Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-10-10 / 394. szám
csak estveli 9 órakor ültenk asztalhoz, mellyet a’ nemes város téríttetett számára a’gyűlésnek, ’s más jeles városi’s vármegyei uraknak; a’ magyar szívesség fűszerezte lakoma csakhamar helyreállítá a’ természet’ vizsgálásában egész nap kifáradt erőket, ’s derült kedélylyel ürittettek a’ poharak is Torda megyéért, városért ’s egyes jelesekért. Ugyanitt egy magyarországi az unióért illy szavakkal emelt poharat: ..Balsors ’s mostoha idő okozta a'testvér hon’ egymástóli elszakadását, de sem mostoha idő, sem balsors a’testvéri szeretetet ki nem olthatta; mert Erdély’ minden részén, hova utaink vezéreltek, Kolosvárt szintúgy, mint e’ lelkes Tordán, édes testvérekkel találkoztunk,azért a’ nagy világhoz b. Eötvös Józseffel büszkén kiálthatjuk • „Magyar- és Erdélyország között csak politicai határok léteznek,de egy a' szív, egy a’ lélek, melly bennünket egyesit; adja isten, hogy e’ határvonalok is hova előbb a’ nemzeti egység’ dicsőségében összeolvadván, úgy egyek legyünk mindenben, mint most a’ természet’ vizsgálásában egyesültünk, ’s ez egyesülés’ édes reményében éljenek a’ testvérben' minden fiai, kik a’ nagy ige’ megtestesítésében izzadoznak.“ — Másnap, sept. 6-kán hajnalban Tordáról, ’s majd a’ már elöbbeni számokban közlőitek szerint Kolosvártól is kora búcsút kelle venni. Kellemondanom, mely kínos érzés , a’ helyet, melly annyi ’s olly magasztos eldeletet nyújtott lelkűnknek, egyszerre — ki tudja tán örökre — odahagyni, de volt egy remény , melly bennünk az elválás’ fájdalmát édesité; a’ nagy férfiút, kit szemeink Erdélyben’ nagy fiai’ sorában hasztalan kerestek, ’s kinek távollétét a’ társaság’ minden tagja, örömei közepet is, mélyen értette b. Wesselényi Miklóst láthatni, Kubinyi Fer, Zipser András, ’s az alálirt gr. Kun Gergelylyel — a’vidék’ nagy ismerőjével — Zsibóra indultunk, ’s másnap reggel derült időben Doboka vármegye’ keleti csúcsán valónk, hol négy törvényhatóság sarkallik öszve , t. i. Doboka, Belsöszolnok, Kövárvidékes Középszolnok. Tisztelet szállta meg keblünket e’ helyen, melly a’ múlt és jelen’ nagy emlékeit egyesíti; e’ Rákóczy-hegytöl jobbra , Belsöszolnok innenső sarkán fekszik Szurdok, hazánk’ koszorús írója b. Jósika Miklós’ birtoka ’s lakhelye ; balra Zsibó, hova egy óranegyed alatt felérve, egy nagyszerű kastélyban b. Wesselényi Miklós elött állottunk, ki Kubinyi szavait felismerve, könnyezett, ’s mi néma fájdalomban sírtunk, mert azon, Kolozsvárt már szárnyaló hit’. ,,mikép’ e’ közösen tisztelt férfiú'szembántalma csaknem a’ legfelső fokát érte el’ szomorú igazságáról meg kellett győződni. A’ szenvedő állapotját rendithetlen jelleméhez illő megnyugvással tűri. Nagy lelkének vigasztalása , hogy igy kellett ennek lenni, mert igy van. — Délután, fájdalomtól ment perczeiben, elég derült kedélylyel a’ tisztelt báró szives volt velünk jöni, hogy óhajtásunk szerint hires lovait és gazdasága’ egyéb remekezikkeit, Zsibó’ meglepő szépségeit, ásványdús hegyeit, a‘szenvedő emberiségnek nagy hasznot ígérő savanyú vizét ’stb. megszemlélhessük. • Mindezekről, ha a’ tisztelt báró’ ismert szerénysége’ sértésétől nem kellene tartani, sok jelest lehetne mondani; mert minden kétségen túl Zsibó nemcsak történet- de természettani tekintetben is a’ testvér hon legnevezetesebb