’ „Világ“ és egy gyáva s o c i u s a. Főv. ujdon. Magy. gazd. egyes, szőlőmivelési szakosztálya. Erdélyi országgy. Megyei dolgok. Zemplén (körlevelek , latinság, nemesi teherrovat, Turopolya, beligazgatási tárgyak, gyérülő terem, muszka deperdita, pénztári manipulátiók és cholera-lázadási executiók, száraz vám ’stb.) Hont (katonai vérengző kicsapongás, Turopolya, pénz- és magtári biztosítékok, ugar-kilenczed, takarékmagtárterv, egy két vonás Hont közéletrajzához). Soprony (tisztválasztás octob. 25-kére halasztva, tisztválasztási szabályok, Turopolya). Verőcze (szabályok a’ közelgő tisztválasztáshoz, megyeház alapkőletétele, mocsárszárítás, igazolás a’ kormányszék előtt, Drávaszabályozás,turopolyai levél, versengés a’ karloviczi érseki tömeg iránt, érsekválasztás, visszakövetelt ujonczok). Rövid közlés Marmaros- és Baranyából. Hunyad (hódolati hit ’s fejedelmi esküről szóló törvény, követi pótlékutasítás , középponti választmány). Krassó (Felelet a’ „Világ“nak, Lugos a’ tűzveszély részleteiben). Újabb adakozások a’ pesti gyermekkórházra. Külföldi napló. Éjszakamerika. Nagybritannia és Izland. Frank- és Némethon. Hirharang. Hivatalos tudósit. Hirdet. MAOTABORSZÁD és ERDÉLY. Vezerczikk. (Magyar és a’ szláv.) „Még a’ szlávok legszámosb és leghatalmasb törzsökének, t. i. az oroszoknak is nagy oka van a’ többi szlávokhoz csatlakozni, hogy slavicitásának annyira veszélyben forgó tisztaságát részint a’ körűlé levő ezernyi ázsiai népcsordáktól, részint Oroszországban és körűlé lakó más idegen népektől megmentse, és azt kölcsönössége által folyton megújítsa, éleszsze és erősítse.“ — Kollár. — (Idézve a’Pentarchiában.) ,,A’ kivándorlott lengyelek egy részének buzgókodását egy egyetemes szláv birodalom mellett, egy nagy éjszaki hatalom suprematiája alatt, őrült tévedésnek mondhatni , utópiának, hol csak némi kétségbeesettek keresnek reményt. E’ suprematia mellett a’ lengyelek szintúgy, mint akármelly más szláv nép, mitsem nyernének.“ — Gzartoryski. (Egy, a’lengyel literatúrai egyesületben nov. 29-kén 1841. mondott beszéd alkalmával.) „Magyarországnak vérrel és tetemekkel tömött földje vagy orosz tartománynyá, vagy német gyarmattá leend.“ Ezen szókkal végződik egy, Berg Farkas nevű Pythia röpirata. (Czíme: „Ungarns politische Zukunft.“) Igaz ugyan, hogy e’jóslat néhány „ha“ által föltételeztetik, mellyek ágyúk gyanánt a’ haladó párt ellen irányozvák *), de eme’ néhány „ha“ magában véve olly csekélység, hogy e’ párt törekvése nélkül is teljesülni kell a’ fatalisticus jóslatnak, minthogy a’ röpirat szerzője maga mondja: mikép egy váratlan ’s gyakran figyelemre sem méltatott vakeset a’ történetek menetét félbeszakasztja, és minden politicai conjuncturáknak egyszerre véget vet. Mindazok, kik a’ tárgyakat nem szokták rózsaszín vagy fekete szemüvegen át szemlélni, kénytelenek megvallani, hogy a’ magyarságnak a’ saját keblében levő idegen elemek elleni olly feketére festett, küzdését koránsem jellemzi ama’ kényuri dölyf, mellyel azt ellenes vádolni kegyesek. A’ törvény , melly a’magyar nyelvnek, és így a’nemzetiségnek is, kifejlesztése végett hozatott, nem dictatori önhittséggel kidobott keztyü, nem 18-ik Brumaire-je a’ magyar földön lakó idegen ajkúaknak, hanem egy bölcs törvényhozási rendszabály, melly Magyarország erősítésére és politicai jövendőjének biztosítására van irányozva, mellynek Magyarország legszentebb érdekében kelle önmagának győztesen utat törnie, ’s melly csak ephemer fatalisticus lelkektől vévé át hadi jelszóul amaz agyrémet: „kiirtás a’ szlávoknak és németeknek a’ magyarság által!