Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-10-10 / 394. szám

csak estveli 9 órakor ültenk asztalhoz, mellyet a’ nemes város téríttetett számára a’gyűlésnek, ’s más jeles városi’s vármegyei uraknak; a’ magyar szívesség fűszerezte lakoma csakhamar hely­reállítá a’ természet’ vizsgálásában egész nap kifáradt erőket, ’s derült kedélylyel ürittettek a’ poharak is Torda megyéért, város­ért ’s egyes jelesekért. Ugyanitt egy magyarországi az unióért illy szavakkal emelt poharat: ..Balsors ’s mostoha idő okozta a'testvér hon’ egymástóli elszakadását, de sem mostoha idő, sem balsors a’testvéri sze­re­tetet ki nem olthatta; mert Erdély’ minden részén, hova utaink vezéreltek, Kolosvárt szintúgy, mint e’ lelkes Tordán, édes testvérekkel találkoztunk,azért a’ nagy világhoz b. Eötvös Józseffel büszkén kiálthatjuk • „Magyar- és Erdélyország között csak politicai határok léteznek,­de egy a' szív, egy a’ lélek, melly bennünket egyesit; adja isten, hogy e’ határvonalok is hova előbb a’ nemzeti egység’ dicsőségében összeolvadván, úgy egyek legyünk mindenben, mint most a’ ter­mészet’ vizsgálásában egyesültünk, ’s ez egyesülés’ édes remé­nyében éljenek a’ testvérben' minden fiai, kik a’ nagy ige’ meg­testesítésében izzadoznak.“ — Másnap, sept. 6-kán hajnalban Tordáról, ’s majd a’ már elöbbeni számokban közlőitek szerint Ko­­losvártól is kora búcsút kelle venni. Kellemondanom, mely kínos érzés , a’ helyet, melly annyi ’s olly magasztos eldeletet nyújtott lelkűnknek, egyszerre — ki tudja tán örökre — odahagyni, de volt egy remény , melly bennünk az elválás’ fájdalmát édesité; a’ nagy férfiút, kit szemeink Erdélyben’ nagy fiai’ sorában hasztalan kerestek, ’s kinek távollétét a’ társaság’ minden tagja, örömei kö­zepet­ is, mélyen értette b. Wesselényi Miklóst láthatni, K­u­b­i­n­y­i Fer­, Z­i­p­s­e­r András, ’s az alálirt gr. K­u­n Gergelylyel — a’vidék’ nagy ismerőjével — Zsibóra indultunk, ’s másnap reggel derült időben Doboka vármegye’ keleti csúcsán valónk, hol négy törvényhatóság sarkallik öszve , t. i. Doboka, Belsöszolnok, Kövárvidéke­­s Középszolnok. Tisztelet szállta meg keblünket e’ helyen, melly a’ múlt és jelen’ nagy emlékeit egyesíti; e’ Rákóczy-hegytöl jobbra , Belsöszolnok­ innenső sarkán fekszik Szurdok, hazánk’ koszorús írója b. Jósika Mikló­s’ birtoka ’s lakhelye ; balra Zsibó, hova egy óranegyed alatt felérve, egy nagyszerű kastélyban b. W­esse­l­én­y­i Miklós elött állottunk, ki Kubinyi szavait felismerve, könnyezett, ’s mi néma fájdalomban sírtunk, mert azon, Kolozsvárt már szárnyaló hit’. ,,mikép’ e’ közösen tisztelt férfiú'szembántalma csaknem a’ legfelső fokát érte e­l’ szomorú igazságáról meg kellett győződni. A’ szenvedő állapotját rendithetlen jelleméhez illő meg­nyugvással tűri. Nagy lelkének vigasztalása , hogy igy kellett ennek lenni, mert igy van. — Dél­után, fájdalomtól ment perczeiben, elég derült kedélylyel a’ tisztelt báró szives volt velünk jöni, hogy óhajtásunk szerint hi­res lovait és gazdasága’ egyéb remekezikkeit, Zsibó’ meglepő szépségeit, ásványdús hegyeit, a‘szenvedő emberiségnek nagy hasznot ígérő savanyú vizét ’stb. megszemlélhessük. •­ Mindezek­ről, ha a’ tisztelt báró’ ismert szerénysége’ sértésétől nem kellene tartani, sok jelest lehetne mondani; mert minden kétségen túl Zsibó nemcsak történet- de természettani tekintetben is a’ testvér hon­ legnevezetesebb helyeinek egyike.Most pedig gr. K­un Ger­gelynek szívességéért, mellyel bennünket utunkban elősegített, ’s Szoboszlai Pap Is­tv­á­n, nagy hírét teljes mértékben meg­érdemlő debreczeni főpapnak, a’ készségért, mellyel Debreczen’ minden nevezetességeit megmutogatta, köszönetét mondván, azon benső meggyőződéssel teszem le tollamat, hogy testvéri szeretet, barátság, tiszta eredeti magyar szívesség ’s tudományos társalgás a’ boldogul együttélt napok’ emlékét felejthetlenné tették. Test­vér honfiak ! mint mi titeket, úgy tartsatok meg ti bennünket jó emlékezetben,­­s adott szavatok szerint hagyjátok biztosan remél­ni , hogy egy év’ elforgása után a’ jövő gyűlés’ helyén ismét meg­látjuk egymást. — Dr. Halász Geiz­a. Országgyűlés 2(MI. kerületi ülés, octob. 2-án; elnökök: Szemere, gróf Ráday; naplóvivő: Botka; jegyzők: Ghiczy, Palóczy. Hitelesittetett: [egy fölirat, Bukkariban hajózási iskola’ állítása iránt. Ezután bizonyos Turcsek nevű hely iránt, melly Turócz­­ban fekszik, ’s Körmöcz város’tulajdona; e’két hatóság között fenforgó hatósági kérdés’s nagy többség által Turócz megye’ részére döntetett el. Némellyek küldöttségi eljárást kívántak, miután a’ körülmények a’ törvényhozás előtt nem valának elég világosan tudva. Tárgyaltatott végre a’hajózási akadályok’elhárítása vé­gett tervezett törvényjavaslat, mellynek készítésére több százra menő hajós gazdák’ kérelme nyujta alkalmat. A’törvényjavaslat’ 4-ik %-a ingyen rendeli mindenütt a’ folyamok’ partjain kihagyatni a’ vontatásra szükséges út­vonalakat. E’rendelkezést egy Gallicziával határos megyé­nek követe sérelmesnek állitá a’ partbirtokosok’ tulajdonjo­gára; főleg ott, hol a’ vizek folyásukat gyakran változtat­ják , hol állandó­ vontató utak nem lehetnek. ’S előadása’ folytán többen annyival inkább sürgetők a’ partbirtokosok’ részére a’kisajátítást elhatároztatni, mivel a’folyam, melly­nek partjait a’ vontatás miatt faültetvényekkel erősíteni nem lehet, mindig bejebb mossa a’ partbirtokosok’ földét. Egy múlt országgyűlésről ismeretes tiszai képviselő azonban nem látja helyét a’ kisajátításnak. Hasztalan törek­szünk jó közlekedési eszközök által érintkezésbe jöni a’ külfölddel, hasztalan költünk milliókat a’ fiumei út’ létesí­tésére , ha belközlekedéseinket lehetőleg könyvvé, olcsóvá nem tesszük, ha belkereskedésünket meg nem mentjük minden zsarolásoktól. ’S a’ hajósgazdák’ folyamodványát olvasva csodálkoznunk kell, hogyan mozoghat még folya­mainkon csak egy két hajó is a’ tömérdek-akadályok miatt. Ezek közé tartozik a’ partbirtokosok’ önkényes zsarolása; önkényes, mert eddigi törvényeink is a’ hajózás’ minden akadályait megszűnteini rendelik, ’s e’ törvények’ nyomán kormányszéki szabály is adatott ki, hogy folyamok’ partjain mindenütt tér hagyassák, mellyen a’ vontató lovak mozog­hassanak. A’ folyamok sok tekintetben hasonlók egyéb közlekedési utakhoz; ’s kérdi szónok, ha valamelly megye országutat vezet valakinek földön keresztül, szokásban volt e eddig is a’ kárpótlás ? A’ kisajátítást csak magány­válla­latokra rendelő törvényünk, miután jogot adott egyeseknek kezelni az ország’ közlekedési eszközeit, természetesen nem feledkezhetett meg a’ status más egyesek’ jogairól. Különben is már azon körülményben, hogy valakinek jószága folyam mellett fekszik, olly jótékonyság van , mi mellett a’ status által igénylett kis