Pesti Hírlap, 1845. július (495-512. szám)

1845-07-10 / 500. szám

Csütörtök Julius 10.1845. 500 rtsTi hírlap. Ma : «■ lan h*«, nék­vsier: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban hánhoshordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pp. — Elővethetni helyben 1 andarer lain, kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483­ ss. a., egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausstriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi cs. «postahivatal] utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. Teljes számú példányokkal még­ folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. Kinevezés. Észrevételek gr. Széchenyi István­nak a’ Jelenkorban megjelent, Deák Ferenczet illető czikkeire. II. Törvényhatósági dolgok . Bihar (tisztujitás.) Fővárosi újdonságok. Vegyes közlemények: Természet vizsgálók­ ülése. Gyáralapító társaság. Előfizetési fölhívás. M. gazd. egyesület (Vége.) Külföld. Értekező: Eskü­székek II. Hirdetések. AVAGY AHORSZAG és ERDÉLY. A cs. kir. apost. felsége vinkelsburgi Vinkler Sándor Edvárd m. k. udv. kincs, számv. díjas gyakornok’ vezeték­nevének Szegr­etváry-ra változtatását legkegy. megen­gedni méltóztatott. ÉSZREVÉTELEK gr. Széchenyi Istvánnak a’ Jelenkorban megjelent, Deák Ferenczet i­llető czikkeire. II. Gróf Széchenyi önmagát ’s Deákot statusorvosoknak graduálván, fölhívja a’ közönséget , hogy ítéljen ügyes­ségük fölött; de egyúttal collegájától a’ képességet a’ be­tegség’ felfogására megtagadja , ’s a’ hamis diagnosis mel­lett rendelt gyógyszereket természetesen kárhoztatja. A’ t. gróf e’ hasonlat’ felállításánál ’s a’ közönség’ felhívásánál azon szempontból látszik kiindulni, hogy egy nemzetnek csak egy betegsége, vagy hogy közönséges nyelven szól­junk , csak egy baja lehet egyszerre, máskép’ még azon esetre sem törhető palczát Deák Ferencz barátunk’ egész politicája felett, ha Deáknak az elszegényedés’s védegylet’ dolgában igaza nem volna. Bajaink egy hosszú sort képez­nek, ’s az elszegényedés e’sorozatban csak egy pont, ’s midőn Deák épen ezt emelé ki ’s ellene gyógyszerül a’ véd­egyletet ajánló , nem állitá, hogy az elszegényedés ellen csak egyedül a’ védegylet segíthet; nem állitá, hogy az el­szegényedés egyetlen bajunk ; vagy pedig , hogy a’ véd­­egylet panacaea minden bajaink ellen. De épen , mivel ba­junk sok , ’s az orvosi tudományban is nem minden orvos ismer minden betegséget’s tud mindent gyógyítani; mi noha Deákkal e’tárgyban tökéletesen egyetértünk, ’s a’t. gróf, nézetein­k szerint, a’ beteg hazán az elszegényedés’ baját nem veszi észre, ’s a’ védegylet’gyógyerejét nem tudja fel­fogni , másrészről mindazáltal megengedvén, hogy lehet­nek isuik­­ tárgyak, mellyekben viszont a’ gróf lehet járta­sabb; furcsább ötletre tehát ’s orvososabb kérdésre alig jö­hetett volna a’ t. gróf, mint azt fejtegetve : valljon önmaga vagy Deák-e az ügyesebb status-orvos? Hiszen a’ status­­orvosi tudomány olly tágas tér , ’s ágai olly sok ’s külön­bözők! De minthogy a’ t. gróf Deák’ egész politicáját egy­szerűen kárhoztatja, ha a’ közönség egészen e’ kérdéshez aka­rná feleletét alkalmaztatni , föltétlenül kárhoztatnia kellene vagy Deákot vagy Széchenyit, habár külön be­tegségekben mindkettő jó orvos lehet. Mi nem hisszük, hogy a’ közügy sokat fogna nyerni az által , ha hazánk’ jelesb férfiai illy szellemi aulodaféket tartanak egymás fölött. Nézzük már most, mikép’motiválja a’t. gróf kárhoz­tató ítéletét. Kérdésbe veszi egyenesen magát azon nézet’ igaz voltát, melly a’ szt. grófi levél’ sarkalatot képezi, hogy t. i. közelszegényedés , vagy nemzeti sorvadás miatt siny­­lünk. Mi azonban azt hisszük, hogy akármicsoda baj’ lété­nek nincs bizonyosabb symptomája,mint a’baj’általános ön­tudata;­ az