Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)
1842-10-20 / 188. szám
lével kívánják felfogni. Igaz ugyan, hogy habár elvül fogadjuk is el, hogy egyes magánosok minden erőfeszítés mellett sem képesek az országban ipart és kereskedést állandóan megalapítani, mégsem lehetetlen , hogy az eddigi vámviszonyok mellett is hazánkban idővel némi gyár- és kézműipar fejlődjék ki, ha t. i. sikerülene a’ törvényhozásnak mindazon institutiókat kijavítani , mellyek a’ keresetet és kereskedést akadályozzák,’s egy nemzeti bankot állíthatunk fel olly elvek szerint, mellyek a’ pénz szűkét érző honunk szükségeinek leginkább megfelelnének ’stb.; sőt az sem volna lehetetlen, hogy illy előzvények után jöhet egy időszak , mellyben a’jelen vámrendszer kézműveinket Ausztriából kizárná ugyan, de minthogy amott a’ productiót drágítja,nekünk még védvám gyanánt is szolgálna, ’s mind a’ bel-, mind a’ külföldi piaczon áruink keretét könnyítené. Azonban mindezen remények csupa hypothesiseken alapszanak, ’s csak oda mutatnak, hogy az eddigi vámrendszer sem Ausztriának sem Magyarországnak, azon közel viszonyoknál fogva, mellyekben e’ két ország egymás irányában áll, nem hasznos , sőt inkább káros; mivelhogy mind a’ két ország érdekeit egy szerencsétlen harczba bonyolítja, melly mind a’ két ország felvirágzását akadályozza, ’s mellynek kimenetele azonfelül örökké kétséges marad. Miután a’ baj ismeretes, most már azon kérdés megoldása forog fen: mikint lehetne azt elhárítani, a’ nélkül, hogy a’ kereskedési viszonyokban nagyon érezhető zavarok okoztassanak, ’s a szükséges és igazságos statusjövedelmek csökkentessenek ? Kétségkívül olly feladat, mellynek megoldása jó szándékomat ugyan nem, de erőmet felűlhaladja, ’s mégis bátor leszek e’ fölötte fontos tárgy iránt véleményemet a’jövő számban előadni; mert azon életadó gondolat lelkesít, hogy itt is, mint már gyakran történte a’ nem helyes nézet egy jobbat 's tökéletesebbe, költhet életre. — Gróf Pejacsevich János: Magyar tudós társaság. Az academiának idei, vagyis XIII-ik nagygyűlése, a’ fens. főherczegnádor pártfogó helybenhagyásával ’s az elnökség rendeléséből, f. évi nov. 21-kén, az igazgató tanács ülései pedig nov. 25 kén veendik kezdetöket. Minélfogva a’ társaság tagjaira nézve a’ megjelenés napja nov. 20., az igazgató tagok részére pedig nov. 24. leszen. A’ közülés napja a’ gyűlés folyamatja alatt fog kihirdettetni. Pesten, oct. 16-kán 1842. — Dr. Schedel F. titoknok. Takarékpénztár. A’ Pest megye pártfogása alatt álló hazai első takarékpénztár-egyesületnek ez évi közgyűlése folyó oct. 30-kán délelőtti 9 órakor fog teli. Pest vármegye nagy teremében tartatni , mellyre minden t. ez. részvényes urak és aszszonyságok ezennel tisztelettel meghivatnak. A’hazai első takarékpénzitár 1842 évi sept. hónapban betételei és visszafizetései ekként állanak: September 2-kán visszafizettetett 2707 ft 40 kr, 3-án betét. 5575 ft 12 kr, 6-kán 866 ft 20 kr; 9-kén viszszaf. 765 ft 19 kr; 10-kén betét. 4066 ft 22 kr, 13- kán 3739 ft 33 kr; 16-kán visszaf. 2926 ft 40 kr; 17- kén bet. 1958 ft 18 kr, 20-kán 1952 ft 56 kr; 23- kán visszaf. 2695 ft 4 kr; 24-kén bet. 2774 ft, 27- ken 2239 forint 35 kr; 30-kán visszaf. 2571 ft 47 kr. — Összes betétei 23,272 ft 16 kr; visszaf. 