Pesti Hírlap, 1845. július (495-512. szám)
1845-07-10 / 500. szám
Csütörtök Julius 10.1845. 500 rtsTi hírlap. Ma : «■ lan h*«, nékvsier: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban hánhoshordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pp. — Elővethetni helyben 1 andarer lain, kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 ss. a., egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausstriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi cs. «postahivatal] utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. Teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. Kinevezés. Észrevételek gr. Széchenyi Istvánnak a’ Jelenkorban megjelent, Deák Ferenczet illető czikkeire. II. Törvényhatósági dolgok . Bihar (tisztujitás.) Fővárosi újdonságok. Vegyes közlemények: Természet vizsgálók ülése. Gyáralapító társaság. Előfizetési fölhívás. M. gazd. egyesület (Vége.) Külföld. Értekező: Esküszékek II. Hirdetések. AVAGY AHORSZAG és ERDÉLY. A cs. kir. apost. felsége vinkelsburgi Vinkler Sándor Edvárd m. k. udv. kincs, számv. díjas gyakornok’ vezetéknevének Szegretváry-ra változtatását legkegy. megengedni méltóztatott. ÉSZREVÉTELEK gr. Széchenyi Istvánnak a’ Jelenkorban megjelent, Deák Ferenczet illető czikkeire. II. Gróf Széchenyi önmagát ’s Deákot statusorvosoknak graduálván, fölhívja a’ közönséget , hogy ítéljen ügyességük fölött; de egyúttal collegájától a’ képességet a’ betegség’ felfogására megtagadja , ’s a’ hamis diagnosis mellett rendelt gyógyszereket természetesen kárhoztatja. A’ t. gróf e’ hasonlat’ felállításánál ’s a’ közönség’ felhívásánál azon szempontból látszik kiindulni, hogy egy nemzetnek csak egy betegsége, vagy hogy közönséges nyelven szóljunk , csak egy baja lehet egyszerre, máskép’ még azon esetre sem törhető palczát Deák Ferencz barátunk’ egész politicája felett, ha Deáknak az elszegényedés’s védegylet’ dolgában igaza nem volna. Bajaink egy hosszú sort képeznek, ’s az elszegényedés e’sorozatban csak egy pont, ’s midőn Deák épen ezt emelé ki ’s ellene gyógyszerül a’ védegyletet ajánló , nem állitá, hogy az elszegényedés ellen csak egyedül a’ védegylet segíthet; nem állitá, hogy az elszegényedés egyetlen bajunk ; vagy pedig , hogy a’ védegylet panacaea minden bajaink ellen. De épen , mivel bajunk sok , ’s az orvosi tudományban is nem minden orvos ismer minden betegséget’s tud mindent gyógyítani; mi noha Deákkal e’tárgyban tökéletesen egyetértünk, ’s a’t. gróf, nézeteink szerint, a’ beteg hazán az elszegényedés’ baját nem veszi észre, ’s a’ védegylet’gyógyerejét nem tudja felfogni , másrészről mindazáltal megengedvén, hogy lehetnek isuik tárgyak, mellyekben viszont a’ gróf lehet jártasabb; furcsább ötletre tehát ’s orvososabb kérdésre alig jöhetett volna a’ t. gróf, mint azt fejtegetve : valljon önmaga vagy Deák-e az ügyesebb status-orvos? Hiszen a’ statusorvosi tudomány olly tágas tér , ’s ágai olly sok ’s különbözők! De minthogy a’ t. gróf Deák’ egész politicáját egyszerűen kárhoztatja, ha a’ közönség egészen e’ kérdéshez akarná feleletét alkalmaztatni , föltétlenül kárhoztatnia kellene vagy Deákot vagy Széchenyit, habár külön betegségekben mindkettő jó orvos lehet. Mi nem hisszük, hogy a’ közügy sokat fogna nyerni az által , ha hazánk’ jelesb férfiai illy szellemi aulodaféket tartanak egymás fölött. Nézzük már most, mikép’motiválja a’t. gróf kárhoztató ítéletét. Kérdésbe veszi egyenesen magát azon nézet’ igaz voltát, melly a’ szt. grófi levél’ sarkalatot képezi, hogy t. i. közelszegényedés , vagy nemzeti sorvadás miatt sinylünk. Mi azonban azt hisszük, hogy akármicsoda baj’ létének nincs bizonyosabb symptomája,mint a’baj’általános öntudata; az elszegényedés’ öntudata pedig