Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-06-01 / 252. szám
r ’ hogy az elmarasztásra voksolók száma az ellenvéleményűeket egygyel legalább felülhaladja. Vili. §. A’ perbe idézés harmadnapi személyes megjelenésre irányozandó, a’bíróságnak pedig kötelességében fog állani, a’ pert a’ megjelenéstől számítandó hónap lefolyta alatt végső ítélet által, melly minden esetre okokkal támogatva legyen, befejezni. IX. §. Az illyetén pörben az előadás, megvizsgálás , oklevelek és tanuhitelesitések ’s minden egyéb munkálkodások teljes nyilvánossággal lesznek vezetendők; az ítéletek iránti szavazás pedig egyedül a’ birák jelenlétében zárt ajtók között fog történni. X. §. Semminemű törv. orvoslatoknak,ide értvén a’ fölebbvitelt és ellenállást, sem a’ pernek folyamata , sem végrehajtása alkalmával hely nem fog adatni, ’s a’ végrehajtás az illető helybeli törvényhatóság által minden halasztás nélkül eszközlendő lesz. XI. §. Ezen rendeletek valamint az országyülési hírlapok szerkesztőire és illetőleg nyomtatóira, úgy kereskedési summákra nézve, azoknak kezeseire is terjednek. E’ fontos és érdekes, de ezen alakban már több ízben tárgyalt, ’s azért most nem részletesen kimerítve taglalt tárgyban a’ nem hosszú vitatás több szakaszokra különözhető. A’ mennyiben t. i. ezen javaslat lényegében pártoltatott vagy elleneztetett, ’s a’sajtó egyetemes kérdésétől föl nem függesztetni határoztatott; a’ mennyiben továbbá azon kérdés vitattaték, valljon terjedelmesen motiváló vagy pedig csak a’már történtekre hivatkozó rövid üzenet kíséretében küldessék e át a’ földhez? A’ mi az elsőt illeti: igen kicsiny volt azoknak száma, kik e’ törvényt vagy általában a’ sajtó kérdésére halasztani, vagy pedig csak előző bírálat alatt megengedni kívánván, a’ dolog lényegében ellenkezzenek. Az ellenzés motivatiójába leginkább E. vármegye követe bocsátkozott. Thesisül állitá föl, hogy a’ sajtó korlátozását a’ status biztosságának érdeke kívánja, ’s a’históriára hivatkozók, hogy a’ hol egy ideig korlátlan volt, vértől párolgó mezőn tanulák meg a’ nemzetek a’ korlátozás szükségét. De hiszen a’ korlátok szüksége a’ törvényjavaslatban is el van ismerve, csak az a’kérdés először: kit illet az intézkedés? másodszor: praeventiv vagy punitiv korlátok állíttassanak e föl? — A’ sajtó körüli intézkedés a’ mennyiben törvényhozást kiván, hogy a’ fejedelem ’s országot. között jus communicativum , az kétséget nem szenved; de a’ mennyiben a’ sajtó a’ törvényen túl terjeszkedik , a’ végrehajtó hatalomnak reá befolyással kell bírnia. A’ mi pedig a’ megelőző ’s megtorló korlátok közti választást illeti: a’praeventiv censura inkább ajánlható mód, mert jobb ’s üdvösebb nem engedni a’ vétket, mint büntetni, jobb a’ magot elvetni nem hagyni, mint a’ mag csiráját irtogatni. Azonban igaz az is, hogy semmi sem tűri nehezebben az önkényt, mint az isteni szikra, a’gondolat. Ez önkénynek korlátául tehát a’ kormány befolyásával választmányt kívánt nevezni, melly a’ censorok és szerkesztők közti viszonyokat elintézze. — így, a’ mint fölálittatik, sem a’ törvényjavaslatot, sem magát az újság létesítését nem pártolhatván. — Ezekhez még a’ vas káptalan hozzáadd, miképen a’ sajtótörvények nem lévén kifejtve, az országgyűlési újság körűli intézkedésnek is el kellene maradni, annyival inkább, mert a’ szabad újságok a’sajtószabadság legnagyobb culminatiója, ’s