Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-09-17 / 283. szám

•’ mellett, hogy maga szép provisiót­ nyert, maga körül szerte hasznot, jótéteményt terjeszt tt.f­­• Nem hibáztunk talán, hogy ezen egy példa által, a* magány kereskedők szempontjából merített ellenvetést gyakorlatilag eloszlatni iparkodánk. — A’ többire nézve elmélkedésünket folytatandjuk. Országgyűlés. XL. Országos ülés a’ KH és IIK­­tél. Sep. 7. Kezdete 10 órakor, vége 2 órakor. Midőn a’ büntető-törvénykönyv a’ kerületi ülésekben tárgyaltatott, a’ XLIV-dik fejezet után , az országos vá­lasztmányban kevesebbségben maradottak külön vélemé­nyének nyomán, egy rövid fejezet iktattatott,’s ebben bün­tetés szabatott azon törvényhatóságokra, mellyek közadót, segedelmet, vagy ujonczokat, országgyűlési megajánlás nélkül, vagy azon felül kivetnek ’s beszednek; vala­mint azon egyes tisztviselők ellen is, kik ön hatalmukkal hasonlót követnek el. — Ezen fejezetnek vizsgálatával nyittatott meg a’ mai ülés. — Királyi személ­ynök: nem tagadhatni, hogy Ulászló V-ik decretumának l.t. czikkelye szól ezen tárgyról, de a’ nélkül,hogy ezt annyi­ra kiterjesztené, és más büntetésnek szabásával. Ezen tör­vény az akkori idők viszonyaiból magyarázható, ’s csak az akkori helyzethez szabott. Egyébiránt Ulászlónak sem or­­szággyűlésen , sem azon kívül nem adtak semmit; a’ haza már veszendőben volt. Hagyjuk ki ezen t. czikkelyt; a’ benne foglalt büntetések, 8, 12 év, szinte mód felett sú­lyosak. Nincs is reá szükség, mert legalább ö, a’ királyi személynek, azon egyénnek, kitől a’ törvényhatóság, vagy a’ tisztviselő a’szőnyegen lévő fejezetben említett esetben valamit beszedne, azt a’ mi illy formán rajta megvétetett, mint biró, visszafizettetné. ’S ez a’ legjobb intézkedés e’ tárgyban. Aztán kissé messzevágó is a’javallott 1.czikkely, mert igy minden törvényhatósági áthágásokra kellene kü­lön külön törvényeket szabni. — Egy megyei követ szinte ellene van a’ kérdéses fejezetnek, mert csak ezen két esetre lévén büntetés szabva , a’ többi visszaélések mintegy felmentetnének ól­ala a’ büntetés alól. — Más megyei követ. Ezen két eset csak magasabb impul­­susból származhatik, ’s valóságos alkotmánysértést foglal magában. Az 1825-ki országgyűlésnek intézkedése már nyújt ugyan némi biztosítékot; de most szigorú büntetés­ről is kellett gondoskodni. A' királyi személynek által említett orvoslási mód visszaadja ugyan a’ polgárnak azt, a­ mi rajta törvénytelenül megvétetett, de a’ törvénysze­gés büntetlenül maradna. — Királyi személynek: méltóztassék megengedni, mikor a’ hitelenségi esetnek tegnap megvitatott d) pontja is áll, akkor már gondoskodva van a’ büntetésről. Aztán ezen törvényezikkely örökös disceptatióra adna alkalmat az országgyűlésen, ha helye­sen ítél e az illető bíróság vagy sem. Aztán ha a’ nemes megyének tetszeni fog statútumot hozni, hogy a’ fenforgó körülmények között szabad ezt, vagy amazt megvenni, ’s ha ezen statútum a’ felség által is helybenhagyatott, vagy ha már magában is áll, mert — mint mások tartják — ezen helybenhagyás nem szükséges, akkor már nem fog az em­lített esetre alkalmaztathatni a’ törvény. Egy megyei követ: Épen mert a’ kir. személynök megvallása sze­rint is Ulászló törvénye már nem alkalmazható, azért kell más törvényről gondoskodni.