Pesti Hirlap, 1842. december (200-208. szám)

1842-12-01 / 200. szám

mann László url9 adakozó által összetett 37 ft 5 kr pp. küldött hozzánk. — Ellenfigyelmeztetés. E’ lapok 199. számában Degre Alajos — mint a’ kir. táblai h. jegyzők megbízottja (?) — által közrebocsátott figyelmeztetésre alulírtak, minden ebből eredhető gyanú elháritása végett, ezennel nyilvánítjuk , hogy Irinyi János ur ellenjegyzése alatt azifjuság nevében kerin- ’ gő ívek az ifju ság határozata következtében vannak kibocsátva. Költ Pesten, novemb. 28-án 1842. Piringer Mihály, Szabó Miklós, kir. táblai h. jegy ;zők *)• — ' Elővár, újdonságok. Midőn jelen rovatunk czéljának leginkább megfelelőnek hiszszük, a’ fővárosi élet mozgalmait a’ lehetőség hív tükrözetben adni, sokszor visszaborzadunk azon hálátlan munkától , melly néhány silány jelentőségű napiesemények adatai gyűjtésében lelkünket váltig kifárasztja, ’s mindinkább azon szomorú eredményre vezet, hogy még teljesen kifejlett népéletünk nincs, mellyből meríthetnénk, és abból egyes jeleneteket vagy díszpéldányokat inkább mulatságul, mint méltó botrányul szőhetnénk tarka híreink sorába. „De minek is nekünk jelentőbb népélet? maradjon minden úgy, a’ mint van; apáink sem tettek különben, miért akarnánk épen mi különb emberek lenni apáinknál? Köszönjük meg szépen az istennek, hogy élünk, úgyis elég házi gondjaink vannak, az atyafiak, a’ rósz cseléd, a’sok gyermek ’s a’sok Latus és Translatus — minek terheljük meg még világi gondokkal is parányi agyvelőnket ’s még parányibb szívünket? ’S aztán isten tudja, lesznek e még gyermekeinknek utódaik, a’ kik végett már most kellene gondolkoznunk , száz év múlva egyikünknek sem fog többe a’ feje fájni. Mi minden esetre az optimismussal tartunk.“ Így szólnak és okoskodnak nálunk sok nemes lelkek, és mellette jól alusznak, jól álmodnak, és élnek halhatatlan lelkekkel, és szeretnek, és embereknek neveztetnek és polgároknak és „magyarokénak és ... uraknak, Amen! — Hirlik, hogy bizonyos hatóságoknál panaszkönyvet szándék behozni, melly nyitva lesz minden panasz és sérelemnek. Valljon mellyik gyár fogja a’szükséges papirost kiszolgáltatni, ’s fog e találkozni valaki közülünk (nb. mikor azt mondjuk közülünk, akkor nem mindig mi, hanem minden, esetre még mások is vagyunk) , kinek kedve és bátorsága volna, ezen vaskos philisteriamnak néhány kavicskeménységű igazságokat fejéhez sújtani , és ezen szokatlan megrendelés által földre teríteni, mint hajdan a’kis Dávid a’dölyfös Góliáttal tett, ámbár ez a’ mi Góliátunk újra meg újra fölkel, mert fejét elvágni lehetetlen; minek oka az ollyan talányok közé tartozik, mellynek megfejtése bizonyos roskadozó épület fenékköve alatt rejlik, ha az épület fenekestül kiforgattatik, a’talány megfejtve lesz. Igaz ugyan, hogy a’mi Dávidunknak kevés választott barátja volna, de épen ezért lenne sorsa annyira irigyelhető, föltevén, miszerint ő az efféle barátokkal mit sem törődik, és két emeletes házai és villái betáblázatlan birtokában a’ fölebbtörekvéssel felhagyván, a’ ,,liberalis“-okhoz akar és kivan tartozni. — Örömmel közlünk egy új adatot nemzetisedésünknek Buda fővárosunkban mindinkábbi terjesztéséről. Mintegy 24 évvel ezelőtt a’ nemeslelki Marczibányi család Buda városával egyetértőleg kisdedek számára uj iskolát állított fel, mellyben a’ tanulmányok kirekesztőleg magyar nyelven adassanak elő. Ámbár azonban az alapítók mit sem mulasztanak el, mi édes nyelvünk terjesztését előmozdítaná, mégis a’ tanoda hosszabb , de még a’ legújabb időkig is majdnem egészen üresen állott, úgy hogy nyilvános próbatétek alkalmával (és ez nem mese, hanem tény, igen szomorú tény) más iskolabeli gyermekeket kellett