még azon nemzeteknél is, hol a’ sajtó szabad, annak szabadsága nem a’ hírlapoknál, hanem a’ voluminosus munkáknál kezdetett meg, különben is — a’ mint állitá — előző bírálat nélkül a’ sajtó sokáig még sehol sem állhatott fen , hazánkat pedig illy fölszabadításra még érettnek sem tartja, ’s hivatkozók állítása bizonyításául azon tapasztalásra, hogy csak egy kicsit kezdett nálunk a’ sajtó szabadabban mozogni, már is mennyi kikeléseknek, mennyi reclamatióknak valánk tanúi. Szepes országgyűlési bírálatot kívánt az országgyűlési hírlapnak, nehogy ferde tudósítások a’ követeknek bajt ’s tán visszahívást is okozzanak. Ezeknek ellenében a’ Bt. nagy többsége, a’ szabad országgy. újságoknak, ’s bennök az előző bírálat mellőzésének elvét, már két országgyűlésen megvitatott, ’s a’ nemzet képviselőinek többször ismételt végzésük által bevégzett ténynek tekintvén, a’ szabad sajtó mellett szóló, ’s világszerte ismeretes okok közül csak igen keveset, ’s csak futólag említettének, például, hogy a’szabad sajtó az alkotmányos életnek nélkülözhetlen postulatuma, a’ politicai érleltségnek, ’s a’ nemzetek kifejlődésének leghathatósabb emeltyűje, ’s alkotmány és törvényes szabadság garantiai között is ollyas valami, mellynek hiányát semmi sem képes kipótolni. Szóval a’ szabad sajtó a’ nemzetek szabadságának olly lényeges kelléke, hogy még F. vm. k. mondása szerint a’ praeventiv censura a’ várt gyümölcsöket soha és sehol sem termelte meg, hanem mindig csak egyoldalú czéloknak eszköze volt, addig, a’ mikint— vm. k. mondá, nem csak hogy nemzet szabad sajtó nélkül szabad nem lehet, de még szabad nemzet akkor sem lehet szabad, ha a’ sajtó, bár repressiv, de igen szűk korlátok közé van szorítva. Mindezek azonban csak igy futólag említtettek, mert a’ tárgyalásnak az volt typusa, hogy a’ BR. midőn az országgy. szabad hírlapokról intézkednek, nem valami új jogot, a’sajtó szabadság jogát tudnillik, akarják kivívni, hanem egy olly jognak olly szabadságnak, melly alkotványszerűn mindig létezett, de mellynek a’ rend érdekében korlátokat eddig törvény nem szabott, egyenesen illy korlátokat szabjanak , mellyek a' mindig létezett törvényes szabadság gyakorlatát biztosítsák, a’ rend érdekével párosítsák. — És ez volt a’fok okok egyike, miérthogy a’ BR. az országgyűlési szabad hírlapok ügyét a’ sajtó ügyének általános tárgyalásától felfüggeszteni sem szükségesnek nem tárták, sem nem akarák; másik az volt, hogy a’ sajtó kérdése közt általában, ’s az országgyűlési hírlapok ügye között különösen, nagy különbséget is véltek felforogni, a’ mennyiben ezek nem egyebek, mint egy olly testület tanácskozásai folyamának historiographjai, mellynek a’ nyilvánosság, nem csak elméletileg nélkülözhetlen kelléke , hanem alkotmányszerű gyakorlatilag is törvényes attribútuma. Nem annyira a’ thesis támogatásáról, mint inkább arról vala tehát szó, mikint lehessen a’ nemzet már harmadik országgyűlésen mindig megújulva nyilatkozó kivonatának a’ főrendeknél pártolást eszközölni. Sz vm. V—től pártoltatva és— azon elvből indulva, hogy tapasztalás szerint az országyűlési hírlapok kiadhatásának eszközlését, csak sajtótörvények által lehetne remélem, részint e’végett, részint pedig minden rokon ügyek, például könyvkiadás, könyvnyomtatás , írói jog elintézése végett választmányt kívántak kineveztetni, annyival inkább, mivel múlt országgyűlésen a’ két