Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)

1842-10-27 / 190. szám

Csötörtök 190 October 27.184* Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két óvárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengepénzben. - gi«8*etkezni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba ’s egyéb kelföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajezár számittatik. TARTALOM. Vezérczikk. (Fiume.) Nyilatkozat a’pesti főiskola ügyében Fáy Andrástól. Figyelmeztetés a’ magyar dohánytermesztők érdekében. Országos gyümölcskert ’s gyümölcskiállítás nov. 8—10-ken. Műegyesület. Fővár, ujdons. Megyei dolgok: Fehér (Szabadka körlevele, az illyrek, postabér, M. L. elleni vád elenyésztetik). Sopron (a’ tisztválasztás ismét elhalasztva). Szepes (vámügyi súrlódás a' vármegye ’s városok közt). Komárom (utóhangok a’ múlt közgyűlésről, a’ jobbágytelkeket nemesek foglalják el, egyenetlenség a’ köztelkekben, szóbeli per utján ügyvédi díj, gyárvédegylet). Kir. városok köréből: Zombor (tisztválasztás). Külföldi napló: Szerbia, Nagybritannia és Izland. Poroszhon. Törökbirodalom. Értekező: Egy hazafi szó ’s egy baráti köny Körösy Csoma Sándor sírja fölött. Hegedűs Sámueltől. Hiv. tudósit. Hird. B MAGYARORSZÁG és BERBÉLY. Vezerczikk. (Fiume.) Midőn lapjaink 182-ik számában egy külföldi bölcsnek a’magyarhoni vasutakról az Alig. Zeitung 262-ik számában közrebocsátott elmélkedését egy kis rendre-igazitás kíséretében közlenők, fentartók magunknak, hogy a’ közvetlenül Fiumét érdeklő ’s a’ magyaroknak Fiume iránti hő vonzalmát nevetségessé tenni törekvő nézetekre visszatérjünk. Legyen szabad ezt mára tárgyul vennünk. Az Allg. Zeitung levelezője azt javasolván, hogy a’Dunától Pettauig (Stájerországban) épitendő vasút által hozzuk magunkat a’ bécs-triesti vonallal összeköttetésbe, kiemeli: mikint mi magyarok ezen összeköttetést perkorrestáljuk, ’s egy önálló magyar kereskedés létesítéséről ábrándozva, Fiuméra utalunk. És könyörületesen sajnálkozik, hogy magyar nézeteknél mindig hiúság és saját helyzetünket túlbecsülő ismerethiány lappang a’ háttérben. — Mert—úgy mond— egy önálló kereskedés vagy oktalanság (!), vagy minden kereskedés önálló, melly saját termesztményekkel űzetik; űzethetik pedig legnyereségesebben ott, hol a’ termékek leginkább kerestetnek, és kerestetnek leginkább ott, hol szállítások ’s visszaszállítások (Rückfracht) a’ tőkék forgását ’s a’ fuvarozást könnyebbítik, hol tehát világpiacz keletkezik; mert a’ legforróbb hazafiság sem képes mégcsak vásárt is előidézni, még sokkal kevesbbé világvásárt. E’ helyest ’s helytelent összezavaró, ’s helyzetünkkeli ismeretségre egyáltalában nem mutató nézetekre mindenek előtt azt jegyezzük meg , hogy ha betűről betűre igaz volna is, mi a’ kereskedés önállásáról mondatik, a’ magyarok még ezen esetben is igen helyesen cselekednének, ha kereskedésüket Fiuméba ’s nem Triestbe kívánják irányozni, azon igen szembetűnő okból, mivel Fiume saját magunké, Triest pedig nem a’ miénk. Nekünk magunknak van tengerpartunk, ha mi attól elvonjuk saját kereskedésünket, ’s annak kiviteli csatornáját olly tengerparthoz intézzük, melly nem a’ miénk, igen természetes , hogy az éltető nedvet vontuk el tengerpartunktól , ’s