Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-11-26 / 303. szám
A* tanít»* a* maga gyümölcseit csak felsőbb régiókban ter mi meg, hova a’felvilágosodás sugara már elhatott, és azon alsó osztály között, melly nem is tudja, mit miért tanítanak. És hogy ez így van, megnyugtatásunkra legyen mondva, nem nagy veszteség; mert ezen középosztály melly a’ nagyobb gyárvállalkozó, ’s közönséges mesterember közt középen áll nem is olly fontos, mint sokan vélik, nem is marad , ha gyárakban dolgozik, minden practical oktatás nélkül, mint ezt az alsó-ausztriai gyáraiban kiképzett művesek eléggé tanúsítják. És teljes megnyugtatásunkra legyen mondva az is, hogy egy illy középoskola, a’ dolog természeténél fogva koránsem első, hanem legfelebb második lépés. Isten őrizzen bennünket azon féltechnicusoktól és chariatanoktól, kik a’ fejledező ipart, számos igazi technicus nem létében, inkább elfojtani képesek , mintsem éleszteni, kik kárt okozva a’ vagyonost vállalataitól visszarettentik. Példákat hozhatnék fel, és pedig épen hazánkból, hol ezen garázda faj egynél több gyárt buktatott meg, és buktatand még meg, ha egy műegyetem alapításával efféle bajainkon nem segítünk. De a’ példák ismeretesek, és nekem nem csikket, hanem könyvet kellene írnom, ha mind azt el akarnám mondani, mit e’ helyütt elmondhatnék. Felledező iparunknak stereotyp ellensége a’szájaskodó szerencselovag, ki magát a’vigyázatlan vállalkozó bukásán felszedvén, teli erszénynyel és gazdáját kinevetve ismét tova áll. További példákul Cseh- és Stájerországot, úgy a’ Lombard-velenczei királyságot hozhatnám elő, hol összesen négy műegyetem, amphibium középintézet nélkül, gondoskodik iparos nevelésről; de ideje lesz, hogy fenebbi ígéretem szerint a’ gyár ’s kézmü-ipar viszonylagos fontosságát kimutassam. Hogy azonban e’ fontosságot, melyeelyet, fájdalom! meghatározottan, például számokban kifejezni nem lehet, részrehajlás nélkül lelkismeretesen megítélhessük, szükség olly elveket felállítanunk, mellyeknek útmutatása szerint, okoskodásainkat minden tévedési veszély nélkül bizton folytathassuk. Ilyen elvek a’ következők: két iparág közül, a’többi körülmények egyenlők lévén , az fontosabb és pártolandóbb, mellynek productumai nemben az országban készíttetnek, hanem külföldről hozatnak; 2) valamelly iparág annál fontosabb és pártolandóbb, minél természetesebb és 3) minél nagyobb szükséget fedez. Az első elvhez képest, ha Magyarországnak be- és kiviteli tabelláit vizsgálgatjuk,talán meglepetve leszünk azon sommának parányisága által, melly kézréűvekért külföldre megyen; és meglepetve leszünk nemcsak Bech érnék ismeretes tabellái által, hanem azok által is, miket hézagkitömési szándékból sz ausztriai Lloyd ’s utána mintegy kényszerítve a’ kicsinyhitű Zollvereinsblatt is közlött *) ; és meglepetendünk kétség kívül azon már nyomtatott, de még mindig veszteglő hivatalos tabellák által, mellyek szintén csak várják az alkalmat, hogy az ipar kérdéseit elvitathatlan tények által fölvilágositsák. És meglepetendünk azon fölötte egyszerű oknál fogva, melly szerint a’ kézművesek, mesterségük természeténél fogva, úgy követvén a’ fogyasztót, mint árny a’ testet, nem lehet igazi, vagy csak okosan költött külforgalmi tabella, melly az ellenkezőt tanúsíthatná. Ellenben ha meggondoljuk, hogy például az egyesült státusokban