“ — Avvagy azt gondolják e, hogy a’ magyar törvényhozás Napoleon szárazföldi zárrendszerének paródiáját akará színre hozni a’ Magyarhon kebelében levő valamennyi idegen nyelvek tétele ellen? Avvagy azt gondoljae a’nagy Németország, „wo kühne Jünglinge um schlanke Dirnen frein“ — mint a’ frankevő Becker Miklós mondja — hogy a’ magyar nyelv fölszabadításával dinai fal huzatott Magyarország körül, mellynek kapuiból a’vad hunnok egy Attila vezérlete alatt fognak Némethen békés vidékire rohanni, vagy hogy a’magyarismus egy Omár rémületes kiadása leend, azon Omáré, ki még a’ 19-ik században is szurok-koszorúkat és kanóczokat akarjon a’ polgárisodás és könyvirás ellen vetni? — Ah, que les gens d’ esprit sont bétes! mond a’ franczia— „mi balgák a’ szellemdús emberek“! Mire törekszik hát a’ magyarság nyugtalan előrenyomulásával ’s energicus téritgetéseivel? kérdezik *) Vaklövés, uraiul vaklövés. — Szerk. a’ magyar nyelv ’s nemzetiség ellenségei. A’ válasz igen egyszerű. A’ magyarság biztosítékot keres jövendőbeni fenállásának. A magyarság, mint önálló nemzeti elem, még nem egy születendő valami, — mint az illytség — ő már van, ’s a’ ki van , annak első természeti törvénye, hogy létét fentartani törekedjék. — Nem lenni nemzetté annak, a’ ki nem az, épen nem baj; de a’ melly nemzet már van, annak meghalni, irtózatos; ez ellen védeni kell magát minden nemzetnek minden áron. A’ magyar ezt akarja, azért keres fenállásának biztosítékot. — Ki a’ magyar nyelvről szóló törvényt ismeri, tudja, hogy illy biztosítékokat nyújtani igen könnyű; tudja, hogy e’ törvénynek czélja: „valamennyi idegen részeket az eleven egészhez közelebb vezetni, minden, Magyarországban lakó népek sympathiáit a’közös haza javára központosítni“, nehogy a’magyar egykor azt mondhassa a’ magyarországi szlávokról és németekről: „íme barátom is, ki lakomban osztozott, ki kenyeremből evett, lábbal tapos engemet!“ Ki a’ történeteket ismeri, tudhatja, hogy a’ nemzet ereje fajának eredetiségében áll, és hogy minden status első alapelve, mindent elkövetni, hogy a’ statusban mozgó idegen sympathiák előbbi tájékozó pontjoktól eltérittessenek, és a’status összes érdekeivel ’s politicájával egybeolvasztassanak. Olvassuk meg csak Ubarov orosz közoktatási minister jelentését, mellyben ezek mondatnak:,,A’nyelv, e’ biztos tolmácsa a’ nemzeti szellemnek, lassankint megbarátkoztatja már a’ birodalom középpontját legszélsőbb végpontjaival, hol hangjai eddig még vagy nem hallattak, vagy hidegséggel fogadtattak. A’ birodalom roppant kiterjedését és különnemű részeit tekintve, a’ nyelvegység mulhatlanul szükséges , hogy az egész kellő tszhangban legyen.