Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)
1845-01-26 / 425. szám
köteles, ’s hogy midőn adómentességéről lemond, nem jól szerzett kiváltságról, hanem csak egy soha nem igazolható visszaélésről mond le); de kérdjük: valljon azon lap, melly mindig a’ közös teherviselés’ barátjának vallá magát, melly büszkén hirdeti, hogy ezen ügynek megbukása az utólsó országgyűlésen azoknak tulajdonítható, kik ellen mint politicus ellenek ellen szüntelen harczol, szólhat e így a’nélkül, hogy elveivel ellentétbe jöjön? a’ nélkül, hogy eszünkbe juttatná, miként min ’azon lelkesedés, melylyel eddig a’közös teherviselés mellett küzdeni látszott, puszta szavaknál egyéb nem valt. A’ fiasco tökéletes volt, így szól a’B. P. Híradó nagy megelégedéssel. De miben áll e’ fiasco, ha kérdenünk szabad? abban, hogy Rosti Albert tb.’ nyilatkozata Pest vármegyében csak két követőre talált ? De hiszik, meri e csak föltenni a’ Híradó Pest megye’ Rzeiről, hogy azon közönség, melly a’ közteherviselés’ elve mellett annyi lelkesedéssel felszólalt, mellynek utasításai a’ legigazságosabb ügy mellett kiadott manifestumok, mellynek legnépszerűbb férfiai az általok birt közbizodalmát leginkább azon állandóságnak köszönik, mellyel adózó népünk’ érdekeit védik, ez igy maradand ? hogy Pest megye’évei között nem fog találkozni e’ három férfiúnál több, ki meggyőződését követve, a’ közterhekből reá eső részt magára vállalandja még azon esetben is, ha az ország’ többsége által példára nem követtetnék?Nem bizonyítja e ezt a’ Kossuth L. táblabiró által tett indítványnak elfogadása, mellyet tenni vagy elfogadni czéltalan vala, ha a’ közönség között, melly azt elfogadd, nem találtatnak többen, kik magokat e’ példák’ követésére készeknek érzik? És ha e’ Pest megyében adott nemes példák követés nélkül maradni nem fognak, hol — ha szabad kérdenünk — itt a’ fiasco? De ha ezen reményünkben csalódtunk, ha e’ példák Pest megyében követőkre találni nem fognak, ’s a’ nyilatkozatok, mint mondani tetszett, csakugyan fiascot csináltak, miként mondhatja a’B. P. Híradó, hogy azok fiascot érdemeltek? Méltóztassék megmagyarázni nekünk, ugyan miért? — Egy ember, mióta férfivá nőtt, azon meggyőződésben él, hogy a’ nemességnek adómentessége magában igazságtalan, ’s a’ haza’ kifejlődésére káros, elkövet mindent, hogy e’ kiváltság a’ szokott törvényes után megszüntessék, ’s miután látja , hogy ez nem történhetett, legalább részt nem akarva venni abban, mit igazságtalannak tart, önként lemond kiváltságáról, ’s részt vesz azon terhekben, mellyek meggyőződése szerint őt is illetik; mi van ebben, mi által megérdemlené, hogy gúny’ tárgyául tétessék ? Az, hogy illynemű meggyőződésre jutott ? a’ B. P. Híradó , ki mindig a’ közös teherviselés’ elve mellett szólalt fel eddig, nehezen mondhatná ezt. Vagy talán az, hogy meggyőződését követi? a’ B. P. Híradónak igaza lehet, hogy kik meggyőzödésöket követik, mi személyes előmenetelöket illeti, az életben nem egyszer fiascot csinálnak? de ebből az következik e, hogy azt megérdemelték? Vagy tán a’ közterhekben részt venni olly valami, mi a’ magyar nemesnek tilos? ha ez volna, következetesen azt kellene mondani, hogy mert a’nemesség katona- állotásra nem köteleztetik, neki katonának beállni nem szabad. Vagy talán nevetséges, elhagyva pártját olly valamit tenni, miben az egész had által, mellyel politicai zászlók körül egyesültünk, nem követtetünk, még akkor is, ha