Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-01-02 / 418. szám

Híradó’minden olvasóinak, teljes jogunk van illy fontos tár­gyak iránt kérdéseket tenni;­­s hogy miután még ministerek is illy felszólításokat legfeljebb azzal utasítanak vissza, miként a’kérdés még nem hozatott tisztába; vagy hogy az arra adan­dó felelet a’ függőben levő szerződésekre káros hatással le­hetne, mi a’E­P. Híradónak ugyan kétségbe nem vesszük jo­gát, melly szerint kinyilatkoztathatja , hogy az alkotmányos kormány’ értelmezése iránt még tisztában nincsen ; de kereken tagadjuk azon jogát, melly szerint illy kér­déseket egyszerűen elutasíthat, vagy azokra, mint a’ je­len esetben, valóságos rejtélylyel felel. — A’ B.— P.— Híradó, mint jelentéséből látjuk, uj év után páro­sítani akarja a’s­z­or­os­a­n politicait ’s komolyan tudományost a’kedvesen mulattató­val, és ez szép és dicséretes! De valljon a’ rejtélyesen titkolódzó,­mi a’jelentésben nem foglaltatik, is szükséges e arra, hogy e’lap változatosb ’s több oldalú olvasmányt nyújtson? vagy talán a’B—P. Híradó’szerkesztősége, melly — mint lapjainkban megjegyeztetett — szép irodal­mi tárczát nyitva, journalisticánkat oda vezeti vissza, hol az azon boldog emlékezetű napokban állt, mellyekben a’ Nemzeti Újság ’s Jelenkor Hasznos mulatságaival ’s Tár­salkodójával örvendeztették közönségünket — a’ rejtett szavak ’s logogrifoknak is helyt adand lapjában, mint az szinte akkor szokásban volt, csakhogy a’ rejtett szavak mind politicus természetűek leendenek , mint az, melly az említett lapban előttünk fekszik. Tudni akarjátok, mit ért a’ B.P. Híradó alkotmányos kormány alatt? — semmi könnyebb Ott fekszik törvény­­könyvünk, 2 kötet fokiában, nem több, — keressétek ki, ott bizonyosan benn van­ A’ könyv, mellyben önkény ’s szabadság annyi századon keresztül legjobb fegyvereit ta­lálta , melly, mint Romában a’ sybillinus könyvek, minden nehéz pillanatokban felhányatik, — melly, mint amazok ta­lán nem vesztene becséből, ha, mint ott történt, kéthar­mada megsemm­isittetik, bizonyosan magában foglalja a’B. P. Híradó’ politicai vallását is; 's a’szerkesztőség, melly ol­vasóinak mulattatását egyik főczéljának tűzte ki, legalább mi az időtöltést illeti, talán igen czélszerű eszközt válasz­tott , midőn Corpus jurisunkat nyilatkoztatja azon kézi­könyvnek, mellynek átolvasása nélkül politicai hitvallását ismernünk nem lehet; de mi, kik politikai tanaink mellett szinte e’ könyvre hivatkozunk, kik kormányi felelősséget követelve, készek vagyunk azon törvényeket egyenként elősorolni, mellyeknél fogva ezt tesszük, ’s kik félünk, hogy olvasóink elég idővel ’s türelemmel bírni nem fognak, hogy egész törvénykönyvünket a’ B—P. Híradó­ elveinek keresése végett felhányják, újra bizodalmasan felszólít­juk a’ B—P. Híradó’ szerkesztőségét , hogy miután , a’ mint mondja, az alkotmányos kormány irán­ti nézetei törvénykönyvünkben foglaltatnak, kegyes leg­y­en e­lősor­o­l­n­i azo­n törvényeket, mellyekben e’ nézetek foglaltatnak, nehogy azon, reánk igen szomoritó meggyőződésre kénytelenűtles­­sünk, miként nemcsak a’ B.P. Hír. szemle irója, hanem an­nak egész szerkesztősége,a’haladásnak kormány általi veze­tését csak attól, hogy ez a'haladást (bármi irányban) vezetni akarja, tételezi föl, miután a’ kormánynak mikénti elrendezése 's annak a’ törvényhozás’ irányábani állása az otiosus kérdések közé számittatik,’s miután a’ B. P. Híradó’nézete szerint világos, hogy az or­osz, por­osz, nápolyi vagy török kormány ép’ olly köteles lévén a’haladást vezetni, mint az angol vagy f­r­a­n­c­z­i­a, kormányi kérdésekkel kár időnket vesz­teni. — Törvényhatósági dolgok. TOLNAI S KÖVETJELENTÉS. Tek.