“ — így Uwarow szól, uraim! Uwarow, az óriásbirodalom közoktatási ministere. Minő erkölcsi tanulság következik e’ szavakból! Legyünk Őszinték, uraim! Csak balgák vagy nyomorult szolgalelkek hihetik, hogy Magyarország politicai, társadalmi és anyagi kifejtésével bizonyos hátulsó gondolatot (arriérepensée) forral a’kormány ellen; Magyarország teljes joggal fél a’hidegebb éghajlattól. Vessünk egy tekintetet a’ földabroszra , pillantsunk bizonyos nagy éjszaki hatalom birodalmának kiterjedésére, tekintsünk Magyarország geographiai fekvésére! —Lássatok és gondolkodjatok! — Ki száz évvel ezelőtt megjósolta volna, hogy amai nagyhatalom egy évszázad múlva ennyi országot bír felmutatni, azt őrült gyanánt nevették volna ki. — De mit akartok ti magyarok? hiszen ellenetek senki sem forral ellenséges szándékot! — Nem kételkedem, de mégis jó lesz megemlékezni, hogy hasonlót mondottak, még diplomata-jegyzékekben is, ama’ népeknek, mellyeknek sorsa többé nemtitok; mert, mikint Armand Carrel mondá: ,,a’ körülményekben néha ellenállhatlan vonzerő rohama fekszik, ’s az ember egyszerre csak azt veszi észre, hogy rajta uralkodnak a’helyzetek, mellyek urának képzelé magát.“ Legyen bár az egyetemes szláv birodalom eszméjében sok, mi nem egyéb, mint ábránd ’s regény, mégsem tagadhatni, hogy az eszme valóban sokak által tápláltatik, ’s politicai eredménye reméltetik. Ez minden muszkának mozdithatlan gondolata. — Mennyire terjedt el ez eszme azon szlávoknál, kik nem reszketnek ama’ nagy hatalom fejedelmi pálczája alatt ? ezen értekezés elején idézett szavak bizonyítják. Igenis jól ismerjük e’ szavak értelmét, ’s ha ez iránt még némi kétség lehetne, csak Mieskiewicz Ádám szláv literaturáról felolvasásait kell hallanunk, vagy a’Revue Slave czikkeit olvasgatnunk. Az „Europäische Pentarchie“ czímű munkának következő szavai: „Das einzig wahre Interese einer Hauptmacht, zur Unterdrückung der einzelnen Staaten einer Association, besteht in dem Bedürfnisse sich aus denselben eine Vertheidigungslinie gegen eine andere rivale Hauptmacht zu bilden“ (35.) eléggé felvilágosítnak bennünket. Többet nem lehet mondani. Nem erős az, kinek ínségben szilárdsága nincs. .Ezt Magyarország tudta és érezte. Ugyanazért nyelvének fölemelése által akará magát szilárditni. Illy irányban hozatott meg a’ törvény, mellynek végrehajtása ellen számos oppositio kezde szegülni. Ez ellenzés azonban nem vala visszahatás, mellyet a’ törvény idézett elő; hanem rendszeres hatás és cselekvés , melly titkon viraszta, ’s régebben csak szinleg nem adá életjelét. — Most már vezérei e’ hatásnak fölereszték a’ sisakot, ’s mit előbb mondani nem merének, elmondák most az elnyomás ürügye alatt. De most már senkit sem lehet ámítani! — A’ titok föl van fedezve. Gal Lajos zágrábi szerkesztő fenyegetései a’ magyarság ellen nem foglalnak egyebet magokban, mint boszuságot az egy kissé korai fölfedezés miatt. Bár a’ szláv oppositio ne törekednék annyira ellenséges merényeit a’magyarság ellen a’ honszeretet palástjával fedezni! Ha egykori nagyságának minden emlékezeteit domború műben képes volna is felállítani, mégis sem e’ nagyság, sem ennél kisebb nem leend képes őt megmenteni , habár minden reménye valósulna is. „Ellenség berohanása