helyeinek egyike.Most pedig gr. Kun Gergelynek szívességéért, mellyel bennünket utunkban elősegített, ’s Szoboszlai Pap István, nagy hírét teljes mértékben megérdemlő debreczeni főpapnak, a’ készségért, mellyel Debreczen’ minden nevezetességeit megmutogatta, köszönetét mondván, azon benső meggyőződéssel teszem le tollamat, hogy testvéri szeretet, barátság, tiszta eredeti magyar szívesség ’s tudományos társalgás a’ boldogul együttélt napok’ emlékét felejthetlenné tették. Testvér honfiak ! mint mi titeket, úgy tartsatok meg ti bennünket jó emlékezetben,s adott szavatok szerint hagyjátok biztosan remélni , hogy egy év’ elforgása után a’ jövő gyűlés’ helyén ismét meglátjuk egymást. — Dr. Halász Geiza. Országgyűlés 2(MI. kerületi ülés, octob. 2-án; elnökök: Szemere, gróf Ráday; naplóvivő: Botka; jegyzők: Ghiczy, Palóczy. Hitelesittetett: [egy fölirat, Bukkariban hajózási iskola’ állítása iránt. Ezután bizonyos Turcsek nevű hely iránt, melly Turóczban fekszik, ’s Körmöcz város’tulajdona; e’két hatóság között fenforgó hatósági kérdés’s nagy többség által Turócz megye’ részére döntetett el. Némellyek küldöttségi eljárást kívántak, miután a’ körülmények a’ törvényhozás előtt nem valának elég világosan tudva. Tárgyaltatott végre a’hajózási akadályok’elhárítása végett tervezett törvényjavaslat, mellynek készítésére több százra menő hajós gazdák’ kérelme nyujta alkalmat. A’törvényjavaslat’ 4-ik %-a ingyen rendeli mindenütt a’ folyamok’ partjain kihagyatni a’ vontatásra szükséges útvonalakat. E’rendelkezést egy Gallicziával határos megyének követe sérelmesnek állitá a’ partbirtokosok’ tulajdonjogára; főleg ott, hol a’ vizek folyásukat gyakran változtatják , hol állandó vontató utak nem lehetnek. ’S előadása’ folytán többen annyival inkább sürgetők a’ partbirtokosok’ részére a’kisajátítást elhatároztatni, mivel a’folyam, mellynek partjait a’ vontatás miatt faültetvényekkel erősíteni nem lehet, mindig bejebb mossa a’ partbirtokosok’ földét. Egy múlt országgyűlésről ismeretes tiszai képviselő azonban nem látja helyét a’ kisajátításnak. Hasztalan törekszünk jó közlekedési eszközök által érintkezésbe jöni a’ külfölddel, hasztalan költünk milliókat a’ fiumei út’ létesítésére , ha belközlekedéseinket lehetőleg könyvvé, olcsóvá nem tesszük, ha belkereskedésünket meg nem mentjük minden zsarolásoktól. ’S a’ hajósgazdák’ folyamodványát olvasva csodálkoznunk kell, hogyan mozoghat még folyamainkon csak egy két hajó is a’ tömérdek-akadályok miatt. Ezek közé tartozik a’ partbirtokosok’ önkényes zsarolása; önkényes, mert eddigi törvényeink is a’ hajózás’ minden akadályait megszűnteini rendelik, ’s e’ törvények’ nyomán kormányszéki szabály is adatott ki, hogy folyamok’ partjain mindenütt tér hagyassák, mellyen a’ vontató lovak mozoghassanak. A’ folyamok sok tekintetben hasonlók egyéb közlekedési utakhoz; ’s kérdi szónok, ha valamelly megye országutat vezet valakinek földön keresztül, szokásban volt e eddig is a’ kárpótlás ? A’ kisajátítást csak magányvállalatokra rendelő törvényünk, miután jogot adott egyeseknek kezelni az ország’ közlekedési eszközeit, természetesen nem feledkezhetett meg a’ status más egyesek’ jogairól. Különben is már azon körülményben, hogy valakinek jószága folyam mellett fekszik, olly jótékonyság van , mi mellett a’ status által igénylett kis áldozat