létez hazánkban. Mind e’ mellett a’ t. gróf hazánk’ közelszegényedését logicai lehetlenségnek mondja, miután nemzeti vagyonunk ’s jövedelmezése ötven év óta a’ sz. grófi levél szerint is tetemesen szaporodott. Ez tagadhatlan; de kérdjük: a’jövedelmek növekedtek-e azon arányban, mellyben szükségeink? ’s nem szaporodtak-e kiadásaink? pedig valamint egyesek, úgy a’ nemzetek is elszegényedésnek indulnak , ha kiadásaik a’bevételt felűlhaladják. — Ez tény, mellynek bebizonyítására Deák nagy földbirtokosaink’ eladósodását ’s deficitünket a’ kereskedési mérlegben hozta fel. Itt mindenekelőtt feljegyezvén a’ t. gróf’ következő szavait: „ha a’ jelentékeny családok’ elpusztulta annyira ialna is az általános nemzeti test’ állapotára : „hogy ez álta forlásnak induljon — mit épen meg nem en£e V . , nézve a’t. gróffal teljesen egyetértünk : vizsgáljuk a Deák által felhozott gyámokokat. ” erre nezve a teret azt mondja: „hogy egyenesen mosorra gerjesz azon állítás, minélfogva azért, mert alig van már hazánk földen adóssággal nem terhelt jelentékeny esdad a nemzet elszegenyültnek, sorvadásra indulónak tartatik. Deáknak mind a’ mellett igaza van , ’s ha a’ t. grófot el nem ragada vala a’ czáfolgatás’ szelleme , szükségkép neki is feltűnt volna Deák’ szavainak valódi értelme. Akár statusadósságok , akár egyeseknek eladósodása a’ nemzetet elszegényedéshez nem vezethetik, ha a’fölvett kölcsönök honosiak’ tőkéi, ’s a’kamatok az országban maradnak ’s itt költetnek el , sőt azon esetben sem , ha a’ kölcsönök külföldről jőnek ugyan , de productive beruháztalak Máskép’ áll a’ dolog, ha a’ kölcsönvett tőkék külföldiek , ’s minden maradandó haszon nélkül fölemésztetnek. Illy tőkéket nemcsak, hogy maga idején a’ nemzeti alaptőke’ egy részével vissza kell fizetni, hanem a’ nemzeti jövedelem’ egy része is a’ külföldre kimegy ’s a’ honi forgalomból elvonatik; az eladósodásnak illy neme biztos symptomája az elszegényedésnek. Már pedig tudjuk , hogy tőkehiányunk ’s a’ kamatláb’ magas volta miatt a’ nagyobb kölcsönök külföldön contraháltatnak,’s eddig nagyobb részt inproductive emésztettek föl. De mig a’ t. grófban Deák’ első gyámolta mosolyt gerjeszt, majd mindjárt mogorva képpel kérdőre vonja Deákot, miért hozatott be minden elözvény nélkül a’ váltótörvény, melly olly nagy ’s életbe vágó csorbát ütött ’s it a’ tekintélyes magyar családokon? E’ kérdésre legjobban megfelelt a’ t. gróf önmagának, midőn múlt évi sept. 24-én a’ főrendi ülésben a’ váltótörvény’ indítványozott módosításáról vala szó. Mit mond a’ t. gróf Deák’ állításának másik gyámoltára, kereskedési mérlegünk deficitjére ? A’ t. gróf az egész tant a’ kereskedési mérlegről elhasznált’s már rég’ratificált falladénak nevezi, és elszomorodik, hogy annak feltalálását még olly férfiaktól is kénytelen tapasztalni, mint Deák; de a’ gróf rectificatioja szinte fakladénak nyilvánitatott, ’s mi hasonló joggal mondhatnók, hogy valóban szomorú, mikép’ a’ t. gróf a’ szabad kereskedés’ iskolájából, a’ kereskedési mérlegből merített nézetnél megállóit. Hogy egy ország többet hozhat be, mint kivisz, — ez olly tény, mellyet a* gróf nem fog tagadhatni; — ezen plus nem adatik ajándékba , ezt meg kell fizetni; — ha agriculturális ország jó illy helyzetbe, mellynek sok készpénze ’s tőkéi nem szoktak lenni, az illy kereskedési mérleg’ deficitének következtében támadott adóságokat végre földbirtokkal kell fizetni, mi sem nemzeti tekintetben nem igen kívánatos , sem nemzetgazdaságilag; mert valóban nem igen üdvös, ha nagy birtokok idegen’s az országon kívül élő egyének’ kezeire jutnak. — E’ tárgyról sokat mondhatnánk, ha *) Ez alkalommal a’ l. gróf többek között ezeket mondá: „olly emberek is voltak, kik azt mondották , furcsa nemzet az a’ magyar; nem kezd semmit az első lépésnél, hanem a’másodiknál. De hiszen, ha annak idejében az utak’ csinálását hoztuk volna szőnyegre , többséget nem nyertünk volna , hanem híddal kellett kezdeni ’stb.