Pesti Hirlap, 1842. december (200-208. szám)

1842-12-01 / 200. szám

tol, kihez nem a’ tartozó tisztelet tág kötelé­kei, hanem a’ valódi szeretet szoros lánczai csatolnak, bár a’ gondviselés ismét minél elő­bb hoz­ná mi közénk! — Révay Gusztáv. Sopronból, nov. 24. F.hó 21-én Kis-Martonban tartott tisztválasztáson megyénk tisztikara követke­zőleg alakult. Első alispán Rohonczy Ignácz (1682 szavazó közt 218 szó többséggel) , másod al­ispán általános felkiáltással Káldy József. Aljegy­zői hivatal u. m.: Simon N. János főjegyző, Tar Já­nos 1-fő, Roth Sándor 2-ik aljegyzők, és a’levél­­tárnok Thalabér István elnökileg megerősittetett; fő­ügyész Lampérth Imre, al Bognár Lajos; főpénztár­­nok Pethe Bálint, al Takács István; számvevő Si­­monyi István. A’ soproni felső járárásban: fősz.biró Tóth Bálint; alsz.birák: Tóth Samu, Kutrovics An­tal , Szentgyörgyi Horváth László és Lukynich Mi­hály (1071 szavazó közt 225 szó többséggel); esküi­tek: Szabó János, Trimmel András, ifj. Füzy Lász­ló , Rohrer József; biztos Szüli András. Soproni alsó járásban: fősz.biró Tőttősy Mihály; aisz birák: Kéry Péter, Radó Dániel, Kollár Ferencz; esküi­tek: Takács Sándor, Zalka Mihály, Nagy Ignácz; biztos Kéry Pál. Répcze­melléki járásban: fősz.­biró Csontos István; alsz.birák: Sághy Dániel, Fe­jér Ferencz; esküttek: Hajas Gábor, Fodor Pál- Nagy János ; biztos Szarka Lajos. Rábaközi felső járásban: fősz.biró Badicz Endre; alsz.biró Döry Ádám; esküttek: Nagy Zsigmond , Chapó Imre; biz­tosok: Füzy László, Nagy Károly. Rábaközi alsó já­rásban: fősz.biró Döry Antal, alsz.biró Csupor Gá­bor ; esküttek: Chapó József, Pogány Imre; biztos Horváth Zsigmond;­ tiszteletbeli aljegyzők: gr. Csá­­ky Béla, Simon Samu, Dallos József (egyszersmind pertárnok), gr. Niczky Lajos, Ihász Rudolf, Nagy Miklós; tiszteletbeli alügyészek: Jugovics Lázár, Kiss Lajos, Szarka Károly, Baranyai Ferencz, Horváth Károly, Lukynich Pál, Simonyák Antal. — F. hó 22 -én és 23-kán a’közgyűlés Sopronban foly­tattatok, az újonnan választott tisztviselők hivata­laikban eskü­ letétellel beiktattattak, főispán ő her­­czegségének a’ tisztválasztáson kitüntetett, valóban eléggé nem bámulható béketűréseért ’s kegyeiért kö­szönőlevél határoztatott; — ’s végre olvastatott ő herczegségének levele, mellynélfogva az 1843-ki évi évnegyedes közgyűléseket januarius 16, április 24, jul. 24 és oct. 30-kán, a’ törvényszéki közgyű­léseket pedig mart. 13, jun. 19, sept. 11 és decemb. 11-ik napjain rendeld megtartatni. — S­tett­ner L. Kolozsból. Kolozsvár, nov. 9. Közgyű­lésünk másod napján azon választmány,melly a’ ma­gánosok kérelmeinek vizsgálatára első napon ne­veztetett, jelentését megtette; tárgyai közül ezek kiemelendők: 1) Gyalu helységének nemes és nem­nemes birtokosai panaszt tevén aziránt, hogy a’ Szamos vize telkeiket ’s házaikat elmossa, ’s ember­élet is veszélyben forog, kérek a’ R­et,hogy az en­nek megvizsgálására kirendelt bizottmányt a’ vizro­­ham meggátlásának eszközlésére kellő sietséggel utasittatni méltóztassanak; mire a’ bizottmány