egészen el fog enyészni. Hasonló véleményben volt három olly törvényhatóság’ követe, mellynek földét az ország’ legnagyobb folyói mossák. Olly servitusnak tekintik ők a’ vontató utak’ kihagyását, melly a’parti jószágokhoz vétel, osztály’alkalmakor is mindenkor beszámitatik az illető birtokosnak. ’S valóban nem is jutott még eddig eszébe egy birtokosnak is törvényesen kisajátítást követelni. E’ kisajátítás merőben képzelhetőn. A’ csalló közben p. v. Pozsony megyében szüntelen szaggattatik hol egyik , hol másik part, változik a’ víznek folyása, ’s ma egyik, holnap másik parton kellene minden változás’ alkalmával kisajátitani. Ki győzné a’ kölségeket ? Most a’ partbirtokos készen van a’ változásokra, kivágatja falait, nehogy a’ viz vigye el, ’s tért hagy a’ hajóvontatásra. És ha már kármentesítésről lehet szó,a’gőzhajózás által okozott hullámzás legártalmasabb a’ partbirtokosokra; ’s kinek jut eszébe a’ gőzhajózási társaságtól a’ miatt kárpótlást követelni? A’hajózható folyamok és partjai, monda egy követ, a’ status’ tulajdonai. Nem osztozott teljesen e’ nézetekben egy dunai megye’ ifjabb követe. Ő az eddigi partvonalakat a’ közönség’ százados tulajdoninak tekinti, de hol új vonalra van szükség, a’ kisajátításnak helyét találja. A’ többség a’ szerkezetet, tehát az útvonalak’ ingyen átengedését pártoló; kisajátításnak csak ott lévén helye, hol épületek, kertek, gyümölcsösök, vannak. Országos ülés a’ BR-nél, oktob. 2-án , déli 12 órakor. Olvastatott : a’ börtön-rendszer iránti V-ik izénél; ’s aztán egy törvényjavaslat, az egyházi adományosok, ’s egy másik a’ hivatalképesség iránt. Az elnök igen elkésettnek hiszi már a’ hivatalképességi törvény’ tárgyalását, ’s nehogy a’ tárgyak’ egymásra halmozása csak ártson az ügynek, javaslá azt most mellőztetni. Központi városunk’egyik követe nem mond köszönetét e excellentiájának e’ javaslatáért, ’s annál inkább kéri a’ felolvasott törvényjavaslatot pártoltatni, mivel valóban igaz, hogy ez ügy már is sokat késett. Nem kell e’ tárgyban más a’ kormány’ részéről , csak puszta akarat azt szentesíteni. Hasonlóan nyilatkozott egy dunai megye’ ifjabb követe. ’S egy nagy megye’ követe szinte azt hiszi, hogy e’ javaslat’ törvénynyé emelése sem nagy fejtörést nem kíván, sem miatta a’bolognai archívumot feldúlni nem kell. Szónok azonban épen akaratot nem tapasztal, hiszen —úgymond— ki dolgozik ott fen? Ha azt akarnók — mond szónok — hogy munkálkodásunknak némi eredménye legyen, sokan ősz hajakkal térnének haza. Pedig áttérve a’ felolvasott tárgyra: kérdi szónok, kik a’ RR., nemesek voltak e első nemzőik? ’S ime a’ fiaik tanácskoznak atyáik’születési képessége fölött! Kezében szónoknak,egy régi jus publicum, miszerint nem nemes horvát lehete consiliarius (Átadja a’ horvátországi követeknek). Olvassák meg a’ követurak. ’S miért is ne lehetne? Min magunk panaszkodunk a’ezéhek ellen,miért pártolnék azt a’status’ hivatalaira? Sic non Urnad astra. Nyissunk szabad tért, pályázzon ész észszel, tehetség lelki erővel; győzzön személyes érdem, nem rideg leszármazási fa, bár árbocz legyen is. Ezt épen a’ status’ java, minérdekünk kivánja. Egy dunai megye’ idősb követe figyelmezteti a’ Bé-ket az elhunyt fejedelem’ szavaira: „ut omnes cives mutuo necessitudinis vinculo conjungantur.