— Kir. személynök : mond­tam már az orvoslás-módot, hogy egyébiránt az ollyan törvény, mellyben sanctioul illyesek foglaltatnak: „bona dir­piantur“ ’stb. nem korunkhoz illő, tagadhatatlan. Hi­szen ez amerikai linch­ törvény volna. Más megyei követ. Ez a’ két dolog sarka az alkotmánynak. A’ javallott tör­vényfejezet valóságos mulingbill. Angliában 1688-ban tör­vény hozatott, hogy a’ közadó mindig csak a’ folyó év apr. 20-kától, a’ bekövetkezőnek április 20-káig vettethetik ki; ha ez elmarad, akkor nincsenek katonák, nincs flotta a’ nemzet bizodalmát nem biró ministerium intézkedésére. Már Carnot mondotta a’semmit sem tanult és semmit sem fe­lejtett Bourbonoknak, hogy a’ kormányok mindig szere­tik külebb terjeszteni jogaikat. Más jogok irányában pe­dig azt szokta mondani a’ ministerium: ezen jog nem igaz­ságos, nem alapul a’ törvényen; — ’s ha áll a’ mi mon­datik, akkor a’ válasz jó, igaz és helyes. Da néha más útán is járnak el, kívánnak valamit a’ mi nem törvényes, ’s mikor először kívánják, a’fejedelmi szó szentségét is reá adják, hogy illyesmi nem történendik többé; mikor másodszor kívánják, már akkor az első esetre hivatkoz­nak mint erősségre, ’s mikor harmadszor — akkor köve­telés formájában tűnik fel a’ kérelem, mondják , hogy en­nek így kell lenni, ez nem is lehet különben. — 1741 ben Maria Theresia subsidiumot kért a’ diaetán, a’ hét eszten­dős háború alatt már diaetán kivül, utóbb újra kívánt két milliót; 11-dik József, tudjuk, megvette a’nélkül, hogy országgyűlés tartatott volna országlásának idejében, végre az 1791. 19. t. czikkely gátat vetett a’ visszaélésnek. A’ franczia háborúk első felében subsidiumot kértek az or­­szággyűlésen; 1809 ben a’ főherczegeknek adták azt a’ törvényhatóságok óvás mellett; 1813, 1814, 1815-ben ugyanaz parancsképen hangzott; sok vármegye kivetet­te; egy némellyik nem, 1821-ben ugyan igy, ’stb. mind országgyűlésen kívül. — Volt megye a’ melly nem adott, ’s ime a’biztosok majd hogy fel nem for­gatták az országot.—1825-ben végre kivívták ismét a’BB. az alkotmányos jogot. Azóta, igaz, nem történt illyesmi, de azóta háború sem volt. Szükséges pedig gondoskodni a’ nemzetnek , hogy ezen esetekhez hasonlók ezen­túl elő ne fordulhassanak. — Királyi személynök: Ha a’ nemzet tagjai már olly csekély erkölcsi erővel bir­nának, akkor nem segítene rajtunk semmi. 1813-1815- re elevenen emlékezik szóló kir. személynek is; a’ ki akart fizetett, a’ ki nem akart nem fizetett. — Egy me­gyei követ: Mi önállásuak, függetlenek akarunk lenni a’ megyékben, ’s innen az ügyekezet, azt, mit hatóságunk körébe tartozónak vélünk, magunknak törvény ellen is kivívni. Ha a’megyék eljárását tekintjük, akkor — le­gyünk őszinték — meg kell vallanunk, hogy a’ közép­ponti hatalomnak felettünk való ellenörködése majd nem lehetetlen. Szóló ismer egy megyét, mellynek egyik szol­­gabirája zsarolás miatt a’ középponti hatalom hosszas örö­­ködései után, végre közkereset alá vétetett. Mit tesz a’ megye ? a’ nemesi pénztár perceptorává teszi, hogy a’ nem megyei ellenőrködéstől biztosítsa. Tegyünk fel egy megyét, melly efféle visszaéléseket orvosolni akarván, egyik vagy másik egyéni hivatalától felfüggesztene, — a’ legközelebbi gyűlésen a’ hatalmas ellenpárt megsemmisíti a’ végzést. Illyenkor azt tapasztaljuk, hogy mikor a’ fel­sőbb ellenőrködéstől akarunk függetlenek lenni, függünk a’ pártoktól. Ha a’ visszaélést elkövető népszerűséggel bír, akkor sükeretlen minden ellene irányzott törekvés. A’ kormány