11,666 ft 31 kr pengő pénzben. — Költ Pesten , oct. 6-kán 1842. — Mátray József mk., pénztárnok, pesti gyermek kór ház. Midőn a’ pesti szegénygyermekkórház igazgató választmánya hálás köszönetet mond azon szíves részvétért, melly sorsjátéki vállalata iránt az egész hazában mutatkozik, szabadságot vesz egyszersmind magának, azon —később sajtó utján megnevezendő—t.cz. egyházi és világi hatóságokat, mellyekhez sorsjegyeket küldött eladatás végett, egész tisztelettel megkérni: méltóztatnának az említett sorsjegyek eladatását a’ szent ügy iránti ismeretes buzgóságuknál fogva eszközleni, ’s azok árát, a’ netalán megmaradt sorsokkal együtt, vásári vagy egyéb biztos alkalommal Pestre az egyesület pénztárnokához Nádosy Ferencz úrhoz (váczi-uteza, a’ „fehér prozlán“-hoz) kegyesen beküldeni ; miután a f. é. nov. 14-dikeig meg nem érkezett sorsok eladatottaknak tudatni ’s minden esetre játszani fognak. Pesten, October Ildikán 1842. Az igazgató választmány nevében Frankenburg Adolf m. k., egyesületi titoknok. Óvás. Miután a’ pest-budai hangászegyesület igazgatása alatti nyilvános énekiskola igazgatósága kötelességének érzi az említett intézet jó hírének bármilly csonkítása ellen is figyelemmel őrködni, ezennel kényteleniltetik nyilvánitni, hogy a’ nevezett énekiskolából az igazgatóság tudta’s megegyezése nélkül kevés idő előtt kilépett leányok: Ilyll Constantin és Schlingsloff Mathilde az éneklés-tudomány első elveire ott ingyen taníttattak ugyan , de az intézetet sokkal előbb hagyták el a’ meghatározott tanulási esztendők vége előtt, hogysem tökélyes kiképzettséget nyerhettek volna; minélfogva mindenki kéretik, hogy őket énekiskolánk nevendékeinek ne tartsa, annál kevesbbé, minthogy magukat olylyaknak nevezhetni azt alapszabályok szerinti bizonyítvány leirása nélkül jogosítva ,nincsenek. Pesten, 1842. oct. 14-én. Gróf Festetics Leo, egyesületi elnök. —Mátray Gábor, igazgató. Fővárosi újdonságok. Ismét a’ hídnál vagyunk, a’ visszaélések és garázdaságok e’ mindennapi színhelyén, ismét botrányokról kell szólanunk — a’légbe; mert vannak urak, kik, mivel igen sok tennivaló van, legjobbnak tartják semmit sem tenni, és megbocsáthatlan hanyagságukat ekkép védik rovataink özöne elől: „És mit írjanak abba az átkozott hírlapba, a’ mit akarnak — hazudság, pletyka , rágalom mind — aztán jobban tudjuk mi, mit kell tenni vagy nem ! Lennének csak ők kapitányok vagy biztosok: volna akkor felfordult világ !“ Alázatos szegény szolgái, édes uraim! régen lemondottunk mi már más védelem hallásáról, azonban mégis csak írunk ám: az esőcsep is kivájja idővel a’ szikladarabot , miért nem birna a’ gyakori napfény valahára felolvasztani bizonyos urak viaszszíveit? — A’ két fővárosi egy- és kétfogatú kocsisok különös bravournak tartják, ha vén, béna, többnyire mindkét szemökre vak ’s minden erejükből kinyomorított lovaikat annyira megterhelhetik, hogy azoknak erőködésén bámuló sokaság figyelmét magokra vonják. Kemény szív kell ahhoz, nézni ezen baromdespotákat, midőn a’hídfő menetelés partjaihoz érve anyhyira kínozzák szegény pára lovaikat, hogy ezek a’ legnagyobb erőködés közben földre rogyván, onnét csak az ismételt sok irgalmatlan ütésverés alatt öszszeszedett utolsó erejükkel vánszorognak fel, ritkán történik azonban , hogy az erejöket haladó ’s csupán kínzásukra felrakott felesleges terhet mások segedelme nélkül vonhatnák tovább. — A’ hídon , mint fővárosaink legjártabb helyén, illyenkor a’ jövésmenés egészen elzáratik, mert a’ hídfőn keresztül álló megterhelt szekeret se elölről se hátulról kikerülni nem lehet, ’s gyakran félórába — bizony nem mondunk sokat — is kerül, mig az illyen oktalanul megterhelt szekeret odébb vontatják. Néha megtörténik, száz eset közül egyszer, hogy ezen lókínzók után jövő egyik vagy másik collega, nem annyira emberségből, mint hogy tovább időzni ne kénytelenittessék, elibe fog a’ szekérnek,’s a’ legválogatottabb káromkodások ’s egyéb , erényt és szemérmet sértő flosculusok közt, kisérve ostor- és dorongütésektől, nagynehezen tovavontatja. Hallottunk mi rendeletekről , mellyek keményen tiltják az állatkínzást , . de csak hallottunk, mert az állatkínzók elleni büntetést