Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-10-19 / 292. szám

no .­­ .­­.«is tessék, hanem, mert az tétetik fel, hogy csak annak van érde­kében a’ közrend fentartása, csak az szerezhet magának a’ politikai jogok gyakorlására kellő képességet, és csak az tekintethetik függetlennek , ki bizonyos mennyiségű föl­det bir, vagy adót fizethet. De kérdi, váljon állanak e e’ praesupposítarook ? hiedelme szerint, nem. Mert vala­mi minimumot csak kell meghatározni; már pedig , hogy annak, ki például Francziaországban 199 frankot fizet, kevésbé állana érdekében a’közrendet fentartani, mint annak, ki 200-at fizet, nem hiheti; — mert bár mi kevés vagyonnal bir egy, bár mi sokkal más, ha az egész érté­ke, mindennek egyképen drága, sőt miután a’ kevés min­den kis lázadásban könnyebben elmerülhet, miután a’ sok­ból valami töredék inkább megmenthető, a’ kis birtokos­nak talán még sokkal inkább érdekében áll a’ közrend , a’ jogállapot. ’S hogy a’ képesség nem természetes, ’s nem szükséges kifolyása a’ birtoknak , ha végig tekintünk leg­tehetősebb nemeseink során, reá elég példát találunk; ’s megjegyzi e’pontnál, miképen a’ jó polgárban legfőbb kellék az erkölcs, mi tudományosság , ’s magasabb kép­zettség által teljeséggel nem föltételeztetik. Avvagy né­­melly megyék követeinek fő nehézsége a’ függetlenség hi­ánya e’ népnél? ’s ők azt hiszik, hogy a’ földek hold szá­mai, ’s az adó forintjai teszik a’függés’s függetlenség skáláját, ’s azt hiszik, hogy egy pár hold, ’s forint kü­lönbség igazságos vonalt húz azok közt, kik önállók, ’s azok közt, kik nem önállók ? szóló ezt annál kevésbé is­merheti el, minél inkább hiszi, hogy függetlenség a’ lé­lek és szív sajátja, melly a’ gazdagság által nem hatá­rozatik meg; mennél inkább hiszi, hogy ha a’szabadsá­got ’s a' rendet a’ nép képes volna elárulni, a’ kormá­nyok , ’s az oligarchák azt a’ nép rovására, de magok hasznára rég megvásárolták volna; ő épen ellenkezőleg a’ legnagyobb urak közt ismer legnagyobb szolgákat; meg­lehet egyébiránt, ez talán azért olly feltűnő, mert ki ma­gasars áll, annak szörnyet kell görnyedni, hogy alant csúszhasson. — Mindezeknél fogva ő nem látja a’ census eszméjét olly erős alapnak, mellyre egy egész alkotmányt lehessen építeni, következőleg annak hiányát e’ munká­latban, ’s lételét más országokban ellenvetésül el nem fo­gadhatja. Miképen a’ közt: „ember és ember“ minden kö­rülményekben kisebb a’ különbség, mint vélik; de vég­telen az , az ember, és állat közt; úgy a’ birtokra nézve is a’sok, és kevés közt nem lényeges a’különbség, de igen a’ valami és semmi, azaz: Szepes követének ma­thematical pontja közt. Ez a) pontra nézve a’ választmány ez úttal a’ vonalat a’ semmi, ’s a* birtok közt hazá;— mert, ha talán nem volna is igazságos, de legalább bizonyos, és egyenlően illeti az ország minden lakosait, míg, a’ kik a’ jogot mérik a’ többről ’s kevesebbről, azok után a* sze­rint különbözik a’ jog, a’ mint a’ bírtok értéke ’s az adó­viszony helyenként változik.