Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
végre merítette a’ Times hírlapból, melly a’ magányrendszer’ elleneinek hatalmas orgánuma Angliában. Tehát látnivaló, mikép ezen adatok a’ pártok’ csatornáján folytak ki Éjszakamerikából, Helvetiából’s Angliából Leon Faucher’ czikkébe; ’s kétséget nem szenved, hogy ő ismét ezen adatokból nem maga ellen, de maga mellett csinált belőlök fegyvert.• ’S valljon nincs e okunk ez adatok’ hitelességén kételkedni, midőn e’ két rendszer’ védői közt olly dicivel foly a’ vita, hogy Amerikában a’ felek hamis adattáblák’közlésével vádolják egymást? midőn a’Journal des Débats most múlt áprilisben a’ fogházrendszer fölötti vita alkalmával a’ kamarákban azt mondja: miképen ideje volt e’ kérdésben a’ törvényhozásnak már végezni; mert a’pártok’ küzdése olly szenvedélyes jön, hogy a’ világos számoknak sem hisznek, hogy ugyanazon bűntetti statisticából hazudtolják meg egymást? midőn Angliában, ha rab meghal, az ellenfél a’ Coronerrel vizsgálatot tartat a’ halál’ oka fölött, ’s ha két felügyelő azt találja mondani a’ többi valamennyitől eltéröleg, hogy a’ rab magány miatt halt meg, a’ Times tüstént hetedhét országra kürtöli? Hiszen hamisítani nem is kell, csak elhallgatni vagy elfelejteni némelly adatokat, ’s a’ közönség egészen új eredményt lát. Például azon igen érdemes főrendi tag, kinek beszédére vonatkozva szólok, jelenleg igen híven előszámlálta Leon Faucher’ czikkéböl a’ lausannei fogház’ magányrendszerü osztályában előfordult örülési eseteket, ’s nemde szépen és meghatólag állította ezen számok’ végére ama’ kérdést: „valljon szabad e a’ philantropia’ színe alatt mentegetnünk olly valamit , melly mellett embertársaink megörülnek ?“ de ha ugyanazon igen érdemes tag Leon Faucher’ugyanazon czikkéből, és talán lapjáról, és szinte a’ lausannei fogházról azt is elmondotta volna, hogy annak hallgatórendszerű osztályában levő 458 férfirab közül 12, és 122 nőrab közül 4 tébolyodon meg, valljon ha ezt nem hallgatta volna el, ki e’féle elhallgatás nélkül is lehet a’ hallgatórendszer’ védje, hanem szinte elősorolta volna, ama’ kérdés fogott volna e ezek után olly szépen ’s meghatólag állani? és a’ helyett, hogy most a’ magányrendszer ellen mondott ítéletet, ekkor nem kellett volna e ítéletet mondani a’hallgatórendszer ellen is? avagy pedig ez ítélet előtt nem kellett volna e — és ez leendett a’ legjobb — nemcsak megnézni a’ számokat, de azokat ’s forrását szoros vizsgálat alá vennie ? Egyébiránt meg vagyok győződve, miként az igen tisztelt tag ezeket csak azért nem sorolta elő, mert száraz adatokkal könnyű unalmassá válnunk, ’s hogy én azzá ne legyek, sietek átmenni a’ 2-ik pontra. A’betegséget illetőleg: Singsingben 1828 — 1833-ig mintegy 1306 rab közül 3741 kórházi eset adá elő magát. Baltimoreban 1831—1833-ig 430 rab 933szor volt beteg; ezekben a’ hallgatórendszer uralkodik. Ellenben Glasgowban 1835-ben 339 rabból csak 20 betegség fordult elő. Philadelphiában 1837—1842-ig jó egészségben vétetett föl ’s ereszteték el 421 rab; rosz állapotban vételeit föl ’s ereszteték el 127; jobb egészségben eresztetett el, mint fölvétetett 264; roszabb állapotban eresztetett el, mint fölvétetett 69; úgyhogy e’szerint a’fogház betegséget fogadott magába, és egészséget adott érte. — Francziaországban a’ Roquette fogházban, migbenne hallgatórendszer élt, 100-ból 11 volt beteg; mióta bele a’ magányrendszer hozatott, 100-tól csak 777/fot beteg