rövid idő alatt 1240 pamutgyár keletkezett 2,284,631 orsóval, ’s hogy ennélfogva azok ebbeli szükségeiket már már fedezik, sőt hogy haldokló török szomszédunk sincsen a’ pamutgyáraknak olly absolut hiányával, mint mi; ha meggondoljuk, hogy posztógyárunk , úgy szólván, csak egyetlen van, holott legalább is 50 kellene; hogy lenfonó intézetekről még nem is álmodunk; hogy bőrünk Európában a’ lehető legroszabb **); akkor, ha tabellák nem mutatnák is, hogy mi olly hordóhoz hasonlítunk , mellyel az iparos szomszéd kénye kedve szerint csapra üt, ési más országok statistiájából is tanulhatnék. De hagyjuk ezen elszomorító viszonyokat, mellyeknek átokkint reánk nehezedő súlyát, már nincs ember, ki ne érezné; és tegyük föl, hogy honi gyárak felállítása által a’ súlyegyen helyre van hozva, hogy annyit gyártunk, a’ mennyit fogyasztunk önállólag és függetlenül, kérdem: kit illik támogatnunk, a’ kézművest, avagy a’ gyárost? A’ kérdés természetes, de a’ felelet nehéz. Ha a’ nemzeti szükségek teljes lajstroma előttünk feküdnék, ha például azt lehetne mondani: íme a’ gyártás, melly ennyi meg ennyi millióval járul a’nemzeti szükségek fedezéséhez, itt a’ kézművek ennyi meg ennyivel, akkor a’ kérdés minden hoszabb discussio nélkül el lenne döntve. De, fájdalom! ez máskint van. Magyarországban ehhez még közelítőleg sem szólhatunk, mert statisticánk iparos lapjait homály fedi. Miért is kénytelenek vagyunk olly országok oeconomiáját kikutatni, mellyek az illető adatokat nemcsak össszegyűjtötték, hanem akárki használatára közre is bocsátották. Illy ország pedig csak három van. Anglia, az éjszakamerikai egyesült státusok, és Francziaország. Anglia roppant iparstatistikai kincseket bir a’ „Tables of the Revenue, Population, Commerce“ ’stb. czímű hivatalos gyűjtemény folióiban; de Anglia az iparsuprematia olly fokán áll, hogy azt sinór mértékül venni, ha tanácsos volna is, nekünk magyaroknak 99 oknál fogva nem lehet. Az egyesült statusok, mellyeknek hivatalos iparstatisticáját az utolsó (hatodik) census után az „American Almanac 1843“ közli, részben még nem állanak olly fokon, millyet mi elérni szándékoznánk, ’s e’ miatt arányzóul szinte el nem fogadhatók. Legközelebb azon állapothoz, melly önálló nemzethez illik, járul a’ franezia, mellynek iparos viszonyait Chaptal , Dupin, ’s legújabban Schnitzler (Des ledéréts matériels en France, Paris 1842), ez utóbbi ministeri hivatalos jelentések után, szorgalmasan összeszedték. Francziaország a’ mint iparos tekintetben függetlenül önlábán áll, úgy másfelől, a’ selymet kivéve, suprematiát sem gyakorol; tehát nekünk legjobban mutathatja , melly arányban álljanak önálló nemzetnél a’ kézművességek a’ gyáriparhoz. Schnitzler recapitulatiója szerint (I. köt. 335. lap) az összes műipar 2911 millió frankkal növeli évenkint a’nemzeti vagyont, melly közel 3 ezer millióból a’ gyártásnak csak hat nemére is már 2 ezer millió esik. A’ gyártásnak e’ hat neme következő: Pamutgyártás..... 500 millió frank Gyapjuipar....................................... 400 „ „ Len- és kendergyártás . . . 360 „ „ Bőrgyártás....................................... 300 „ „ Selyemipar....................................... 230 „ „ Égettbor és serfözés . . . 206 „ „ Összesen 1996 millió frank. Ha pedig azt kérdjük, hogy a’ kézművesekre mennyi esik, ott a’ felelet: Arts et métiers .... 