hogy ennek elvontával az felvirágozni , iparmozgalma növekedni, jóléte öregbedni soha sem fog. Márpedig, reméljük, azt csak nem kell okokkal bizonyítgatnunk, hogy saját tengerpartunk felvirágzása — mellőzzünk bár kereskedést ’s minden más tekintetet — már csak azon egy czél végett is érdekünkben áll, hogy tengerpartunk virágozzék; mert hiszen miénk, mert része országunknak, mert álladalmunk testének tagja, és mert az országnak akármelly része induljon is virágzásnak, általa minden esetre az egész is nyer, az egész ország ereje növekszik, az egész ország vagyontőkéje szaporodik. S azért mondani merjük, igazán megérdemelné a’ magyar nemzet egész Europa előtt azon tudatlanság ’s önhelyzetét nem ismerő oktalanság bélyegét, mellyet ama’ czikk szerzője méltatlanul reá mázol, ha saját tengerpartjának jövendőjét elölné a’ végett, hogy mást boldogítson. — Ez cosmopoliticus szempontból resignaliónak igen szép lehetne, de volna mindenesetre oktalan öngyilkolás. Ezen tekintet kétszeres súlylyal tünend föl előttünk , ha meggondoljuk , hogy a’ magyar tengerpart jövendő virágzása soha sem lehet olly elszigetelt particularis tünemény, melly a’ hon közös jólétének emelkedésével semmi közvetlen viszonyban nem áll; sőt inkább e’ kettő között olly szoros egybefüggés van, hogyha egyszer honunk belsejét könnyű, biztos és olcsó közlekedési eszközök által a’ magyar tengerparttal összekötöttük. Fiume virágzása Magyarhon gyarapodásának fokmérője lesz; mert hiszen Fiume csak az által lehet virágzóvá, hahogy az ország ki- ’s beviteli kereskedésének tengeri kapujává lesz, azzá pedig soha sem lesz, ha mi Dunánktól Triesthez építenénk vasutat. — Igen de a’külföld bölcsei cathedraticus tekintéllyel mondják, hogy nekünk magyarokul kereskedési dolgokról fogalmunk sincs; mert önálló kereskedésről álmodozunk, ez pedig oktalanság. így szól a’ durvának gúnyolt hun fajhoz a’germán civilisatió! — Igazán felmondhatnók Ha mnetel, hogy ,van egen földön sokkal több dolog, mint miről egynémi bölcs álmodik, és illyen az önálló kereskedés is, hacsak valaki a’ szobatudákosság kedvencz vesszőparipáján,a’ szószabatossági szőrszálhasogatáson nem akar nyargalózni. — Azonban ne szóljunk hát „önálló kereskedésiről, ha ez csakugyan oktalanság, hanem szóljunk kereskedési önállásról, ez talán nem lesz oktalanság. Különös dolog, hogy a’ kereskedési önállás eszméje a’ tudós civilisált germán előtt ismeretlen! Emlékezzék csak az angol gyarmatok történetére, azoknak kereskedése is saját termesztményeikkel űzetett, csakhogy azon kereskedés kapukulcsa a’ gyarmatrendszert saját érdekükben kezelő angolok kezeiben volt; ’s kérdjük mi: önálló volt e a’ gyarmatok kereskedése, mivelhogy saját termesztményeikkel űzetett? vagy hogy közelebb fekvő példákra hivatkozzunk, ha egy nemzet kereskedési önállásához semmi más nem kell, mint csupán öntermesztményekkeli kereskedés, ha olly anynyira mindegy: valljon azon pont, melly valamelly nemzet külkereskedésének kapuja, ugyanazon nemzetnek, vagy pedig másnak birtokában van e ? mire való volt hát Hollanddal ama’ boszús czivódás , a’ congressusi végzés folyamhajózási szabadságot biztosító záradékának „egész a’ tengerig“ vagy „egész a’ tengerbe“ értelme fölött? mire valók a’ németek folytonos panaszai, hogy a’ Schelde zárva van, a’ Rajna pedig, a’ dicső német folyam, még most sem szabad? miért mondjátok és tanítjátok , hogy ebben a’ német kereskedés életkérdése rejlik? mire való minden sóvárgás, mellyel a’német vámszövetség Hamburgra ’s Dániára, ’s amott a’ német tengerre, a’ Rajna, Ems, Weser, Elb és Trave torkolataira, amitt Triestre ’s általában az adriai tengerpartokra tekintget? hisz a’ német kereskedési önállásra mindez egészen szükségtelen, mert Némethon „saját termesztvényeivel kereskedik“!!—Satyra, édes urak! valóságos satyra az egész bölcs tanítás, hacsak minket igazán olly oktalanoknak nem gondolták, hogy ne tudnék felfogni, minő végetlen különbség van a’ kereskedési önállásra nézve a’ közt: valljon a’ vasút, melly termesztményeinket a’ tengerre, tehát a’ világkereskedésbe viszi, ’s annak viszonszállitványait hozzánk hozza, olly kikötőbe öblözzön e, mellynek vámviszonyait sine nobis de nobis intézhetik; vagy pedig olly kikötőbe, mellynek vámjai jogszerűleg csak a’ mi alkotmányos hozzájárulásunkkal szabályozhatók, ’s melly más érdeket magáénak nem ismer, nem ismerhet, mint egyedül országunk érdekét ? Hisz e’ kettő között a’ különbség olly szembetűnő, hogyha lehetne eset, melly szerint a’ jogot politicai hasznosságnak alárendelni szabad volna (csakhogy illyen nincs és nem lehet), menteni tudnék a’nemzetet, melly háborúra kél, hogy magának tengerpadot ’s általa kereskedési önállást szerezzen. — És ine nekünk van tengerpartunk, és eljőnek a’ külföld bölcsei, és azt mondják: hagyjuk azt veszni, ’s vigyük kereskedésünket olly kikötőbe, mellynek kapuja nem a’ miénk, hol mi nem rendelkezhetünk, hol a’mi érdekeinket számba venni nem tartoznak. — Bocsánatot kérünk, de ki kell mondanunk: a’ ki nem érti, minő roppant jelentőség fekszik e’szóban: „kereskedési önállás“, az beszéljen a’ miről tetszik, csak a’ kereskedésről ne, és ne a’ statusgazdaságról; mert e’ tanulmányait, úgy látszik, nem kedvelék az istenek. Ámde azt mondják: „Fiuméban nincs világpiacz ’s nem is lehet, mert ha kivitele volna is, bevitele nincs; kereskedés pedig viszfuvar nélkül csak félkereskedés, ’s világvásárt a’ legforróbb hazafiság sem képes teremteni.“ Mi ez állítólagos axiómákat föltétlenül elméletben sem írjuk alá, annál kevesbbé pedig a’jelen esetrei alkalmazásban. Általában véve igen kevés tengerparti város van a’ föld kerekségén, mellynek geographiai helyzete annyira kedvező, hogy az emberi nem történeteinek minden korszakán át, mint világpiacz díszlenék, mellynek közelében semmi más helynek jövendője nincs. És Triest ezen kevesek sorába minden bizonynyal nem tartozik ; mert hiszen ez közel 60.000 ember lakta virágzó tengerparti város, melly 1719-ben, midőn VI. Károly császár által szabad kikötővé tétetett, még alig számlált 5 ezer lakost, sokkal újabb históriai tünemény, hogysem a’világpiacznak egy helyhez ragasztott örökkévalóságát saját lételével, úgyszólván tegnap ósai saját világpiacziságával meg ne czáfolná.