Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-01-14 / 317. szám

Vasárnap 319. Januarius 14.1844. PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer , csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 forint, postán borítékban i1 forint pengő pániban . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utc­ai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorárt 81 apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik._______________________________________________________________________ Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Orsággyűlés. Január 8-ikai kerületi élés: megyei kicsapongás, megvesztegetés. Igazítás. Magyar ke­reskedelmi társaság. Fővárosi újdonságok. Megyei dol­gok: Komárom (restaurationális előmozgalmak). Temes (az esküttszékek 1) elfogadva, 2) módosítva, 3) megbuktatva). Zemplén (árnyrajzok Zemplénből, utasítások, a’ megyei körlevelek). Zemplén. Rövid közlések: Vas­­s Gö­dr­ö­rb­ö­l. Czáfolat Zalából. Egyesületek, adakozások ’s köz­­intézetek . Árverés az iparműkiállitási sorsjátékról felmaradt tárgyakra nézve. Alapítványok. Adakozás M­e­gy­e­ri-emlékre. Nemzeti pesti casino. Budai casino. Pesti elmekór-intézet. Külf. napló. Éjszakamerikai egyesült státusok. Frankhon. Hivat. tu­dósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Orszá­gyfilési. CX.XIX. Mer. ülése január. 8-kán. Elnö­kök : Pázmándy (Komárom), Sztojka (Marmaros); jegyző: Vukovics, naplóvivő Eischl. Mielőtt a’ megyei vesztegetések már megkezdett, de be nem végzett vitatása folytattatnék , N. követe ismétlé a’ már sok ízben megújított sürgetést a’ megakasztott or­szágos napló valaházai kiadása iránt; egész komolysággal kívánván elnök­i excját a’ BR. nevében felszólittatni, hogy miután rajtok küldőikkel szemközt feleletteher fek­szik , a’ dolog ennyire halasztása pedig bizonyítja, hogy a’ kormánynál azoknak, kik a’ m. nemzetiséget szeretik, elég erős befolyásuk nincs, — eszközölni méltóztassék, hogy a’ naplót 3 nap alatt okvetlenül megkaphassák. Melly kívánság közakarattal ’s ellenmondás nélkül pártoltatván, folytattattak a’ megyei kihágásokról szóló választm. munka módosított 39. §. felet­ti tanácskozások, főleg azon kér­désben , valljon a’ vesztegetésekre szinte szabassék e abban büntetés, ’s ha igen, minő legyen a’ szerkezet? Azon három követ, ki legelőbb nyilatkozott, egyen­­kint törvényt akart a’ vesztegetés ellen. A’ negyedik, egy fiatal követ, másfél óráig tartó, de azért nagy érdekkel hallgatott ’s gyakori helyeslésekkel szaggatott fejtegetésében kemény szemlét tartott a’ megyei munici­­palis életben kifejlett bajok , visszaélések ’s ferdeségek fölött; értekezett azután a’ módokról, mik szerint e’ ba­jokon segíteni akarnak mások ’s akar­t, és végre átmen­­vén a’ választmányi munkára, ’s azt a’ kifejtett nézetek ’s módokkal hasonlítván, vele megelégülését jelenté ; be­széde egyes részeiben kíméletlen kezekkel rántá le a’ leplet megyei életünk sebeiről, ’s kiirtó hadat szent az itteni beteg elemeknek. — Beszédét annak rásza­­lásával kezdé , hogy egyébiránt általa tisztelt férfiak ala­kiról ezen fenforgó munkára elölegesen anathemát hallott kimondatni, ’s azon hitet, hogy ennek eredménye nem lehet. E’ nézetet ’s annak kijelentését ő kárhozatosnak tartja, mert ha a’ tábla meg van győződve, hogy annak, a’mit dolgozik, sikere nem lesz, ne rabolja a’nemzet drága idejét illy sikeretlen munkával; ’s mondja ki egye­nesen, hogy törvényt a’megyei visszaélések ellen nem akar, de soha ne mondja ki azt, hogy azon törvényből, mellyet akar ’s óhajt, semmi sem lesz; mert illy kishitű­ség a’ tábla méltósága ellen