gyakorlata vétetni még nem tapasztaltuk; vagy ezen törvény is, úgy mint sok más, az irott malasztok közé tartozik ? —■ A’ sok tennivalóhoz, ha t. i. ráérünk, még azon undok szemétdombnak elhordatása is tartozik , melly fővárosunk egyik nem épen legtisztább utczájában az úgynevezett setét gátőr mellett, lejövet balra, pompáskodik, ’s az ottani, részint már fenálló, részint épülő félbeni többnyire emeletes házak csinosságát tetemesen csökkenti, esős időben pedig a’ rothadásból származó egészségtelen kigőzölgés igen kellemetlenül hat a’ közellakókra. Az elhordatás legfölebb két napi munkát adna három négy szekeresnek — mi a’ budai hatóságot eddig annak ismertük, hogy szerény figyelmeztetésünket méltányolni rá fog érni. A’ tájék mind szépség-és tisztaságra, mind pedig az egészségre nézve fölötte sokat nyerne. — Minő tekintélye lehet bizonyos hatósági személyeknek más bizonyos személyek ellenében, e’ napokban valánk tanúi. Történt t. i., hogy a’ pesti nemzeti német színpadon felvonás közt egy kis zavar adta magát elő, ’s e’ miatt a’ függönyt sokáig fel nem húzták, a’ közönség nyugtalan kezdett lenni, mire azután egy bizonyos őrségi személy, ki csekély dolgokban mindig rendkívüli sürgőséget mutat, felviharoz a’ színpadra, és parancsolja, hogy a’játék azonnal folytattassék. Azonban nem csak parancsára nem hallgatott senki, hanem, midőn azt ismételné, az igazgatók által a’ színpadról elutasittatott. — E’ napokban egyik köztiszteletű országos választmányi tagnak inasát két tolvaj meglopta. Az inas az egyik tolvajt megcsípte, de a’ másik a’ lopott holmival eliramlott. Ez esetben tehát nem volt mit tenni, mint a’ megfogott tolvajt a’ helybeli rendőrség igazgatójához vezetni és szelíd vallatás által társának hollétét kipuhatoltatok És volt mintegy kilencz-tiz órakor reggel, midőn az inas és a’ tolvaj azon bizonyos helyre elérkeztek, a’ szegény kárvallott már holmija megtéritéséről, példás igazságszolgáltatásról ’s tudja az ég, minő szép doogokról álmodozott még — de mikép hüledezett mind ezen boldog ábrándozások után, midőn azon rövid válaszszal utasittatott el, hogy „most illyesmire rá nem érnek, várjon holnapig vagy holnaputánig.“ És itt nem használt semmi replica: ugyanezen választ nyerő az említett tisztelt férfiú írnoka is, kit oda külde, nem hihetvén, hogy egy tolvajt űzőbe venni azok, kiknek ezt tenni kötelességök, rá ne érjenek. A’ hihetetlen azonban hihetővé lett — ’s másnap különös kegyelemből a’ tolvajt előránták , rövid vallatás után hátvégére 25 korbácsot vertek ’s — meg volt az elégtétel; a’ szegény inas pedig maga fáradhat a’ másik tolvajfután, ha’épen rá ér!! — Múlt szerdán tekinték meg Chapon Louis, főherczeg István egykori magánytanitója vívótermeit és, kellemesen hatottak a’szemre azon sok czélszerű ’s meglepő csinos rendben a’ falon és teremben elhelyezett készületek , mellyek ezen épen olly díszes ’s majdnem nélkülözhetlen mesterséghez, valamint fölötte egészséges testgyakorlathoz megkivántatnak. Chapon kétségkívül városunk első vivómesterei közé tartozik, számos és több főrangi tanítványai vannak, tanítási modora helyes, czélszerű és szilárd. A’vívómesterségről kiadott és számos képekkel magyarázat gyanánt bővített könyvét az e’ neműek közt bátran a’ legjobbak közé lehet számítani, magányszorgalom által ebből is megtanulhatni ezen szép mesterséget. Ajánljuk ezen intézetet megtekintésre és részvétre. Botrány. Hallatlan esetet közlünk a’ tisztelt közönséggel, mellynek ma, oct. 19-kén reggeli 8 órakor tanúi valánk. — Szállásunkat egy ajtó választja Hirsch Zsigmond urnak, a’ „Pesther Tageblatt“ czimű lap segédszerkesztőjének szobájától. — A’ tisztelt közönség, úgy hiszszük, ösmeri már ezen szép tehetségű fiatal