Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-11-05 / 297. szám

Vet által előhozritott, ki következőleg nyilatkozott: Gyak­ran megtörténik, hogy a’ szélsőségek találkoznak; de ő, bárhol találkozzék is a* szabadság eszméjével, mindenkor örömmel fogja azt megragadni. A’ választmány egész mun­kálatának csélja ’s iránya, hogy a* város­­ szabad és erős municipiumokká alakíttassanak, ’s önkormányzással bírja­nak, mellynek az önadóztatásnál szebb nyilatkozása nincs, ő a’ felügyelést nem akarja kizárni, de tisztán csak fel­­ügyelést kíván, nem pedig avatkozást. Hasson minden ha­talom kellőképen a’ maga körében, a’ törvényhozás hatá­rozza meg az adókulcsot, de részesítse a’ polgárokat a’ szabad municipiumokban lényeges önkormányzási jogban, a’ felügyelést pedig a’ törvényhozás által megalapított systema és kulcs megtartására nézve, gyakorolja a’ végre­hajtó hatalom. Ezen önkormányzási jogot ő a’ jól rende­zett városoknak megadni nem tartózkodik; de ha úgy nem rendeztetnének, mint óhajtjuk, a’ mostani néhány prívi­­legiált ’s vagyonos egyéntől természetesen megtagadná azt. — Kívánja hát, hogy az országos a­dót a’ törvényho­zás , de a’ municipium tárgyait illető adót a’ municipium ajánlja meg; Francziaországban is nem a’ törvényhozás, hanem, az ottani központosítási rendszerhez képest, a’ mi­­nisterium határozza meg a’ községi külön adót. — Mi az országgyűlés gyakorlatot illeti: ő nem annyira a’ heves viták és súrlódásoktól fél, mint Sz., hanem inkább az ellenkezőtől, hogy t. i. a’ városok budgetjei hatalmas „ma­­radjon“-okkal mennének keresztül, ’s az országgyűlés vége felé fordulván elő, a’ már munkába fáradt törvény­hozás, e’ roppant munkát kivánó budgeteket kellő vizsgálat nélkül pár nap alatt fogadná el, mint ezt Francziaország­­ban lítni , hol, noha a’ legmagasb adót fizetőktől válasz­tanák a’ követek, 1400 milliónyi adót csakúgy könnyedén ajánlanak meg, mert hiszen ők, a’ dúsgazdagok, másutt bizonyosan találnak kárpótlást.­­ Az országgyűlés ezen működése illusorius lenne, mert a’maximumot meghatá­rozni még nem elég; a’ városok számadásait, jövedel­meit , sőt jószágaik privát­ administratióját is meg kelle­ne vizsgálni, ’s ha ezen theoria egész következetességben alkalmaztatnék, minden egyes község adóját ide hozni. — De legfőbb tekintetnek tartja szóló azt, hogy míg más or­szágokban a’ közigazgatás minden költségeit ’s mindenféle adót az összes nemzet ajánl meg, mi mindössze csak hadi adót ajánlunk az országgyűlésen, ’s ennek megtagadhatá­­sában jogaink egyik erős garantiája fekszik; de hozzuk ide a’ házi adó megajánlását, ’s mondjuk ki, hogy a’ pol­gár nem fizet, csak a’ mi itt rávettetik, mi lesz belőle? — ha a’ kormánynak tetszeni fog, megakasztja a’ közigazga­­tás egész kerekét, mert eloszlatja az orss.gyűlést, mielőtt a’ házi adó megajánlatott volna, vagy cserében kialkint­­sza a’ kívánt hadi adót. Ő ezen csaknem egyetlen garantiát nem akarja elvenni magától, ’s a’ szerkezet ellen szavaz. A’ szerkezetvédői sorából a’ buzgó köz.