Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-11-05 / 297. szám

rint tanulták ismerni, ’s az önkormányzást, önadózást íjj tisztán ohajtnák átültetni hazánkba, mellynek helyhatósá­gai félre ismeretlenül tiszt* democratiai eredetűek , ’* ezt annyival inkább akarhatták, mert nálunk ennek történeti alapja is van, miután az 1486.64 t.czikkben világosan ki­mondatta, hogy a’ megyei nemesek magokat saját belszük- ségeikre adóztathatják. Azok ellenben, kik országgyű­lési korlátot sürgetnek, a’ szabadságot monarchiái for­mánkban , ’s intésvényeinkben akarják felállítani, össze­függésben a’ már létezőkkel, ’s összefüggésben még azok­kal , mik a’ dolgok természetes fejlődése szerint okvetlen be fognak következni. Tehát mind a’ két véleménynek alapja a’ szabadság, sőt az önkormányzás elve, melly al­kotmányunk ős élet-el ve, a’ határozatban még tisztábban van felállítva, e’ szerint nincs rajta miért megütköznünk.’stb. Rövid közlés. Nov. 2-kán négyféle ülés tartatott; 9’/i-tftl ii'/í-ig kerületi, hol a’ városok rendezése folytattatván, 336-ik §-tól a’ C-ig, vagyis 361-ik §-ig végeztetett el; 12 óra­kor országos ülés , hol a’ magyar nyelv iránti negyedik, ’s némelly meg nem hivott főRR. iránti üzenetek vétettek fel ’s hagyattak helybe; 12'/i órakor, a’ főrendi ülésben, ezen üzenetek felolvastatván köziratra uUsiíattak; azután elegyes ülés tartatott, mellyben következő k. k. leirat hirdettetett ki, ugyanennek kihirdetése a’ KK. és RRnél is azonnal ismételtetvén: Kegy. kir. levél a’ t. KK. és RRnek az orszá­gos tanácskozásokban és előadásokban miilyen nyelv hasz- nálha'ása iránt hozott végzésökre nézve. Fardinandus Primus Dei Gratia Austriae Imperator, Hungá­riáé et Bohemiae hujus nominis Quintus, Galliciae et Lodome- riae Rex apostolicus; Rex Lombardiáé, Yenetiarum et Illyriae , Archidux Austriae etc. etc. Serenissime Archidux Patrue nobis charissime, Reverendis- simi, Reverendi, Honorabiles, Spectabiles ac Magnifici, Magnifi- ci item et Egregii, nec non Prudentes ac Circumspect! Fideles Nobis Dilecti! Dum ex parte Jurisdictionum Regni Croatiaeper- latum nuper ad Nos fuisset: qualiter—quod ex Actis etiamprae- sentium Comitiorum apparet — per ea, quae circa suffragia in medio Tabulae Statuum non alio de hinc, quam hungarico idio— mate promenda, acta fuere, Ablegati Regnorum adnexorum ad eum coilocati exstiterint abnormem situm, ut praesentes licet in Regni Comitiis, partes tarnen missionis suae rite explore, ioque diaetalibus ad antelatam Tabulam deliberationibus, pro com- petente ipsis legali activitate, realem et efiicacem partem cape- re, cum gravi jurium suorum laesione nequeant, firmiter cre- debamus futurum: ut incongrua passus buiusratione, ex inciden- ti etiam pendentis attune de afflni materia tractatus, mox per- specta, ab iis, quae eius in nexu respectu praeattactornm Able- gatorum evenerunt, sponte, ac immediate recedatur. Sed vero, quanto opere hae nostrae spes in irritum cesserint, tum e Serie ulteriorum ad eandem Tabulam perlraclationum , quum e re- centissima iterum nomine praefatarum Jurisdictionum, quoad continuo adhuc perdurantem anomalum et illegalem rementiona- torum nunciorum in puncto ferendorum pereos suffragiorum si­tum reddita Nobis supplicatione , praeter omnem exspectatio- nem intelleximus. Quemadmodum autem de Nostro in efflore- scentiam ac incrementnm usus lingvae hungaricae benigno stu­dio, conditi cum Regio Nostro annutu