­ns Tolna vármegyé­nek 1844 -ik évi december­ 16-án Szegszárdon tartott köz­gyűlése’ jegyzőkönyvéből. Elnöklő első alispán ur a’ számosan egybegyült Karok és Rendekhez intézett szives üdvözlése után előadó, mikép’ ezen időszaki közgyűlés a’ tiszti jelentések’ felvétele, ’s egyéb időközben a’ megyéhez érkezett felsőbb rendeletek’ tárgyalása végett lett legyen a’ KK. és RR. által eleve ki­tűzve — minthogy azonban a’ legközelebb befejezett or­szággyűléséről visszatért követurak ez alkalommal követi végjelentésüket előterjeszteni készek volnának, kérdést ten a’ KK. és RB előtt, hogy miután ugyanazon országgyűlé­sen alkotott törvényczikkelyek még a’ is megyéhez nem jutottak, ezek nélkül kívánják e a’ követi végjelentést tár­gyalás alá venni ? az e’ részben nyilvánult közkívánathoz képest tehát: 4740. Bezerédj István és Perczel Móricz országgyűlési követurak követi végjelentésüket terjesztek a’ megyei kö­zönség’ elébe mellynek érdekes­ helyei e’ következendők: ,,A’ törvényekből, mint azokat valódi szerkezetük sze­rint utolsó jelentésünk mellett közölni szerencsénk volt, és mint azok kihirdettetni fognak, kivehetni a’ befejezett or­­szággyűlésnek, és az ő tizennyolez hónapi működésének egyik eredményét, azt t.­­ melly azonnal az úgy mondott hivatalos, és gyakorlati életbe átmenend. A’ másik rendbeli eredménynek, a’ hazafiak’ polgári lelkületében, kiképző­­désében meggyőződéseiben, szándékaiban, működéseiben kell ezen országgyűlés’ folyamata alatt történtekből önként folyó tapasztalás után fogamzania. És csak a’ nemzettől fog függni, hogy ezen utóbbi eredmény, sok tárgyakra nézve leg­alább, szintén úgy a’valódi életbe átmenjen, pótolja sok mél­tó igényeknek mostani hiusultát, és készítsen alapot, mely­­lyen a’ nemzet’ reményei, szándékai jövőre biztosabban áll­ítassanak. — Az uj törvényeket ismét körülírva elősorolni nem akar­juk. Magoknak kell azoknak magok felől szólani. Azt legyen csak szabad emlitnünk ez alkalommal,hogy ezen törvények között a’ nemzet’ jövendőjére nézve legfontosbbaknak is hatályosságuk leginkább attól függ: mennyire fogja a’ nemzet­­ tartalmukat, szellemüket polgári, ’s magányéletében kife­jezni, valósitni, kiképezni, öregbitni, így van ez a’ nemzeti nyelvünkről szóló törvényre néz­ve. — Hogy t. i. ezen ámbár valódi és nevezetes előlépést magában foglaló törvény minden ünnepélyessége, és erős­ségei mellett ne pangjon, szükséges, ’s épen most legszük­ségesebb , hogy a’ magyar szónak, és annak, miből az ered, ’s a’ mit az csak kifejez t. i. a’ magyar eszmének, lelkűid­nek , életnek mivelését jóvá, igazzá, széppé kiképzését minden hazafi, bárminő legyen köre, helyzete, föfeladatá­­nak, kötelességének ismerje, hogy ez által önmagában nyelvünkben növekedjék inkább azon méltóság, és erő, mellyet illy sokáig tartó igazságtalan elnyomás után végre a’ diplomaticai formák is ugyan csak elismernek; és min­denki inkább­ inkább önként hódoljon ne csak a’ meghozott törvénynek, hanem nyelvünk’, nemzetiségünk’ önálló való­jának. E’ czélra vagyonos­jaink pénzbeli segedelmüket sem fogják kímélni, ha, nemcsak hazafi kötelességeket, hanem a’ haza’ bárminő tekintetbeni előmenetele után ő reájuk