Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)
1845-01-02 / 418. szám
Híradó’minden olvasóinak, teljes jogunk van illy fontos tárgyak iránt kérdéseket tenni;s hogy miután még ministerek is illy felszólításokat legfeljebb azzal utasítanak vissza, miként a’kérdés még nem hozatott tisztába; vagy hogy az arra adandó felelet a’ függőben levő szerződésekre káros hatással lehetne, mi a’EP. Híradónak ugyan kétségbe nem vesszük jogát, melly szerint kinyilatkoztathatja , hogy az alkotmányos kormány’ értelmezése iránt még tisztában nincsen ; de kereken tagadjuk azon jogát, melly szerint illy kérdéseket egyszerűen elutasíthat, vagy azokra, mint a’ jelen esetben, valóságos rejtélylyel felel. — A’ B.— P.— Híradó, mint jelentéséből látjuk, uj év után párosítani akarja a’szorosan politicait ’s komolyan tudományost a’kedvesen mulattatóval, és ez szép és dicséretes! De valljon a’ rejtélyesen titkolódzó,mi a’jelentésben nem foglaltatik, is szükséges e arra, hogy e’lap változatosb ’s több oldalú olvasmányt nyújtson? vagy talán a’B—P. Híradó’szerkesztősége, melly — mint lapjainkban megjegyeztetett — szép irodalmi tárczát nyitva, journalisticánkat oda vezeti vissza, hol az azon boldog emlékezetű napokban állt, mellyekben a’ Nemzeti Újság ’s Jelenkor Hasznos mulatságaival ’s Társalkodójával örvendeztették közönségünket — a’ rejtett szavak ’s logogrifoknak is helyt adand lapjában, mint az szinte akkor szokásban volt, csakhogy a’ rejtett szavak mind politicus természetűek leendenek , mint az, melly az említett lapban előttünk fekszik. Tudni akarjátok, mit ért a’ B.P. Híradó alkotmányos kormány alatt? — semmi könnyebb Ott fekszik törvénykönyvünk, 2 kötet fokiában, nem több, — keressétek ki, ott bizonyosan benn van A’ könyv, mellyben önkény ’s szabadság annyi századon keresztül legjobb fegyvereit találta , melly, mint Romában a’ sybillinus könyvek, minden nehéz pillanatokban felhányatik, — melly, mint amazok talán nem vesztene becséből, ha, mint ott történt, kétharmada megsemmisittetik, bizonyosan magában foglalja a’B. P. Híradó’ politicai vallását is; 's a’szerkesztőség, melly olvasóinak mulattatását egyik főczéljának tűzte ki, legalább mi az időtöltést illeti, talán igen czélszerű eszközt választott , midőn Corpus jurisunkat nyilatkoztatja azon kézikönyvnek, mellynek átolvasása nélkül politicai hitvallását ismernünk nem lehet; de mi, kik politikai tanaink mellett szinte e’ könyvre hivatkozunk, kik kormányi felelősséget követelve, készek vagyunk azon törvényeket egyenként elősorolni, mellyeknél fogva ezt tesszük, ’s kik félünk, hogy olvasóink elég idővel ’s türelemmel bírni nem fognak, hogy egész törvénykönyvünket a’ B—P. Híradó elveinek keresése végett felhányják, újra bizodalmasan felszólítjuk a’ B—P. Híradó’ szerkesztőségét , hogy miután , a’ mint mondja, az alkotmányos kormány iránti nézetei törvénykönyvünkben foglaltatnak, kegyes legyen elősorolni azon törvényeket, mellyekben e’ nézetek foglaltatnak, nehogy azon, reánk igen szomoritó meggyőződésre kénytelenűtlessünk, miként nemcsak a’ B.P. Hír. szemle irója, hanem annak egész szerkesztősége,a’haladásnak kormány általi vezetését csak attól, hogy ez a'haladást (bármi irányban) vezetni akarja, tételezi föl, miután a’ kormánynak mikénti elrendezése 's annak a’ törvényhozás’ irányábani állása az otiosus kérdések közé számittatik,’s miután a’ B. P. Híradó’nézete