Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-01-16 / 422. szám

Csütörtök 423. Januar 16. 1845. pesti hírlap. Megjelenik helyben L­i példányok TARTALOM. Kinevezések. Nyugalmazás. Halálozás. Pest, jan. 15-én. Indirect adó II. Népnevelés I. A’ B . P. Híradónak. Törvényhatósági dolgok: Bereg (követje­­lentés, közelgő tisztujitás Ungh(itt is készültek a’ tisztujitásra). Fővárosi újdonságok. Vegyes közlemények: Nyitra (casino, dologházak’ szükséges volta). Természettudósainkhoz. Komárom megyei takarékpénztár. Külföld. Értekező. Harasz­tiénak utazása Éjszakamerikában. A­ vegytani műszavak rendsze­res alkotása, Igazitás. Hivatalos tud. Hirdetések. MiG¥MOBSZÁO és ERDÉLY. Ő felsége székhelyi Majláth György országbíró ő­nmél­­tóságát sz. István’ rendének nagykeresztjével méltóztatott kegy. feldíszíteni. Őfelsége Zsedényi Eduárd m. k. helytartósági taná­csost és Zarka János országbírói ítélőmestert a’m. k. udv. cancellariához előadó tanácsosokká méltóztatott kegyelmesen ki­nevezni. A cs. kir. apóst, fölsége múlt évi October 31. és december’ 21-én kiadott királyi kegyelmes válaszainál fogva Conrad An­drást az erdélyi udvari cancelláriánál tanácsnokot, és előadót, erdélyi nemességgel díjmentesen földiszitni legkegyelmesebben méltóztatott. Svajczer Gábor, udv. tanácsos és alsó magyarországi k. főkamaragróf, önfolyamodására nyugalmaztatván, a’ Leopoldrend' kiskeresztjével földiszittetett. Nagyajtai Cserey Miklós kir. hivatalos és nyugalmazott rrd. k. tanácsnok , ki már félszázaddal ezelőtt a’ politicai élet­ színterén nevezetes szerepet vitt, meghalt Zabon (B -P.H. és E.H.) Pest, januarius’ 15-én. Belepillantott e már a’ nyájas olvasó a’,,Camera obscu­­rába“? Bizony, kár, ha nem; mert ott sok mindenfélét láthatni, ott a’ Pesti Hírlap’ szerkesztője ’s a’ mély tudomá­nyosság karonfogva járkálnak fel ’s alá. Milly szerénytelenség erre magamnak hivatkoznom ! ’S talán még sem az. Példabeszéddé vált: kiről tudja, hogy púpos , annak szeméből is olvassa a’ világ, hogy púpos;— azt, miszerint valakinek szemében azon valakinek szép termetét is olvasná, még nem hallottam. Természetes ennélfogva, hogy midőn bizonyos urak mély tudományomat olly dolgozatokból ol­vasták ki, mellyekben bizony, nem sok tudományt láthatni, nem karcsúságomra akarták figyelmeztetni a’ közönséget. ’S igy elfogadom a’ czímet, el, el; mert jól látom , hogy nem dicséret mit általi nyújtanak , ’s csak azt a’ szerény kérdést bátorkodom hozzájuk intézni: hány gyüszü-tudo­­m­ányt nyelhet le az ember journalistikai képességének,ezer, alkalmasint bennszületett eszme’ veszélyeztetése nélkül? ’s mellyik pontján válik akadálylyá a’ tudomány, ballast­tá, mellyet a’ szerkesztési sajkából ki kell venni, hogy az el ne merüljön a’ könny­űt talán izgalmasabban ringató hullámok között? — Quot libras in duce summe ? mondanám tudós létemre, ha én, az egyszerű journalista, a’ szerkesztő sans phrase, azt mondhatnám. Szóljunk egyébről, szóljunk magáról a’ lapról, ez — köszönet érette dolgozó társaimnak — több figyelmet ér­demel mint csekély személyemnek működése. Azt mondják — ’s olly hangon, mintha ezáltal elma­rasztaló ítéletet mondtak volna — : ,,a’ Pesti Hírlap doctri­­nairlap.