aránylag mindenkor nagyobb mértékben eredő jótékonysá­got tekintetbe veszik. És ime a’ népnevelésnek minden te­kintetben olly üdvös, és szent ügye nemzeti nyelvünk, és nemzetiségünk’ emelésére is mindenkinek a’ legjobb alkal­mat nyújtja; azoktól kezdve, kiknek hogy gyermekeiket iskolába járathassák, ’s ezzel ő bennök a’ magyar hazának hasznos­, méltóbb polgárokat nevelhessenek, táplálás, és ruházatjukbeli első szükségeiktől kell elfogniok a’ költséget — azon hatalmasokig, kik tágas uradalmaikban falusi, és felsőbb rendű iskolákat alapíthatnak; kiknek hogy ezt te­hessék , csak némelly és pedig sokszor élvezet nélküli költ­ségeiket kell meg kimélniök, sőt sokszor csak egy kis fi­gyelemre volna szükségök, hogy jószágaikon egy és más használatlan jövedelemforrást nyissanak meg és abból va­­lamellyiket a’ népnevelés’ alapjául jelöljék ki; vagy tágas földtereikhez úrbéri rendezések, tagosítások által bő ha­szonvétellel kapcsolódó telkeknek csak egy csekély, arány­lag majdnem észrevehetetlen részét kellene a’ végre áten­­gedniök; — mindenki ezek közül a’ népnevelés’ üdvös me­zején anyanyelvűnk iránti szent kötelességét legkönnyebben, és leghatályosban teljesítheti. — Más országokban a’ köz­adózásban vagyon a’ népnevelésnek, ’s az által a’ nyelv, és nemzeti élet’ emelkedésének alapja. Ha ez nálunk nem le­het, mivel a’ vagyonos nemes, kitől telnék, nem adózik, a’ nemesi jellemhez illenék valóban, hogy kényszerítés nél­kül tegye, mi azért, hogy írott törvény nem­ parancsolja, nem kevésbbé szoros polgári kötelesség. Midőn nemzeti nyelvünkről vagyon szó, nem szükséges egy részről a’ tettes és vármegye előtt emlitni azon ponto­kat , mellyek a’ nyelv és nemzetiség’ ügyében még fájda­lom most is teljesitlen maradának, és mellyekre nézve ne­mes Tolna vármegyében a’ lelkesedés, és minden alkalom­mali műk­dés lankadni nem fog; más részről megemléke­­zend a’ tettes és vármegye azon viszonyokról, mellyek or­szágunknak úgy mondott kapcsolt részei, ’s egyéb vidékei között fenforognak, ’s mellyek a’ nemzet’ részéről annál nagyobb figyelemre méltók, mivel nemcsak törvény általi kényszerítésben, hanem még inkább minden hazafinak meg­nyugtatásában találhatja fel a’ czélt, melly kielégítő legyen. El lehet mondani, hogy a’ melly törvényhatóság, 's a’ melly egyes hazafi leginkább működik, és minden magány- úgy mint hivatalos érintkezést használ arra , hogy a’ kapcsolt részekben élő hazafiak felvilágosodjanak, és meggyőződ­jenek , hogy csak a’ latin nyelvnek bitorlott helyébe lép a’ magyar, ’s ez által ők külön anyanyelvűk’ ügyében kevés­bé lesznek megszorítva mint az előtt valának, ’s hogy a’ magyar nyelv hasonlításon kívül többjüknek nyitja meg a’ politicai részvétet, mint a' deák tevő, azon törvényhatóság, azon egyes személy legjobban fog nemzeti nyelvünk’ érde­kében működni; és ezen felvilágosodás, ezen meggyőződés után olly bizonyosan engesztelődés, és ez által hazafius együttmunkálódás fog következni az országnak bármelly részeiben élő polgárai között, a’ milly lehetetlen, hogy az engesztelő hangon szóló igazság végre, bármelly módon fellázított indulatok’ elfogultságán erőt ne vegyen. A’ különböző hitvallást követő hazafiak’ polgári állásuk­ban létező sértő ’s méltatlan egy aránytalanságnak meg­szüntetése, és a’ lélekismeret’ szabadságának szent ügyé­ben szintén nevezetes előlépést foglal magában az uj tör­vény; ’s ez által a’ polgári szabadságnak nem