Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-09-12 / 386. szám

Csütörtök 386. pesti hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — Felőfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani­ utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek­, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Septemb. 12.1844 Folyó évi October’ 1-ső napjával kezdendő évnegyedi előfizetés a’ „Pesti Hirlapu-ra, helyben 2 ft 48 kr. postán küldve, 3 ft 30 krjával pengőben el fogad­tatik, — és az 1841-, 1842-, 1843-, 1844-iki első, ugyszinte el­folyó második félévi folyamatból teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Halálozások. Figyelmeztetés. — Pest, sept. 11-én. Országgyűlés. Országos ülés a' főRR-nél sept. 2-án (vallásügy).Kér. ülés sept 2-án (börtönrendszer). Orsz. ülés a’ RR-nél sept. 2-án (pótlólag beadott sérelmek’ iránti üzenetek ’stb.) Orsz.ülés a’ föRR-nél, sept. 3-án (s,''''lmek, részek’visszakap­csolása , bányatörvény). Kér. ülés sz.*. rbányatörvény, váltót, módosítások). Országos ülés a’ RR-nél '.-án (az unitaria val­lás' bevétele iránt teljes egyesség : ’k­ábla között, a’ többség az 1: 40 czím’ eltörlése iránti kér. határozat ellen nyilatkozik). Országos ülés a’ föRR-nél sept. 4-én (sérelmek, katona élelme­zés). Kerületi ülés sept. 4-én (váltómódositások). Előleges közlés a’ sept. 5,6 és 7-én tartott ülésekről. Törvényhatósági dolgok: Trencsén (rendkívüli közgyűlés, utasítások az orsz. gyűlési követeknek). U n g h (útbaigazítás). Fővárosi utd Literaturai hitre. Vegyes közlemények. Külföld. Hivatalos tudó­sítások és hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. HALÁLOZÁSOK. F. hó’ 2-án délután 2­/1 órakor szűnt meg élni egy nagy férfiú, a’ dunántúli ref. egyházkerület’ püspöke, a’keresztyén hittan’ tudora, több ns. megyék’ táb­­lablabirája, fötisztelendő Tóth Ferencz ur­a életének 76-ik esztendejében .... Az egyházkerületi főiskola’ köz­­viszgálatainak nagyobb részét szokott buzgó kitartásával ’s példás türelmével kihallgatván, múlt hó’ 22-én délben — felszínleg, meghűlés, de mélyebben számos éveinek követ­keztében — egyszerre ágynak esett, ’s bár az orvosok’ se­rege életben megtarthatásán mindent elkövetett, az el­gyengült életerőt semmi gyógyszerek sem bírták többé föléb­reszteni­­ . .. . Mély gyászba merült ritka jelességü öz­vegyén ’s szerető kedves gyermekein kívül még sokáig gyászolja őt a’ dunántúli ref. főiskola, mellynek, ha a’ b. e. Márton Luthere, ő Melanchtona vala, — a’ d­u­­nántúli ref. egyházkerület, melly mély belátásu ’s ritka politicája egyik elnökét veszité el benne. A’ magyar iroda­lom pedig, mellynek fölélesztésén e’ század’ elején küzdők’ első sorában állott számos alapos és máig is közhasználat­ban forgó jeles munkáiban, mindenkor tisztelettel fog ne­véről emlékezni .... Mint meleg barátja az egységnek ’s ellensége a’ szakadásnak,mély fájdalommal nézte mindenkor az egyházkerületi főiskolát jelen helyéről mozdítni kívánó törekvéseket; gyakran hallók e’ szavakat a’ bölcs belátásu férfiútól: „ha — úgymond — olly csapás éri a’ superin­­tendentialis főiskolát, hogy ez Pápáról elhelyeztetik, lesz az egy jóból két rész, az egy dúsból két koldus , mert Pápán főiskola, minthogy a’ pápai ref­­ekklé’fia erre elég alapítványokkal bir, mindenesetre maradand.