kikölcsönözni. Az uj tanító azonban, egy honi nyelvünk terjesztése ügyében buzgón fáradozó férfiú, ez iránt nemcsak a’ kisdedekben , hanem ezeknek többnyire németajkú szüleiben is olly rokonszenvet bírt ébreszteni, hogy a’ már fenálló tanodába a’ gyermekek nem férvén, a’ új tanács hazafiai készsége által f é. nov. 15-kén egy másik magyar iskola nyittatott meg, ’s ennek számára uj tanitósegéd is rendeltetett. Az ember szinte jól érzi magát, mikor illyesmit közölhet — már csak a’ ritkaság végett is; pedig isten látja szegény lelkünket, bizony nem tartozunk a’ szőrszálhasogató pessimisták közé. — Boskovicz Manó ur, pesti nagykereskedő , a’ szegény gyermekkórháznak egy Esterházy-féle (legalább 50 pstot érő) sorsot ajándékozott , melly az intézet részéről a’ legmelegebb hálával fogadtatott. — Taubner Károly „Mértan, I. rész Számtan“ czímű munkájának példányai alig egy év folytában mind elkeltek, ’s most mind a’ számtan (Arithmetics) második javított és bővített kiadása, mind a’mértan (Geometria) sajtó alatt van, ’s illy czímmel: „Tiszta mennyiségtan, I. rész ; Számtan II. rész, Mértani — egybeállítva fognak kijőni. Legújabb Erdélyből. Nov. 24-ben kormányzó őnmaga az országos ülésben megjelenvén, két k. leiratot olvastatott fel. Egyikben a’ tisztujitásról felküldött törvényczikk érkezett le lényeges módosításokkal. A’ főjegyzői és pénztárnoki hivatalokat kiveszi a’ rendesen választás alá jövő hivatalok sorából, és felsőbb megerősítés alá tartozóknak jeleli ki. Továbbá a’ vallási viszonyokra nézve is némi változást tesz. A’ három évi választást, három egyén fölküldését ’s a’ helyettesítés iránti javaslatot elfogadja. — Másik k. leirat az országgyűlés végét 1843 jan. 7-kére jelöli ki. — Kegyes dolgok. Zólyomból, Beszterczebánya, nov. 19. Megyénk Rei Somogy vármegye levelét a’ kereskedési ügynek a’ királyi előadásokba történendő soroltatása iránt annyiban pártolták, mennyiben a’ BB. e’ tárgyat szinte fontosnak tartván , indítványba hozatalát, valamint egy nemzeti bank felállításának sürgetését követeiknek meghagyandják.—Tolna megyének postákat illető levele folytában pártoló felírás költ, és e’ tárgyban készítendő utasítás végett választmányhoz utasittatott. Különös örömmel fogadtatott Beszterczebánya városa levele, miszerint az Zólyom megyének a’ magyar orvosok és természetvizsgálók egyesülete Beszterczebányán tartott gyűlése emlékére egy emlékpénzt ajánl. A’város háromféle emlékpénzeket készíttetett: három ezüstből van verve. Harmincz meg van aranyozva, a’ többi bronzból készült. Az ezüst pénzek egyike ő felségének, másika a’ nádornak, harmadika a’ museumnak fog elküldetni. A’ megaranyozott harmincz darab kitünőbb személyeknek és egyesületeknek fog megküldetni; a’ többi a’jelen volt tagok között fog elosztatni. Az emlékpénz egyik oldalán e’ felírás: ,,A’ magyar orvosok és természetvizsgálóknak Beszterczebánya súg. 4. 1842.“ olvasható; másikán Zólyom megye és Besterczebánya városa czímerei egymásra támaszkodva, felettük a’ tudomány madara a’bagoly e’felírással: „Egyesülve haladjunk“ láthatók A’ metszés Kari ur, körmöczi jeles metsző munkája. Igen szép, igen finom. A’ megaranyozott 30 darabnak az is igen neveli érdekét, hogy a’ megaranyozás épen ollyan új találmány által történt, mellynek fölfedezése az egyesület gyűlése idejére esik; ez az úgynevezett frankensteini hydro-galvanicus találmány. Mind azok előtt, kik Glabics József beszterczebányai bíró szilárd jellemét, szabad szellemét tiszteletben tartják, különös érdekkel fognak bírni a’ megaranyozott pénzek, minthogy azokat ő maga saját kezével aranyozta meg. Mondják, hogy ezek az első magyar emlékpénzek. — Nem lehetett mind ezeknél