legum articuli luculentum praebent testimonium: ita prorsus intime Nobis persvasum tenen- tes, in persequendo hoc scopo non alio procedi calle cum fru- ctu posse, quam si principiis articuli 7: 1792. omni tempore presse inhaesum, atquo ex salutari huius mente omnis in pro- movendo usu linguae hungaricae arbitraria coactiosollicite vita- ta fuerit, cuncta , quae ab his deflectunt, quam longissime aliena ab auimo Nostro esse, candide profitemnr. Quoniam igi- tur quaestio de lingua diaetali, ex dara insuper articuli 67: 1790. mente ferendae legis constituat materiam; haec vero praeoccupari, salvo constitutionali rerum pertractandarum ordi- ne non possit; pfo ea , quae Nobis incumbit, hunc illibatecu- stodiendi aura, D ile c t i on e m et Fidelitates vostras hisce anctoritate Nostra Regia serio hortamnr, et volumus, ut cardinale id legum patriarum princípium, interea, usque dum lege secus constituetur, observandi praevigentis usus, sollicite recolant, atque Ablegatis illis, sensa sua latina, aut hungarica lingua expromendi usum, in salvo relinquere, ac a violenta eius restrictione abstinere, curae sibi babeant. Quibus in reli- quo Gratia et Clementia Nostra Caes. Regia benigne, jugiterque propensi manemus. — Datum in imperiali urbe Nostra Vienna, Austriae, die duodecima mensis Octobris, anno domini millesi- mo octingentesimo quadragesimo tertio. — Ferdinandns m. p. Antonius Comes Mailáth mp. — Ladislaus Szögyényi mp. Felvilágosításul. A’ Pesti Hírlap 289-ik szá­mának 687-ik lapján, a’középső hasábon, alulról fölfelé számolva, a’ 16-ik sorban ezen szók: „Egy kővet­kező szónok“ ez elöl; „egy gróf azon állítá­sára“^. tévedésből kimaradván, úgy jő ki, mintha ezen kérdéses sorokat is az előbbi szónok, t. i az erdélyi kormányzó mondotta volna. Minekokáért felvilágositásul ezennel kijelentjük, hogy a’nevezett számban, lapon és hasábon az utolsó 16 sort nem az erdélyi kormányzó, ha­nem egy más fiatal gróf mondotta. Fővárosi újdonságok,. Legújabb nálunk az, hogy Moriani bevégzé vendég szerepeit a’ német szín­házban ’s a’ ,Honderű6 szerkesztőjénél. Ez utóbbi majd­nem hajba kapott a’ helybeli német lapokkal, hogy vendé­gét (Moriani t. i. nála volt szálva) nem akarták olly rend­kívüli nagy művésznek elismerni, mint a’ miilyennek ö (Horváth Lázár ur) és a’ müveit közönség (ismét Horváth Lázár ur) és egész Europa (még egyszer Horváth Lázár ur) tartja. Pedig milly könnyen lehetett volna a’ dolgon segíteni! Ha Horváth ur csak negyedét azon sommá- jj nak (100 pft), mellyet a’ hangászegyesületnek ajándéko- Jj zott, az olasz signore érdekében feláldozza, igen sok í1 boszuságtól feimélhette volna meg magát. Hogy ezen öt- jj letre nem jött, csak annyiból lehet megrovás nélkül hagy- y ni, mivel Horváth ur magyar szerkesztő létére az illyes | manoeuvrekben még igenis tapasztalatlan. — Mondják, hogy Rosetti kisaszszony,tavaly inégchoristáné a’ bécsi színházak valamelyikében,az idén a’ pesti németek prima­donnája, búcsú nélkül távozott el Pestről. Két furcsaság van a’dologban: először, hogy a’német primadonna és az olasz primotenore egy napon hagyák el Pestet; ’s másodszor, hogy a* német színház árendása most első énekesnő nél­kül ad operákat, mint adnak tanúi lehettek, kiknek kedvök volt, mínapában, midőn „Zampá“-ban Camilla szerepét Minkné asszonyom éneklé. Zampát ez alka­lommal Stoll uram adá, csak azért, hogy az elő­adás minél tökéletesebb legyen. Hja, de ez mind sem­mit