Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-11-26 / 303. szám

A* tanít»* a* maga gyümölcseit csak felsőbb régiókban ter­­­ mi meg, hova a’felvilágosodás sugara már elhatott, és­­ azon alsó osztály között, melly nem is tudja, mit miért tanítanak. És hogy ez így van, megnyugtatásunkra legyen mondva, nem nagy veszteség; mert ezen középosztály melly a’ nagyobb gyárvállalkozó, ’s közönséges mester­ember közt középen áll nem is olly fontos, mint sokan vé­lik, nem is marad , ha gyárakban dolgozik, minden pra­ctical oktatás nélkül, mint ezt az alsó-ausztriai gyáraiban kiképzett művesek eléggé tanúsítják. És teljes megnyug­tatásunkra legyen mondva az is, hogy egy illy középos­kola, a’ dolog természeténél fogva koránsem első, hanem legfelebb második lépés. Isten őrizzen bennünket azon féltechnicusoktól és chariatanoktól, kik a’ fejledező ipart, számos igazi technicus nem létében, inkább elfojtani ké­pesek , mintsem éleszteni, kik kárt okozva a’ vagyonost vállalataitól visszarettentik. Példákat hozhatnék fel, és pe­dig épen hazánkból, hol ezen garázda faj egynél több gyárt buktatott meg, és buktatand még meg, ha egy mű­egyetem alapításával efféle bajainkon nem segítünk. De a’ példák ismeretesek, és nekem nem csikket, hanem köny­vet kellene írnom, ha mind azt el akarnám mondani, mit e’ helyütt elmondhatnék. Felledező iparunknak stereotyp ellensége a’szájaskodó szerencselovag, ki magát a’vi­gyázatlan vállalkozó bukásán felszedvén, teli erszénynyel és gazdáját kinevetve ismét tova áll. További példákul Cseh- és Stájerországot, úgy a’ Lom­­bard-velenczei királyságot hozhatnám elő, hol összesen négy műegyetem, amphibium középintézet nélkül, gon­doskodik iparos nevelésről; de ideje lesz, hogy fenebbi ígéretem szerint a’ gyár ’s kézmü-ipar viszonylagos fon­tosságát kimutassam. Hogy azonban e’ fontosságot, melyee­lyet, fájdalom! meghatározottan, például számokban kife­jezni nem lehet, részrehajlás nélkül lelkismeretesen meg­ítélhessük, szükség olly elveket felállítanunk, mellyeknek útmutatása szerint, okoskodásainkat minden tévedési ve­szély nélkül bizton folytathassuk. Ilyen elvek a’ követke­zők: két iparág közül, a’többi körülmények egyen­lők lévén , az fontosabb és pártolandóbb, mellynek pro­­ductumai nem­ben az országban készíttetnek, hanem kül­földről hozatnak; 2) valamelly iparág annál fontosabb és pártolandóbb, minél természetesebb és 3) minél nagyobb szükséget fedez. Az első elvhez képest, ha Magyarországnak be- és ki­viteli tabelláit vizsgálgatjuk,talán meglepetve leszünk azon sommának parányisága által, melly kézréűvekért külföldre megyen; és meglepetve leszünk nemcsak Be­ch érnék ismeretes tabellái által, hanem azok által is, miket hé­­zagkitömési szándékból sz ausztriai Lloyd ’s utána mintegy kényszerítve a’ kicsinyhitű Zollvereins­blatt is közlött *) ; és meglepetendünk kétség kí­vül azon már nyomtatott, de még mindig veszteglő hi­vatalos tabellák által, mellyek szintén csak várják az alkalmat, hogy az ipar kérdéseit elvitathatlan tények által fölvilágositsák. És meglepetendünk azon fölötte egy­szerű oknál fogva, melly szerint a’ kézművesek, mester­ségük természeténél fogva, úgy követvén a’ fogyasztót, mint árny a’ testet, n­e­m l­e­h­e­t igazi, vagy csak okosan költött külforgalm­i tabella, melly az ellenkezőt tanúsíthat­ná. Ellenben ha meggondoljuk, hogy például az egyesült