Pesti Hirlap, 1842. november (192-199. szám)

1842-11-03 / 192. szám

fém szerint azonban ezen uraim drága pénzen egy valóságos fiascot csináltak. A’ bán —a’mint hallom — láttatá ugyan magát az ablaknál, de már ezt csak kellett tennie— vidor képet a’ kedvetlen játékhoz ! — A’ tisztelgők azután a’ várost járták meg, és méltó viszhangra találtak a' seminariumnal, hol az ifja jövendő lelkipásztorok gyönyörködve, ’s amint csak kellett, minden ablakból zsidót rivaltak; mi egyébiránt nem épen akkor történt először, mert már előtte való nap, midőn a’ dzsidások a’ káptalanon keresztül mentek, őket a’ nevendék papok, az ismeretes’s szívemelő zsivóval üdvözlötték. E’ szó már majdnem egyértelmű a’ szokott „jó reggel“-lel, ’s a’ torok a’gyakori ismétlés következtében már annyira hozzá szokott, hogy éjszaka még az alvónak lélekzete is majdnem zsivokint hangzik. — így végződött a* nap, mellyen Horvát-, Tót- ’s Dalmátország bánja hivatalába beiktattatott. — October 18-ka egy végzetterhes nap végzetterhes a’ dölyfös önbizalomra nézve. — October 19-kén a’ bán ő excja fényes ebédet adott, több mint 300 személynek, kik közt dr. Gaj is képzelt országának több tatár módon öltözködött nemesei kíséretében. Hogy ott volt, az bizonyos, önmagam láttam őt; de ő igen szerényül egy távolabb álló asztalt választ». — Az ebéd alatt egy igen furcsa eset adta magát elő. A’ diplomaticai ebédeknél szokásos toast-divat szerint a’ mellék-asztaloktól több küldöttség ment a’ fő asztalhoz, a’ bán egészségére egy pohár champagnet üríteni; többi közt egy a’ jelenvolt magyarok közül is, kik távolról jövének a’ végett, hogy a’ horvát bánt, mint Magyarország harmadik főzászlós urát, megyéik nevében üdvözöljék. Alig kezde a’ szónok szép anyai nyelvén szólani, midőn egy közel fekvő városnak ujdon új bírája , ki a’ gazdagon kerengett champigne-it hihetőleg nem löké el magától, fenhangon mondja: „ne razumim“ (nem értem); mi azonban a’ magyar figyelmét elkerülte , ’s ő szavait a’ határzó ,éljen‘-ig elmondó. A’bán magát meghajtva köszönt, ’s az ebéd csendesen tovább folyt. Voltak, kik roszalásukat nyilvániták a’ felett, hogy egy neveletlen ember elég vakmerő abban felakadni, mit a’ háziúr elfogad; mások meg igen természetesnek találták, hogy a’ magyarok magyarul beszélnek *). Én mindezt helyesnek látom, ’s szárazon csak azt jegyzém meg, mikint legkevesbbé sem volt szükséges , hogy P.m ur valamit megértsen, miután a’ toast őt épen nem illeté **). A’ mint hallom tettét már komolyan megbánta, mert ő is csak egy vékony szálon függ. Szinte nap tisztelkedtek az itteni városi tisztikar tagjai minden jelenvolt magas uraságoknál és a’ bánnál, ’stb. — Este az itteni casinóban egy fényes és fölötte izletteljesen rendezett lánczvigalom adatott, a’Jennek tultelvek voltak , a’ személyszem nagyon közel járhatott a’ 700-hoz. A’ bán ő excja magas jelenlétével díszesíté ez ünnepélyt, ’s csak éjfél felé hagyá el a’ teremet, hol szívből fakadó háromszoros „vivat“ kiáltásokkal ’s a’ zene háromszoros üdvözlésével tiszteltetett meg. A’jelenvolt status férfiak mind részt vettek a’ vigalomban, egyedül csak a’ megtestesült veres sapkások nem, kik közül néhányan—természetesen elvből— meg sem hivattak, a’ jobbak őket nem nélkülözők, ’s titkon mindenki azt mondá: „hála isten! hogy itt nincsenek“ — ’s azt gondola , hogy elmaradásuk által a’vigalom fényét emelni igyekeztek. Csak reggel félötre hangzott el az utósó zeneszó,’s a’ beiktatási ünnepélynek vége jön ! — A’ dzsidások, szeresánok , és a’jaszkai és krapinoi egyenruhás polgárok Zágrábot már 19-kén hagyák el, a’úrmezeiek csak 20-kán reggel 8 órakor a’zágrábi polgárhangászkar és sok urak kíséretében , kik részint magyar díszpuhában , részint közönséges öltönyben, számos kocsikon majdnem a’ Száváig