Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-11-05 / 297. szám
Vet által előhozritott, ki következőleg nyilatkozott: Gyakran megtörténik, hogy a’ szélsőségek találkoznak; de ő, bárhol találkozzék is a* szabadság eszméjével, mindenkor örömmel fogja azt megragadni. A’ választmány egész munkálatának csélja ’s iránya, hogy a* város szabad és erős municipiumokká alakíttassanak, ’s önkormányzással bírjanak, mellynek az önadóztatásnál szebb nyilatkozása nincs, ő a’ felügyelést nem akarja kizárni, de tisztán csak felügyelést kíván, nem pedig avatkozást. Hasson minden hatalom kellőképen a’ maga körében, a’ törvényhozás határozza meg az adókulcsot, de részesítse a’ polgárokat a’ szabad municipiumokban lényeges önkormányzási jogban, a’ felügyelést pedig a’ törvényhozás által megalapított systema és kulcs megtartására nézve, gyakorolja a’ végrehajtó hatalom. Ezen önkormányzási jogot ő a’ jól rendezett városoknak megadni nem tartózkodik; de ha úgy nem rendeztetnének, mint óhajtjuk, a’ mostani néhány prívilegiált ’s vagyonos egyéntől természetesen megtagadná azt. — Kívánja hát, hogy az országos adót a’ törvényhozás , de a’ municipium tárgyait illető adót a’ municipium ajánlja meg; Francziaországban is nem a’ törvényhozás, hanem, az ottani központosítási rendszerhez képest, a’ ministerium határozza meg a’ községi külön adót. — Mi az országgyűlés gyakorlatot illeti: ő nem annyira a’ heves viták és súrlódásoktól fél, mint Sz., hanem inkább az ellenkezőtől, hogy t. i. a’ városok budgetjei hatalmas „maradjon“-okkal mennének keresztül, ’s az országgyűlés vége felé fordulván elő, a’ már munkába fáradt törvényhozás, e’ roppant munkát kivánó budgeteket kellő vizsgálat nélkül pár nap alatt fogadná el, mint ezt Francziaországban lítni , hol, noha a’ legmagasb adót fizetőktől választanák a’ követek, 1400 milliónyi adót csakúgy könnyedén ajánlanak meg, mert hiszen ők, a’ dúsgazdagok, másutt bizonyosan találnak kárpótlást. Az országgyűlés ezen működése illusorius lenne, mert a’maximumot meghatározni még nem elég; a’ városok számadásait, jövedelmeit , sőt jószágaik privát administratióját is meg kellene vizsgálni, ’s ha ezen theoria egész következetességben alkalmaztatnék, minden egyes község adóját ide hozni. — De legfőbb tekintetnek tartja szóló azt, hogy míg más országokban a’ közigazgatás minden költségeit ’s mindenféle adót az összes nemzet ajánl meg, mi mindössze csak hadi adót ajánlunk az országgyűlésen, ’s ennek megtagadhatásában jogaink egyik erős garantiája fekszik; de hozzuk ide a’ házi adó megajánlását, ’s mondjuk ki, hogy a’ polgár nem fizet, csak a’ mi itt rávettetik, mi lesz belőle? — ha a’ kormánynak tetszeni fog, megakasztja a’ közigazgatás egész kerekét, mert eloszlatja az orss.gyűlést, mielőtt a’ házi adó megajánlatott volna, vagy cserében kialkintsza a’ kívánt hadi adót. Ő ezen csaknem egyetlen garantiát nem akarja elvenni magától, ’s a’ szerkezet ellen szavaz. A’ szerkezetvédői sorából a’ buzgó köz.jegyzőnek az indítványtevő követ újabban előhozott okaira adott válaszát , ’s egy szinte már másodszor szóló fiatal megyei követnek nyomos nyilatkozatát kell még kivonatilag közölnünk. — Az elsőnek kivonata következő: S— követe azt mondá, hogy a’ házi adó nem adó, hanem a’ házi költségekre megkívántaté pénz; de e’ szerint azt is lehetne mondani, hogy az országos adó sem adó, hanem az ország szükségeire megkivántató költség. Mindkét adóra egyformán szükség van, ’s mindaz, mit a’ polgárok a’ körnükségek fedezésére