státusokban rövid idő alatt 1240 pamutgyár keletkezett 2,284,631 orsóval, ’s hogy ennélfogva azok ebbeli szük­ségeiket már már fedezik, sőt hogy haldokló török szom­szédunk sincsen a’ pamutgyáraknak olly absolut hiányával, mint mi; ha meggondoljuk, hogy posztógyárunk , úgy szólván, csak egyetlen van, holott legalább is 50 kellene; hogy lenfonó intézetekről még nem is álmodunk; hogy bőrünk Európában a’ lehető legroszabb **); akkor, ha ta­bellák nem mutatnák is, hogy mi olly hordóhoz hasonlí­tunk , mellyel az iparos szomszéd kénye kedve szerint csapra üt, ési más országok statisti­ájából is tanulhatnék. De hagyjuk ezen elszomorító viszonyokat, mellyeknek átokkint reánk nehezedő súlyát, már nincs ember, ki ne érezné; és tegyük föl, hogy honi gyárak felállítása által a’ súlyegyen helyre van hozva, hogy annyit gyártunk, a’ mennyit fogyasztunk önállólag és függetlenül, kérdem: kit illik támogatnunk, a’ kézművest­­, avagy a’ gyárost? A’ kérdés természetes, de a’ felelet nehéz. Ha a’ nemzeti szükségek teljes lajstroma előttünk feküdnék, ha például azt lehetne mondani: íme a’ gyártás, melly ennyi meg ennyi millióval járul a’nemzeti szükségek fedezéséhez, itt a’ kézművek ennyi meg ennyivel, akkor a’ kérdés min­den hoszabb discussio nélkül el lenne döntve. De, fájdalom! ez máskint van. Magyarországban ehhez még közelítőleg sem szólhatunk, mert statisticánk iparos lapjait homály fedi. Miért is kénytelenek vagyunk olly országok oecono­­miáját kikutatni, mellyek az illető adatokat nemcsak öss­­szegyűjtötték, hanem akárki használatára közre is bocsá­tották. Illy ország pedig csak három van. Anglia, az éj­szakamerikai egyesült státusok, és Francziaország. Anglia roppant iparstatistikai kincseket bir a’ „Tables of the Re­venue, Population, Commerce“ ’stb. czímű hivatalos gyűj­temény folióiban; de Anglia az iparsuprematia olly fokán áll, hogy azt sinór mértékül venni, ha tanácsos volna is, nekünk magyaroknak 99 oknál fogva nem lehet. Az egye­sült statusok, mellyeknek hivatalos iparstatisticáját az utol­só (hatodik) census után az „American Almanac 1843“ közli, részben még nem­ állanak olly fokon, millyet mi elérni szándékoznánk, ’s e’ miatt arányzóul szinte el nem fogadhatók. Legközelebb azon állapothoz, melly önálló nemzethez illik, járul a’ franezia, mellynek iparos viszo­nyait Chaptal , Dupin, ’s legújabban Schnitzler (Des ledéréts matériels en France, Paris 1842), ez utób­bi ministeri hivatalos jelentések után, szorgalmasan össze­szedték. Francziaország a’ mint iparos tekintetben füg­getlenül önlábán áll, úgy másfelől, a’ selymet kivéve, su­­prematiát sem gyakorol; tehát nekünk legjobban mutat­hatja , melly arányban álljanak önálló nemzetnél a’ kéz­művességek a’ gyáriparhoz. Schnitzler recapitulatiója szerint (I. köt. 335. lap) az összes műipar 2911 millió frankkal növeli évenkint a’nemzeti vagyont, melly közel 3 ezer millióból a’ gyártásnak csak hat nemére is már 2 ezer millió esik. A’ gyártásnak e’ hat neme következő: Pamutgyártás..... 500 millió frank Gyapjuipar....................................... 400 „ „ Len- és kendergyártás . . . 360 „ „ Bőrgyártás....................................... 300 „ „ Selyemipar....................................... 230 „ „ Égettbor és serfözés . . . 206 „ „ Összesen 1996 millió frank. Ha pedig azt kérdjük, hogy a’ kézművesekre mennyi esik, ott a’ felelet: Arts et métiers .... 