tagjai közé még a’ lelkes gr. M­i­k­e­s János és szolga­­biró Gyar­mat­hy Sándor soroztatván, a’ megye ővei nemeslelküleg elhatározók, hogy, miután a’ vízveszély meggátlása, nemcsak a’ kérelmesek, ha­nem az egész helység erejét is felűlmúlja, ennek eszközlésére az egész járás segédkezet nyújtson, ’s anyagok adására az ott birtokos gr Bánffy és gr. Esterházy család megyeileg felszóllittatott, a’ bizottmány pedig a’ fentebbiek gyors teljesítésére utasittatott. Mi meg vagyunk győződve, hogy gr. Mikes János hathatós közremunkálását az évek­­ óta segélyért kiállóknak hálakönyei fogják jutal­mazni. ( 2) Mivel épen Gyaluról szólunk , halljunk egy ottani történetet, melly közgyűlésünk tárgyává emelkedett. Megyénk táblabirája Sz­él József bizonyítványt ad — mellynek azonban semmi dátuma nincs — hogy az ottani helvét hitvallású papnál a’ gr. B — családnak egy kötelezvényét látta, miszerint ez az ottani egyháznak 800 sial adós , ’s abban érintetik az is, mintha a’ lelkész azt az egyháztól elsajátítani kívánván, az egyháznak tudtára adni nem akarná. Ezen bizonyítvány nyomán — mellyben a’ lelkész neve is N. N. betűvel volt ki­téve , ’s mellynek szélére a’ név csak később íratott oda — az egyház tagjai a’ papot törvényszéke előtt bevádolják, ’s ez nem késik nyomozó biztosokat ren­delni , kik is 17 napig tartó munkálkodás alatt min­den módon igyekeznek a’ kötelező lételét kinyomoz­ni , régi számadásokat hánynak fel, az illető világi gondnokokat fölszólítják; de a’ levél letézése iránt mi sem jő ki, ’s végül a’ bevádolt lelkész a’ papi­szék által fölmüntetik. Ezen körülményt világositó­­lag említenünk kell, mikép a’ gazdag B . csa­lád , melly ezen egyházat annyi jótéteménynyel hal­mozta, nem szorult arra, hogy kötelezvényt adjon, mert a’ segélyt rögtön szokta a’ nemes czélra meg­adni. Már most a’megsértett, meggyalázott lelkész, kinek hiveivel­ békés viszonyait ama’ bizonyítványt adó­­biró olly lelketlenül megzavará , a’ bűnös tett­nek kinyomozását kérte, ’s hogy a’ zavart okozó egyed a’ táblabiróságtól, mellyel olly törvénytelenül­­ visszaélt, fosztassék meg. Ifj. Pataki József pártolá a’ bizottmányi véleményt, miszerint nyomo­zás javasoltatott; pártolá pedig azon okból, mert itt a’ magánysérelmen kivül közbotrány forog fen, mi­nek következtében ha nyomozás útján, mit a’ megye elrendelend, a’ hamis bizonyitvány napfényre lő, a’ bűntettes, mint ki hite ellenére adott hamis bizonyít­ványt, a’ megrendelendő közkereset utján díszes táblabirói hivatalától megfosztandó. Emelkedtek szó­zatok, az állítólagos bűntettes mellett azt nyilvánítók, miszerint ő mint nemesember nem fog köteleztetni arra,hogy a’ nyomozó bizottmány előtt megjelenjen; de Kovács Lajos és gr.Tel­eki Domo­kos hat­hatós nyilatkozatai a’ nyomozást kivivák, mellynek elrendelése a’ tisztségre bízatott. ( 3) Ezután a’ táb­­labirákká lenni kívánók névsora ’s a’ bizottmány­nak azok iránti véleménye olvastatott fel. Mielőtt e’ tárgyba ereszkednénk,említenünk kell, hogy Erdély­ben a’ táblabirák — jurati assessores—a’ generalis, partialis és filialis törvényszékekbe, habár választ­va nem valának is, szabadot­ bemehetnek, ’s eldön­tő szavazattal bírnak a’ megválasztott túrákkal e­­gyütt; minek nyomán sokszor megesik, hogy a’ per­újítás menedéke előtt hozott ítélet, a’ begyűjtött táb­labirák által, gyakran változás alá jő; miért is e’ törvény megváltoztatása követeinknek utasításul ada­tott , ollyformán, hogy a’ megye táblabirói bemehes­senek ugyan ezután is a’ törvényszékekbe, de el­döntő szózatuk csak a’ választott bíráknak legyen. Illy nevezetes joggal bírván az erdélyi táblabirák, vá­lasztásuk és bevételűk komoly megfontolást igényel. Azonban még egyet szinte feledék : a’ megyei gyű­léseknek nem csak a’ táblabirák tagjai, hanem min­den azon megyében birtokos nemesember, kik ta­nácskozási és választási joggal birnak ugyan, de táblabirói joggal, mig azoknak be nem vétetnek, nem. Szóba jött tehát most, mikint gyakran megesik, hogy lehetnek és vannak is ollyanok, kik bizonyit­­ványnyal nem tanúsíthatják ugyan táblabiróságra a kapacitásukat, de magányszorgalom és tanulmány által a’ megkívántat’ qualificatiót sajátukká tették, ezeket tehát csupán formalitás miatt előmenetelüktől elzárni nem lehet. Az indítvány czélszerűnek talál­tatván , a’ megye elhatározó, hogy illy egyedek egy bizottmány által vizsgáltassanak meg, ’s miután mind szóbeli, mind írásbeli gyakoroltságukat a’ bizottmány elegendőnek találta, táblabiráknak vé­tessenek föl. Ezen gyakorlat Kolozs megyében több phasisokon ment által; a’ vizsgálat hol gyakorlatban volt, hol eltöröltetett, ’s most az indítvány nyomán ismét visszaállittatott. — Nov. 10-kén Marosszéknek Erdélyben sok zajt ütött körlevele került szőnyeg­re *), ’s lelkes szózatok emelkedtek a’ körlevélbe­­ni kívánat ellen. Emlik­etett, mikint a’ körlevél ma­gával a’ szék eddigi nyilvánításaival, miket ország­gyűlésen tőn, rokonnemít, ’s igy a’megye évei előtt váratlan nem lehete. Azonban ha csak Maros­szék körére határoztatnék azon elv, mit pártol, ha csak Marosszék tagjai közt léteznék azon meggyőző­dés, miszerint az úrbéri tárgyakat — mellyekre néz­ve a’ kiszemelőleges munkálkodást czélra vezetőnek nem látják — hazánk ősi alkotmányával megegyező úrbér készítése végett a’ rendszeres bizottmánynak véli átadatni; ha—mondok—ezen hit nem futná át ha­talmasan több megyéknek az emberiség kiáltó szó­zatára figyelni nem akaró tömegét, úgy legfelebb szánalom vonulna el ajkainkon körlevele fölött; de máskint van a’ dolog, mert az eszme több törvény­­hatóságokban kisebb-nagyobb árnyéklattal rokon­szenvre talált.........Boldog isten! ősi törvény és urbér, hogy folyhat ez utolsó az elsőből, a’ megkö­­­vesült aristocratai jogon nem hiusul e meg az ur­­jbéres égrekiáltó igazsága? vagy tán kegyelem-mor­­­zsalékkal lehet e még most is palliativázni az embe­­­riségnek szükséggé növekedett szózatát? Rész szá­moló az, kinél a’számolás eszméje csak a’ fenye­gető körülmény bizonyos bekövetkezésével merül fel, ’s milly helyesen érinté az arbér bajnoka, gr. Teleki Domokos, midőn mi felülről