Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)

1842-09-18 / 179. szám

Vasárnap 1­9 Septemb. 18. 1842 Megjelenik e’ hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, boritékban 6 fit , postán boríték 6 fit pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik száza alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért pétit­betűkkel 5 pengő krajezár számittatik. Hírlapunk ez évi folyamának utolsó évnegyedére előfizethetni, a’ két fővárosban házhozhordással 2 frt 48 krral, postán borítékkal 3 frt 30 krral. *— A’kik egyszersmind a’jövő év első felére is, tehát három évne­gyedre előfizetnek, lapjainkat a’ rendes áron (helyben 7 frt 30 kr postán 9 frt) kaphatják. A’ folyó félévből még néhány teljesszámu példánynyal szolgálhatunk. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Vámszövetségi ki­látások.) Iparműkiállitás. Figyelmeztetés a’ Köles­ey-sors­­szám­ok kihuzatása iránt. Magyar gazd. egyesület. Főv. ujdons. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: Nyitra (a’szat­mári 12 pont megbuktatása, körlevelek, jelleg­rasz Nyitráról; vizsgálat a’ tyukodias diadal iránt). Szabolcs (udvartelki zsel­­lérség, vallásváltoztatás, Varasd és Turopolya; közeledés a’ nem-megyei törvényhatóságokhoz; adószedői biztosíték t­ubi és? börtönragálykór, husvágásjog). Túró­cz (hivatalszapori­­tás, börtönügyi lajstrom). Zalából: igazítás. Királyi városok köréből. Szabadka(emlékeztetés a’ kir. városokhoz ; ország­gyűlési szállásbérfizetés, biróhelyettesités, pénztár és adóügy, intő szó takarékmagtárok alapítására , irtózatos szélvész). P­o­­zsonyban tűz, Nag­y-K­a­n­i­z­s­á­n földrengés. Külföldi nap­ló: Nagybritannia és Izland. Spanyol-, Porosz- és Némethon. Értekező: Fizessünk, de mire? — Cs­endes. Hivatalos tudósit. Hirdet. HAOTABO&SMG és ERDELT. Kinevezések, a cs. ’s apost. kir. felsége a’ pannonhegyi Sz. Márton-benedekrendi fő­apáttá Ri­­mely Mihály ugyanazon rendbeli áldozópapot méltóz­­tatott legkegyelmesebben kinevezni. (H—k.) A’ nm. magyar királyi udvari kamara az ujhutai megürült erdé­szi hivatalra Schreiner Mihály diós­győri alerdészt alkalmazó. (H—k.) Az esztergomi érsek ’s Magyarország primása ő hgsége Nádasdy Leopold grófot, Komárom me­gye örökös főispánját, a’ nm. hétszemélyes tábla ül­nökét, és Vajkaszék nádorává méltóztatott kine­vezni. (H.k.) Vezérczikk. (Vámszövetségi kilátások.) Ha volna közöttünk egy Democritos, ki minden baj fölött kaczagni tudjon, ugyancsak becsületesen ki­­kaczaghatna minket magyarokat sajtónkkal együtt. Egy igen tisztelt barátunk, tárgyavatott, mint mások kevesen, azt mondá e’ napokban, hogy még soha sem volt a’ magyar nemzetiség olly nagy veszélyben, mi­nőben most van, megfoghatlan hanyagságunk mellett a’ terjedő szlavomania miatt. És ez itéletet a’ tömérdek adat, melly kezeink közt halomra gyűl, a’ szó legtel­jesebb értelmében megerősíti. Más részről ezen ve­szélynek közepette, mit látunk közöttünk, veszély fe­nyegette magyarok között?