­jegyzőnek az indítványtevő követ újabban előhozott okaira adott vála­szát , ’s egy szinte már másodszor szóló fiatal megyei kö­­vetnek nyomos nyilatkozatát kell még kivonatilag közöl­nünk. — Az elsőnek kivonata következő: S— követe azt mondá, hogy a’ házi adó nem adó, hanem a’ házi költségekre megkívántaté pénz; de e’ szerint azt is lehetne mondani, hogy az országos adó sem adó, hanem az or­szág szükségeire megkivántató költség. Mindkét adóra egyformán szükség van, ’s mindaz, mit a’ polgárok a’ körnükségek fedezésére forditnak, adó nevet visel; ha p. o. municipalitások nem lennének, akkor az úgynevezett házi adót is a’ középponti kormánynak kellene fedeztetni, ’s minden különbség megszűnnék a’kettő közt. —Előadja ezután a’ franczia „centime additionellek“ ’s „facultativek*' keletkezését ’s kifejtését, és bebizonyitá, hogy azok meg­határozásába a’ középponti kormánynak befolyása van; kimutatja a’ franczia rendszer ’s miénk közti különbséget, és hogy az ide nem alkalmazható, valamint az éjszakam­e­­rikai szabad státusoké sem, mellyek független souverain státusok lévén, megyéinkhez nem hasonlíthatók, és egészen más viszonyban állanak az egyesület csak bizonyos tár­gyakra szorított kormányával, mellyeken túl ez felügye­létét ki nem terjeszti, mint a’ mi megyéink a’ középponti kormány irányában, mellynek hatósága ’s felügyelése min­den tárgyakra kiterjed; ezen viszony megkívánj­a, hogy a’ municipalis élet a’ kormánynyal megegyeztettessék, kü­lönben nem lehet kormányozni. — Épen sajátságos muni­cipalis életünk teszi szükségessé, hogy a’ felügyelés is sajátságos legyen , ’s az országgyűlés által gyakoroltas­­sék. Franciaországban kormány fedezi a’ közszüksé­geket , ott tehát a’ közvetlen felügyelés is a’ kormányt il­leti; nálunk a’ közigazgatási költségek nem az országos pénztárból folynak, hanem a’ municipiumok által fedez­tetnek, ’s e’ saját helyzetben a’ törvényhozás felügyelése szükséges. Felügyelés nélkül az adó kivetése nem marad­hat , ez axióma, ’s ezen felügyelés által a’ municipalitás nem szenved; a’ kérdés csak az: váljon e’ felügyelés a’ kormánynál legyen­­, vagy az országgyűlésnél ? — ’S ha a’ felügyelési jog olly tiszta és meghatározott volna, mint kétszer kettő négy, akkor nem félne a’ kormánynak felügye­lőjétől , mert tudná, mit ad annak kezébe; de midőn ta­pasztalja, hogy a’ fe­lügyelési jog ürügye alatt ollyan avat­kozások történtek, mellyek annak fogalmából, ’s a’ Harm. Törv. III. R. 2-ikből épen nem következhetnek, p. o. tör­vényes megyei szabályoknak végrehajtás előtti felterjesz­tése kívántatik előleges megerősítés végett, törvényes íté­letek az 1836: 14. ’s a’ csödületi törvény ellenére meg­­semmisíttetnek, sőt reformáltatnak ’stb. a’ felügyelőit a’ helyt, tanács kezébe nem adhatja. — Azon argumentuma­i­k­nak, hogy, mig olly országok, hol országgyűlés veti­­ ki az adót, el vannak adósodva, mi nekünk magyarokés nincs adóságunk, azt teszi más szóval, hogy a’ kamarák­­ nem jól kezelik az adókivetést, ’s azt jobb más valakire­­ bízni. De azon nemzetek eladósodásának más okai vannak,­­ p. o. a’ franczia státusadóság alapját a’ restauratia milli­­­­árdja vetette meg; mi ellenben nem is tudjuk még, hanya­­tj­­an vagyunk; mert adóság-elvállalást nem kívántak tő­­­­lünk ekkorig, ’stb. Azon megyei követ, ki most már másodszor szó­lalt fel ’s pedig igen nagy hatással, a’ szerkezet védelmé­re: először osztályozó a’korlátlan adókivetés védelmezőit; s némellyek azok közül tisztán szabadsági ’s democratiai­­ elvekből indulnak ki, ’s ha eszméjük kivihetőségéhez leg­kisebb remény lehetne, örömest hozzájok társulna; mások vívnak ugyan a’ municipalitás függetlensége mellett, de­­ ugyanők voltak azok, kik a’ polgári qualificatiókat meg akarták szorítani; ezek tehát, úgy látszik, liberálisnál a leple alatt korlátozást ’s helytartósági befolyást kívánnak. Ha a’ szavazat oda vezet, hogy nyíltan kimondassák, mi­kint a’ helytartóság nem úgy mint ekkorig, hanem csak utólagosan nézhet a’ városok adóügyébe, úgy kezet fog a’szerkezet ellenzőivel; de ha es ki nem