mindent kö­vetelünk , aláfelé igazságosak lenni nem akarunk ! talán csak nem várunk — b. Kemény Zsigmond szavakint egy más nemzetnék­ körülményt — hol 24 óra alatt vészteljesen eszközöltetett az, mit 200 év békés munkálatának kellett volna előre készíteni. Igazán, m­i felette szeretjük az országgyűlésen az úrbéri tárgyakban és közmunkákban, hű, pontos és rögtöni eljárást, a’ „compelle intrare“ módot az em­beriség jogában nagyra becsüljük. Nálunk a’ kor­kérdésekben , mellyektől hidegen fordul el a’ privi­legizált osztály igen nagy része, hatalmas tényezők lesznek a’ szász nemzet és városok követei, ’s üdv nekik ’s minden lelkeseknek az emberiség és haza nevében!. . . . Azonban messze távozónk a’ nézetek terén ; említenünk kell, hogy Marosszék körlevelé­vel szemben, melly szerint a’ törvényhozási eljárás székilig hibáztatik,mind a’ tény, mind az elv kifejté­se mellett, a’törvényhatóságokhoz küldendő ellen­körlevél határoztatott; a’megtalálószék pedig, illő felfejtés mellett, körlevelében érintett elvétől f­elállás­ra szállíttatott fel.........Említenünk kell végül azt, hogy a’ hamisbizonyitvány-adásról vádolt Sz. Jó­zsef, bűntettét megvallá, miszerint ittason, látott a’ panaszló lelkész asztalán a’ gr. Bánffy család­nak egy irományát, melly 800 tégláról szólott, ’s ő aztvig kedvében forintnak nézvén, úgy eredett itt bi­zonyítványa, miért bocsánatot kért. Fölhozatott to­vábbá az illető szolgabiró által az is, hogy az emlí­tett­­biró, mint több más tetteiből is látszik, kissé el­mebeteg , főleg másodszori házassága után, ’s igy mind ön vallomása szerint, mind a’ nyomozás utján bebizonyítandó büntette illy körülmények közt bün­­tenyitőkeresetet nem vonhat maga után, hanem mint hite ellen hibázó táblabirói rangjától fosztassék meg. Mire jogosítva is látta a’ megyét ifj. Pat­aki József azon okból, mert egy táblabiróság a’ ren­des hivatal körébe nem tartozik, mellyre nézve a’ törvény hasonló esetekben különböző eljárást ren­delt , a’ melly testület tehát táblabirónak tette , az hibája bebizonyultával tisztétől meg is foszthatja. Kovács Lajos ez ellen azt hozá fel, hogy több rendetlenségek kikerülése tekintetéből is a’ megyei közgyűlés bírói eljárást nem gyakorolhat; mit a’ gyűlés elfogadván, a’ bűntettes elleni nyomozás vég­rehajtatni, és a’bűn kivilágositása esetére , ellene a’ közkereset megindittatni elrendeltetett; addig is pedig, megismert bűne nyomán, a’ táblabiróságtól felfüggesztetett. Még holnap is lesz gyűlésünk, ha érdekes tárgya leend, tudatni fogjuk. — —­­ — nyilatkozat. (Nyitrából.) Alulirt több oldal­ról­ gyanúsítások elhárítása végett ezennel kinyilat­koztatom , hogy a’ P. Hirlap 179-ik számában kijött ’s t. Nyitra megye f. évi augustusi közgyűlésének eseményeit közlött­­ jegyű levélnek írója nem va­gyok *). Pesten, november 23-án 1842. — Vidlicz­­kay József, h. ügyvéd. Válasz Munkácsról. (Vége.) A’ másik ese­­ményt Gilly elménezkedő bevezetéssel adja álarezos ur: ,,Ha a’ pesti ipar­műkiállitásba az igazság­szolgáltatásból lehetne pályaműveket küldeni, ez bi­zony nem kisebb dicsőséget aratna, mint a’ munká­csi vasgyár művei.