“ — Ezért voltunk kénytelenek az első lépés helyett a' másodikat, harmadikat tenni, melly maga után fogja rántani az elsőt is, így jön a' jogica egészen elhibázva ; ’s ekkép' velem együtt azon emberek , kik azt hiszik, hogy hitel nélkül az ország rothadásnak indul„coute qui coute,“ törik szakad, sepertelték magokat; a’másik rész pedig azt hitte, hogy a’ cambium megtöltendi erszényét; a’ harmadik hitelünk’ állapotát nem tűrhetvén többé, reáállott. De azon következéseket, mik történtek, sok ember előrelátta. Tudtuk azt előre, hogy sok meggondolatlan madár hurokra kerül, vagy lépvesszőre ragad; tudtuk azt is, hogy azon madarak közt több lesz a'magyar madár, mint más nembeli. „Már most az a’ kérdés, hogy ezen antilogicai lépéssel mit tegyünk“ ’stb. Most egyenesen az a' mottónk: „nunquam retro — és ha a’ reformnak, minek legsürgetőbb szükségét mindenki látja — ,,any-ján keresztülmentünk, csak a’ ,,quomodo“-ról van szó: természetes, hogy minden radicalis lépésnél el kell készülve lennünk a’ crisisre. Ha a' lehető legroszabb gazdaságból átmegyünk a’ lehető legjobb gazdasági módba, a’ közidő sokkal roszabb és kevesebb jövedelmet ad , mint a’ lehető legroszabb gazdálkodás. Sokan kérdik, milly hitelt szült a’ váltótörvénykönyv ? Hiszen még a kerisisnek sincs vége ; vagy azt hisszük, hogy a’ ,,sex in codice“ már elég? hisz’ ez még nem egyéb , mint arany a’ mély völgyben , minek még becse nincs'stb. Alább ismét: A’ hitel' dolga olly valami, minek megszerzésére sok évek kellenek, ’s miben egy megfertöztetéssel mindennek vége. Magyarországban vagynak példák — pedig egy két példa bőven elég, hogy még sem exequaitatott a’ váltótörvény olly szorosan , mint kellene; ’s e’ példák már húsz évre hátralökék a’ hitelt. Mert természetesen, ha azon pénzes ember, ki odakün két és fél , legföltibb három száztéli kamatot kap, miután tandem aliquando már rólunk is beszélnek külföldön valamit, 's hazánk már nem egészen terra incognita; — ha mondom, azon pénzes ember hallja , hogy Magyarországban 5 pretet is lehetne kapni, s mégsem rohan hozzánk tőkepénzével : azon ne csudálkozunk , mert nem igen bízik még az uj erőmű működésében , 's természet szerint darab ideig látni akarja , mikép működik az, 's vallyon nem lehetnek e esetek, midőn egyik, vagy másik megyében exequalni kellene valamit egy hatalmas ember ellen , ’» nem exequalják.“ — Mert ha illy nemzetgazdasági értekezést akarnánk irni; de a’t. gróf’ példáját követve, tovább fogunk haladni. Deák, a’gróf Széchenyi szerint supponált, szerintünk valóban létező baj, az elszegényedés ellen ajánlotta, hogy 1-er kiadási lajstromunkból nemes önmegtagadással töröljünk ki jövőre sokat; 2-er hogy mások’ helyébe pedig írjunk honi kelméket. E’ tételek’ egyikére nekünk csak azon észrevételünk van, hogy a’fényűzés, pazarlás, industrialis országokban legfölebb egyeseknek árthat, —a’nemzeti vagyonosságra rosz hatással nincs, sőt táplálja az ipart,s csak a’ vagyon’ beplacirozását vonja maga után; — agriculturalis országokban ellenben , hol a’ fényűzési czikkek külföldről hozatnak be, a’kereskedési’s vámviszonyok’ minősége szerint, rosz hatással is lehet a’ nemzeti jólétre. Egyébiránt Deák’ e’ szavainak csak azonértelme lehet, hogy ne költsünk jövedelmünkhez aránytalanul, mit Deák’ szavainak hosszú elemezése után, a’ t. gróf is elismer, midőn mondja: „Nem abban áll a’ böltseség, hogy ne sokat költsünk, hanem hogy eszesen költsünk, és ne, mielőtt szerettünk volna, és hogy a’végett, mikép’ lehető legtöbbet költhessünk, értelmiségünk és szorgalmunk által előlegesen minél többet is szerezzünk.