— Több megye követei élénk, sőt talán kiáltó színekkel festették a’ rendetlenséget, melly­­ muldatlanul be fog következni, ha a’ polgári jog sokra ki-­­ terjesztetik, ő megkísérti bebizonyítani, hogy épen a’­­ polgári jog és szabadság anyja a’ rendnek. Eszébe jut­­ am a’ bölcs mondás, hogy a’ királyságokat ’s köztársasá-­­­gokat ember teremti; a’községek, úgyszólván egyene­sen isten kezéből kerülnek ki. Az tagadhatatlan tünemény a’ státusok történetében, hogy a’ mint nő a’ műveltség, a’ világosodás, a’ szerint hajlandóbbak nemcsak a’ kor­mányok, de a’törvényhozók is fogyasztani a’községek szabadságát, függetlenségét, autonómiáját. Községi sza­badságot törvényhozás még nem is alkotott, az mintegy magától szokott születni a’ még rendezetlen nép-erköl­csökből és szokásokból; és ő azt tartja, mikép faluink el­térve attól, hogy úri hatóság alatt vannak, több önkor­mányzási lehetséggel bírnak, mint birnának, ha most ren­­deztetnének; minden esetre pedig megváltakozott váro­saink, mint: Nyíregyháza, Patak ’stb. szabadabbak, mint­­ fognak lenni a’ kir. városok e’ törvény által. Pedig az igazi­­ szabadság, a’ népszabadság — talán meg is fognak üt- | közni a’ Kir. és RR. szóló ez állításán — nem a’ charták­­g ban, nem a’ ministeri felelőségben, nem a’ kamarákban­­ van, hanem leginkább a’ községi szabadságban; ez a’ sza­badságnak életfája. Midőn a’ szabadság lelke csak maga­sabb régiók­ban mozog, hová a’ közpolgárok osztálya nem ér fel, a’szabadságnak az csak hangját hallja; — szük­ség , hogy azt minden polgár közvetlen ízlelje az által, hogy a’ maga körében befolyhat a’ közigazgatásba az ál­tal , hogy ott róla nélkűle semmi nem történhetik. Csak illy közvetlen gyakorlat ’s használat által hat be a’ sza­badság a’ nép erkölcsébe ’s vérébe, ’s mig erkölcsébe, ’s vérébe be nem hat, addig az szóbeszéd; e’ nélkül vala­­melly nemzet bírhat szabad kormány-formát, de a’nép nem fog bírni a’ szabadság szellemével, mert igaz, mi egy helyen mondva van, t. i. hogy a’ szabadság’, a’ hon­szeretet ollyan mint az isteni tisztelet, mit az emberek gyakorlat által kedvelnek meg. Nem akarja itt fejtegetni bővebben, mi jótékony a’ státusra, ha a’ községek, ’s megyék az emberi ambitióknak, szenvedélyeknek, talen­tumoknak, mozgásoknak te­rt nyújtanak; mert, ha ezek községi ’s megyei szabadság hiányában Francziaország példája szerint, egyetlen egy középpont felé tolakodnak, ott szüleségképen veszélyesek lesznek, ellenben egy me­gye szűkebb — úgy szólván — házi körében szelidebb természetet öltenek magokra; de ezt, mi a’ községi sza­badság mellett, ’­ a’ központosítás ellen fontos erősség,­­ nem fejtegetvén bővebben, csak azt jegyzi meg, miké- I­pen a’ közszellem legfőbb fentartója a’ köz rendnek; ott­­ van rend, hol polgár van, és nem szolga; hol erő van,­­ ’s nem erőtlenség; erőtlenség e’világon még soha sem­ a minek sem volt, és igy rendnek sem lehet alapja. Ki ré­szesül a’ szabadságban, és részesül a’ közigazgatásban, csak az viseltetik mind kettő iránt részvéttel; ki a’ köz­igazgatásbeli formákkal ismeretes, csak az látja által,hogy a’ szabadság sem haladhat formák nélkül; ki a’ rend fen­­tartásában részt vesz, az tudja, mi becses a’rend, ’s csak az ilyen polgár szerezhet magának gyakorlati jogat­­t m­at a’ dolgok természetéről, és saját jogainak köréről. Mind ezek előtte sokkal fontosb tekintetek a’ polgári jog megadásában, mint azon valószínűségek , mellyeket a’ különbféle censusok, a’ rendszerető , a’ képes, a’ függet­len polgárok meghatározásában nyújtanak. — És még csu­­dálkozik szóló, hogy egy érd. követ a'hazafiságot, az önál­lást , az alkotmány fentartását csak a’ tehetősektől várja. Váljon az alkotmány lényegének ismeri e ő az ősiséget? Igen is, annak vallá, midőn e’ kérdés felett tanácskozánk. Váljon a’ házi adó elvállalásával nem fogna e megdöntetni az alkotmány, az érd. követ értelme szerint? Igen is, ő azt valja, mint közönségesen tudatik. Már most azt kérdi tőle, váljon, na