250 millió frank, tehát valamennyi kézművességre csak’s része annak,mit hat neme a’gyártásnak nyujt! Hallgatok azon haszonról, mely czélszerü út- és házépítésből (Pest 1838, Miskolcz, Fejérvár ’stb.), melly csatornákból, folyamszabályozásból, vasutakból, Magyarországra háromolhatnék,’s melly hasznot csak milliók ölével mérhetni. Berekeszteném e’ csikket, ha nem látnám, hogy mindig csak a’ gyáros ’s kis részben építész körül okoskodván , némellyek a’ roechanicust szintén lenézendik, annyival is inkább , minthogy épen a’ mechanicus találmányai azok, mik az angol gyárvidékeken a’ nagy nyomorúságot okozzák; és ha nem látnám, hogy lesz egy másik hazánkfia , ki kevés sympathiával viseltetvén a’ gyáros iránt, kit nem ismer, még csak azt vágynék legalább tudni, hogy hát a’ mesteremberrel mi történjék, ’s valljon oktatás nélkül akarjuk e mi azt hagyni? Mi a’ mechanicust illeti, es a’ gyárosnak jobb keze (Angliának egyik pamutfonó gyárában 60 mechanicus dolgozik), midőn tehát a’ gyáros mellett szólottam , félszemmel mindig a’ mechanicátra, is kacsintottam. Igaz ugyan, hogy a’ mechanica a’ fonógép feltalálása által több ezer embert kenyerétől megfosztott, de azóta magába tért, és jó gyermekként megígérte, hogy jövőben nem teszi. Mit pedig a’ gyermekek elkorcsositásáról olvasunk, az nagyítás, rágalom. Pamulfonó gyárak, mert ezeket vádolják leginkább, nemcsak Angliában vannak , mi oka tehát, hogy a’ vádak csak Angliából jőnek mihozzánk ? Tudni kell, hogy Angliában a’ földbirtokos és gyáros a’ közvéleményt egymás ellen felyssítni el nem mulasztják *) (gabonatörvény), és hogy volt idő, midőn a’ német jószívűség, a’ műipar elleni vádakat szives készséggel kizárta, mintha azt akarta volna mondani: Oh ti boldogok, kiknek gyáraik nincsenek! Beatus ille, qui procus fabricis, ut prisca gens mortalium ,stb. De ez ma már máskint van. A’ parliament a’ tárgyat megvizsgáltatta, mint Dr. Ure a’ gyáriparról irt munkájában olvassuk és — természetesen semmit sem talált; szomszédunknak pedig megnyitották szemeit , ki is azóta tisztábban lát. — Végül oktatás nélkül a’ mesterembert bizonyosan nem hagyhatni, csak adja isten, hogy legalább annyi hajlandóságot mutasson reá, miszerint használja az oktatás alkalmát, midőn az neki ingyen nyujtatik **). Véleményem szerint az iparegyesületen kívül, főleg a’ műegyetem lesz azon intézet, melly ebben segédkezeket nyujthatand, részint gyűjteményei, részint derekasan kiképzett segédei által. Mi hogy minél előbb megtörténjék, deus D. M. faxit. — Vállas Antal. *■) 25. számában. **) A’ Gollenhoferé nem, csakhogy csekélység, a’ mit gyárt, mert nincs ember, a’ ki vele szövetkezve módot nyújtana , hogy nagyban nagy haszonnal gyárthasson. Azonkívül még, az érdemes ezéh folyamodására, szattyánt (minél gyönyörűbben alig láthat az ember akárhol) nem szabad készítenie: — eltiltatott, mert csak cserző varga-mesteri levele van, ’s a’ezéhnek nem tagja!! — Szerk. 1 810 Országgyűlés. A’ nov. 17, IS- ’S 20-iki €11., €111. ’s CIV. kerületi ülések részleteinek folytatása. Nov. 17-kén a’ végzés védelmezői közül egy jeles tehetség így nyilatkozott: A’ k. k. leiratban sok elv mondatik ki, mellyet fájdalom nélkül sem lehet megérteti; de szólóban leginkább aggodalmat szülnek azok, mellyek a’ leiratban világosan kimondva nincsenek, de miket szükségkép sejteni kell. Felhivatik abban az 1792. 