—látjuk életkérdések kö­rül nyomorúságos magányérdekek miatt az anyagi erő vad féktelenségét felizgattatni, ’s az erkölcsi depravatio üszkeit szentségtelen kézzel a’ nyers tö­megek közé sodortatni, mintha bizony most ideje volna aprólékos párt győzelmeken törni fejünket, ’s még egy-két napi életet hazudtatni avult mentességek csontvázaival, mellyeknek idejök minden esetre le­járt. Valóban az ember szívén éles fájdalom nyilai ke­resztül, és kiáltanánk és ismét kiáltanánk: „Minden­ható isten! vaksággal vered e meg e’ nemzetet, hogy ne láthassa önkárhozatát, vagy fanaticus átalkodott­­sággal, hogy látni ne akarja? — — És most ves­sünk egy tekintetet időszaki sajtónk működésére , mellyben a’ kornak ’s életnek érlüktetését vélnők föl­lelni, lássuk meg, mit művel illy körülmények között: egyik a’ vámszövetség részleteivel bíbelődik, másik negatiók magyarázatán, harmadik nyugpénz-intéze­­ten, negyedik pedig épen semmin sem töri fejét. — Árva lelkünkre mondjuk! satyra, édes urak! — me­rő satyra; — csak mi magyarok ne volnánk olly igen búskomorak; az ember olly tiszta szívből kikaczagná magát éjen napon át. — Ha kinek lábai előtt — mint Banquo mondja Shak­espear­e Ma eb­ethj­é­­ben — a’ „száraz föld buborékot hány“, minden bi­zonynyal meg fog állani, ’s távolt felejtve a’ közel miatt, nem fog azon tüskékkel bíbelődni, mellyek, ha majd mérföldeket túlhaladandott, hihetőleg út­jában lesznek, nem is fog vesződni az arany almák sejtelmeivel, mikkel egykor talán az önhaszonlesés csábjai, őt útirányától eltéríteni megkisértendik hanem közvetlenül a’ lábai előtt felszökdécselő tüne­mény igénylendi egész figyelmét, nehogy látatla­nul nyíljék fel a’ föld a’ vándor előtt, és eltemesse, mivel tekintete távol tárgyakra vala feszitve. — E’ szabályt szeretnék követni pályánkon, mert adat jó adat után kezeink közé, melly mintegy paran­csolva szólít fel, hogy az időszaki sajtó háttérbe szorítson mindent, minek érdeke távolabb fek­szik , ’s minden figyelmét azon földbuborékok kö­rül pontosítsa, mellyek közvetlenül lábaink előtt egy roppant földnyilást hagynak sejteni. —földnyi­­lást, eléggé nagyot, hogy a’ magyarnak sza­badságát, jövendő boldogságát, sőt nemzeti lé­telét is veszélyeztesse. — Nemzetellenséges szlavo­mania ’s vak együgyüséggeli kereskedés — e’ kö­rül forog agyunknak minden eszmélkedése, sajgó szivünkben minden érvelés;’s mivel ez igy van, szó­lunk a’------német vámszövetségről, vagyis inkább a’ vámszövetség szabadjegyes oldaláról. —[Sajnál­jatok, urak! ne nevessetek. Tehát vámszövetségről, ha úgy tetszik. A’ rajna­­melléki tudós értekező, kinek az Alig. Zeitung­ban szegény hazánk java olly igen szivén fekszik, különösen két alapos szempontból intézi Ausztria fe­lé (hová természetesen minket és Erdélyt is ért) vám­­­szövetséges kacsintgatását. Egyik szempont szorosan véve a’ német nemzetiség hatalmas öszpontosulására vonatkozik. Három folyamtér van — mond a’ tudós értekező — melly a’ szomszéd nemzetiségek harcz­­terének mintegy természet által van kijelölve; a’ Rajna-, a’ Viszla- és a’ Duna-tér; itt mint amott ösz­­sze kell előbb utóbb a’ nagy nemzeti törzsököknek ütközni, e’ csomó nem ollyan, mellyet a’ diploma­­tia megoldhatna. E’ harcz lebegvén szemei előtt, ne­mes önérzettel kiált fel az értekező: „Némethen Ausztriával egyesülve daczolni képes egész világgal! * A’ német vámszövetség, amhogy a’német tengervi­déki tartományok ’s Ausztria (mindig Magyarorszá­got is hozzá értve) vele egyesül,, 70 millió lakost számláland, melly tömeg egyetlenegy nagy nemzetté összeolvadand.