az u­r­i gyűlésen csak az értelmesek, csak a’ földes urak jelentek vala meg, az ősiség nem tö­röltetett , a’ házi adó nem vállaltatott volna e el ? Kik őriz­ték hát m­eg a’ veszélytől az alkotmányt ? A’ birtoktalan kis nemesek. E’ szerint épen az érd. követ nem állíthatta vol­na, hogy a’ birtokosok őrzik az alkotmányt; az övét épen a’ szegények tartották meg. — Mi előtt még az a) pontra átmenne, szólott azon szempontokról, mikből a’választ­mány munkája a’ tanácskozók által felfogatik. Némelly követ urak megrémültek a’ széles alaptól, melly benne felállittatik, — ezeknek túlzott az, mert igen soknak ad polgári jogot; más követ urak ellenben kérésük, mert nem ad polgári jogot mindennek. Mert tagja a’ választmány­nak, mind azokhoz, mind ezekhez, néhány szót intéz fel­világosításul. — Igen­­ némelly követ urak megrémültek a’ sokaságon, melly az a), b), es categoriák szerint a’ vá­lasztók körébe vonatnék; megrémültek, hallván, hogy p. o. Pest városában azok szerint talán 10.000 választó is fogna lenni, és csudálkoztak, hogy a’ szerkezet alkalmá­val eszünkbe nem jutának azon veszélyes jelenések, mi­ket a’ választók a’ megyékben eddig előidéztek. De a’ választmány nem feledé el ama’ jeleneteket, ’s midőn a’ megyei szerkezetet a’ városokra alkalmazta, alkalmazta azt ártalmai nélkül, mert megkülönböztette a’ választói jogot a’ tanácskozási, ’s határozhatási jogtól, amazt ki akarta terjeszteni lehetőleg sokra, mert ez történhetik ve­szély nélkül, emezt ellenben bizta a’ képviselőkre; — ha e’ különböztetés állana a’ megyei választóknál, am a’ ve­szélyek nem fogtak volna előtűnni. ’S kérdi, váljon a’ megyebeli választásokat lehet e botrányoknak, vagy bot­lásoknak nevezni, volt e oka a’ nemesnek azokkal nem elégedni meg mind addigran, mig legújabban a’ kiváltsá­gok féltése nem lett irányadó a’ választásoknál ? ’S e’ kö­rülmény — figyelmet kér a’ t. RB tól — mutatja ki a’ má­­­­sodik lényeges különbséget a’ megyei, ’s városi választá­­­­sok közt; t. i. megyéinknek ssabaditékai vannak, ’s ezek­nek védelme ’s féltése okai a’ veszélyeknek, de a’ váro­­s­aiak nem fognak bírni ssabaditékkal, mi őket félelmesekké tehesse, hanem bírni fognak szabadsággal, mi megosztva sem fogy. Nem félhetünk tehát sem az elvek, sem a’ ha­tározatok tekintetében, mert ezek a’ meghatározott szá­mú képviselők körébe esnek, a’ választóknak száma pe­dig mentül több bizonyos határon belől, annál inkább van biztosítva a’ szabadság, mellyet sokan örömest feláldoz­nának a’ rend álbálvány-képének, ’s nem régiben egy fran­­czia szónok által (Lamartine) jól hasonlittaték a’ kevés vá­lasz­tó egy pohár vízhez, mit egy cseppet könnyű meg­­mérgesni, de a’ nép, a’ sokaság, hasonló az örökké folyó patakhoz, melly megvesztegethetlen. Mindezeknél fog­va azt hiszi, hogy kik sokalták a’ választmányi categoriá­­kat, megnyugodhatnak; a’ rend nem lesz áldozata a’sza­badságnak. — Ezek ellenében voltak követ urak, kik ál­talános szavazatot követeltek ollyan elveknél fogva, mi­ket a’ választmány tagjai is vallanak, ő legalább vallja azokat. Miért nem állította tehát fel azokat a’ választmány, miért nem ment odább a’ jelen categoriáknál ? 