Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-01-26 / 425. szám

köteles, ’s hogy midőn adómentességéről lemond, nem jól szerzett kiváltságról, hanem csak egy soha nem igazolha­tó visszaélésről mond le); de kérdjük: valljon azon lap, melly mindig a’ közös teherviselés’ barátjának vallá magát, melly büszkén hirdeti, hogy ezen ügynek megbukása az utólsó országgyűlésen azoknak tulajdonítható, kik ellen mint politicus ellenek ellen szüntelen harczol, szólhat e így a’nélkül, hogy elveivel ellentétbe jöjön? a’ nélkül, hogy eszünkbe juttatná, miként min ’azon lelkesedés, mely­lyel eddig a’közös teherviselés mellett küzdeni látszott, pusz­ta szavaknál egyéb nem valt. A’ fiasco tökéletes volt, így szól a’B. P. Hír­adó nagy megelégedéssel. De miben áll e’ fiasco, ha kér­denünk szabad? abban, hogy Rosti Albert tb.’ nyilatko­zata Pest vármegyében csak két követőre talált ? De hiszi­k, meri e csak föltenni a’ Híradó Pest megye’ Rzeiről, hogy azon közönség, melly a’ közteherviselés’ elve mel­lett annyi lelkesedéssel felszólalt, mellynek utasításai a’ legigazságosabb ügy mellett kiadott manifestumok, mellynek legnépszerűbb férfiai az általok birt közbizodalmát legin­kább azon állandóságnak köszönik, mellyel adózó népünk’ érdekeit védik, ez igy maradand ? hogy Pest megye’évei között nem fog találkozni e’ három férfiúnál több, ki meg­győződését követve, a’ közterhekből reá eső részt magára vállalandja még azon esetben is, ha az ország’ többsége ál­tal példára nem követtetnék?Nem bizonyítja e ezt a’ Kossuth L. táblabiró által tett indítványnak elfogadása, mellyet tenni vagy elfogadni czéltalan vala, ha a’ közönség között, melly azt elfogadd, nem találtatnak többen, kik magokat e’ pél­dák’ követésére készeknek érzik? És ha e’ Pest megyében adott nemes példák követés nélkül maradni nem fognak, hol — ha szabad kérdenünk — itt a’ fiasco? De ha ezen reményünkben csalódtunk, ha e’ példák Pest megyében követőkre találni nem fognak, ’s a’ nyilat­kozatok, mint mondani tetszett, csakugyan fiascot csinál­tak, miként mondhatja a’B. P. Híradó, hogy azok fi­ascot érdemeltek? Méltóztassék megmagyarázni ne­künk, ugyan miért? — Egy ember, mióta férfivá nőtt, azon meggyőződésben él, hogy a’ nemességnek adómen­tessége magában igazságtalan, ’s a’ haza’ kifejlődésére ká­ros, elkövet mindent, hogy e’ kiváltság a’ szokott törvé­nyes után megszüntessék, ’s miután látja , hogy ez nem történhetett, legalább részt nem akarva venni abban, mit igazságtalannak tart, önként lemond kiváltságáról, ’s részt vesz azon terhekben, mellyek meggyőződése szerint őt is illetik; mi van ebben, mi által megérdemlené, hogy gúny’ tárgyául tétessék ? Az, hogy illynemű meggyőződésre ju­tott ? a’ B. P. Híradó , ki mindig a’ közös teherviselés’ elve mellett szólalt fel eddig, nehezen mondhatná ezt. Vagy ta­lán az, hogy meggyőződését követi? a’ B. P. Híradónak igaza lehet, hogy kik meggyőzödésöket követik, mi sze­mélyes előmenetelöket illeti, az életben nem egyszer fias­cot csinálnak? de ebből az következik e, hogy azt meg­érdemelték? Vagy tán a’ közterhekben részt venni olly valami, mi a’ magyar nemesnek tilos? ha ez volna, követ­kezete­sen azt kellene mondani, hogy mert a’nemesség ka­tona- állotásra nem köteleztetik, neki katonának beállni nem szabad. Vagy talán nevetséges, elhagyva pártját olly va­lamit tenni, miben az egész had által, mellyel politicai zászlók körül egyesültünk, nem követtetünk, még akkor is, ha a’ mit