mondatik, úgy az országgyűlés felügyelését kívánja. — Az adónak azon theoriáját, mellyet S. követe felállított, hogy t. i. a’ házi adó nem adó, csak ollyannak tartja, mintha valaki azt mondaná, hogy két különböző színű bor közül az egyik, a’ fehér, nem bor, hanem szőlőnek megszűrt ’s meg­forrott leve, holott ugyanezen definitio illik a’ másik ve­resre is. A’ kétféle adó úgy hasonlít egymáshoz mint to­jás a’ tojáshoz. — A’ municipalitások joga semmit sem veszt azáltal, ha a’ kérdéses ügy országgyűlésre vitetik, mert az országgyűlés is municipiumok képviselőiből áll, de ellenkezőleg áll a’ dolog, ha a’ felügyelés a’ helyt, tanácsra — mellynek működését nem épen a‘ legkedvezőbb szí­nekkel feste — fogna bízatni. — A’ gravamenek útja úgy is fenmarad, mondják az ellenvéleményű­ek. De erre „difficile est satyram non ser­bere.“ Ezek a’ gravamenek egy egészen saját és különös magyar faj, egy különös és páratlan neme a’ törvényhozás gyenges égő pótlásának; vannak három száz esztendős sérelmek, vannak épen a’ sérelmeknek osztályzatai is, elölegesek ’s nem előlegetek. De ez valóban nem azon it, mellyre valamit bízni lehet. — Arra nézve, mit S— követe adósságtalan létünkről mondott, kimondja szóló, hogy nagyon tart, mi­szerint az ausztriai statusadósságokat mi is fizetend­­jük ’stb. — Egyébiránt nincs mit örülni azon, hogy e’ nemzetnek adóssága nincs, mert azért egyénileg annyira el van adósodva és süllyedve, főleg a’ földbirtokos osz­tály , hogy ezt tudni rémület. Adóságtalan nemzeti lé­tünkkel tehát ne kecsegtessük magunkat, hanem siessünk inkább kilépni ez állapotból; csináljon az ország adósságo­kat, mit kikerülni nem lehet, mert a’ melly népnek adósága nincs, annak szegénységén kívül semmije sincs. — Két kérdés által akarja a’ tárgyat eldöntetni: 1) kívánják e a’ RR., hogy a’ városok a’ magok házi adóját, minden korlát nélkül, kivethessék? 3) ha ezen kérdésre „németnél fe­lelnek , akkor következik a’ kérdés: valljon az országgyű­lés, vagy a’ helytartóság alá akarják e vetni az adóügyet? Kimerítve lévén ezek, és sok egyéb, itt helyszűke miatt fel nem hozható nyilatkozások által a’ szőnyegen forgó tárgy, a’ többség szavazást sürgetett. Némellyek is­mét ragaszkodtak a’ feljegyzett szólási rendhez, ’s nem akartak elállni a’ szótól. Nagy zaj és rendetlenség közt, melly közban némellyek érdemileg, mások ismét as ki­tűzendő kérdésre nézve nyilatkoztak, sok küzdés után, mellyből az elnökség vádolása sem hiányzott, végre szóhoz jutott egy megyei követ a’ szerkezet ellemei közül, ’s még egyszer nagy hévvel kelt ki, először a’ szavazásnak hat­ása ’s erőtetese ellen, mellynek épen akkor nem lehet helye, midőn elvrokonok közt van véle­mény-különbség; azután az országgyűlési felügyelés el­len , mellyet a’ szabadságra nézve veszélyesnek tart. Ő véleményét semmi tekintélynek nem rendeli alá, ’s ki­mondja, hogy ha a’ kormánynak rész szándéka van, akkor neki nem kell más, mint hogy a’ szerkezet elfogadtassák. Emlékezteti a’ Ri­­ket Burkere, ki ellen, midőn 1775 ben 13 engesztelő pontjait előterjeszté, egész angol alsóház feltá­madt, 's pedig a’ következés megmutatta, hogy igaza volt. Ő ugyan nem Burke, de ezen tábla sem angol alsóház. — Ha ezen tábla angol alsóház vagy franczia kamara volna , melly ki­zárólag bir adó kivetési joggal, úgy hogy abba a’ felsőhás nem avatkozhatik, úgy meg tudná fogni az ellenvéleményt; sőt a’ szerkezetben nem is a’ követtábláról van szó, ha­nem egész országgyűlésről, mellynek elemeit igen jól is­merjük. A’ szerkezet szerint a’ kormány ’s a’ föRR. ke­zeikbe adatik az egész adóztatás; p. o. egy megye meg­ajánl 100 ezer forintot házi szükségeire, ezt egy gazdag főrendi, ki a’megyében csak annyi szóval bir, mint a’ legszegényebb nemes, ellenzi, de kevesebbségben marad; azonban most az országgyűlésen annyi szóval bírván, mint egy egész municipium, megbuktatja a’ budgetet; így a’ municipalis hatóság meg van semmisítve, ’s minden egyes mágnás megnyirbálhatja a’ budgeteket a’ legtisztább tör­vényszerűség örve alatt; igy a’ független municipalitást mi magunk külön hatalom torkába vetjük 'stb. A’ kérdés körüli hosszas­ zajos vita után, végre kér­désül tűzetett ki: „kell e a’ városokat, az adómennyiség meghatározására nézve, valamelly korlátoló hatalomnak alávetni, vagy nem?“ — a’szavazás meglepő eredményét már közöltük. Két szavazat többséggel kimondatott: ,,a’ korlátlanság a’ tábla két szélsőségeinek összeolvadá­s által. A’ gyűlés nagy ingerültségben oszlott fel. October 29-kén vasárnapi szünet. Kerületi ülés, oct. 30-ikán. Elnökök: Szallopek (Verőcze) , Orosz (Ungh); jegyzők: Palóczy, Szentkirályi; naplóvivő: Zákó; tárgyak: föRR. harma­dik viszonszenete a’ magyar nyelv és nemzetiség tárgyá­ban ; városi rendezés folytatása, különösen: adókivetés. Mielőtt a’ tegnapelőtt szavazás által bevégzettnek lát­szott adókivetési kérdés újólag felmelegittetett volna, Pa­­lóczy jegyző olvasá a’ föRR. 3-ik viszontzenetét a* magyar nyelv és nemzetiség tárgyában, melly itt következik: Iu­­dák válaszüzenete a’ mélt. fő- ISSz.-nek a’ magyar nyelv ’s nemzetiség tárgyában a’ t. RK. és RRhez. Midőn a’ mélt. föRR. mindazokat, mik a’ honi nyelvnek ha­zánkban kellő emeltetésére, körének terjesztésére ’s nemzetisé­günk szilárdítására a’t. KK. és RR. által javasoltattak, a’legbuz­góbb rokonérzettel egyhangúlag elfogadák; a’ társországokra nézve pedig egyedül csak a' méltányosság és igazság tekinteté­ből szorgalmaztak külön intézkedéseket: nem vélhették azt, hogy hazafiai és törvényhozói előbbi kötelességük teljesítése által a’ t. KK. és RRben aggodalmat gerjesztetnének; annál váratlanabb volt tehát elöttök a’ t. KK. és RR. utólsó üzenetökben oda irány­zott nyilatkozatuk, mintha a’ m. föRR, kiknek kivánatit ’s ér­dekeit a’nemzetétől elválasztani nem lehet, ennek legforróbb reményit feltartóztatnák. El nem hallgathatják a’ m. föRR. ezen és más nyilatkozatok által bennök eredt sajnos érzetüket,’s kény­telenek kijelenteni azt, miszerint minden mishonnani felszólí­tás és figyelmeztetés nélkül is sokkal szentebbnek tartják törv­­­hozói állásukat ’s kötelességöket, semhogy a’haza valódi javá­nak tettleges előmozdításában valaha hátramaradni akarnának, vagy hogy tetteiket az áltatok kijelentett nézeteikkel bármelly okból 's ellenkezésbe hozzák. Valamint tehát ezen elveket ré­szükről szigorúan követték a’ m. főRR., úgy más részről méltán remélhették volna, hogy a’ t. KR. és RR. is, miután az ország­hoz kapcsolt részeket illető javaslatot érdemileg már elfogadták, mindazon módosításokhoz is járulandnak, mellyek a’ dolog lé­nyegéből merittettek , és egyedül csak a’ felállított elvek ké­tségtelen, minden homályt kizáró magyarázatát foglalták maguk­ban; noha pedig ezen reményük teljesedésbe nem ment, mind­­azáltal az egyetértésre ’s közeledésre készségüket ’s törekvésü­ket ismét tettel tanusitandók, ezennel kijelentik, hogy meg­egyeznek abban, miszerint azon biztositó ’s egyedül csak a'ke­­délyek megnyugtatására kimondatni óhajtott szavak: „hogy a’ törvényhozás az ország idegen ajkú polgárainak belső nyelvvi­szonyaira elnyomólag hatni