Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)
1842-10-23 / 189. szám
többet a peditionalis kereskedésben? mellytől*egy részben már most is, idővel pedig alkalmasint egészen megfosztaná Magyarországot. Azonfelül nem volna e Ausztriának Magyarország felvirágzásában világos nyeresége ? miután Magyarország jólétének emelkedésével növekednék azon czikkek lelete is, mellyeket Magyarhon emelkedő iparának első korszakában önmaga nem volna képes készíteni, ’s nem egyenlittetnék e ki ezáltal az egyéb czikkekre nézve csökkent kelet? mert általában csak igen ritkán ’s fölötte lassan fejlenek ki a’ gyáripar minden ágai olly módon, hogy hon minden találtassák ’s külről semmi se legyen hozandó *). E’ remények Ausztria kereskeskedésére már most sem puszta óhajtások többé, mert immár a’ legjobb útban vannak valósulásuk felé, elégséges kárpótlást ígérőben azon kereskedési előjogért, melly, a’ mint már mondám, sok bajnak csiráját hordja magában.— Illy előzmények mellett nem vonakodom kimondani, hogy a’ javaslott ötven év leforgása után Magyarországnak minden kimutatott közös státusterhekhez igazságos arányban hozzá kellene járulni. Ezen arányt kitalálni könnyű leend, ha egykor Magyarországban minden szükséges reformok megtörténendettek, mellyek közé természetesen a’ catasterek készítését is számítom. Nem tartom feleslegesnek megjegyezni, mikint e’ nevezetes reformok keresztülvihetésére minden lépést a’ kormány részéről szintúgy mint a’ nemzetéről kölcsönös bizodalomnak kell vezérleni, ’s hogy e’ bizalom tartós meggyökeresítésére legczélszerűbb eszköz volna, minden törvénysértést lehetőleg nehezíteni, ’s olly biztosítékokat állítani fel, mellyek mind az alkotmányos elvet, mind pedig a’ nemzetiséget erőteljesen megóvnák. A’ mi végre a’ vámjövedelemérti kárpótlást illeti: ez, úgy hiszem, az által már nagy részben egyenlítve volna, hogy a’ Magyarhon felüdülésére megkivántató határidő megadásával a’ nép értéke, mellyből a’ statusjövedelem merittetik, neveltetik, a’ nélkül hogy a’ folyó jövedelmek rövidséget szenvedtek volna; mi különben is, élénkebb és emelkedő műiparos és kereskedési munkásság mellett, nem is gondolható; mert még azon esetben is, hahogy bizonyos czikkekre a’ külföld ellenében határzott várójegyzék megszüntetése vagy módosítása az ipar magasb fokán álló Ausztriára nézve fölötte kívánatosnak tartatnék, míg más részről Magyarország érdekében annak megtartása szükségesnek mutatkoznék, ’s habár ennek következtében a” vámdíj vagy vámdifferentia a’ külföld ellenében határról a’ magyar-ausztriai vámvonalra vitetnék is át, a’ végett, hogy mind a’ két ország kereskedési érdekeinek megfelettessék, a’ kormány jövedelmei semmikép sem csonkittatnának , hanem csak más térre vitetnének át, egyébiránt is, a’ mint tudva van, vámdíj leszállítás terjedt fogyasztásra számítható czikkeknél, kivált ha ez a’ szomszéd statusokkal barátságos egyesség útján eszközöltetik, a’ vámjövedelem csökkenését ritkán vonta maga után , sőt a’ vámkevesités által szaporított fogyasztás azt inkább nevelni szokta; — végre pedig ha legroszabb esetben ezen leszállításból a’ vámfédelmeknek némi csökkenése következnék is, kérdem: minő logica szerint kivágathatnék azért kárpótlás Magyarországtól, mellynek ótalomra van szüksége, ’s érdekében nem fekszik a’ védvámokat azon arányban alább szállítani, a’ minőben ezt Ausztria érdeke talán megkívánhatná. Miután itt az ausztriai-magyar vámok megszüntetése feletti nézetemet csak általános vázolatokban terjesztettem elő, fentartom magamnak, hogy később e’ kérdés részleteibe mélyebben ereszkedhessem. — Gróf Pejacsevich János. A’ Zusdedovó 1. ül. t. egyesület i. e. november 13-án d. e. 10 órakor