“ Üdvözölt nagy férfiú! hagyd közöttünk egységre intő szent szellemedet! ’s adja az ég , hogy e’szent szellem legközelebb körünkbeni — távolabb pedig, minden magyar keblekben, fogékony elemekre találjon— mert a’ költő sze­rint .... .........a’ magyar, e’ megőrült kába Maga veri kardját a’ maga hasába. Pápa, sept. 4-én 1844. T­a­r­c­z u. Tölgyessy János, sz. kir. Pest városának tanács­noka , f. h. 10-én meghatározott. FIGYELMEZTETÉS. Vállas Antal barátunk, ki mint olvasóink emlékezni fognak , munkás iparegyesületünk ál­tal , i. e. május havában a’ honi ipar’ ügyében külföldre kül­detett, a’ reá bízottak’ teljesítése után e’ napokban főváro­sunkba visszatért. Vállas ur, utasításánál fogva, nemcsak a’ külföldi iparműkiállitásokat, hanem a’ külföldnek összes iparállapotit tartozván figyelembe venni, külön jelentés­ben, melly sajtó’utján, mint halljuk, még ez év’folytá­ban közzé fog tétetni, le akarja tenni tapasztalásainak gaz­dag eredményét. PEST, September’ 11-én. A’ főrendek minapában a’ büntető-törvénykönyvi javas­latnak tárgyalásához fogtak, ’s habár a’ büntetések’ nemei­nek megállapítása után meg más, nem büntetőjogi tárgyak igényelték figyelmüket, természetesen rövid idő múlva foly­tatni fogják a’ megkezdett tanácskozást; mert csekély vé­leményünk szerint, ha mindjárt csak annyiban szándékol­­tatnék is általuk tárgyaltatni a’ codex, mennyiben ezt a’ büntetésvégrehajtássali kapocs követeli, a’ revisionak a’ büntetésnemeken kívül még a’ büntetések’ megváltoz­tatására ’s elengedésére is kell kiterjeszkednie ; akkor majd szóba jő a’ kegyelemjog is, ’s elvbarátainknak alkal­muk leend, ezen kérdést kifejteni az előítéletek’ pólyáiból, mellyekbe azt az eddigi vitatások göngyölgették. — Nem tudom, ha találkoznak e számosan hazánkfiai kö­zött, kik a’franczia forradalom’ parlamentáris históriáját Buchez és Rouxtól, forgatták. A’ szerzők Robespierre’ emlékének rehabilitatióját tűzték ki magoknak feladásul, ne­kik Lafayette, Mirabeau, a’ girondisták, mind-mind épen úgy árulók vagy szűkkeblű kontárpoliticusok mint az udvari párt; ideálják a’ convent, státusfél fiúi előpéldányaik Saint- Just és különösen Robespierre. Ennek legparányiabb be­szédét is kikutatják a’ dlubbok’ latrináiból, ’s odaállítják a’ státustudományt szomjazó polgár elébe, hogy bámulja és ta­nulja, mint a’hogy’orbik­usaink élőnkbe adták Cicerónak beszédét pro Marco Marcello. És Robespierre mondott egy hosszú beszédet a’ kegye­lemjog ellen, és Buchez ’s Roux ismerték ezen beszédet és még sem vették fel munkájokba, sőt némi becsmérléssel improtocollálták könyvökben azon eseményt, hogy a’ke­gyelemjog ezen beszédek’ nyomán eltöröltetett,­­ hogy rövid idő múlva még életbeléptettessék, vethették vol­na utána. Ismételjük, a’ kik ismerik e’ munkát, tudják , hogy irói a’ liberalismus’ igen-igen balra fekvő sátorába valók, oda, hol megszűnik minden egyezkedés a’ status quoval; ők és híveik a’valóságos en avant párt, nem azon ártalmatlan, mellynek számára nálunk ez elnevezést teremtették. És még ezen irók is, Buchez és Roux a’ truculentusok, a’ kegyelemjog mellett nyilatkoztak. — Honnan van az ? Onnan, urak, mert a’ kegyelemjog’ eltörlésében a’ legpa­rányiabb liberalismus sem rejlik. Nálunk a’ többség máskép’ vélekedett. Mi egy két német theoreticus után, kik igaz a’ legszebb logicai következe­tességgel építették a’ státust—semmiből a’ levegőbe,indul­tunk e’tárgyban; nem Anglia, nem Francziaország, nem Éjszakamerika, nem a’szabadság’classicus országai után; de követtük azokat, kik, — hogy az ő nyelvükön szóljunk, tudják, mi az abstract szabadság, melly sehol sem létez­hetik, épen mert abstract, de kik­oncret szabadságot so­ha sem fognak felmutatható, míg jelleme lényegesen nem változik. Ha az ember — értjük a’ humanitást szivén viselő, de azért a’ vizenyős philanthropiától távol maradott embert — a’ büntetőjogtudomány’ A. vagy B. bajnokának