van; mindezekben pedig a’ magányrendszer uralkodik. ’S kérdem én: mivel e’számok a’magányrendszerre kedvezőbbek, azt következtessem e belölök, hogy a’ hallgatórendszer az egészségnek veszélyes? Mielőtt felelnék rá, nézzük A’ halandóságot. Singsingben 1828—1836-ig 2192 rab közül meghalt 196, azaz 100-ból 8/2. Auburnban 1822—1834-ig 2217 rab közül 126. Ellenben Glasgowban 1835-ben 339 rabból csak 2 halt meg, ’s ha több éveket összeveszünk is, évenkint 100-ból 2-nél kevesebb hal meg. Philadelphiában 1830—1836-ig 1121 rab közül csak 34, 1837—1842-ig 1947 rab közül csak 93 halt meg; az utóbbi időszakban tehát 100-tól 477/ioo; sőt ha a’ fejéreket a’ színes raboktól, kiknél a’ halandóság nagyobb, különválasztjuk, a’fejérekre 100-tól 250/too halál esik. Vagy más számok szerint a’ philadelphiai fogházban , összevéve az 1829—1835-ki időszakot, minden 26 rabból egy halt meg, pedig 1822—1835-ig minden 18-tól egy; Singsingben 1828—1834-ig minden 8-ból egy. — ’S kérdem ismét: valljon azért, mivel ez összeállításban a’ számok a’ magányrendszerre sokkal kedvezőbbek, következtethetem e belölök én is , hogy a’ hallgatórendszer öldöklő ’s gyilkoló fenyíték ? Midőn felelnék erre is, nézzük meg Az örülés’ vádjait. Igaz, a’ philadelphiai fogházban fordultak elő örülésnek esetei; de ha e’ rész nem átaljában minden elzárás, hanem csak a’ magányrendszer’ lényegében volna, hogy van az, hogy a’ glasgowi fogházban szinte a’magányrendszer uralkodik, ’s 1838-ig, azaz 25 év’ folytában 200 rab közül egy sem tébolyodon meg? ’S nem vallja e meg Leon Faucher maga, hogy Lausanneban a’ hallgatórendszer mellett 122 dőrab közül négy örült meg? Tagadhatni e , hogy Genfben szinte a’ hallgatórendszer mellett több évek folytában 329 rab közül 15 zavarodott meg ? ’S mult april 18-ai követkamrai ülésben a’ franczia belminister hivatalosan nem állitás, hogy a’ vannesi tömlöczben az ó rendszer mellett 293 rab közül 31 örülési. Fontevraullban 483 rab közül 46 eset adta elő magát? Ha tehát látjuk miképen örülési esetek nem csak a’ magányrendszernél, de a’hallgató, sőt az ó rendszernél is mutatkoznak, és ennél is néha nagy mértékben; ’s anynyival inkább ha látjuk, hogy vannak magányrendszerü fogházak , mellyekben a’ tébolyodásnak soha még csak szele sem jelentkezett, ugyan őszinteség volt e’ csak a’ magányrendszernél mutatkozott örülési eseteket hordani fel, ’s azt kérdem :alljon szabad e philantropia’ színe alatt mentegetnünk olly valamit, melly mellett embertársaink megörülnek.“ — És kérdem én, mivel ez adatokból az világlik ki, hogy mind a’ három rendszer mellett mutatkoztak az őrülés’ példái, ezekből következtethetem, hogy e’ rendszerek, nem mint elzárás hanem mint rendszerek kisebb nagyobb mértékben a’tébolyodásnak szülő okai?—Épen nem, mert e’ számokban én csak az eredményt látom, de még nem az okot, melly gyakran mélyen, vagy oldalt rejtezik, ’s hogy e’ tüneménynek okai egyenesen a’ rendszerek nem lehetnek, már csak onnét is gondolható, mert e’ rendszerek egymástól sokkal inkább különböznek, sem hogy hasonló eredményeik lehessen. De megengedvén hogy a’ magányrendszernél a’ betegek, a’ halottak’, az őrültek’ száma magasabban áll, valljon bizonyos , hogy ennek oka szükségképen a’ rendszer’ elvében van, valljon ha közelebb ’s minden oldalról megtekintjük a’ tárgyat, nem találunk e’ körülményeket, mik olly természetesen és valóságosan megoldják a’ rettenetesnek látszó különbséget? Sőt igen is sokat