“—Ésime,Shazafiak! itt van az egyik jámbor vallomás, mellyel a’ vámszö­vetséghez hívogatnak. Egy második Berg Pythia! Mintha mondaná: „orosz tartomány vagy német gyar­mat—válaszsz magyar!“—Nem úgy, uraim! van még egy harmadik állapot is: önálló nemzet, két roppant néptörzsek között, elég erős arra, hogy nyomatéké­val eldöntő súly legyen a’ mérlegben; — önálló nem­­­zet, mellynek elleniségét félni, barátságát becsülni atélte, mellynek rokonszenvét civilisatiója, szabad­sága ’s kedvelt uralkodóháza iránti tántorithatlan hűsége határozottan nyugatra vonzza, de mellynek rokonszenvét a’ nyugat meg nem érdemlené, ha fe­­lejtni tudná, hogy egy ép erős néptörzsök, melly annyi veszély között egy évezred viszontagságain át megtörhetlenül fenállni birt, nem egy nyomorult szolgacsoport, melly csak arra való, hogy leszórva magáról mindent, a’ mi egy nemzetnek szent, titeket segitsen önvédelmetekben, — boldog, ha kegyesen megengeditek, hogy azok, kik egykor egy önálló nemzet tényezői voltak, mint megannyi külön egyes szám, ti közétek befoglaltassanak. — Nem — nem, uraim! igy nem játszunk. Ismerjük mi magyarok Mar­ti­al­is epigram­ját ama’ kábáról, ki midőn ellenség előtt futa, magát ölte meg *). —’s a’ ki azzal édesget­­magához, hogy ha hozzá csatlakozandunk, sze­rencsénk leszen vele egy nemzetté összeolvadni, annak horgára ugyan a’ magyar soha sem kerül. Ha egykor elkövetkezendik azon időpercz, melly­ben német és szláv nemzetiség, mint két óriás, össze­­ütközendik, hogy mellyik részen fog állni a’ magyar? arról, úgy hiszszük, kétség nem lehet; de fog állani, mint frigyes, mint szövetséges, ki a’nagy tusában maga is ez él, ’s azért puszta eszközzé alacsonyulni, magát akaratholtan vontatóra kötni soha sem fogja. És hahogy Némethen az őszinte barátot, mellyet Lennünk bir, méltánylani kívánja: el fog attól szok­ni, hogy rólunk úgy szóljon, mint egy holt súlyról, mellynek ide-oda rakosgatásáról am­ugy könnye­dén rendelkezhetni, mint szokás húsmérésnél a’ nyomtatókról; ellenben meg fogja szokni, hogy a’ magyar alkotmányos nemzetiségnek önczélja is van. *) Hor­tem cum fugeret, se Fannius ipse peremit. "ti­o, rogo , non furor est, ne moriare, mori ? mellyet az európai polgárisodásnak tisztelnie kell; minden esetre pedig jó lesz megtanulnia, mikint ha e’ nemzet barátságára számol (’s méltán számolhat) a’ részek napjain, soha sem kell azt ollyasmire édesgetnie, miről maga megvallja, hogy e’nemzet­nek halála volna. Illyen pedig a’ német vámszövet­ség, mellyről magatok megvalljátok, hogy hozzá csalatkozni annyit tesz, mint a’ németekkel egy nem­zetté összeolvadni. — Halál ez is, mint más akármi; ’s ha csakugyan halnunk kellene , a’ halálnak más neme is van, mint a’ puszta dicsőségtelen elolvadás. Az édesgetésnek másik szempontja közvetlenül ugyan csak vásárkérdés, de közvetve szintúgy élet­kérdés is. Azt mondja ugyanis a’ tudós német, hogy miután az ausztriai birodalom némelly tartományai, úgymint Morva, Csehország , Ausztria, Styria,Lom­­bard-Velencze ’stb., az ausztriai vámrendszer bölcs védelme alatt olly industrialis fokra hágott, hogy a’ műiparos nemzetek első sorában állana, ellenben Magyar- és