Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-03-28 / 338. szám

Csütörtök 98., Martius 28. 1844. PESTI HIRLAP. Megjelenik a’ lap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pénzben . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő krajezár számittatik. Folyó évi április 1-je napjával kezdendő évnegyedi szokott előfizetés a’ „Pesti Hirlap“-ra, helyben : 2 ft 4 fe kr., postán küldve: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik; — szinte az 1841-, 1842-, 1843-iki folyamatból még teljes számú példányokkal szolgálhatunk. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Név magyarítás. Vezércikk. (Egy két ok a’ telekdíj mellett.) Országgyűlés. Részletes tudósítások, kér. ülések mart. 11. Jász-Kun kér. rendezése befejeztetik. XVI. szepességi város, sorozat. Mart. 12. Turopolyai kerület rendezése. Orsz. ülések a’ RRnél mart. 13. 's 14. a' megyei választások és tanácskozások szabályzata (bevezető elnöki beszéd, főispáni eskü, zsidó orvosok, honoratioros joga). Rövid közlések mart. 22. 's 23-káról. Fővárosi újdonságok. Hangverseny jótékony czélokra M. keresk. társaság. Megyei dolgok: Komárom (tisztválasztási előzmények, a verificationalis jog az alsó táblának magadszik, az ausztriai birodalomban utazó törökök iránti intézvény ’stb.). Rövid közlések Mo- tony-,Ugocsa-, Csanád-é s Biharból. Külföldi napló. Nagybrittannia ’s Izland. Frank- ’s Spanyolhon. Hiv. tud Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ilevmagyaritás. Ő cs. apost. kir. felsége Andrásovics György ügyvéd , János és Károly testvéreknek vezetéknevük Endrefy-re változtatását legkegyelmesben megengedni méltóztatott. Vezérczikk. (Egy két ok a’telekdíj mellett.) Pest, negyedik a’ megyék sorában , mellyek a' telekdíjat elfogadták. Hogy Pest elfogadó, még pedig egyen kívül közakarattal fogadó el, az igen természetes; nem csak azért, mivel Pest megye liberális szellemét — istennek hála — amollyan Komáromi-féle pártviszály bomlásnak nem indította; miért gondolni lehetett, hogy Pest megye évek meg évek óta nyíltan vallott elvének következetességét megtagadni bizonyosan e’ részben sem fogja; hanem azért is természetes volt a’ telekdíj elfogadása, mivel már az országgyűlési követ urak alaputasitásában, nemcsak egy országos kincstárnak kölcsön utjáni előtremtése ki volt mondva, hanem az is, hogy Pest megye Ilyei ennek fedezéséhez több indirect adózási kútfők utalványozása mellett, egyenes kivetés útján is járulni kívánnak. — Értjük azon toldalékgarasokat, miket a’ megye RRei a’ közösen viselni kívánt házi adó minden forintja után, az országos pénztár alapjához állandóan fizetni készeknek ajánlkoztak , miszerint tehát Pest megye utasításában, mind a’ hon investitionalis pénzerejének országos kölcsön általi növelése, mind a’ hypotheca-bank, mind annak elismerése , hogy ezekre a’ kijelölhető indirect kútfők nem elegendők, — mind végre az egyenes kivetés is, elvben mindben foglaltatott; — pedig ép ezek együtt véve képezik a’ tervezett telekdíj lényegét. Megyénkben e’szerint capacitatióra szükség nem igen vala, mint nem volt a’ házi adó elfogadásakor sem; — azonban leginkább azért, nehogy amollyan átcsusztatás vádját emelje a’ rész akarat, mint emelé — méltánytalanul — midőn a’ házi adó közfelkiáltással elfogadtatott, eléggé hosszasan valónak a’ telekdíjas terv gyámokai fejtegetve , ’s a’ lehető ellenvetések czáfolgatva; ’s mi a’ nagyobb közönség tekintetéből nem vélünk felesleges munkát tenni, ha