találunk. Vegyük például az éjszakamerikai fogházakat. Mellőzvén hogy Philadelphia inkább déli és így egészségtelenebb, Singsing és Auburn inkább éjszaki és így egészségesebb fekvésű hely, csak azt említem meg, hogy Singsing, Auburn, Charlestown és Wethersfield hallgatórendszerű fogházakban 1837- ben 2000 rab közül csak 200 színes volt. Philadelphiában pedig 386 közül 154 ’s ennek megnyitásától óta 1622 rab közül fejér volt 1031, színes 591, már az utóbbiak közt sok okoknál fogva a’ halandóság annyival nagyobb , hogy még 1830-tól — 1836-ig a’ fejérek közül 100-ból 250/foo a’színesek közül 80/ion, 1837-től—1841-ig amazok közül 210/ioo, ezek közül 9 halt meg — valljon e’ körülmény maga nem elég e’ez ellenvetések legnagyobb részét eloszlatni? hát ha még hozzá adjuk, hogy amaz érdemes főrendi tag által idézett Eastern Penitentiary’ 11-ig reportjában azért számosabb a’ betegség és halál, mert himlő ’s ragály uralkodott a’ fogházban, de ezt a’ rendszer’ ellenes puszta rövidség okáért nem szokták utánna tenni, — épen úgy mintha valamelly kórházban , valamelly jeles orvosnak hite ellen azt vetnék, hogy sünten halnak, de elhallgatják,hogy benne kórvész dúlt, —ha még hozzá adjuk, hogy az amerikai hallgatórendszerű fogházakban inkább titkolóznak az eredeti adatokkal idegenek előtt; ha hozzáadjuk hogy a’ betegeket sőt mint Connecticutban maga az orvos vallja, 10 tébolyodottat is az egészségesekkel együtt dologra szorítván, ezek a’ betegek — ’s tébolyodottak’ lajszámában nem jelennek meg, — továbbá ha hozzáadjuk, hogy a’ kegyelmezés’ esetei kivált a’ betegekre és őrültekre nézve a’ hallgatórendszernél sűrűbbek lévén, mert például Singsingben 2192 rab közül 373 míg Philadelphiában 697 közül csak 34 nyert kegyelmet, mind ezek ’s több effélék okozzák azt, hogy a’ két rendszer’ statistikai táblái közt néha olly nagy különbségek látszanak, mellyek ha a’ távolban ,notos‘ anynyival inkább ,ignotos faliunt, rajta teljességgel nem lehet csudálkozni. — Az őrültséget illetőleg csak röviden érintem meg azt, hogy e. Amerikában a' tébolyodás’ esetei az életben is gyakrabbak lévén mint nálunk e’ természetes, ha azon arány a’ fogházakban is megmarad, hogy e’ szerencsétlenségnek leginkább a’színes rabok kitétetvék, hogy ennek főszerző oka azon titkos önfertöztetési bűn mellyre alkalmat valamennyi rendszernél találni, hogy vannak rabok , kik kegyelmi reményben hónapokon keresztül őrültséget színlelnek, hogy örültek’háza nem lévén, az őrülten bűnt elkövetők is a’fogházba záratnak, ezeken kivül még azt jegyzem meg, hogy midőn azt olvassuk, miképen ennyi és enynyi rab megörült korántsem képzelhetjük őket örökre megtébolyodottaknak, mert azok rendszerint 2—32 nap alatt kigyógyulnak, a’mint hogy például 1837-ben 14, 1840- ben 21 mondatott zavarodottnak, ’s 4-en kivül mind kigyógyult, úgy hogy ezt inkább csak a’ lélek’ mulékony paroxismusának mondhatni; megjegyzem továbbá hogy ezen esetek’ száma a’ rendszer fejlődésével évenkint kevesedik, mint Teilkampf állítja, ki 1838-tól—1843-ig folyton vizsgálódik az éjszakamerikai fogházakban, ’s azt teszem mindezekhez , hogy Parisban a’ leghíresebb orvosok, ’s az orvosok’ academiája hivatalos felszólításra 1839 óta már kétszer adtak véleményt az őrület’ veszélyére nézve ’s a’ magányrendszer mellett mind kétszer kedvezőbben nyilatkoztak. ’S a’ mit az igen érdemes főrendi tag Coleman trentoni orvossal mondott, az nem volna való? Sőt igen ugyan azon szavakat