ellen emlékezetek nem védenek. Sabinus hasztalan halmozá az ősök szobrait a’ Capitolium ajtainak küszöbeire , hogy megakadályozza az ellenséget lángszövétnekével betörni ; még a’ sasok is, a’ boltozat támaszai, izzókká lettek, ’s meggyujták az épűletet, melly ősi fészkök vala“ — mond Chateaubriand; ’s azért Magyarország méltán megvárja, hogy minden magyar teljesítse kötelességét. — Egy szláv. A’ Pest megye pártfogása alatt álló hazai első takarékpénztár 1842-ik évi august. hónapi betételei és visszafizetései ekként állanak: 1842 aug. 2-ikán betétei 1715 pft; 5-kén visszafizetés 4255 ft 17 kr; 6-kán bet. 1081 ft 20 kr; 9-kén 2607 ft; 12-kén visszaf. 1576 ft 43 kr; 13-kán bet. 1279 ft; 16-kán 909 ft 30 kr; 19-kén visszaf. 1853 ft 39 kr; 23 kán bet. 3796 ft 45 kr; 26-kán visszaf. 1246 ft 54 kr; 27- kén bet. 3328 ft 36 kr; 30-kán bet. 3133 ft 30 kr.— Összes betétei 17,850 ft 41 kr; visszafizetés 8932 ft 33 kr. — Költ Pesten, September 6-kán 1842. — Mátray József, pénztárnok. Kliegl gépei számára hozzánk Lunkai aláírás alatt következő adakozások küldettek be: Kabdebo Teréz 5 ft; Cárán János 3, Cárán Tivadar 1, névtelen 1, Cárán Gergely 1, Kabdebo Kálmán 2 , Kabdebo Zsigmond 1, Dr Hartmann 1 ft; Kirillesk János 30 kr; id. Vertán Antal 3 ft; ifj. Vertán Antal 3, Vertán Nina 1 ft; névtelen 20 kr; Zvikkel József 1 ft; Cárán Márton 1 ft; egy műbabarát 2, Cárán Nina 2, b. Simonyi Lajos 5 , b. Simonyi Katalin 3, Rochel János 3, Kabdebo testvérek 10 ft; Cárán Johanna asszonyság és Kabdebó Rózsa kisasszony egy dohányzacskót, melly kijátszatván, behozott 13 ft 20 krt; gyűjtő 1 ft; összesen 64 ft 20 kr; mit a’ levél átadója 65 p.ftra pótolt ki. Kézhez juttatandjuk. Hírlapi hircsengetyű. Sok ló csak akkor húz a’száraz malomban, ha szemeit bekötik, azaz ha sötét van, mi az oka tehát, hogy a’,Világinak mégis olly kevés lisztje van? Az, hogy a’ haszonbérlők szeretnének ugyan, de nem tudnak vakítani! Azt mondja a’ ,Világ4 kalászszedője, hogy a’ witzeéshez sem ész, sem tudomány nem kell: mi az oka tehát, hogy a’,Világ4 urai a’ witzgyártást eddig még classicus tökélyre nem vitték? Mint halljuk, a’,Világ4 egy melléklappal fog bővülni. Czíme ,a’ csiga4, jelképe pedig egy macska lesz, melly a’ szegény ember tálából elviszi a’ pecsenyét. Ki jóízűen akar aludni, olvassa a’ ,Világ4-et, és szemei azonnal be fognak esni; ’s mivel abban gondosan eltávolittatik minden, mi a’ képzelet erőt megterhelhetné, a’patienst nyugtalan álmok sem fogják háborgatni. Bizonyos lap töredékeket kezd közölni egy tébolyodon naplójából. Boldog isten! mégis csak nagy baj, ha az ember annyira kifogy az okos emberek naplójából, hogy már a’tébolyodottakéhoz kell nyúlnia. Azonban egy barátom azon fölfedezést tette, hogy e’ kútfőből azon lap már ezelőtt is gyakran merített , csakhogy a’ forrást nem nevezte meg. — Cardanusért per procura: Xenarchus. Felelet. A’ Világ 69-ik számában egy ,,őszinte kérelem áll a’ Pesti Hírlap szerkesztőjéhez“ B. E. aláírás alatt. — B. E. úr azonban, mielőtt őszinte kérelmét előadná, először megütközését jelenti ki a’ lapjaink 170-ik számában olvasott ezen kifejezés fölött: „mellyik isten fog e’kör