elszegényedés’ öntudata pedig létez hazánkban. Mind e’ mellett a’ t. gróf hazánk’ közelszegényedését logi­­cai lehetlenségnek mondja, miután nemzeti vagyonunk ’s jövedelmezése ötven év óta a’ sz. grófi levél szerint is te­temesen szaporodott. Ez tagadhatlan; de kérdjük: a’jöve­delmek növekedtek-e azon arányban, mellyben szükségeink? ’s nem szaporodtak-e kiadásaink? pedig valamint egyesek, úgy a’ nemzetek is elszegényedésnek indulnak , ha kiadá­saik a’bevételt felűlhaladják. — Ez tény, mellynek be­bizonyítására Deák nagy földbirtokosaink’ eladósodását ’s deficitünket a’ kereskedési mérlegben hozta fel. Itt mindenekelőtt feljegyezvén a’ t. gróf’ következő szavait: „ha a’ jelentékeny­ családok’ elpusztulta annyira i­alna is az általános nemzeti test’ állapotára : „hogy ez ál­­ta forlásnak induljon — mit épen meg nem en­­£e V . , nézve a’t. gróffal teljesen egyetértünk : vizsgáljuk a Deák által felhozott gyámokokat. ” e­r­re nezve a t­­eret azt mondja: „hogy egyenesen moso­rra gerjesz azon állítás, minélfogva azért, mert alig van már hazánk földen adóssággal nem terhelt jelentékeny esdad a nemzet elszegenyültnek, sorvadásra indulónak tartatik.­­ Deáknak mind a’ mellett igaza van , ’s ha a’ t. grófot el nem ragada vala a’ czáfolgatás’ szelleme , szük­ségkép neki is feltűnt volna Deák’ szavainak valódi értelme. Akár statusadósságok , akár egyeseknek eladósodása a’ nemzetet elszegényedéshez nem vezethetik, ha a’fölvett kölcsönök honosiak’ tőkéi, ’s a’kamatok az országban maradnak ’s itt költetnek el , sőt azon esetben sem , ha a’ kölcsönök külföldről jőnek ugyan , de productive beruház­talak Máskép’ áll a’ dolog, ha a’ kölcsönvett tőkék kül­földiek , ’s minden maradandó haszon nélkül fölemésztet­­nek. Illy tőkéket nemcsak, hogy maga idején a’ nemzeti alaptőke’ egy részével vissza kell fizetni, hanem a’ nemzeti jövedelem’ egy része is a’ külföldre kimegy ’s a’ honi for­galomból elvonatik; az eladósodásnak illy neme biztos symptomája az elszegényedésnek. Már pedig tudjuk , hogy tőkehiányunk ’s a’ kamatláb’ magas volta miatt a’ nagyobb kölcsönök külföldön contraháltatnak,’s eddig nagyobb részt inproductive emésztettek föl. De mig a’ t. grófban Deák’ első gyámolta mosolyt gerjeszt, majd mindjárt mogorva képpel kérdőre vonja Deákot, miért hozatott be minden elözvény nélkül a’ váltótörvény, melly olly nagy ’s életbe vágó csorbát ütött ’s it a’ tekintélyes magyar családokon? E’ kérdésre legjobban megfelelt a’ t. gróf önmagának, mi­dőn múlt évi sept. 24-én a’ főrendi ülésben a’ váltótörvény’ indítványozott módosításáról vala szó. Mit mond a’ t. gróf Deák’ állításának másik gy­ámoltára, kereskedési mérlegünk­ deficitjére ? A’ t. gróf az egész tant a’ kereskedési mérlegről elhasznált’s már rég’ratificált fal­ladénak nevezi, és elszomorodik, hogy annak feltalálását még olly férfiaktól is kénytelen tapasztalni, mint Deák; de a’ gróf rectificatioja szinte fakladénak nyilvánitatott, ’s mi hasonló joggal mondhatnók, hogy valóban szomorú, mi­kép’ a’ t. gróf a’ szabad kereskedés’ iskolájából, a’ keres­­kedési mérlegből merített nézetnél megállóit. Hogy egy ország többet hozhat be, mint kivisz, — ez olly tény, mellyet a* gróf nem fog tagadhatni; — ezen plus nem ada­tik ajándékba , ezt meg kell fizetni; — ha agriculturális ország jó illy helyzetbe, mellynek sok kész­pénze ’s tőkéi nem szoktak lenni, az illy kereskedési mérleg’ deficitének következtében támadott adóságokat végre földbirtokkal kell fizetni, mi sem nemzeti tekintetben nem igen kívána­tos , sem nemzetgazdaságilag; mert valóban nem igen üd­vös, ha nagy birtokok idegen’s az országon kívül élő egyé­nek’ kezeire jutnak. — E’ tárgyról sokat mondhatnánk, ha *) Ez alkalommal a’ l. gróf többek között ezeket mondá: „olly emberek is voltak, kik azt mondották , furcsa nemzet az a’ magyar; nem kezd semmit az első lépésnél, hanem a’máso­diknál. De hiszen, ha annak idejében az utak’ csinálását hoz­tuk volna szőnyegre , többséget nem nyertünk volna , hanem híddal kellett kezdeni ’stb.