sem tesz: vannak, kik az illyen előadásokat sok­kal jobbaknak hiszik és tartják, mint bizonyos más inté­zetéit, mellynek csak az a’ hibája, hogy nemzeti. — E’ napokban az aradi utczában levő enyvgyár leégett. A’ vízipuskák gyorsan megérkeztek — tűz után, miért is egy helybeli német lap, köteles igazságszeretettel, el nem mu- lasstá , a’ tűznek tovább nem harapozását egyenesen ezen csak V* óráig késett gyors tűzoltási rendnek érdemül be­számítani. — Auch gut!! — A’ várostornya már hatalmasan készül: már feltették az óra-számlapokat; nem sokára tehát tudni fogjuk, hányat ütött az óra?—Literaturánk igen érdekes művel fog gazdagodni. Ssekrényessy ur, ki literariai jártasságát már több ízben fényesen bebizonyitá, legújab­ban Knigge könyvét a’ ,bók szabályairól5 (Komplimentir- Buch) szabadon magyarra fordította ’s csinos előszóval el­látva — mellyben a’ tisztelt szerző megmutatni igyekszik, thogy ha másoknak tisztelgve bókulunk, magunk is tiszteltekké válhatunk—nem sokára sajtó alá kerülend. — Nagy Igüácz, kinek „Tísztujítás“ caímü vígjátékából rövid idő alatt 500 példány kapva kelt el, a’ mostani no­vemberi vásárra „Torzbépek“ czím alatt ad ki két kötetet. A’ könnyű éllel és humorral irt beszélyek kedvelőinek bátran ajánlhatjuk szerző ezen legújabb munkáját is. ?Ára mind a’ két kötetnek 2 frt 40 kr. p. p.— Va eh o t Imré­nek múlt héten a’ nemzeti színházban adott,Országgyűlési szállások* czímű vígjátéka nagy tetszéssel fogadtatott, de méltó is volt ezen kitüntetésre. Színészeink classicailag játszottak, mint eredeti daraboknál megszokták. E’mű legjobb vígjátókainb egyikének ismertetett el közönsé­gesen — ’s mégis a’ német lapok unisono pálezát törnek fölötte. Miért ? mert abban egy német polgár m e g m a- gyarosíttatik’s egy zsidó nem hiszi az em ancipa- tiót. Hinc illáé lacrymael... E’napokban egy asszony, mint mondják tiltott szerelmi viszonyok miatt, férjét és három gyermekét meggyilkolta: hírlik, hogy a’ rendőrség már nyomában van. — Múlt szombaton Evers Karoly ur, jelenkorunk egyik legnevesebb zongoraművésze — kit a* párisi és bécsi müértö közönség a’ pianokirály Liszt ha­zánkfiával egyenvonalos, sőt mint hangszernél jóval fölibe helyez — a’ kisebb redutteremben adá első hangversenyét — botránykozásig csekély közönség,elölt. A’ „cer ele“ egészen üres volt. Senki, de senki. És miért? mert Evers ur nem koldulgatott Bécsben ajánlóleveleket, nem szállott valamelly tónust fúvó arszlánhoz, ’s mert a’ casinoi hang­versenyek is már már megkezdetnek, hol tán majd in gyen lehet ötét hallani. — Ez alkalommal érintetlenül nem hagyhatjuk a’ pesti gongorakészitök botor ezéhesbe- désöket. Evers ur bécsi zongorán (Streicher hangszerén) játszott, ’s egész Pest városában nem talált embert, ki hangszerét meghangolta volna, mert valamennyi hango­lok a’ zongoracsinálók bérében vannak, kik ezeknek min­den más hangszernek, melly nem az ő gyártmányuk, hango­lását szigorúan megtiltják. Szerencsére Dolezsalek ur szivess égéből a’ hangolást, pár perczczel a’ hangverseny előtt, egy vaknövendék vállalá magára, különben hango- Iatlan hangszeren kellett volna a’ művésznek játszani. Mit mond erre a’ tisztelt közönség ? — A’ budai casinóban is hangversenyek rendeletnek az igazgatóság által, mellyek a’ finomabb társalgási élvezetekre szokott budai részvé­nyes közönségnek nemes időtöltést fognak szerezni. Az el ö hangverseny nov. 5-ére van kitűzve. —Az „Emlény“ megjelent— versek