250 millió frank, tehát valamennyi kézművességre csak’­s ré­sze annak,mit hat neme a’gyártásnak nyujt! Hallgatok azon haszonról, mely czélszerü út- és házépí­tésből (Pest 1838, Miskolcz, Fejérvár ’stb.), melly csa­tornákból, folyamszabályozásból, vasutakból, Magyaror­szágra háromolhatnék,’s melly hasznot csak milliók ölével mérhetni. Berekeszteném e’ csikket, ha nem látnám, hogy min­dig csak a’ gyáros ’s kis részben építész körül okoskod­ván , némellyek a’ roechanicust szintén lenézendik, annyi­val is inkább , minthogy épen a’ mechanicus találmányai azok, mik az angol gyárvidékeken a’ nagy nyomorúságot okozzák; és ha nem látnám, hogy lesz egy másik hazánk­fia , ki kevés sympathiával viseltetvén a’ gyáros iránt, kit nem ismer, még csak azt vágynék legalább tudni, hogy hát a’ mesteremberrel mi történjék, ’s valljon oktatás nél­kül akarjuk e mi azt hagyni? Mi a’ mechanicust illeti, es a’ gyárosnak jobb keze (Angliának egyik pamutfonó gyárá­ban 60 mechanicus dolgozik), midőn tehát a’ gyáros mel­lett szólottam , félszemmel mindig a’ mechanicátra, is ka­csintottam. Igaz ugyan, hogy a’ mechanica a’ fonó­gép feltalálása által több ezer embert kenyerétől megfosztott, de azóta magába tért, és jó gyermekként megígérte, hogy jövőben nem teszi. Mit pedig a’ gyermekek elkorcsositásá­­ról olvasunk, az nagyítás, rágalom. Pamulfonó gyárak, mert ezeket vádolják leginkább, nemcsak Angliában van­nak , mi oka tehát, hogy a’ vádak csak Angliából jőnek mihozzánk ? Tudni kell, hogy Angliában a’ földbirtokos és gyáros a’ közvéleményt egymás ellen felyssítni el nem mulasztják *) (gabonatörvény), és hogy volt idő, midőn a’ német jószívűség, a’ műipar elleni vádakat szives készséggel kizárta, mintha azt akarta volna mondani: Oh ti boldogok, kiknek gyáraik nincsenek! Beatus ille, qui procus fabricis, ut prisca gens mortalium ,stb. De ez ma már máskint van. A’ parliament a’ tárgyat megvizsgáltatta, mint Dr. Ure a’ gyáriparról irt munkájában olvassuk és — természetesen semmit sem talált; szomszédunknak pedig megnyitották sze­meit , ki is azóta tisztábban lát. — Végül oktatás nélkül a’ mesterembert bizonyosan nem hagyhatni, csak adja isten, hogy legalább annyi hajlandóságot mutasson reá, miszerint használja az oktatás alkalmát, midőn az neki ingyen nyujtatik **). Véleményem szerint az ipar­egyesületen kívül, főleg a’ műegyetem lesz azon intézet, melly ebben segédkezeket nyujthatand, részint gyűjtemé­nyei, részint derekasan kiképzett segédei által. Mi hogy minél előbb megtörténjék, deus D. M. faxit. — Vállas Antal. *■) 25. számában. **) A’ Gollenhoferé nem, csakhogy csekélység, a’ mit gyárt, mert nincs ember, a’ ki vele szövetkezve módot nyújtana , hogy nagy­ban nagy haszonnal gyárthasson. Azonkívül még, az érdemes ezéh folyamodására, szattyánt (minél gyönyörűbben alig láthat az ember akárhol) nem szabad készítenie: — eltiltatott, mert csak cserző varga-mesteri levele van, ’s a’ezéhnek nem tagja!! — S­z­e­r­k. 1­ 810 Országgyűlés. A’ nov. 17­, IS- ’S 20-iki €11., €111. ’s CIV. kerületi ülések részleteinek folytatása. Nov. 17-kén a’ végzés védelmezői közül egy jeles tehetség így nyilatkozott: A’ k. k. leiratban sok elv mondatik ki, mellyet fájdalom nélkül sem lehet meg­érteti; de szólóban leginkább aggodalmat szülnek azok, mellyek a’ leiratban világosan kimondva nincsenek, de miket szükségkép sejteni kell. Felhivatik abban az 1792. 