Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-06-01 / 252. szám

r ’ hogy az elmarasztásra voksolók száma az ellenvéleményű­­eket egygyel legalább felülhaladja. Vili. §. A’ perbe idézés harmadnapi személyes megje­lenésre irányozandó, a’bíróságnak pedig kötelességében fog állani, a’ pert a’ megjelenéstől számítandó hónap le­­folyta alatt végső ítélet által, melly minden esetre okokkal támogatva legyen, befejezni. IX. §. Az illyetén pörben az előadás, megvizsgálás , oklevelek és tanuhitelesitések ’s minden egyéb munkál­kodások teljes nyilvánossággal lesznek vezetendők; az ítéletek iránti szavazás pedig egyedül a’ birák jelenlétében zárt ajtók között fog történni. X. §. Semminemű törv. orvoslatoknak,ide értvén a’ fö­­lebbv­itelt és ellenállást, sem a’ pernek folyamata , sem végrehajtása alkalmával hely nem fog adatni, ’s a’ végre­hajtás az illető helybeli törvényhatóság által minden ha­lasztás nélkül eszközlendő lesz. XI. §. Ezen rendeletek valamint az országyülési hírla­pok szerkesztőire és illetőleg nyomtatóira, úgy kereske­­dési summákra nézve, azoknak kezeseire is terjednek. E’ fontos és érdekes, de ezen alakban már több ízben tárgyalt, ’s azért most nem részletesen kimerítve taglalt tárgyban a’ nem hosszú vitatás több szakaszokra különöz­­hető. A’ mennyiben t. i. ezen javaslat lényegében pártol­­tatott vagy elleneztetett, ’s a’sajtó egyetemes kérdésétől föl nem függesztetni határoztatott; a’ mennyiben továbbá azon kérdés vitattaték, valljon terjedelmesen motiváló vagy pedig csak a’már történtekre hivatkozó rövid üzenet kíséretében küldessék e át a’ földhez? A’ mi az elsőt illeti: igen kicsiny volt azoknak száma, kik e’ törvényt vagy általában a’ sajtó kérdésére halasztani, vagy pedig csak előző bírálat alatt megengedni kívánván, a’ dolog­ lényegében ellenkezzenek. Az ellenzés motiva­­tiójába leginkább E.­ vármegye követe bocsátkozott. Thesisül állitá föl, hogy a’ sajtó korlátozását a’ status biz­tosságának érdeke kívánja, ’s a’históriára hivatkozók, hogy a’ hol egy ideig korlátlan volt, vértől párolgó me­zőn tanulák meg a’ nemzetek a’ korlátozás szükségét. De hiszen a’ korlátok szüksége a’ törvényjavaslatban is el van ismerve, csak az a’kérdés először: kit illet az intézke­dés? másodszor: praeventiv vagy punitiv korlátok állít­tassanak e föl? — A’ sajtó körüli intézkedés a’ mennyiben törvényhozást kiván, hogy a’ fejedelem ’s ország­ot. kö­zött jus communicativum , az kétséget nem szen­ved; de a’ mennyiben a’ sajtó a’ törvényen túl terjeszke­dik , a’ végrehajtó hatalomnak reá befolyással kell bírnia. A’ mi pedig a’ megelőző ’s megtorló korlátok közti válasz­tást illeti: a’praeventiv censura inkább ajánlható mód, mert jobb ’s üdvösebb nem engedni a’ vétket, mint bün­tetni, jobb a’ magot elvetni nem hagyni, mint a’ mag csi­ráját irtogatni. Azonban igaz az is, hogy semmi sem tűri nehezebben az önkényt, mint az isteni szikra, a’gondolat. Ez önkénynek korlátául tehát a’ kormány befolyásával vá­lasztmányt kívánt nevezni, melly a’ censorok és szerkesz­tők közti viszonyokat elintézze. — így, a’ mint fölálitta­­tik, sem a’ törvényjavaslatot, sem magát az újság létesí­tését nem pártolhatván. — Ezekhez még a’ vas káp­talan hozzáadd, miképen a’ sajtótörvények nem lévén ki­fejtve, az országgyűlési újság körűli intézkedésnek is el kellene maradni, annyival inkább, mert a’ szabad újságok a’sajtószabadság legnagyobb culminatiója, ’s