szerint világos, hogy az orosz, porosz, nápolyi vagy török kormány ép’ olly köteles lévén a’haladást vezetni, mint az angol vagy franczia, kormányi kérdésekkel kár időnket veszteni. — Törvényhatósági dolgok. TOLNAI S KÖVETJELENTÉS. Tek.ns Tolna vármegyének 1844 -ik évi december 16-án Szegszárdon tartott közgyűlése’ jegyzőkönyvéből. Elnöklő első alispán ur a’ számosan egybegyült Karok és Rendekhez intézett szives üdvözlése után előadó, mikép’ ezen időszaki közgyűlés a’ tiszti jelentések’ felvétele, ’s egyéb időközben a’ megyéhez érkezett felsőbb rendeletek’ tárgyalása végett lett legyen a’ KK. és RR. által eleve kitűzve — minthogy azonban a’ legközelebb befejezett országgyűléséről visszatért követurak ez alkalommal követi végjelentésüket előterjeszteni készek volnának, kérdést ten a’ KK. és RB előtt, hogy miután ugyanazon országgyűlésen alkotott törvényczikkelyek még a’ is megyéhez nem jutottak, ezek nélkül kívánják e a’ követi végjelentést tárgyalás alá venni ? az e’ részben nyilvánult közkívánathoz képest tehát: 4740. Bezerédj István és Perczel Móricz országgyűlési követurak követi végjelentésüket terjesztek a’ megyei közönség’ elébe mellynek érdekes helyei e’ következendők: ,,A’ törvényekből, mint azokat valódi szerkezetük szerint utolsó jelentésünk mellett közölni szerencsénk volt, és mint azok kihirdettetni fognak, kivehetni a’ befejezett országgyűlésnek, és az ő tizennyolez hónapi működésének egyik eredményét, azt t. melly azonnal az úgy mondott hivatalos, és gyakorlati életbe átmenend. A’ másik rendbeli eredménynek, a’ hazafiak’ polgári lelkületében, kiképződésében meggyőződéseiben, szándékaiban, működéseiben kell ezen országgyűlés’ folyamata alatt történtekből önként folyó tapasztalás után fogamzania. És csak a’ nemzettől fog függni, hogy ezen utóbbi eredmény, sok tárgyakra nézve legalább, szintén úgy a’valódi életbe átmenjen, pótolja sok méltó igényeknek mostani hiusultát, és készítsen alapot, melylyen a’ nemzet’ reményei, szándékai jövőre biztosabban állítassanak. — Az uj törvényeket ismét körülírva elősorolni nem akarjuk. Magoknak kell azoknak magok felől szólani. Azt legyen csak szabad emlitnünk ez alkalommal,hogy ezen törvények között a’ nemzet’ jövendőjére nézve legfontosbbaknak is hatályosságuk leginkább attól függ: mennyire fogja a’ nemzet tartalmukat, szellemüket polgári, ’s magányéletében kifejezni, valósitni, kiképezni, öregbitni, így van ez a’ nemzeti nyelvünkről szóló törvényre nézve. — Hogy t. i. ezen ámbár valódi és nevezetes előlépést magában foglaló törvény minden ünnepélyessége, és erősségei mellett ne pangjon, szükséges, ’s épen most legszükségesebb , hogy a’ magyar szónak, és annak, miből az ered, ’s a’ mit az csak kifejez t. i. a’ magyar eszmének, lelkűidnek , életnek mivelését jóvá, igazzá, széppé kiképzését minden hazafi, bárminő legyen köre, helyzete, föfeladatának, kötelességének ismerje, hogy ez által önmagában nyelvünkben növekedjék inkább azon méltóság, és erő, mellyet illy sokáig tartó igazságtalan elnyomás után végre a’ diplomaticai formák is ugyan csak elismernek; és mindenki inkább inkább önként hódoljon ne csak a’ meghozott törvénynek, hanem nyelvünk’, nemzetiségünk’ önálló valójának. E’ czélra vagyonosjaink pénzbeli segedelmüket sem fogják kímélni, ha, nemcsak hazafi kötelességeket, hanem a’ haza’ bárminő tekintetbeni előmenetele után ő reájuk aránylag