Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)

1842-10-23 / 189. szám

többet a peditionalis kereskedésben? mellytől*egy részben már most is, idővel pedig alkalmasint egé­szen megfosztaná Magyarországot. Azonfelül nem volna e Ausztriának Magyarország felvirágzásában világos nyeresége ? miután Magyarország jólétének emelkedésével növekednék azon czikkek lelete is, mellyeket Magyarhon emelkedő iparának első kor­szakában önmaga nem volna képes készíteni, ’s nem egyenlittetnék e ki ezáltal az egyéb czikkekre néz­ve csökkent kelet? mert általában csak igen ritkán ’s fölötte lassan fejlenek ki a’ gyáripar minden ágai olly módon, hogy hon minden találtassák ’s külről semmi se legyen hozandó *). E’ remények Ausztria kereskeskedésére már most sem puszta óhajtások többé, mert immár a’ legjobb útban vannak valósulásuk felé, elégséges kárpótlást ígérőben azon kereskedési előjogért, melly, a’ mint már mondám, sok bajnak csiráját hordja magában.— Illy előzmények mellett nem vonakodom kimondani, hogy a’ javaslott ötven év leforgása után Magyaror­szágnak minden kimutatott közös státusterhekhez igazságos arányban hozzá kellene járulni. Ezen arányt kitalálni könnyű leend, ha egykor Magyar­­országban minden szükséges reformok megtörténen­­dettek, mellyek közé természetesen a’ c­atas­te­rek készítését is számítom. Nem tartom feleslegesnek megjegyezni, mikint e’ nevezetes reformok keresztülvihetésére minden lépést a’ kormány részéről szintúgy mint a’ nemzeté­ről kölcsönös bizodalomnak kell vezérleni, ’s hogy e’ bizalom tartós meggyökeresítésére legczélszerűbb eszköz volna, minden törvénysértést lehetőleg nehe­zíteni, ’s olly biztosítékokat állítani fel, mellyek mind az alkotmányos elvet, mind pedig a’ nemzeti­séget erőteljesen megóvnák. A’ mi végre a’ vámjövedelemérti kárpótlást illeti: ez, úgy hiszem, az által már nagy részben egyenlít­ve volna, hogy a’ Magyarhon felüdülésére megkiván­­tató határidő megadásával a’ nép értéke, mellyből a’ statusjövedelem merittetik, neveltetik, a’ nélkül hogy a’ folyó jövedelmek rövidséget szenvedtek volna; mi különben is, élénkebb és emelkedő műiparos és ke­reskedési munkásság mellett, nem is gondolható; mert még azon esetben is, hahogy bizonyos czikkek­re a’ külföld ellenében határzott várójegyzék meg­szüntetése vagy módosítása az ipar magasb fokán ál­ló Ausztriára nézve fölötte kívánatosnak tartatnék, míg más részről Magyarország érdekében annak megtartása szükségesnek mutatkoznék, ’s habár en­nek következtében a” vámdíj vagy vámdifferentia a’ külföld ellenében­ határról a’ magyar-ausztriai vám­vonalra vitetnék is át, a’ végett, hogy mind a’ két ország kereskedési érdekeinek megfelettessék, a’ kormány jövedelmei semmikép sem csonkittatná­­nak , hanem csak más térre vitetnének át, egyéb­iránt is, a’ mint tudva van, vámdíj leszállítás terjedt fogyasztásra számítható czikkeknél, kivált ha ez a’ szomszéd statusokkal­ barátságos egyesség útján eszközöltetik, a’ vámjövedelem csökkenését ritkán vonta maga után , sőt a’ vámkevesités által szaporí­tott fogyasztás azt inkább nevelni szokta; — végre pedig ha legroszabb esetben ezen leszállításból a’ vámfédelmeknek némi csökkenése következnék is, kérdem: minő logica szerint kivágathatnék azért kárpótlás Magyarországtól, mellynek ótalomra van szüksége, ’s érdekében nem fekszik a’ védvámokat azon arányban alább szállítani, a’ minőben ezt Ausz­tria érdeke talán megkívánhatná. Miután itt az ausztriai-magyar vámok megszünte­tése feletti nézetemet csak általános vázolatokban terjesztettem elő, fentartom magamnak, hogy később e’ kérdés részleteibe mélyebben ereszkedhessem. — Gróf Pejacsevich János. A’ Zu­sdedovó 1. ül. t. egyesület i. e. november 13-án d. e. 10 órakor Pesten a' megyeház teremében rendkívüli közgyűlést fog tartani, melly­­re a’ tárgy fontosságánál fogva minden rendes tag megjelenése illő tisztelettel kéretik. A’ választottság határozatából. Költ Pesten, oct. 16-án 1842. Kacs­­kovics Lajos, egyesületi títoknok. Pesti Szegényg­y­ermekkórh­áz. F. évi sept.elejétől ugyanazon évi oct. 20-ig következő ado­mányok folytak be a’nevezett intézet javára: a’ sz.