Pesten a' megyeház teremében rendkívüli közgyűlést fog tartani, mellyre a’ tárgy fontosságánál fogva minden rendes tag megjelenése illő tisztelettel kéretik. A’ választottság határozatából. Költ Pesten, oct. 16-án 1842. Kacskovics Lajos, egyesületi títoknok. Pesti Szegénygyermekkórház. F. évi sept.elejétől ugyanazon évi oct. 20-ig következő adományok folytak be a’nevezett intézet javára: a’ sz.mártoni Benedekrendtől 10 ft. Jarowisz János plebánus ur hagyománya 12 ft; egy nevezetlen egyházi személytől 24 sorsjegy; Rosenfeld M. L. ő cs. k. felsége nádorunk udvari factorától 2 arany; Slaulik György zágrábi püspök 50 ft; Lonovics János Csanádi püsp. 20 ft; Kammermayer úrtól, t. Szekrényesy Endre pestvárosi tanácsnok közbenjárultával 50 ft; gr. Batthyány Gusztávtól az egyesületnek visszaküldött száz sorsjegyek ára: 100 ft. — Összesen 242 pft, 2 arany és 124 nyereménysors. — Költ Pesten, oct. 20. 1842.—Frankenburg Adolf mk., egyesületi titoknok. A’ népköönyvkiadó-egyesület részéről figyelmessé tétetnek minden, a’ népnevelés ügyét *) tettleg előmozdítani kívánó hazafiak, különösen a’ közelebbi érintkezésöknél fogva köznevünkre legjótékonyabban hatható magyar földesurak, lelkészek és iskolai tanítók, hogy Tarczy Lajos koszorúzott Népi Physicájának 3 első füzete a’következő pesti novemberi vásárkor díszes és olcsó kiadásban fog megjelenni. A’ többi két füzet is ezután nem sokára létrejövend. A’ könyv vevői a’ 3 első füzet átvételekor egyszerre teendik le az egésznek árát. — Pest, oct. 18-kan 1842. Választmányi határzatból. Vachot Imre, egyesületi jegyző, Almanach társaság. Azon t.ez. stók, kik a’ „Nemzeti Almanach“-ban megjelent dolgozataikért az illető tiszteletdíjt még nem vették föl, ezennel kéretnek, hogy követeléseik iránt magokat Csanády Ferencz társasági pénztárnok urnái, Pesten, ujvilág-utczai Reisinger-ház 2-ik emeletén, f. évi nov. 15-keig jelenteni szíveskedjenek, mivel azontúl e’ tiszteletdijakról a’társaság fog rendelkezni.— Pest, oct. 18-kán 1842. A’ közgyűlés meghagytából. Nagy Ignácz, jegyző. Fővárosi újdonságok. Levelezőnk, ki minap Afghanistánból épületes történetecskével örvendeztetett meg bennünket, most újabb adatokat szíveskedett velünk közleni az ottani chronique scandaleuse halmazából. Az eset olly szép és olly tanulságos, hogy nem tartóztathattuk magunkat , azt magyarhoni olvasóinkkal is tudatni. — Volt Candaharban — épen úgy mint más sok istenáldotta helyen a’ világon — egy szép nő, némellyek héber, mások pedig zsidó vallásunak mondják , enfin, a’ szépség és a’ kovácsmesterember, ki a’ szép asszony szomszédja volt, nem ismer dogmakülönbséget, ’s ekkép történt, hogy kovács uram szüntelen futtatá fölmelegült szíve lángjait, a’ nélkül hogy viszonlángot gyulaszthatott volna a’ nőben, ki, mint hajdan a’ szűz emlékezetű Zsuzsánna a’vének kísérleteinek, szilárdul ellentálla a’ szerelmes kovács ostromlásának. Ezen makacsság az Antiadoniszt majdnem kétségbe ejté, sokáig tusakodott, mikép boszulja meg megvetett szerelmét,’s eredménye az lön, hogy egy szép délután mester uram a’ zsidónőt jól megverte . . . már az afghaniak úgy szoktak, a’ mieink vízbe vagy franczia pezsgőbe fojtják bajokat. A’ megveretett nő panaszra ment: a’ kereskedő Kovács kétnapi börtönre és min számításunk szerint háromszáz forint kárpótlásra ítéltetett; mivel azonban Afghanistánban többi közt az a’ dicső szokás is van, hogy az itélethozással ugyan hónapokig váratják az embert, de vigasztalásul a’ végrehajtást évekig húzzák halasztják, a’ zsidónő megunván a’hosszú várakozást, a’ kadihoz folyamodott, hivén, hogy ügye hamarabb fog eldöntetni. Szerencsétlenségére azonban a’ kovács őt megelőzte folyamodásával, és még