csak nem küldhet örökké biztosokat, örökké ka­tonákat. Bírjon a’ megye autonómiával, de legyen a’ köz­­igazgatásnak egyik mozgonya, ’* nem gátja. Uj büntető­­rendszert akarunk behozni? —minden megye máskint fog­ja életbe léptetni; adóról lesz szó? minden megyében más­más lesz az adóarány ; iskolákat állítunk ? — nem ügyelünk arra, hogy a’ kisdedek oda járjanak; országos kölcsön kell? — ha kamatfizetésről van szó, emlékezzünk arra, milly készséget mutattunk a’színház pénzalapjának behaj­tásában. — Mi következik innen? — az,hogy legyen fe­lelős a’ h. tanács, de legyenek a’ megyék is felelősek. — Más megyei követ sajnálja, hogy nem lehet olly jó vélemény­nyel a’ nemzet egyénei iránt, mint a’ kir. személynök; őt, szólót, a’ tapasztalás, az élet komor iskolája egyébre ta­nította; csak pillantsunk vissza 1822-re, vagy nem volt e ő felsége akkorban kénytelen több egyéneket hiva­talaikból elmozdítani. Illyetén egyénnek a’ tizenkét esztén, fogság nem szigorú büntetés, hanem jótétemény. Az, hogy 1813-ban fizetni, vagy nem fizetni, kinek kinek tetszésétől függött volna, engedelmet kérek — úgymond szóló — az nem áll. Megvették az emberen az illetéket, ’s szóló megyéjében még most is több per foly eziránt. A’ kaputos ember ollyankor még talán segíteni tud magán; a’ szegény bocskoros emberen megveszik. Az 1813—diki statutio al­kalmával, minden közgyűlés nélkül, még a’ rabot is ki­fogták a’ börtönből, ’s katonák közé sorozták. Az imént szólott követnek előadását, ha kormányhoz tartoznék szóló, meg nem köszönné; mert az annyi, mint reá sütid az erőtlenség bélyegét. A’ helytartó tanács mindig arról panaszoskodik, hogy nem kormányozhat. Voltak idők, mi­kor azt mondták: hagyják őket magukra, hiszen majd el­végzik valahogy dolgaikat, — most pedig mindenbe akar­nak befolyni. Mennyi utasítást kapnak a’ főispánoki ’, ko­ránt sem oda irányzottakat, hogy a’ törvényeket végrehaj­tsák. A’ jegyzőkönyvek felmennek a’ helytartó-tanács­hoz, egy fogalmazónak adatnak ki, és ennek eredmé­nye az, hogy nincsen észrevétel. Adjon példát a’követ úr, hogy egy hírtelen alispán, egy rész szolgabiró ellen in­tézkedett volna a’ helytartótanács. Szóló nem tagadja, hogy a’megyékben számtalan visszaélések történnek, de mind ezeknek forrását már kijelelte. Ott van a’ colonicalis telken lakó nemesek adóztatását parancsoló törvény, van­nak megyék hol a’ reájok eső adómennyiség még ki sincs vetve, nem hogy be volna szedve, ’s a’ főispán ki sem meri mondani: fizessetek! Ha még az alispán nem merné, őt talán még némikép menteni lehetne (ő, a’ szóló, ki merte mondani) mert választás alá kerül; de a’ főispán­nak nincs oka illyesmire ügyelnie. Szóló felszólítja azon követet, kinek beszédére válaszolt, eszközöljön a’ kormánynál, hol befolyása van, lükért a’ törvénynek. — A’kir. személynök ismétli, hogy neki bizodalma van a’ nemzet erkölcsi erejéhez. Az előtte szólott követ maga felelt meg magának, midőn azt mondotta, hogy ő felsége elmozdította hivatalaikból amaz egyéneket. Hogy a’ vár­megyékben még is folynak pörök az 1813-diki subsidiu­­mok beszedésére,­­ az már egy kicsit bajos; a’melly megyében még most is folynak illyetén pörök, ott méltóz­tassék rendelést tenni, hogy szűnjenek meg; mert hiszen az 1825 diki országgyűlés erre nézve eléggé világosan szólott. Maga magát nem védi szóló, ő elnök és az igazságnak kiszolgáltatója; igaz, főispán is