Pesti Hírlap, 1845. augusztus (513-530. szám)
1845-08-07 / 516. szám
Csütörtök 516. Augustus 7.1845. ____ postán borítékban 8 ft pp. — Elflfiiethetni helyben„ Zk”.'p«SataáT-^*. •. •«»«' kUpldi tartományokba küldőtől kiránt példá:. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr ssámittaek.__________ Yegjelenik a’ lap minden héten négysast: vasárnap, kedden, csütörtökön ás pénteken. Félévi elflfizetés a’ két fővárosban háshonhordással 5 ft, bontókban 6 ft Länderer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcsa Horváth-házban 483 st. a., nyolc iránt a’megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. TARTALOM. Városi ügy. Örök váltság. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Nyitra (az 513. számbani közlemény’ folytatása). Árva (tisztujitás). Tolnából (főispáni beiktatás, adóügy ’stb.). Vegyes közlemények: M. gazd. egyesület. Nemzeti színház. Küllőid. Értekező. Ismét és még többször is esküttszékek. Hirdetések. MlGYAKORSZÁS és fülinKLY. VÁROSI ÜGY. Vannak igazságok , mellyeket ápolni kell, mint a’ plántákat, hogy el ne hervadjanak, vagy épen ki ne vesszenek,— minélfogva a’ városi ügyet ismét a’ közönség elébe hozzuk, hogy ne feledje , miként e’ tárgy sincsen még eldöntve ; ’s tesszük azt minden tekintet nélkül arra, valljon: fog-e tetszeni felszólalásunk, vagy nem, mert a’tetszés’ vadászatát nem tartjuk hivatásunknak. Tudjuk, hogy azok, kik a’ városokat eddigi politicai semmiségükben hagyni méltóztattak, az e’ tárgy körüli vitákat nem kedvelik, mert reájok hasonló benyomást tehetnek , mint olly ember’ említése, kinek vesztéhez járultunk;tudjuk,hogy e’kérdéstöl irtóznak azok, kik a’ kiváltságok’ aranykorát örökre fen akarják tartani, ’s fentarthatónak vélik. Mindezek’ daczára azonban, bármennyiszer vettessék szemünkre, hogy mi a’ szellemi felsőbbség’ hangját magunknak arrogáljuk , most, ’s ha kell, még számtalanszor ki fogjuk mondani, hogy a’ városi kérdés a’magyar reformnak a, b,cé je, hogy ki azt fel nem fogja, az minden lehet csak nem statusférfi. Hiszik-e önök , hogy az aristocratia fogja a’ reformot keresztül vinni? A’ história ugyan mást mond; de azon politicai párt, melly karon fogva vél a’históriával járni, inkább a’ heraldicával ’« genealógiával foglalatoskodik. Mi magunknak a* históriából azt vonjuk el, hogy az aristocratiák’ azon része, mellynek elég belátása ’s embersége van az idő* szükségeinek felfogására , mindig ’s mindenütt kevesebbségben volt, — hogy az aristocratia azon osztályának a’ néppel kell magát összekötni, ha a’ cselekvés’ terén sikerrel akar működni. Vagy talán az utolsó országgyűlések fogják e’ nézeteinket megczáfolni? ! Többször volt már mondva e’ lapokban, hogy a’ városi kérdést választási törvénynyel kell és lehet elvégezni,azaz, hogy a’városi követek nem leendőnek ezentúl egy zárt testület’képviselője, de a’ város’népessége által és miként fognak választatni .Meg volna tehát határozandó a’ választói képesség. Mi e’ tekintetben egyenesen a’ census mellett nyilatkozunk, mert hogy az alkotmány jótékony hatást gyakorolhasson a’ nemzet’ állapotára , az alkotmányos jogok’ osztogatásával azon szintet ki kell kerülni, miszerint azok is politicai jogokkal ruháztassanak fel, kik e’ jogokat gyakorolni nem képesek. És e’ képességnek korunkban nincs helyesebb kriteriuma a’ vagyonnál; mert valamint a’miveltség és függetlenség a’ vagyonosság’ bizonyos mértékétől van föltételezve, viszont a’ miveltség’ bizonyos fokán álló emberek könnyen tehetnek szert olly vagyonra vagy jövedelemre, minélfogva politikai jogokat