7, miben az foglaltatik, hogy a’ magyar nyelv hivatalos hasz­nálása „pedetentim“ hozattassék be; és így az mondatik ki e’ törvény idézése által, hogy ama’ törvény hozatala után félszázaddal arról álmodozni, hogy a­ magyar országgyűlés hivatalos nyelve tisztán magyar legyen, túlzó hirtelenke­dés. De még feltűnőbb, hogy az 1790: 67 is idéztetik, melly az országgyűlés coordinatiójáról szól; azon édes re­ménynyel biztathatjuk hát magunkat, hogy az országgyű­lési tanácskozások nyelve csakugyan magyar lesz, ha az­­ országgá ülése egykor rendeztetni fog. E’ szellem, melly a’ k leiratot átlengi, elveszi szóló reményét, hogy ez or­szággyűlésen nemzetiségünk érdekében üdvös törvényeket vívhassunk ki. — 1790 ben ébredt föl a’ nemzet legelőször nemzetisége védelmére ; az üldözéseket, mellyeket nyel­vére nézve az előző években szenvedett, megismertették vele kincsei legdrágábbikának, nyelvének, magas becsét, ’s hogy, a’ mint nyelvében egyenesen létének életére tá­­madtatott meg, úgy abban fekszik fenállásának legfőbb feltétele. Ha akkor ’s azóta a’ kormány őszinte igyekezet­tel gyámolitota volna nemzetünknek, nemzetisége meg­erősítésére irányzott buzgó törekvéseit, hol állhatnánk most ? megerősödött volna a’ magyar nemzetiség e’ hazá­ban , mint egy terepélyes tölgy, mellynek árnyában jóté­kony fejlődésnek indulhattak volna a’ honnak minden egyéb nemzetiségei a’ nélkül, hogy ártanának a’ nemzet egységének, mi nélkül e’ haza fen nem állhat; régen hi­vatalos nyelv lenne már a’ magyar Kárpátoktól Adriáig, ’s mivel ez az egyetlen főczél, melly után törekszünk, nyug­ton nézhetnek most, miképen mivelik ’s ápolják saját nyelvüket a’ szlávok, horvátok ’s ik­rek privátéletük ma­gánykörében ; és erősen állana a’ kir. trón legerösb is­­tápja, a’ magyar nemzetiség, mellyen, ha egykor az éj­szaki óriás hatalma meg nem törik, az ős austriai ház fénye veszélyestetve lesz. De mint állunk most ? a’ kor­mány nem ápolta, sőt gátolta a’ magyar nemzetiség kifej­­lését, a’ fiatal növénynek nemcsak fattyú sarjadékait nyeste el, hanem gyümölcstermő ágait is; a’ fa törpülésnek in­dul, és időközben gyökere tövében kisarjad­ott egy má­sik növény, a’szláv nemzetiség, ’s buján díszük azon földön, mellyet fájának erdeje vesz körül, ’s bitorolva szívja el a’ magyar nemzetiségtől a’ nedvet, melly annak megerősödésére szükséges. — Fogja e egyik, ’s mellyik fogja e’ két nemzetiség közül a’ másikat növésében meg­előzni, vagy eltörpül e mindkettő, mig az éjszaki szél gyökeréből kiforgatja? ez az isteni gondviselés titkai közé tartozik; mert jog szerint a’ magyar nemzetiséget illeti ugyan minden erő, mellyet e’ föld képes kiteremni, de a’ szláv nemzetiség fájának gyökerét egy idegen kertész ételenkint lopva öntözi.. . Itt tehát az utolsó időpont, mellyet, ha czélszerűen használunk, életerősen felnőhet még a’ magyar nemzetiség, ’s ágainak árnyával elfojthatja a’körűlé vetélkedve tenyésző növényeket; ellenben, ha elmulasztjuk ez utolsó időhatárt, többé a’ kormány jó szándéka sem lesz elégséges, melly most még segíthetne, ha őszinte­ határozottan nyilatkoznék nemzetiségünk ér­dekében. — Felelt ezután szóló Sz. és B. követei­nek némelly állításaira. — Azon állításnak, hogy ő felsége, mint végrehajtó hatalom, hozzá szólhat a’ tábla végzéséhez, megyéje részéről ellene mond; mert a’ vég­rehajtó