a’ mit teszünk, azon párt’ elveinek szükséges következésénél nem egyéb? mintha midőn pártokkal a’ szabadság mellett küzködünk , személyességünkről lemondanánk ! mintha nem volna valami, mi pártszinezetünknél több, meggyőződésünk! mintha a’férfinak, ki magával tisztába jött, várni kellene, hogy nézeteiben többség osztakozzék,ha azoknak életbeléptetése által senkinek jogkörébe nem vág! De nem, nemezen okok azok, mikért a’ B. P. Híradó a’ szerinte történt fiasconak örül, jó kedvének oka; mert Bezerédj Istvánnak, ’s mindazoknak, kik nemes példáját követék, kétségen kívül az valt szándékuk, hogy azon sok baklövéseket, mellyeket a liberális párt országgyűlésen a’közteherviselés’ dolgában tett, helyrehozzák ’s feledékenységbe döntsék, ’s mert ez illy silány jó sok tekintetekben olcsó pótszerekkel nem történhetik, azért dörzsöli ártatlan megelégedésében a’BP. Híradó kezeit.—Nem vizsgáljuk, mennyire illő, hogy hírlap, főkép’ ollyan, melly magát conservativ hírlapnak szereti nevezni, a’ törvényhozás’ egy részének többségéről — mert hisz a’ kissebbség baklövéseket nem követhet el — illy hangon szóljon, azt sem fogjuk megvitatni, ha hibák történtek, azokat illeti e’ a’ vád, kik az általok indítványozott három, vagy azokat, kik az ajánlott egy milliót sine qua non-nak nyilatkoztaták, de legyen szabad figyelmessé tenni a‘ BP. Híradót, hogy a’ politicában történő baklövések’ legnagyobbika a’ tárgyakat olly neveken nevezni , mellyek alatt minden józan ember egészen más fogalmat ért, ’s hogy ezen neme a’ baklövéseknek soha nem követtetik el nagyobb mértékben, mint, ha az , mi a’ múlt országgyűlésen inditványoztatott, ’s meggyőződésünk szerint nem a’ liberális, hanem egy egészen más párt’ hibája által megbukott, közös teherviselési elvnek neveztetik. Ha valaki, bizonyosan mi szivünkből sajnáljuk , hogy az országgyűlésnek el kelle oszlani a’ nélkül, hogy a’ nemesség a’ közjó’ előmozdítására csak valami terhet vállalt volna magára. Mi, ha többet kivinni lehetetlen vala, örömmel járultunk volna az egy millió’elfogadásához is, de ebből az következik, hogy azon egy millió’egy részének elfogadása által a’ közös teherviselés’ elve vitetett keresztül ? Elfelejtettük, hogy az öszves házi és hadi adó, a’ katonatartás és közmunkák’ teljesítése egészen az adózó nép’ vállain hagyatott ? ’s ha a’ haza’ közérdekében czélszerű vala az adót egy millióval megnagyobbítani, ha dicséretes, hogy a’ nemesség az adónak nagy részét magára vállaló, ha azon rendelkezések, mik ez adó’kezelésére nézve javallattak, a’ legüdvösebbek, valóban az önámitásnak szép tehetsége volna szükséges , hogy ezen — minden egyéb tekintetben czélszerű — törvényhozási rendelkezésben , a’ közös teherviselés’ elvének életbeléptetését lássuk. Ezen szent elv megbukásának egyedüli oka csak abban fekszik, hogy a’ közadóztatás országgyűlésünk’ egyik kiegészítő testénél sem nyerhető többséget, a’ vád csak azokat illetheti, kik illy többségnek alakulását fondorkodások által lehetetlenné tevék, ’s valóban, ha van valaki, nem a’ liberális párt az, mellynek érdekében fekhetik, hogy mik az országgyűlés’ alatta ’s előtte történtek, feledékenységbe döntessenek. De ha ezt általánvéve pártunkról épen úgy megengednék, mint azt most tagadjuk, lehet e rendkivülibb álitás, mint e’ czélzással ép’ azokat vádolni, kik midőn magokat az adó’ felvállalására készeknek nyilvánítják, e’ tárgy iránti discussiót újra