Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-10-27 / 399. szám

Vasárnap 109 October. 27. 1844 pesti hírlap. Megjelenik e’lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordáss­al 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni hetyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani-utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Névmagyaritás. Halálozás. Adó és vámviszonyok’ rendezése. Figyelmeztetés a’ középponti vasút’tárgyában. O­r­­szággyűlés. Folytatása az oct. 18-án tartott főRRi ülésnek (orsz. gy. szabad újság). Kér. ülés oct. 18.(m. gazdasági egyesület’ folyamodványára tett vál. jelentés, pénzügyi munkálat). Orsz. ülés a’ RRnél oct. 18. (hajdúkerület’ rendezése, városreform). Kér. ülés oct. 19. (börtönrendszer, pénzügyi munkálat). Orsz. ülés a’ fő- RR-nél oct. 19. (városreform, hajdúkerület’ rendezése). Rövid közlés az oct. 22— 24-én tartott ülésekről. Vukovártól a’ ma­gyar tengerpartig vezetendő vasút’ építésére nézve a’ vállalkozó társasággal kötendő szerződésnek feltételei. Üzenete a’ RR-nek a’ Vukovártól a’ m. tengerpartig vezetendő vasút iránt. VIII-ik üzenete a’ KK. és RR-nek a’ sz. h. városok’ tárgyában. Törvény­­hatósági dolgok: Arad (közgyűlés), Fejér (a’ me­gye és a’ haladás’ ügye). Főv. újdonságok. Vegyes közlemények. Külföld. Hivatalos tudósítások, hirdetések. MAGYARORSZÁG és BELBÉL­Y. NÉVMAGYARITÁS. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Gold­­schmid Rudolf h. ügyvéd’ vezetéknevének Gyulányi-ra változtatását legkegyelmesben megengedni méltóztatott. HALÁLOZÁS. Thezárovich Gábor, n. váradi deák szertartása kanonok, mostoha időkben a’ magyar irodalom’ mezején hazafius lélekkel működött férfiú, életének 83-ik évében meghatározott. ADÓ, ÉS VÁMVISZONYOK’ RENDEZÉSE. A’ magyar időszaki sajtónak mi sem válik nagyobb becsületére, mint­hogy azon töredéknek, melly semmit ’s semmi név alatt nem akar fizetni, minden anyagi tehetősége mellett az idő­szaki sajtóban orgánuma nincsen. E’ töredék, kimondván hogy: soha és semmit sem fog fizetni — az isteni minden­­hatóság’ szerepével ruházá föl magát, —’s már ennélfogva sem kell nézeteiben ’s szavaiban összefüggést keresni. Nem csodálkozunk tehát, ha e’ töredék’ hősei köztermekben ’s magánkörökben a’ politikai bölcseség’ látszatával mondják, hogy ők fizetni nem akarnak, mert bármi czélokra fordit­­tassék az adó, vagy országos segedelem,—ha úgy tetszik,— ez áldozatból az országnak haszna nem lehet,mig a’ vámvi­szonyok szabályozva nem lesznek. Legyen szabad tehát ez uraktól kérdezni: mit értenek ők a’ vámviszonyok’ szabá­lyozása alatt ? Mielőtt azonban e’ kérdésre választ kapha­tunk, analysáljuk min magunk e’ rejtélyes szavakat. — Ha a’ vámviszonyokra nézve a’ nyomasztó status­ quo-t nem akarjuk föntartani, ’s e’ dolog’ szabályozásáról szólunk — a’ mindennapi emberi ész e’ szavaknak más értelmet nem tu­lajdoníthat mint azt, hogy Magyarországnak a’ birodalom’ többi részeivel vámszövetséget kell kötni, ’s a’ vámvonalt, melly bennünket jelenleg a’ többi tartományoktól elválaszt, meg kell szüntetni; vagy pedig hogy Magyarországnak , a’ birodalom’ többi részei’ irányában, védvámrendszert kell fölállítania. Az egyiket vagy másikat akarni, ’s az adót el­lenezni — képtelenség Mert a’ vámvonal’ megszüntetésé­nek főakadálya a’ nemesi birtok’ adómentessége. Az ausz­triai földbirtokos tetemes adót fizetvén, drágábban termeszt mint a’ magyar,kinek birtoka minden adótól ment; ha tehát a’ magyar termékek ’s nyers anyagok minden vám nélkül a’ birodalom’ többi részeibe szállitathatnának, az ottani ter­mesztő velünk a’ versenyt ki nem állhatná — mi nem csak a’státusterhek’viselésének képességét csökkentené, de a’ földmivelésnek süllyedését, ’s a’ földmivelő osztály’ elsze­gényedését is szükségkép’ előidézné. Ha mi tehát terméke­inknek a’ birodalom’ minden részeiben szabad vásárt aka­runk nyitni — a’ nemességnek le kell mondani az adómen­tességről De a’ nemadózó urak azt is mondhatnák, hogy ők a’ védvámrendszer’ pártolói, szóljunk tehát a’ védvám­­rendszerről. A’védvámrendszer’ föladása a’productiverők’fej­­lesztése ’s főleg a’műipar’előidézése, de ez olly tényező, melly csak más tényezők’ összemunkálódása által felel meg czéljá­­nak. Ez olly gép, mellynek mozgató erőkre van szüksége; illy erők pedig: közlekedési eszközök, tőkék, technicus ismeretek, éducation professionelle, személyes biztosság. De ez urakat talán az adó­mentesség’ geniusa a’nemzet-gazdaság’va­­lamelly uj rendszerébe avatta be, melly Smith ’s Liszt’ ta­nait a’ feledés’ örvényébe fogja örökre sodrani. Mi örven­dünk ez uj rendszernek, melly egy szó’ kimondása által e’ hont pár év alatt — Angliává fogja átvarázsolni. Azonban scepticus természetünknél fogva — ideiglen, — régi néze­teink mellett maradunk, ’s azt hisszük , hogy műipart köz­lekedési eszközök nélkül előidézni nem lehet, azok pedig nem jőnek önmaguktól mint a’ hó téli borús napokban. Ki tehát, sebesen utazni, árukat olcsón szállítani akar, annak a’ min­dennapi ész’ belátása ’s a’ nemzetgazdaság’ eddigi rendsze­rei szerint adózni kell. Vagy azt vélik a’ fizetés’ ellenei, hogy Magyarországban maipari tőkék nélkül egyszerű tör­vény által honosíthatni mint az indigenokat? vagy hogy hi­telintézetet, pénzalap nélkül létesíthetni, országos kölcsönt kamatfizetés nélkül kaphatni? De bővölködjék bár az or­szág közlekedési eszközökkel és tőkékkel, műiparunk még­sem fejlődhetnék ki, ha industriális nevelésről nem gondos­kodunk , ha a’ latin nevelés mellett ipariskolákat nem állí­tunk, nem egy-kettőt, de legalább annyit, mennyi gym­­nasiumunk jelenleg van — mire ismét pénzalap szükséges. De ez urak még talán az ábrándok’ honából ki nem növének, ’s azt vélik, hogy a’ külföld szerencsének fogná tartani, ho­nunkat technicusokkal ’s tőkékkel ellátni. A’ csírázó mű­­ipar bármelly honban idegen tőkéket idegen technicusokat nem nélkülözhet, ’s a’ biztos kilátás nyereségre — azokat közénk is fogja hozni, ha a’ közigazgatás ’s igazságkiszol­gáltatás reformálva leend, ha a’ municipalis tisztviselők’ ön­kénye ellen nemcsak a’ táblabirák de mindenki, ’s igy a’ bel- é s külföldi iparűzők is a’ törvény által biztosíttatnak, ha a’ központi hatalom a’ törvény’ végrehajtása felett fog őr­ködni. Javításokat az igazság-kiszolgáltatás ’s közigazga­tás’körében pedig a’közköltségek’ növekedése nélkül szin­te nem tehetni. Mindezeknélfogva bármiként akarjuk szabályozni a’ vámokat, maga a’ vámok’ szabályozása csak úgy válik lehetővé, ha a’ nemesség a’ státusterhekben részt veszen. Mivel pedig egy bizonyos húrt is megpendítettünk, ’s mit eddig mondtunk,bizonyos szavak’analyzálásából állt— analyzáljuk még Z. ur,a’P. Hírlap' mívelt lelkű ellene’ azon állítását, miszerint a’P. H. a’ Rotteck ’s Welcker’ isko­lájához tartozik. Minthogy a’ t. ur a’ P. Hírlapot e’ ne­vekkel csak azért hozhatja öszveköttetésbe, mert e’lap a’ képviseleti rendszer’s központi felelős’s parlamentaris kor­mány mellett nyilatkozott — a’ t.