forditnak, adó nevet visel; ha p. o. municipalitások nem lennének, akkor az úgynevezett házi adót is a’ középponti kormánynak kellene fedeztetni, ’s minden különbség megszűnnék a’kettő közt. —Előadja ezután a’ franczia „centime additionellek“ ’s „facultativek*' keletkezését ’s kifejtését, és bebizonyitá, hogy azok meghatározásába a’ középponti kormánynak befolyása van; kimutatja a’ franczia rendszer ’s miénk közti különbséget, és hogy az ide nem alkalmazható, valamint az éjszakamerikai szabad státusoké sem, mellyek független souverain státusok lévén, megyéinkhez nem hasonlíthatók, és egészen más viszonyban állanak az egyesület csak bizonyos tárgyakra szorított kormányával, mellyeken túl ez felügyelétét ki nem terjeszti, mint a’ mi megyéink a’ középponti kormány irányában, mellynek hatósága ’s felügyelése minden tárgyakra kiterjed; ezen viszony megkívánja, hogy a’ municipalis élet a’ kormánynyal megegyeztettessék, különben nem lehet kormányozni. — Épen sajátságos municipalis életünk teszi szükségessé, hogy a’ felügyelés is sajátságos legyen , ’s az országgyűlés által gyakoroltassék. Franciaországban kormány fedezi a’ közszükségeket , ott tehát a’ közvetlen felügyelés is a’ kormányt illeti; nálunk a’ közigazgatási költségek nem az országos pénztárból folynak, hanem a’ municipiumok által fedeztetnek, ’s e’ saját helyzetben a’ törvényhozás felügyelése szükséges. Felügyelés nélkül az adó kivetése nem maradhat , ez axióma, ’s ezen felügyelés által a’ municipalitás nem szenved; a’ kérdés csak az: váljon e’ felügyelés a’ kormánynál legyen, vagy az országgyűlésnél ? — ’S ha a’ felügyelési jog olly tiszta és meghatározott volna, mint kétszer kettő négy, akkor nem félne a’ kormánynak felügyelőjétől , mert tudná, mit ad annak kezébe; de midőn tapasztalja, hogy a’ felügyelési jog ürügye alatt ollyan avatkozások történtek, mellyek annak fogalmából, ’s a’ Harm. Törv. III. R. 2-ikből épen nem következhetnek, p. o. törvényes megyei szabályoknak végrehajtás előtti felterjesztése kívántatik előleges megerősítés végett, törvényes ítéletek az 1836: 14. ’s a’ csödületi törvény ellenére megsemmisíttetnek, sőt reformáltatnak ’stb. a’ felügyelőit a’ helyt, tanács kezébe nem adhatja. — Azon argumentumaiknak, hogy, mig olly országok, hol országgyűlés veti ki az adót, el vannak adósodva, mi nekünk magyarokés nincs adóságunk, azt teszi más szóval, hogy a’ kamarák nem jól kezelik az adókivetést, ’s azt jobb más valakire bízni. De azon nemzetek eladósodásának más okai vannak, p. o. a’ franczia státusadóság alapját a’ restauratia milliárdja vetette meg; mi ellenben nem is tudjuk még, hanyatjan vagyunk; mert adóság-elvállalást nem kívántak tőlünk ekkorig, ’stb. Azon megyei követ, ki most már másodszor szólalt fel ’s pedig igen nagy hatással, a’ szerkezet védelmére: először osztályozó a’korlátlan adókivetés védelmezőit; s némellyek azok közül tisztán szabadsági ’s democratiai elvekből indulnak ki, ’s ha eszméjük kivihetőségéhez legkisebb remény lehetne, örömest hozzájok társulna; mások vívnak ugyan a’ municipalitás függetlensége mellett, de ugyanők voltak azok, kik a’ polgári qualificatiókat meg akarták szorítani; ezek tehát, úgy látszik, liberálisnál a leple alatt korlátozást ’s helytartósági befolyást kívánnak. Ha a’ szavazat oda vezet, hogy nyíltan kimondassák, mikint a’ helytartóság nem úgy mint ekkorig, hanem csak utólagosan nézhet a’ városok adóügyébe, úgy kezet fog a’szerkezet ellenzőivel; de ha es ki nem mondatik, úgy az országgyűlés