“ Ezt mostani fejedelmünk, ki atyjának nyomdokait ígérte követni, bizonyosan szem előtt tartandja. A’ tábla’ ősz jegyzője is azon véleményben van , hogy valahára felfognak már hagyni azon késedelmeskedő modorral, mi még a’német császári birodalom’ korában példabeszéddé jön. Az elnök ellenben javaslatát azzal mutogatá , hogy jelenleg már hetven tárgy van, a’mellett, hogy tizenhét felküldetett. Mire ismét válaszoltatott, hogy a’ BR. ezt kitünöleg fontosnak tartják ,’ szóváltások közben egy dunai követ inditványozá, hogy a’ szerkezetben mondassák ki, miszerint a’ törvény’ jótékonysága csupán keresztyén, vagy mint a’ többségnek tetszők , bevett vallásu benszülöttekre, ’s honosultakra terjesztessék ki. Ez indítvány elfogadtatván, alkalmaztatott a’ birhalási jog’ kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatban is. Végül a’ futóhomok’ megkötését tárgyazó törvényjavaslat tárgyaltatott. 235. Országos ülés a’földnél October’ 3-án d. e. 10 órakor. Tárgy: a’ város-reform, minek szőnyegre kerülte előtt köziratra rendeltetett a’ zsidók’ ügyében kell föbdi válasz, — a’hivatalképesség, birtokjog, futóhomok’ meggátlása, börtönrendszer, az egyházi adományosok’ ítélő székeinek rendezése, a’ gyorsírás’ tanítása, ’s az egyetem’ gazdálkodása iránt legközelebb áthozott alsótáblai szenetekkel együtt. A’ városrendezési ügyben olvastatván a’ RR. 7-ik izenete , ennek mindazon pontjai, mikben az alsótábla közeledett a’ föRRhez, örömmel fogadtattak; de közelités e’ tábla’részéről nem történt, mert, mint különösen a’polgárképességre nézve mondatott, a’ föRR. legközelebbi válaszukban azon szélső vonalra állottak, a min túl már nem léphetnek. A’ vitatkozás’ fergetege most a’ főfelügyelők’ kérdésénél tört ki, egy baloldali gróf’ nyilatkozata után, ki a’ RR. javaslatában megsemmisítve látá az annyi küzdésre elfogadott főfelügyelői hivatalt, ’s ki azt hívé, hogy a’ haza’ egysége ’s központosítása ellen tenne a’ földi többség, ha a’ főfelügyelőknek a’ BB. javaslata szerinti korlátozásában megegyezne. A’ gróf, hogy e’ hivatal illusió ne legyen, a’ monarchia, alkotmány, és aristocratia’ érdekében kívánta azt felállitatni; e’végett szükségesnek látta, hogy a’választás csak annyiban legyen a’ közbizodalom’ kifolyása , mennyiben a’ központi hatalom’ igényei engedik. E’ nélkül — úgymond — méltán vádoltathatnék e’ tábla , hogy a’ főfelügyelői hivatalban inkább a’ személyhez ragaszkodott, mint elvhez; ’s ha e’ hivatalra csak az illető városok’ ajánlata mellett nevezhetne ő felsége, akkor a’ czél egészen eltévesztetnék. Ellenzé szóló a’ tárgynak illy alakban leendő felterjesztését is; mert akarja, hogy e’ tábla alkotmányos hatalmát szilárdan gyakorolja, ’s maga gátolja, ne a’ kormány által akadályoztassa azt, mit czélszerűnek nem tart, ’s minek leküzdésére elég erővel bir. Ezért javaslá, hogy a’ BB. szólitassanak fel a’ főfelügyelői hivatal’ hatáskörének tágítására, ’s hogy addig, mig a’kívánt tágítás megtörténnék, a’ föRB. maradjanak e’ tekintetben is előbbi nézeteik mellett. E’javaslat után nehány jobboldali tag nyilatkozott, kik eddig az alsótábla’ szeneteit rendesen pártolók, most azonban , — mint mondák — a’ kormány ellen elhangzott nagy szavak után eljővén Pál’ fordulásának ideje, — a’ főfelügyelők ellen szavaztak; mert ezen hivatalt czélellenesnek tartván , hivék, hogy az nem leend egyéb mint uj mód emberek’ nyerésére, ’s a’ városi szavazatok’ elcsábítására, ’s igy nem érdekelhet mást, mint a’ kik reá számítanak, ’s ki osztogatni szeretné; holott az illy gondnélküli hivatalok’ szaporítása a’ kincstárra nézve sem lehet üdvös. Egyike azon grófoknak, kik illy vélekedésben voltak, az utasításokat czélszerűbb eszköznek tartá az alkotmány felforgatására, mint annak fentartására, ’s híve, hogy ha még az országyülés nehány hónapig tart, azalatt a’ főfelügyelők’ kezébe még korbácsot is adnának a’ pótló utasítások , ’s azon kutyabörök, miket jobb lett volna szegény árvák, és siketnémák’részére bocskorra készítetni, mint a’ haladási kérdések’ megdöntésére kiváltságok’ bizományossaivá tenni. Másika azon grófoknak, a’ főfelügyelőt a’ szabadság ’s alkotmányos kifejtés’ legnagyobb gátjának tekintvén, megbocsáthatlan tettnek tartá e’ fontos tárgy’ fölterjesztését illy soká akadályozni, és sajnálta a’ hont, mellynek fiai — mint hajdan a’ zsidónép — aranyborjúnak áldoznak. És nem találván a’ szótárakban illő kifejezést azokra, kik idegen érdekek miatt a’ haza’ érdekeit mellőzik, kijelenté, mikép’ e’ tábla’ eltörlésére agitálni hazafi kötelesség, minek betöltését annak idejében elmulasztani nem fogja. E’ nyilatkozatok leghevesebb megtámadásra a’ jobboldalon találtak, ellenök egy nagy nevű gróf emelvén szót következő értelemben. A’ politica’ pályája nagyon hasonlít az élet’ pályájához, mellyen a’ kedvező időben mindenki könnyen halad; de valamint családi körben, a’ politica’ mezején is akkor tűnik ki a’jellemszilárdság, midőn az elemekkel küzdeni kell. Jó kormány alatt a’hazafiság könnyű; akkor látjuk meg, ki mer küzdeni szélvész és vihar ellen, midőn jogtapodó kormány ül a’ teendők felett. De midőn a’ nemzet kedvencz eszméktől hevülve tévirányt vesz, akkor még inkább kitűnik a’ hazafi jellem’ szilárdsága. Részéről a’ gróf ama’ hires franczia minister’ szavaival monda „megtörtétek erőmet, de lelkületemet nem“ ’s azt tartá, mit egy ismeretes amerikai férjfiútól a’ napokban olvastunk: „vannak pillanatok, hol barátság, párt, legrégibb viszonyok megsemmisülnek, midőn a’ haza veszélyben forog.“ Sajnálom — folytató szóló — hogy gróf Z.— K. nyilatkozatát egészen nem hallhattam; mert épen a’ kutyabör’ említésére jöttem be, mi úgy látszik kedvencz Idemája a’ grófnak, mivel gyakran variál körülre, ’s annál szükségesebb iránta tisztába jöni. Néhány nappal ezelőtt, midőn a’ zsidók’ emancipatiójáról volt szó, nem foghatám meg , mikép’ ejthet csorbát a nemzetiségen annak pártolója. A’ kutyabör épen ezen forrásból ered. Napirenden van egy idő óta a’ földi táblát, ’s az aristocratiát is sárba vonni; mi — ha egy compact nemzet volnánk, mellytöl számra ’s geographiai helyzetre tekintve nemzeti kifejlődést lehetne várni — talán inkább mehetne; mert — mint többször mondom — Magyarország „status quo“-ját én is igen émelygősnek találom, ’s azon egyoldalú kiváltságokat, elszigeteléseket, egyik rendnek a’ másik általi lenézését szivemből gyűlölöm. És illy állapotban bátran elhihetni, hogy valaki a’ legtisztább szándékból, és hazafi indulatból kívánja e’ tábla’ eltörlését. De úgy látszik, gróf P. a’ nemzetiségre nem tart semmit, holott mi olly körülmények közt vagyunk , mellyben a’ magyarság a’ nemességgel , ’s egyenesen a’ főnemességgel van összekötve, ’s mellyben minden democratia csorbát üt a’ nemzetiségen. 694