az ott mondottak lényegét némi gondolat-toldalékokkal egybeállítjuk, megjegyezvén, hogy egybeállításunkban eredetiséget, vagy sem általunk, sem mások által nem mondott újdonságot színlelni nem akarunk, sem szónoklati becset nem affectálunk. — Egyszerű recapitulatioja magunk ’s mások gondolatainak, és egyéb semmi. Mióta hazánk elmaradott állapotának érzete, az anyagi és szellemi feloszlás sorvasztó öntudata, a’ rémitőleg növekedő közeladósodás szemlélete, ’s a’ jövendő feletti hazafias aggodalmak, nemzetünket reformra késztetik, 's a’ reformok mezején tettleg is elkezdénk munkálódni: azon kedvetlen tapasztalásra jutottunk, hogy nincs reformtörvény, a’ már hozottak között de csak egyetlenegy sincs, és nincs törekvés a’ socialis mozgalom terén, melly a’ czélzott gyümölcsöket teljes mértékben meghozta, a’ táplált reményeket egészen igazolta volna; tapasztaljuk tehát, hogy bizonyos kiegészítő segédeszköz, bizonyos éltető erő, bizonyos vis motrix mindenütt hiányzik, mellynek segedelmével törvényhozási és társadalmi öröködéseink a’ czélzott sükert megteremthessék Példák a’ dolgot világosabbá teendik, ’s egyszersmind azt is kitüntetendik, mi az a’ hiányzó vis metrix, melly a’ czélzott sikernek föltétele? — Reform mozgalmaink között legelső mind fontosságban, mind időben a’ nyelv ügye. 54 éves folytonos küzdelemmel vívnak a’ nemzetnek jeleslejei mind tövényhozási, mind socialis téren ez ügyért, melly a’ magyarnak életkérdése; ’s miért nem értünk több sikert, mint a’ mennyit tapasztalhatunk ? miért nem látjuk nyelvünk hatalmának extensivus alapját letéve a’ népben, a’ polgári társaság pyramisának talapzatában ? — hisz a’ népnevelést pengetjük mindig ajkainkon, pengetjük tömérdek évek óta, mint minden jogterjesztés elörvényét, miért nem neveltük hát a’ népet, miért nem neveltük azt magyarrá ? azért, mert ehhez nagyszerű országos hatáskörben pénz kell, igen sok pénz. — Megalkottuk az úritért, ’s a’ki alkotásának történetére emlékezik, ki felfogni képes az irányt és szellemet, melly e munkálatot keresztül lengi, nem fogja tagadhatni, hogy az urbérnek végczélja ’s vezéreszméje az ur és jobbágy közti feudális viszonyokat békes-csendesen, örökváltság utjáni kiegyenlítésre vezetni; ide czéloznak mind azon korlátok, melylyek az úrbéri viszonyok kezelését mindkét részről nehézkessé teszik; — ’s meghozta e az urbér a’ czélzott gyümölcsöt? Nem, mert ehhez nevezetes pénzerő kívántatik; erről pedig az ország nem gondoskodott. — Agráriai törvényeink az okszerű földmivelésnek territoriális akadályait már nem csekély részben elhárították ; szabálya vált e hát már hazánkban az okszerű földmivelés, vagy csak kivételkép szemlélhető? csak kivételkép minden bizonynyal; ’s miért? mert pénzre van szükség , hogy eszközlésbe vétessék az, mire a’ törvényhozás kaput nyitott. — Meghozattak a’ pénzbeli elmarasztalások bírói végrehajtása körüli törvények , mellyek a’ hitelezőt biztosítják, hogy pénzért pénzt kap, nem pedig sovány földet, nyomtatott szalmát, vagy üres hordót; és------potom-árért vesztegettetnek el az adósok javai; száz forint adósság két-három száz forintnyi értéket emészt föl; miért? mert nincs vevő, mivel nincs pénz. — A’ váltó, a’ szóbeli törvények a’ hitelezők számára szigorú, gyors eljárást biztosítanak; ’s leszállótt e a’ kamatláb, szelídült e az uzsora? nem; ’s miért nem? mivel a’ törvények bölcs czélját tetemes pénzforgalom elő nem mozdította. Szóval, akármelyikét vegyük bár fel