“ És ha Deák ez értelemben vette azt, mit mondott, a’ mint bizonyosan vette, ’s csak azon hiábavaló fénybolygókat akarta egy kissé rántzba szedni, kiknek, nem tagadhatni, a’ hazában épen nem vagyunk híjával,’s kik a’ nélkül, hogy vagy magoknak vagy másoknak bármilly csekély eldeletet szereztek volna, egy kis pillanat csillámlás után , mint eldurrant rakéták a’ földre, úgy ők a’ hazának valódi terhére esnek , akkor tökéletesen tudom jó tanácsát méltányolni. A’ másik gyógyszer, a’ honi kelmék iránt kevesebb izgalommal viseltetik a’ t. gróf, — ’s áttérve végre a’ védegyletre , reá a’ legszerencsétlenebb aberratio ’s reactionalis gyógyszer’ bélyegét süti,— miről a’ legközelebbi czikkben szólandunk. — T. Á. Törvényhatósági dolgok. BIHARBÓL. *) Váradolaszi, julius’ 3-án. Éve múlt, hogy a’ Pesti Hírlapnak levelezője lenni megszűntem. Ez idő alatt jó barátaim foglalák el a’ tért, melylyen negyedfél évig munkálkodtam. De az események’ hatalma ugyakará, hogy ismét tollat fogjak, ’s a’szerkesztőséget ezen igénytelen közlemény’elfogadására fölkérjem. Midőn soraim napvilágot látandanak , akkorra már a’ bihari tisztujitás’ hire alkalmasint bekalandozta e’ hazát. A’ hirek dolgok történnek, akkor hitelünk’ nem létén ne csudálkozzunk, mivel egy kis megfertőztetés hosszú évekre kihat,s elegendő arra, hogy századokon át nagy bajjal nyert hitelt egyszerre megdöntsön. Ha igazán akarnak reformálni, a ,,nunquam retro“ intézkedéseinknek mindig homlokára van írva, ’s igy nem arról van szó , hogy visszalépjünk, hanem arról, hogy ezen antilogicai lépésből folyó kárt némi tekintetben elhárítsuk ; ’s igy nekünk a’ váltóképességet megszorítani nem lehet, hanem inkább terjeszteni. — Azt mondják , hogy igy sok ember megromlik. De hát azt hisszük, hogy ha a’ váltóképességet rólok leveszszük, segíteni fogunk rajtok ? Olly embernek , ki saját vesztébe rohan , korlátokat hiába péczéz ki az ország,— az előbb utóbb beleesik a’ gödörbe. Kiknek pénzre van szükségük , ha a’ váltóképességet elvesztendik is, kénytelenek lesznek pénzt szerezni, bármi nagy uzsorával. Nekünk nem szabad szemeink elöltéveszteni, mit mond a' külföld 'stb. A’ külföld a' lehető legroszabb vélekedéssel volt Magyarországnak hitele iránt,’s midőn egyszerre csak azt hallotta, hogy a’ magyar is felült már a’ paripára,’s hitelt akarván, váltótörvénynyel kezdi a’ dolgot, egészen elcsudálkozott. De mégis, ha látja , hogy ezen emberekben szilárd akarat van , szomorú helyzetűkből coute qui coute kiemelkedni, e’ szilárdságot bizonyosan méltányolni fogja mindaz, ki körülményeinket, bonyolódásainkat, geographiai helyzetünket ’s mind azon akadályokat, mikkel kezdenünk kell, ismeri, mert látja, hogy ezen emberek inkább, hogy semmit se tegyenek, a’ második lépéssel kezdik meg a’ dolgot, és ha a' legjobbat el nem érhették , megtettek legalább annyit , mennyit tehettek. Ez becsületünkre válik , és reményünk lehet, hogy a’ külfölddel pénzbeli összeköttetésbe jöhetünk, ’s hogy reánk is felbiborodik a' reggel, miután nemzetünk a’ polgárisodás’ egyik kellékévvel felruházta magát.“ Lapjaink’ előbbi levelezője , ki a’ múlt félév’ végével különben is el akart búcsúzni, ’s ezentúl hivatalos dolgai miatt, mellyek épen gyűlés alatt és után elfoglalva tartandják, a’tudósításoknak általa fölvett alakbani szerkesztésére alig fogna érkezni, tisztéről lemondván : helyét már ezúttal Lukács György barátunk foglalja el. Mi őszinte köszönetet mondunk eddigi fáradozásiért a’ búcsúzónak , ’s egyszersmind reméljük mikép’ a’ közönségnek jó fog esni, e’ lapokban , egy évi hallgatás után , Lukács György’ nevével is ismét találkoznia. — Szerk. :