1) mert nálunk az alkotmány minden ágában történeti alapra talá­lunk , mit egészen mellőzni nem lehet, ’s figyelemmel lé­vén a’ választmány a’ városok eddigi politikai állapotára, azt hiszi: elég merész lépést ten akkor, midőn a’ catego­­riákat javaslá. A’ törvényhozás mestersége nem abban áll: puszta elveket törvénybe foglalni, ezt mindenki tud­ná , mert a’ sajtó csuda- gyors ereje által az elvek köz­­birtokká válnak, mihelyest születnek; az elvek a’ körül­ményektől mindig szenvednek bizonyos módosítást, ’s ez a’ politika, ’s a’ törvényhozás mestersége épen annak meg­ítélésében áll, mi az elvben az, mit megtartani, ’s mi az, mit belőle a’ körülményeknek feláldozni kell. 2) mert a’ választmány e’ műnek meg akarta nyerni a’ városi lakosok sympathiáját, miután kedvező vélemény azon föld, melly­­ben a’ törvények gyökeret verhetnek; láttuk pedig tegnap midőn a’ zsidók polgársága mellett csak egyetlen egy vá­ros követe szóla , hogy közöttük balitéletekre találunk; tudtuk, hogy ha most egyszerre behozzuk az általános szavazatot, azt fogják hinni, miképen őket ’s a’rendet adtuk martalékul a’ proletáriusoknak. Minden törvény csak bizonyos körülmények közt jó. A’ törvényhozó ne csak magából okoskodjék, midőn törvényt hoz, hanem abból is okoskodjék, kinek a’ törvényt hozza. 3) azért nem mentünk odább a’ jelen categoriáknál, mert nem akaránk a’ városi gyanusitgatásoknak táplálékot adni, mik szerint a’ szavasat kérdését azért kötötték volna a’ megyék a’ szerkezet kérdéséhez, hogy ne legyen az egészből­­ semmi. Illy körülmények közt nem­; lehetett nem szá­­mitnunk oda, hogy e munka még a’ más tábla elébe is ke­rül , mellynek vétója van , ’s kerül a’ kormány elébe is. Efféle tekintetek vezérelték a’ választmányt. De nézzük, váljon a’ categoriák olly igen szükek e, hogy megér­demlik e’ részről a’ rászalást ? Számokat hozok fel; hol ezek szólanak, ott vége minden okoskodásnak: Fran­cziaországban 1837-ben volt 216,000 választó, Nagybri­­tanniában 812,000, ha ennek is 34 millió lakosa volna, a’ franczia választók száma az Angolokéhoz úgy állana, mint 1, 6-hoz, Francziaországban minden 156-ik lakosra, Nagy­­britanniában minden 29-ikre, (Izlandban külön csak min­den 86-ra) az angol ’s walesi városokban pedig minden 17-re esik egy választó. E’szerint, ha Pest városának 85000 lakosa volna, fogna benne lenni 5000 választó, — azonban a’ mi categoriánk szerint lesz benne talán 10 — 14000 — és igy, ha az angol városokban minden 17 la­kosra egy választó esik, úgy nálunk minden 7-re fog esni 1 választó; — de például Francziaországban, azonkívül, hogy ott nem 200 frank jövedelem, hanem annyi adó kí­vántatik , más megszorítások is vannak, ott szükség, hogy 25 esztendős legyen a’ választó, nálunk a’ választóság korhoz nem leend kötve; ott, a’ ki választó, még nem választható egyszersmind , nálunk minden, ki választ, vá­­lasztathatik is. Pedig maguk az általános szavazatot sür­getők is azt nyilvániták, hogy ők akkor a­ válasz­tathatás­ra külön categóriákat kívánnának állítani, holott szónok igazibb szabadságnak tartja azt, ha nem ugyan minden, de igen sok választhat, és választhat bár­kit,­­ mint azt, ha minden választ ugyan, de a’ választás bizonyos szűk kör­re van szorítva. Kérdi már mostan, váljon e categoriák olly soványak e, váljon roszalhatók e e’ categoriák , mellyek nemcsak a’ Frank- de az Angolországit, sőt Éjszakamerika némelly státusáéit is felülmúlják, így e’ két szónok által fel lévén állítva az elvek ’s fő­nézetek — következett a’ fellállitott themákat variáló ’s egyes állításokat, kifejezéseket, ellenvetéseket czáfoló szónokok hosszú sora. E’ nap még kilenczen nyilatkoztak, ’s e’ közül három az első szónok ’s a’ vagyonosság érde­kében ; a’ többi részint a’ szerkezet szerint, részint azon is túl menve. Az első csak