reformtörvényeinknek, nem fogjuk tagadhatni, miképen azok csak úgy fejthetendik ki teljes jótékonyságukat, az általuk kitűzött czél csak akkor lesz elérhető, ha az országbani pénztőke erős növekedése hozzájok járul. És ha ennek hiányát már azokra nézve is, miket ekkorig tevénk, illy szembetünőleg érezzük : mennyivel inkább éreznünk kell a’ még teendők roppant tömegére nézve, miképen pénz nélkül semmire sem megyünk. Úrbéri, hiteltörvényt, váltójogot pénz nélkül alkotni csak lehetett, habár teljes sikerüket pénz nélkül ezek sem hozandják meg; de vasutakat, közlekedési eszközöket, népnevelést, javító börtönöket, gazdaképző országos intézetet, polytechnicumot ’stb. ’stb. pénz nélkül még csak létrehozni is lehetetlen. — És a’ mit a’ törvényhozás mezején ekként tapasztalunk, az hasonló erővel tűnik élőnkbe sociális mozgalmainkban, egyesületi törekvéseinkben, magány életünkben; minden azért teng, mivel pénz nincs; mindenben a’ pénzhiányon akadunk fen. Tehát országos investitionalis pénztőke azon vis motrix, melly a’már létesített’s még okvetlenül létesitni kellő javítások sikerének föltétele. Honnan vegyük ezt? A’ kereskedelmi, ’s vele rokon tárgyakban munkálkodott kerületi választmány kijelöl némelly indirect kútfőket ,s e’ mellett javasolja: fizessünk 6 millió párt subsidiumot három év alatt; a’jövő országgyűlés majd lássa, mit csinál. Az indirect kútfőkbeli merítés eszméje iránt nemcsak nincs semmi észrevételünk, sőt azt mondjuk, hogy valóban kár, vétek volna, mindazt, a’ mit e’ czélra használni lehet, nem használni; egyes ágakra nézve azonban volnának némi észrevételeink, a’ mennyiben most, midőn a’ teendők súlya ránk nehezkedett; midőn elmondhatjuk a’ tuk-bihrt kiáltó Muezzim szerint, hogy ,az idő rohan, az Ítélet köréig, igen nagy nemzeti szerencsétlenségnek tartanak olly kútfők kijelölésében keresni menedéket,mellyeknek megnyithatása, legalább rötöni megnyithatása, még a’ bizonytalannál is kétségesebb; — de még egyes ágakra azért is volnának észrevételeink , mivel példáúl a’ bélyegdíjnak (Stempel-Taxe) nem vagyunk barátja; ellenben a’ lajstromozási díjt több mint egy tekintetből sajnáljuk a’ kijelölt kútfők közt nem találni; — mire nézve véleményünknek már máskor terjedelmesen okait adtuk. — Azonban legyen elég az indirect közjövedelmi forrásokra nézve ez alkalommal csak annyit jegyeznünk meg, miképen azoknak, ha minden ágakban törvénybe mennének is elégtelenségét maga a’ tisztelt kerületi választmány elismeré; — mert hiszen három évre 6 millió forint subsidiumot is szükségesnek látott javaslani. — No már tegyük fel, hogy ezen subsidium pontosan beszedetnék, a’ mi subsidiummal történni bizonyosan nem fog soha; tegyük fel, hogy isten áldása követné, mi subsidiumot követni nem szokott, mire megyünk ezzel a’ hat millió frt subsidiummal ? Nem akarjuk tagadni, hogy egy vagy más közhasznú intézetet felállítani, egy vagy más közszükséget vele fedezni lehetene, példáúl a’gazdasági intézet országosittathatik, országház épitethetik, polytechnicum felállittathatik, a’ museum felszereltethetik, ’s talán még a’ fiumei kikötőre is jut egy pár száz ezer forint, ’s talán a’ Ferencz- és Béga-csatornák is öszszeköttethetnek; és ez mind jó, mind hasznos, mind szükséges, sőt — mondhatjuk — sok tekintetben nélkülözhetlen; azonban lehet e országos útrendszerről, lehet e vasutakról ’stb. subsidium mellett csak álmodnunk is? Kell e, szabad e az ország szellemi és anyagi kifejlődését örökös habzásnak — szabad