nagyobb szerencsétlenségére a’ kadi is szerelmes lesz a’ hölgybe, mit sans géné vele tudatott is, a’ nélkül hogy magas kegye illőleg méltányoltatott volna, mivel a’ zsidónőnek a’ háromszáz forint jobban feküdt szívén, mint az egész tisztes törvényhatóság szerelme. De a’ kárpótlásra már ismét több hónapig hiába várt, és keresett embert, ki ügyét szorgalmazza, és nagynehezen talált is. Már bizonyos elégtételről álmodozott; mivel azonban Afghanistánban az a’ rész szokás van, hogy ha valamelly panasz a’ végrehajtó személy ellen van intézve, ez mindig ugyanazon személynek adatik ki teendő jelentés vagy felvilágosítás végett, ezen esetben is a’kadi elleni folyamodás directa via, azaz: tekervényes utón, a’kadihoz ment, a’kadi pedig a’zsidónőhöz ment, ’s mivel egy kadi soha sem szokott ingyen vagyis hiába fáradni, itt is azt hivé, hogy a’ donnát amicára ’s irántai szeretetre bírhatja, és nem hagyá magát visszaijesztetni több sikeretlen kísérletek által: kért, rimánkodott, térden csúszott, a’ leglángolóbb billetdoux-kat irta, mind hasztalan, a’ hölgy a’ kárpótlási öszveget követelte, minek kiszolgáltatása teljes lehetetlen volt, mert fele már a’kadi zsebében volt, ’s onnan többé semmi sem jön a’ napvilágra. Látván tehát a’ szegény megveretett és kérpótlanittatott zsidónő, hogy alant nem boldogulhat, panaszát fölebb vitte, folyamodásához a’ kadi szerelmes leveleit is corpus delicti gyanánt mellékelvén. Egész Candahar kiváncsi a’ dolog kimenetelére: levelezőnk megígérte, hogy mihelyest a’ chinaiakkali zavarok szűnni fognak, a’ végeredményről tudósítana bennünket. — Honi zsebkönyvünk az „Emlény“ jövő hét elején sajtó alól kikerűlend. Valamint egy részről nem lehet eléggé méltányolni honi íróink azon szives részvétét, mellyel ezen hazafias vállalatot elősegítik, úgy más részről sajnosan kell kijelentenünk, mikép ezen szép birodalomnak legőszintébb akaratunk mellett sem felelhettünk meg olly mértékben, minővel megtiszteltettünk. Sajtó- és egyéb körülmények, mellyek a kiadó és min hatalmunkat megszorítók , voltak oka, hogy sok igen jeles prózai és költészeti dolgozatoknak el kellett maradniok. Reméljük azonban , hogy minek súlyát mi leginkább érezzük, az a’ t. Íróknak irántunk a bizodalmát csökkenteni nem fogja, ’s annálfogva bátrak vagyunk őket felszólítani, hogy a’ vizsgálaton keresztülvitt dolgozataikat’jövendő felhasználás végett nálunk tovább is meghagyni, a’ többiek iránt pedig rendelkezni méltóztassanak. — Folyó évi nov. 20- dikán a’ pestvárosi reduttermekben a’ pesti szegénygyermekkórház javára a’már többször említett nagyszerű sorsjátékkal összekötött fényes álarezos tánczmulatság fog tartatni. A’nevezett kórházi egyesület választmánya mindent elkövetett, hogy ezen társas vigalmat meglepő és nagyszerű elrendezéseinél fogva az e’ nembeliek között a’ legérdekessebbé és legfényesebbé varázsolhassa. Emelendik az élvezetet a’ három hangászkaron kívül, melylyek felváltva, szünetek nélkül, a’ legválogatottabb és legkedveltebb táncz- és egyéb zenedarabokkal fogják a’ t. közönséget mulatni, még a’ fényes, mintegy negyven pár által,’s mint hihető, Szőllősy, Veszter ’s egyéb ügyes tánczosok együtthatásával eljárandó magyar kör táncz és más nagyszerű készületek és elrendezések is. A’ nyugórában fog a’ sorshúzás a’ kisebb redutteremben alant, egy erre megkért megyei, városi és egyesületi választmány felügyelése alatt véghez menni: a’ húzást a’ vállalatnak folyama és eredménye felőli rövid tudósítás előzendi meg. Sors- és belépti jegyeket egyen kint egy-egy pengő forintért, együtt pedig 1 ft 40 kr pengőért lehet váltani az egyesület pénztárnokánál, Nádosy István urnál, váczi utczában a’ „fehér oroszlányhoz czímzett