velők mentek. — October 20-kán 10 órakor a’ Klt. utószor gyűltek össze , ’s bezárásul a’ báni hely tartó elnöklete alatt a’ jegyzőkönyv felolvastatott. — Zágráb most ismét nyugott és csendes, mint volt 14 nappal ezelőtt, minden visszatér lassan kint csigaéletünk szokott vágásába, és csendben működik egy érdemes , nyugott és higgadt férfiú, kit egy jószivű és igazságos fejedelem külde körünkbe, hogy e’ honnak néhány politicai tőzsérek által okozott zavarait tisztába hozza. Mi a’ legjobbat reméljük, mert ezt várhatja mindenki, ki Ferdinand királyi palozája alatt a’ jog és törvényesség útján vándorol. Eddig tisztelt levelezőnk, — ’s most beváltjuk múlt számunkban tett ígéretünket, ha ismétléseket kerülve, a’ zágrábi illyr lapból csak azokat emeljük ki, mik ott a’ beiktatási ünnepélyre vonatkozó rajzhoz jellemző vonásokkint szolgálnak.— E’ lapnak a’ báni beiktatást megelőzte egyik számában Ljud. Vuko tinovics, az illyr párt egyik híve, igy szól: „Az első ’s legfontosabb tárgy ránk nézve az, hogy bánunk hivatalába beiktatása közelget; mert reméljük , mikép ő igazságos óhajtásainknak pártfogója, azaz helyhatósági szerkezetünkneks nemzeti alkotmányunknak őre leend. A’ báni hivatal egy históriai ’s nemzeti méltóság, az ő tiszte nagy fontosságú , ’s magas állása mindenkép tiszteletreméltó : szükséges tehát, hogy mi a’ beiktatásra alázattal készüljünk. Tisztelkedéseinkkel takarékosan bánnunk, szavainkban ’s viseletünkben pedig minden tekintetben óvakodnunk kell; — ez fog nekünk legnagyobb becsületünkre válni. Mi leendünk a’ nemzet képviselői, minden rangú ember ránk függesztendi szemeit, ’s megitélendi tetteinket;’s pedig most jobban és sokkal jobban, mint az 1832-ik évi május havában. De hála istennek! ez 1842-ik év egészen más. A’világ most tanul még csak bennünket egy kissé ismerni: szükséges tehát, hogy jó oldalunkról ismerjen meg. Halljuk, hogy sok magyar fog a’ beiktatási ünnepélyre megjelenni. Üdvözlet nekik! hadd lássák, minő hazaszeretet, minő egyesség uralkodik most köztünk; mi úgy fogadandjuk őket, mikint vendégeket üdvözleni’s fogadni szokás: barátságosan és szívesen, azt híve, hogy vendégszeretetünket becsülni fogják tudni. — Egyébiránt meg kell mutatnunk a’ világnak, hogy mi nemzetiségünket nagyon szívünkön hordjuk; energiánknak mitsem szabad csökkennie, hanem kitörőknek kell lennünk erős és bátor férfiakként, nehogy valaki azt gondolja , mikép mi talán félünk továbbá is azok maradni, kik eddig valánk. Csak nemeslelküség lakjék köztünk, ez mozdítja elő magas és szent ügyünket. Meg kell mondanunk a’világnak, mikint mi az értelmesség lobogója alatt állunk, mellynek elsőszülötte a’ kiképezés. Legyünk tehát egyek, kedves testvérek! a’ perczek fontosak, ’s ezekkel nő jelentékenységünk is!“ — Ugyanazon lap 84. számában ezeket olvashatni: ,, A’ beiktatásra Horvátország különböző vidékeiről sietnek ide részint nemesek, részint pedig szabadosak (libertini) és polgárok, kik az ünnepélyben részt venni óhajtanak. E’ férfiak mind fölötte gyakorlottak fegyverben. Ezek legszembetűnőbb osztályának az látszott, mellyet a’ saidai hős gr. N u g e n t Alb e rt, a’ tüzes hazafi vezérlett. E’ 160 szabadosból álló csapat a’ nevezett gróftól nemzeti öltözetben ’s zászló alatt vezettetett. A’ többi osztályoknak is voltak illyr czímerekkel (hold és csillag) diszesített zászlaik, ’s egyedül csak a’ turmezeieknél, az illyrismus ezen elleneinél, nem lehetett illyr czímereket látni, hanem egészen ellenkezőket. Nem tesz e ez annyit, mint in propria viscera saevire?