az a) pontra szorítkozva, ki­­tétetni kívánta, hogy a’ birtokos egy évig legalább bir­tokban legyen, hogy igy a’ kijátszások kapuja elzárassék. A’ második kiemelé, hogy a’ nagy birtok nem feltétele a’ hon iránti érdeknek; mert a’ szegény épen oly hőn ra­gaszkodik egy holdacskájához, mint a’ dúsgazdag uradal­maihoz. A’ qualificatio meghatározására legalkalmasb mód­nak tartja az adó-censust, é s ha ezt a’ BB. lehetetlennek tartanák, az a), b) és c) alattiakhoz kívánja még tétetni a’ tegnap indítványozott módokat; t. i. a’ lakbér és 6 pontnyi adófizetés categoráit. — Az ötödiknek tartalomdús beszé­dét kivonatban közöljük: Cs. követe az indulatokat’s köztök a’ honszeretetet nem tudja olly subtilitással felosztani, mint az ellenvéleményü követek egyike, és azt hiszi, hogy a’ ki ön keble sugalla­tából bir annyi lelkesüléssel, hogy a’ hazáért életét adja a’ csatamezőn, bírni fog azon megfontoló honszeretettel is, hogy a’ város boldogságára ’s rend fentartására adja szavazatát. — Egy kir. város tegnapi kijelentését, mellyet többek helyeslése követett, nem hagyhatja megjegyzés nélkül, hogy t. i. ha a’ szerkezeti categoriák megtartat­nak , a’ városokban hasonló rendzavarások fognak helyet találni, mint a’ megyékben. Ez fontos szó, mellynek igaz­ságát vagy hamisságát méltó bővebben megvizsgálni. Szóló követ tana szerint a’ polgári jogok osztogatása nem is függ a’ statustól, ’s csak olly egyéneket foszthat meg azoktól, kikről egész bizonyossággal tudja, hogy visszaélnek; de csupa tehetség, csupa hihetőség miatt soha. E’ szerint ta­­gadhatlan ugyan, hogy a’ szegénység egyik alkalmat­­nyujtó oka a’ megvesztegetésnek; de azért, mivel lehetnek megvesztegethető szegények, egy kicsit igen merész kö­vetelés volna a’ szegénységet általában kárhoztatni; mert ezen logica szerint tehát minden szegény tolvajcandidatus volna, kit óvatosságból be lehetne zárni, a’ mi azután gyönyörű igazság lenne. — Pedig mit mutat a’tapaszta­lás ? többnyire épen a’ kényelmeket nélkülöző szegény osztályban találjuk fel azon erényt, mellyet a’ palotákban hiában keresnénk; ’s különben is nem nagy erény, másé után nem vágyni annak, ki mindennek bőségében él; de szűkölködni ’s mégis becsületesnek maradni, ez a’ valami! — ’S h., ezen velők született erény nem laknék az embe­rek többségében, hiában lennének a’ tulajdont védelmező hadseregek és szuronyok, a’ sokaság fölemésztené azokat. Ha a’megyei kicsapongások történetét tekintjük, úgy ta­láljuk , hogy a’ szegény nemesség egész az újabb időkig nyugodt volt, ’s csak azóta vetemült kicsapongásokra, mi­óta a’ vagyonosak visszaéléseinek eszköze lett; a’ bűn te­hát itt is a’ vagyonosoké, kik a’ szegény népet elcsábítot­ták. — Az óvószer, mellyet a’ városok ’s az ellenvéle­ményü követek ajánlanak, hogy t. i. a’ polgári képességre kis városokban 500, középosztályunkban 1000, ’s nagyok­ban 1500 forintnyi fekvő birtokérték kivántassák, igaz­ságtalan ’s a’ gyakorlati tapasztalással összeütköző; mert a’ szerint a’ nagy városban lakóknak, hogy polgári képes­séggel bírjanak, vagyonosabbaknak kell lenni, mint a’ kis városokban, holott a’ tapasztalás azt bizonyítja, hogy a’ kis városokban, rendszerint nem szegényebbek az em­berek , mint a’ nagyobb városok egy részében, igy p. o. Szegeden, Debreczenben bizonyosan kevesebb az 1500 forintnyi értékkel bíró ember, mint Zágrábban, és mégis Szegeden az 500 forintos lakos, ki kisebb városban pol­gár lenne, ugyanazon értékkel és képességgel, nem le-

Next