kevesbbé, mint a’ hazafiak’ szivbeli őszinte nemzeti egyesülésének egyik fő alapját erősiti meg. Sok van azonban még a’ hitvallások’ állapotában teendő, hogy ezen üdvös czélokat elérjük. E’ tárgyban kétségkívül elegendő a’ t. ns vmegyének már az 1832-ki orsz.gyűlésre adott követi utasítását hozni emléke­zetbe, mellynek szellemében az eszközlödést ezután is csüggedetlen lelkesedéssel fogják bizonynyal a’ t. KK és RR. nemcsak orsz­gyűlési utasításaikban , hanem magány- és törvényhatósági viszonyaikban és életükben is folytatni ’s intézni mindaddig, mig a’ különböző hitvallásoknak polgári megkülönböztetése és gyakran egymást elnyomása által megzavart súlyegyen ,minden tekintetben helyreállítva nem leszen. A’ hazának legfontosb érdekében áll, hogy a’ görög szert, hitvallásuaknak állapotját a’ nemzet komolyabb figyelemre ▼egye, kikre nézve a’ népneveléstől kezdve azon dolgokig, mellyek az úgymondott csábítási állapotban fenforognak, sokféle igazságos panaszt kell megszüntetni, ’s intézete­ket létesitni, mellyek nemcsak önmagokban, hanem az érintett hazafiaknak sajátságos helyzetére nézve is igen fon­tosak és sürgősek, ’s mellyekre nézve a’ közhatalom ed­diginél élénkebb részvétét meg nem tagadhatja, hacsak ké­sőbb majd nagyobb nehézségekkel nem akar küzdeni. A’ nemnemeseknek birtok- és hivatalképességére néz­ve hozott törvényeken a’nemzet méltán örvendhet, nem­ csak azért, hogy ennélfogva azon roppant nemzeti töké­nek, melly a’magyar földben fekszik, minél nagyobb gyümölcsözésre és értékre emelésében több erő és tehető­ség fog működni, ’s ez által a’ haza minden tekintetben ne­vezetes előlépést teend; nemcsak azért, hogy a’közigaz­gatás’ folytatására és abban a’ hazának közjava és a’ pol­gároknak magányjólétük’ eszközlésére most már a’ ha­zában létező minden tehetség meghíva leend, és senki nem panaszoskodhatandik arról, miszerint nem a’közigazgatásnak a’legalkalmasabb férfiak általi folytatása, hanem a’haza­fiak’ egy osztályának közigazgatási monopóliuma volna e’ hazában czél és elv a’ hivatal viselésre nézve, nemcsak az­ért , hogy a’ nemnemesekben azon keserű érzés meg fog engesztelődni, mellyel kelle magukat a’ polgárnak felsőbb hivatásától kizárva és mintegy nem méltóknak bélyegezve látniok, hogy azon közhivatalokat, mellyeket legnagyobb részt ők fizetőnek, viselhessék is; — hanem azért is ör­vendhet a’ nemzete’törvényeknek, mert az igazságot szem­lélheti azokban felismerve és életbeléptetve, a­mi mindig áldást hoz felülről, a' mi boldogító önérzést és sükert szer­ző bátorságot szül és tart fenn az egyes ember’ keblében úgy, mint a’ nemzetnek életében , működésében. Ezeken kívül pedig csak a’ nemzettől fog függni, hogy ezen tör­vényeknek szellemét köz-és magányéletébe befogadva, követve, most már a’ hazában az úgymond­ott középrendet megalapítsa , és egy erőteljes tényezővé nevelje fel azt a’ hazának közdolgában. Lerontva van t. i. ezen törvények által nagy részben azon elválasztó fal, mellyet a’ közép­rendbe tartozó hazafiak között a’ polgári jogokn­ak termé­szetelleni egyaránytalansága állított fel; és melly a’ kö­zéprendnek igy elválasztott tagjait egymást és egymásban önmagukat rontó ellenségeskedésbe döntvén, őket idegen érdekeknek szolgáivá ’s méltatlan baj viselőivé tévé; a’ha­­zát pedig megfoszta azon polgári erény- és erőtől, és azon biztos jólét-és gyarapodástól, melly kellően kifejlődhető középrend nélkül soha és sehol