még azon nemzeteknél is, hol a’ sajtó szabad, annak szabadsága nem a’ hírlapoknál, hanem a’ voluminosus munkáknál kez­detett meg, különben is — a’ mint állitá — előző bírálat nélkül a’ sajtó sokáig még sehol sem állhatott fen , hazán­kat pedig illy fölszabadításra még érettnek sem tartja, ’s hivatkozók állítása bizonyításául azon tapasztalásra, hogy csak egy kicsit kezdett nálunk a’ sajtó szabadabban mozogni, már is mennyi kikeléseknek, mennyi re­­clamatióknak valánk tanúi. Szepes országgyűlési bí­rálatot kívánt az országgyűlési hírlapnak, nehogy ferde tudósítások a’ követeknek bajt ’s tán visszahívást is okozzanak. Ezeknek ellenében a’ Bt. nagy többsége, a’ szabad or­­szággy. újságoknak, ’s bennök az előző bírálat mellőzésé­nek elvét, már két országgyűlésen megvitatott, ’s a’ nem­zet képviselőinek többször ismételt végzésük által bevég­­zett ténynek tekintvén, a’ szabad sajtó mellett szóló, ’s világszerte ismeretes okok közül csak igen keveset, ’s csak futólag említettének, például, hogy a’szabad sajtó az alkotmányos életnek nélkülözhetlen postulatuma, a’ po­liticai érleltségnek, ’s a’ nemzetek kifejlődésének leghat­­hatósabb emeltyűje, ’s alkotmány és törvényes szabadság garantiai között is ollyas valami, mellynek hiányát semmi sem képes kipótolni. Szóval a’ szabad sajtó a’ nem­zetek szabadságának olly lényeges kelléke, hogy még F. vm. k. mondása szerint a’ praeventiv censura a’ várt gyümölcsöket soha és sehol sem termelte meg, ha­nem mindig csak egyoldalú czéloknak eszköze volt, addig, a’ mikint­­— vm. k. mondá, nem csak hogy nemzet szabad sajtó nélkül szabad nem lehet, de még szabad nem­zet akkor sem lehet szabad, ha a’ sajtó, bár repressiv, de igen szűk korlátok közé van szorítva. Mind­ezek azonban csak igy futólag említtettek, mert a’ tárgyalásnak az volt typusa, hogy a’ BR. midőn az országgy. szabad hírlapok­ról intézkednek, nem valami új jogot, a’sajtó szabadság jogát tudnillik, akarják kivívni, hanem egy olly jognak olly szabadságnak, melly alkotványszerűn mindig létezett, de mellynek a’ rend érdekében korlátokat eddig tör­vény nem szabott, egyenesen illy korlátokat szabja­nak , mellyek a' mindig létezett törvényes szabadság gyakorlatát biztosítsák, a’ rend érdekével párosít­sák. — És ez volt a’f­ok okok egyike, miérthogy a’ BR. az országgyűlési szabad hírlapok ügyét a’ sajtó ügyének általános tárgyalásától felfüggeszteni sem szükségesnek nem tárták, sem nem akarák; másik az volt, hogy a’ sajtó kérdése közt általában, ’s az országgyűlési hírlapok ügye között különösen, nagy különbséget is véltek felforogni, a’ mennyiben ezek nem egyebek, mint egy olly testület tanácskozásai folyamának historiographjai, mellynek a’ nyilvánosság, nem csak elméletileg nélkülözhetlen kellé­ke , hanem alkotmányszerű gyakorlatilag is törvényes at­tribútuma. Nem annyira a’ thesis támogatásáról, mint in­kább arról vala tehát szó, mikint lehessen a’ nem­zet már harmadik országgyűlésen mindig megújulva nyi­latkozó kivonatának a’ főrendeknél pártolást eszközöl­ni. Sz vm. V—től pártoltatva és­­— azon elv­ből indulva, hogy tapasztalás szerint az orsz­ágyűlési hírlapok kiadhatásának eszközlését, csak sajtó­törvények által lehetne remélem­, részint e’­végett, részint pedig minden rokon ügyek, például könyvkiadás, könyvnyomta­tás , írói jog elintézése végett választmányt kívántak kine­veztetni, annyival inkább, mivel múlt országgyűlésen