mindenkor nagyobb mértékben eredő jótékonyságot tekintetbe veszik. És ime a’ népnevelésnek minden tekintetben olly üdvös, és szent ügye nemzeti nyelvünk, és nemzetiségünk’ emelésére is mindenkinek a’ legjobb alkalmat nyújtja; azoktól kezdve, kiknek hogy gyermekeiket iskolába járathassák, ’s ezzel ő bennök a’ magyar hazának hasznos, méltóbb polgárokat nevelhessenek, táplálás, és ruházatjukbeli első szükségeiktől kell elfogniok a’ költséget — azon hatalmasokig, kik tágas uradalmaikban falusi, és felsőbb rendű iskolákat alapíthatnak; kiknek hogy ezt tehessék , csak némelly és pedig sokszor élvezet nélküli költségeiket kell meg kimélniök, sőt sokszor csak egy kis figyelemre volna szükségök, hogy jószágaikon egy és más használatlan jövedelemforrást nyissanak meg és abból valamellyiket a’ népnevelés’ alapjául jelöljék ki; vagy tágas földtereikhez úrbéri rendezések, tagosítások által bő haszonvétellel kapcsolódó telkeknek csak egy csekély, aránylag majdnem észrevehetetlen részét kellene a’ végre átengedniök; — mindenki ezek közül a’ népnevelés’ üdvös mezején anyanyelvűnk iránti szent kötelességét legkönnyebben, és leghatályosban teljesítheti. — Más országokban a’ közadózásban vagyon a’ népnevelésnek, ’s az által a’ nyelv, és nemzeti élet’ emelkedésének alapja. Ha ez nálunk nem lehet, mivel a’ vagyonos nemes, kitől telnék, nem adózik, a’ nemesi jellemhez illenék valóban, hogy kényszerítés nélkül tegye, mi azért, hogy írott törvény nem parancsolja, nem kevésbbé szoros polgári kötelesség. Midőn nemzeti nyelvünkről vagyon szó, nem szükséges egy részről a’ tettes és vármegye előtt emlitni azon pontokat , mellyek a’ nyelv és nemzetiség’ ügyében még fájdalom most is teljesitlen maradának, és mellyekre nézve nemes Tolna vármegyében a’ lelkesedés, és minden alkalommali műkdés lankadni nem fog; más részről megemlékezend a’ tettes és vármegye azon viszonyokról, mellyek országunknak úgy mondott kapcsolt részei, ’s egyéb vidékei között fenforognak, ’s mellyek a’ nemzet’ részéről annál nagyobb figyelemre méltók, mivel nemcsak törvény általi kényszerítésben, hanem még inkább minden hazafinak megnyugtatásában találhatja fel a’ czélt, melly kielégítő legyen. El lehet mondani, hogy a’ melly törvényhatóság, 's a’ melly egyes hazafi leginkább működik, és minden magány- úgy mint hivatalos érintkezést használ arra , hogy a’ kapcsolt részekben élő hazafiak felvilágosodjanak, és meggyőződjenek , hogy csak a’ latin nyelvnek bitorlott helyébe lép a’ magyar, ’s ez által ők külön anyanyelvűk’ ügyében kevésbé lesznek megszorítva mint az előtt valának, ’s hogy a’ magyar nyelv hasonlításon kívül többjüknek nyitja meg a’ politicai részvétet, mint a' deák tevő, azon törvényhatóság, azon egyes személy legjobban fog nemzeti nyelvünk’ érdekében működni; és ezen felvilágosodás, ezen meggyőződés után olly bizonyosan engesztelődés, és ez által hazafius együttmunkálódás fog következni az országnak bármelly részeiben élő polgárai között, a’ milly lehetetlen, hogy az engesztelő hangon szóló igazság végre, bármelly módon fellázított indulatok’ elfogultságán erőt ne vegyen. A’ különböző hitvallást követő hazafiak’ polgári állásukban létező sértő ’s méltatlan egy aránytalanságnak megszüntetése, és a’ lélekismeret’ szabadságának szent ügyében szintén nevezetes előlépést foglal magában az uj törvény; ’s ez által a’ polgári szabadságnak nem kevesbbé, mint a’ hazafiak’ szivbeli őszinte nemzeti egyesülésének egyik fő alapját erősiti meg. Sok van azonban még a’ hitvallások’ állapotában teendő, hogy ezen üdvös czélokat elérjük. E’ tárgyban kétségkívül elegendő a’ t. ns vmegyének már az 1832-ki orsz.gyűlésre adott követi utasítását hozni emlékezetbe, mellynek szellemében az eszközlödést ezután is csüggedetlen lelkesedéssel fogják bizonynyal a’ t. KK és RR. nemcsak orszgyűlési utasításaikban , hanem magány- és törvényhatósági viszonyaikban és életükben is folytatni ’s intézni mindaddig, mig a’ különböző hitvallásoknak polgári megkülönböztetése és gyakran egymást elnyomása által megzavart súlyegyen ,minden tekintetben helyreállítva nem leszen. A’ hazának legfontosb érdekében áll, hogy a’ görög szert, hitvallásuaknak állapotját a’ nemzet komolyabb figyelemre ▼egye, kikre nézve a’ népneveléstől kezdve azon dolgokig, mellyek az úgymondott csábítási állapotban fenforognak, sokféle igazságos panaszt kell megszüntetni, ’s intézeteket létesitni, mellyek nemcsak önmagokban, hanem az érintett hazafiaknak sajátságos helyzetére nézve is igen fontosak és sürgősek, ’s mellyekre nézve a’ közhatalom eddiginél élénkebb részvétét meg nem tagadhatja, hacsak később majd nagyobb nehézségekkel nem akar küzdeni. A’ nemnemeseknek birtok- és hivatalképességére nézve hozott törvényeken a’nemzet méltán örvendhet, nem csak azért, hogy ennélfogva azon roppant nemzeti tökének, melly a’magyar földben fekszik, minél nagyobb gyümölcsözésre és értékre emelésében több erő és tehetőség fog működni, ’s ez által a’ haza minden tekintetben nevezetes előlépést teend; nemcsak azért, hogy a’közigazgatás’ folytatására és abban a’ hazának közjava és a’ polgároknak magányjólétük’ eszközlésére most már a’ hazában létező minden tehetség meghíva leend, és senki nem panaszoskodhatandik arról, miszerint nem a’közigazgatásnak a’legalkalmasabb férfiak általi folytatása, hanem a’hazafiak’ egy osztályának közigazgatási monopóliuma volna e’ hazában czél és elv a’ hivatal viselésre nézve, nemcsak azért , hogy a’ nemnemesekben azon keserű érzés meg fog engesztelődni, mellyel kelle magukat a’ polgárnak felsőbb hivatásától kizárva és mintegy nem méltóknak bélyegezve látniok, hogy azon közhivatalokat, mellyeket legnagyobb részt ők fizetőnek, viselhessék is; — hanem azért is örvendhet a’ nemzete’törvényeknek, mert az igazságot szemlélheti azokban felismerve és életbeléptetve, ami mindig áldást hoz felülről, a' mi boldogító önérzést és sükert szerző bátorságot szül és tart fenn az egyes ember’ keblében úgy, mint a’ nemzetnek életében , működésében. Ezeken kívül pedig csak a’ nemzettől fog függni, hogy ezen törvényeknek szellemét köz-és magányéletébe befogadva, követve, most már a’ hazában az úgymondott középrendet megalapítsa , és egy erőteljes tényezővé nevelje fel azt a’ hazának közdolgában. Lerontva van t. i. ezen törvények által nagy részben azon elválasztó fal, mellyet a’ középrendbe tartozó hazafiak között a’ polgári jogoknak természetelleni egyaránytalansága állított fel; és melly a’ középrendnek igy elválasztott tagjait egymást és egymásban önmagukat rontó ellenségeskedésbe döntvén, őket idegen érdekeknek szolgáivá ’s méltatlan baj viselőivé tévé; a’hazát pedig megfoszta azon polgári erény- és erőtől, és azon biztos jólét-és gyarapodástól, melly kellően kifejlődhető középrend nélkül soha és