fogva forró köszönetet nem szavazni a’ tudományos műveltséget illy kitünően pártoló városnak. Vajha jelszava honunk minden polgárát az egyesült haladásra a’ tudományok művelésére serkentené ! — Szabadka és Kézsmárk levelei az utasítási választmány véleménye alá terjesztettek ; de azon elv meghatározása mellett, miszerint e’ megye a’ városoknak mind belszerkezetét, mind országgyűlési állását tekintve, forrón kíván javítani, de egy úttal eldöntetni óhajtja azon viszonyt is, melly a’ városi és megyei szavazat között kell hogy fenforogjon. Hol nagyobb az érdek, legyen nagyobb a’ szavazat súlya is. Korponának nem lehet ollyan szavazata, mint van Biharnak. De Biharnak 200 m.földével 435,098 lakosával sem lehet csak ollyan szavazata, mint van Tornának 10 m.földével 27,562 lakosával; minélfogva oda utasittatott a’ választmány , hogy figyelmét a’ megyék közti aránytalanságra is kiterjeszsze *). — Minthogy az említett választmány igen sok tárgy megvitatásával van megbízva , abban állapodtak meg a’ BR., hogy foglalatosságához már e’ gyűlés után fogjon , ’s mit a’ jövő évnegyedes közgyűlésig elkészít, azt akkoron nyújtsa be, ezen sorát a’ dolognak egész az országgyűlésig folytatván. —Turopolya, Zala és Szerem ismeretes leveleire, a’ zágrábi tisztválasztás és az illyrpárt törekvései iránt, az végeztetett, hogy miután az elsőre nézve köztudomás szerint kir. biztosság van már nevezve , bizton hiszik a’ Ra , hogy a’ kihágók megfenyittetni ’s az egész ügy igazságo-san fog elintéztetni; az illyr mozgalmakra nézve pedig megkéretik ő felsége , hogy addig is, mig az országgyűlés kijelelendi a’ magyar nemzetiség elválasztó vonalát, ezen nemzetünk elleni törekvéseket meggátolni, ’s e’ pártot eredeti rendeltetésének teljesítésére, mellynek ürügye alatt keletkezett, tudnillik a’ tudományok előmozdítására, utasítani méltóztassék. — Figyelmet gerjesztett úti választmányunk őszi jelentése is, különösen azon ága , hol a’ királyi városok és az uradalmak utairól szól. Beszterczebánya —úgy mond— tavaly gyors és foganatos lépésekkel indult el; de ez idén megakadt, ’s utairól annyira megfelejtkezett , hogy tavaly kijavított utai ismét előbbi állapotukra sűlyedtek. Breznó nagyszerű vállalatát, a’ csertoviczai utat, reménydús sikerrel folytatja. E’ vállalat maga magát dicséri; sajnos azonban, hogy a’ kisebbeket elhanyagolja. Zólyom városa hosszú lethargia után a’ bizottmány unszolására Lieczkóczféle vezető útjának még ez idén leendő kikavicsoltatását ígérte, és a’ rákosi úrtérnek földmérnöki terv szerinti fölépítését elhatározda). Korpona a’jelenkor üdvös igényeinek helyt adva nem remélt buzgalommal folytatja föltett szándékát. A’ veglesi uradalom (herczeg Esterházyé) minden kitelhető módon igyekszik a’ BR. megelégedését kivíni; utait jó karban tartja. Következnek végre a’ kir. kamarát ’s annak uradalmait illető utak. A’ kir. kamarai utakon, kivéve a’ stureczit, mi’sem történt. A’zólyomi uradalomnak várától Dobroniváig vezető útja nem csak rész, de veszedelmes is, mert az oldalhegyről le-legördülő kövek az utas bátorságát igen veszélyeztetik. Breznótól Polhoráig terjedő útvonala, nemkülönben lipcseváraljai útja elhagyott állapotban van. — A’ nyájas olvasó mind ezekből látja, hogy utaink nem a’ legjobbak, azonban csak türedelem és töredelem! nm lehet ám egyszerre mindent felfújni, csak mindent annak idején és helyén, annak módja rendje szerint, ekkér lassan és fontolva haladván majd lesznek még nekünk is jó utaink — valaha!! — A’ rovatolószék határideje dec. 19-ke, a’jövő közgyűlésé febr. 7 ke., a’ törvényszéké febr. 13-ka. — Végén csattan az ostor. Csattanása ostoromnak , mellyel az olvasó jámbor türelmét