“ — Igen örvendünk, ha az­ illyennek szerkeszté­sét tűztük ki magunknak feladatul. — Doctrinair lap, azaz: nem pusztán empiricus, hanem ollyas, melly felsőbb elvek’ világosságában láttassa a’tényeket,melly nem tárgyat tárgy­hoz enyvezni, hanem egyet a’ másikból kifejleszteni akar. Doctrinair lap, azaz: nem az expediensek’lapja, hanem illyatén lap, melly nem kiált hosannát a’ bevégzett tények­nek, csak azért mert bevégzettek, melly a’ hatalmasok’ pa­ripái alá nem hint virágokat, tudván, hogy az ünnepi disz­­menet magában még nem űrnapja. Doctrinair lap, azaz : nem barátja olly institutióknak, mellyeket csak önmagok­kal mérhetni, nem az emberi és polgári jogok’ mértékével ’s nem a’ minden idők’ és minden alkotmányos népek’ köz­életéből elvont státusphilosophia’ nehezékével. Doctrinair lap, azaz: észszerű haladás’ lapja,nem a’ „pallium ad omne anni tempus aptum’“ glossatora, melly köpönyeg ha­rangy­­gyá vált , még advent és karácsontájban is haszonvehe­­tetlen A’ „doctrinair“ név’ fogalmát azért, mert a’ Bourbo­nok’ restauratiójára bekövetkezett években alakult fran­­czia doctrinair pártnak egy töredéke a’júliusi napok után a’ juste milieu’rendszerét pártolta, azon egynek tartania’ politicai juste milieu’, a’ középelvűség’ fogalmával, —kis­sé vékony tárgyismeretre mutat. Önöknek, miután köz­­­ügyeinkben fel-felszólalnak , tudniok kellene, hogy Sieyes doctrinair volt, az a’ Sieyes , kitől a’ franczia statusegy­ség, a’ franczia kormányrendszer’ főlő elvei kiindultak; önöknek tudniok kellene, hogy a’ királyság’ statusférfiai azonképen, mint a’ forradaloméi, Cazales úgy, mint Mi­­rabeau, Mounier úgy, mint Barnave, a’ girondisták úgy, mint a’ montagne’ feje, doctrinairek voltak azok’ ellené­ben , kiknek fogalmaikban semmi elv, eljárásukban sem­mi rendszer, — azok’ ellenében , kiknek összes politicai bölcseségek: vagy felhúzni naponként az órát, ha mind­járt láncza rég’ elszakadt volna, vagy romot romra dön­teni, és megelégedni, ha minél mélyebbre hasgatta fel az eke vas a’földet, tekintet nélkül a’vetésre, mellynek be­következnie kell; az uj vetést e’ két faj még a’ jobb napoktól sem várja, ’s földjökön bizony egy kalász sem fog felmagaslani, hacsak az ég’ madarai nem hullatnak le repülés közben egy-két magot. Ezek, való igaz, nem do­ctrinairek, rendszerök a’rendetlenség , eljárásuk a’ sze­repcserélés , ’s azon házéhoz hasonló, hol a’ komor­nyik’ ruhájába bebujtatott mindenes , tányérváltás köz­ben a’ hajdú’ sarkantyúján megbotlik, hol a’ bort mind­járt eczetnek is használhatni, ’s hol—mint az angol pél­dabeszéd mondja — az ételek’ öszves melegsége a’ szé­gyenpiros háziasszony’arczába vonult. Jó étvágyat s mi ugyan nem mondjuk fölébe a’ benedictie­t. Ollyas vádakra, mint a’ fölebbi, csak azért felel az ember, hogy a’ keresztyén megadás’ ’s az ezzel rokon padagogusi útmutatás’ erényét gyakorlatba vegye; vala­mint a’ Jelenkor’ azon philosophusának is , ki alkalmasint hogy megmutassa, miszerint már túl van a’ társasági tudo­mányok’ propylaeumain, a’ politicai centralisatio’ ’s a’ véd­egylet’, száz: az egyesületi jog’ egymással meg nem férésé­ről beszél, — keresztyén nyugalommal válaszoljuk : tessék a’ világeseményeket tanítójának term­óiban elolvasni, azok­ból megtanulhatja, hogy akkor és azok által nyert legszé­lesebb alkalmazást az egyesületi jog, mikor és kik által az alkotmányos centralisatio országlási alapul vétetett. Komolyabb választ igényelhet a’ I. é. Erdélyi Hiradó’ első és második számában gróf Teleki Domokos által el­lenünk is intézett czikkely. Ellenvélemény olly férfiútól, kivel annyi egyéb tárgyra nézve jól esett egy véleményen lennünk, de hijába, az már úgy szokott történni, idő és térközben ki jobbra fejlődik, ki balra; azonban ez is mind­össze nem nagy baj; ha Ciceróban nem olvastuk, legalább a’ deák grammatikából tanultuk: „edenidae sunt pro repu­­blica inimicitiae“, ’s ha az ellenségeskedés nyíltan és az ügy’ szeretetéből történik, végre is csak a’ megczáfoltnak hiúsága szenvedhet alatta, nem a’ mindnyájunk előtt szent ügy. Here’s a health to you, — you have acted on the whole most nobly, and I own it from my soul ! A’ kérdéses czikk nem akarja kétségbe hozni, hogy lapjaink a’ szükséges felfejtendők’, a’ sürgetőleg teendők’ tömegének irányában dicséretesen működnek, — ezen val­lomás véleményünk szerint azon egy annak megismerésével, hogy mi a’ gyakorlati tért nem veszítettük szem elöl , mi­dőn az annyi oldalról megtámadott jeligét vezérelvül zász­lónkra irtuk. Már most az a’ kérdés: helyes e ezen vezér­elv, vagy sem? A’ czikk’ írója inthesi a’ municipalis irányt nem tartja annak, mellyben, a’ lapunkban indítványozott re­­visióval ellentétben, mindörökké mozognunk kellene, a’ municipalis irány nem lebeg előtte magasztos, minden tö­rekvéseinkkel mindinkább megközelítendő eszményképen, mert ott áll: „ha a’P. Hírlap magát arra látja meghivatva, miszerint megmondja mindazt, mit fiaink, mit unokáink, mit maradékaink harmad- és negyedíziglen egykor talán mondani fognak, úgy megeshetik, igaza van.“ — Ha he­lyes az alapelv , akkor már az iránt nem lehet kérdés: ta­nácsos e azt mindig, még a’ közélet’ legparányiabb nyilat­kozásainál is szemmel tartani, a’ létezőt ahhoz idomítani, a’tervezendőket ahhoz szabni; mert ugyan mire való volna az elv, ha nem szabad híveinek kalauzul szolgálnia az ingoványok között, örül a’ viszonyainknál fogva néha megbocsátható kislelkűség’ és lankadás’ óráiban? Nekünk az vezérfonalul szolgál működéseink közben, másoknak mértékül, melly­nek segedelmével sáfárkodásunk’ hűséges és következetes voltát megítélhetik. Kimondtuk véggondolatunkat: — a’ kép, ha rámába foglalják, élesebbé és meghatározottabbá válik; a’tájt láthatára jellemzi, ha mindjárt szép távol­ságra van is az néha a’ szemlélőtől. Olly távolnak azon­ban mégsem tart­uk, hogy csak harmad- és negyedizigleni maradékaink örvendhetnének az ige’ megtestesülésének. — Illy kilátásban nincsen vigasztalás. Vannak súlyos kórálla­potok , mellyek ha megismertettek, ’s ha ennélfogva élet— *) *) ,,Isten éltesse önt, — ön nemesen lépett föl, szívesen megis­merem.“ módunk által nem mérgesittetnek még inkább, veszede­lem nélkül egypár héttel előbb vagy utóbb orvosoltathatnak, de halasztást ad futurum fulum­ még a’ legerősebb emberi organismus sem képes kiállani. INDIRECT ADÓ II. E’ lap’ múlt számában az indirect adók’ következő nemeit: a’ lajstromozási, bélyeg, szeszé­getési , ’s húsfogyasztási díjt Magyarországba behozhatók­­nak mondtuk ; ezekről egyenkint szólani e’ czikk’ föl­adata. — Tagadhatlan, hogy érdekében fekszik a’státusnak bi­zonyos cselekvények’ tisztába tartása — ide tartoznak leg­inkább mind azon változások, mellyeken a’ földbirtok ke­resztül szokott menni, miért is több státusban az efféle szerződések’ belajstromozása díjfizetés mellett rendeltetett. Francziaországban a’ belajstromozás 1843-ban 142 millió francot hozott be. Magyarországban az ingatlan javak’ akár örökösödés, akár osztályajándék, eladás ’s bármi czím alatti birtokváltozásának díj melletti belajstromozása beho­zandó volna. A’ belajstromozási díjnak azonban nem kell magasnak lennie, nehogy az ingatlan javak’ eladhatását akadályoztassa, ’s csalásokra ’s a’ törvény’ kijátszására al­kalmat szolgáltasson. Mi a’ bélyegadót illeti, — ezt is a’ beszedési ’s ellen­­őrködési könnyűség, ’s az arányosság’ tekintete