Pesti Hirlap, 1842. december (200-208. szám)
1842-12-01 / 200. szám
tol, kihez nem a’ tartozó tisztelet tág kötelékei, hanem a’ valódi szeretet szoros lánczai csatolnak, bár a’ gondviselés ismét minél előbb hozná mi közénk! — Révay Gusztáv. Sopronból, nov. 24. F.hó 21-én Kis-Martonban tartott tisztválasztáson megyénk tisztikara következőleg alakult. Első alispán Rohonczy Ignácz (1682 szavazó közt 218 szó többséggel) , másod alispán általános felkiáltással Káldy József. Aljegyzői hivatal u. m.: Simon N. János főjegyző, Tar János 1-fő, Roth Sándor 2-ik aljegyzők, és a’levéltárnok Thalabér István elnökileg megerősittetett; főügyész Lampérth Imre, al Bognár Lajos; főpénztárnok Pethe Bálint, al Takács István; számvevő Simonyi István. A’ soproni felső járárásban: fősz.biró Tóth Bálint; alsz.birák: Tóth Samu, Kutrovics Antal , Szentgyörgyi Horváth László és Lukynich Mihály (1071 szavazó közt 225 szó többséggel); esküitek: Szabó János, Trimmel András, ifj. Füzy László , Rohrer József; biztos Szüli András. Soproni alsó járásban: fősz.biró Tőttősy Mihály; aisz birák: Kéry Péter, Radó Dániel, Kollár Ferencz; esküitek: Takács Sándor, Zalka Mihály, Nagy Ignácz; biztos Kéry Pál. Répczemelléki járásban: fősz.biró Csontos István; alsz.birák: Sághy Dániel, Fejér Ferencz; esküttek: Hajas Gábor, Fodor Pál- Nagy János ; biztos Szarka Lajos. Rábaközi felső járásban: fősz.biró Badicz Endre; alsz.biró Döry Ádám; esküttek: Nagy Zsigmond , Chapó Imre; biztosok: Füzy László, Nagy Károly. Rábaközi alsó járásban: fősz.biró Döry Antal, alsz.biró Csupor Gábor ; esküttek: Chapó József, Pogány Imre; biztos Horváth Zsigmond; tiszteletbeli aljegyzők: gr. Csáky Béla, Simon Samu, Dallos József (egyszersmind pertárnok), gr. Niczky Lajos, Ihász Rudolf, Nagy Miklós; tiszteletbeli alügyészek: Jugovics Lázár, Kiss Lajos, Szarka Károly, Baranyai Ferencz, Horváth Károly, Lukynich Pál, Simonyák Antal. — F. hó 22 -én és 23-kán a’közgyűlés Sopronban folytattatok, az újonnan választott tisztviselők hivatalaikban eskü letétellel beiktattattak, főispán ő herczegségének a’ tisztválasztáson kitüntetett, valóban eléggé nem bámulható béketűréseért ’s kegyeiért köszönőlevél határoztatott; — ’s végre olvastatott ő herczegségének levele, mellynélfogva az 1843-ki évi évnegyedes közgyűléseket januarius 16, április 24, jul. 24 és oct. 30-kán, a’ törvényszéki közgyűléseket pedig mart. 13, jun. 19, sept. 11 és decemb. 11-ik napjain rendeld megtartatni. — Stettner L. Kolozsból. Kolozsvár, nov. 9. Közgyűlésünk másod napján azon választmány,melly a’ magánosok kérelmeinek vizsgálatára első napon neveztetett, jelentését megtette; tárgyai közül ezek kiemelendők: 1) Gyalu helységének nemes és nemnemes birtokosai panaszt tevén aziránt, hogy a’ Szamos vize telkeiket ’s házaikat elmossa, ’s emberélet is veszélyben forog, kérek a’ Ret,hogy az ennek megvizsgálására kirendelt bizottmányt a’ vizroham meggátlásának eszközlésére kellő sietséggel utasittatni méltóztassanak; mire a’ bizottmány tagjai közé még a’ lelkes gr. Mikes János és szolgabiró Gyarmathy Sándor soroztatván, a’ megye ővei nemeslelküleg elhatározók, hogy, miután a’ vízveszély meggátlása, nemcsak a’ kérelmesek, hanem az egész helység erejét is felűlmúlja, ennek eszközlésére az egész járás segédkezet nyújtson, ’s anyagok adására az ott birtokos gr Bánffy és gr. Esterházy család megyeileg felszóllittatott, a’ bizottmány pedig a’ fentebbiek gyors teljesítésére utasittatott. Mi meg vagyunk győződve, hogy gr. Mikes János hathatós közremunkálását az évek óta segélyért kiállóknak hálakönyei fogják jutalmazni. ( 2) Mivel épen Gyaluról szólunk , halljunk egy ottani történetet, melly közgyűlésünk tárgyává emelkedett. Megyénk táblabirája Szél József bizonyítványt ad — mellynek