------Henyén vesztegelve áll meg a’toll ujjaink között, ’s emlékezetünk varázstükrében föltünedeznek akaratlanul a’földközi tengerpart viszontagságainak árnyképei. Mennyi emelkedést, mennyi sűlyedést nem állt élénkbe a’ história ezen kimondhatlanul nevezetes partok évkönyveiben, S idontól a’ kereskedés anyjától kezdve egész azon korig, midőn az iszonyatosan fölséges Velencze fénycsillaga lehunyt! Amott A maisi, az iránytű (compas) feltalálója, az újabb kor tengeri codexének bölcsője, romokban fekszik; itt pedig Triest virágzatának tán fénypontján áll, mellyre a’ haldoklásából üdülésnek indult phoenix Velencze úgy látszik árnyat vetni készülget. — És ti ennyi példával szemeitek előtt azt mondjátok : „világpiaczot nem teremt magának egy nemzet sem“; üssétek föl a’ történetek évkönyveit, lássátok meg itt a’ semmiség porából termett óriást, amott sóhajtsatok föl a’porba dőlt nagyság romdüledékein; és higyétek el, hogy egy nemzet ereje sokat tehet; és higyétek el, hogy büszke dicsőségtek örökkévalóságra szabaditéklevéllel nem bir. — De mi rég túl vagyunk a’ fellengzések rózsakorán, mi nem álmodunk Fiúmánknak ollyan jövendőt, hogy a’ büszke Adriát a’ magyar névnek valaha nőül eljegyezhesse , mint a’ Lagúnák lakói tevék; de azon szerény hit él lelkűnkben, hogy Fiúmét olly piaczczá tenni, melly termesztményeinket világvásárra vigye, gyarmati szükségeinket pedig fedezze, ’s minket úgy ki mint beviteli kereskedésünkre nézve, mind politicai, mind financiális tekintetben, Triesttől vagy az adriai tenger akármelly más kikötőjétől függetlenné tegyen. Fiumét — mondom — illy világpiaczczá alakítni csak mimagunktól függ. — És miért is ne függne mimagunktól? talán mivel Fiume kikötője roszabb, veszélyesebb, mint Triesté? ámde Triestnek tulajdonképen kikötője sincs, hanem csak révszéle van, a’Siroccónak legalább szintúgy, a’ Borának pedig jobban kitéve, mint van Fiume; — huzzunk csak egy szabályzott vízutat a’ farasinai ’s guarneroi szorulaton, ’s lássuk el világítótornyokkal , és kikötő tekintetében Fiuménk Triesttel minden bizonynyal kiállja az egyenvonalt. — Igaz ugyan, hogy Fiume jelenleg behozatali kereskedéssel épen nem bir, és igaz az is, hogy viszfuvar nélkül a’ kereskedés csak félig az, de miért van ez igy ? azért, mert vasutunk nincs Fiuméhez, ’s termékeinket a’ mostani terhes közlekedési eszközök miatt illendő áron ’s bizonyos időre oda nem szállithatju be; a’ mire erősebb bizonyság nem kell, mint az, hogy maga Fiume legnagyobb részben odessai búzát eszik , olcsóbban kaphatván azt, mint magyarhonit; a miért is igen természetes, hogy a'gyarmati ’s délszaki áruczikkeket honunk jelenleg nem Fiúméból (hanem Triestből) fedezi, mert az e’ czikkekkel terhelt hajók Fiúméban bizonyos viszfuvarra nem számíthatván, Triestbe mennek. De legyen csak vasutunk Fiúméhoz , ’s annak segedelmével váljék csak Fiume világkereskedésre alkalmas termékeink állandó lakhelyévé, mellyből a’honunkat délszaki árukkal ellátó hajók viszfuvarra számíthassanak, vagy — mit isten szintúgy elérnünk engedend— saját hajóink szállítmányt veendnek, nálunk keletes külhoni árukkal visszatérendők; és épen olly bizonyos, hogy Fiume ki- ’s beviteli kereskedést üzend, és szállítással ’s ellenszállitással ellátva leend, mint a’ minő szégyen, hogy hazánk saját tengerparttal birván, gyarmati ’s délszaki kellékeit Triestből fedezi *)■ — Íme Triest, egy mákszemnyivel sem *) Ezt tudva, mindig szívszomorodva olvasók a’ jelentéseket.