irományait olvassa, úgy látja, hogy miután ezen hősök kinyitották az érzelgés’ csatornáit, és záporsürüen eregették a’ kegyel­met azokra, kik olly annyira szánandók, mert a’ törvény­nyel nem tudnak barátságosan megférni, — eszekbe jut, hogy már szigorúnak is illik lenniök, ’s felállítják az elvet, mellyet, a’ kellő határok között, senki sem tagad, de mellyet ők, a’ gyengék’ szokása szerint ha erőt akarnak mutatni, minden korláton túl visznek: „a’ biró vétkesnek talált, szenvedd a’ büntetést, nem lehet olly hatalom melly azalól felmentsen.“— így aztán, igaz, megvan a’kegye­lem és megvan a’szigor; de ollyformán, mint némelly arezban megvan a’ fekete de nem a’ szemben hanem a’ fog­ban , és megvan a’ piros de nem az ajkon hanem az orron. A’ theoreticusok utáni induláson kívül — mert, hiszen, Benthamre is történik hivatkozás, mi nem sokat bizonyít, mert Benthamnek főérdeme a’ módszerben áll ’s az ösz­­szes irányban, nem az egyes tételekben, hiszen ő még a’ jury ellen is nyilatkozott, — ezen kivül, mondom, még egy más okot is találhatni annak magyarázatára, hogy a’ többség eddig a’ kegyelemjog ellen nyilatkozott, ’s ezen ok azon félszeg okoskodásban, azon fél argumentumokban áll, mellyekkel a’ fontolva haladó párt — vagy minek is hívják már most — nálunk a’ kegyelemjogot védi; hiszen tudva lévő dolog , hogy mindenben éráek lenni, annyi mint a’ fontolva haladás' mnctiójával birni.Ha más okok nem szó­lanának a’ kegyelemjog mellett, mint azok, mellyek a’ conservativ státusférfiak által szoktak mellette felhordatni, úgy roszul állana az ügy. Ők ugyan is a’ kegyelemjog mellett nyilatkoznak, mert — azt mondják — bármennyi felebbhivó bíróságon megyen is keresztül az ügy, mégis megtörténhetik , hogy igazságtalan az eljárás , ’s igy szük­séges a’ kegyelemjog, mint legfelsőbb appellátán nyert íté­let. — De hiszen az appellata, a’ felebbhivás büntetőü­gyekben,— nem mondjuk, a mi jelen rendszerünknél, ha­nem, ha majdan az ügyek, mint szándékoltatik, a’ nyilvá­nosság’és szóbeliség’vehiculuma mellett ítéltetnek el, sem­mi biztosítékot nem nyújt, mert a’ felebbhivott ítélet más bázison módosiltatnék, mint mellyen hozatott; tekintetbe sem vévén azt, miszerint az appellatónak közösen megis­mert gyenge oldala, hogy az első bíróságot gondatlanná és könnyelművé teheti. Aztán, kik a’ kegyelemjogot kapcso­latban látják a’ felebbhivásnak alapul fekvő eszmével, azok­nak fonák fogalmuk van e’ jogról Nem azért kegyelmezte­­tik meg valaki, mert az ügy nem érleltetett meg eléggé; ha illyesmi tapasztaltatik, új eljárás végett fogják vissza­küldeni az ügyet, ’s nem kegyelem’ utján eldönteni. Erre való a’már nálunk is indítványozott cassatioszék, mellyet mi még azon oknál fogva is pártolunk, mivel betetézi az összes törvényes ügyeket, ’s mivel ez a’ leghatalmasabb tényező az összes törvénykezésnek centralisatiójára. A’ másik argumentum, melylyel előállani szoktak, az, hogy a’ monarchiai elem a’ kegyelemjog’ fentartását köve­teli. Ugyan ezen urak’ szájából azt is hallani gyakorta, hogy a’monarchiai elem az aristocratiának fentartását szük­ségessé teszi. De valamint ez nem áll, mert a’ mi közös meggyőződésen alapul, annak porhanyó támaszra nincs szüksége, úgy nem áll a’ felebbi állítás sem. Ha a’ kegye­lemjogban , a’ kegyelemjog’ eszméjében és gyakorlatában valami monarchiát rejlenek, úgy az éjszakamerikai státusok, mellyekben azt a’ governor gyakorolja, egyenesen az unió’ egyik alapelve ellen vétenének, szóval felségsértést követ­nének el. Egy harmadik argumentum meg’ épen úgy hangzik,hogy a’kegyelemnek feladása orvosolni a’jogmerevenységet. Ez, ha