azonban semmi dátuma nincs — hogy az ottani helvét hitvallású papnál a’ gr. B — családnak egy kötelezvényét látta, miszerint ez az ottani egyháznak 800 sial adós , ’s abban érintetik az is, mintha a’ lelkész azt az egyháztól elsajátítani kívánván, az egyháznak tudtára adni nem akarná. Ezen bizonyítvány nyomán — mellyben a’ lelkész neve is N. N. betűvel volt kitéve , ’s mellynek szélére a’ név csak később íratott oda — az egyház tagjai a’ papot törvényszéke előtt bevádolják, ’s ez nem késik nyomozó biztosokat rendelni , kik is 17 napig tartó munkálkodás alatt minden módon igyekeznek a’ kötelező lételét kinyomozni , régi számadásokat hánynak fel, az illető világi gondnokokat fölszólítják; de a’ levél letézése iránt mi sem jő ki, ’s végül a’ bevádolt lelkész a’ papiszék által fölmüntetik. Ezen körülményt világositólag említenünk kell, mikép a’ gazdag B . család , melly ezen egyházat annyi jótéteménynyel halmozta, nem szorult arra, hogy kötelezvényt adjon, mert a’ segélyt rögtön szokta a’ nemes czélra megadni. Már most a’megsértett, meggyalázott lelkész, kinek hiveivel békés viszonyait ama’ bizonyítványt adóbiró olly lelketlenül megzavará , a’ bűnös tettnek kinyomozását kérte, ’s hogy a’ zavart okozó egyed a’ táblabiróságtól, mellyel olly törvénytelenül visszaélt, fosztassék meg. Ifj. Pataki József pártolá a’ bizottmányi véleményt, miszerint nyomozás javasoltatott; pártolá pedig azon okból, mert itt a’ magánysérelmen kivül közbotrány forog fen, minek következtében ha nyomozás útján, mit a’ megye elrendelend, a’ hamis bizonyitvány napfényre lő, a’ bűntettes, mint ki hite ellenére adott hamis bizonyítványt, a’ megrendelendő közkereset utján díszes táblabirói hivatalától megfosztandó. Emelkedtek szózatok, az állítólagos bűntettes mellett azt nyilvánítók, miszerint ő mint nemesember nem fog köteleztetni arra,hogy a’ nyomozó bizottmány előtt megjelenjen; de Kovács Lajos és gr.Teleki Domokos hathatós nyilatkozatai a’ nyomozást kivivák, mellynek elrendelése a’ tisztségre bízatott. ( 3) Ezután a’ táblabirákká lenni kívánók névsora ’s a’ bizottmánynak azok iránti véleménye olvastatott fel. Mielőtt e’ tárgyba ereszkednénk,említenünk kell, hogy Erdélyben a’ táblabirák — jurati assessores—a’ generalis, partialis és filialis törvényszékekbe, habár választva nem valának is, szabadot bemehetnek, ’s eldöntő szavazattal bírnak a’ megválasztott túrákkal együtt; minek nyomán sokszor megesik, hogy a’ perújítás menedéke előtt hozott ítélet, a’ begyűjtött táblabirák által, gyakran változás alá jő; miért is e’ törvény megváltoztatása követeinknek utasításul adatott , ollyformán, hogy a’ megye táblabirói bemehessenek ugyan ezután is a’ törvényszékekbe, de eldöntő szózatuk csak a’ választott bíráknak legyen. Illy nevezetes joggal bírván az erdélyi táblabirák, választásuk és bevételűk komoly megfontolást igényel. Azonban még egyet szinte feledék : a’ megyei gyűléseknek nem csak a’ táblabirák tagjai, hanem minden azon megyében birtokos nemesember, kik tanácskozási és választási joggal birnak ugyan, de táblabirói joggal, mig azoknak be nem vétetnek, nem. Szóba jött tehát most, mikint gyakran megesik, hogy lehetnek és vannak is ollyanok, kik bizonyitványnyal nem tanúsíthatják ugyan táblabiróságra a kapacitásukat, de magányszorgalom és tanulmány által a’ megkívántat’ qualificatiót sajátukká tették, ezeket tehát csupán formalitás miatt előmenetelüktől elzárni nem lehet. Az indítvány czélszerűnek találtatván , a’ megye elhatározó, hogy illy egyedek egy bizottmány által vizsgáltassanak meg, ’s miután mind szóbeli, mind írásbeli gyakoroltságukat a’ bizottmány elegendőnek találta, táblabiráknak vétessenek föl. Ezen gyakorlat Kolozs megyében több phasisokon ment által; a’ vizsgálat hol gyakorlatban volt, hol eltöröltetett, ’s most az indítvány nyomán ismét visszaállittatott. — Nov. 10-kén Marosszéknek Erdélyben sok zajt ütött körlevele került szőnyegre *), ’s lelkes szózatok emelkedtek a’ körlevélbeni kívánat ellen. Emliketett, mikint a’ körlevél magával a’ szék eddigi nyilvánításaival, miket országgyűlésen tőn, rokonnemít, ’s igy a’megye évei előtt váratlan nem lehete. Azonban ha csak Marosszék körére határoztatnék azon elv, mit pártol, ha csak Marosszék tagjai közt léteznék azon meggyőződés, miszerint az úrbéri tárgyakat — mellyekre nézve a’ kiszemelőleges munkálkodást czélra vezetőnek nem látják — hazánk ősi alkotmányával megegyező úrbér készítése végett a’ rendszeres bizottmánynak véli átadatni; ha—mondok—ezen hit nem futná át hatalmasan több megyéknek az emberiség kiáltó szózatára figyelni nem akaró tömegét, úgy legfelebb szánalom vonulna el ajkainkon körlevele fölött; de máskint van a’ dolog, mert az eszme több törvényhatóságokban kisebb-nagyobb árnyéklattal rokonszenvre talált.........Boldog isten! ősi törvény és urbér, hogy folyhat ez utolsó az elsőből, a’ megkövesült aristocratai jogon nem hiusul e meg az urjbéres égrekiáltó igazsága? vagy tán kegyelem-morzsalékkal lehet e még most is palliativázni az emberiségnek szükséggé növekedett szózatát? Rész számoló az, kinél a’számolás eszméje csak a’ fenyegető körülmény bizonyos bekövetkezésével merül fel, ’s milly helyesen érinté az arbér bajnoka, gr. Teleki Domokos, midőn mi felülről mindent követelünk , aláfelé igazságosak lenni nem akarunk ! talán csak nem várunk — b. Kemény Zsigmond szavakint egy más nemzetnék körülményt — hol 24 óra alatt vészteljesen eszközöltetett az, mit 200 év békés munkálatának kellett volna előre készíteni. Igazán, mi felette szeretjük az országgyűlésen az úrbéri tárgyakban és közmunkákban, hű, pontos és rögtöni eljárást, a’ „compelle intrare“ módot az emberiség jogában nagyra becsüljük. Nálunk a’ korkérdésekben , mellyektől hidegen fordul el a’ privilegizált osztály igen nagy része, hatalmas tényezők lesznek a’ szász nemzet és városok követei, ’s üdv nekik ’s minden lelkeseknek az emberiség és haza nevében!. . . . Azonban messze távozónk a’ nézetek terén ; említenünk kell, hogy Marosszék körlevelével szemben, melly szerint a’ törvényhozási eljárás székilig hibáztatik,mind a’ tény, mind az elv kifejtése mellett, a’törvényhatóságokhoz küldendő ellenkörlevél határoztatott; a’megtalálószék pedig, illő felfejtés mellett, körlevelében érintett elvétől felállásra szállíttatott fel.........Említenünk kell végül azt, hogy a’ hamisbizonyitvány-adásról vádolt Sz. József, bűntettét megvallá, miszerint ittason, látott a’ panaszló lelkész asztalán a’ gr. Bánffy családnak egy irományát, melly 800 tégláról szólott, ’s ő aztvig kedvében forintnak nézvén, úgy eredett itt bizonyítványa, miért bocsánatot kért. Fölhozatott továbbá az illető szolgabiró által az is, hogy az említettbiró, mint több más tetteiből is látszik, kissé elmebeteg , főleg másodszori házassága után, ’s igy mind ön vallomása szerint, mind a’ nyomozás utján bebizonyítandó büntette illy körülmények közt büntenyitőkeresetet nem vonhat maga után, hanem mint hite ellen hibázó táblabirói rangjától fosztassék meg. Mire jogosítva is látta a’ megyét ifj. Pataki József azon okból, mert egy táblabiróság a’ rendes hivatal körébe nem tartozik, mellyre nézve a’ törvény hasonló esetekben különböző eljárást rendelt , a’ melly testület tehát táblabirónak tette , az hibája bebizonyultával tisztétől meg is foszthatja. Kovács Lajos ez ellen azt hozá fel, hogy több rendetlenségek kikerülése tekintetéből is a’ megyei közgyűlés bírói eljárást nem gyakorolhat; mit a’ gyűlés elfogadván, a’ bűntettes elleni nyomozás végrehajtatni, és a’bűn kivilágositása esetére , ellene a’ közkereset megindittatni elrendeltetett; addig is pedig, megismert bűne nyomán, a’ táblabiróságtól felfüggesztetett. Még holnap is lesz gyűlésünk, ha érdekes tárgya leend, tudatni fogjuk. — — — nyilatkozat. (Nyitrából.) Alulirt több oldalról gyanúsítások elhárítása végett ezennel kinyilatkoztatom , hogy a’ P. Hirlap 179-ik számában kijött ’s t. Nyitra megye f. évi augustusi közgyűlésének eseményeit közlött jegyű levélnek írója nem vagyok *). Pesten, november 23-án 1842. — Vidliczkay József, h. ügyvéd. Válasz Munkácsról. (Vége.) A’ másik eseményt Gilly elménezkedő bevezetéssel adja álarezos ur: ,,Ha a’ pesti iparműkiállitásba az igazságszolgáltatásból lehetne pályaműveket küldeni, ez bizony nem kisebb dicsőséget aratna, mint a’ munkácsi vasgyár művei.“ — Ej et anonymus ir ! hát még a’ munkácsi vasgyár és ennek műipari előmenetele is szálka ön szemében?— Hiszen ha ön jó hazafi,— ha meleg keblű beregi polgár volna, akkor önnek e’ vasgyár virágzásán, melly hosszas fáradozások és nem csekély pénzbeli áldozatok eredménye, — ’s azon, hogy az első magyar műkiállitásnál, Vég-Bereg vármegye és az ennek kebelében fekvő vasgyár nem utolsó kitüntetésben részesült, csak örülni lehetne. — De ön elménczkedik! — Pedig higye el, hogy illy értelemben, ön arathatna főleg dicsőséget a’ rágalmazás mesterművével ! ’s ennek emlék jeleül------homlokára bélyeget, minőt az illy nemű müvekre. Werbőczy Il ik r. 16 ik czime szerint, már a’ hajdankor kiszabott. — Magát az eseményt illető ferde előadása anonymus urnak ezekben központosul: „Egy faluban templomünnep volt;—a’ nép mulatott kicsapongás nélkül; — azonban mint egy daemon megjelenik köztök egyik uradalmi ügyvédnek hajdúja; — gőgösen polkát parancsol,— és folyvást csak ezt; — a’ legénység utóljára sokallani kezdi az ismeretlen táncznemet; — de a’ hajdú rúg vág; — ezért ebrúdon kivettetik; — a’ dolog a’ hajdú ura elibe kerül; — ez poroszlókat küld a’ helységbe, — néhány legényt befogat; — amúgy muszkásan lánczra veret, — ’s a’ másik fél tanúit ki nem hallgatva, hármat két oldalról jól felrágat; — de a’ zavarok oka, a’hajdú, büntetlenül marad; — sőt egy legény is megmenekült a’ bottól, mint mondják, bizonyos font czukor és kávé következtében.“ — Gyalázatos esemény! ha igy állana, — mellynek ellenében, mindenek előtt azon észrevételt kell tennem , hogy ha már az anonymus rágalmazó saját gyáva személyét álarcz alá rejteni nem szégyenlette, — miért nem nevezett meg legalább engem, kit, mint a’ bíráskodásban eljárót, vádja egyenesen és kirekesztőleg illethet? — Talán kímélésből? — Köszönöm szives jó akaratját; — de én úgy vélekedem, hogy ha az általa hirdetett erkölcsi förtelmes bűn hozzám férhetne, — ha tettem méltó lenne arra, hogy miatta a’ nyilvánosságnak átadva, a’ közvélemény itélőszéke előtt bűnhődjem, akkor igénytelen személyem kiméltetését, akkor nevem titokban tartását nem érdemelhetném. — De minden esetre kímélést érdemlettek volna becsületöket szerető két tiszttársaim, kiket álarezos uz „egyik uradalmi ügyvéd“ általános kifejezésével a’ legméltatla*) Ez a’ szerkesztőség részéről is egész positivitással bizonyitta” tik. — Szerk. *) Marosszék t. i. oct. 10-kén tartott közgyűlésében körlevelet intézett Erdély törvényhatóságaihoz, mellyben rászaltatván a’törvényhozás eljárása az úrbéri tárgyakban, inditványoztatik , hogy az urbérrel összekötött minden tárgyak, és igy azok is, mellyek az országgyűlés által kiszemeltettek, adassanak vissza a’rendszeres országos választmánynak, melly az urbért és ezzel rokon tárgyakat összesen ’s egész kiterjedésben—junctim — egy az alkotmánynyal összeférő tervbe foglalja, azaz: az urbért örök időkre, vagy legalább igen sokára eltemesse. — Szer 846