teszünk, azon párt’ elveinek szükséges kö­vetkezésénél nem egyéb? mintha midőn pártokkal a’ sza­badság mellett küzködünk , személyességünkről lemonda­nánk ! mintha nem volna valami, mi pártszinezetünknél több, meggyőződésünk! mintha a’férfinak, ki magá­val tisztába jött, várni kellene, hogy nézeteiben többség osztakozzék,ha azoknak életbeléptetése által senkinek jog­körébe nem vág! De nem, nemezen okok azok, mikért a’ B. P. Híradó a’ szerinte történt fiasconak örül, jó ked­vének oka; mert Bezerédj Istvánnak, ’s mindazoknak, kik nemes példáját követék, kétségen kívül az valt szándékuk, hogy azon sok baklövéseket, mellyeket a­ li­berális párt országgyűlésen a’köztehervise­lés’ dolgában tett, helyrehozzák ’s feledé­­kenységbe döntsék, ’s mert ez illy silány jó sok tekintetekben olcsó pótszerekkel nem történhetik, azért dörzsöli ártatlan megelégedésében a’B­P. Híradó kezeit.—Nem vizsgáljuk, mennyire illő, hogy hírlap, főkép’ ollyan, melly magát conservativ hírlapnak szereti nevezni, a’ törvényhozás’ egy részének többségéről — mert hisz a’ kissebbség baklövéseket nem követhet el — illy hangon szóljon, azt sem fogjuk megvitatni, ha hi­­­bák történtek, azokat illeti e’ a’ vád, kik az általok indít­ványozott három, vagy azokat, kik az ajánlott egy milliót sine qua non-nak nyilatkoztaták, de legyen szabad figyel­messé tenni a‘ B­P. Híradót, hogy a’ politicában történő baklövések’ legnagyobbika a’ tárgyakat olly neveken ne­vezni , mellyek alatt minden józan ember egészen más fo­galmat ért, ’s hogy ezen neme a’ baklövéseknek soha nem követtetik el nagyobb mértékben, mint, ha az , mi a’ múlt országgyűlésen inditványoztatott, ’s meggyőződésünk sze­rint nem a’ liberális, hanem egy egészen más párt’ hibája által megbukott, közös teherviselési elvnek neveztetik. Ha valaki, bizonyosan mi szivünkből sajnáljuk , hogy az országgyűlésnek el kelle oszlani a’ nélkül, hogy a’ ne­messég a’ közjó’ előmozdítására csak valami terhet vállalt volna magára. Mi, ha többet kivinni lehetetlen vala, öröm­mel járultunk volna az egy millió’elfogadásához is, de ebből az következik­­, hogy azon egy millió’egy részének elfo­gadása által a’ közös teherviselés’ elve vitetett ke­resztül ? Elfelejtettük­­, hogy az öszves házi és hadi adó, a’ katonatartás és közmunkák’ teljesítése egészen az adózó nép’ vállain hagyatott ? ’s ha a’ haza’ közérdekében czél­­szerű vala az adót egy millióval megnagyobbítani, ha di­cséretes, hogy a’ nemesség az adónak nagy részét magára vállaló, ha azon rendelkezések, mik ez adó’kezelésére nézve javallattak, a’ legüdvösebbek, valóban az önámitás­­nak szép tehetsége volna szükséges , hogy ezen — minden egyéb tekintetben czélszerű — törvényhozási rendelkezés­ben , a’ közös teherviselés’ elvének életbelép­tetését lássuk. Ezen szent elv­ megbukásának egyedüli oka csak abban fekszik, hogy a’ közadóztatás országgyűlésünk’ egyik kiegészítő testénél sem nyerhető többséget, a’ vád csak azokat illetheti, kik illy többségnek alakulását fondor­­kodások által lehetetlenné tevék, ’s valóban, ha van valaki, nem a’ liberális párt az, mellynek érdekében fekhetik, hogy mik az országgyűlés’ alatta ’s előtte történtek, feledé­­kenységbe döntessenek. De ha ezt általánvéve pártunkról épen úgy megenged­nék, mint azt most tagadjuk, lehet e rendkivülibb á­litás, mint e’ czélzással ép’ azokat vádolni, kik midőn magokat az adó’ felvállalására készeknek nyilvánítják, e’ tárgy iránti discussiót újra feliriják? Olcsónak