Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-04-20 / 240. szám

Csütörtök ?40 Április 20. 1943. PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethet­­helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utéza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’» egy-egy hasábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. _________________ TARTALOM. Kinevezés. Követválasztások. Vezérczikk. (A’ pil­lanat kénytelensége.) Visszatolás a’ Világnak. Föv. utd. Adakozások. Megyék: Gömör (követválasztási barbár ese­mények , egykori lengyel jelenetek). Vas (részletes leírása a­ vasmegyei szomorú eseteknek). Zala (még egy rajz Zaláról ’s mikint fogadok Győrben F­át). Békés (országy. utasítás I. ré­sze , különösen nyelv, nemzetiség és vallás). Sopron (országgy. utasítások). Ab­au­j (választ, javaslat országgy. utasításra, melly alkalmasint közgyűlésen is megmarad, megyei házi adó nem, de orsz. pénztár indirect adó utján igen). Zágráb (utasítások). Világositások. Egyesületek és közintézetek. M. t. társaság. Ipar­egyesület.— Külföldi napló. Szerbia. Délamerika. Nagybritannia és Izland. Frank-, és Spanyolhon. Hivatalos tudósítások Hir­detések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kitnevelés. A cs. kir. főherczegsége az ország nádora Buda várában ápril. 12-kén költ s’ magyar szer­kezetű ünnepélyes oklevelénél fogva, Kubínyi Ágos­tont,több megyék t.biráját, külföldi tudományos társulatok tagját, ’s a’nógrádi ágost. evang. egyházvidék felügyelőjét — figyelembe vévén (a’ diploma saját szavai szerint) jeles tulajdonit ’s tehetségeit, mint szinte ismereteit ’s azon a’ külföld részéröl is méltányoltatott igyekezetét és szere­tdét, mellyel a’ tudományok 's ezek szerzésére és elő­mozdítására vezető segédszerek iránt— millyek különösen a’ hazát érdeklő hajdan ’s jelenkori nevezetes tárgyak, ’s a’ természet ’s művészet miveiböl álló gyűjtemények — viseltetik; nemkülönben 1821-től 1842-ig Nógrád vár­­megyébeni hivataloskodása által nyilvános elismeréssel ’s polgártársai birodalmának tanúsítványaival a’ közjó elő­mozdítására tett szolgálatait, — a’ nemzeti múze­um igazgatójává kegy. kinevezni méltóztatott. — K­övetválasztások. Városokból: 1) Bártfa: Markovics Antal uradalmi rendes ügyész, és Henzelmann Samu tiszti főügyész. (Választás apr. 11.) — 2) Zágráb: Andrievich Ignácz polgár­­mester. (választás apr. 7.) Vezérczikk. (A’ pillanat kénytelensége.) Sű­rűdnek a’ bősz jelenetek, mellyek a’ magyar megyei szer­kezetet is tőben megingathatják ugyan, de hogy a’ nemes­ség jelenlegi állását minden bizonynyal compromittálják, ’s hogy annak a’ mostani állapotban maradhatását lehetet­lenné teszik, azt minden látnoki tehetség nélkül teljes bi­zonysággal mondhatni. Gömörben ismét egy irtózatos bar­bar nap volt; egyike azon napoknak, minőket másutt csak forradalmak mutatnak, midőn egy felbőszített kevesebbség fokosok ’s bicskaszurások által ví ki a’ fegyvertelen több­ség ellenében csábítóinak pillanatnyi győzedelmet, ’s a’ vak düh mámorában Sámson­kint szentségtelen kezekkel összerázza az épűlet oszlopait, és rázza és addig rázza, mig a’ roskadó boltozatok másokat is talán, de őket a’ kö­­szülteket, minden bizony­nyal porrá zúzzák. — Még nem olly régi dolog, hogy a’ hivatalvágy a’ vad erőszak fékte­lenségét bevitte a’ megyék tetemeibe; még élnek a’ fér­fiak, kik ezt legelsők tevék, ’s kik akkor nem hitték ta­lán, hogy a’ kőrakás, mellyen óhajtásuk czéljához felemel­kedtek, a’ szabadság romjaiból áll; k­im örülhetnek tet­teik emlékének, a’vétek burjána buján tenyészett, már is beteljesedett,mit két év előtt jósolánk, midőn ezt nem­zeti veszélynek modók; ’s ha minden ép