­ur úgy látszik azon szel­lemet, melly a’ képviseleti rendszert teremté ’s a’ szüksé­get e’ rendszer után az újabb nemzedékekben valamint túl az Atlanticumon úgy Európában Londontól Athénéig, Lis­­sabontól Varsóig felébresz ,’s melly az angol státusférfia­kat Bolingbroke ’s Walpoletól Russel ’s Peel-ig , politicai eljárásukban vezeté — Rotteck ’s Welckernek keresztelni méltóztatott; — ez értelemben a’P. H. magát Rotteck ’s Wel­cker’ tanítványának vallhatja. — T. Á. MÉG JÓKORI FIGYELMEZTETÉS A’ KÖZÉPPONTI VASÚT’ TÁRGYÁBAN. Ki a’ középponti vasút’ építését megtekinti, legelső kérdése szokott lenni: hogy az In dö­fi­áz (Bahnhof) hol fog építtetni? ’s ha a’ vezető vagy ma­­gy­rázó megmutatja az in.loház’ helyét, akaratlanul is újon­nan azon kérdést támasztja a’ tudni vágyó beavatatlan,hogy ezen középponti vasútnak hány indoháza leend? ’s midőn az a’felelet adatik reá, hogy csak egy, a’kkor mindenki meg­döbbenik ’s csudálkozását jelenti ki a’felett,hogy egy illy nagy­szerű vállalatnál a’főváros’ közérdeke még csak tekintetbe sem vétetett, holott nem kell hozzá,hogy valaki a’ külföldet megjárja 's át ne lássa, miszerint ha a’ középponti vasútnak csak egy indóháza leend, akkoron Pest városa még csak transito-város sem lesz, ’s a’ középpontiság’ elnevezése na­gyon is jótékonyan fog hatni a’ vasúttársaság’tagjainak rész­vényeire , de annál károsabb következése leend Pest váro­sa’ minden rendű lakosaira; mert tegyük fel például: ha a’ debreczeni vasútpálya esti időben megérkezik, az alföldi vendég könnyen igy okoskodhatik és számíthat. Pest váro­sát már láttam, kívül belül ismerem, ma éjjel meghálok a’ vasut-indóház’vendéglőjében’s holnap reggel megyek Bécs­­be, majd ha ott magamat kimulattam, a’ szükségeseket be­­vásárlottam, egy szóval mondva: ha minden pénzem elfo­gyott, ismét meglátom Pe­stet, — tehát csak előre!! — Holott ellenben, ha a’ középponti vasúttársaságnak két kü­lön indoháza, például: a’debreczeni pályának indoháza a’ József külvárosban az ismeretes lóvásártéren; a’bécsi vas­pályáé pedig a’ mostani (váczi-úton, servita-major) helyén építtetnék, — az alföldi utas kénytelenittetnék nolens volens a’ fővárosban beszállani, itt költeni, ’s könnyen megtör­ténhetik — mint a’ tapasztalás tanúsítja — hogy bár az utasnak szándéka volt hova hamarább tovább utazni, de mi­dőn bizonyosan tudja, hogy a’ bécsi vaspálya naponta indul, ha már megfizette a’ vendéglőben a’ szobabért, egy vagy két napig itt mulatozik, itt költi pénzét, sőt tán ismerősök­­’s barátokra akadván, avagy a’ szükséges áruczikkeket ki­­vánata szerint itt is feltalálván, tovább nem is utazik, nem is lévén nékie olly könnyű alkalma a’ vaspályán tovább re­pülnie , ha két külön indóházzal birand a’ középponti vas­pálya; — egyébiránt mi rajtunk magyarokon azon szeren­csétlen átok feksz­k, hogy sohasem akarunk más’ tapasz­talásai, hanem csak önfejünk után indulni’s cselekedni, holott a’külföld’ minden nagy városainak, mint Lipcse, Berlin, sőt magának Bécsnek is ’stb. világos példái mutatják, miszerint mindezen városokban 2, 3 ’s 4 indóházak épít­tettek csupán ’s egyedül a’ város’ lakosainak érdeke miatt; sőt még azon város — például Pozsony, Esztergom ’stb. — mellyen országút keresztül nem vezet, soha sem leend olly élénk és népes, mint a’ melly városon országút vezet­tetik; de csak úgy boldogulhat ’s virágozhatik fel honunk’ fővárosa , ha az illető városi tanács ’s vál. polgárság, mint a’ közigazgatás’kormányzói, gondosan felügyelend ar­ra , miszerint semmi nagyszerű vállalat által a’ város’ lako­sainak közérdeke egyesek vagy társulatok’ magányérdekei által háttérbe ne szorittassék; különben hasztalanul töre­kednek nagyaink ama’ jótékonyan ható védegylet’ létesíté­se , gyárak’ felállítása, ’s bármilly egyéb hasznos intézetek’ életbeléptetése körül.­­ Minthogy pedig az indóházbóli kivezető vaspálya-vona­lak még csak kezdetben vannak, ’s még eddig valamelly lényeges ’s költségesebb tervek foganatba nem is vétettek, annálfogva még jókori a’ figyelmeztetés ezen néhány sorok által azok előtt, kiknek e’ tárgyban befolyásuk van,’s kik­nek hivataluk, állásuk’s esküvésük azt tartja, „hogy a’ város’ közérdekénél a’ magányérdekeket mel­­lőzni kel­l.