nem akar“ a’ 6-ik szakasz szerke­zetéből kihagyatván, csak a’felírásba iktattassanak be, de az „idegen ajkú“ szavakat ezekkel: „más ajkú“ kívánják kicse­réltetni; mert az ,idegen­ szó a’ nyelvről a’ nemzetre is értet­hetvén , ez által csak eltávoztathatnának azok, kiket a’ magyar nemzet magával összeforrasztani kiván, 's valamint a’ m. föRR. ebbeli nézeteiktöl azon, a’ t. KR. és RR. által felhozott alapok­nál fogva állottak el, hogy minden elnyomás a’ dolog természe­te szerint nem puszta szavakkal, hanem tettekkel eszközölhető, és igy a’ kedélyeket is nem az illy puszta nyilatkozat csak, ha­nem ennek teljesítése nyugtathatja meg leghathatósabban , nem kételkedhetnek a’ m. röRR„ hogy viszont a’ t. KR. és RR is megegyezni fognak abban, miszerint a’ 6-ik szakasz vége, hol a’ latin nyelv használata Horvátország belső viszonyaira nézve fenhagyatik, ezen szavaktól kezdve: „minden köz- és ma­­gán­y ügy­ekre n­é­z­v­e“’stb., mint a’ fenebbi nyilatkozattal meg nem egyeztethető, kihagyassék ; mert az érintett 6-ik sza­kasznak az lévén czélja, hogy azon kapocs, melly Horvátor­szágot a’ magyar honnal egyesíti, magyar legyen, tagadhatlan, hogy az említett utóbbi rendelet nem a’ magyar nyelvet(és Hor­vátországnak magyar honunkkal! összeköttetését, hanem tisztán annak belső nyelvbeli viszonyait illeti; egyébiránt hozzájárulnak a’ m. föRR. ahhoz, hogy a’ 6-ik szakaszban annak világosb kije­lentése: „hogy a’magyar nyelvnek használatára Horvátország­nak az orsz.gyűléshez küldött köretei is köteleztetnek“ a’ t. KR. és RR. kívánsága szerint kihagyassék, és pedig mellőzve az e’ részben felhozott többi okoskodásokat, megnyugtatásukat csak azon újabb nyilatkozatban lelik a’ m. f.RR., hogy a’ kér­déses rendelet a’ 6-ik szakasznak Horvátországra hozott általá­nos szabályában foglaltatik. Ellenben a’ magyar nyelvnek a’ 6- ik §-ban körülírt mód szerint a­ horvátországi egyes hivatalno­kokra is leendő alkalmazását ezúttal sem fogadhatják el a’ m. fő RR.­ ugyanis, elhallgatván minden , az 1830: 8. és 1840: 5 tezikkek szavaiból meríthető ellenokoskodást, meg nem egyez­tethetik ezen törvény rendeletét a’ többiekkel, mellyeket a’ t. Kir. és RR. Horvátországra nézve szükségeseknek már megis­mertek , mert a’ kérdéses rendelet csak azon föltéten alapulhat, hogy az illető hivatalnokok a’ magyar nyelvben jelenleg már jártasok, mit ha föltenni lehetne, a’ nyelv tekintetében Hor­vátországra nézve javasolt kivételnek egyik főoka önkint el­enyésznek, valamint nem létezett volna ok azon rendeletre sem, mellyet a’ t. KK. és RR. első üzenetük alkalmakor javaslottak, miszerint a’ jövendőben kinevezendő hivatalnokokat is, a’ ma­gyar nyelv tudására csak 10 év után kívánták köteleztetni. Ta­gadhatlan tehát, hogy azon kivétel, mellyet Horvátországra szükségesnek megismertek a’ t. RR. és RR. is, nemcsak Hor­vátország sajátszerű állásán alapszik, de azonkívül ezt gyakor­lati nehézségek is teszik szükségessé; ’s kétségtelen az, hogy ezen rendelet az igazságkiszolgáltatás ’s közigazgatás hátrama­radása ’s feláldozásával volna összekötve. Miután tehát a’ mélt. főRB. ennek létesithetőségéröl meg nem győződhetnek, más részről pedig azt vélik, hogy a’ t. KR. és RRnek a’ törvény ki­játszására nyilvánított aggodalmukat egy világos rendelkezés, s melly a’ hivatalnokok levelezését tisztán csak a’ magok hivatal­beli hatáskörükre szorítja, megszüntethetné,— e’ részben előbbi véleményükhöz ragaszkodni kénytelenittetnek , ’s a’ t. Kir. és RRet teljes bizodalommal felszólítják, hogy azon okokat, 181* ?60

Next