egyszersmind, utasítása jó néha, ’s azt bátran mutathatja elő; ollyast, mint itt említtetik, még soha sem kapott. Az előtte nyi­latkozott követ ugyan graphice szólott a’ kormány hely­zetéről ; hatalmas és igazságos kormány kell mindnyájunk­nak, ’s a’ királyi személynek kívánja szivéből, hogy az ollyan kormánynak engedelmeskedjenek a’ nemes várme­gyék, ’s minden, a’ közjóra czélzó szándékát segítsék elő. Hosszú sorát lehetne a’ megyei visszaéléseknek itt előadni. Absolut monarchiában mindent a’ kormányra tolhatni; de alkotmányos országban a’ tömeg reagál, alkotmányos or­szágban a’ kormánynak ’s a’ kormányzottaknak kell észszel birniok. A’ megyék is teljesítsék kötelességeiket. Iliacos intra muros peccatur et extra. Hiszen nem megy minden a’ szerint mint a’ kormány akarja, mások is léphetnek fel cselekvőleg; tekintsünk csak az országgyűlésre, kinek van itt többsége, a’ kormánynak-e, vagy az ellenzéknek? Egy megyei követ, ki a’ szőnyegen levő 1.czikkelyt uta­sításánál fogva pártolja, említi ,hogy megyéjében építendő új börtönnek terve már huszonhárom évvel ezelőtt kül­detett fel visgálat végett, ’s még e’ napig visgálatban ma­radott. Az, mi más követ által bizonyos szolgabiróra nézve előadatott, szólónak tudomása szerint nem áll. Az említett szolga ’ ró ellen panasz tétetvén, a’ visgálat elrendeltetett, de a’ vádlott ártatlannak találtatott. — Áron követ, ki imént fe­lszólíttatott, igyekeznék befolyása által más irányt választatni a’ kormánynyal, említi, hogy ő itt úgy ül, mint követ, nem mint helytartói tanácsos, hogy neki némi befo­lyása volt azon megyénél, mellyet tizennégy évig szolgált, ’s hogy talán nincsen helyén kivül itt megemlíteni, misze­rint azon vármegye, ámbár a’múlt országgyűlésen a’ nemzeti színház javára egy krajcsárt sem ajánlott, még is legelső volt a’ reáeső summának lefizetésében. Szó­ló nem mondta, hogy oda fen nem hibáznak; de mond­ta azt, hogy magunk kebelében sok a’ visszaélés, mellyet megszüntetni, kötelesség. A’ körlevél megérkezik, de ki nem hirdettethetik, mert elveszett nyom nélkül. Mikor a’ colonicalis telken lakó nemesek megadóztatásáról szóló törvény hozatott, a’helytartó tanács körlevelet küldött minden megyéhez e’ tárgyban, örökkön örökké csak nem sürgetheti. A’ desertákat a’ megyék még csak össze sem írták, — mit tegyen a’ kormány? húsz, harmincz cora­­missio legyen e mindig talpon? A’nemzeti színház pénz­alapjának beszedetésével a’ helytartó tanács nincsen meg­bízva , — szóló kérdi, ha teljesittetett e ezen pénzekre nézve a’ törvény. Hogy lassú a’ helytartó tanácsnak eljá­rása, az igaz , de collegialis rendszer mellett, ’s mikor azonfelül három, négy évig nem küldik be jelentéseiket a’ megyék, akkor ez nem lehet különben. — Erre ugyan­azon követ, ki már fenebb bővebben szólott a’ kormány­széki visszaélések ellen, megmarad a’ mellett, mit állí­tott , mert állításait az élet nagy iskolájából merítette. Pár évvel ezelőtt egy főispán kinyilatkoztatta , hogy bizonyos egyént nem candidálhat, mert attól el vagyon tiltva ,— ’s következése az volt, hogy a’főispánt letették. Hogy’ ne volna sok visszaélés, kivált tisztválasztás közeled­tével a’ megyék kebelében, mikor magasabb helyről jő a’ baj? Szóló nem barátja a’reeriminatióknak, de ha már most is mondják, hogy nem képesek kormányozni, ugyan mit fognak mondani, midőn bekövetkezett a’ nagy nap , ’s a’ monarchia minden tartományai