is ajánlja, hacsak olly irományokra kiterjesztetik, mellyek pénzértékről szólnak; miszerint minden törvénykezési irományok a’bé­lyegadótól mentek maradnának. Mi az igazságkiszolgálta­tásnak megdrágítását a’ szegényebb osztályok’ kárával az adónak bármi neme által eszközölni nem akarjuk, a’mi csakugyan történik ott, hol minden törvénykezési iromány, minden folyamodás a’ közhivatalnokhoz, csak bélyegzett pa­piroson írva fogadtatik el; hisszük tehát, hogy ez által a’ legfontosabb ellenvetés, melly a’ bélyegadó ellen­tétetni szokott, magától elenyészik. A’ fogyasztási adók’ legczélszerűbbike: a’ szeszadó, — a’ szeszes italok nem első szükségü, de inkább fényűzési ’s ez egészség ’s erkölcsiségre károsan ható czikkelyek lévén; — de a’ tapasztalás bebizonyitá, hogy a’ szeszége­tésének megadóztatása industrialis tekintetben is czélszerű, mert a’ mit a’ gyámok adó’ fejében fizet, azt tökéletesb módszer által — minélfogva ugyanazon mennyiségű nyers­anyagból több szeszt nyer, kipótolni törekszik. Azonban ha Magyarországban a’ szeszdíjt be akarjuk hozni, meg nem feledkezhetünk azon viszonyról, mellyben az ausztriai tartományokkal állunk. Gallicziából évenkint egy millió forint áru szeszes italok hozatnak be, mert be­hozataluk nemcsak minden vámtól mentes, de egyszersmind a’ fogyasztási adó visszafizettetik a’ kivitelnél. Ha ezen vi­szony meg nem szűnik , ha t.­i a’ Magyarországba hozott szeszre olly vám nem szabatik, miilyent a’ magyar szesz­égető fogna fizetni,—a'magyar szeszadó csak jutalom volna a’ gallicziai szeszes italok’ behozatalára honunkban. Mi a’ húsfogyasztási díjt illeti, —a’húsfogyasztás bi­zonyos jólétnek jele ’s minthogy e’ czikk’ mérsékelt meg­adóztatása árára nézve nagyon csekély különbséget teszen, ’s fogyasztása terjedelmes — tehát sok a jövedelmező , mi a’ kereskedés’ tárgyában kiküld­ött kerületi választmánynyal, melly ez adó’nemét behozandónak vélte,tökéletesen egyet­értünk. Mennyit jövedelmezhetnének az ajánlott adók ? — Erre mi,’s hihetőleg ügyesebb számítók sem adhatnának választ; mert, Törökországot kivéve, nincs ország a’ civilizált Eu­rópában,melly a’ statisticai adatok’olly hiányában szenvedne mint hazánk. — Bizonyos urak abban is a’ szabadság’ ál­dását látják, mert nekik a’ rendellenség, szabadság; — ne­künk azonban nem kell az ököljog’ szabadsága. — De térjünk vissza a’ tárgyhoz.---­A’ kerületi választmány ezen adók’ kezelését a’ megyei tisztviselőkre, szolgabiró s esküttre akarja bízni. Mi távol vagyunk e’ nézettől, mert nem tartjuk a’ szolgabirót olly kivételes lénynek, mellynek foglalatosságait in infinitum szaporítani lehetne.— Mi az országos pénztár’ kezeléséről, a’ maga idején , kimondtuk nézeteinket — mi azt egy személyre akarjuk bízni, kinek parliamentaris állása fogna lenni, ’s tőle függő, általa kinevezett tisztviselőkre akar­juk bízni az indirect adók’ kezelését. Mi nem vagyunk szerelmesek a’ sok papírt fogyasztó kormányokba, de szóljunk őszintén: vallyon sokat fogna­k a’ szesz­díj behozni, ha magok a’ szeszégetők választnák az illető tisztviselőt,ki tán maga is szeszégető volna? De ha a’tiszt­viselőket a’ megye választaná, a’ megye fogná őket egy­szersmind fizetni. Mi azonban a’ megyei házi pénztárt egy fillérrel sem akarjuk addig szaporítani, mig a’ megye más leend , ha jogokról van szó, ’s egészen más, ha kötelessé­gek forognak kérdésben; ’s reméljük, hogy ebben minden becsületes ember kezet fog velünk. Továbbá az indirect . Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk.

Next