nem létezett. Erre azonban szükséges, hogy épen a’ megyék és a’ megyéknek tagjai ezen törvényeknek szellemét sem a’ választásodtól függő hivatalokra nézve, sem a’ társas élet’ viszonyaiban a'nem­­nem­es hazafiak iránt meg ne tagadják , sőt kiterjeszszék e’ törvényeknek szellemét mindazon törvényhatósági vi­szonyokra is, mellyeknek rendezése az alkotmány szerint e tölök függ; bevezetvén nemnemes polgártársainkat is alkotmányunknak azon erősségébe, mellyben a’ „semmit rólunk nélkülünk“ a’ jelszó, és a’melly erősség csak ak­kor lesz megdönthetetlen , ha azon milliók által védelmez­­tetik, kiktől kellett azt ezelőtt leginkább félteni. Uj törvényeink’ rövid sorából még a’ közmunkák­ sza­bályozásáról hozottat legyen szabad a’ t. ns vmegye előtt ez alkalommal különösen megemlítenünk; ismét nemcsak azon tekintetben, hogy ama’ tehernek egyik igen súlyos részét, a’ határozatlanságot és abból eredő folytonos ag­gasztó bizonytalanságot megszünteti, hanem arra nézve is, hogy ismét a’ törvényhatóságoktól fog függeni, hogy e’ törvény után a’ közerőnek azon részét, melly a’ közmun­kában áll, már kimerithetlennek nem tekinthetvén, a’ren­delkezésre szolgáló mennyiség’ csekélyebb voltát czélszerű használás által pótolják, és igy a’ közmunkák’ technicus rendszereit is tökéletesítve, a’ más czélo­kra szolgálandó erőnek kímélése mellett sokkal több és megfelelőbb ered­ményt idézzenek elő. Ezeket legyen szabad új törvényeinkre’ nézve a’ t.­as vármegye előtt ez alkalommal előadnunk. Ezeknek körén túl az országyülési tárgyaknak száma, mellyekre nézve csak hiusulásról lehetne szólanunk — légió; és pedig nemcsak ollyasoknak, mellyek iránt reményeket táplálhatott a’ ha­za , nemcsak ollyanoknak, mellyeket, mint napi­renden le­vőket, sőt mulhatlanul elintézendőket a’ t.­as vármegye 's nagy részben a’ megyék’ többsége orsz.gyülési utasításaiba foglalt, hanem ollyanoknak is, mellyeket az orsz.gyülése felvett, csüggedetlen feszült munkával — a’ millyel eddig­­elő országgyűlése nem — minden akadályok’ daczára a’ végpontig befejezett, és mégis a’ törvénykönyvbe iktatni nem birt, ámbár igen sokban azon szabályt, „hogy inkább valami, mint semmi olly pontig követte, hogy alkotmá­nyos elveink’ tekintetében a’ KK. és RR.’ táblájának­ közelí­tési lépései csak annálfogva menthetők, hogy a’ jelen, sok­ban már már elviselhetetlen állapotoknak orvoslása hacsak egyoldalúlag és csekélyebb behatással történhetett volna is, sürgetőbbnek látszott, mint hogy további halasztást meg-­s bízhatna. Nem lehet szándékunk ezen hiúsult tárgyakat a’ 1 1. ns ügye előtt ez alkalommal újra elsorolni. Méltóztatott a’ 11. ns ügye azokra nézve az országgyűlés’ folyamata­­alatt­­ tett 56 követi jelentéseinkben a’ szomorú értesitést amúgy­­ is már föltalálni, jelenleg pedig a’ 1. ns vármegye nem pa­naszt a’múltak felett, hanem cselekvést a’jövendőre néz­ve fog helyesnek és hozzáillőnek ítélni. E’ tekintetből, hogy a’ nemzet­ méltó reményeinek enyésztét, és működéseinek hiában voltát a’ következő or­szággyűlésen ismét, és még keserűbb tapasztalással ne le­gyen kénytelen szemlélni, nemcsak az egyes tárgyak’ ala­kultára, viszonyaira, hanem nem kevésbbé az orszgyűlésének rendszerére, és nagy részt attól függő folyamatának termé­szetére szükséges figyelmet fordítni, és minden, akármikor akárhol , és akármint formában magát előadó alkalmat használni, melly­el részben törvényszerű működést en­ged. — 2

Next