tábla közti egyezkedés fonala egyenesen ott szakadt meg, hogy a’ KK. és RR. e’ tárgyban követett elveiknek,’s érzetüknek bővebb kifejtését azon alkalomra halaszták, midőn a’sajtószabadságnak az 1790: 15’s 67. értelmébeni elrendezéséről munkába vett t.czikket a’ m. főrendekkel közleni fogják. De a’ BR. többsége a’ fentebb említett különböztetésnél fogva U— javaslata szerint ezen összekötés hibáját nem folytatandónak, hanem inkább orvoslandónak vélték, mit előre is gyanítva— csak oda kiváná a’ RR. figyelmét vezérleni, hogy ha választmány nélkül akarnának a’ RR. specialis intézkedésbe bocsátkozni, az alkotandó törvényben bírói eljárás tekintetében a’szabad választás, és nyilvánosság elve feltartassék. — A’ fő RR. általi elfogadás reményére nézve Borsod második követe részéről megjegyezteték, hogy azon három év óta, mióta a’ RR. és RR. a’ m. főrendekkel e’ tárgyban utólszor váltottak üzenetet, egy esemény jött közbe, melly bátrabb reményre jogosít. Azóta támadt t. i. egy hírlap, mellyen szabadabb élet lélekzetei észrevehetők. És hol van az egész körben mellyre a’ sajtó hatni képes, hol van a’ veszélyes eredmény, mellyel mindannyiszor ijesztgettenek, valahányszor a’sajtó szabadabb mozgása szóba hozaték? A’ sajtó hatása körében a’ jóslott rémek el nem következtének, ámbár a’ politicai érlelődés szakában némelly rendetlenebb jeleneteken nem lehetett csodálkozni. — Sőt inkább a’ rémkiáltások valósulása helyett azon orgánum, melly a’ KK. és RR. közepette a’ kormánynak képviselője, beköszöntő beszédében az időszaki sajtó üdvös hatásáról is, nyílt és méltányló vallomást ten. És valóban sok kérdések, ’s ép azon kérdések, mellyek a’ kir. előadásokban foglalvák: értetnének e a’ nemzet által a’ sajtó előleges fejtegetése nélkül? azon ismeret, mellyet az időszaki sajtó nyújt, sokkal szűkebb ugyan, mint sem hogy valakit törvényhozóvá képezhessen; de azért rá ennek is nélkülözhetlen szüksége van, mert abból tanulja ismerni a’ nemzeti élet jelenségeit. — És itt van a’ különbség a’ múlt ’s a’ jelen idő között; múltkor még rémképek állíttattak fel szép képe ellenében, ’s ekkint küzdött egymással két ideál; most a’ RR. tényre, gyakorlatra utalhatnak, mit mellőlük elvitatni nem lehet. — Innen most több remény lehet a’ teljesedésre, mint másszor volt. A’ RR. többsége azonban ez úttal a’ mellett maradott, hogy a’ nyilvánosságnak, mint az alkotványos élet nélkülözhetlen kellékének érdekében, a’ nemzet már két országgyűlésen ismételve sürgetett kivánatának, általános és változhatlan volta újólag rövid izenetben tolmácsoltassék,és kijelentvén, mikint az a’ teljesítés halasztásával nem csak el nem enyészett, sőt erősödött, ismételve sürgettessék, a’ B— által megérintett térre minden elágazásaiban bocsátkozás pedig akkorra halasztassék,ha majd a’ fő RR- töl a’ dolog némi észrevételek kíséretében vissza jő. — E’ szerint miután mind az, hogy az országgyűlési szabad újságok elvben pártoltatnak, mind az, hogy e’ kérdés a’sajtó általános kérdésétől fel nem függesztetik, mind pedig az, hogy miután nem valami uj jog kívántatik megszereztetni, hanem csak a’ törvényszerűn fenálló jog gyakorlatának korlátai állíttatnak fel, az izenet röviden szerkesztessék, elhatároztaték, a’ vitatásoknak csupán azon része maradott hátra , melly magát a’ fenközlött törvényjavaslat szövedékét tárgyazza. — Erre nézve legelőbb a— megye részéről