Teilkampf is idézi, kinek munkája az éjszakamerikai fogházakról ez évben jelent meg, azt is megvallja, hogy arabok Trentonban nagyon egészségtelenek, hanem azt teszi utánna, mit az érdemes főrendi tag alkalmasint ismét rövidség okáért hallgatott el, miképen e’ résznak oka nem a’ magányrendszerben , hanem a’ tökéletlen építésben ’s egyéb lényeges helybeli hiányokban fekszik. A’ Pontovilji fogházbeli példákra röviden csak azt jegyzem meg, miképen hitelesen azokat tudni még nem lehet, miután bizonyos tudomásom van róla, hogy a’ tudósítás azon fogházról még martiusban nyomtatás alatt volt. Egyébiránt a’ Times, a’ magányrendszernek e’haragos ellene, 503 rab közül csak 2 örülési esetet mond; igen de Montpellierben, mit a’ hallgatórendszer’ baráti Francziaország* ban mint példányt emlegetnek, 483 rab közül 19 örülési eset van. De nézzük a’ visszaesők’ számát, valljon az olly iszonyú e a’ magányrendszernél a’ többi rendszerekhez képest mint amaz érdemes főrendi tagtól állitalik? Philadelphiában 278 kiszabadult rab közül 15 esett vissza, azaz 100-tól 55#/iop. A’ franczia kormány' 1837—ki küldöttei azt mondják, hogy az éjszakamerikai fogházakat látogatván mindenütt találtak rabokat, kik egyik vagy másik fogházban már voltak, de ollyan rabot ki a’ Philadelphiai fogházban ült volna, csak egyetlen egyet találtak Baltimoreban. — Ellenben tekintsük a’ hallgatórendszerű fogházakat Charlestownban 800 kiszabadult rab közül 68 visszaeső volt, azaz 100-tól 83y- on, Wetherfielden 387 közül 32, azaz 100- tól 9, Auburnban 1628 közül 110 azaz 100-tól 675/ioo, Singsingban a’ visszaesők száma 100-tól 7, Genfben 1833- ban 100-tól 33 ha pedig 11 évet összefoglalunk 100-tól 16,n/ioo. Tekintsük végre az a rendszert, és épen Francziaországban honnét ama’ érdemes szónok vette a’ példát, és látni fogjuk, hogyha 1841-ben 100-ról 17 volt volna is a’visszaesés, ez a’belminister’mindennapi saját vallomása szerint a’ követkamrában 1843. 100-ról 42-re emelkedett. ’S ha én is tisztelt szónok’ azon elvét tartanám, t. i. hogy a’ rendszer’ jótékony hatását csak a’ büntettek’ kevesedése és a’visszaesések’ ritkasága mutathatja meg; valljon e’ számarányok szerint nem kellene a’ hallgatórendszert elkárhoztatnom. — De én ezt nem cselekszem, mert azt hiszem, hogy pusztán a’ visszaélések’ számából a’ rendszert sikerére következést hozni igazságosan nem lehet, mert azt hiszem, hogy ha az efféle számokkal nem csak vakítani, de bizonyítani is akarunk, még ezekhez sok körülmények’ előadása kivántatnék, miután e’ számok a' bűnök’ sokaságának csak mutatói, de nem mutatói az okoknak, mellyek rendszeren kivül ’s a’ rendszertől függetlenül szülék a’ bűnöket, ’s ha valahol nehéz a’ visszaéléseket meghatározni, Angliában ’s kivált Éjszakamerikában nehéz, hol útlevél nincs, hol rendőri szoros felügyelés nincs , hol az emberek mint a’ vándormadarak, egy tájékról más tájékra, egy statusból más statusba szabadon költözködnek. Julius ki nagy szorgalommal gyüjté össze a’ statisticai efféle táblákat, maga megvallja ezek’hitelének gyönge alapját, csak Philadelphiáért kezeskedik, miszerint itt 35-böl 1 visszaeső van és a’ hallgatórendszerű Bostoniért miszerint 5-ből van 1 visszaeső. ’S itt vége van a’ megtámadásnak ? még koránt sincs. ’S meg vallom a’ KK. és RBnek, hogy ha bár a’ magányrendszert erősen láttam is megtámadva, hittem még is mikép’ annak egy vagy más erős oldala el fog ismertetni, hittem , hogy legalább el