van. — Osztályozván ezután beszéde részeit, átment a’megyei élet kifejtésének kü­lönböző phasisaira. — Magyarország jövendőjének felvi­rágzása — úgy mond — épen az ellenzék közvéleménye szerint, a’ municipalis élet kellő kifejtésében gyökerezik; ez minden tanácskozás és javítási eszme alphája hazánk­ban; és méltán, mert a’ municipalitásba van ültetve az emberiség legfenségesb rendeltetésére vezető eszmének, az önkormányzásnak, magva; mert abban az egyének ön­magok intézik ’s rendezik azon ügyeket, mellyekhez legközelebb állanak, mik felől legtisztább ismeretek­kel bírnak, miknek szükségét leginkább érzik. ’S ha tekintjük azon általános harczot, mellyet az absolutis­­ticus irány szünet nélkül folytat a’ municipalitások el­len , lehetetlen ezek egész becsét nem méltánylanunk. — A’ municipalis életnek hazánkban három fő phasisa van. Azon régi harczos időkről, midőn fegyver és erőszak határozott , nem akar beszélni a’ szónok, csak a’ béke ’s kifejlettebb társasági rend koráról. — A’megyei élet első korszaka az 1723-iki törvényekkel kezdődik, a’ szatmári béke után. E’ korszakban a’ me­gyei élet fentartói s megtestesítői kizárólag a’ főispánok ’s nagy birtokosak valának, kik korlátlan hatalommal uralkodván, kényök szerint tették, a’mit jónak láttak; — a’ tisztválasztások helyét inkább csak kinevezések pó­­tolák; —’s mennyire elsüllyedt’s megsemmisült ezen korszakban a’ megyei élet, tanúsítja azon példa, hogy midőn H­ik József 1780-ban a’ municipalitást egy csa­pással eltörölte, ezen lépés a’ nemzetnél erősb el­­lentállásra alig talált; mert a’ főispáni önkénykedés alatt minden megyei élet ’s erő kialudt és a’ megyék egy­két egyénből állottak. A’ nagy birtokosok ezen uralkodá­sa idejébe esnek azon furcsa tünemények, hogy p. o. a’ főispán saját cselédét előbb ispánná, azután alispánná tet­te , hogy Tolna alispánját, Baranya vármegye főjegy­­­jének fogadta 5 forintért, hogy a’ tisztviselők nagy re®2, minden alkotmányos kiváltságok daczára , nemtelenekből, tiszttartók­ ’s postamesterekből állott ’stb. E’ visszaélé­sek főkép honosak valának ott, hol a’ törökök hosszabb ideig tanyáztak. A’ megyék egész századra terjedő jegy­zőkönyvei alig tettek annyit, mint most egyetlenegy gyű­lésé, ’s a’ szóló olvasott megyei jegyzőkönyvet, mellynek első pontja , hogy a’ főbíró elküldetett halat venni, ’s az érdemes gyülekezet ebédjéről gondoskodni. — A’ máso­dik korszak II. József halála után kezdődik, midőn a’ me­gyei hatóság helyre állíttatván ’s a’kisebb nemesség is ta­nulván és civilizáltatván, szinte kezdett némileg bele avatkozni a’ megyei életbe, főkép mágnások által bevonat­va , kik akkor igenis szabadelműek valának. Jött az 1795- iki szomorú időszak; a’nemzet hallgatott; közbejött a’ 25 éves háború ’s a’ kisebb nemesség ismét »hanyagolni kezdé állását ’s befolyását. Országgyűlés, a’ nemzet nagy áldozatai jutalmául, 13 évig nem tartatván, bekövetkez­tek az 1823-iki események, ’s ezekkel kezdődik a’ 3-ik korszak, ezek ébreszték föl újra a’ nemességet. Akkor alig volt 13 megye, melly ama’ törvénytelen parancsok ellen felszólalt volna, 1825-ben szép czifra beszédek tar­tattak ugyan, de a’ közben jött törvénysértések csakugyan meg nem semmisít­ettek, a’ katonák megadattak, a’ törvény elejére iktattatott némi mentegető szólásforma, ’s jól volt minden. Látszik ezekből, milly gyengék voltak még e’kor­ban s a’ megyék.