hatalom, a’ statustan elvei ’s alkotmányunk szerint is, a’ törvényhozó hatalom alatt áll, ’s csak törvény ér­telmében gyakoroltathatik; a’ felség tehát, mint a’ végre­hajtó hatalom kezelője, nem áll a’ törvényhozó test fölött, és igy ezen tábla végzéseire befolyást nem gyakorolhat, különben a’ törvényhozó hatalom nem lenne megosztva közte ’s az ország rendei közt; mert ki befolyást gyako­rolhat a’ köztanácskozások formájára , annak a’ tanácsko­zások eredménye is kezében van, ’s igy e’ tábla nem lenne az alkotmányos magyar nemzetnek a’ souverainitas jogaiban részesülő országgyűlése. — Azon okoskodást, hogy Horvátország rendeinek utasítása nem törvénytelen, mert mit törvény nem tilt, az szabad; pedig törvény nem tiltja, hogy a’ horvát követek latinul szóljanak, és igy azokat e* nyelven szólásra utasítani szabad volt—szóló követ meg­fordítja , ’s azt mondja , hogy Horvátország utasítása tör­vénytelen, mert törvény nem tiltja, hogy a’horvát kö­vetek magyarul szóljanak, ’s igy ettől őket Horvátország rendei törvényesen el nem tilthatták. — Arra, hogy a’ kormány azért szüntető meg a’ junius 20-ikai vétet( mert ezáltal nemzetiségünk gyűlölet tárgya lett volna Hor­vátországban, és igy a’ k.­leirat által jó tapintatot tanúsí­tott, — azt feleli szóló, hogy ha a’ végzés megszüntette­­tik, nemzetiségünk azért gyűlölet tárgya maradhat Horvát­országban , de egyszersmind gúny tárgyává is lesz. — Azon érd. követ, ki elismerte, hogy a’ kir. leirat abnor­­mis állapot, de azt állttá, hogy ezen abnorm­itást egy má­sik abnormis lépés, t. i. a’ táblai végzés okozta, ’s csak úgy várt üdvet nemzetünkre, ha a’ horvátok irányában méltány­­ság ösvényére tér vissza, — elfelejtő kimutatni, miért volt abnormis lépés a’ junius 20-ikai végzés, ’s mi­ben tért el nemzetünk a’ méltányosság ösvényéről, és igy okoskodásának alapja hiányzik.— Arra nézve végre, hogy mi lévén erősbek, tőlünk nagylelkűség, engedés, holott a’ gyengébb horvátoktól gyávaság lenne, következőleg válaszol szóló: Ha arról lenne szó (miről nincs), hogy újra elf fialják a’ hazát, mint őseink egykor, bizton hiszi, hogy erősbek lennének a’ hor­vátoknál; ha állítása alatt azt értette B. követe, hogy a’ jog térét tekintve, vagyunk erősebbek, ebben is igaza van; de tettleg erősbek nem vagyunk, mert e’ tekintetben a’ kormány pártolása a’ mér­leget a’ horvátok részére vonja le. — Itt harciról van szó a’nemzetiségek közt, melly idővel harczczá lehet életre ’s halálra; ’s ebben biztos irányt csak egyedül a’jog és igazság tekintete mutathat ki; mert különben a’ gyengébb mindent követelhetne, az erősebb mindent megadni tar­toznék , ’s igy épen a’ gyengeségben feküdnék az erő, ’s az erőben a’ gyengeség; szóló tehát azt hiszi, hogy mind­addig , mig a’ jog ’s igazság részünkön van, jogot felál­dozni ott, hol a’ nemzetiség érdeke forog kérdésben, min­den lehet, csak nagylelkűség nem. E' nap szónokai közül egy káptalani követ azt muto- *) A’ veszett névköltés egyes néposztályoknak, sőt egész nemze­teknek is árt. Hogy például a­ bécsi pamutfonó Pestre nem köl­tözik , ki tudja, nem az­­ az oka, mivelhogy Magyarországon emberevők laknak. **) Az iparegyesület, mikint már hirdetve van, megnyitja az okulás alkalmát december 3-kán kezdendő nyilvános leczkéivel. Meglátjuk, mennyire ragadják meg az alkalmat azok, kiknek reá legnagyobb szükségük van. — S z e r­k.

Next