7, miben az foglaltatik, hogy a’ magyar nyelv hivatalos használása „pedetentim“ hozattassék be; és így az mondatik ki e’ törvény idézése által, hogy ama’ törvény hozatala után félszázaddal arról álmodozni, hogy a magyar országgyűlés hivatalos nyelve tisztán magyar legyen, túlzó hirtelenkedés. De még feltűnőbb, hogy az 1790: 67 is idéztetik, melly az országgyűlés coordinatiójáról szól; azon édes reménynyel biztathatjuk hát magunkat, hogy az országgyűlési tanácskozások nyelve csakugyan magyar lesz, ha az országgá ülése egykor rendeztetni fog. E’ szellem, melly a’ k leiratot átlengi, elveszi szóló reményét, hogy ez országgyűlésen nemzetiségünk érdekében üdvös törvényeket vívhassunk ki. — 1790 ben ébredt föl a’ nemzet legelőször nemzetisége védelmére ; az üldözéseket, mellyeket nyelvére nézve az előző években szenvedett, megismertették vele kincsei legdrágábbikának, nyelvének, magas becsét, ’s hogy, a’ mint nyelvében egyenesen létének életére támadtatott meg, úgy abban fekszik fenállásának legfőbb feltétele. Ha akkor ’s azóta a’ kormány őszinte igyekezettel gyámolitota volna nemzetünknek, nemzetisége megerősítésére irányzott buzgó törekvéseit, hol állhatnánk most ? megerősödött volna a’ magyar nemzetiség e’ hazában , mint egy terepélyes tölgy, mellynek árnyában jótékony fejlődésnek indulhattak volna a’ honnak minden egyéb nemzetiségei a’ nélkül, hogy ártanának a’ nemzet egységének, mi nélkül e’ haza fen nem állhat; régen hivatalos nyelv lenne már a’ magyar Kárpátoktól Adriáig, ’s mivel ez az egyetlen főczél, melly után törekszünk, nyugton nézhetnek most, miképen mivelik ’s ápolják saját nyelvüket a’ szlávok, horvátok ’s ikrek privátéletük magánykörében ; és erősen állana a’ kir. trón legerösb istápja, a’ magyar nemzetiség, mellyen, ha egykor az éjszaki óriás hatalma meg nem törik, az ős austriai ház fénye veszélyestetve lesz. De mint állunk most ? a’ kormány nem ápolta, sőt gátolta a’ magyar nemzetiség kifejlését, a’ fiatal növénynek nemcsak fattyú sarjadékait nyeste el, hanem gyümölcstermő ágait is; a’ fa törpülésnek indul, és időközben gyökere tövében kisarjadott egy másik növény, a’szláv nemzetiség, ’s buján díszük azon földön, mellyet fájának erdeje vesz körül, ’s bitorolva szívja el a’ magyar nemzetiségtől a’ nedvet, melly annak megerősödésére szükséges. — Fogja e egyik, ’s mellyik fogja e’ két nemzetiség közül a’ másikat növésében megelőzni, vagy eltörpül e mindkettő, mig az éjszaki szél gyökeréből kiforgatja? ez az isteni gondviselés titkai közé tartozik; mert jog szerint a’ magyar nemzetiséget illeti ugyan minden erő, mellyet e’ föld képes kiteremni, de a’ szláv nemzetiség fájának gyökerét egy idegen kertész ételenkint lopva öntözi.. . Itt tehát az utolsó időpont, mellyet, ha czélszerűen használunk, életerősen felnőhet még a’ magyar nemzetiség, ’s ágainak árnyával elfojthatja a’körűlé vetélkedve tenyésző növényeket; ellenben, ha elmulasztjuk ez utolsó időhatárt, többé a’ kormány jó szándéka sem lesz elégséges, melly most még segíthetne, ha őszinte határozottan nyilatkoznék nemzetiségünk érdekében. — Felelt ezután szóló Sz. és B. követeinek némelly állításaira. — Azon állításnak, hogy ő felsége, mint végrehajtó hatalom, hozzá szólhat a’ tábla végzéséhez, megyéje részéről ellene mond; mert a’ végrehajtó