Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-10-10 / 394. szám

Csütörtök 394. October. 10.1844 Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — F.lőfizethetni helyben L­anderer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani­ utcza Horváth-házban 1­83. szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Kinevezések. Megtiszteltetés. Halálozások. Zalai szózatok. A' magyar orvosok és természetvizsgálók' nagy gyűlése Kolosvártt.(Vége.) Országgyűlés. (Kér. ülés, oct. 2-án (tör­vényjavaslat a’ hajózási akadályok" elhárítására). Országos ülés a’ RR-nél oct. 2-án (hivatalképesség ’stb ) Országos ülés a' föRR-nél oct. 3-án (városreform.)Előleges közlés az octok. 4-én és 5-én tartott kér. ülésekről. Törvényhatósági dolgok: Nógrád, Soprony , Mosony , Zala , Vas , (közgyűlések az ország’ szüksé­geinek mikénti fedezése iránt). Korpona (a’ város’ állapota). Fő­városi újdonságok. A­ német orvosok’ ‘s természetvizsgálók ’ Brémában tartott gyűlése. Vegyes közlemények Külföld. Hivatalos tudósítások és Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. KINEVEZÉSEK. Ő cs. kir. felsége gr. Pá­lffy Rudolfot a’ m. k. u. cancellariánál fogalmazó gyakornokot ugyanott tiszteletbeli fogalmazóvá méltóztatott kegyelmesen kine­vezni Ö cs. kir. felsége Re­is­ing­er Jánost a’ tudomá­­nyok’pesti egyeteménél természettörténet’ tanítóját „kir. ta­nácsos“ czímmel méltóztatott kegyelmesen feldiszítni. HALÁLOZÁSOK. Hanzély Márton, t. ns. megye’ táblabirája, ’s a’ pesti ügyvédi karnak egyik nagytekintélyű tagja, hosszasabb beteskegedés után f. h. 5-én meghalálozott 70-ik évében. Veszprémben múlt hó’ 19-én P­ar­te­ns­eh la­ger Fe­­rencz nyug. alezredesnek, sok harczok’ érdemdús bajno­kának, — 28-án pedig Stojanovics János megyei köz­­tiszteletü hadi főadóvevőnek — kiben e’ megye egyik leg­szebb erényü tisztviselőjét veszté — tetemei tétettek örök nyugalomra.— Béke hamvaik­nak. Pest, October’ 9-kén. ZALAI SZÓZATOK. Homlokfalán azon háznak, melly felé most, midőn az országgyűlés maholnap végét éri, midőn naponkint egy­­egy, forró kebellel dajkált remény eltünedez, — mind in­kább aggodalmas pillanattal tekint a’ magyar, ’s mellyben a’ szerint a’ mint egyik vagy másik kérdés’ vitatása után fehér vagy fekete golyók vettetnek a’ haza’ jövendőjének urnájába, innen vagy phönixként kél ki a’ nemzet , vagy bennvesz hideg hamvvedrében, — homlokfalán ezen ház­nak olvasható: „PRAESENTIA NEGLIGIT, QIJI FUTURA NON RE­­SPICIT. “ ’S ha volt pillanat e’ nemzet’ életében , midőn az e’ szavakban foglalt intést, mellyel a’ magyarnak királynéja vésetett oda , követni elutasithatlan kötelesség vala ; ha volt pillanat, midőn ezt nem követni, bűn, bűn mellyet semmi sós viz le nem moshat lelkűnkről, nem a’ legégetőbb ka­­pat könyei sem, — e’ pillanat a’ jelen ! Kinek szeme van, az látja az örvényt, mellyet csak a’ leggyászosabb szenvedelem’ hallucinaliói takarhatnak a’ néző elöl. Olly ponton állunk, honnan vagy kibontakozni kell haladék nélkül, vagy leszédelegni a’ mélységbe. A’ nemzet’ legjobbjai, különböző politicai nézeteik’ daczára, egy véleményen vannak ez iránt, a’ haza’ anyagi jobblété­nek áldozatok’ útján is eszközlése iránt. Egyikében azon gyűléseknek, hol a’ közelebb lefolyt napok’ küzdelmei között már nem az adó’, hanem a’ subsi­­dium’ kérdése hanyatlott sírba, hol botrány botrányt ért, ’s hol az embereknek már nem kellett vasút, nem tenger­part, nem hitelintézet, nem mezei gazdaság’pártoltatása, nem semmi e’ világon, — mint a’ hogy a’ boldogtalan ön­gyilkosnak nem kell semmi, —­e’ gyűlések’ egyikében azon férfiú, ki épen távolléte által volt jelen ez országgyűlésen, kinek pályája fényes és egyszerű, mint a’ régiség’ férfiaié, ’s kit a’nemzet’senatusától távol, ostracismusra kárhoztattak azok, kik nem tűrhették, hogy Aristidest mindenki igazsá­gosnak hirdeté, — ezen férfiú igy rekeszté bé előadását: „szégyennek és aggodalomnak fájdalmával nézek a’jövendő elébe , ’s csak úgy áldja meg Isten a’ hazát, ha az öszves nemzet maga magának segédkezet nyújt, ’s a’ segedelmet, ha subsidium név alatt is, tőle meg nem vonja.