áldozat egészen el fog enyészni. Hasonló véleményben volt három olly törvény­hatóság’ követe, mellynek földét az ország’ legnagyobb folyói mos­sák. Olly servitusnak tekintik ők a’ vontató utak’ kihagyá­sát, melly a’parti jószágokhoz vétel, osztály’alkalmakor is mindenkor beszámitatik az illető birtokosnak. ’S valóban nem is jutott még eddig eszébe egy birtokosnak is törvénye­sen kisajátítást követelni. E’ kisajátítás merőben képzelhet­őn. A’ csalló­ közben p. v. Pozsony megyében szüntelen szaggattatik hol egyik , hol másik part, változik a’ víznek folyása, ’s ma egyik, holnap másik parton kellene minden változás’ alkalmával kis­ajátitani. Ki győzné a’ kölségeket ? Most a’ partbirtokos készen van a’ változásokra, kivágatja falait, nehogy a’ viz vigye el, ’s tért hagy a’ hajóvonta­tásra. És ha már kármentesítésről lehet szó,a’gőzhajózás ál­tal okozott hullámzás legártalmasabb a’ partbirtokosokra; ’s kinek jut eszébe a’ gőzhajózási társaságtól a’ miatt kár­pótlást követelni? A’hajózható folyamok és partjai, monda egy követ, a’ status’ tulajdonai. Nem osztozott teljesen e’ nézetekben egy dunai megye’ ifjabb követe. Ő az eddigi partvonalakat a’ közönség’ szá­­­zados tulajdoninak tekinti, de hol új vonalra van szükség, a’ kisajátításnak helyét találja. A’ többség a’ szerkezetet, tehát az útvonalak’ ingyen átengedését pártoló; kisajátításnak csak ott lévén helye, hol épületek, kertek, gyümölcsösök, vannak. Országos ülés a’ BR-nél, oktob. 2-án , déli 12 órakor. Olvastatott : a’ börtön-rendszer iránti V-ik izénél; ’s aztán egy törvényjavaslat, az egyházi adományosok, ’s egy másik a’ hivatalképesség iránt. Az elnök igen elkésettnek hiszi már a’ hivatalképességi törvény’ tárgyalását, ’s nehogy a’ tárgyak’ egymásra hal­mozása csak ártson az ügynek, javaslá azt most mel­­lőztetni. Központi városunk’egyik követe nem mond köszönetét e excellentiájának e’ javaslatáért, ’s annál inkább kéri a’ fel­olvasott törvényjavaslatot pártoltatni, mivel valóban igaz, hogy ez ügy már is sokat késett. Nem kell e’ tárgyban más a’ kormány’ részéről , csak puszta akarat azt szente­síteni. Hasonlóan nyilatkozott egy dunai megye’ ifjabb követe. ’S egy nagy megye’ követe szinte azt hiszi, hogy e’ javaslat’ törvénynyé emelése sem nagy fejtörést nem kíván, sem miatta a’bolognai archívumot feldúlni nem kell. Szónok azonban épen akaratot nem tapasztal, hiszen —úgymond— ki dolgozik ott fen? Ha azt akarnók — mond szónok — hogy munkálkodásunknak némi eredménye legyen, sokan ősz hajakkal térnének haza. Pedig áttérve a’ felolvasott tárgyra: kérdi szónok, kik a’ RR., nemesek voltak e első nemzőik? ’S ime a’ fiaik tanácskoznak atyáik’születési ké­pessége fölött! Kezében szónoknak,egy régi jus publicum, mi­szerint nem­ nemes horvát lehete consiliarius (Átadja a’ horvátországi követeknek). Olvassák meg a’ követurak. ’S miért is ne lehetne? Min magunk panaszkodunk a’ezéhek ellen,miért pártolnék azt a’status’ hivatalaira? Sic non Urn­ad astra. Nyissunk szabad tért, pályázzon ész észszel, te­hetség lelki erővel; győzzön személyes érdem, nem rideg leszármazási fa, bár árbocz legyen is. Ezt épen a’ status’ java, minérdekünk kivánja. Egy dunai megye’ idősb követe figyelmezteti a’ Bé-ket az elhunyt fejedelem’ szavaira: „ut omnes cives mutuo ne­­cessitudinis vinculo conjungantur.