“ — Ezért voltunk kénytelenek az első lépés helyett a' másodikat, harmadikat tenni, melly maga után fogja rántani az elsőt is, így jön a' jogica egészen elhi­bázva ; ’s ekkép' velem együtt azon emberek , kik azt hiszik, hogy hitel nélkül az ország rothadásnak indul„coute qui coute,“ törik szakad, sepertelték magokat; a’másik rész pedig azt hitte, hogy a’ cambium megtöltendi erszényét; a’ harmadik hite­lünk’ állapotát nem tűrhetvén többé, reáállott. De azon követ­kezéseket, mik történtek, sok ember előrelátta. Tudtuk azt előre, hogy sok meggondolatlan madár hurokra kerül, vagy lépvesszőre ragad; tudtuk azt is, hogy azon madarak közt több lesz a'magyar madár, mint más nembeli. „Már most az a’ kérdés, hogy ezen antilogicai lépéssel mit tegyünk“ ’stb. Most egyenesen az a' mottónk: „nunquam retro — és ha a’ reformnak, minek legsürgetőbb szükségét mindenki látja — ,,any-ján keresztülmentünk, csak a’ ,,quomodo“-ról van szó: természetes, hogy minden radicalis lépésnél el kell ké­szülve lennünk a’ crisisre. Ha a' lehető legroszabb gazdaság­ból átmegyünk a’ lehető legjobb gazdasági módba, a’ közidő sokkal roszabb és kevesebb jövedelmet ad , mint a’ lehető leg­roszabb gazdálkodás. Sokan kérdik, milly hitelt szült a’ vál­tótörvénykönyv ? Hiszen még a kerisisnek sincs vége ; vagy azt hisszük, hogy a’ ,,sex in codice“ már elég? hisz’ ez még nem egyéb , mint arany a’ mély völgyben , minek még becse nincs'stb. Alább ismét: A’ hitel' dolga olly valami, minek megszerzésére sok évek kellenek, ’s miben egy megfertöztetéssel mindennek vége. Ma­gyarországban vagynak példák — pedig egy két példa bőven elég, hogy még sem exequaitatott a’ váltótörvény olly szoro­san , mint kellene; ’s e’ példák már húsz évre hátralökék a’ hitelt. Mert természetesen, ha azon pénzes ember, ki odakün két és fél , legföltibb három száztéli kamatot kap, miután tan­dem aliquando már rólunk is beszélnek külföldön valamit, 's hazánk már nem egészen terra incognita; — ha mondom, azon pénzes ember hallja , hogy Magyarországban 5 pretet is lehetne kapni, s még­sem rohan hozzánk tőkepénzével : azon ne csudálkozunk , mert nem igen bízik még az uj erőmű­ mű­ködésében , 's természet szerint darab ideig látni akarja , mi­kép működik az, 's vallyon nem lehetnek e esetek, midőn egyik, vagy másik megyében exequalni kellene valamit egy hatalmas ember ellen , ’» nem exequalják.“ — Mert ha illy nemzetgazdasági értekezést akarnánk irni; de a’t. gróf’ példáját követve, tovább fogunk haladni. Deák, a’gróf Széchenyi szerint supponált, szerintünk valóban létező baj, az elszegényedés ellen ajánlotta, hogy 1-er kiadási lajstromunkból nemes önmegtagadással töröl­jünk ki jövőre sokat; 2-er hogy mások’ helyébe pedig ír­junk honi kelméket. E’ tételek’ egyikére nekünk csak azon észrevételünk van, hogy a’fényűzés, pazarlás, industria­­lis országokban legfölebb egyeseknek árthat, —a’nem­zeti vagyonosságra rosz hatással nincs, sőt táplálja az ipart,­­s csak a’ vagyon’ beplacirozását vonja maga után; — agri­culturalis országokban ellenben , hol a’ fényűzési czikkek külföldről hozatnak be, a’kereskedési’s vámviszonyok’ minősége szerint, rosz hatással is lehet a’ nemzeti jólétre. Egyébiránt Deák’ e’ szavainak csak azon­­értelme lehet, hogy ne költsünk jövedelmünkhez aránytalanul, mit Deák’ szavainak hosszú elemezése után, a’ t. gróf is elismer, mi­dőn mondja: „Nem abban áll a’ böltseség, hogy ne sokat költsünk, hanem hogy eszesen költsünk, és ne, mielőtt sze­rettünk volna, és hogy a’végett, mikép’ lehető legtöbbet költhessünk, értelmiségünk és szorgalmunk által előlege­­sen minél többet is szerezzünk.