“ — Ej et anonymus ir ! hát még a’ munkácsi vasgyár és ennek műipari előmenetele is szálka ön szemében?— Hiszen ha ön jó hazafi,— ha meleg keblű beregi polgár volna, akkor önnek e’ vasgyár virágzásán, melly hosszas fáradozások és nem csekély pénzbeli áldozatok eredménye, — ’s azon, hogy az első magyar műkiállitásnál, Vég-Be­­reg vármegye és az ennek kebelében fekvő vas­gyár nem utolsó kitüntetésben részesült, csak örül­ni lehetne. — De ön elménczkedik! — Pedig higye el, hogy illy értelemben, ön arathatna főleg dicső­séget a’ rágalmazás mesterművével ! ’s ennek emlék jeleül------homlokára bélyeget, minőt az illy nemű müvekre. Werbőczy Il ik r. 16 ik czime szerint, már a’ hajdankor kiszabott. — Magát az eseményt illető ferde előadása anonymus urnak ezekben köz­pontosul: „Egy faluban templomünnep volt;—a’ nép mulatott kicsapongás nélkül; — azonban mint egy daemon megjelenik köztök egyik uradalmi ügyvédnek hajdúja; — gőgösen polkát parancsol,— és folyvást csak ezt; — a’ legénység utólj­á­­ra sokallani kezdi az ismeretlen táncz­­nemet; — de a’ hajdú rúg vág; — ezért ebrúdon kivettetik; — a’ dolog a’ hajdú ura elibe kerül; — ez poroszlókat küld a’ helységbe, — néhány le­gényt befogat; — amúgy muszkásan láncz­­ra veret, — ’s a’ másik fél tanúit ki nem hallgatva, hármat két oldalról jól felrágat; — de a’ zavarok o­k­a, a’hajdú, büntetlenül marad; — sőt egy legény is megmenekült a’ bottól, mint mond­ják, bizonyos font czukor és kávé következtében.“ — Gyalázatos esemény! ha igy állana, — mellynek ellenében, mindenek előtt azon észrevételt kell ten­nem , hogy ha már az anonymus rágalmazó saját gyáva személyét álarcz alá rejteni nem szégyenlette, — miért nem nevezett meg legalább engem, kit, mint a’ bíráskodásban eljárót, vádja egyenesen és kire­­kesztőleg illethet? — Talán kímélésből? — Köszö­nöm szives jó akaratját; — de én úgy vélekedem, hogy ha az általa hirdetett erkölcsi förtelmes bűn hozzám férhetne, — ha tettem méltó lenne arra, hogy miatta a’ nyilvánosságnak átadva, a’ közvélemény itélőszéke előtt bűnhődjem, akkor igénytelen sze­mélyem kiméltetését, akkor nevem titokban tartását nem érdemelhetném. — De minden esetre kímélést érdemlettek volna becsületöket szerető két tiszt­társaim, kiket álarezos uz „egyik uradalmi ügyvéd“ általános kifejezésével a’ legméltatla­*) Ez a’ szerkesztőség részéről is egész positivitással bizonyitta­” tik. — Szerk. *) Marosszék t. i. oct. 10-kén tartott közgyűlésében körlevelet intézett Erdély törvényhatóságaihoz, mellyben rászaltatván­­ a’törvényhozás eljárása az úrbéri tárgyakban, inditványoz­­tatik , hogy az urbérrel összekötött minden tárgyak, és igy azok is, mellyek az országgyűlés által kiszemeltettek, adas­sanak vissza a’rendszeres országos választmánynak, melly az urbért és ezzel rokon tárgyakat összesen ’s egész kiter­jedésben—junctim — egy az alkotmánynyal összeférő terv­be foglalja, azaz: az urbért örök időkre, vagy legalább igen sokára eltemesse. — Szer­­ 846

Next