“ E’ szavak felett nem szabad könnyeden elsiklani a’ journalisticának, ’s minden olvasó, még az e’ lap’ fele­­kezetéhez nem tartozó is, szent pietással fog velünk meg­állapodni e* szavaknál, ’s figyelmeztetésünk nélkül is mé­lyebb jelentőséget látni azon körülményben, miszerint épen onnan hangzanak felénk, honnan két századdal ezelőtt, a’ hazának hasonló criticus állapotában, Zrínyinek szó­zata,— azon Zrínyinek, kit „a’ költő“ melléknévvel ruház­tak fel atyáink, de kit mi a’ XVII-ik század’ egyetlen­egy magyar statusférfiának tartunk , — a’ hivalkodás’ sá­torából tettek’ mezejére hivá a’ magyart. Meglepő, — vagy nem, e’ szó itt nincsen helyén, — megdöbbentő , a’ két beszéd’ rokonságát szemlélni. — Mint azon királyfi — igy szól Zrínyi — ki sokáig néma volt, de ki, midőn atyja’ mellének szegze fegyverét az ellenség, szavát visszanyerte, hogy segédért kiáltson, úgy szólalok fel én ! Kebledre dőlök, hazám, ’s elmondom, hogy azok, kik téged boldognak hirdetnek, vagy ámitok, vagy ámí­tottak; elmondom, hogy azért, mert villámoktól féltebben a’ borosztyán’lombjai alá búvtál , még nem vagy dicső; el­mondom, hogy el kell veszned, ha még csak negyven na­pig késel, magadat reformálni, ha késel segéd után nyúlni; ’s hogy el kell veszned még akkor is , ha mástól várod a’ segédet, nem magadtól; elmondom , hogy Isten is csak úgy segít, ha megvívsz a’ veszedelemmel; ’s ez csak úgy tör­ténhetik , ha van kincs, mellyböl a’ közszükségeket fedez­hessed, ’s melly hogy legyen , még az oltár’ kenyereit is fel kell áldoznod a’ szent ügynek ! Illy hatalmas szózatok’ leggyengébb viszhangja is elég­séges minden gondolkozó­ előtt azon sötét proclamatióknak visszautasítására,a mellyekkel minapában meg’ elárasztották az országot. — Ők ellenségei az adónak, mert ők aristo­­craták — ezt mondják, — ’s mert az aristocratai rendszert ezentúl is fentartani óhajtják. — De hiszen, Zrínyi dynasta volt, kiből száz magunkféle quasiaristocrata kitelt volna, ’s mégis az adóra mutatott jobbjával; ’s az angol peer régóta fizet adót, és Anglia még ma is az aristocratiának válasz­tott földje. De a’ kérdés’ jelen állapotában nevetséges az aristocratiai alkotmányra hivatkozni. Hagyján, ha erre azok hivatkoznak, kik olly politicai architecturát védnek ellenünk, melly a’ pyramist csúcsára állítja, melly magát a’ község­rendszer’ csirája nélkül municipalisnak mondja , ’s mondja magát épen azért, mert az épület’ első emelete, a’ törvény­hatóságok a’ legtulságosabb ’s a’’ községi élet’ legparányiabb lüktetését is gátló centralisatiónak lakhelyei; — hagy­ján, mondom, ha valaki az aristocratiára akkor hivatkozik, midőn ezen épités­nemet védi ellenünk, mellyet a’ status­­tudomány’ Vitruviusai és Palladiói még névről sem ismer­nek; — de a’ közszükségek’ fedezése’kérdésének jelen stádiumában már senki sem védelmezheti magát azzal, hogy a’ „constitutiót“ védi az uj tan ellen. Most már nincsen szó adóról, azon adóról, mellyet ti —mind a’ mellett, hogy az öszves journalistica , a’ politicai értelmiség’ valamennyi sajtós mellette nyilatkoztak , mind a’ mellett hogy már a’ modor ellen sem tétethetik kifogás , mert tárgyban és formában megtörtént az összepontosulás, a mellyet ti, hisszük , hisszük, csak úgy vállaltok magatokra, ha azt egy Mátyás fejetekre szabja, vagy ha azt harács’ képében nya­katokra rója a’ török ; —most subsidiumről van szó, arról , hogy miután egy pillanat a’ földabroszra vetve, ’s a’ törté­nettan’ első rudimentáinak ismerete elégséges annak bébi­­zonyitására, miszerint örök igazság a’ közmondássá vált té­tel: „mennél távolabb a’ tengertől, annál távolabb a’ civi­­lisatiótól,“ akarunk e valamit áldozni, hogy országunkat kap­csolatba hozzuk Fiúméval, ’s ezt a’ világgal; vagy béelég­­szünk e ezentúl is , hogy elég közel van hozzánk a’ bán­ság, a’ Fertő, a’ Balaton; — most nem adóról van szó, ha­nem arról, hogy a’ koronának felhívása hitelintézetek’ ala­pítására ’s közlekedési eszközök’ létesítésére viszhangot találjon a’ hazában, ’s tekintetbevételt azoknál, kik a’ koro­na’ tagjainak czímeztetnek; most nem adóról van szó, ha­nem arról, hogy midőn ipar , kereskedés ’s mezei gazdaság óriási lépésekkel haladnak előre, jobbról balról, az ország’ mindenik szélénél, még Moldvában, Oláhországban, Serviá­­ban is, ipar helyett közelszegényedést, kereskedés helyett uzsorát, mezei gazdaság helyett koldusoknak és bitangoknak tanyául szolgáló völgyeket ’s hegyeket akarunk el — most nem adóról van szó, nem új alkotmányos élet’ szülemlésé­­ről, hanem arról, hogy akarunk e egy fillért adni az élet­ben maradásért.------­Ezen alternatívára ébredtünk százados dermedtségünk után. De épen, mert már nem csak az emberek, hanem a’ dolgok is szólanak végveszélyünkről, mert már min magunk törjük a’ követ, melly a’ magyarnak sírjára fektetendő ,— rendkívüli erőfejlesztést várhatni a’ nemzet’ képviselőitől. Azok után, mik közelebb nehány törvényhatóságban történtek, világos, hogy ez ügy csak a’ legvastagabb tudat­lanság’ és az ármányforralás’ szövetségén szenvedett hajó­törést. Most biztos révbe érkezett — e’ hiten áll a’ hazafi’ élete — biztos révbe, hol az elsőtől úgy nem tarthatni, mint nem a’ másiktól. Hazafiai ’s tapasztalt férfiak’ kezében dús jövendőt rejtenek magokban a’ törvényhatóságok’ tetemes többségének utasításai; ’s midőn az ügy a’ felsőtábla’ ele­jébe kerülend, szólani fog mellette a’ stabilitás’ elvének te­kintete is, mert ez nem veszélyeztethetik inkább, mint ha azon hit kezd harapódzni az emberek között, hogy a’fennáll institutiók terméketlenekké váltak, hogy az eszmék’folyama kénytelen uj medret ásni magának; — de szólani fog mel­lette azon nem mellesleges tekintet is,s’ hogy a’ nép örömmel látja magaslani a’grófi barett’ tollaját olly arcz felett,mellyre irva van az öntudat, hogy névvel ’s tettel elsők vagyunk a’ hazában. A’ MAGYAR ORVOSOK’ ÉS TERM.VIZSGÁLÓK’ kik na­gy gyűlése Kolosvárt. (Folytatása ’s vége.) Egy előbbeni számban tett ígéret szerint nagyságos R­e­isi­n­ge­r János egye­temi tanár­ sept. 24-kén a’ közülésben felolvasott kedvderite ’s tanulságos értekezéséből a’ tárgyhalmaz, melly jelenleg e’ lapok­ban alig enged valamit közleni, e’mellett az eleitől végig egy­mással szoros összefüggésben levő értekezés’ szavai mintegy az egészből kikapva ’s egymástól elszakítva, sokkal kevesebb hatás­sal lennének, mint millyennel a’ tisztelt tanár’ajkairól hangzottak. Azért csak azt akarjuk megemlíteni, mikép’ a’ tisztelt tanár szó­székbe lépvén, elnézésért kérte a’ gyűlést, ha a’ magyar nyelvbe — mint a­ mellyben, előadásait eddigelé diákul kellvén tartani, kevés gyakorlása lehetett — hibák csúsztak volna be; de örömmel tapasztalánk, miképp értekező a’ magyar nyelvet is annyira birja , hogy tanítványai tőle e’részben is örömest tanulhatnak; tanulhat­nak azok is, kik bár sokkal fiatalabbak , mégis felényi készséggel sem bírnak a’ nemzet’ e’ régi ’s többé ki nem játszható akaratjá­nak megfelelni. Említendő még , hogy a' gyűlésben, a’ hazánkban bámulandó divatra kapott, sokféle orvosi kontárkodásra nézve megjegyezte­tett, mikép' a' r — i csuda a’ szürke hályog által vakulta­­kat s cím átallja a’ t — i ’s p — i egyedárus’ gyógysze­részeitől 18, azaz tizennyolez pengő forintért vásá­rolt pilulákkal és cseppekkel ámítani; holott a’ baj’ nehezbülése és a’ zseb' könnyebbülése után elvégre is rendes orvoshoz kell fo­lyamodni, ki, ha a’ ras­z­a­g­y va­l­é­k-p­a­n­a­c­a­e­a a’tes­tet tönkre nem tette, egyszerű működés által visszaadja a’ beteg­nek e­lves­z­te­tt vilá­gá­t. Az ekkép’ felvilágosított beteg, ’s bizonyosan a’ r­a­i csuda , ki egyébként mindent meg tud gyó­gyítani , maga is csudálja, hogy a’ magyar közönség’ vakosko­­dó részét illy drága pénzért sem képes vakságából ki gyó­gyítani, holott ezt más országokban olcsóbban és már rég meg­tette volna; ámde a’ magyar nagylelkű, még több áldozato­­kat kiván. — Hátravan még a’ tordai kirándulás, sept. 4-kén a' gyülések”s ebéd’végeztével, estveli 5 — 6 órakor indulván Kolosvárról, 10 óra körül T­o­r­d­á­r­a (mintegy 4 órá­nyira Kolosvártól) értünk, hol nemcsak egyes jeles férfiak, de az egész nemes város által a’ legkitüntetőbb módon,zene, kivilágítás,’s a’ magyarországiak’ neveikkel fénylő oszlopok között igazi magyar szívességgel fogadtattunk. — Másnap, sept. 5-kén reggeli 6 óra­kor a’ színházban egybegyült természetvisgálókat a’ új város’ fő­hadnagya, Szigeti Csehi Sándor, ’s a’nép’ föszónoka Simon András lelkes beszédekkel üdvözlötték, nevezetesen ez utóbbi nép­­­szónok igazi szónoklati tehetséggel könyekre fakasztó beszédét igy kezdé: „Uraim! soha i­s­t­e­n’fö­l­d é­n s­z­ebb talál­kozás nem vala, mint e’ mai, midőn két hon’test­­v­é­r fi­a­i 300 évi hosszú várakozás után elvégre fel­talál­t­á­k e­g­y­m­á­s­t’stb. Önök talán Mátyás­ bölcsőjét jöttek keresni? hagyjátok meg e'szent ereklyét gyengébb testvérieknél, nektek úgy is van elég ereklyétek a’ nagy király’ férfi korából, és Buda, állni fog Pest is , onnét hallánk vezértek’ a’ nagy Be­ne ’s Kubinyi’ a’ haza' boldogitására czélzó szavait, onnét jötte­tek hozzánk testvéri tanácskozásra , nem ugyan mint magyar pu­blicisták , hanem mint a’ magyar föld’ ismerői ’s ismertetői; és mégis higgyék el önök, hogy a'szív és természetbúvár-társaság’ e’ szives látogatása aligha többet nem munkáland — tudják önök csak amúgy az emberi szív’ útján — mint azon országos küldött­ségek, mellyek 1790 óta a’ két haza’ részéről szerződésre kiuta­­sittattak ; én ezt hiszem és ezt vallom“ — E’ szavai után kiter­jeszkedett a’ város­ és környékén levő régiségek, nevezetességek, sóaknák, sótavak, és a' mindenekfelett figyelmet érdemlő sós fürdőkre, ezeket a’gyűléssel röviden megismertetvén. Ezekre Kubi­nyi Ferencz elnök megköszönvén a’ tordaiak’ nagylelkűsé­gét, röviden, de sokat jelentő szavakban felelte, mikép’ az ér­demes szónok által kifejtett elveknél fogva a’ társulat’ tagjai tény­­emberek lévén, semmi kitüntetésre nem számolva, jöttek az erdé­lyiekkel egyesülve, a' természet’ egyszerű kémlelésére. Ezután némellyek M­a­ro­s uj v­áro­n — melly Tordához ismét 2 — 3 óra — mások Tordán szemlélték meg a’ sóaknákat; délután azonban az egész társulat a’nagy mértékben konyhasót tartó fürdőket vizs­gálta meg. Ezen intézet egyesek, báró Kemény Farkas, Han­­kó József tordamegyei főorvos, V­e­­­i­c­s helybeli gyógyszerész által alig egypár év előtt létrehozva, már is nemcsak a’ szükség­nek , de a’ kényelemnek is teljes mértékben megfelel, ’s csak hírre kapjon — a' gyűlésben kifejtett tulajdonainál fogva —akár­­melly illynemű hires külföldi fürdővel -p. o. Ischllel - vetélked­­hetik; ’s valóban köszönetet érdemelnek a’ szenvedő emberiség’ nevében a' lelkes egyesek , kik semmi áldozatot nem sajnáltak­­ ezen intézet’ megalapításában. — Sok elfoglaltatásban elfáradva , 162

Next