journalistát, kit értelmi jelessége mellett erkölcs s szelíd műveltség is díszesítenek. Hirscher a’ Tageblatt tegnapelőtti lapjában critical itt a’ német színházban előadott „Kerker von Edinburg“ czmű operában működött német színészekről. — Nem hajtva fenyegetéseikre, és azon vakmerő megtámadás és megveretés netalán ismételhetésére, mellynek szerkesztőtársa, Saphir úr,nemrégiben áldozatul esett, minden tartózkodás nélkül, mint bírálóhoz illik, megmondó saját szerény vélekedését. És ennek következése az lett, hogy a fentirt napon őt Donna, Schott és Diehl, német színészek hallatlan vakmerőséggel saját szállásán megtámadák, ököljogilag megboszulandók és megcáfolandók a’ criticát. Az irtóztató lármára mi is bemenénk szobájába, ’s ott Länderer és Heckenast urakat is, kik (Heckenast ur a’ Tageblatt tulajdonosa lévén) Hirsch urat meglátogaták , kitéve a’ fentnevezett szinészek dühösségének találók. A’ dühöngök durva, illetlen kifejezések ’s botránkoztató kiabálásai miatt nem tudtuk, valljon részeg betyárok vagy banditák között vagyunk e ? Hogy igazságosak legyünk, Diehl színészt mentenünk kell, mert csendesebb magaviseletéről ítélve, hajlandók vagyunk hinni, hogy e’ fiatal ember csupán társainak unszolására lehetett az elkövetett közbátorság elleni megtámadásnak részesére. Ide különösen r omlanak, ki Hirsch Zsigmond urat jelenlétünkben szamárnak és hazugnak nevezé, annyira ment vakmerősége, hogy ki kellett a’ szobából utasittatnia, ki dühös vadkint elrohant, csak azért hogy vakmerőségét vakmerőséggel tetézze; mert nem soká kelle várakoznunk, és az utczára nyíló ablakból őt egy csapat fölszedett német színházi statistával és szolgával a’ ház felé visszajön! láttuk. Ekkor én, e’ közlés aláirottainak harmadika, irtózva a’ következésektől, Hirsch Zsigmond szobájából kimenve szobáját ellenkezése ellenére bezártam , hogy mig a’ városi rendőrség eljöhetne a’ benlevőket Donna csapatjától megvédjem; — azonban hallván a’ benlevőknek jószándékból eredő tettemen megindulását, a’ kulcsot az ostromló Donnának általadám, kibenlevő társaival az őt ostromlépéssel követő csoporttal egyetemben, félve a’ rendőrök jövetelétől, csakhamar elosont, a mig összecsőditett népe minket zsidóknak szidva és megvetőleg fenyegetve, a’ garadicson utána sompolyodott. — Mi azt hiszszük, hogy ezen vakmerő megtámadás komoly figyelmet érdemel, annyival inkább, mert a’ megtámadok ezen fenyegetéssel: „jegyezd meg magadnak e’ napot és következéseit“ távoztak el Hirsch Zsigmond úrtól. — Csak azon gyilkosságra emlékeztetjük a’ t. ez. törvényhatóságokat, melly szintén fenyegetés következtében történt a’ „Fehérhattyúnál.“ Azt hiszszük, hogy ezen, a’ szó legvalóbb értelmébeni criminalitásnál kemény fenyítéket és a’ megbélyegezett két egyén eltávolítását igényli a' botrányig megzavart csend és közbátorság. — Mivé leszünk fővárosunkban, ha nemcsak rablóktól, hanem a’ német szinház némelly tagjaitól is féltenünk kell személyünk bátorlétét! Mire lesznek journalistáink, ha a’ német szinészek ököljogi censurájától is kell rettegniük?! Ha nem tartanánk attól, hogy már az illy emberekkeli párhuzam által is veszteniük kellene nemzeti színészeinknek, elmondanák, milly nemesül küzdött criticák ellen okokkal Egressy Gábor jeles színészünk ; — elmondanék, mintigyekeznek színészeink a criticák mellett magukat napról napra tökéletesíteni, és ha méltatlanul támadtatnak is meg, nemes resignatióval mikép’ tudják személyes érdeköket a’ közönség érdekének alá rendelni! És mind e’ mellett tömvébb a’német színház divatból, mint a’ tökéletesedő magyar szent czélja mellett is. O tempora to mores! — Meg vagyunk győződve, hogy a’ t. ez. hatóságok illy veszedelmes kalandorokat, kik gúnyolva vetik 740