“ És ha Deák ez értelemben vette azt, mit mondott, a’ mint bizonyosan vette, ’s csak azon hiábavaló fénybolygókat akarta egy kissé rántzba szedni, kiknek, nem tagadhatni, a’ hazában épen nem va­gyunk híjával,’s kik a’ nélkül, hogy vagy magoknak vagy másoknak bármilly csekély eldeletet szereztek volna, egy kis pillanat­ csillámlás után , mint eldurrant rakéták a’ föld­re, úgy ők a’ hazának valódi terhére esnek , akkor tökéle­tesen tudom jó tanácsát méltányolni. A’ másik gyógyszer, a’ honi kelmék iránt kevesebb iz­galommal viseltetik a’ t. gróf, — ’s áttérve végre a’ véd­egyletre , reá a’ legszerencsétlenebb aberratio ’s reactiona­­lis gyógyszer’ bélyegét süti,— miről a’ legközelebbi czikk­­ben szólandunk. — T. Á. Törvényhatósági dolgok. BIHARBÓL. *) Váradolaszi, julius’ 3-án. Éve múlt, hogy a’ Pesti Hírlapnak levelezője lenni meg­szűntem. Ez idő alatt jó barátaim foglalák el a’ tért, mely­­lyen negyedfél évig munkálkodtam. De az események’ ha­talma ugyakará, hogy ismét tollat fogjak, ’s a’szerkesz­tőséget ezen igénytelen közlemény’elfogadására fölkérjem. Midőn soraim napvilágot látandanak , akkorra már a’ bihari tisztujitás’ hire alkalmasint bekalandozta e’ hazát. A’ hirek dolgok történnek, akkor hitelünk’ nem létén ne csudálkozzunk, mivel egy kis megfertőztetés hosszú évekre kihat,­­s elegendő arra, hogy századokon át nagy bajjal nyert hitelt egyszerre megdöntsön. Ha igazán akarnak reformálni, a­ ,,nunquam retro“ intéz­kedéseinknek mindig homlokára van írva, ’s igy nem arról van szó , hogy visszalépjünk, hanem arról, hogy ezen antilogicai lépésből folyó kárt némi tekintetben elhárítsuk ; ’s igy nekünk a’ váltóképességet megszorítani nem lehet, hanem inkább ter­jeszteni. — Azt mondják , hogy igy sok ember megromlik. De hát azt hisszük, hogy ha a’ váltóképességet rólok levesz­­szük, segíteni fogunk rajtok ? Olly embernek , ki saját vesz­tébe rohan , korlátokat hiába péczéz ki az ország,— az előbb utóbb beleesik a’ gödörbe. Kiknek pénzre van szükségük , ha a’ váltóképességet elvesztendik is, kénytelenek lesznek pénzt szerezni, bármi nagy uzsorával. Nekünk nem szabad szemeink elöltéveszteni, mit mond a' külföld 'stb. A’ külföld a' lehető legroszabb vélekedéssel volt Magyaror­szágnak hitele iránt,’s midőn egyszerre csak azt hallotta, hogy a’ magyar is felült már a’ paripára,’s hitelt akarván, váltótör­vénynyel kezdi a’ dolgot, egészen elcsudálkozott. De mégis, ha látja , hogy ezen emberekben szilárd akarat van , szomorú helyzetűkből coute qui coute kiemelkedni, e’ szilárdságot bizo­nyosan méltányolni fogja mind­az, ki körülményeinket, bonyo­­lódásainkat, geographiai helyzetünket ’s mind azon akadályo­kat, mikkel kezdenünk kell, ismeri, mert látja, hogy ezen emberek inkább, hogy semmit se tegyenek, a’ második lé­péssel kezdik meg a’ dolgot, és ha a' legjobbat el nem érhet­ték , megtettek legalább annyit , mennyit tehettek. Ez becsü­letünkre válik , és reményünk lehet, hogy a’ külfölddel pénz­beli összeköttetésbe jöhetünk, ’s hogy reánk is felbiborodik a' reggel, miután nemzetünk a’ polgárisodás’ egyik kellékévvel felruházta magát.“ Lapjaink’ előbbi levelezője , ki a’ múlt félév’ végével különben is el akart búcsúzni, ’s ezentúl hivatalos dolgai miatt, mellyek épen gyűlés alatt és után elfoglalva tartandják, a’tudósítások­nak általa fölvett alakbani szerkesztésére alig fogna érkezni, tisztéről lemondván : helyét már ezúttal Lukács György barátunk foglalja el. Mi őszinte köszönetet mondunk eddigi fáradozásiért a’ búcsúzónak , ’s egyszersmind reméljük mikép’ a’­­ közönség­nek jó­ fog esni, e’ lapokban , egy évi hallgatás után , Lukács György’ nevével is ismét találkoznia. — S­z­e­r­k. :

Next