­ A’ bir­tokos nemesség azonban szapo­rodván, ’s fejlődvén , midőn látná, hogy alkotmányos és nemzeti törekvései miatti harczában a’ főpapsággal ’s nagy­urakkal nem bírhat, természetesen azokhoz folyamodott, kikhez legközelebb állott, szegény nemes társaihoz. Ez a’ korteskedés eredete, ’s szóló, ennek teremtésével és kifejtésével nem akarja vádolni a’ másik felet. A’ kor­mány, kezében levő hivatalaival, és czímekkel annyira hatott a’ nemzet jellemére, hogy okvetlenül gondos­kodni kellett valami ellensúlyról. A’ korteskedést a’ kormány is magáévá tette, ’s czéljaira használni kezdte, és nem csak alantabb személyes érdekek, hanem egész ha­zát érdeklő magasabb czélok kivitelére is eszközül hasz­náltatott az. — Ezen korteskedés természetes következé­se jön , hogy a’megyei közigazgatás, a’ 10 millió nép sajnos kárával, legtúlságosbban elgyengült ’s elfajult. A’ sok pénzbe kerülő választások eladósitották a’ birtokos nemességet, minek, miután Brutusok ’s Washingtonok kevesen vannak az emberek közt (és ezek miatt nem is kell törvény), szomorú befolyással kelle lenni a’ polgá­rok önállására. Az eladósodott állapot megfosztá a’ ne­mességet függetlenségétől, hivatalos fizetés után kellett kapkodnia, káptalanok ’s fundusnál pénzt kunyerálnia; gyermekei számára stipendiumok ’s gardistaságért folya­modnia ’stb. így a' nemesség nagy részt lassan kint füg­gővé lett; mi mellett azonban tagadni nem lehet, hogy a’ birtokos nemesség egy része magát mai napig függetlenül tartá, ’s e’ kevés független egyénnek köszönhetni a’ dol­gok azon állását, hogy a’ magyar nemesség most önki­váltságai megrongálásával is áldozatra kész a’ haza köz­javáért ott, hol más nemzetek nemessége egyedül a’kény­szerítő erőszaknak engedett. — Ezután szemlét tart szóló a’ megyei eljárások felett, mint azok a’ mostani beteg állapotban mutatkoznak. A’ politikai kezelésen kezdvén, említi mindenek előtt az a­dó­t. Erre nézve a’nemesség királyi joggal bir, mert csaknem minden felelőség nélkül rendelkezik mások va­gyonáról. Ki máséból költ, természetesen roszul gazdál­kodik; ’s az átcsinálásoknál tapasztalt visszaélések, biz­tosok meggazdagodása ’stb. bizonyítják, hogy ezen álla­pot, mellyet szóló fökép formák hiányának tulajdonit, be­teg és abnormis, mellyből a’ megyéket ki kell emelni. Átmenvén az igazság kiszolgáltatásra, meg­­vallja, hogy az nem a’ legjobban van kezelve; a’ tisztuji­­tás előtt már egy évvel alig mer a’ megyei bíró bíráskodni, mert ha nagy és befolyásos család ínye ellen ítéletet hoz, az a’ választásnál ellene támad, ’s megbuktatja. Vizsgálja továbbá az úrbéri állapotokat. Az 1836iki országgyűlésen az aristocratia képviselői meggyőződvén arról, hogy a’ földesúr ’s jobbágy közti viszony, úgy mint volt, meg nem állhat, részletes törvényt hoztak, melly hiányos ugyan, de mégis némileg javított a’jobbágy állapotján. De a’ me­gyék kezében mi lett azon törvényből ? elég példák erre az úrbéri szabályozások ’s elkülönzések , ’s az úri székek tartása módja. A’ törvényszéken a’ nagy birtokosok által választott, gyakran rendes fizetéssel ellátott tisztviselők ülnek, a’táblabirákat ők magok választják; ’s noha a’ helytartó-tanács az úrbéri viszonyokra nézve több elisme­rést érdemel, mégis 1836 óta alig-alig van jobbágyság által kezdett per befejezve, míg a’ földesúr által kezdett, sürgetett perek lekorbácsoltatnak, ’s van aztán fonák íté­let elég. . A’ megyei büntető-törvénykezés pedig a’ leg­­csudálatosb ’s iszonyatosb módja az igazságnak; említi szóló a’ mai napig fenlevő tortúrát, korbácsolást, bene­­volumokat, megyénkint változó szokást; mikint a’ fiscu­­sok szóbeli eljárás utján három évig börtönzik, a’ várna­gyok tisztujitás alkalmával kieresztik, a’ választott ’s sza­vazatot vadászó tisztviselőkből álló sedriák kímélve ’s le­gyezve itélgetik a’ rabokat. — A’ nemesítésnek is igen különös