nélkül. Miért? mert nevesebb költőink jó müveit nem lehetett adni — a’ középsze­rűeket pedig mind elkapja a’,Honderű.5 Az ,Emlény* szer­kesztője azt tartja: inkább semmit, mint rósz at. Punctum. — Toramaío Fasano hangászmester és clari- neltetanitó VAK CSALÁD ATYA, jövő kedden,nov.7-bénd. u. 4 yi ór. a* városi kis redoutteremben hangversenyt adand. — Legyen a’ közönség felszólítva emberszerelő szíves részvétre. — A’ buda-pesi emberbarátoknak legyen elég ennyit mondani: hogy egy vak családatyának, öt gyer­mek világtalan apjának, nevében szólunk az embemere- tethez. Fasano kéjelmes helyzetű, híres hangászkarigaz- gató volt Párisban. Egy est ve, két gyertyavilág mellett, hangműszerzeményen dolgozott; egyszerre szemei elho­mályosodtak, ’s rögtön elveszté szeme világát — örökre! ’s most utazik, hogy clarinettjének mesteri bájhangjain panaszolja be a’ résztvevő emberkedélynek a’ sors átkát, melly szemeire neheskedék.— Bementidíj: 40 kr. p. p., számozott szék 1 ft. 20 kr. p. p. Jegyeket kaphatni Mil­ler K,, Wagner J. műárosoknál, és Treichlinger J.-nál a’ Dorottya-ulczában, ’« a* Pesti Hírlap szerkesztő­ségénél is , valamint a’ hangverseny napján a’ pénz­tárnál. — — Geibel Károlynál megjelent a’ köztiszte­757 letű Páy András szépirodalmi összes munkáinak első kötete: „Mesék és Allegóriak“, a* szerzőnek, Mayer Károlytól, Nürnbergben aczélba metszett, arczképével. A’ mesék, mellyek Fáy-nak, ha semmi mást nem irt volna bár, halhatatlan nevet biztosítanak a’ magyar irodalom év­rajzaiban , — nagy részben újak, egyébkint átnézettek, ’s nyelv és irodalom jelen állapotához képest kisimítottak. — Ugyancsak Geibel urnái megjelent: ,,A’ csudaszép Bábu viszontagságai, olvasókönyvül kis le­ánykák számára“; Aulnay Luiza „Mémoires d’une poupée“ czímű, csaknem minden európai nyelvre lefordí­tott, munkácskája után, L o m n i c zy E n d r é t ö 1. A’ nőne­velés egy nemzet neveltségének alapja, ’s mi azt minden mások fölött maiglan olly kevés tekintetre méltatok. Megyei dolgok. Kékesből. Gyula, oct. 12. Folyó hó 2-dikán vette kezdetét évnegyede* közgyűlésünk. Beadván arra időszaki jelentését ax utasításokat tervező választmány, általában helyeselt véleménye szerint átmentek taglalaton a’ büntetőrendszer, duna-szabályozás, megyei kihágá­sok és kir. városok tárgyában készült országos küldottségi dolgozatok.Utasításaink főbb vonásai ezek. A' büntető­rendszer iránt: bot és halál töröltessék el — egy­háziak is , fegyelmi eseteken kívül, e’ rendszer alá tar­tozzanak — a’ katonák büntető hatóságára nézve támogas­sák követeink a’ gömöri indítványt, ’s ha ettől elültetné­nek, tartsák fen legalább az e’ pont alatti külön véleményt; — esbütt-székek állíttassanak, ’s a’törvényt alkalmazó állandó bíróság 5 tagú legyen — felsógsértés és hűtlen­ség eseteiben articularis bíróság ítéljen a’ vétek valósága felett (ezt úgy tekinti megyénk, mint fő kellékét az egész rendszer sikerének) — kegyelmezési jog csak bizonyos korlátok közt gyakoroltassák — városokban minden ház­zal és földdel birók választók legyenek, valamint a’ kéz­művesek és gyárosak is, ha legalább annyi adót fizetnek, mint a’ legcsekélyebb házzal bíró — az A'/, alatti külön­vélemény szériát 44-ik fejezethez javait toldalékot is el­fogadjuk, börtönrendszer tekintetében pedig a’magány rendszert ’s a’ különbség nélküli költségviselés elvét. A’ Duna-szabályozási munkálat tárgyalásánálmegjegy- zettük, hogy a’ legközelebb szabályozandó