a’ két tábla közti egyezkedés fonala egyenesen ott szakadt meg, hogy a’ KK. és RR. e’ tárgyban követett elveiknek,’s érzetüknek bővebb kifejtését azon alkalomra halaszták, midőn a’sajtószabadságnak az 1790: 15’s 67. értelmé­­beni elrendezéséről munkába vett t.czikke­t a’ m. főren­dekkel közleni fogják. De a’ BR. többsége a’ fentebb említett különböztetésnél fogva U— javaslata szerint ezen összekötés hibáját nem folytatandónak, hanem inkább orvoslandónak vélték, mit előre is gyanítva­­— csak oda kiváná a’ RR. figyelmét vezérleni, hogy ha választ­mány nélkül akarnának a’ RR. specialis intézkedésbe bo­csátkozni, az alkotandó törvényben bírói eljárás tekinte­tében a’szabad választás, és nyilvánosság elve feltartas­­sék. — A’ fő RR. általi elfogadás reményére nézve Bor­sod második követe részéről megjegyezteték, hogy azon három év óta, mióta a’ RR. és RR. a’ m. főrendekkel e’ tárgyban utólszor váltottak üzenetet, egy esemény jött köz­be, melly bátrabb reményre jogosít. Azóta támadt t. i. egy hírlap, mellyen szabadabb élet lélekzetei észre­vehetők. És hol van az egész körben mellyre a’ sajtó hatni képes, hol van a’ veszélyes eredmény, mellyel mindannyiszor ijesztgettenek, valahányszor a’sajtó sza­badabb mozgása szóba hozaték? A’ sajtó hatása körében a’ jóslott rémek el nem következtének, ámbár a’ politicai érlelődés szakában némelly rendetlenebb jeleneteken nem lehetett csodálkozni. — Sőt inkább a’ rémkiáltások valósu­­lása helyett azon orgánum, melly a’ KK. és RR. közepette a’ kormánynak képviselője, beköszöntő beszédében az idő­szaki sajtó üdvös hatásáról is, nyílt és méltányló vallo­mást ten. És valóban sok kérdések, ’s ép azon kérdések, mellyek a’ kir. előadásokban foglalvák: értetnének e a’ nemzet által a’ sajtó előleges fejtegetése nélkül? azon is­meret, mellyet az időszaki sajtó nyújt, sokkal szűkebb ugyan, mint sem hogy valakit törvényhozóvá képezhes­sen; de azért rá ennek is nélkülözhetlen szüksége van, mert abból tanulja ismerni a’ nemzeti élet jelensé­geit. — És itt van a’ különbség a’ múlt ’s a’ je­len idő között; múltkor még rémképek állíttattak fel szép képe ellenében, ’s ekkint küzdött egymással két ideál; most a’ RR. tényre, gyakorlatra utalhatnak, mit mellőlük elvitatni nem lehet. — Innen most több re­mény lehet a’ teljesedésre, mint másszor volt. A’ RR. többsége azonban ez úttal a’ mellett maradott, hogy a’ nyilvánosságnak, mint az alkotványos élet nél­külözhetlen kellékének érdekében, a’ nemzet már két or­szággyűlésen ismételve sürgetett kivánatának, általános és változhatlan volta újólag rövid izenetben tolmácsoltas­­sék,és kijelentvén, mikint az a’ teljesítés halasztásával nem csak el nem enyészett, sőt erősödött, ismételve sürgettes­­sék, a’ B— által megérintett térre minden elágazásaiban bocsátkozás pedig akkorra halasztassék,ha majd a’ fő RR- töl a’ dolog némi észrevételek kíséretében vissza jő. — E’ szerint miután mind az, hogy az országgyűlési sza­bad újságok elvben pártoltatnak, mind az, hogy e’ kérdés a’sajtó általános kérdésétől fel nem függesztetik, mind pedig az, hogy miután nem valami uj jog kívántatik meg­szereztetni, hanem csak a’ törvényszerűn fenálló jog gya­korlatának korlátai állíttatnak fel, az izenet röviden szer­­kesztessék, elhatároztaték, a’ vitatásoknak csupán azon része maradott hátra , melly magát a’ fenközlött törvény­­javaslat szövedékét tárgyazza. — Erre nézve legelőbb a— megye