hatalom, a’ statustan elvei ’s alkotmányunk szerint is, a’ törvényhozó hatalom alatt áll, ’s csak törvény értelmében gyakoroltathatik; a’ felség tehát, mint a’ végrehajtó hatalom kezelője, nem áll a’ törvényhozó test fölött, és igy ezen tábla végzéseire befolyást nem gyakorolhat, különben a’ törvényhozó hatalom nem lenne megosztva közte ’s az ország rendei közt; mert ki befolyást gyakorolhat a’ köztanácskozások formájára , annak a’ tanácskozások eredménye is kezében van, ’s igy e’ tábla nem lenne az alkotmányos magyar nemzetnek a’ souverainitas jogaiban részesülő országgyűlése. — Azon okoskodást, hogy Horvátország rendeinek utasítása nem törvénytelen, mert mit törvény nem tilt, az szabad; pedig törvény nem tiltja, hogy a’ horvát követek latinul szóljanak, és igy azokat e* nyelven szólásra utasítani szabad volt—szóló követ megfordítja , ’s azt mondja , hogy Horvátország utasítása törvénytelen, mert törvény nem tiltja, hogy a’horvát követek magyarul szóljanak, ’s igy ettől őket Horvátország rendei törvényesen el nem tilthatták. — Arra, hogy a’ kormány azért szüntető meg a’ junius 20-ikai vétet( mert ezáltal nemzetiségünk gyűlölet tárgya lett volna Horvátországban, és igy a’ k.leirat által jó tapintatot tanúsított, — azt feleli szóló, hogy ha a’ végzés megszüntettetik, nemzetiségünk azért gyűlölet tárgya maradhat Horvátországban , de egyszersmind gúny tárgyává is lesz. — Azon érd. követ, ki elismerte, hogy a’ kir. leirat abnormis állapot, de azt állttá, hogy ezen abnormitást egy másik abnormis lépés, t. i. a’ táblai végzés okozta, ’s csak úgy várt üdvet nemzetünkre, ha a’ horvátok irányában méltányság ösvényére tér vissza, — elfelejtő kimutatni, miért volt abnormis lépés a’ junius 20-ikai végzés, ’s miben tért el nemzetünk a’ méltányosság ösvényéről, és igy okoskodásának alapja hiányzik.— Arra nézve végre, hogy mi lévén erősbek, tőlünk nagylelkűség, engedés, holott a’ gyengébb horvátoktól gyávaság lenne, következőleg válaszol szóló: Ha arról lenne szó (miről nincs), hogy újra elf fialják a’ hazát, mint őseink egykor, bizton hiszi, hogy erősbek lennének a’ horvátoknál; ha állítása alatt azt értette B. követe, hogy a’ jog térét tekintve, vagyunk erősebbek, ebben is igaza van; de tettleg erősbek nem vagyunk, mert e’ tekintetben a’ kormány pártolása a’ mérleget a’ horvátok részére vonja le. — Itt harciról van szó a’nemzetiségek közt, melly idővel harczczá lehet életre ’s halálra; ’s ebben biztos irányt csak egyedül a’jog és igazság tekintete mutathat ki; mert különben a’ gyengébb mindent követelhetne, az erősebb mindent megadni tartoznék , ’s igy épen a’ gyengeségben feküdnék az erő, ’s az erőben a’ gyengeség; szóló tehát azt hiszi, hogy mindaddig , mig a’ jog ’s igazság részünkön van, jogot feláldozni ott, hol a’ nemzetiség érdeke forog kérdésben, minden lehet, csak nagylelkűség nem. E' nap szónokai közül egy káptalani követ azt muto- *) A’ veszett névköltés egyes néposztályoknak, sőt egész nemzeteknek is árt. Hogy például a bécsi pamutfonó Pestre nem költözik , ki tudja, nem az az oka, mivelhogy Magyarországon emberevők laknak. **) Az iparegyesület, mikint már hirdetve van, megnyitja az okulás alkalmát december 3-kán kezdendő nyilvános leczkéivel. Meglátjuk, mennyire ragadják meg az alkalmat azok, kiknek reá legnagyobb szükségük van. — S z e rk.