fog ismertetni, miképen a’ fegyelem’ fentartása ennél könnyebb, mint hallgatórendszernél, már csak azért is, mivel a’ hallgatórendszernél természetesen többnek kell lenni a’büntetésnek, mert több az alkalom szabályt szegni, a’magányrendszernél pedig kevesebbnek kell lenni, mert a’magányban úgyszólván nincs a’ rendbontásra alkalom. De az igen tisztelt főrendi tag kiirtó háborút kezdett a’ magányrendszer ellen, minden tulajdont megtagadott tőle, mit én a’ hallgatórendszerröl teljességgel nem tagadok meg. Igaz e tehát, hogy Glasgowban a’ rabokat megverték? Igen — de csak a’ gyermekeket. De nézzük a’ hallgatórendszerű Coldbachfieldsi fogházat, ott 1836-ben 900 rab fegyelmi rendbontás miatt 6794 szer büntettetett, 1837-ben 13,812 szer, 1838. pedig 18949 szer. Valljon nem borzasztó e’ ezt csak kimondani is? És ez parliamenti hiteles adat. ’S melly rendszernél ilyenek történnek, a’fegyelem’ fentartásának könnyebbségére nézve, azt lehet e a’magányrendszerhez hasonlítani? és még azt mondom hozzá, hogy ama’ 900 rab közül 218 rab mint felügyelő alkalmaztatott a’többiek fölött, azaz: ez által kivételének azon büntetés alól mit nekik szenvedniük kellett volna. ’S e’ jelenettel más fogházakban is találkozunk. Francziaországban 1842-ben egy középponti fogházban 1200 rab 10,000 rendbeli, más fogházban 300 rab 6000 rendbeli büntetéssel fenyittetett, pusztán csak a’ hallgatás’ megtörése miatt. A’t Westminster Bridewelben 1838- ra 438 rab 7087 szer büntettetett, és figyelmet kérek, ebből 725-en rendbeli büntetéssel a’ még csak vádlottak sujtattak. Azt hiszem ehhez nem kell bővebb magyarázat. Nem mellőzöm el ama’ „Kongang“ nevű kinzószert sem, bár azt mondani, hogy az megszüntetett, és mégis megemlíteni a’ magány rendszer ellen , ollyan , mintha mostani biráinknak szemére a’ régi tortúrát vetnék. Különös! A’ franczia követkamrának múlt ápril 18. ülésében a’ hallgatórendszer egy embere épen ez ellenvetéssel vívta a’ magányrendszert. Tocqueville azonban szót kére, ’s azt mondá: miképen az, mintegy 10 év előtt, tehát körülbelül az a rendszertől a’ magányrendszerre történt átmenetei’ alkalmával használtatott, de hogy e’ miatt valaki meghalt volna, a’ 12 kiküldött vizsgáló biztosok közül 11 tagadta, csak 1 állitá ’s elhirdeté, és ez egy talán szükségesnek találta e’ szert a’ rendfentartására ? — Korán sem, sőt épen mivel a’ magányrendszert jónak, ’s a’ nélkül is alkalmazhatnak vélte, azért hirdette el bosszúságában, ’s ime’ most fegyvert csinálnak abból mi a’ fogházigazgató kegyetlenségit bizonyíthatja, de azt nem, hogy reá szükség volt, mivel rövid ideig ’s 10 év előtt alkalmaztatott. A’ mi a’ költségből vett erősséget illeti, én alig hiszem, hogy a’hallgató rendszerű fogház’ fölépítése kevesebbe kerüljön a’ magányrendszerénél, számításba vévén azt, hogy ha ennél a’ kamrák valamivel nagyobbak is, de ellenben nem kell dologház, nem korház , kevesebb felügyelőre van szükség, ’s a’ fogságidők rövidebbek lehetnek. Avagy a’ rabok’ tartása gazdaságosabb , mivel a’ közmunka jövedelmezőbb a’ külön munkánál ? Igaz , hogy éjszakamerikában a’ hallgatórendszer’ igazgatói minden igyekezetüket a’jövedelmeztetésre fordítják, mert tisztán ez az, mi e’ rendszert a’ közvélemény előtt kedvessé tette ’s teszi folyton, de valljon nem látjuk e , hogy a’ Glasgowi magányrendszerü fogház’ rabjai 25,060 p.ft. öszes kiadásból 18,680 p. ft. kerestek meg ? valljon a’ fogházat , gyárnak tekintjük 6, 106* 453