részéről a’ birák recusatiója ellen téte­tett kifogás, mondatván, hogy törvényes ok mellett nem lehet bizonyos számra szorítani a’ kifogást, ok nélkül pe­dig egyet se lehessen recusálni. De B. megmagyarázd, hogy a’ recusatio az eskütszéki institutiónak elvében fekvő sajátság, mellyet a’ büntető jog újabb fejlemé­nye annál általánosabban helyesel, minél bizonyosabb, hogy lehetnek olly okok egy vagy más bíró elleni bizodalmatlanságra, mellyeket törvényre alapítani lehe­tetlen , de mellyek mégis igen méltányosok és alaposok, és midőn a’ vai káptalan ellenvetné, hogy az illy recusatiónak alapja lehet az eskütszékeknél, hol az esküt­­tek változnak , ’s különféle helyzetű ’s viszonyú polgárok soraiból vétetnek ki, de nem az állandó bíróságoknál. Ha feleletül adá, hogy a’magyar bíráskodási rendszer azokra nézve, kik alkotmányos jogokkal bírnak, az esküt­széki institutióhoz sok rokonság jeleit viseli, igy a’ köz­keresetek közgyűlési elrendelése, a’ választott ’s változó törvényszéki táblabirák,meg­ megannyi eskütszéki elemek. — A’ v—i észrevétel tehát nem pártoltatott. Me­d U— első követe, mind a’ cautiót mind a’ büntet­­éseket keveslette; mert, úgy mond, a’ sajtó részat szintolly sikerrel eszközölhet mint jót; indítványozó tehát, hogy a’ javaslati büntetések csak magánosok sértésénél álljanak; de a’ ki a’ törvényhatóságokat, nemzeti institutiókat, vagy épen a’ kormányt meri sérteni, az ellen a’ rendes törvényes büntetések álljanak elő. — E— ellenveté, hogy össze­hasonlító e’ törvényjavaslatot a’ hires franczia septemberi törvényekkel, mellyek egy ministeriumot depopularizál­­tak, úgy, hogy tagjai e’ törvény említésénél még mindig nem képesek a’ tribünön megállani; és a’ kérdésben forgó ja­vaslatot ama’ septemberiádáknál is sokkal szigorúbbaknak találta. — Es U— indítványa pártolatlanul hangzott el. Majd C javaslá, hogy elmarasztalásra ne egyszerű többség, hanem a’ birák 2/3-ának szavazata kivántassék meg. — El nem fogadtatott. — A’ v—i káptalan in­dítványozó, hogy a’ bevett vallások elleni előadások is in specie tilalmaztassanak. — A’ RR. ezt koránsem azért, mintha a’vallást gúnyoltatni engednék, hanem részint a* „bevett“ szónak úgy betételéből mint kihagyásából eredhető nehézségek,részint a’ miatt, hogy minden törvé­nyes intézetnek sértése tiltva lévén, ebben a’ vallás is ben­­foglaltatik specialis elszámlálásokra tehát ereszkedni sem szükség sem lehetség, mind azért is, mivel az erkölcste­len előadások tilalma egyenesen a’ vallásos morál érdeké­ben van felállítva; ’s a’ mi az erkölcsiséget biztosítja, az biztosítja a’vallást is; külön megemlítése ellenben sok fél­remagyarázásokra, ’s politicai kérdéseknek, például a’ ve­gyes házasságoknak odahuzására szolgálhatna alkalmul; részint azért is, mivel elérkezettnek vélik a’ BR. azon kort, mellyben az olly vallásbeli értekezések, mik sérté­sekkel vannak összekötve, magoktól megszűnnek; mert ki sértést okoz, átlátandja, hogy nem vonsz, hanem inkább eltaszít; végtére pedig még azért is, mivel az indítvány pleonasmust foglal magában, ’s azért is szükségtelen, mi­vel az 1791. 26. t. sz. a’ „scommá“-kat még a’ symbo­­licus könyvekben is tilalmazza; — ezen okokból mondám a’ KK. és RR. ezen — bár többek által különféle módosí­tásban pártolt indítványt sem fogadók el. — Ellenben K. városa inditványozá, hagyatnék ki a’ büntetés minimuma, mert lehet olly eset, mellyben nem azért,mintha a’ tény vi­lágos nem volna, hanem mivel a’ beszámítás csekély vagy épen semmi, a’ legkisebb minimum is szerfelett súlyos és igazságtalan. 