módját űzik némelly megyék, minek következése, hogy a’ nemesség némelly helyeken egy évtized alatt hal­latlanul szaporodott; a’győztes párt minden tisztujitásra csinál 50—60 új nemest; ez általános gyakorlat; ’s hol néhány évtizeddel ezelőtt 4—500 nemes volt, most 3— 4000 van. — Említi ezután némelly korteskedési botrá­nyok példáit; egy megyét, hol a’korteskedés évek óta tökéletes rendszerben űzetett, ’s a’ hazafi­ párt saját kor­teseinek, kellő ellenőrség és számadás mellett, fuvarbé­ren felül egy húszast, a’ másik párt pedig három húszast fizet napi díjul; egy másik megyét, hol bizonyos faluban lakó 300 köznemes utczán is megragadja a’ tisztviselőt, árulja szavazatát, nyilvános árverés tartatik, 5—6000 forintban egész község megegyezik,­­s eladja magát. Ezek tények, miket tagadni nem lehet; ’s gondolhatni, minő befolyása lehet illy eljárásnak a’ közigazgatásra, ’s minő botrányt okoz ez a’ jogokkal nem bíró köznép irányában. A’ nép azon része, p. o. a’ polgárok, honoratiorok, melly elmélkedni kezd már, utálva ’s botránkozva látja a’ me­gyékben e’ szemtelen megvesztegetést, ,undok tivornyát, gyakran vérengzést ’s gyilkolást; ’s látva ezt, bírhat e tisztelettel illy institutio iránt? „Mi valóban komédiások vagyunk — úgymond szónok — ’s ők a’ dráma nézői!“ — Ez tökéletes romlottság állapotja; a’ birtokos nemesség elszegényedve; a’köznemesség munkától elszokva, kö­vetelő , zsaroló, eladó, a­ tisztviselőt eljárásaiban gátoló! Már pedig a’ történettan örök tanúsága szerint az erkölcsi romlottság, főleg azoké, kik — mint a’magyar nemes­ség — a’ törvényhozási jogot kizárólag bitorolják, önföl - emésztésre ’s halálra vezet; az illy haza hasonló a’ rák­tól emésztett beteg testhez, ’s martalékul esik azon ha­talomnak , melly a’ municipalis életet nem szereti, ’s köz­pontosításra törekszik.— ’S azok, kik természettől hi­vatva lennének e’ bajok orvoslására, legkevesbet tesznek és segítenek. A’ megyei municipalis élet befolyásos ele­mei közül: a’ főurak és papok többnyire elfelejtkeznek nemzeti érdekeikről, ’s nem olly függetlenek, hogy a’ megyei élet kellő kifejtésére jótékonyan hassanak; a’ kisebb birtokos nemesség elszegényült, eladósult , ’s hivatal és kölcsön után futkos; a’ neveletlen, el­adó köznemesség természetesen nem alkalmas arra, hogy értelmesb polgártársai felett jogokkal bírjon, ’s a’ rom­lottság azon fokán, hova sülyedve van, legalább viszon­­lag értve, jobb polgártársaival hasonlítva, nem érdemes szabadságra. Elmondhatjuk, hogy Magyarországban a’ de­­pravatio a’ polgári társaságra , de különösen az alkotmá­nyos jogokat gyakorló osztályra nézve annyira felnőtt ’s kifejlett, hogy annak magasb fokát képzelni sem lehet, ’s J­ugurthával elmondhatjuk: „urbem venalem mature peri­­turam, si emptor venerit.“ — Szükségesnek tartá szóló ezeket, minden személyes érdeken túlemelt honszeretet­­böl elmondani, ’s a’ nemzet előtt felterítni akkor , midőn a’ kir. városokat, visszaélések miatt, elrendezni szán­dékunk. ’S illy állapotban nem lehet kérdés: lesz e’ valami a’ vitatás alatti választó. munkából, vagy nem ? sőt ki kell mondani, hogy lesz; akarjuk, hogy legyen; ’s tenni kell, a’ mit ’s a’ mennyit lehet. Csak lehetlenséget ne kívánjon az ember; midőn igazságot ’s lehetséget kíván, reméljen, mert illy esetben a’ szavaknak varázserejök van. — Jaj azon seregnek, mellynek vezérei elölegesen azt hiszik ’s elhitetik, hogy a’ munkából, mellyben dolgoznak, semmi sem lesz. Átmegy ezután szóló azon irányok ’s eszmék vizsgá­latára, mellyek e’ tárgyban , az említett bajok korlátozá­sára, sajtó és megyei tanácskozások útján előfordultak.

Next