­­mártoni Benedekrendtől 10 ft. Jarowisz János ple­­bánus ur hagyománya 12 ft; egy nevezetlen egyházi személytől 24 sorsjegy; Rosenfeld M. L. ő cs. k. fel­sége nádorunk udvari factorától 2 arany; Slaulik György zágrábi püspök 50 ft; Lonovics János Csa­nádi püsp. 20 ft; Kammermayer úrtól, t. Szekrénye­­sy Endre pestvárosi tanácsnok közbenjárultával 50 ft; gr. Batthyány Gusztávtól az egyesületnek vissza­küldött száz sorsjegyek ára: 100 ft. — Összesen 242 pft, 2 arany és 124 nyereménysors. — Költ Pes­ten, oct. 20. 1842.—Frankenburg Adolf mk., egyesületi titoknok. A’ népköönyvkiadó-eg­yesület részéről figyelmessé tétetnek minden, a’ népnevelés ügyét *) tettleg előmozdítani kívánó hazafiak, különösen a’ közelebbi érintkezésöknél fogva köznevünkre leg­jótékonyabban hatható magyar földesurak, lelkészek és iskolai tanítók, hogy Tarczy Lajos koszorú­zott Népi Physicájának 3 első füzete a’következő pesti novemberi vásárkor díszes és olcsó kiadásban fog megjelenni. A’ többi két füzet is ezután nem so­kára létrejövend. A’ könyv vevői a’ 3 első füzet át­vételekor egyszerre teendik le az egésznek árát. — Pest, oct. 18-kan 1842. Választmányi határzatból. Vachot Imre, egyesületi jegyző, Almanach­ társaság­. Azon t.­ez. stók, kik a’ „Nemzeti Almanach“-ban megjelent dolgozataik­ért az illető tiszteletdíjt még nem vették föl, ezen­nel kéretnek, hogy követeléseik iránt magokat Csa­­nády Ferencz társasági pénztárnok urnái, Pesten, ujvilág-utczai Reisinger-ház 2-ik emeletén, f. évi nov. 15-keig jelenteni szíveskedjenek, mivel azon­túl e’ tiszteletdijakról a’társaság fog rendelkezni.— Pest, oct. 18-kán 1842. A’ közgyűlés meghagytából. Nagy Ignácz, jegyző.­­ Fővárosi újdonságok. Levelezőnk, ki minap Afghanistánból épületes történetecské­­vel örvendeztetett meg bennünket, most újabb adatokat szíveskedett velünk közleni az ottani chro­­nique scandaleuse halmazából. Az eset olly szép és olly tanulságos, hogy nem tartóztathattuk magun­kat , azt magyarhoni olvasóinkkal is tudatni. — Volt Candaharban — épen úgy mint más sok is­tenáldotta helyen a’ világon — egy szép nő, né­­mellyek héber, mások pedig zsidó vallásunak mond­ják , enfin, a’ szépség és a’ kovácsmesterember, ki a’ szép asszony szomszédja volt, nem ismer dogma­különbséget, ’s ekkép történt, hogy kovács uram szüntelen futtatá fölmelegült szíve lángjait, a’ nélkül hogy viszonlángot gyulaszthatott volna a’ nőben, ki, mint hajdan a’ szűz emlékezetű Zsuzsánna a’vének kísérleteinek, szilárdul ellentálla a’ szerelmes ko­vács ostromlásának. Ezen makacsság az Antiadoniszt majdnem kétségbe ejté, sokáig tusakodott, mikép bo­­szulja meg megvetett szerelmét,’s eredménye az lön, hogy egy szép délután mester uram a’ zsidónőt j­ó­l megverte . . . már az afghaniak úgy szoktak, a’ mieink vízbe vagy franczia pezsgőbe fojtják bajokat. A’ megveretett nő panaszra ment: a’ kereskedő Ko­vács kétnapi börtönre és min számításunk szerint há­romszáz forint kárpótlásra ítéltetett; mivel azonban Afghanistánban többi közt az a’ dicső szokás is van, hogy az itélethozással ugyan hónapokig váratják az embert, de vigasztalásul a’ végrehajtást évekig húzzák halasztják, a’ zsidónő megunván a’hosszú vá­rakozást, a’ kadihoz folyamodott, hivén, hogy ügye hamarabb fog eldöntetni. Szerencsétlenségére azon­ban a’ kovács őt megelőzte folyamodásával, és még nagyobb