e a’ nyakunkra nőtt javitások kivitelét egy országgyűlési időköz utáni bizonytalanságnak kitennünk ? ’s a’ mi legfőbb — és itt figyelmet kérünk — megszereztük e hat millió forintnyi subsidiumunk által úrbéri 's hiteltörvényeinknek azon emeltyűt, melly nélkül — mint már előrebocsátók — jótékonyságuk az egész nemzetre nézve holt malaszt maradand; egyesek ellenben a’ törvény igazságos súlya alatt elvérezendnek? - elősegítjük e az örökváltságot? — megállítjuk e a’ közeladósodást, melly irtózatos progressióban növekedik? — megszüntetjük e az uzsorát, melly a’ népnek é s az úri rendnek szivvéréből él; — leszállítjuk e a’ kamatjából; megszaporitjuk e az országbani forgó pénzt; nyereségessé változtatjuk e kereskedésünk szenvedőleges mérlegét? — hol van egy ember, a’ ki ezt hinné? — Egy országgyűlési időközre ajánlott subsidium útján eszközölhetünk tehát közállományunk roskadozó épületbén egyes tatarozásokat, de gyökeres javítást soha, sőt mindazon üdvös közintézetek is, miket általa létesítenénk, ha subsidium útján lépnek életbe, czélzott hatásukban csonkák maradnak, ’s teljes sikerük ép úgy mint az urbérnél, hiteltörvényeknél ’stb. csak úgy,’s csak akkor fejlődhetik ki, ha az országbani forgó pénz tetemes megszaporitásával, megkapják a’ gyakorlati siker emeltyűjét. Előttünk tehát a’déli napfénynél világosabban áll, hogy a’javaslat subsidium útján nemcsak el nem érjük, miért e’ honban minden kebel sovárog, de sőt a’ gyökeres javítás ösvényére még csak fel sem lépünk általa; a’ közös teherviselés nagy napjától pedig a’ nemzetet még hátrább löknék , mint három év előtt volt, ’s minden lépésnyi tért, mellyet annyi lelkeseknek szent buzgalma, nehéz küzdelmek között, a’ nagy czél felé tagadhatlanul kivívott, újra feladnak eredménytelenül, a’feloszlás átkát növelve, a’ helyett, hogy enyhitenek. — És mégis olly kérlelhetlenül megboszulja magát minden fonák politika, ’s az ájult akarat tehetetlen rángatózása, hogy állítani merjük, mikint ezen hat, vagy nem tudjuk mennyi millió forintnyi eredménytelen subsidium terhét viselnünk sokkal nehezebb volna három év alatt, mint gróf Széchenyi öt milliónyi telekdiját harminczöt évig A’ dolog paradoxunknak látszik, ’s mégis igaz. — Az ország pénzállapotja folytonos deficitben van; márpedig a’ hol pénz nincs, onnan két milliót évenkint kivenni nehezebb, mint öt milliót onnan, a’hol van. — Pulszky Ferencz barátunk, az országbani forgó pénzt, e’ lapok 336. számának vezérczikkében, 11 millió pártra teszi; e’ részben a’ valóság egykét millióval fentebb alantabb állhat ; de annyi bizonyos, hogy azt legmagasabb számvetéssel is 15 milliónál többre tenni lehetetlen. Már most vessen magával akárki számot, vegye fel azt, a’ mi házi, ’s hadi adóképen évenkint fizettetik , ’s tegye hozzá a’ javaslatba tett két milliónyi subsidiumot, ’s nem lesz kénytelen megvallani, hogy a’ melly ország egész pénzforgalmának 13, vagy %-ed részét adó , vagy subsidium, vagy akármi név alatt a’ statusnak fizeti, a’ nélkül, hogy fizetési tehetségét ép ezen fizetés által gyorsan, tetemesen növelné, az hét mértföldes léptekkel siet a’ banquerout felé; ellenben, ha példáúl 100 millió forinttal az országban forgó pénz megszaporíttatik: igen természetes, hogy ennek ’/av-ad részét, azaz: öt milliót évenként az ország közszükségeire sokkal könnyebb feláldozni, mint 10—15 millióból két milliót, tehát az egésznek '/s—'/t-ed részét, kivált, ha tekintetbe veszszük, hogy az említett 5 millió-