Erdélyország a’ maga 15 millió lakosá­val , a’ társadalmi állapot kifejlésében még annyira hátramaradt, hogy leginkább csak dús földje ’s kedvező éghajlata termesztményeit vinné ki,’s he­lyébe gyarma-kellékeit Ausztriától venné cserébe *), igen természetes kívánságnak találja a’ német vám­szövetség tudós bajnoka, hogy ha ezen vámszövet­ség Ausztria nagy tökélyü kézműiparának megnyitja saját tartományait, viszont Ausztria is ne csak azon tartományaival csatlakozzék a’ szövetséghez, mely­­lyekben a’ német iparművesek honi vetélkedőkkel találkoznak, hanem adják toldalékul Magyarorszá­got ’s Erdélyt is oda, mellynek 15 millió főnyi vásá­rán a’ német manufacturalis ipar csak vevőt talál, de honi vetélkedőtül nem fél. — Ezen derekas okos­kodás annyit teszen, mintha Némethen ekkép szó­lana: Nekünk németeknek nagy szükségünk van Ausztriára nemzeti erő tekintetében, vele egyesülten daczolunk a’ világgal, nélküle veszélyben vagyunk kelet és nyugat felé, és igy kezet nyújtunk Ausz­triának , megajándékozzuk kegyesen azon jóté­teménynyel, hogy a’ német nemzet jövendőjét biz­tosítani szerencséje legyen, ’s gyárműveinek is megnyitjuk némethoni vásárainkat, mert hiszen ma­gunk még magasb fokán állunk a’ gyáriparnak, ’s igy vetélkedésétől nincs mit tartanunk, ellenben mindezen gratinért viszonozásul kivánjuk , hogy azt a’ 15 milliónyi Magyarországot iparnélkü­­lies alacsony állapotában megtartani, szövetsé­ges védvám-vonalunk által egész Europa ellen ki­zárólagosan biztosított monopóliumunk legyen! — íme, hazámn­al! mi mélyre sülyedtünk mi Euro­pa véleményében megkövesitő veszteglésünk mi­att ; alkusznak fölöttünk, hogy kinek legyen jo­ga honunk zsírját kiszíni; de azt, hogy a’ do­loghoz szólónk talán csak nekünk is van, hogy a’ mi érdekeinknek is számba kellene talán vétetni — mind ezt még csak említésre sem méltatják!! Éhez, úgy hiszszük, nem kell commentár. De nekünk sza­bad lesz talán kérdeznünk német barátainktól, vall­*) Mégpedig B e c­h e­r számítása szerint évenkint mintegy 40 millió pft veszteséggel. — Már máskor említek, mikint B e­­cher szerint csak gyapjúszövetekért többet fizetünk éven­kint az ausztriai gyáriparnak, mint a’ mennyit minden ter­­mesztményeinkért kapunk. — A’ 64 milliót haladó öszveg, meg kell vallanunk, egy kissé mégis csak kétséget támaszt­hatott Becher számainak vagy hitelessége, vagy pedig az iránt, nincsen e ezen öszvegbe Galiczia is beszámítva? Kérdés tétetvén erre nézve Becher úrnak, szives volt ezeket felelni: ,,A’ kereskedési tabellámban kitett 64,084,602 ftnyi gyapotszövet-bevitel egyenesen csak Magyarországra ’s melléktartományaira szól. — Galicziára teljességgel nem. Csak azt kell megjegyeznem, hogy ezen 64 millió ftnyi ösz­veg egy kissé magas vámbecsen alapszik, ’s az árak va­lódi értéke szerint ezen öszveg közel részszel kisebb lehet. Annyi mindazáltal bizonyos, hogy az ausztriai tarto­­mányokbeli gyapjúszövet-bevitel Magyarországba és Erdély­be , évről évre 20 - 30 milliónyi pengő­útra minden esetre fölrúg, miért is lehetetlen, hogy egy gyapotgyár alkalmas helyütt ezen országokban igen nye­reséges vállalattá ne legyen­ ’stb. — így ir Be­­ch­er úr, ’s ezt ő tőle, gondolom, örömest olvassák polgár­társaink. — Szerk. 149

Next