feliriják? Olcsónak nevezik e’ lelkesedést, ’s ebben igazok van , ha valaki csak azt adja, mire magát lelkiismerete szerint kötelezve érzi, kétségen kívül nem büszkélkedhetik nagy áldozatokban ; mondjuk, hogy pótolni nem fogja a’múlt törvényhozás’mulasztásait, ’s ez ismét helyes, mert az egyesnek e’ hatalom nem adatott, de ha azt állítják, hogy ez áldozatok azért történtek, hogy velek a’ törvényhozás’ azon hibája, miszerint a’ közös teherviselést életbe nem lépteté, feledékenységbe döntessék; önök olly valamit állítanak, mit bebizonyítani ép’ olly nehéz, mint hinni, ’s mivel Bezerédj Istvánt, ’s azokat, kik példáját követik, vádolni még ellennek sem szabad. — Ha van valami, miért mi az eddig történt nyilatkozatoknak örvendénk, az épen abban fekszik, hogy általok a’ közadóztatási elvnek kivívása feledékenységbe sülyedni nem engedtetik. — Az anyagi haszon, melly abból, hogy egyes nemesek magokat a’közadónak alája vetik,a'népre háromol, csekély , a’ morális hatás, mellyet illy nyilatkozatok tesznek, felszámithatatlan, ’s ez az, miért e’ férfiak köszönetünket érdemlik, miről arra a’ nemzet’ részéről ép olly biztosan számolhatnak, mint a’gyűlölségre, mellyet most bizonyos embereknek tettekért aratnak. Nevezzék önök nevetségesnek lelkesedésöket, mi nem feledjük el, hogy nagy dolgok, főkép’ olyanok , mellyek mint a’ közös teherviselés’ elve, érdekeket sértenek, nem azok által, kik legjobban őrködni de azok által, kik legmelegebben lelkesedni tudtak, vivattak ki mindig a’ világon, nevezzék agitationalis eszköznek e’ nyilatkozatokat , mi tudjuk, hogy, ha érdem van a’ polgári életben, a’ legnagyobb azoké , kik kortársaikat nemes czélok felé lelkesíteni tudák. — E’ példáknak teljes meggyőződésünk szerint sem a’ jelenben követők, sem a’jövendőben méltánylat sem fognak hijánozni. — E. Törvényhatósági dolgok. SZÉKESFEJÉRVÁRI KÖVETJELENTÉS. (Vége.) Ezek után, mik a’közös hazát általában érdeklik, általmegyünk már most a’királyi előadások’3-ik pontjára, a’kir. városok’szavazati jogára, melly a’polgári rendnek különös figyelmét igényli. Hogy a'királyi városok az orsz.gyűlésen szavazattal bírtak, ’s hogy szavazatuk hajdan nagyhatású volt, a’ régi törvényekből, királyi meghívólevelekből bizonyos, még a’ múlt század’ elején a’legfontosabb kérdésekre nézve fejenként szavaztak, mint azt az orsz.gyülésinaplók tanúsítják; ellenben, hogy a’ városoknak tekintélye általában, ’s nevezetesen orsz gyűlési szavazatuk is csaknem végképen elenyésztek, fájdalom, tagadni szinte nem lehet. E’szomorú állapotnak lépcsőnkénti fejlődését előadnunk alázatos jelentésünk’ szűk köre nem engedi) röviden tehát csak azt említjük, hogy II. Ulászló’ ideje óta az ország’ felsőbb Rendes Werbőczy István’ szerencsétlen eszméjét követve — Nullis quaestuariis, aut vulgaribus artibus dediti (ungari) nobilita tam sola militia definiverunt — a’ müipart, mesterségeket és kereskedést, mint vitéz emberhez illetlen foglalatosságokat, megvetették, ’s utálták, ’s ugyanazért a’ polgári rendet, mint a’ müipar’ képviselőjét, országrendiségi társaságukból kizárni, ’s a’ városokat a’ megyei hatóságok alá szoritni igyekeztek, a’ mint ezt az 1715: 63 czikk már világosan kimondja; illy szellemben alkottattak a’ törvények három századok alatt, ehhez járult, hogy az alsó-magyarországi városok 150 esztendők által a’török’igája alatt nyögtek; ide járultak a’ vallásbeli mozgalmak , ’s a’hatalmas dynastáknak a’ fejedelmekkel küzdéseik, mellyekbe a’városok is akarva nem akarva, bekeveredtek, ’s a’ győzedelmes hadsereg által kiraboltattak; hogy illy körülmények közt a’ városok mélyen sülyedtek és hanyatlottak, igen természetes volt, de szinte az bizonyos, hogy a’ városok’ illy erőltetett sülyesztése felette igen ártalmas volt a’ hazára nézve is; mert a’ városok’ aljasodásával megfogyott népességek is megritkultak; tehát a’ föld’ termésének bizonyos állandó vevői ’s fogyasztói, ’s ez által a’ termesztmények’ ára ’s a’ birtok’ becse is csaknem semmivé lett; a’ műipar és mesterségek pedig annyira elenyésztek, hogy nemcsak a’luxus’ kellékeit, hanem a’ meztelenség’ fedezésére megkivántató első szükségeket is a’ külföldről kellett szerezni, ’s igy a’ birtok’ csekély jövedelme is a’ külföldre takarodván , az elszegényedés általános lett. Látták, érezték a' bajt az ország’ felsőbbései már a’ múlt század’ elején, ’s azért az 1723. 117.czikkben azon külföldi mesterembereket, kik hazánkba költözni kívánnának, az olly felette kedvelt nemesi kiváltsággal, a’ nem-fizetéssel kívánták becsöditeni, 15 esztendőre minden adó ’s közterhek alól fölmentvén őket; de minthogy a’ városok’ nyomatásai folytattatván, ezen emberek sem személyes, sem vagyonbeli bátorságot nem találtak az országban, ide nem igen siettek; ‘s igy a’műipar, mestersége és kereskedés mai napiglan pangásban, az ország pea colonialis állapotában maradtak , a’ miről egyedül a’ kormányt vádolni, igénytelen nézetünk szerint, nem lehet. A’ városok azonban olly felette gyávák mégsem voltak, mint sokak által vádoltattak; mert a’legsorvasztóbb törvényekre nézve ellenmondásaikat jogaik’ ’s igazaik’ fentartása végett mindenkor megtevők; igy ellentmondottak az 1618: 60 tezikknek, a’ mi az 1681: 42 czikkben megujittatott, melly ellenmondásról szóló bizonyítvány Pozsony városa’levéltárában tartatik;— ellenmondottak az 1647- ki törvényeknek az or.gyűlés előtt, a’ pozsonyi káptalannál, sőt a’ felsömagyarországi városok magánál a’ fejedelemnél is személyesen 1648-ik évben Prágába utazván, kitől az iránt fejedelmi bizonyítványt nyertek, melly Eperjes városa’levéltárában őriztetik;— végtére ellenmondottak az 1715: 36, 63 és 77. czikkeknek, az ellenmondást az ország’ éei el nem fogadván, azt a’pozsonyi káptalan’levéltárába tevék le. Helyhatósági municipalis jogaik iránt a’ felhozottak szerint folytonosan küzdvén a’ városok, a’ mi különösen az országgyűlési szavazatot illeti, bizonyos, hogy a’mult század’ második fele részében, és a’ mostani század’ elején a’ törvények akként alkottattak, hogy az elnök által előadott tárgy mellett, úgyszinte ellene csak öt-hat ember szólott, ’s a’ végzés, melly az előbbkelő megyei követek’ conferentiájokban készült, felkiáltással mutatkozván, fejenkénti szavazás soha sem történt, ’s igy a’ városi követek’ szavazata semmivé lett a’ nélkül, hogy az akár törvény, akár csak határozat által is kimondatott volna. Az 1825-ik országgyűlésen kezdődött ismét először a’ gyakorlat, hogy minden tárgy felett minden megyei követ nyilatkozott ’s igy a’ fejenkénti szavazás jött ismét divatba, de a’ városi követek’ előadásai a’ kerületi ülésekben azon szin alatt, minthogy a’kerületi ülések csak a’megyei követek’magány tanakodásaira szolgálnak, számba nem vétettek; az országos ülésekben pedig a’ többség nagyobb részint felkiáltás után mondatván ki, a’ városi szavazat előbbeni kétes voltában maradott; egy