nevezik e’ lelkesedést, ’s ebben igazok van , ha valaki csak azt adja, mire magát lelkiismerete szerint kötelezve érzi, kétségen kívül nem büszkélkedhetik nagy áldozatokban ; mondjuk, hogy pó­tolni nem fogja a’múlt törvényhozás’mulasztásait, ’s ez ismét helyes, mert az egyesnek e’ hatalom nem adatott, de ha azt állítják, hogy ez áldozatok azért történtek, hogy velek a’ törvényhozás’ azon hibája, miszerint a’ közös te­herviselést életbe nem lépteté, feledékenységbe döntessék; önök olly valamit állítanak, mit bebizonyítani ép’ olly nehéz, mint hinni, ’s mivel Bezerédj Istvánt, ’s azokat, kik példáját követik, vádolni még ellennek sem szabad. — Ha van valami, miért mi az eddig történt nyilatkoza­toknak örvendénk, az épen abban fekszik, hogy általok a’ közadóztatási elvnek kivívása feledékenységbe sülyedni nem engedtetik. — Az anyagi haszon, melly abból, hogy egyes nemesek magokat a’közad­ónak alája vetik,a'népre háromol, csekély , a’ morális hatás, mellyet illy nyilatkozatok tesz­nek, felszámithatatlan, ’s ez az, miért e’ férfiak köszönetün­­ket érdemlik, miről arra a’ nemzet’ részéről ép olly bizto­san számolhatnak, mint a’gyűlölségre, mellyet most bi­zonyos embereknek tettekért aratnak.­­ Nevezzék önök nevetségesnek lelkesedésöket, mi nem feledjük el, hogy nagy dolgok, főkép’ o­lyanok , mellyek mint a’ közös te­herviselés’ elve, érdekeket sértenek, nem azok által, kik legjobban őrködni de azok által, kik legmelegebben lelke­sedni tudtak, vivattak ki mindig a’ világon, nevezzék agi­­tationalis eszköznek e’ nyilatkozatokat , mi tudjuk, hogy, ha érdem van a’ polgári életben, a’ legnagyobb azoké , kik kortársaikat nemes czélok felé lelkesíteni tudák. — E’ példáknak teljes meggyőződésünk szerint sem a’ jelenben követők, sem a’jövendőben méltánylat sem fognak hijá­­nozni. — E. Törvényh­atósági dolgok. SZÉKESFEJÉRVÁRI KÖVETJELENTÉS. (Vége.) Ezek után, mik a’közös hazát általában érdeklik, általmegyünk már most a’királyi előadások’3-ik pontjára, a’kir. váro­sok’szavazati jogára, melly a’polgári rendnek különös fi­gyelmét igényli. Hogy a'királyi városok az orsz.gyűlésen szavazattal bír­tak, ’s hogy szavazatuk hajdan nagyhatású volt, a’ régi tör­vényekből, királyi meghívólevelekből bizonyos, még a’ múlt század’ elején a’legfontosabb kérdésekre nézve fejen­ként szavaztak, mint azt az orsz.gyülési­­naplók tanúsítják; ellenben, hogy a’ városoknak tekintélye általában, ’s neve­zetesen orsz gyűlési szavazatuk is csaknem végképen el­enyésztek, fájdalom, tagadni szinte nem lehet. E’szomorú állapotnak lépcsőnkénti fejlődését előad­nunk alázatos jelentésünk’ szűk köre nem engedi) rö­viden tehát csak azt említjük, hogy II. Ulászló’ ideje óta az ország’ felsőbb Rendes Werbőczy István’ szeren­csétlen eszméjét követve — Nullis quaestuariis, aut vulga­­ribus artibus dediti (ungari) nobilita tam sola militia defi­­niverunt — a’ müipart, mesterségeket és kereskedést, mint vitéz emberhez illetlen foglalatosságokat, megvetették, ’s utálták, ’s ugyanazért a’ polgári rendet, mint a’ müipar’ képviselőjét, országrendiségi társaságukból kizárni, ’s a’ városokat a’ megyei hatóságok alá szoritni igyekeztek, a’ mint ezt az 1715: 63 czikk már világosan kimondja; illy szellemben alkottattak a’ törvények három századok alatt, ehhez járult, hogy az alsó-magyarországi városok 150 esz­tendők által a’török’igája alatt nyögtek; ide járultak a’ vallásbeli mozgalmak , ’s a’hatalmas dynastáknak a’ feje­delmekkel­ küzdéseik, mellyekbe a’városok is akarva nem akarva, bekeveredtek, ’s a’ győzedelmes had­sereg által ki­raboltattak; hogy illy körülmények közt a’ városok mélyen sülyedtek és hanyatlottak, igen természetes volt, de szin­te az bizonyos, hogy a’ városok’ illy erőltetett sülyesztése felette igen ártalmas volt a’ hazára nézve is; mert a’ váro­sok’ aljasodásával megfogyott népességek is megritkultak; tehát a’ föld’ termésének bizonyos állandó vevői ’s fogyasz­tói, ’s ez által a’ termesztmények’ ára ’s a’ birtok’ becse is csaknem semmivé lett; a’ műipar és mesterségek pedig an­nyira elenyésztek, hogy nemcsak a’luxus’ kellékeit, ha­nem a’ meztelenség’ fedezésére megkivántató első szüksé­geket is a’ külföldről kellett szerezni, ’s igy a’ birtok’ cse­kély jövedelme is a’ külföldre takarodván , az elszegénye­dés általános lett. Látták, érezték a' bajt az ország’ felsőbb­ései már a’ múlt század’ elején, ’s azért az 1723. 117­­.­­czikkben azon külföldi mesterembereket, kik hazánkba köl­tözni kívánnának, az olly felette kedvelt nemesi kiváltság­­gal, a’ nem-fizetéssel kívánták becsöditeni, 15 esztendőre minden adó ’s közterhek alól fölmentvén őket; de minthogy a’ városok’ nyomatásai folytattatván, ezen emberek sem sze­mélyes, sem vagyonbeli bátorságot nem találtak az ország­ban, ide nem igen siettek; ‘s igy a’műipar, mestersége és kereskedés mai napiglan pangásban, az ország pea colonialis állapotában maradtak , a’ miről egyedül a’ kor­mányt vádolni, igénytelen nézetünk szerint, nem lehet. A’ városok azonban olly felette gyávák mégsem voltak, mint sokak által vádoltattak; mert a’legsorvasztóbb tör­vényekre nézve ellenmondásaikat jogaik’ ’s igazaik’ fentar­­tása végett mindenkor megtevők; igy ellentmondottak az 1618: 60 tezikknek, a’ mi az 1681: 42 czikkben meg­­ujittatott, melly ellenmondásról szóló bizonyítvány Pozsony városa’levéltárában tartatik;— ellenmondottak az 1647- ki törvényeknek az or.gyűlés előtt, a’ pozsonyi káptalannál, sőt a’ felsömagyarországi városok magánál a’ fejedelemnél is személyesen 1648-ik évben Prágába utazván, kitől az iránt fejedelmi bizonyítványt nyertek, melly Eperjes vá­rosa’levéltárában őriztetik;— végtére ellenmondottak az 1715: 36, 63 és 77. czikkeknek, az ellenmondást az or­szág’ é­ei el nem fogadván, azt a’pozsonyi káptalan’le­véltárába tevék le. Helyhatósági municipalis jogaik iránt a’ felhozottak sze­rint folytonosan küzdvén a’ városok, a’ mi különösen az or­szággyűlési szavazatot illeti, bizonyos, hogy a’mult szá­zad’ második fele részében, és a’ mostani század’ elején a’ törvények akként alkottattak, hogy az elnök által előadott tárgy mellett, úgyszinte ellene csak öt-hat ember szólott, ’s a’ végzés, melly az előbbkelő megyei követek’ confe­­rentiájokban készült, felkiáltással mutatkozván, fejenkénti szavazás soha sem történt, ’s igy a’ városi követek’ sza­vazata semmivé lett a’ nélkül, hogy az akár törvény, akár csak határozat által is kimondatott volna. Az 1825-ik országgyűlésen kezdődött ismét először a’ gyakorlat, hogy minden tárgy felett minden megyei követ nyilatkozott ’s igy a’ fejenkénti szavazás jött ismét divatba, de a’ városi követek’ előadásai a’ kerületi ülésekben azon szin alatt, minthogy a’kerületi ülések csak a’megyei kö­vetek’magány tanakodásaira szolgálnak, számba nem vé­tettek; az országos ülésekben pedig a’ többség nagyobb részint felkiáltás után mondatván ki, a’ városi szavazat előbbeni kétes voltában maradott; egy