alkotmánynyal birandanak. Albionban, Francziaországban lehet kormá­nyozni,—csak nálunk nem. Szóló becsüli az imént nyilat­kozott követet, mert ollyannak ismeri, ki eddig is jó szán­dékkal volt, ’s ki jövendőben is azon lesz, hogy jót eszkö­zölhessen. Nem is azt mondotta, hogy a’megyékben nincsen hiba,—van számtalan;de ugyan hol a’ forrás? Ha valamelly megye törvényszéket választ, ha a’protestáns lelkésznek, vagy az úgynevezett honoratiornak szavazatot ad, akkor be sem várják a’ jegyzőkönyvet, ez még meg sem szá­radt , ’s már itt van az intimatum. De hogy egy megyéből négy évig fel nem küldetett a’ criminalitások lajstroma, az fel sem tűnik; de hogy, is tűnnék fel , hiszen nem ol­vassák a’ jegyzőkönyveket. A’ körlevelek elveszését mi illeti, ha szóló tagja lenne a’ kormánynak, ’s ha nyomá­ba jöne, hogy egy körlevél az alispán gondatlansága mi­att elveszett, az az alispán nem ülne sokáig kormányszé­kén. Különös az, hogy némelly megyékbe soha sem kül­denek commissáriusokat; legyen egy kis czivakodás másutt: bizonynyal ott terem a’ biztos. ’S nem állana a’ színház ügyében kiküldött országos választmány a’ ho­­lartács superinspectiója alatt? — ha nem áll, annál rosz­­abb. — Fogjunk kezet, igy rekeszté beszédét szóló,— tiszteljük a’ törvényt, adjunk ebben egymásnak példát kölcsönösen; de a’ felülről adott példa hat leginkább. — Miután még a’ másik rész szónoka kinyilatkoztatta volna, hogy ott nem kormányozhatni, hol azok, kik a’ hétszemélyes tábla ítéletét végre nem hajtják, nem bün­­tettethetök; — a’ királyi személynök a’ kerü­­letneg elfogadott törvényczikkely mellett monda ki a’ végzést. Olvastatván a’ tisztviselők ellen elkövetett rágalmi és becsületsértési bűntettekről szóló szakaszok, újra indít­­ványoztatott, hogy a’ becsületsértő kifejezések visszavo­nása büntetlenséget ne eszközöljön , —’s ez úttal csak­ugyan többséget nyert ezen indítvány, mert a’ KK. és RR. v isszatértek a’ 269 §-ra —mi ellen, mint a’ conclusumnak felbontása ellen, csak két követ nyilatkozott,— ’s rendel­ték, hogy ezen §-hoz még hozzáadassék, miszerint: ,,a’ közkereset megkezdése után, a’ visszavonás büntetlensé­get nem eszközöl.“ A’ törvénykönyvi javaslatba kerületileg besorozott azon törvényczikkely, melly azon egyháziak büntetéséről szól, kik törvénytelen brevéket hirdetnek, ’s törvénynyel el­lenkező körleveleket adnak ki, úgy azon tanácsosokéról, kik ezen brevéket királyi tetszvénynyel ellátják, szinte változatlanul elfogadtatott. — Egy káptalani követ ez al­kalommal a’ 1.czikkely ellen felhordott argumentumok so­rában emliti, hogy az 1841-diki ösmeretes brevét nem valamelly tanácsos, hanem maga ő felsége látá el tetsz­vénynyel; — de különben sem lehetne szó a’ brevét pia­­cetunna­ ellátó tanácsosról, mert a’tetszvény szokott szavait mindig egy titoknak szokta aláírni. — A’ királyi személynök úgy vélekedett, hogy a’ tetszvénynek isme­retes záradéka : „in quantum legibus regni non adversa­­tur“ megment mindent. Említé azt is, hogy a’ püspökök autonómiáját meg nem szoríthatni, ’s hogy egyházi hiva­talától világi törvényszék által a’ papi személy meg nem foszta’hatik. Hasonló értelemben nyilatkoztak a’kápta­lani követek is, ’s az egyik olly reményben volt, hogy ütni fog az óra , midőn Magyarországban is a’ Ro­­mávali levelezés szabad lábra fog állíttatni, mint ez már Belgiumban, ’s Porosz-és Bajorországokban történt. Da 630

Next