a’ birák recusatiója ellen tétetett kifogás, mondatván, hogy törvényes ok mellett nem lehet bizonyos számra szorítani a’ kifogást, ok nélkül pedig egyet se lehessen recusálni. De B. megmagyarázd, hogy a’ recusatio az eskütszéki institutiónak elvében fekvő sajátság, mellyet a’ büntető jog újabb fejleménye annál általánosabban helyesel, minél bizonyosabb, hogy lehetnek olly okok egy vagy más bíró elleni bizodalmatlanságra, mellyeket törvényre alapítani lehetetlen , de mellyek mégis igen méltányosok és alaposok, és midőn a’ vai káptalan ellenvetné, hogy az illy recusatiónak alapja lehet az eskütszékeknél, hol az esküttek változnak , ’s különféle helyzetű ’s viszonyú polgárok soraiból vétetnek ki, de nem az állandó bíróságoknál. Ha feleletül adá, hogy a’magyar bíráskodási rendszer azokra nézve, kik alkotmányos jogokkal bírnak, az eskütszéki institutióhoz sok rokonság jeleit viseli, igy a’ közkeresetek közgyűlési elrendelése, a’ választott ’s változó törvényszéki táblabirák,meg megannyi eskütszéki elemek. — A’ v—i észrevétel tehát nem pártoltatott. Med U— első követe, mind a’ cautiót mind a’ büntetéseket keveslette; mert, úgy mond, a’ sajtó részat szintolly sikerrel eszközölhet mint jót; indítványozó tehát, hogy a’ javaslati büntetések csak magánosok sértésénél álljanak; de a’ ki a’ törvényhatóságokat, nemzeti institutiókat, vagy épen a’ kormányt meri sérteni, az ellen a’ rendes törvényes büntetések álljanak elő. — E— ellenveté, hogy összehasonlító e’ törvényjavaslatot a’ hires franczia septemberi törvényekkel, mellyek egy ministeriumot depopularizáltak, úgy, hogy tagjai e’ törvény említésénél még mindig nem képesek a’ tribünön megállani; és a’ kérdésben forgó javaslatot ama’ septemberiádáknál is sokkal szigorúbbaknak találta. — Es U— indítványa pártolatlanul hangzott el. Majd C javaslá, hogy elmarasztalásra ne egyszerű többség, hanem a’ birák 2/3-ának szavazata kivántassék meg. — El nem fogadtatott. — A’ v—i káptalan indítványozó, hogy a’ bevett vallások elleni előadások is in specie tilalmaztassanak. — A’ RR. ezt koránsem azért, mintha a’vallást gúnyoltatni engednék, hanem részint a* „bevett“ szónak úgy betételéből mint kihagyásából eredhető nehézségek,részint a’ miatt, hogy minden törvényes intézetnek sértése tiltva lévén, ebben a’ vallás is benfoglaltatik specialis elszámlálásokra tehát ereszkedni sem szükség sem lehetség, mind azért is, mivel az erkölcstelen előadások tilalma egyenesen a’ vallásos morál érdekében van felállítva; ’s a’ mi az erkölcsiséget biztosítja, az biztosítja a’vallást is; külön megemlítése ellenben sok félremagyarázásokra, ’s politicai kérdéseknek, például a’ vegyes házasságoknak odahuzására szolgálhatna alkalmul; részint azért is, mivel elérkezettnek vélik a’ BR. azon kort, mellyben az olly vallásbeli értekezések, mik sértésekkel vannak összekötve, magoktól megszűnnek; mert ki sértést okoz, átlátandja, hogy nem vonsz, hanem inkább eltaszít; végtére pedig még azért is, mivel az indítvány pleonasmust foglal magában, ’s azért is szükségtelen, mivel az 1791. 26. t. sz. a’ „scommá“-kat még a’ symbolicus könyvekben is tilalmazza; — ezen okokból mondám a’ KK. és RR. ezen — bár többek által különféle módosításban pártolt indítványt sem fogadók el. — Ellenben K. városa inditványozá, hagyatnék ki a’ büntetés minimuma, mert lehet olly eset, mellyben nem azért,mintha a’ tény világos nem volna, hanem mivel a’ beszámítás csekély vagy épen semmi, a’ legkisebb minimum is szerfelett súlyos és igazságtalan. 