országos ülésben ugyan az akkori elnök a’végzést akkép’ mondta ki, hogy a’ megyei követek’ kisebb számához a’ káptalanok és vá­rosi követek’ szavazatait számította; de e’ miatt három nap ülést tartani nem lehetett, ’s a’ megyei követek magány titkos conferentiát tartottak , mellyeknek eredménye köz­tudomásra nem jutott; de azóta minden önámitist, mint hív jelentéshez nem illőt, mellőzve, határozottan kijelentjük, hogy a’ városok’ szavazata nyomatékosan nem számíttatott, azon elnöki jelentés lővén divatba, hogy a’ kir. városok’ törvényes jogok a’ fenlevő gyakorlat szerint fentartatik; — történtek az ellen a’ kir. városok’ néhány lelkesb­b követei’ részéről élénk és keményebb felszólalások, jelesen az 1832 ’s 1839-ki országgyűléseken; ekkor főkép’ azon el­lenvetés létetett, hogy a’ városi követek nem választatnak , csak küldetnek, vagy mivel későbben néhol választattak, hogy zártkörű testületek és nem a’polgárok’ összesége ál­tal választatnak, és hogy azon függés miatt, mellyben a’ kir. városok’ elöljárói, a’ mint küldők névszerint a’ királyi kamarától, kormányszékektől, de majd mindentől , a’ mi ez országban tekintélynek neveztetik, vannak, a’ követek a’ város’ érdekét nem képviselik; igy állottak a’ dolgok , midőn az 1840—ki országgyűlés’ végével feltűnt a’ szük­ség, a’ kir. városokat, mint a’ műipar’, szorgalom’ ’s ér­telmiség’ műhelyeit politikailag emelni, mindinkább ter­jedt azon meggyőződés, hogy a’rideg aristocratismus töb­bé meg nem állhat; az alkotmány’sánczait terjeszteni, egy­beolvadni és egyesülni kell, és e’ részben nem lehet hálás érzettel nem említenünk a’ jó hazafiak’ hosszú névsorát, köztök a’ polgárkoszorút méltán megérdemlett Deák Fe­­renczet; ezen eszmék itt ott a’ városokban is gyökeret ver­vén, előidéztettek azon ismeretes mozgalmak a’ városi kö­vetek’ választása’ módjára nézve, mellyek szerint több vá­rosok statútumok’ utján a’ követválasztásban az összes pol­gárságot kívánták részesíteni, mire őfelségének városunk­hoz intézett kegyelmes válasza , miszerint az összes pol­gárság­ választotta képviselők feleszámmal, mint a’ vár­­polgárság, a’ követválasztásba befolyt, tudva van, ekkép’ egyik fő régi ellenvetés elengedtetvén , a’ most lefolyt or­szággyűlésnek leg dején azon uj eszme pendittetett meg, hogy a’ kir. városok mi arányban álljanak a’ megyékhez ? ezt értelmezni kell az 1608: 1 czikk szerint; akkor sza­vaztak 30—40 megye, 10—15 káptalan, 10—15 kir. táb­lai ülnök körülbelől; 100 pedig jelen nem levők’ követei és 20 - 30 városok; az újabb status publici­tan a’ BR’ táblá­jánál csak képviselőket akar látni, ’s azért a’ jelen nem levők’ követeiről mit sem akar tudni, akar látni csak tö­meges testületek’ képviselőit, ’s azért a’ káptalanoknak sem barátja, következőleg csak megyei, városi és kerületi kö­veteket kiván számíttatni, ’s megmaradván az általános ren­dezésig a’ megyék’ 52 szavazata, a’ fő aggodalom és ta­nakodás’ tárgya lett, mennyi szavazat illesse a’kir. városo­kat és kerületeket az 52 megye’ irányában ? az egyenkénti szavazat’ követelése ellen a’ legújabb időkben főképen ezen meg nem határozott arány és a’ városok’ rendezetlensége gördítettek; ezen uj tannak positiv törvényeinkben alapja nincsen, de azoknak elméjekben, kiknél a’hatalom van, volt alapja, és ezt kézzelfoghatólag tanúsítja a’3-ik kir. előadás, melly a’ kir- városok’ szavazatát országgyűlési ta­nácskozás’ tárgyává teszi, ha az arány nincs kérdésben. ■■ . 'I­gy 56

Next