‘A­z Országgyűlés FOLYTATÁSA az October’18-án tartott főBBi ülésnek. Tárgy: országgyűlési szabad újság. Az országyülési szabadujságok" tárgyát, mellyet a’ RR. ez előtt több hónapokkal küldöttek át, ismét a’ sajtó’ rend­szeres tárgyalásához kívánta utasittatni egy főispáni helyet­tes, ki csodálkozását fejezvén ki az iránt, hogy a’ RR. ál­talános törvényt a’ sajtó’ tárgyában még nem javasoltak, hivé hogy az időszaki sajtó’ felszabadítása a’ sajtószabad­ságnak felsőbb, az országgyűlési szabadujság pedig legfel­sőbb fokozata, ’s a’ szabadujságot mindaddig, mig a’ nagy kötetű munkákra nézve az előző vizsgálat fen áll, visszás dolognak tartá. Ezért a’ RRet újra egy általános sajtó­tör­vény’ előterjesztésére akarta felszólitatni, kijelentvén, hogy addig sem fogja ellenezni, ha a’ RR. a’ fenálló rend mellett czélszerű módokat javaslanak a’ nyilvánosság’ tágítására. Az országyülési szabadujságokat ama’ fentebbi gróf is pártolta,bár azt 1840-ben még időelőttinek tartá. De azóta — úgymond — a’ körülmények változtak, az időszaki saj­tóba álszabadság jött be, sőt demagógia, mi miatt még az aristocratia ’s alkotmány’ védelmére sem lehet szót emelni. Ő maga mindenkép’ csak azt fájlalván, hogy az időszaki saj­tónak küzdelméből az aristocratia mit sem nyer; a’ dema­gógia’ rémeitől fél mindenfelől, ’s az aristocratia elleni iz­gatás’ lobogóját a’ hatalom’ kezében hivé, melly szerinte az aristocratiát magától elakarja taszítani. Ezért szemrehányá­sokat is ten a’ kormánynak az aristocratia’ nevében, melly annak törvénytelen tetteit is sokszor pártolá. Egészen más nézetekből indult a’ szabadujság’ pártolá­­sására egy jobboldali ifjú gróf, ki általában fő bajnak tartá azt, hogy a’ föRB. csak formasági szempontból tekintenek minden tárgyat, ’s ezért utasitgatják rendszeres tárgya­lásra. Z. főispáni helyettese, mond a’ gróf, csodálkozik, hogy a" RR. még sajtótörvényt nem indítványoztak. E’ csak attól függ, ki hogy veszi a’dolgot, ki akarja, hogy legyen e’ tárgyból valami, annak különös intézkedést kell sürgetni; ki semmit nem akar, az czéljához képest tesz a’ rendszeres tárgyaláshoz utasítással, mert ez ollyan forma, mintha mon­daná. Majd felvesszük holnapután kis kedden borsonyozó pénteken. Szóló viszont azon csudálkozék, hogy a’ fontolva hala­dók nem akarják a’sajtószabadságot részletenként hozni be, hanem egyszerre, holott ez olly ugrás, mitől a’ fontolva ha­ladóknak irtózni kellene. Itt nem is általánosan a’ szabad újságokról, csak az országgyűlésiekről van szó, ’s ez a’ sajtószabadság’ tár­gyában teendő minden lépések közt legelső, kivált instruc­­tiós országban, hol e’ nélkül küldök az országyülés’ me­netét nem követhetik, mert a’tanácskozásokról kellőleg nem értesülhetnek, ’s ezért többnyire a’ dolog’ állásával el­lenkező utasításokat adnak. Úgy, mint a’ dolog most áll, többé nem maradhat. A’ kormány e’ tekintetben különböző szempontból indulhat ki. Múlt országyüléseken azt tartá szem előtt: semmi nyilvá­nosság; ’s ezt talán még darab ideig fentarthatta volna; — de ott, hol most vagyunk, megállni nem lehet, mert az tűr­hetetlen, hogy félszegen közöltessenek a’tanácskozások; ez olly bűn, mit törvénykönyvünk „crimen falsi“-nak ne­vez. Efféle fallumok, miknek megbélyegzésére a’ törvény­­hozás’ kötelessége lépéseket tenni, magokat soká fen nem tarthatják; ’s miután most sem helytállani, sem hátrálni nem lehet, szóló előre kíván lépni, ’s az orsz.gyülési szabad új­ságokat pártolta, így tőn más jobboldali gróf is annál inkább, mert a’ kül— *) Felvilágosító válasznak készséggel adunk helyet lapunkban. — S­z­e r­k.172

Next