értelem, ha minden jóakarat, bármi színezethez tartozzék is különben, aprólékos véleményharczait fegyvernyugvásra téve, vállat vállhoz nem vet a’ már-már óriássá növekedett szörnyeteg levivására, teljesedni fog azon szavunk is, hogy ez ön­gyilkolás; mert a’ki bűnt vet, az kárhozatot aratand minden bizonynyal. — És jól megértsétek , hogy mit tesz e’ szó: öngyilkolás; mert akár mi történjék bár, akár hová fejlődjenek bár a’ nyers erőszakkali hősködések kiszámithatlan végeredményei, egy minden esetre bizo­nyos : az t. i. hogy a’ középrend ’s a’ nép megmarad; ezt fölemészteni nem lehet; ’s azért jól meggondoljátok, hogy mit tesz e’szó: öngyilkolás. De mi történjék hát e’ vészes viharnak ellenében? Tűrje e, tűrheti e’ nemzet és kormány , hogy azon néhány ismeretes bicska-, fokos-, pisztoly-hősvezér, kiknek czél­­jok, irányuk és cselekvésök indokai nyitvák a’ nemzet előtt, mint egy nyitott könyv betűi, kiket a’conservativ párt elvhöseinek fogadni vagy elismerni bizonyosan pirul­na, kikről lehetetlen hogy el ne mondja,mit Teli mondott Johannes Parricidáról: Wir haben nichts ge­mein mit euch, — tűrheti e mondom nemzet és kor­mány, hogy illy emberek nemzetünk hírét, nevét, be­csületét, tételét, jövendőjét büntetlenül compromittálják? — Mi tudjuk — igen jól tudjuk, hogy mi veszélylyel jár e’ szót kimondanunk, —kezünkben a’ bizonyítványok, a’ gyá­va névtelen fenyegetések; de azért kimondjuk, ki kell mondanunk , hogy ezt tűrni nem lehet, tűrni nem szabad. — Mi történjék hát, hogy tűrve ne legyen?Mindenek előtt emelkedjék fel a’ törvény, szent erejének mindenható osto­rával ’s a’ köznemzeti indignatio erkölcsi erejétől támoga­­tottan, sújtson minden vétkest kérlelhetlen szigorúsággal, és pedig lerázva minden sántaságot ép olly gyorsan, mint minő szigorún. Másik az, hogy a’ megyegyülések szabadságának megóvására sikeres törvényt kell alkotni. — Ha ki elég erős polgárérzettel bir egyszerre fölemelkedni a’ gyökeres orvoslat magas szempontjára, az valószínűleg egyetértene velünk, hogy ezen bajok csak az által lesznek gyökeresen orvosolva, ha gr. Széchenyi szavaival élve: féligmed­­dig feudális, féligmeddig aristocratiai alkotmányunk kép­viseleti rendszerré átalakíttatik.­­ És beláthatlanok az isteni gondviselés utjai! ha ki még csak néhány hónapok előtt is népképviseletről, tehát képviseleti rendszerről mert szólani, lehuzogattatok, kigúnyoltaték; ’s most? — — azt hiszem a’ képviseleti rendszerré átalakulás leghőbb barátai erkölcsi erejök utólsó izmainak is megfeszitésével 10 hoszu éven át sem voltak volna képesek e’ kérdést az összes értelmiség közmeggyőződéséhez olly közelre vinni, mint a’ szatmári, szabolcsi, nyitrai, veszprémi, zalai, vasi, gömöri ’stb. események vivék; egy hang hallatszik végig Kárpátoktól Adriáig, hogy a’ dolog igy nem marad­hat , ’s ha a’ képviseleti rendszerré átalakulás gyakorlati része olly könnyű volna, mint elterjedett a’sürgető szük­­ségérőli érzelem : a’ jövő országgyűlésről aligha törvény­ben nem hoznák haza követeink. — Egyébiránt ha illy gyökeres orvoslatra akár erőben, akár akaratban még meg nem értünk volna, némi enyhítő lépésekre sem hiányzik a’ tehetség. — Ezek közé tarto­zik a’ honoratioroknak, de adófizetési föltétel mellett, a’ megyegyűléseken szavazatjoggal felruházása, ’s leg­alább annak megengedése, hogy a’ szabados, vagy pri­­vilegiált vagy megváltott községek például minden 500 lélek után egy képviselőt küldhessenek a’ megyék gyű­léseire , melly képviselőknek qualificatióját ’s évenkinti újraválasztásuknak módját törvény által kellene megha­tározni. — Ide tartoznak végre a’ kicsapongások megtor­lására bölcs óvatossággal, nehogy a’ szabadságnak