szerencsétlenségére a’ kadi is szerelmes lesz a’ hölgybe, mit sans géné vele tudatott is, a’ nél­kül hogy magas kegye illőleg méltányoltatott volna, mivel a’ zsidónőnek a’ háromszáz forint jobban fe­küdt szívén, mint az egész tisztes törvényhatóság szerelme. De a’ kárpótlásra már ismét több hónapig hiába várt, és keresett embert, ki ügyét szorgalmaz­za, és nagynehezen talált is. Már bizonyos elégtétel­ről álmodozott; mivel azonban Afghanistánban az a’ rész szokás van, hogy ha valamelly panasz a’ végrehajtó személy ellen van intézve, ez mindig ugyanazon személynek adatik ki teendő jelentés vagy felvilágosítás végett, ezen esetben is a’kadi elleni folyamodás directa via, azaz: tekervényes utón, a’kadihoz ment, a’kadi pedig a’zsidónőhöz ment, ’s mivel egy kadi soha sem szokott ingyen vagyis hiába fáradni, itt is azt hivé, hogy a’ donnát amicá­­ra ’s irántai szeretetre bírhatja, és nem hagyá magát visszaijesztetni több sikeretlen kísérletek által: kért, rimánkodott, térden csúszott, a’ leglángolóbb bil­­letdoux-kat irta,­­ mind hasztalan, a’ hölgy a’ kár­pótlási öszveget követelte, minek kiszolgáltatása teljes lehetetlen volt, mert fele már a’kadi zsebé­ben volt, ’s onnan többé semmi sem jön a’ napvilág­ra. Látván tehát a’ szegény megveretett és kérpót­­lanittatott zsidónő, hogy alant nem boldogulhat, pa­naszát fölebb vitte, folyamodásához a’ kadi szerel­mes leveleit is corpus delicti gyanánt mellékelvén. Egész Candahar kiváncsi a’ dolog kimenetelére: le­velezőnk megígérte, hogy mihelyest a’ chinaiakkali zavarok szűnni fognak, a’ végeredményről tudó­sítana bennünket. — Honi zsebkönyvünk az „Em­­lény“ jövő hét elején sajtó alól kikerűlend. Vala­mint egy részről nem lehet eléggé méltányolni honi íróink azon szives részvétét, mellyel ezen hazafias vállalatot elősegítik, úgy más részről sajnosan kell kijelentenünk, mikép ezen szép birodalomnak leg­őszintébb akaratunk mellett sem felelhettünk meg olly mértékben, minővel megtiszteltettünk. Sajtó- és egyéb körülmények, mellyek a­ kiadó és min ha­­talmunkat megszorítók , voltak oka, hogy sok igen jeles prózai és költészeti dolgozatoknak el kellett maradniok. Reméljük azonban , hogy minek súlyát mi leginkább érezzük, az a’ t. Íróknak irántunk a bizo­dalmát csökkenteni nem fogja, ’s annálfogva bátrak vagyunk őket felszólítani, hogy a’ vizsgálaton ke­resztülvitt dolgozataikat’jövendő felhasználás végett nálunk tovább is meghagyni, a’ többiek iránt pedig rendelkezni méltóztassanak. — Folyó évi nov. 20- dikán a’ pestvárosi reduttermekben a’ pesti szegény­gyermekkórház javára a’már többször említett nagy­szerű sorsjátékkal összekötött fényes álarezos tánczmulatság fog tartatni. A’nevezett kórházi egyesület választmánya mindent elkövetett, hogy ezen társas vigalmat meglepő és nagyszerű elrende­zéseinél fogva az e’ nembeliek között a’ legérdekes­­sebbé és legfényesebbé varázsolhassa. Emelendik az élvezetet a’ három hangás­zkaron kívül, mely­­lyek felváltva, szünetek nélkül, a’ legválogatottabb és legkedveltebb táncz- és egyéb zenedarabokkal fogják a’ t. közönséget mulatni, még a’ fényes, mint­egy negyven pár által,’s mint hihető, Szőllősy, Vesz­­ter ’s egyéb ügyes tánczosok együtthatásával eljá­randó magyar kör táncz és más nagyszerű ké­születek és elrendezések is. A’ nyugórában fog a’ sorshúzás a’ kisebb redutteremben alant, egy erre megkért megyei, városi és egyesületi választmány felügyelése alatt véghez menni: a’ húzást a’ válla­latnak folyama és eredménye felőli rövid tudósítás előzendi meg. Sors- és belépti jegyeket egyen kint egy-egy pengő forintért, együtt pedig 1 ft 40 kr pengőért lehet váltani az egyesület pénztárnokánál, Nádosy István urnál, váczi­ utczában a’ „fehér oroszlányhoz czímzett