folyamok közé a* Körös is foglaltassák; és mivel a’ felhozott rovatok, a’ roppant költségek fedezésére elegendők nem lesznek, sür­gessék követeink az egyenes e’ czim alatti adót is. A* tn e- gyei kihágásokat tárgyazó dolgozatot elfogadtuk áron változtatással, hogy tiszfujitá« — alap utasításunk értelmében — csak minden 6-ik évben tartassák, és hogy a’ titkos szavazást elvileg mi is helyeselve, az alispánok mindig igy választassanak, a’ többi tisztviselőkre nézve azonban szabad legyen ettől a’ főispánnak eltérni, ’i? fel­kiáltásból mondani ki a’ többséget, ha az őrszéknek ez elleti észrevétele nem lesz. A’ kir. városok ügyében foglalkozott küldöttség munkálatára nem tettünk egyéb észrevételt, mint azt, hogy az országgyűlésen egyeteme­sen szavazandó kis városok — a’ nagyobb város túlságos befolyásának korlátosbatása végett — sorjában küldjenek követeket, az utasítás-készítés és költség-viselés igy is közös maradván. Követeinknek múlt közgyűlés óta érke­zett jelentései alig vonták magok után újabb intézkedés szükségét, ’s a’ külső hatósági leveleket is vagy véle­ményre választmányunkba tettük által, vagy pedig mint érdemükre nézve már előbb is tárgyaltakat, tudományul vettük. Jövő évnegyedes közgyűlésünk határ idejéül de­cember H-ike tűzetett ki. — T. Wyitráliól, oct. 7. Ismét volt egy gyűlésünk, folyó October hó 2-dik napján. Az olvasó emlékezik azon sok küldöttségeinkre, mellyeknek a’ büntető tör­vényjavaslat, átvizsgálás végett, annyiszor kiadatott. Már legalább négy rendbeli deputatio és vagy három köz­gyűlés csak azzal foglalkozott. A’ múlt évnegyedes gyű­lés — miután minden nagyobbszerűt a’ munka vezérelvei közül fólrevetett — újólag egy választmányra bízta az egésznek revisióját. Ezen utolsó választmány nem székvá­rosunkban , hanem egy faluban , Szmrdákon ült össze — és revideált.----------Nem szólunk azon rideg közönyös­s égről, melly a’ választmánynak mindössze öt-hat tagjait bélyegzé, nem arról, hogy az egész rendszeres munkát alig 10 rövid óra alatt szoros betűértelemben átfutotta az érdeklett választmány, — mindezeket nem eml'tve, a’ számtalan választmányok kezei közt úgy járt a’ bűnt. tör­vénykönyv, mint sok szakács között jár a’leves, azaz nem úgy,mert hiszen a’mi választmányaink nem sózták el a’ jeles munkát, sőt épen savát borsát vették ki. Hátha még hozzá adjuk, mikép a’ gyűlés nem hogy javította volna a’ választmányi revisiót, sőt még egy borzasztó pontot adott hozzá, t.i. a’ megyei börtönöket — mellőzve egyenes adót, indirect megrovást, szabad ajánlatot — a’ házi pénztár­ból javaslá építtetni. Mondja már aztán valaki publici­stáink sorából, hogy megyénk conservativ megye. Neai conservatio ez, uraim, hanem minden stabilismust egy­szerre felforgatni képes dictatum. — Az észrevételek, mellyek gyűlésünkön a’ választmányi revisióra tétettek, illynemüek voltak: V. P. ritka elmeéllel fejtegette, meny­nyire sok és költséges egy rabnak, a’ tervezett bör­tönökben két pár nadrág és két pár csizma, jobb lenne a’ faczipö, és — úgy mond — mossák a’ rabok önma­gok szennyes ruháikat, nehogy egy mosóintézetet költ­ségesen alapítni kellessék. Ezen észrevételkék közösen tetszettek, mi azt mutatja, hogy nem az elvek, nem a’ dolog fontossága ’s nagyszerűsége, hanem kisszerüségei foglalták el egész figyelmünket. — As elszökött f 'goly, vagy ítélet után meg nem kapható vádlottra nézve, bűneik 182 I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék