Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)
1845-01-16 / 422. szám
adó nem subsidium , azokat a’ nép is fogja fizetni; — már pedig az országos pénztár’ felelős igazgatója, kinek olly fényes állása leend mint semmi más hivatalnoknak ez országban, az általa kinevezett tisztviselők’ cselekvéséért felelős leend, e szemközt fog állani, ha nem is a’ nép, de az ész’ souverainitásával — mig a’ megyében a’ megyei tisztviselő a’ nép’ irányában semmi ellenőrségnek nincs alávetve. Nem akarjuk e’ czikket befejezni a nélkül, hogy visszaemlékezzünk: miként tetszett bizonyos táborból már az 1840- ki országgyűlés alatt a’ haladó pártot az anyagi érdek’ előmozdítására ismét és ismét figyelmeztetni; a’ haladó párt igen jól tudá , hogy az elvek’ megvitatásával népeket boldogítani még nem lehet, ’s lépett az anyagi érdekek’ mezejére ; de midőn pénzerőre szert kellett volna tenni — mi nélkül lehető, hogy másutt, de nálunk se’ csatornákat se’ vasutakat nem lehet létesíteni — pártoltattak e ama’ táborban a’ haladók’ törekvései?— Kérdezzük azon párttól, melly lármát szeret ütni az anyagi érdekek fölött; fognak e ez urak gondoskodni azon forrásokról is, mellyekkel egyedül ’s kizárólag lehet az anyagi érdekeket ápolni? Mi sem fogjuk elmulasztani a’ közönséget az anyagi érdekek’ fontosságáról fölvilágosítani, de ki fogjuk egyszersmind nyilatkoztatni, hogy szabadalmas országok’ éghajlata az anyagi érdekeknek nem kedvező, hogy a’ magyar törvényhozás, mostani organisatiójával az anyagi érdekek’ mezején nagyokat nem fog végbevinni; csak a’ nemzet teremthet ipart, csak olly törvényhozás, melly a’ nemzetet képviseli, foghatja föl az anyagi érdekek’fontosságát, csak az alkothat törvényeket — melylyek az ipart emelendik,csak az háríthatja el az akadályokat, mellyek minden industrialis fejlődést elnyomnak, — ’s azért mindig ,’s mindig fogjuk ismételni, hogy kiváltságos alsóházzal a’ reformot nem vihetjük keresztül , legyen tehát ezentúl a’ haladók’ jelszava: nemzeti alsóház. T. A. NÉPNEVELÉS I. Az 1844-i országgyűlés’, melly minden álvélemények, és hibás, sokszor rész lelkű ítéletek’ daczára a’ magyar élet’ évkönyveiben nevezetes pontként fog állani, nagyobbszerü küzdelmeinek olly sok meleg kebeltől hőn várt, sok ezrektől méltán is követelhető eredmény nélküli lefolytét számos ok miatt gyászolhatjuk; — itt több száz ezer iparűző szorgalmas, és vagyonos polgártársaknak a’józan politica’ elveivel merően ellenkező helyzete áll; ott a’nemesi tudatlanság, szegénység, és hiúság’rakonczátlankodásai alkotmányos jogaink’ legszebbikét elmerüléssel, vagy korlátozással fenyegetik; amott a’fényitő törvényszéki eljárásnak minden biztosítás nélkül átadott személybátorság , és a’ börtöneinkben sinlödök maradtak ismét véd nélkül; majd pedig a’közszükségeknek erő’nem létében, nem ftltetéséböl származó közjóléti pangás és romlás vészjóslóig mutatand ezentúl is — az ég adja ne hosszas időre — a’ nemesi szűz vállakra. — Azonban mindezeknek bár roppant érdeke mellett, lényeges oka nem lehet hőbb cselekvésre gerjeszthetö fájdalmunknak, mint a’ nevelésnek egészleni elhagyása. Ismeretesek honszerte azon nehézségek , és magas czélzatu akadályok, mellyek e’ téren a’ nemzeti érdekek’ ellenében állanak; de ezek nem hátráltathatnak kimondanunk azon örök igazságu elvet, miszerint a’ teendők közt legsürgetőbb szükség a’ népnevelés, ha azon építményt, mellyböl egykoron a’ nemzeti nagyságnak , a’ szilárd néperőnek kell kifolyni, erős és tartós alapokra kivárjuk rakni. Montesquieu a’ római birodalom’ lehunyténak leglényegesb okai közé számolja a’ morális romlottságot, és ez nem más mint neveléshiány volt. Miért tűntek el Európa* síkjáról a’ középkorban a’ vandálok, keleti és nyugoti góthok, burgundok , avarok’ uralmai, más körülmények mellett legfőkép’ a’minden nevelést nélkülöző ingatag néplelkület’ következtében.Az orosz birodalom Európa’ harmadát foglalja el, és mégis szilárd jövőre nem tarthat számot, míg néptudatlanságon és erkölcstelenségén javítani nem iparkodandik. — És mi mégis az élet és történetek’ ezernyi bizonyítékai’ daczára nem lépünk föl olly erélylyel ezen kimerithetlen jövőjű ügy mellett, miilyent nagysága érdemlene; más politikai kérdések azt sokkal megelőzték, több érdeket is vívtak ki, és maga az európai közszellem és közszenvedélyek, mellyek fényes nevű tárgyak körül forganak, ezen egyszerű kérdésre némi homályt és feledést vontának, úgy hogy azonfölül is,ha a’ sor reája kerülend, még igenigen sokára látszatik a’ közvélemény e’ tárgy fölött törvényt vagy intézkedést hozni akarni. A’ reform’ ezen kezdésmódjával mi a’ tornyot csúcsával kezdjük lerakni a’ földbe. A’ politica’ terén nincs egy egy nehezebb kérdés, mint meghatározni a’ cselekvés’ körét, és eltalálni azon bajt és hiányt, mellyet orvosolni, legelső, vagy legalább föszültség leendne. — Két pártot lehet itt megkülönböztetni: egyike a’ népnek vagyonosságot, jólétet, keresetforrásokat kíván szerezni, és azt csak azután nevelni, mert— azt mondják — igy több ideje ’s tehetsége, és nagyobb kedve is leend az értelmiség’ megszerzésére. Szabad legyen azonban kétkedni, hogy tudatlan barbár népet lehessen vagyonossá , és boldoggá fölcsigázni illy nép közé politicai institutiókat hozni be , nem csak hasztalan, sőt káros munka. Mit használ Oroszhonnak a’ vámrendszer, mit a’jótékony intézetek, mit a’ gyárak , és a’ jobbágyoknak újonnan némileg könnyített állása, midőn az alap, a’ nevelés egészen hiányzik? Nincsenek e náluk a’szegénység, betegség, és nyomor’ enyhítésére százféle intézetek, és nincsenek e már némi gyáraik is, mellyek keresetet nyújthatnak ? Nem sietnek e birodalmukat vasvonalakkal áthálózni ? És mindezeknek daczára a'közboldogság és vagyonossága’ régi zord állapotában marad, azt semmiesetre sem tagadhatván, hogy egyes czélok’ létesítésére , egyes pénztárak’ betöltésére alkalmas eszközül szolgálhatnak. — A’ másik párt, a’ népet előbb nevelni akarja, ’s aztán reformálni; mert a’ tudatlan nép nem értvén a’ politicai institutiók’ üdveit, azokat használni sem tudhatja, és életviszonyai, foglalkozásai is ollyanok, mellyekre a’ reform’ tényeit alkalmazni sem lehet ; épen úgy mint kár lenne vaknak a’ színekről beszélni, vagy süketnek a’ hangokról; nagy hasznát venné e Törökország a’jurynak, vagy sajtószabadságnak? — E’ két elv’ vitatásaiban , és a’ politicai reform’ vagy nevelés’ elsőbbségének kivívásában Nagybritanniára hivatkoznak, hol, mondják, az egész népélet, és ennek minden oldalai az anyagi kifejlődés’ körében forganak, hol legfőbb érdekű a’ materialismus, és legvégső czél: az érdekek; az angol városokat a’ gőzről lehet már megismerni, melly a’ házak fölött örökös ködtengert alkot. — De azok, kik ezen életpéldából a’ materiális doctrina’ javára okoskodnának, el ne felejtsék, hogy Angliában a’ nevelés és értelmiség’ terjesztése sem maradt el; ott a’ milly kifogyhatlan kutforrásai vannak az iparnak, jólétnek, és boldogulhatásnak, daczára a’ continens’ proletariusi rágalmainak és gúnyainak — szintolly ezernyi eszközök léteznek az erkölcsiség’ és a’ tudományok’terjesztésére is. Mert az említett két vélemény közt nem kell szoros válaszfalat emelni; a’népek’ cselekvő életének színezeteit nem lehetvén osztályozni ön magányéletünk’ kicsinké perczei szerint; ott hol a’ népnevelés lehetőleg tökéletes, mint p. o. Poroszhonban, az anyagi foglalkozások is gyümölcsözök lehetnek , mit a’ német vámszövetség’ példája bizonyíthat, mellyben a’ Porosz tartományok lényeges részek. — Hanem azon elv rendilhetlenül áll, hogy a’ népnevelésnek nem szabad hiányzani, a’ hol a’ reformnak sükert akarunk szerezni; különben száraz fövénybe vetjük a’ tiszta búzát. — Nemzetünk munkálkodása — fájdalom — épen az ellenuton látszatik haladni, és azért mig az meg nem változik, sokat tőle nem is várhatni. A’ nevelés’ körében akár legislativ, akár magánautón semmisem történik, ’s nézzük most röviden át azon tényeket, mellyekkel, a’ nevelést elmulasztva, a’ közélet és a’ legislativ foglalkozik. Legújabb napjainkban a’ hon’ anyagi kifejlődése sok elmét foglal el; azon impulsio, mellyet a’magyar reform’ kezdője ezen ázsiai vérű származékra tön, olly hatással jön az életre, és folytonos agitátiói, mellyek szüntelen anyagi dolgok’ körében történnek, olly változást idéztek elő, hogy most már azon politicai pártnak— melly ellenei által túlzónak neveztetik — főnöke és elvbarátjai is legtöbb gondot fordítanak az ipar’ ügyére. Ezen irány ellen, kivált olly korban, melly a’ máskorti küzdelmeknek tömérdek akadályokat gördít elé, és kevés, sok helyütt semmi sikert sem nyújt,—nem lehet’s nem szabad szólani; mert olly szükséggé vált, hogy a’ köz elszegényedés’ veszedelme nélkül nem nélkülözhető; de más részről az is áll, hogy távolról sem hozza elő azon gyümölcsöket, mellyeket népnevelés mellett teremthetne; mert azon iparmozgalmak jelenleg, csak a’ néhány száz ezer nemes és honorátiorra hozhatnak tökéletes áldást, az annyi millió népre pedig igen keveset, ez még olly tudatlan és ügyetlen lévén , hogy az anyagi intézményeket nem élvezheti; a’ gyáraknak anyagokat nem szolgáltathat, a’ vasutakra, csatornákra, gőzösökre termékeket nem küldhet; — hogy ezek megtörténjenek, czélszerű nevelés által kell a’ nép’termesztő ereit felébreszteni, és őt azoknak józanabb kezelésére oktatni. — A’ politicai téren az 1844-ki országgyűlésen hozatott két igen érdekes törvény a’ birhatási jog- és hivatalok’ viselhetéséről, mellyek, kivált európai irányuknál fogva, és gyökeres reformi tekintetből nevezetesek. Ezeknek iránya nem lehetett más, mint a’ néptömeg’ boldogsága; pedig józanul nem gondolhatni, hogy azoknak a’ nép sok hasznát vehesse. Felsőbb hivatalokra adtunk jogot azon néptagoknak, kik olly tudatlanok, olly együgyüek, miként netalán saját biráik’ és jegyzőik’ hibáit sem tudják elkerülni. #) Minek törvény által concessiót nyújtani azon népszakasznak a’ magasb hivatalokra , melly a’ piaczon nem képes kiszámítani, 8 garasával mennyit fog kapni kétpár tyúkjáért, vagy garaséval 12 pár tojásáért. Azt felelik erre, hogy a’jövő kor’üdvéért hozattak ezen törvények; de kérdem: lehet e majd elővarázsolni ezen jövő kort a’ nélkül, hogy arra a’ népet kiképeznék? Mert ha a’ jövő kor, és nem a’jelen, élvezheti azon concessiókat, oka bizonyosan csak az , mert a’ nép még nem érett, még tudatlan; ’s lehet e ezt megváltoztatni nevelés nélkül? Ha tehát üdvös volt illy törvényt hozni, mit minden becsületes és felvilágosodott hazafi köteles elismerni, akkor gondoskodni kell eszközökről is , mellyek valósággá teremthetendik a’ puszta szavakat. — És hasonlóan a’ birhatási jog is csak puszta vagy leend népünk előtt, mellyet állapotának változtatása nélkül nem képes elérni; néhány kapatosnak hasznos lehet tán, ’s többnyire külföldieknek, kik— mint számos uradalmaink mutatják — károsak is lehetnek honunk’ vagyonosságára a’ letelepedés’ korlátjai nélkül. A’ legislatiónak mindig a’ nép’ nagy számát kellene tekinteni, és ne gondoljuk, hogy ennek kebeléből nem, hanem csak a’ kaputosok közül, válhatnának magasb hivatalnokok vagy birtokosok. — Még egyszer tehát: nevelést a’ népnek , hogy azon törvények malaszttá váljanak. A’jövő országgyűlésen elfogadtatik hihetőleg a’büntető codex is; de a’ codex, melly szinte európai szükséggé vált, csak a’b.rák’ önkénye és a’ börtönök’ barbarszigora ellen védheti az emberiséget; arra azonban, mi a’ polgári czélokra legérdekesebb, t. i. a’ bűntettek’ keves •) •) A’ jog nem csak ezeknek, hanem a’ honoratioroknak, a’ polgárságnak, az összes nemnemes intelligentiának is adatott. — S ze rk. fi hitelére igen csekély befolyással van, mert azoknak ritkulása a nép’ erkölcseitől függ. Csak ha az emberek az enyim’ és tied’ méltánylását, az emberi jogok’ tiszteletét szilárdul hordják kebleikben , lehet a’ vétkesség’ fogytát remélem; ezt pedig csupán a’népnevelés eszközölheti.Ha tehát a’codexet kirondjuk, gondoskodnunk kell a’népnevelésről is, különben csak palliativ óvszert nyertünk vele. — Tegyük föl, hogy a’ megyei választások és tanácskozások is szabályozva leendőek, de a’ legfőbb baj itten is véleményünk szerint a’ népnek, hová természetesen köznemeseinket is számláljuk, jellemében rejlik, ezt pedig az indítványozott rendszabály nem változtathatja; és igy néhány táblabirónak nyújtana ugyan túlerőt, de a’ vészjósló bajt nem orvoslaná; — itt újra tehát a’ népnevelés’ szüksége áll elő. — És illy következetességgel szólhatnánk többi jeles tárgyairól is az 1844-ki országgyűlésnek, mellynek évkönyveinkben bizonyosan dicsőségére szolgáld, hogy az ősiség’ eltörlését, jobbágyság’megváltását, tized’ kicserélését, bíróságok’ szabályozását, közteherviselést ’stb. hathatósan megpendité, mellyeknek azonban üdve és irányzott hasznai a’ nevelés által annyira föltétezve vannak, hogy nélküle el nem érhetők. Végre még egy pontot hozok föl a’ nevelés’ halaszthatlan szükségének megmutatására. A’ centralisatio’ azon bölcs folyadéka, miszerint a’ nemzeti erőket összevonni, központositni kell, már igen sokszor kimondatott e’ hon’ tanácskozataiban és irataiban, ha nem említjük is a’ múltak’ és más népek’történeteit, mellyeknek minden lapjai akár az emelkedés és jólét’, nagyság és virulás’, akár a’ szétomlás és elbukás’ emlékeit mutassák, erős bizonyítékot nyújtanak elvünk’ részére. De az erők’ szükséggé vált központosítását legkevésbbé vonhatni kétségbe hazánk’ jelen viszonyainak szemléleténél, mellyek olly sok népfajokat, vallásokat, politicai testületeket, castokat és polgári érdekeket, mint megannyi vonagló tagjait egy testnek, láttatják velünk, és mint annyi jeleit és okait a’viszályoknak , egyet nem értésnek, ármányoknak. — És mégis, kérdem: lehet e hazánk’ ezerfelé verdeső részeit egyesitni, ha olly különbség létezendik közöttök, hogy néhány százezer műveit és ügyes polgárok’ irányában a’ tudatlanoknak milliói állanak , tespedve a’ sötétség és nyerseség’ mély örvényében ? Lehet e amalgamisálni olly testeket, mellyeknek egy kisded részecskéjök sincs, melly rokonságot mutathatna? És minthogy ezen centralisatiónak czélja a’ köziránynak közerőkbeli kiküzdhetése lenne ’s lehetne csak, kérdem újra: lehet e népünk’ igen igen túlnyomó részétől remélem is a’ közügyhözi járulást, és erőinek a’ közmunkákra [leendő fordítását, mig fogalommal sem bir a’ közczélok’ és közjólét’ szükségéről, és hasznáról? — Nevelés által lehet csak ezeket elérni, ez teendi képessé a’ népet nagyobb szorgalom’ alkalmazására, ez lehelhet keblébe tüzet a’ közügyek’ elősegéllésére. Vagy tehát le kell mondani a’ hon’ összes erőinek központosításáról, és igy szerteágazva maradván a’ cselekvő erők, nagyszerű munkák’kiviteléről, mellyeket csak nagyszerű és nem piczinke erők létesíthetnek, gondolni sem lehet; — vagy pedig nevelni kell a’ népet; értelmiségét kifejteni, erkölcsi tehetségeit fölébreszteni és erősíteni szükséges. Vizsgáljuk meg jól: milly módon részesülhet a’ nép a’ nemzeti kifejlődés’ nagy munkájában ? Véleményünk szerint az ekkép’ történhető : 1. munkásságot szorgalommal párosítani; mert a’ dolgosságot az ipartól jól meg kell különböztetni, amaz csak anyagi erőt föltétez, emez pedig már értelmiséget és észt is kíván; a’ magyar nép’ munkásságához pedig eddigien még kevés értelmiség járul, és ez az oka, miért valóban terhes munkáinak igen csekély gyümölcsei láthatók. — 2. A’ földészetet javításokkal, újabb találmányokkal látni el, ez által a’ hon’ közjóléte, különösen termesztő ereje roppant emelkedést nyerhetne; miről jelenleg nem is szólhatunk, mig népünk a’ földészet’ köréhez tartozó chémiai és mechanikai javításokról fogalommal sem bir. 3. A’ lelkesedés, nemzeti érzelmek, honszeretet, nem hatnának e népünk’ kebeléből erőteljesen a’ közügyek’ elősegéllésére, ha a’ honi nagyság, nemzeti nagyra emelkedés, országos biztosság, és jólét’fogalmait bírnák , miket jelenleg nemcsak nem hordván kebleikben, sőt elleneszméket is táplálván, föláldozást e’ részben vagy csak rokon segélyt is várni tőlük, képtelenség leendne. — Ne említsem e még az erkölcsiséget is , melly alapja bámelly honban, bármelly nemzetnél a’nagyra emelkedésnek, a’jövő’nagyságának, hogyan lehessen polgári resignation lelkesedést elkorcsult keblektől várni, — mutathatják Rómának császári annalisai, és hazánk’ XVI. századbeli eseményeinek gyásznapjai! Sőt az elkorcsulás’ nemzedékeinél lehet e csak polgári biztosságot, csendet, és belső életet is képzelni ? Mert, hogy a’ nép’ kebelében a’ fény’ szerelme, viszonos kötelességek, és társadalmi jogok’ tisztelete szilárd alapon álljon, szükséges azoknak eszméivel bírni, mellyeket csak a’ nevelés nyújthat. Népünk — ne vegyék túlzásnak — jeleit adja az elromlásnak, mire a’ pálinkaital hathatósan foly be, csak gyönge inget kívántatik nálna a’ bűn’ elkövetésére, és csak a’ büntetések’ iszonya riasztja el sokszor a’ bűnösvényétől, és mi ezeknek okait egyedül népünk’ értelmiségének, azaz nevelésének nagy hátramaradásában találjuk föl. Még egyszer ismétlem hát, ha népünket az elkorcsulástól óvni, és a’ nemzeti nagyra emelkedés’ munkájában dolgozótársnak óhajtjuk megnyerni, mit nem óhajtani nemcsak bűn, sőt elhibázott számolás is lenne, mert ha azt hisszük , hogy mi nemesek és polgárok egy miliő számmal mindent megtehetünk , mi nagyra viheti és biztossá teheti e’ hont, akkor igen csalódunk, mert roszul számoltunk, — ha tehát a’ népre számolunk, mint kell 32