ostorozom, eddig mindig a’ közgyűlés és törvényszék határnapjának kihirdetése volt, most az egyszer máskép áll a’ dolog. Ahoz térek vissza, kinél e’ két levelet megkezdem, tudnillik Inkey Imre főispánt helyettesünk tisztelt személyéhez. — A’ nevezetesebb emberek leírásánál sokan azt tartják: „de mortuis nil nisi bene“, — ellenben az élőket zaklatják, a’ mint csak telik; mások félnek az élőktől, ellenben a’ holtakat nyakrafőre ostromolják ; mindnyájan vétkeznek, mihelyt az igazság szempontjából nem indulnak ki. Mi lenne a’ históriából, ha a’ holtak gonosztettei fölött pálczát nem lehetne törni? Mi akkor is, ha az élőkről csak hízelkedve lehetne írni ? — Hivatalosaink könynyen elszivelik a’ nyilvános dicséretet, de a’ hibáztatást, ha legalaposabb is, nem igen szenvedik meg; pedig ha ki olly kitűnő pályára lép , mellyre a’ sokaság függeszti szemeit, legyen igazságos e' sokaság iránt, ’s ha tetszésének nyilatkozata jól esik, tűrje el békével nem-tetszését is. Ezen eszméket koránsem azért bocsátom előre, mintha némi hajlandóságot érzenék gyűlésünk mostani közösen szeretett elnökét hibáztató észrevételek kíséretében leirni; de mert szokássá vált az elnökök dicsérgetéseit hizelkedésnek tekinteni, sehogy sem szeretnék csúszó-mászó állatnak tartatni. Sem egyesek, sem a’ sokaság kegyeit vadászni nincs okom; átlátva , hogy hivatalon kívül is lehet hasznosan munkálkodni , hivatalt nem keresek; a’ gondviselés nem sokat adott, de adott annyit, hogy a’magam emberségéből elélhetek; miért valamint most dicséretes dolgoknál egyebet főispáni helyettesünkről nem mondhatok, úgy ha elnökösködése a’ megye tetszését nem bírná, az olvasó közönséget meg hazudtolni semmi áron sem fognám ! — Tisztelt helyettesünk nov. 7-től 17-ig mulatott köztünk, mind a’ gyűlésen, mind a’ törvényszéken bölcsen finom tapintattal vivén az elnökletet. Vannak elnökök, kik holmi jogocskák miatt örökös czívódásban élnek a’ RRel; ő mlga tiszteletben tartja a’ mi jogainkat, mi az övéit, és béke uralkodik közöttünk; — vannak elnökök, kik nagyon erőtetik a’dolgot, ha ínyök szerint nincs, — ő mlga a’ többségnek akkor is hódol, ha az meggyőződése ellen határoz, és tisztelet uralkodik közöttünk; vannak ollyan elnökök, kik saját véleményöket elhallgatva a’ végzést csak szárazon mondják ki, — ő maga csaknem minden végzésnél kimondja saját nézeteit, gyakran uj okokkal támogatván azt, és szeretet uralkodik közöttünk. Uraim! keveset mondok, ha állítom, hogy a’Solgos ur közmegelégedését vítta ki a’ BRnek. Ő elragadott bennünket, pedig azokat elragadni, kik Radvánszky és Beniczky szellemdús elnökösködéseit megszokták , nem a’ legkönnyebb feladat. — A’ polgári pályán kívül szinte köztiszteletünk tárgyává lön ő maga; a’ naponkint adott férfi-és hölgy-estvélyeken tanúi valánk nyájas fesztelen társalgásának, nemes szenvedélyének, mellyel a’ hangászat iránt viseltetik. Elutazása napjának fájdalommal néztünk elébe. Folyó hó 16-kán Radvánszky Által vezérlete alatt, ki érzéseinket igen ékesen, igen szivrehatólag tolmácsoló , azon forró kívánsággal vettünk búcsút a’ jeles embertől, a’ buzgó honfitól, a’ kitűnő elnök *) Kötelességünknek véljük megjegyezni, hogy az érdeklett „Figyelmeztetésre"-re Irinyi János úrtól is van „Févilágositás“ czimű felelet kezeink között, mellynek közlését azonban tárgyhalmaz és helyszűke miatt kénytelenek valánk a’jövő számra halasztani. — Szerk. *) Épen most hallom, hogy Zólyom városában már vagy 12 éve nem volt restauratio : nem csoda, ha az utak restauratiója is illy sokára haladt. — R. G. 191* 843 *) Bizony , ha e’ kérdésbe bocsátkoznék az országgyűlés, úgy a’városok ismét csak úgy maradóinak, mint a’ hogy vannak. Szerk.