felügyelését kívánja. — Az adónak azon theoriáját, mellyet S. követe felállított, hogy t. i. a’ házi adó nem adó, csak ollyannak tartja, mintha valaki azt mondaná, hogy két különböző színű bor közül az egyik, a’ fehér, nem bor, hanem szőlőnek megszűrt ’s megforrott leve, holott ugyanezen definitio illik a’ másik veresre is. A’ kétféle adó úgy hasonlít egymáshoz mint tojás a’ tojáshoz. — A’ municipalitások joga semmit sem veszt azáltal, ha a’ kérdéses ügy országgyűlésre vitetik, mert az országgyűlés is municipiumok képviselőiből áll, de ellenkezőleg áll a’ dolog, ha a’ felügyelés a’ helyt, tanácsra — mellynek működését nem épen a‘ legkedvezőbb színekkel feste — fogna bízatni. — A’ gravamenek útja úgy is fenmarad, mondják az ellenvéleményűek. De erre „difficile est satyram non serbere.“ Ezek a’ gravamenek egy egészen saját és különös magyar faj, egy különös és páratlan neme a’ törvényhozás gyenges égő pótlásának; vannak három száz esztendős sérelmek, vannak épen a’ sérelmeknek osztályzatai is, elölegesek ’s nem előlegetek. De ez valóban nem azon it, mellyre valamit bízni lehet. — Arra nézve, mit S— követe adósságtalan létünkről mondott, kimondja szóló, hogy nagyon tart, miszerint az ausztriai statusadósságokat mi is fizetendjük ’stb. — Egyébiránt nincs mit örülni azon, hogy e’ nemzetnek adóssága nincs, mert azért egyénileg annyira el van adósodva és süllyedve, főleg a’ földbirtokos osztály , hogy ezt tudni rémület. Adóságtalan nemzeti létünkkel tehát ne kecsegtessük magunkat, hanem siessünk inkább kilépni ez állapotból; csináljon az ország adósságokat, mit kikerülni nem lehet, mert a’ melly népnek adósága nincs, annak szegénységén kívül semmije sincs. — Két kérdés által akarja a’ tárgyat eldöntetni: 1) kívánják e a’ RR., hogy a’ városok a’ magok házi adóját, minden korlát nélkül, kivethessék? 3) ha ezen kérdésre „németnél felelnek , akkor következik a’ kérdés: valljon az országgyűlés, vagy a’ helytartóság alá akarják e vetni az adóügyet? Kimerítve lévén ezek, és sok egyéb, itt helyszűke miatt fel nem hozható nyilatkozások által a’ szőnyegen forgó tárgy, a’ többség szavazást sürgetett. Némellyek ismét ragaszkodtak a’ feljegyzett szólási rendhez, ’s nem akartak elállni a’ szótól. Nagy zaj és rendetlenség közt, melly közban némellyek érdemileg, mások ismét as kitűzendő kérdésre nézve nyilatkoztak, sok küzdés után, mellyből az elnökség vádolása sem hiányzott, végre szóhoz jutott egy megyei követ a’ szerkezet ellemei közül, ’s még egyszer nagy hévvel kelt ki, először a’ szavazásnak hatása ’s erőtetese ellen, mellynek épen akkor nem lehet helye, midőn elvrokonok közt van vélemény-különbség; azután az országgyűlési felügyelés ellen , mellyet a’ szabadságra nézve veszélyesnek tart. Ő véleményét semmi tekintélynek nem rendeli alá, ’s kimondja, hogy ha a’ kormánynak rész szándéka van, akkor neki nem kell más, mint hogy a’ szerkezet elfogadtassák. Emlékezteti a’ Riket Burkere, ki ellen, midőn 1775 ben 13 engesztelő pontjait előterjeszté, egész angol alsóház feltámadt, 's pedig a’ következés megmutatta, hogy igaza volt. Ő ugyan nem Burke, de ezen tábla sem angol alsóház. — Ha ezen tábla angol alsóház vagy franczia kamara volna , melly kizárólag bir adó kivetési joggal, úgy hogy abba a’ felsőhás nem avatkozhatik, úgy meg tudná fogni az ellenvéleményt; sőt a’ szerkezetben nem is a’ követtábláról van szó, hanem egész országgyűlésről, mellynek elemeit igen jól ismerjük. A’ szerkezet szerint a’ kormány ’s a’ föRR. kezeikbe