üstö­ke önkény kezébe kerüljön, alkotandó törvények; ’s ki­váltkép a’ büntetésnek azon neme , hogy a’ ki közgyűlési jogával tettleges erőszakra visszaél, az személyére nézve jogát bizonyos évekre , ,’s a’ vétek fokozata szerint egész életére is elveszítse. Mindenek felett pedig erkölcsi erő , és szigorú tör­vényszerűség a’ mi szükséges. — Egy nemzetnek nyú­lánk élete van , sok vihart elbír mig összeroskad; de van egy, mit elbírni nem képes ’s ez az önmagáról lemondó visszavonulás. Ez mindig ’s mindenütt bizonyos halál. — Isten őrizze ettől ügyünket. A’ haladási párt szent ügyét ekkorig még, istennek hála, törvénytelen eszközökre vete­­mülés nem fertözteté, reméljük jövendőben sem fertőzte­­tendi; azonban olly gyáva sem lehet, hogy elveinek bi­zonyos diadalát néhány ismeretes cortesvezér gyalázatos bujtogatásai által compromittáltatni, ’s még a’ szólás tör­vényes szabadságát is ledorongoltatni engedhesse. — De némelly, magokat conservativeknek vallani szerető orgá­numok gondolják meg mit cselekszenek. — Ha a’ haladás elveinek életbe-menetelét a’ szabadalmak párthívei min­den erővel gátolni akarnák, ezt igen természetesnek ta­lálnék , ’s ezt olly kikerülhetlen krisisnek hinnek, mely­­lyet megelőzni csak az által lehetett volna, ha a’ haladási elvek, túl az­ olcsó liberalismus hangos szóhatárán soha meg sem is pendiltetnek; ámde minálunk (’s ezt némi nemes önérzettel is szabad mondanunk) a’ haladás ügye a’ nem-akarásnak már annyira fejére nőtt, hogy azon re­­actio, mellyet igen természetesnek találtunk volna, leg­­fölebb egy-két hírlap íróinak szűk körére szorul; mert ezt csak nem akarjuk róluk feltenni, hogy a’ szabolcsi, zalai, gömöri’stb. hősöket a’ conservativ párt orgánumai­nak’s azoknak gyalázatos működéseit a’ conservati­­v­i­s­m­u­s reactiójának vallani nem irtóznának. — Azért még egyszer kérjük, fontolják meg mit cselekszenek, és szűnjenek meg azon pártot, melly a’ haladási kérdésekben olly megtörhetlen erőre emelkedett, miszerint még olly kényes tárgyban is, minő az adó, csak a’ nyers erőszak felizgatása által lehet győzelmét pillanatnyilag kétségbe hozni, szűnjenek meg — mondám — ezen pártot, minden ép értelmű gyermek által is botor vádaknak elismert ha­szontalan gyanúsításokkal illetni; mert ha ezt teszik, ma­gokat a’ köznemesség bujtogatóival identificálják, ’s ne­vezzék ezt aztán reactiónak, nevezzék a’ minek tetszik, de emlékezzenek meg, hogy kétélű fegyvert vettek ke­zükbe. Még egy szót. — A’ magyar journalistica sokszor igen különös jeleneteket mutat. — Most legközelebb gr. Ma­j­­láth János úr azon nézettel lép föl, hogy Zalában a’ conservativ párt némelly emberei támadták meg Deák személyében azon pártot, mellyet a’ gróf vágtató pártnak nevez. — Vigyázzon a’nemes gróf szavaira. — Ó, ha jól tudjuk, magát conservativnek vallja; ha tehát a’ zalai megtámadókat is conservativeknek hiszi, úgy előt­tünk áll a’ conservativ szónak értelme, magyarázata; ’s ezt tudni jó, e’ magyarázat gyümölcseit az idő megter­­mendi. De gróf úr tovább megyen, azt mondja, hogy az oppositio két részre hasonlott; egyik, melly D­e­ákkal tart, másik a’ vágtató párt, melly többet és máskép akar mint Deák Ferencz; ez tehát a’ Pesti Hírlap pártja nemde? — ’S én kérdem a’ grófot: hol talál Deák Ferencz po­­liticai életében egyetlenegy betűt, melly a’grófot fejo­­gositaná D­eákra reá fogni, hogy a’ Pesti Hírlappal egyet nem ért? — Én szerencsés vagyok magamat azok közé számíthatni, kiket Deák barátságával tisztel meg; én ismerem szivének minden érvelését; de ezen szoros meg­hitt baráti viszony által sem véltem magamat soha arra felhatalmazva lenni, hogy magamat Deák Ferencz politikai hitvallásának