posztókereskedésben. — Folytatása azon nagylelkű adakozások jegyzékének, mellyek a’ f. é. nov. 20-kán a’ »szegénygyermekkórház« javára tartandó sorsjáték tánczmulatságra beküldettek: Lövy asszony: ezüst kosárkát; Tröscher-Zuketta assz. ezüst talapzaté illatüvegcsét; Kovács-Nedeczky assz. nagy ezüst billikomot; Sched ius Irma kisassz. ezüst kötőtűtartót; Luby-Steszel assz. Budán: ezüst ékszertartót; Hepesváry Teréz assz. ezüst czukorfogót; Fabricius assz. egy tuczet ezüst csemegekést; Gy r a Konstanczia kisassz. antikszerű ezüst hajkefét. — (Folytatjuk.) Wy 11 tie vél# T. szerkesztőség! A’ f.évi 187-ik számú Pesti Hírlapban a’ fővárosi újdonságok közt bizonyos Bálint János nevű napszámossal az uri utczában történt eset elbeszéltetvén, ezen szelleme után ítélve, inkább bujtogatási viszketegből, mintsem a’jó rend és közbátorság érdekei iránt való vonzalomból folyó előadásban a’ kérdéses eset szántszándékosan elfordítva ’s a’ valósággal homlokegyenest ellenkezőleg tétetik közzé. — Ennek folytában az alulirt kénytelenitve látja magát a’ kérdéses esemény ezen túlságos leírására nézve észrevételeit szinte a’ nagy közönség eleibe terjeszteni, bizton remélvén a’ 1. szerkesztőség igazságszeretetétől, hogy azoknak lapjaiban leendő fölvételét megtagadni nem fogja. — Hogy a’ teherhordó, öntöző és taligás napszámosok méltatlan házsártoskodásainak a’ nyilvános utczákon személyválogatás nélkül mindenki ki van téve, ’s hogy ezeknek durvasága által gyakran a’ legbékeségesebb szellemű ember is kifakadásra kényteleníttetik, köztudomású; valamint ismeretes az is, hogy ők tetszésök szerint ma egy, holnap más városrészben bujkálhatván, ellenük kellő elégtételt szerezni alig vagy sohasem lehet, és így gyakran, kénytelen kelletlen erősebb kitörésre fakad az ember, hogy méltatlan megtámadásuktól magát megóvhassa. — Illyen az eredete a’ kérdéses esetnek is, — mellynek ürügye alatt a’ fővárosi újdonságok érdemes írója olly kíméletlenül pelengérre tett egy embert kinek élte évek óta szeplőtlen állott.— A’ f. h. 11-kén ugyanis, az uri-utezába a’ postára sietvén, a’ szóbeli napszámos (nem aggott öreg, hanem legjobb korú ember) épen midőn mellette elmentem, akará kezdeni az öntözést: megszókitám tehát, hogy addig, mig előtte elmegyek, szűnnék meg munkájával; a’ helyett azonban, hogy erre ügyelt volna, egyenesen rám öntözött. —Ezen makranczáskodásáért általam feddőleg megszállhatván, ő ismert gorombaságokkal kezdett ellenem torzakodni, — mi által felingereltetvén, kezemnél levő sétabotommal egy ütést irányoztam ugyan feléje, de arra ő még vastagabb durvaságokkal tetézte előbbi kifakadásait, ’s igy újabb ütésre ingerelt, ezt ő ki akarván kerülni, lebukott, ’s igy történt, hogy a’ bot fejére esett, ’s azonnal ketté törött, — a’ nélkül azonban, hogy ezen napszámos tetemesben megsértetett volna. — Hogy ezen a’ vizsgáló bizottságnak egy részrehajlatlan személy által adatott bot nem vastag, spanyolvagy czukornád, hanem csak egy közönséges könynyü, ’s porhanyó fapálcza volt, ’s hogy annak eltűrésére egy könnyű ütés is elegendő, — annak megtekintéséből kiki meggyőződhetik. — ’S ebben múlt ezen elhíresztelt vérengzés, és korántsem a’ tóduló nép által szüntettetett meg, mert az csak azután, midőn a’ postáról megfordulván a’ felém jött napszámos panaszoskodott, hogy feje megsértetett, — én azt a’ Pyrker-házba magam bevezettem, ’s ottan sebének vízzel való borogatását eszközlöttem, — tódult össze, holott azonnal egy a’házban épen jelen volt seborvossal és egy másik oda hívott seborvos **) Sőt allitni merjük , hogy ei sehol és soha nem történhetik, de nem is volna kívánatos, mert az international!* kereskedést megszüntetné. — Szerk. 748