adatik az egész adóztatás; p. o. egy megye megajánl 100 ezer forintot házi szükségeire, ezt egy gazdag főrendi, ki a’megyében csak annyi szóval bir, mint a’ legszegényebb nemes, ellenzi, de kevesebbségben marad; azonban most az országgyűlésen annyi szóval bírván, mint egy egész municipium, megbuktatja a’ budgetet; így a’ municipalis hatóság meg van semmisítve, ’s minden egyes mágnás megnyirbálhatja a’ budgeteket a’ legtisztább törvényszerűség örve alatt; igy a’ független municipalitást mi magunk külön hatalom torkába vetjük 'stb. A’ kérdés körüli hosszas zajos vita után, végre kérdésül tűzetett ki: „kell e a’ városokat, az adómennyiség meghatározására nézve, valamelly korlátoló hatalomnak alávetni, vagy nem?“ — a’szavazás meglepő eredményét már közöltük. Két szavazat többséggel kimondatott: ,,a’ korlátlanság a’ tábla két szélsőségeinek összeolvadás által. A’ gyűlés nagy ingerültségben oszlott fel. October 29-kén vasárnapi szünet. Kerületi ülés, oct. 30-ikán. Elnökök: Szallopek (Verőcze) , Orosz (Ungh); jegyzők: Palóczy, Szentkirályi; naplóvivő: Zákó; tárgyak: föRR. harmadik viszonszenete a’ magyar nyelv és nemzetiség tárgyában ; városi rendezés folytatása, különösen: adókivetés. Mielőtt a’ tegnapelőtt szavazás által bevégzettnek látszott adókivetési kérdés újólag felmelegittetett volna, Palóczy jegyző olvasá a’ föRR. 3-ik viszontzenetét a* magyar nyelv és nemzetiség tárgyában, melly itt következik: Iudák válaszüzenete a’ mélt. fő- ISSz.-nek a’ magyar nyelv ’s nemzetiség tárgyában a’ t. RK. és RRhez. Midőn a’ mélt. föRR. mindazokat, mik a’ honi nyelvnek hazánkban kellő emeltetésére, körének terjesztésére ’s nemzetiségünk szilárdítására a’t. KK. és RR. által javasoltattak, a’legbuzgóbb rokonérzettel egyhangúlag elfogadák; a’ társországokra nézve pedig egyedül csak a' méltányosság és igazság tekintetéből szorgalmaztak külön intézkedéseket: nem vélhették azt, hogy hazafiai és törvényhozói előbbi kötelességük teljesítése által a’ t. KK. és RRben aggodalmat gerjesztetnének; annál váratlanabb volt tehát elöttök a’ t. KK. és RR. utólsó üzenetökben oda irányzott nyilatkozatuk, mintha a’ m. föRR, kiknek kivánatit ’s érdekeit a’nemzetétől elválasztani nem lehet, ennek legforróbb reményit feltartóztatnák. El nem hallgathatják a’ m. föRR. ezen és más nyilatkozatok által bennök eredt sajnos érzetüket,’s kénytelenek kijelenteni azt, miszerint minden mishonnani felszólítás és figyelmeztetés nélkül is sokkal szentebbnek tartják törvhozói állásukat ’s kötelességöket, semhogy a’haza valódi javának tettleges előmozdításában valaha hátramaradni akarnának, vagy hogy tetteiket az áltatok kijelentett nézeteikkel bármelly okból 's ellenkezésbe hozzák. Valamint tehát ezen elveket részükről szigorúan követték a’ m. főRR., úgy más részről méltán remélhették volna, hogy a’ t. KR. és RR. is, miután az országhoz kapcsolt részeket illető javaslatot érdemileg már elfogadták, mindazon módosításokhoz is járulandnak, mellyek a’ dolog lényegéből merittettek , és egyedül csak a’ felállított elvek kétségtelen, minden homályt kizáró magyarázatát foglalták magukban; noha pedig ezen reményük teljesedésbe nem ment, mindazáltal az egyetértésre ’s közeledésre készségüket ’s törekvésüket ismét tettel tanusitandók, ezennel kijelentik, hogy megegyeznek abban, miszerint azon biztositó ’s egyedül csak a'kedélyek megnyugtatására kimondatni óhajtott szavak: „hogy a’ törvényhozás az ország idegen ajkú polgárainak belső nyelvviszonyaira elnyomólag hatni