“ Ezt mostani fejedelmünk, ki atyjának nyomdokait ígérte követni, bizonyosan szem előtt tartandja. A’ tábla’ ősz jegyzője is azon véleményben van , hogy valahára felfognak már hagyni azon késedelmeskedő mo­dorral, mi még a’német császári birodalom’ korában példa­beszéddé jön. Az elnök ellenben javaslatát azzal mutogatá , hogy jelenleg már hetven tárgy van, a’mellett, hogy tizenhét felküldetett. Mire ismét válaszoltatott, hogy a’ BR. ezt kitünöleg fontosnak tartják ,’ szóváltások közben egy dunai követ inditványozá, hogy a’ szerkezetben mondassák ki, miszerint a’ törvény’ jótékonysága csupán keresztyén, vagy mint a’ többségnek tetszők , bevett vallásu benszülöttekre, ’s honosultakra ter­jesztessék ki. Ez indítvány elfogadtatván, alkalmaztatott a’ birhalási jog’ kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatban is. Végül a’ futóhomok’ megkötését tárgyazó törvényjavas­lat tárgyaltatott. 235. Országos ülés a’földnél October’ 3-án d. e. 10 órakor. Tárgy: a’ város-reform, minek szőnyegre kerülte előtt köziratra rendeltetett a’ zsidók’ ügyében kell föbdi válasz, — a’hivatalképessé­g, birtokjog, futóhomok’ meggátlása, börtönrendszer, az egyházi adományosok’ ítélő székeinek rendezése, a’ gyorsírás’ tanítása, ’s az egyetem’ gazdálko­dása iránt legközelebb áthozott alsótáblai szenetekkel együtt. A’ városrendezési ügyben olvastatván a’ RR. 7-ik ize­­nete , ennek mindazon pontjai, mikben az alsótábla köze­ledett a’ föRRhez, örömmel fogadtattak; de közelités e’ táb­la’részéről nem történt, mert, mint különösen a’polgár­képességre nézve mondatott, a’ föRR. legközelebbi vála­szukban azon szélső vonalra állottak, a min túl már nem léphetnek. A’ vitatkozás’ fergetege most a’ főfelügyelők’ kérdésé­nél tört ki, egy baloldali gróf’ nyilatkozata után, ki a’ RR. javaslatában megsemmisítve látá az annyi küzdésre elfoga­dott főfelügyelői hivatalt, ’s ki azt hívé, hogy a’ haza’ egy­sége ’s központosítása ellen tenne a’ földi többség, ha a’ főfelügyelőknek a’ BB. javaslata szerinti korlátozásában megegyezne. A’ gróf, hogy e’ hivatal illusió ne legyen, a’ monarchia, alkotmány, és aristocratia’ érdekében kívánta azt felállitatni; e’végett szükségesnek látta, hogy a’vá­lasztás csak annyiban legyen a’ közbizodalom’ kifolyása , mennyiben a’ központi hatalom’ igényei engedik. E’ nélkül — úgymond — méltán vádoltathatnék e’ tábla , hogy a’ fő­felügyelői hivatalban inkább a’ személyhez ragaszkodott, mint elvhez; ’s ha e’ hivatalra csak az illető városok’ aján­lata mellett nevezhetne ő felsége, akkor a’ czél egészen el­­tévesztetnék. Ellenzé szóló a’ tárgynak illy alakban leendő felterjesztését is; mert akarja, hogy e’ tábla alkotmányos hatalmát szilárdan gyakorolja, ’s maga gátolja, ne a’ kor­mány által akadályoztassa azt, mit czélszerűnek nem tart, ’s minek leküzdésére elég erővel bir. Ezért javaslá, hogy a’ BB. szólitassanak fel a’ főfelügyelői hivatal’ hatásköré­nek tágítására, ’s hogy addig, mig a’kívánt tágítás meg­történnék, a’ föRB. maradjanak e’ tekintetben is előbbi né­zeteik mellett. E’javaslat után nehány jobboldali tag nyilatkozott, kik eddig az alsótábla’ szeneteit rendesen pártolók, most azon­ban , — mint mondák — a’ kormány ellen elhangzott nagy szavak után eljővén Pál’ fordulásának ideje, — a’ főfelügye­lők ellen szavaztak; mert ezen hivatalt czélellenesnek tart­ván , hivék, hogy az nem leend egyéb mint uj mód embe­rek’ nyerésére, ’s a’ városi szavazatok’ elcsábítására, ’s igy nem érdekelhet mást, mint a’ kik reá számítanak, ’s ki osztogatni szeretné; holott az illy gondnélküli hivatalok’ szaporítása a’ kincstárra nézve sem lehet üdvös. Egyike azon grófoknak, kik illy vélekedésben voltak, az utasításokat czélszerűbb eszköznek tartá az alkotmány­ felforgatására, mint annak fentartására, ’s híve, hogy ha még az országyülés nehány hónapig tart, azalatt a’ főfel­ügyelők’ kezébe még korbácsot is adnának a’ pótló utasítá­sok , ’s azon kutyabörök, miket jobb lett volna szegény ár­vák, és siketnémák’részére bocskorra készítetni, mint a’ haladási kérdések’ megdöntésére kiváltságok’ bizományos­­saivá tenni. Másika azon grófoknak, a’ főfelügyelőt a’ szabadság ’s alkotmányos kifejtés’ legnagyobb gátjának tekintvén, meg­­bocsáthatlan tettnek tartá e’ fontos tárgy’ fölterjesztését illy soká akadályozni, és sajnálta a’ hont, mellynek fiai — mint hajdan a’ zsidónép — aranyborjúnak áldoznak. És nem ta­lálván a’ szótárakban illő kifejezést azokra, kik idegen ér­dekek miatt a’ haza’ érdekeit mellőzik, kijelenté, mikép’ e’ tábla’ eltörlésére agitálni hazafi kötelesség, minek betölté­sét annak idejében elmulasztani nem fogja. E’ nyilatkozatok leghevesebb megtámadásra a’ jobbol­dalon találtak, ellenök egy nagy nevű gróf emelvén szót következő értelemben. A’ politica’ pályája nagyon hasonlít az élet’ pályájához, mellyen a’ kedvező időben mindenki könnyen halad; de va­lamint családi körben, a’ politica’ mezején is akkor tűnik ki a’jellemszilárdság, midőn az elemekkel küzdeni kell. Jó kormány alatt a’hazafiság könnyű; akkor látjuk meg, ki mer küzdeni szélvész és vihar ellen, midőn jogtapodó kor­mány ül a’ teendők felett. De midőn a’ nemzet kedvencz eszméktől hevülve tévirányt vesz, akkor még inkább kitű­nik a’ hazafi jellem’ szilárdsága. Részéről a’ gróf ama’ hires franczia minister’ szavaival monda „megtörtétek erőmet, de lelkületemet nem“ ’s azt tartá, mit egy ismeretes ame­rikai férjfiútól a’ napokban olvastunk: „vannak pillanatok, hol barátság, párt, legrégibb viszonyok megsemmisülnek, midőn a’ haza veszélyben forog.“ Sajnálom — folytató szóló — hogy gróf Z.— K. nyilat­kozatát egészen nem hallhattam; mert épen a’ kutyabör’ említésére jöttem be, mi úgy látszik kedvencz Idemája a’ grófnak, mivel gyakran variál körülre, ’s annál szükségesebb iránta tisztába jöni. Néhány nappal ezelőtt, midőn a’ zsidók’ emancipatiójá­­ról volt szó, nem foghatám meg , mikép’ ejthet csorbát a nemzetiségen annak pártolója. A’ kutyabör épen ezen forrásból ered. Napi­renden van egy idő óta a’ földi táblát, ’s az ari­­stocratiát is sárba vonni; mi — ha egy compact nemzet vol­nánk, mellytöl számra ’s geographiai helyzetre tekintve nemzeti kifejlődést lehetne várni — talán inkább mehetne; mert — mint többször mondom — Magyarország „status quo“-ját én is igen émelygősnek találom, ’s azon egyoldalú kiváltságokat, elszigeteléseket, egyik rendnek a’ másik ál­tali lenézését szivemből gyűlölöm. És illy állapotban bátran elhihetni, hogy valaki a’ legtisztább szándékból, és hazafi indulatból kívánja e’ tábla’ eltörlését. De úgy látszik, gróf P. a’ nemzetiségre nem tart semmit, holott mi olly körül­mények közt vagyunk , mellyben a’ magyarság a’ nemes­séggel , ’s egyenesen a’ főnemességgel van összekötve, ’s mellyben minden democratia csorbát üt a’ nemzetiségen. 694

Next