sehol nem létezett. Erre azonban szükséges, hogy épen a’ megyék és a’ megyéknek tagjai ezen törvényeknek szellemét sem a’ választásodtól függő hivatalokra nézve, sem a’ társas élet’ viszonyaiban a'nemnemes hazafiak iránt meg ne tagadják , sőt kiterjeszszék e’ törvényeknek szellemét mindazon törvényhatósági viszonyokra is, mellyeknek rendezése az alkotmány szerint e tölök függ; bevezetvén nemnemes polgártársainkat is alkotmányunknak azon erősségébe, mellyben a’ „semmit rólunk nélkülünk“ a’ jelszó, és a’melly erősség csak akkor lesz megdönthetetlen , ha azon milliók által védelmeztetik, kiktől kellett azt ezelőtt leginkább félteni. Uj törvényeink’ rövid sorából még a’ közmunkák szabályozásáról hozottat legyen szabad a’ t. ns vmegye előtt ez alkalommal különösen megemlítenünk; ismét nemcsak azon tekintetben, hogy ama’ tehernek egyik igen súlyos részét, a’ határozatlanságot és abból eredő folytonos aggasztó bizonytalanságot megszünteti, hanem arra nézve is, hogy ismét a’ törvényhatóságoktól fog függeni, hogy e’ törvény után a’ közerőnek azon részét, melly a’ közmunkában áll, már kimerithetlennek nem tekinthetvén, a’rendelkezésre szolgáló mennyiség’ csekélyebb voltát czélszerű használás által pótolják, és igy a’ közmunkák’ technicus rendszereit is tökéletesítve, a’ más czélokra szolgálandó erőnek kímélése mellett sokkal több és megfelelőbb eredményt idézzenek elő. Ezeket legyen szabad új törvényeinkre’ nézve a’ t.as vármegye előtt ez alkalommal előadnunk. Ezeknek körén túl az országyülési tárgyaknak száma, mellyekre nézve csak hiusulásról lehetne szólanunk — légió; és pedig nemcsak ollyasoknak, mellyek iránt reményeket táplálhatott a’ haza , nemcsak ollyanoknak, mellyeket, mint napirenden levőket, sőt mulhatlanul elintézendőket a’ t.as vármegye 's nagy részben a’ megyék’ többsége orsz.gyülési utasításaiba foglalt, hanem ollyanoknak is, mellyeket az orsz.gyülése felvett, csüggedetlen feszült munkával — a’ millyel eddigelő országgyűlése nem — minden akadályok’ daczára a’ végpontig befejezett, és mégis a’ törvénykönyvbe iktatni nem birt, ámbár igen sokban azon szabályt, „hogy inkább valami, mint semmi olly pontig követte, hogy alkotmányos elveink’ tekintetében a’ KK. és RR.’ táblájának közelítési lépései csak annálfogva menthetők, hogy a’ jelen, sokban már már elviselhetetlen állapotoknak orvoslása hacsak egyoldalúlag és csekélyebb behatással történhetett volna is, sürgetőbbnek látszott, mint hogy további halasztást meg-s bízhatna. Nem lehet szándékunk ezen hiúsult tárgyakat a’ 1 1. ns ügye előtt ez alkalommal újra elsorolni. Méltóztatott a’ 11. ns ügye azokra nézve az országgyűlés’ folyamataalatt tett 56 követi jelentéseinkben a’ szomorú értesitést amúgy is már föltalálni, jelenleg pedig a’ 1. ns vármegye nem panaszt a’múltak felett, hanem cselekvést a’jövendőre nézve fog helyesnek és hozzáillőnek ítélni. E’ tekintetből, hogy a’ nemzet méltó reményeinek enyésztét, és működéseinek hiában voltát a’ következő országgyűlésen ismét, és még keserűbb tapasztalással ne legyen kénytelen szemlélni, nemcsak az egyes tárgyak’ alakultára, viszonyaira, hanem nem kevésbbé az orszgyűlésének rendszerére, és nagy részt attól függő folyamatának természetére szükséges figyelmet fordítni, és minden, akármikor akárhol , és akármint formában magát előadó alkalmat használni, mellyel részben törvényszerű működést enged. — 2