nem akar“ a’ 6-ik szakasz szerkezetéből kihagyatván, csak a’felírásba iktattassanak be, de az „idegen ajkú“ szavakat ezekkel: „más ajkú“ kívánják kicseréltetni; mert az ,idegen szó a’ nyelvről a’ nemzetre is értethetvén , ez által csak eltávoztathatnának azok, kiket a’ magyar nemzet magával összeforrasztani kiván, 's valamint a’ m. föRR. ebbeli nézeteiktöl azon, a’ t. KR. és RR. által felhozott alapoknál fogva állottak el, hogy minden elnyomás a’ dolog természete szerint nem puszta szavakkal, hanem tettekkel eszközölhető, és igy a’ kedélyeket is nem az illy puszta nyilatkozat csak, hanem ennek teljesítése nyugtathatja meg leghathatósabban , nem kételkedhetnek a’ m. röRR„ hogy viszont a’ t. KR. és RR is megegyezni fognak abban, miszerint a’ 6-ik szakasz vége, hol a’ latin nyelv használata Horvátország belső viszonyaira nézve fenhagyatik, ezen szavaktól kezdve: „minden köz- és magány ügyekre nézve“’stb., mint a’ fenebbi nyilatkozattal meg nem egyeztethető, kihagyassék ; mert az érintett 6-ik szakasznak az lévén czélja, hogy azon kapocs, melly Horvátországot a’ magyar honnal egyesíti, magyar legyen, tagadhatlan, hogy az említett utóbbi rendelet nem a’ magyar nyelvet(és Horvátországnak magyar honunkkal! összeköttetését, hanem tisztán annak belső nyelvbeli viszonyait illeti; egyébiránt hozzájárulnak a’ m. föRR. ahhoz, hogy a’ 6-ik szakaszban annak világosb kijelentése: „hogy a’magyar nyelvnek használatára Horvátországnak az orsz.gyűléshez küldött köretei is köteleztetnek“ a’ t. KR. és RR. kívánsága szerint kihagyassék, és pedig mellőzve az e’ részben felhozott többi okoskodásokat, megnyugtatásukat csak azon újabb nyilatkozatban lelik a’ m. f.RR., hogy a’ kérdéses rendelet a’ 6-ik szakasznak Horvátországra hozott általános szabályában foglaltatik. Ellenben a’ magyar nyelvnek a’ 6- ik §-ban körülírt mód szerint a horvátországi egyes hivatalnokokra is leendő alkalmazását ezúttal sem fogadhatják el a’ m. fő RR. ugyanis, elhallgatván minden , az 1830: 8. és 1840: 5 tezikkek szavaiból meríthető ellenokoskodást, meg nem egyeztethetik ezen törvény rendeletét a’ többiekkel, mellyeket a’ t. Kir. és RR. Horvátországra nézve szükségeseknek már megismertek , mert a’ kérdéses rendelet csak azon föltéten alapulhat, hogy az illető hivatalnokok a’ magyar nyelvben jelenleg már jártasok, mit ha föltenni lehetne, a’ nyelv tekintetében Horvátországra nézve javasolt kivételnek egyik főoka önkint elenyésznek, valamint nem létezett volna ok azon rendeletre sem, mellyet a’ t. KK. és RR. első üzenetük alkalmakor javaslottak, miszerint a’ jövendőben kinevezendő hivatalnokokat is, a’ magyar nyelv tudására csak 10 év után kívánták köteleztetni. Tagadhatlan tehát, hogy azon kivétel, mellyet Horvátországra szükségesnek megismertek a’ t. RR. és RR. is, nemcsak Horvátország sajátszerű állásán alapszik, de azonkívül ezt gyakorlati nehézségek is teszik szükségessé; ’s kétségtelen az, hogy ezen rendelet az igazságkiszolgáltatás ’s közigazgatás hátramaradása ’s feláldozásával volna összekötve. Miután tehát a’ mélt. főRB. ennek létesithetőségéröl meg nem győződhetnek, más részről pedig azt vélik, hogy a’ t. KR. és RRnek a’ törvény kijátszására nyilvánított aggodalmukat egy világos rendelkezés, s melly a’ hivatalnokok levelezését tisztán csak a’ magok hivatalbeli hatáskörükre szorítja, megszüntethetné,— e’ részben előbbi véleményükhöz ragaszkodni kénytelenittetnek , ’s a’ t. Kir. és RRet teljes bizodalommal felszólítják, hogy azon okokat, 181* ?60