3 napi fogság javasoltatik mint legkisebb büntetés; ámde nem lehet e eset, mellyben két nap, egy nap, sőt egy óra is szerfelett kemény büntetés volna, ’s mellyben maga az egyszerű bírói dorgálás is elegendő; súlyul idézé a’ büntető-törvénykönyvet dolgozott országos választmány munkálatát, melly a’ büntetések minimumát sehol sem említi; úgy hogy ha itt benhagyatnék, ezzel olly előzmény állíttatnék fel, melly könnyen az egész kidolgo­zott rendszer változtatását tehetné szükségessé. Ezen in­dítvány közakarattal elfogadtatott. Hasonlókép­p­ is, ki világosabb szerkezetet kívánt, nehogy a’ szerkesztő olly rágalmakért is feleletre vonassék, mellyeket nem maga mond, hanem mint itt nyilvánosan mondottakat referál. — Végre még­­— figyelmeztető a’ Réket, hogy olly büntetést szabni jogszerűn nem lehet, melly a’ megbün­­tetettet örökös büntetéssel sújtsa ’s élelemkeresetétöl egész életére megfoszsza, — bűnismétlés esetére tehát, a’ hir— lapkiadástóli eltiltás helyébe, a’kitett büntetés kétszeritését javaslá tétetni. — B— ellenzé, nem csak azért, mivel az élelemkereset szempontját nem helyeselheté, különben a’ bankócsinálót sem lehetne eltiltani, mert ez őneki is éle­lemkeresete , hanem azért is, mivel a’ ki ismételt bünte­tés után is az ország kárára valóságos insust mutat, azt olly helyzetbe kell tenni, hogy ne árthasson. Ellenben T—, B—, P—, V— figyelmeztetők a’ BR., hogy ha a’ cs—i indítványt, miután megtétetett, el nem fogad­nák , a’ praeventiv censurát akarván eltörülni, olly censu­­rát állítanának fel, melly a’legzsarnokabb volna minde­nek között; büntetnének tudnillik a’bűnért, melly elkö­vetve nincs, hanem csak elkövettethetik. — A’ javítási elv vezérlé munkálatában az országos választmányt; ez a’ bün­tetőjog újabb fejleményének határozott iránya; ezzel az örö­kös büntetést ép olly kevéssé lehet összeegyeztetni, mint a’ bankócsinálást, a’ mi magában in­thesi vétek, a’ hirlapszer­­kesztéssel, mit a’ BR. mint köznemzeti kivánatot külön törvény által pártolnak egyenvonalba állítani. — Vigyázni kell a’ praeventio elvénél, hogy messze ne terjesztessék, különben majd oda jutunk okoskodásunkban, hogy a’ ki szóval ismételve vétett, azt olly karba kell tenni, hogy ne szólhasson ’stb. — Mig a’ vétkes a’ reá szabott büntetést szenvedi, addig meg van fosztva a’ bűn ismétlés módjától, ha pedig kiszenvedte, uj eljárás nélkül nem büntettethetik. A’ kérdés szavazatra tűzetett,­­’s a’ csongrádi indítvány, csak M—, B —, B —, T—, A—, P—, U— szavazván ellene, nagy szótöbbséggel elfogadtatott, minélfogva a’ 3- ik §. ugyancsak Cs— némi más észrevételei nyomán cs ekkint jön újra szerkesztve: ,,A’ büntetés a’ perbeli ’s végrehajtási költségeken fe­lül az elkövetett általhágás vagy bűn mivoltához képest 1000 írtig, sőt súlyosabb beszámítás esetében ezenfelül még egy évi fogságig terjedhet; azon esetben pedig, ha a’ szerkesztő az érdeklett legnagyobb büntetésben történt el­marasztalása után azon bűnt ismételné, a’ fent kiszabott büntetés kétszereztethetik; — a’ marasztaló ítélet azon­ban a’ marasztalt fél költségén mindig közönségessé lesz teendő.­ Ugyancsak május 24-­ é­n országos ülés is tartatott, a’ nem egészen alkalmasan úgynevezett verificationalis kér­­végzés tárgyában. — Kir. személynök ö­nmltga előadván 362

Next