van értelme, csak azt jelentheti, hogy arra kell töreked­ni, mit a’római, aequitasnak mondott, ’s hogy ezen ae­­quitasban több igazság rejlik, mint a’ száraz jogban. De en­nek eszközlése egy legfőbb törvényszék’, nem a’ végrehaj­tó hatalom’ feladásai közé tartozik. Ezek ’s illyetén okoskodások nem segítik partra az ügyet. Nincs veszedelmesebb dolog egy ügyetlen jó barátnál, mondja a’ franczia példabeszéd, ’s csak ugyan egy rész ar­gumentum valami mellett inkább árt néha a’ jó ügynek, mint egy tuczat, ellene felhordott ok. Véleményünk szerint két fő­ főok küzd a’ kegyelemjog mellett: az első ebben áll: kinyilatkoztatni, hogy valamelly státus lemond a’ ke­gyelemjog’ alkalmazásáról, annyi mint kinyilatkoztatni, hogy a’ státus e’ tekintetben a’ souverainitásról lemond, hogy fogadást tesz egy souverainitási jognak lenyűgözésére. Az európai státustudomány ezen abdicatiót eddigien sem hasz­nosnak sem tanácsosnak nem látta. A’ kegyelemjog a’ sou­­verainitásnak szükséges kifolyása mindig és mindenütt, gya­koroltassák aztán akár a’ fejedelem által, mint nálunk; akár a’nép által, mint a’régiség’ respublicáiban; akár külön, a’ státustól e’ végre kijelölt testület által, mellynek azon­ban törvényszéknek nem szabad lennie, mert ez annyi vol­na, mint összekeverni a’ különböző státustényezők’ eszméit. — Igaz, ha úgy tetszik valamelly népnek, lemondhat a’ souverainitásról fejedelmestül mind belső mind internatio­­nalis viszonyaira nézve, hiszen példa reá Taiti és Pomare királyné. Igaz továbbá, hogy a’ souverainitás positiv tör­vények által szabályoztathatik, valamint szabályoztatik is valósággal. De más az, valamit törvény által szabályozni, más meg az, valamiről törvényben lemondani. Nem taná­csos pedig lemondani a’ souverainitásnak ezen gyakorlatá­ról, mert ez odavezethet, hová a’ souverainitásróli lemondás vezetni szokott — felbomláshoz. Lehetnek esetek, például politicaiak, rendkívüli időszakokban, midőn a’biró kény­telen valakit bizonyos büntetésben elmarasztalni, ha látja is hogy veszedelem éri ennek következésében a’ státust, mert a’ biró mint biró, az ismert törvényt mindig tartozik alkal­mazni az ismert tényre; — illyenkor azonban közbenjár kegyelemjogával a’ souverain hatalom ’s a’ fenyegető ve­szélytől megmenti a’ státust. A’másik főok, melly a’kegyelemjog mellett harczol, annak megismerésében áll, hogy a’jog ugyan fő mi a’ státuséletben, de mégis nem a’ legfőbb , legalább nem az egyetlen legfőbb. Azaz, hogy világosabban szóljunk : a’ jog egymaga, a’ jog minden egyébnek feláldozásával még nem élteti a’ státust, nem vétethetik egymaga és kizáróla­gosan finormértékűl. ’S mert épen büntetőjogi tárgyról szólunk, ugyan mellyik nemzet olly örült, hogy büntető codexét Kantnak absolut igazságtheoriása szerint szerkesz­tette volna? A’büntetőtörvénykönyvi javaslat nem fogott volna Europa’ első törvénytudói között annyi magasztalóra találni, ha illyetén egyoldalú irányban szerkezteik, — de épen azon argume­ntumok, m­ellyek a’ b. tör­vénykönyvi javaslatot nem az absolut igaz­­ságtheoria szerint parancsolták szer­kesz­tetni, szólanak a’ kegyelemjog mellett is. Ezeket akartuk az eszmék’ tisztábahozatalára felhozni e’tárgyban, a’számos mellékokok’ elmellőzésével. Hi­tünk, miszerint nyugodt megfontolás után mások sem fog­nak jogmélységet találni a’ tévtanban, ’s ezt maga azon kö­rülmény, is remélteti velünk, hogy ámbár a’ vita mindig a’ korlátlan kegyelemjog’ fenmaradása, vagy eltöröltetése kö­rül forgott valahányszor a’tárgy szőnyegre került, mégis a’ büntető-törvénykönyvben ezen jog csak megszorittatni

Next