3 napi fogság javasoltatik mint legkisebb büntetés; ámde nem lehet e eset, mellyben két nap, egy nap, sőt egy óra is szerfelett kemény büntetés volna, ’s mellyben maga az egyszerű bírói dorgálás is elegendő; súlyul idézé a’ büntető-törvénykönyvet dolgozott országos választmány munkálatát, melly a’ büntetések minimumát sehol sem említi; úgy hogy ha itt benhagyatnék, ezzel olly előzmény állíttatnék fel, melly könnyen az egész kidolgozott rendszer változtatását tehetné szükségessé. Ezen indítvány közakarattal elfogadtatott. Hasonlóképp is, ki világosabb szerkezetet kívánt, nehogy a’ szerkesztő olly rágalmakért is feleletre vonassék, mellyeket nem maga mond, hanem mint itt nyilvánosan mondottakat referál. — Végre még— figyelmeztető a’ Réket, hogy olly büntetést szabni jogszerűn nem lehet, melly a’ megbüntetettet örökös büntetéssel sújtsa ’s élelemkeresetétöl egész életére megfoszsza, — bűnismétlés esetére tehát, a’ hir— lapkiadástóli eltiltás helyébe, a’kitett büntetés kétszeritését javaslá tétetni. — B— ellenzé, nem csak azért, mivel az élelemkereset szempontját nem helyeselheté, különben a’ bankócsinálót sem lehetne eltiltani, mert ez őneki is élelemkeresete , hanem azért is, mivel a’ ki ismételt büntetés után is az ország kárára valóságos insust mutat, azt olly helyzetbe kell tenni, hogy ne árthasson. Ellenben T—, B—, P—, V— figyelmeztetők a’ BR., hogy ha a’ cs—i indítványt, miután megtétetett, el nem fogadnák , a’ praeventiv censurát akarván eltörülni, olly censurát állítanának fel, melly a’legzsarnokabb volna mindenek között; büntetnének tudnillik a’bűnért, melly elkövetve nincs, hanem csak elkövettethetik. — A’ javítási elv vezérlé munkálatában az országos választmányt; ez a’ büntetőjog újabb fejleményének határozott iránya; ezzel az örökös büntetést ép olly kevéssé lehet összeegyeztetni, mint a’ bankócsinálást, a’ mi magában inthesi vétek, a’ hirlapszerkesztéssel, mit a’ BR. mint köznemzeti kivánatot külön törvény által pártolnak egyenvonalba állítani. — Vigyázni kell a’ praeventio elvénél, hogy messze ne terjesztessék, különben majd oda jutunk okoskodásunkban, hogy a’ ki szóval ismételve vétett, azt olly karba kell tenni, hogy ne szólhasson ’stb. — Mig a’ vétkes a’ reá szabott büntetést szenvedi, addig meg van fosztva a’ bűn ismétlés módjától, ha pedig kiszenvedte, uj eljárás nélkül nem büntettethetik. A’ kérdés szavazatra tűzetett,’s a’ csongrádi indítvány, csak M—, B —, B —, T—, A—, P—, U— szavazván ellene, nagy szótöbbséggel elfogadtatott, minélfogva a’ 3- ik §. ugyancsak Cs— némi más észrevételei nyomán cs ekkint jön újra szerkesztve: ,,A’ büntetés a’ perbeli ’s végrehajtási költségeken felül az elkövetett általhágás vagy bűn mivoltához képest 1000 írtig, sőt súlyosabb beszámítás esetében ezenfelül még egy évi fogságig terjedhet; azon esetben pedig, ha a’ szerkesztő az érdeklett legnagyobb büntetésben történt elmarasztalása után azon bűnt ismételné, a’ fent kiszabott büntetés kétszereztethetik; — a’ marasztaló ítélet azonban a’ marasztalt fél költségén mindig közönségessé lesz teendő. Ugyancsak május 24- én országos ülés is tartatott, a’ nem egészen alkalmasan úgynevezett verificationalis kérvégzés tárgyában. — Kir. személynök önmltga előadván 362