országos ülésben ugyan az akkori elnök a’végzést akkép’ mondta ki, hogy a’ megyei követek’ kisebb számához a’ káptalanok és városi követek’ szavazatait számította; de e’ miatt három nap ülést tartani nem lehetett, ’s a’ megyei követek magány titkos conferentiát tartottak , mellyeknek eredménye köztudomásra nem jutott; de azóta minden önámitist, mint hív jelentéshez nem illőt, mellőzve, határozottan kijelentjük, hogy a’ városok’ szavazata nyomatékosan nem számíttatott, azon elnöki jelentés lővén divatba, hogy a’ kir. városok’ törvényes jogok a’ fenlevő gyakorlat szerint fentartatik; — történtek az ellen a’ kir. városok’ néhány lelkesbb követei’ részéről élénk és keményebb felszólalások, jelesen az 1832 ’s 1839-ki országgyűléseken; ekkor főkép’ azon ellenvetés létetett, hogy a’ városi követek nem választatnak , csak küldetnek, vagy mivel későbben néhol választattak, hogy zártkörű testületek és nem a’polgárok’ összesége által választatnak, és hogy azon függés miatt, mellyben a’ kir. városok’ elöljárói, a’ mint küldők névszerint a’ királyi kamarától, kormányszékektől, de majd mindentől , a’ mi ez országban tekintélynek neveztetik, vannak, a’ követek a’ város’ érdekét nem képviselik; igy állottak a’ dolgok , midőn az 1840—ki országgyűlés’ végével feltűnt a’ szükség, a’ kir. városokat, mint a’ műipar’, szorgalom’ ’s értelmiség’ műhelyeit politikailag emelni, mindinkább terjedt azon meggyőződés, hogy a’rideg aristocratismus többé meg nem állhat; az alkotmány’sánczait terjeszteni, egybeolvadni és egyesülni kell, és e’ részben nem lehet hálás érzettel nem említenünk a’ jó hazafiak’ hosszú névsorát, köztök a’ polgárkoszorút méltán megérdemlett Deák Ferenczet; ezen eszmék itt ott a’ városokban is gyökeret vervén, előidéztettek azon ismeretes mozgalmak a’ városi követek’ választása’ módjára nézve, mellyek szerint több városok statútumok’ utján a’ követválasztásban az összes polgárságot kívánták részesíteni, mire őfelségének városunkhoz intézett kegyelmes válasza , miszerint az összes polgárság választotta képviselők feleszámmal, mint a’ várpolgárság, a’ követválasztásba befolyt, tudva van, ekkép’ egyik fő régi ellenvetés elengedtetvén , a’ most lefolyt országgyűlésnek leg dején azon uj eszme pendittetett meg, hogy a’ kir. városok mi arányban álljanak a’ megyékhez ? ezt értelmezni kell az 1608: 1 czikk szerint; akkor szavaztak 30—40 megye, 10—15 káptalan, 10—15 kir. táblai ülnök körülbelől; 100 pedig jelen nem levők’ követei és 20 - 30 városok; az újabb status publicitan a’ BR’ táblájánál csak képviselőket akar látni, ’s azért a’ jelen nem levők’ követeiről mit sem akar tudni, akar látni csak tömeges testületek’ képviselőit, ’s azért a’ káptalanoknak sem barátja, következőleg csak megyei, városi és kerületi követeket kiván számíttatni, ’s megmaradván az általános rendezésig a’ megyék’ 52 szavazata, a’ fő aggodalom és tanakodás’ tárgya lett, mennyi szavazat illesse a’kir. városokat és kerületeket az 52 megye’ irányában ? az egyenkénti szavazat’ követelése ellen a’ legújabb időkben főképen ezen meg nem határozott arány és a’ városok’ rendezetlensége gördítettek; ezen uj tannak positiv törvényeinkben alapja nincsen, de azoknak elméjekben, kiknél a’hatalom van, volt alapja, és ezt kézzelfoghatólag tanúsítja a’3-ik kir. előadás, melly a’ kir- városok’ szavazatát országgyűlési tanácskozás’ tárgyává teszi, ha az arány nincs kérdésben. ■■ . 'Igy 56