Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-01-26 / 216. szám
Csütörtök 310 Januar. 26. 1843 Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál , hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Megtiszteltetés. Névmagyarítás Kinevezés. Halálozások. Vezérczikk.(A’ kezdet kezdete).Adakozások. Fővár. utd. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: Sopron (a’ házi adó megbukik, ősiség és majorátus eltöröltetik.) Heves (negyvenhét ujoncz még hátra van,a pest-gallicziai útvonal, vontatók,adóügyi rendszabályok, nagy tartozás, a levéltár roppant hiányai,husárszabás, széki statistical T n r ó ez (ingyenszállás, latin nyelv) Sáros (házi költségvetés, körlevelek, megyerendszer és útkaparások, adókulcsigazítás elhalasztva, árlejtés.) P o z o n y (vaknevelő intézet, körlevelek, Varasd latin levele ismét visszaküldetik, a’ városok ügye, husárszabás, tszéki rend és szorgalom.) Bars (a’ megbukott nevelés, rendőr szobák és fizetésük, javitó-ház, a’ levelező saját ügyének állásáról tudósít) Abaújházi költségvetés, körlevelek, figyelmetlenség, kilátások. (Egyesületek ’s közintézetek: kisdedovó intézeteket terjesztő egyesület. Pápán kisdedovó ’s takarékpénztár. Kilr. napló. Szerbia. Nagybritania és Izland. Frank- Spanyolhon. ^’«merföld.— Hivat. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDELY. Megtiszteltetés, ő cs. kir. apost, felsége Bene Ferenczet, a’ királyi pesti tudományos egyetemnél az orvos sebészi tanok igazgatóját és orvosi tudománykar elnökét eddigi egész fizetésével nyugalomra léptetni ’s érdemei jutalmául Leopold cs. jeles rend kiskeresztjével megadományozni legkegyelmesben méltóztatott. (H .k.) Névmagyaritás. Ö cs. ’s apost. kir. felsége Preiszgauer Károly jászberényi gyógyszerésznek, nevét Aray-ra változtat— hatni legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. (H . k.) Kinevezés. A’ nm. m. kir. udv. kamara az, ó-budai koronái uradalomban megürült beszedői hivatalra Mán Antal udvmni ellenörségi írnokot, a’ pesti kir. harminczadnál megürült helyettesi (vices gerens) hivatalra pedig Krieghammer János gáthai harminczadost alkalmazd. Halálozások: Gróf Forgács Antalné szül. Balás Johanna , élte 43-ik évében 4 havi súlyos betegeskedés után Gácson jan. 18-kán meghalt. Gyöngéd szelídség férfias jellemszilárdsággal , női erények tántorithatlan állhatatossággal párosulva , őt köztisztelet tárgyává tevék. Jobbágyainak ’s a’ vidéki szegénységnek jótevő nemzeje vala. Mély bánat ’s tisztelettel adózik emlékének rokona ’s valódi tisztelője gróf Forgács Sándor. Egerben folyó hó 5 ’s 6-ika közti éjjel végző fötisz. Frimm János czimzetes prépost és egri örkanonok, rövid betegeskedés után 61 évre terjedett munkás ’s érdemdús életét. — Múlt évi dec. 31-kén halt meg Terzy Ferencz, fiumei patrícius tanácsos és várostanácsi jegyző életének 70-ik évében. Vezérczikk. (A’ kezdet kezdete.) „Az élők sorába már nem tartozónak, holtnak vagyok kénytelen magamat tekinteni.44 — E’ kevés mázsás szavakba foglalá állapotának szomorú képét az óriásjellemű Wesselényi, kebletrázó nyilatkozatában, mellyet néma fájdalommal adtam át a’ közönségnek. Némán adtam át és szótalanul; mert vannak fájdalmak, melylyektöl még a’ szavak enyhite írja is megtagadtatott. E’ sorok írója pedig Wesselényihez nemcsak polgári hő tisztelet által van csatolva, hanem csatolva van baráti hűség , nehéz időknek együtt leélt zivatarában megszentesült szellemrokonság, a’ szív fedöit kitáró kölcsönös bizodalom ’s az örök hála szent kötelékeivel. — ’S nemde magyarázva van a’ néma bú?------és méginkább magyarázva lesz , ha ide írok a’ panasz szavát alig ismerőnek keserűn enyelgő magányleveléböl néhány sort, a’ szomorú kép szomorú commentatorát: „Állapotom — igy szól a’ levél — mint nyilatkozatomból is láthatod, roszabbra fordult. Szemem napról napra hanyatlik, úgy kell azzal bánnom, mint repedt tojással, ’s a’ kezelés — pepecseléshez nem szokottnak gonosz föladat. ■— A’ szegény tojás inkább durva munkához szokott nagy kezem ’s újaim közt hihetösen nem sokára egészen széttörik. Mostani helyzetem felöl csak mutatványul enynyit: Fűtött szobában, ’s annyival inkább hol dohányoznak, nem lehetek. Ennek következtében senkihez és semmi társaságba nem mehetek ; egész nap vagy kán kell járnom, de ezt bénult lábom miatt csak a’fontolva haladásnak leglassabb tempójában tehetem; vagy pedig, ha szobában vagyok, mindig nyitott ablak mellett kell ülnöm. Mit most dolgozom, elhiheted, hogy túlhevű nem lesz, mert többnyire jégpont alatti légfokozatban diktálom. És mind e’ mellett szüntelen látni a’ nem-látást; fokról fokra kísérni az enyészetet, ’s lesni a’ mécs lassan kinti kialvását, mit örök és követend. —-------“ És épen midőn Wesselényinek e’keserves sorok kíséretében kapott nyilatkozatát közrebocsátanám, a’ tragicus ellentétekben gyönyörködő véletlen úgy akará,hogy gr. Széchenyi István úr egy czikket kezdene meg a’ Jelenkor 6-ik számában, mellynek legközvetlenebb föladata „őszinte kitárni,mi hozta légyen össze Wesselényit ’s a’ nemes grófot, milly lánczolat szőve létüket keresztül, ’s viszont mi szakitá azt ketté ismét, és miért nem maradt a’ barátságénál egyéb kötelék köztük fen, mellyet felbontani semmi sem fog, legalább — mond a’ nemes gróf — részemről nem, ’s szeretem hinni, sőt tökéletesen meg vagyok győződve, Wesselényinek részéről sem.“ A’gróf e’,hitében nem csalatkozandik; írott,’s a’nemesgróf journalisticai föllépésének keserves benyomása alatt az utókori nyilvánosságnak talán, de nem a’ jelenkorinak írott szavak gyönyörű férfias bizonyítványa szerint mondhatom , hogy nem csalatkozandik.— És hála a’ nemes grófnak ezen hitéért, e’ nyilatkozványáért; mert mentve van általa nemzetünk ama’ szomorú jelenet szemléletétől, hogy Széchenyitöl Wesselényi ellenében ismételve lássa a’ brit parliament 1792. dec. 28-kai drámáját, mellyben Burke közel 30 éves politicai barátság után igy végzé Fox elleni beszédét: „többé nem barátom“— my right honorable friend—no more.“ Ennyit mondanom szükség vala; mert az ügyviadalt személyességekre átvinni szerető sajnálatos bajlam jelei mellett, a’ nemes gróf említett örvendetes nyilatkozata nélkül remegnünk kellett volna itt meg uj keserű szakadásoktól, és azon melancholicus találkozásnál fogva, miszerint a’ nemes gróf biographicus emlékiratának kezdete W esselényi kebletrázó nyilatkozatával szomorún véletlenül összeesett. Most azon nemes biztosítás után nyugtán várhatjuk az emlékirat folytatását; mert a’ keserű kénytelenség lehetősége előre mellőzve van, melly eredménytelen politicailag sem maradhatna, ’s talán „publica calámítássá“ válhatott volna. Nyájas olvasóink ezeket — reméljük — hiú sentimentalitásnak venni nem fogják; mert hiszen a’ nemes gróf igen helyesen jegyzé meg, hogy Wesselényi vélt viszonyainak emlékiratszerü kitárása sok világosságot hozhat korszakunk közdolgainak ismeretéhez, és valóban becses adat leend a’ történetiró kezeiben. — Ez az, mi a’ nemes grófnak azon tettét igazolhatja, hogy a’ journalisticát e’ mezőre vivé. Az olvasó közönség pedig, melly különben most, midőn a’dolgok körmünkre égvén, kiki nyugtalanul várja már a’ nemes gróf országgyűlési specialitásait, a’ személyek körüli bibelödést méltán roszalhatná, a’közönség bizonnyal megemlékezendik, hogy midőn a’nemes gróf magáról ’s Wesselényiről szól, két nyilvános jellemről szól, mellynek individualitása nemzetünk e’ korszakbeli históriájával annyira egybeforrott, hogy bízvást elmondhatnék róluk, mit Fox mondott Sidney ’s Russell ről: „Midőn emlékezetök megszűnik tisztelet tárgya lenni, e’ nemzet szabadsága az enyészethez közel álland.“ És most önmagam ’s a’ közügyek körüli nyilvánosság iránt halaszthatlan kötelességemnek ismerem azon szempontra nézve, mellyből gr. Széchenyi István ur ,Wesselényi és Kossuth czímű journalisticai táborozását megkezdette , ’s a’ tényre nézve, mellyet a’ gróf induló pontul felállított, épen most, mielőtt a’ czikk tovább folytattatnék, annyival inkább határozottan nyilatkozni; mert lehetetlen , hogy sok igaz kebelnek ne fájjon látni, mikint a’ nemes gróf journalistai föllépése azon practicus irány helyett, mellyet tőle remélni jogosítva valánk, majd önmagávali következetlenségekkel tömötten, olly testetlen általánosságokkal bíbelődik, mellyek , legyenek szorul szóra a’ gróf hite szerint, vagy legyenek egészen ellenkezőn , e’ nemzet ügyein, kivált most a’ kenyértörés órájában, egy mákszemnyit sem lendíthetnek ; vagy pedig egy részt gondolataival örökké saját érdemes személye körül forogva, polémiája egyenesen indulatos személyeskedési irányt vészén, mellyröl , ha jobbra nem fordul, mihamar el lehetend mondani, mit Schiller Mortimerrel mondat Leicesterről: „Wie kleine Schritte geht so ein grosser Mann!“ Íme tehát itt egy részről nyilatkozatom , más részről igazolásom. Hogy a’ nemes gróf e’ lapok szerkesztőjét éretlenség’s tapintatlanságteljesnek nevezi, az ellen semmi ellenvetésem. A’ki nyilvános életet él, annak nyilvános élete alapos és alaptalan bírálatoknak, sőt gúnynak, rágalomnak ’s az üldöztetés ezer nemének oda van vetve martalékul; ’s igy másnak azon jogát, hogy éretlennek tartson ’s nevezzen , és úgy kétségbe nem veszem, mint a’ mikép azt, hogy mást én is éretlennek tartsak és szükség esetében nevezzek is, jogomnak ismerem; — hanc veniam petiniusque, damusque vicissim; — mellyel azonban én a’ nemes gróf iránt élni soha sem fogok , habár ellenében véleményemet, mint szabad emberhez illik, tartózkodás nélkül kimondandom is; és tömérdek részint hibás , részint súlytalan állításaiból azt, mit a’ közre károsnak hiszek, megczáfolandom. Én legalább azt hiszem, és szabályul is veszem a’ gróf ellenében magamnak, hogy éretlen és tapintatlan állításainak (ha ’s a’ mennyiben előfordulnak) éretlenségét’s tapintatlanságát kimutathatandom a’ nélkül, hogy az ügy vitát a’ személyre átvigyem. A’ magyar irók’s publicisták tiszteletreméltó Nestora, gr. Dessewffy Józsefül, a’nemes grófnak azt tanácsolja, hogy művelje nem emlékezeteit, hanem feledéseit; ez a’ nemes grófnak igen jó tanács; nekem tán mindkettőt illő lesz művelnem; emlékezetemet a’ mélt. gróf érdemdús múltjára nézve, ’s a’ feledést azon személyes bántalmakra nézve, mellyekre a’ nemes grófot választott politicai ellenei iránt szenvedelmei ragadni szokták. — Ennyit erről egyszer mindenkorra, ’s most még hátra van igazolásom. Gr. Széchenyi István ur által a’ Jelenkor 6-ik számában megkezdett emlékiratra alkalmid szolgált b. Wesselényi Miklósnak a’ P. Hírlap 205. számában a’ tisztelt gróf academiai beszédére vonatkozó nyilatkozata, ’s a’ néhány igenlő szó, mit annak sarkába ragasztani tisztemben állott; mert különben a’ f . 