posztókereskedésben. — Folytatása azon nagylelkű adakozások jegyzé­kének, mellyek a’ f. é. nov. 20-kán a’ »szegénygyer­mekkórház« javára tartandó sorsjáték­ tánczmulat­­ságra beküldettek: Lövy asszony: ezüst kosárkát; Tröscher-Zuketta assz. ezüst talapzaté illat­üvegcsét; Kovács-Nedeczky assz. nagy ezüst billikomot; S­c­h­e­d i­u­s Irma kisassz. ezüst kötőtű­tartót; Luby-Steszel assz. Budán: ezüst ékszer­tartót; Hepesváry Teréz assz. ezüst czukorfogót; Fabricius assz. egy tuczet ezüst csemegekést; G­y r a Konstanczia kisassz. antikszerű ezüst hajke­fét. — (Folytatjuk.) Wy 11 tie vél# T. szerkesztőség! A’ f.évi 187-ik számú Pesti Hírlapban a’ fővárosi újdonságok közt bizonyos Bálint János nevű napszámossal az uri­ ut­­czában történt eset elbeszéltetvén, ezen szelleme után ítélve, inkább bujtogatási viszketegből, mint­sem a’jó rend és közbátorság érdekei iránt való vonzalomból folyó előadásban a’ kérdéses eset szántszándékosan elfordítva ’s a’ valósággal hom­lokegyenest ellenkezőleg tétetik közzé. — Ennek folytában az alulirt kénytelenitve látja magát a’ kér­déses esemény ezen túlságos leírására nézve észre­vételeit szinte a’ nagy közönség eleibe terjeszteni, bizton remélvén a’ 1. szerkesztőség igazságszere­­tetétől, hogy azoknak lapjaiban leendő fölvételét megtagadni nem fogja. — Hogy a’ teherhordó, ön­töző és taligás napszámosok méltatlan házsártos­­kodásainak a’ nyilvános utczákon személyválogatás nélkül mindenki ki van téve, ’s hogy ezeknek durvasága által gyakran a’ legbékeségesebb szelle­mű ember is kifakadásra kényteleníttetik, köztudo­mású; valamint ismeretes az is, hogy ők tetszésök szerint ma egy, holnap más városrészben bujkál­hatván, ellenük kellő elégtételt szerezni alig vagy sohasem lehet, és így gyakran, kénytelen kelletlen erősebb kitörésre fakad az ember, hogy méltatlan megtámadásuktól magát megóvhassa. — Illyen az eredete a’ kérdéses esetnek is, — mellynek ürügye alatt a’ fővárosi újdonságok érdemes írója olly kíméletlenül pelengérre tett egy embert kinek élte évek óta szeplőtlen állott.— A’ f. h. 11-kén ugyan­is, az uri-utezába a’ postára sietvén, a’ szóbeli nap­számos (nem aggott öreg, hanem legjobb korú ember) épen midőn mellette elmentem, akará kez­deni az öntözést: megszókitám tehát, hogy addig, mig előtte elmegyek, szűnnék meg munkájával; a’ helyett azonban, hogy erre ügyelt volna, egyenesen rám öntözött. —Ezen makranczáskodásáért általam feddőleg megszállhatván, ő ismert gorombaságokkal kezdett ellenem torzakodni, — mi által felingerel­­tetvén, kezemnél levő sétabotommal egy ütést irá­nyoztam ugyan feléje, de arra ő még vastagabb durvaságokkal tetézte előbbi kifakadásait, ’s igy újabb ütésre ingerelt, ezt ő ki akarván kerülni, le­bukott, ’s igy történt, hogy a’ bot fejére esett, ’s azonnal ketté törött, — a’ nélkül azonban, hogy ezen napszámos tetemesben megsértetett volna. — Hogy ezen a’ vizsgáló bizottságnak egy részreh­aj­­latlan személy által adatott bot nem vastag, spanyol­vagy czukornád, hanem csak egy közönséges köny­­nyü, ’s porhanyó fapálcza volt, ’s hogy annak eltű­résére egy könnyű ütés is elegendő, — annak meg­tekintéséből kiki meggyőződhetik. — ’S ebben múlt ezen elhíresztelt vérengzés, és korántsem a’ tóduló nép által szüntettetett meg, mert az csak azután, mi­dőn a’ postáról megfordulván a’ felém jött napszá­mos panaszoskodott, hogy feje megsértetett, — én azt a’ Pyrker-házba magam bevezettem, ’s ottan sebének vízzel való borogatását eszközlöttem, — tódult össze, holott azonnal egy a’házban épen jelen volt seborvossal és egy másik oda hívott seborvos­ **) Sőt allitni merjü­k , hogy ei sehol és soha nem történhetik, de nem is volna kívánatos, mert az international!* kereskedést megszüntetné. — Szer­k. 748

Next