“ — A’ fentebbi szabadosokra nézve, mííkik Horvátországban , de főkép a’ magyar horvát tengermelléken a’ vinodoli kerületben igen számosan vannak, ’s többnyire még Zrínyi és Frangepán korából származnak, e’ lap azon megjegyzést teszi: „mikép ezen férfiak többnyire csak földműveléssel foglalkoznak, ’s mind a’ mellett mindenben olly gyakorlottak, hogy már ez is elég bizonyságul zolgálhat, mikint Norvátországban könyyebben állittathatnék ki fegyveres erő, mint Magyarhonban, hol csupán a’ nemesség köteles fölkelésre, midőn amott mások is.“A’beiktatási ünnepély leírásában különösen kiemeli, mikép annak alkalmával ezer meg ezer vörös sapkát lehetett látni, ’s valóban szokatlanul föltűnik azon lélekismeretes pontosság , melylyel e’lap tudatja, hogy Nugent gróf, hogy a’ horvát megyék zászlait vivő egyedek vörös sapkát viseltek, ’s általában a’világért sem tudná elhallgatni, hogy ennek vagy amannak fején vörös sapka volt e, avvagy sem? „Annak, hogy olly sok magyar volt jelen, már csak azon okból is — úgymond az illyr hírlap — örvendhetünk, mert ezen uraknak most alkalmuk volt a’ köztünk létező szeretet és egyességről meggyőződhetni: átláthatják tehát immár, hogy irodalmunk nem valami agyrém szüleménye, hanem valósággal az egész nép szava, mellyről írva van, hogy istenszava.“ A’kivilágítást illetőleg azt mondja, hogy a’ transparensekre a’ legalkalmasb felírások valának illesztve, így Draskovich János gróf házán ez volt olvasható: „Ne engedd, hogy nyelvünket és törvényeinket az idegenek lábokkal tiporják, mert csak egy szabad nemzet főnökének szép lenni.“ Kerzsics ablakain pedig ez : ,,A’ kedves illyr tábor közepén, hol uj hazádat lelted , újítsd meg a’ régi időket, Zrínyi, Erdődy és Frangepán korát.“— Végre e’ szavakkal zárja tudósítását: „Mai ünnepélyünket semmi öröm nem múlhatta volna föl, még ma is tolakodnak a’ nézők, hogy ez örömünnepet láthassák, mellynél az első helyet ismét csak nemzetiségünk foglalja el.“ Királyi városok köréből. Körmöczbánya, October 25. A’ Pesti Hírlap olvasó közönsége még emlékezni fog azon, városunkat illető czikkről, mellyben — fájdalom! — szégyenünkre az áll: „hogy egy rabló kipuhatolására bűvész ajánlotta magát, ki egy városi előkelő ur jelenlétében véghez is vitte a’ fertelmes koponyafőzést.“ — Most ujonan rettegnek álhiedelemtől ment kebleink hasonló ténytől. Folyó hó 20-kán este 6 órától 11-ig valami titkos társaság városunk egyik részének nehány házát kövekkel ostromlotta, és a’ töredékeny ablakok illy üdvözlethez nem szolva csakhamar szétzuzattak. Hát jeles rendőrségünk mit tett? Igen munkásan viselte magát: másnap reggel, azaz 21-kén, összeparancsoltatott vagy ötven rendkívüli őr, és egész napon át előkészületek történtek a’ csendzavarók elfogatására; este pedig lármával, dobszóval a’ nyulakra, ’s mégis titokban, ha ugyan a’ lármás őröket titokban kutatóknak nevezhetjük , összejárták a’ végzetteljes helyet töltött fegyverekkel és az ostromlók mégis két óráig, folyvást gúnyolva a’rendőrséget, parittyáztak a’ házakra; a’rendőrség meg puskalövésekkel a’helytől távollevőket is felriasztva álmaikból, az éjjeli csendet nagyobította. — Oct. 22-kén ismételtetett több órán át a’ kődobálás, és rendőrségünknek köszönhetjük, hogy sem személy-, sem vagyonbiztossággal nem birunk; annak köszönhetjük , hogy a’ csendháborgatóknak maiglan nyomát sem tudjuk; de ilyesmit megtudni rendőrségünknek soha sem is sikerült. Uraim! ki azt mondja felőlünk, hogy fontolva haladunk városkánkban , az vétkezik; — nem fontolva, hanem vágtatva haladunk, de merre? az alhiedelemmel terhelt középkor süni homályiba. — Oct. 24-kén 5 órakor estve megkondultak tompa vészharangjaink, a’ nálunk is beköszönt tűzveszélyt jelentvén. A’ pénzverőházból (tiszteletökre legyen mondva a’kamrabeli tiszteknek) az első lármára tüstint a’ szerencsétlen helyen termettek erős sugarú fecskendővel. De a’városi rendőrség sem volt hanyag, ez is kihurczoltatott fészeréből a’ városház elébe egy fecskendőt, azt ott hagyván megtekintésül mind azoknak, a’ kik kételkednének , hogy a’ város is bir vizipuskával; utóbb azt véltem, hogy huszonötöt akarnak rá veretni *), mint egy festett erkölcsű személyre, merthogy feslett volt,tovább látandjuk. A’űz, hála az égnek! lecsilapu’t, csak egy mézeskalácsos műhelyt emésztvén föl, hol ki is ütött, ’s az oltók nagyobb része haza felé indult, midőn vad lárma éri füleinket, uj vészt gyanítva fordulónk tehát oda, honnan a’ lárma jött, és láttuk a’fentebb említett vizipusscát, körülvéve egy csoport kurjongató városi poroszlóktól, a’ hűlt hely felé fontolva haladni, melly hogy szárazon vissza ne térjen csakugyan egynéhány kupa vízzel megtöltetett; de ugyan furcsa természetű volt ám az a’ vizipuska , mert hogy a’ kivánt szolgálatot megtehesse , föl kellett volna ő kényelmességét czipelni az égő ház fedelére; mert a’ víz nem a’ csövön fölfelé , hanem a’ fenéken lefelé zúgott, és igy csak a’ rajtunk őrködő gondviselésnek és a’ kamrabeli tisztek gyors segélyének köszönhetjük, hogy a’ pusztító elem tovább nem terjedhetett, de nem a’ városi rendőrségnek. — a—. Kérelem. A’hirlapkiadás egyik legkellemetlenebb oldalához tartozik, hogy a’ kiadók a’ legnagyobb rendesség és pontosság által sem képesek olvasóikat némelly postahivatalok vexáitól, boszantásaitól megóvni. — Úgy látszik, hogy némelly postamester urak minden kitelhető módon boszsrt akarnak állani némelly hirlapolvasók azon vakmerőségéért, miszerint nem ő nálok , hanem a’ kiadó hivatalban előfizettek; ’s e’ miatt postatiszt urak azon additionalis 24 kr taksát, mit a’ hirlapolvasókra vetniök tetszik, egytől vagy mástól meg nem kapják. Azonban a’ kiadási bér csakugyan divatba jött, ’s mi, látván tehetetlenségünket, nem tanácsolhatunk jobbat, mint azt, ne sajnálják olvasóink azt a’24—30 krt megfizetni, így legkönnyebben igen sok boszuságtól megszabadulnak. De rendetlenség is van néha a’dologban, olly rendetlenség,mit, ha az ember nem tapasztalna, lehetetlennek vélne, így például minap olvasóink egyike arról panaszkodott, hogy három egymásután! számon át a’ Pesti Hirlap boritéka alatt Pesti Hírlap helyett Szerbszke Novi ne-t kapott! A’mi már mégis csak egy kissé erős metamorphosis ! De hiszen ez mindenesetre csak tévedés volt, melly a’ sokfele hírlapokat ugyanegy időben szétküldő postahivatalnál megfogható; de némelly vidéki postahivatal valóságos daczot, késleltetést ’s malitiát tapasztaltat, a’ kir. kincstárnak is nagy kárával; mert a’ hány embert ezen vexák által hirlaptartástól elidegenítnek, a’ kir. kincstár annyiszor 1 ft 36 p.krt veszít, ’s az egész birtapárnak tíz pcentjét, melly a’ főpostahivatalnak fizettetik, nem is számítva. — Azonban akármint legyenek is ezek, annyi bizonyos, hogy a’ki csak a’ küszöbig lát is, lehetetlen be nem látnia,mikint expeditiókhoz, postai rendellenségekhez, eltévedésekhez, elkésésekhez ’stb. a’szerkesztőségnek semmi köze.— Mi megírjuk azt, minek a’ Hirlapba menni kell, de azontúl az egész dologhoz semmi közünk; és mégis vannak,kik annyiszor ismételt kérelmünk ellenére minden illyes panaszokkal sokszor igen ingerült kedéllyel, igen vastag tollal írottakkal, minket ’s örökké csak minket ostromolnak , ahol még sokszor jól meg is fizettetnek; mintha bizony az uj szabály sze*) Piálunk még a’ piacz közepén vernek. — Beküldő. *) Az már mégis csak különös volna, hogy a’ magyar saját birodalmában magyarul Beszólhasson, a’nélkül hogy egy városi birócska merész orrfintorgatásra ne vetemedjék. Szerk. **) Szükséges ugyan nem volt a’ honra nézve, mert a’ magyar nyelv kit biró úr nélkül nagyon ellehet, de magára biró orra nézve alkalmasink szükséges lett volna érteni azon nemzetnek nyelvét, mellynek magyar törvényét érteni, hódoló engedelmességgel fogadni, ’s a’mennyiben őt is illeti, teljesíteni tartozik. — Sze rk. 776