tolmácsául vessem föl, és azért más szavaira, mint mellyek nyomtatásban a’ közönség kezein vannak, soha sem hivatkozom; — és ime gróf Majláth J­á­no­s úr áll fel D­e­á­k politicai hitvallomását tolmácsol­ni, ’s meghasonlást kürtölni az oppositio soraiban! — Kérdjük a’ nemes grófot: honnan tudja azt a’ mit mond? ’s mikor bízta meg őt Deák Ferencz, hogy az ő politi­cai hitvallomásának tolmácsa legyen? Deák szólni fog, ha és a’ mikor szükségesnek látja; nem fog, ha szükségesnek nem látja; de arról bizonyos vagyok, hogy méltóságos gróf Majláth János urat szive rejtelmes tolmácsának felkérni soha sem fogja. Visszatorlás a’ Világnak. A’ „Világ“ szokott bölcs tacticája, ’s azon sokszor bizonyított mély politicai avatottsága szerint, minélfogva ép azon politicai nyilvános dolgokról igen ritkán tud valamit, a’ mellyek előtte, mellette, körülötte történnek, utólsó számában egy heves diatrikába bocsátkozik a’ Pest megyei követek által letett eskünek azon záradéka ellen, miszerint hitet tevének, hogy hat évig kir. kinevezéstől függő hivatalt nem visel­nek. — Illegalitásnak nevezi azt, mit Pest megyétől most nem várt, gyanúsítja Pest megye őreinek a’ király iránti hódolatát; gúnyosan kérdi: ha illy módokkal akarnak e a’ fejedelem ’s nemzet között bizalmat eszközölni; ’s fenye­get, hogy őnekik is (t. i. a’ Világ urainak) igy lesz „hozzátok“ (!) bizodalmuk. — Ezen utólsó phrasis bi­zonyos Wi­c­htig mach erei színében van irva, mintha sejtetni akarnák a’ távollevőkkel (mert hisz itt Pesten — wir kennen unsere Pappenheimer—) hogy ők­ isten tudja minő valakik; ’s az ő bizodalmuk, isten tudná minő fontos portéka. — Tudnia kell a’ nyájas olva­sónak , hogy a’ Világ nagyon szeretné, ha legalább félhi­vatalos kormánylapnak hinné őt a’ közönség (a’ mint egy­kor az augsburgi kávénénike őt e’ nevezettel meg is tisz­telé, ’s ő e’ megtiszteltetésnek teljességgel nem is mondott ellene); — mert ez legalább kölcsönzött fontosságot adna neki, a’ mi nagyon jól esnék annak, a’ ki saját fontosság­gal nem bir. Én szeretném, ’s azt hiszem elvbarátaim is szeretnék, ha a’ kormánynak nem csak félhivatalos, hanem egész hivatalos orgánuma is volna a’ politicai journalistica mezején; de a’ Világ bizony nem az; sajnáljuk szegényt, de hiába fészkelődik, bizony nem az; — ’s azért magát néha — mint nem régiben a’ kir. városok követvá­lasztási statútumára nézve is, igen vigjátékosan blamiroz­­za, — így hát ti, kiket megfenyeget, hogy majd t­es­z b­i­­zodalma hozzátok, a’ részben legalább nyugodtak lehettek, hogy ez az ő bizodalmatlanságuk nem valami olly igen nagy szerencsétlenség, melly a’ nemzet és kor­mány közti bizalom megzavarására vezethetne. — Egyéb­iránt a’ mi magát a’ követi esküt illeti: ha Pest vármegye ezen esküt most határozta volna, vagy legalább ha nem most határozta is­, de a’ dolog most discussiora kerül vala, ’s Pest megye Rdei borús időkben hozott határoza­tukhoz, most is hajthatlanul ragaszkodtak volna, a’ Világnak epés gyanúsító diatrikája habár mindig illet­len ’s a’ féktelenségig illegalis, de legalább korsze­rűtlen nem volt volna, ’s legalább nem jelennék meg holmi J­a g­o-forma szerep színében, ’s legalább nem lehetne róla joggal elmondani, hogy minden legki­sebb politicai tapintat nélkül, akarom hinni, tudatlan­ságból, nehogy azt mondjam malitiából, olajat öntöget a’ hamvadó zsarátnokra. — Ámde mikint áll a’ dolog Pest megyében? A’ hivatal-nemviselést követi eskü, mint igen sok lépés alkotmányos nemzetek életében, mellyek nem lelketlen gépek, hanem rokon ’s ellenszenvüket körülmény szerint nyilvánítható nemzetcsaládok, olly körülmények­nek volt szüleménye, mellyekről minden honpolgár 63

Next