11 éees nyilatkozatnak viszsza nem utasítása részemről nem volt volna motiválva. — Ez történt dec. 18-kán, ’s egy olly beszédre nézve történt , melly még nov. 27-kén jön nyilvánosan százak meg százak előtt elszavalva; melly azonban nyomtatásban csak dec. 26-kán jelent meg. — Ez utóbbi körülményt t. i. hogy nyilvános beszédéről véleményt mondánk, mielőtt az nyomtatásban megjelent volna, a’ nemes gróf borzasztó igazságtalanságnak kiáltja, ’s mindkettőnket nagy emphasissal arról vádol: „hogy iránta annyi igazsággal sem viseltettünk, mennyit a’ legaljasb bűnös, a’ legszennyesb rabló is megkívánhat, t. i. hogy addig el ne ítéljék, ki ne végezzék, mielőtt a’ vádtények teljességgel leleplezve nincsenek“------és azzal vádol, hogy „mielőtt nemcsak eldönthetlen tényileg, de csak félig meddig valósággal is ismeretes lett vala előttünk előadása (?), nem vonakodott barát (b. Wesselényi) a’ legszigorúbb anathemát kiáltani régi hű barátja fejére; ’s egy rögtönző (hogy már én) nem kétkedik több mint tizenhét katonai és tizenhét polgári évet szeplőtelenül leélt hazafi homlokára minden tartalék nélkül sütni a’ legocsmányabb házashajta tanság bélyegét.44 — így szól a’ gróf, és------maradjunk hidegen, ha úgy tetszik. A* nemes gróf, ki két esztendő óta, hogy t. i. a’ P. Hírlapot szerkesztem, engem szóval és írásban számtalanszor meg számtalanszor Robespierrenek , Dantonnak, Maratnak , hazagyilkosnak és mit én tudom mi mindennek irt és kiáltott, és ellenem mindenkit felzúdítani törekedett,’s kinek én ezen bánásmódját (felemelt fővel, nyílt homlokkal mondom) soha de soha nem viszonozom, és viszonozni nem is fogom,—most azzal vádol, hogy mivel néhány sorban jelentést tettem a’magyar nyelv és tót mozgalmak körüli véleményéről, mellyet egy nyilvánosan tartott beszédében nyilváníttatni hallottam, ’s mellyet én alaptalan, fonák ’s káros véleménynek tartok, ’s fogok mindig tartani, — arról vádol, mondom, hogy ő neki hazafiai homlokára a’ legocsmányabb hazafiságtalanság bélyegét sütöm; — — és 34 esztendei érdemeire hivatkozik. — Bocsánat, nemes gróf! de ha méltóságod a’ véleményharczot e’ térre viszi, úgy egyéb válaszom nincs, mint az, hogy én e’ térre a’ grófot követni nem fogom; mert a’ ki magának egy igénytelen polgártársa iránt mindent, még a’ „hon gyilkos“ nevet is megengedi, ’s mégis olly kimondhatlanul véleménytürelmetlen, hogy egy nyilvános beszédérőli jelentést ’s véleményt legocsmányabb hazafiságtalanság bélyegének venne, — — azzal vitatkozni és úgy nem lehet, mint alkotmányos országban igényelt infallibilitásának vakon hódolni nem. — Méltóztassék az olvasó közönség mindent, mi azon szerencsétlen academiai beszédre nézve a’ Pesti Hírlapban megjelent, végig olvasni, ’s ha egyetlenegy betűre talál, melly a’ nemes grófot — kinek hazafiságát nálamnál jobban senki sem ismeri el — hazafiságtalanság vádjával illetné, ’s egyébről mint balvéleményről, tévedésről, hibás fogalmakról szólana (a’ mit hiszen a’ nemes grófról megmondani talán csak nem felségsértés), — ha talál szót, melly a’ nemes gróf tisztelt személyét ’s magasztos hazafiságát sértené, én magam önkezeimmel fogom saját homlokomra sütni az alávalóság bélyegét. Azon színnek tehát, mellyet a’ nemes gróf, academiai beszéde körüli discussióinkra ruházni akar , mint lelkemmel egészen ellenkezőnek, minden tisztelettel, de merőben ellene szólok. Azon kérdésre pedig, ha nem mondom jogszerüleg, de csak illedelemleg is tartoztam volna e én, vagy tartozott volna akárki, azon beszédről semmit sem szólni , vagy meggyőződése szerint nem szólni, mielőtt az nyomtatásban is megjelent? — néhány rövid szót a’ jövő számban felelendek, ’s egyszersmind nem halasztandom válaszomat a’ nemes gróf kérdéseire nézve is, mellyeket az iránt méltóztatott élőmbe tenni: hogy t. i. van e e’ honban közvélemény?—’s bírák e a’ karzatok ? — és hány latot nyom az ifjúság éljen kiáltása? — Ez ugyan mondhatlanul gyűmölcstelen meddő vitatás, remélem azonban,meg fog a’ nyájas olvasó bocsátani , miután szavamat adom, hogy az illy meddő vitatá- 15