gyakorolhatnak. Közönséges ellenvetés ugyan, miszerint a’ vagyon vagy jövedelem általában nem biztosítja a’ statust sem a’ választók’ megvesztegethetése, sem a’ közügyek’ hamis felfogása ellen, ’s megengedjük , hogy nem minden vagyonos ember független , hogy azok’ szavazatjogait is meglehet nyerni , de a’ megnyerés’ módjai annyival nehezebbek, hogy a’ szavazatok’illy nemű szerzése, minőt jelenleg hazánkban látunk, lehetetlen. Az embereknek e’ nemében inkább föltehető a’ nyilvános szégyennek érzete, melly őket a’ szavazati joggali visszaélhetéstől tiltja, ’s mi e’ tekintetben nyíltan bevallott democrata irányunkkal semmi ellenkezőt nem látunk, mert olly birtok vagy jövedelem , minőt mi a’ választóktól követelünk , még senkit sem teend olygarchává, egy pár száz forint évi jövedelemmel nem fogunk hitbizományokat alapítani, sőt meg vagyunk győződve , hogy a’ nép’ érdeke követeli, hogy a’ választói jogok qualificatiokhoz legyenek kötve , nehogy a népnek azokkali felruházása a nép’ demoralisálására ’s azok’ hatalmának öregbítésére használtassák , kik mindennél többet gondolnak , mint a’ nép’ jóvoltával. E tekinteteknél fogva mi választói képességgel felruháznék mindazokat, kik fekvő birtokot, vagy házat bírnak, de itt is a fekvő birtok értékes minimumát meghatározni szükségesnek véljük. Továbbá mindazokat, kik keresetük hivataluk vagy tőkéseik után bizonyos jövedelmet húznak, — a jövedelem kimutatása pedig sok nehézségekkel járván, a’ jövedelem’ mértékéül tekintendőnek a’ házbért tartjuk. Ez osztályzatba fognának tehát jöni a’ kereskedők, iparosak , tisztviselők , mindennemű tisztesb rendűek ’s tőkepénzesek. — A’ városi lakosok , kik ez osztályokba esnének , az országgyűlési követeket közvetlenül választandók, olly választói testületeket fognának képezni, mellyeknek képviselője a’ városok’ bármicsoda szerkezete mellett 11 — minek változását mi is szinte óhajtjuk , — egyiránt távol fogják magokat tartani a’ subversiv irányzatoktól, mind a’régi állapothozi vak ragaszkodástól, ollyanok lesznek, kik nélkül hazai állapotunk’ átalakítását eszközleni nem lehet. — T. Á. ÖRÖK VÁLTSÁG. A’ Hetilap lapjaink után közölvén azon angol társaság’ ügynöke’ városunkban mulatását, melly tökéit leginkább a’ magokat földes uraiktól megváltani akaró községeknek szeretné kölcsönözni, — megjegyzi, miképp tökéletesen meg van győződve a’ felől, hogy azon megbízott, kit a’ vukovár-fiumei vasutat felépíteni szándékozó külföldi tőkepénzesek küldtek hazánkba, szinte hajlandó leend a’ megváltást nehezen indulni akaró szent munkában segédkezet nyújtani. „Nem hallgathatjuk el e’ helyen — mond továbbá a’ Hetilap’ érdemes szerkesztője — azt sem, hogy tavaly egy hasonló angol megbízottra akadunk, ki mintegy két hétig fővárosunkban szétnézett, de egy nagy befolyású városi tanácsnok (nem akarjuk megnevezni őt) nem annyira hű, mint könnyelmű tanácsára hazánkból ismét eltávozott. Aztán halljuk, hogy Csaba m. városának megváltási vajúdása rendkívüli nehézségekkel jár. Szeretné a’ Hetilap’, ha az érdeklettek napfényre hoznák sérelmeiket, miben a’ Hetilap’ örömmel nyújtani segédkezet. Csak ki a’ népfényre!“ — Igen , mondjuk mi is , csak ki a’ napfényre ; lapjaink is nyitva állanak ; az illyes nehézségek’ megvitatása nem csupán az érdeklett község,hanem általában az örökmegváltás’ ügyére nézve is,nagy hasznú lehet. Ideje már valahára komolyan látni a’ dologhoz. A’ törvény’ hiányait az érdekek’ kölcsönös fölvilágositása, helyes megértése ’s megértetése sok tekintetben képes pótolni; ’s a’ fáradság az illetők’ részéről, kik az adózónéphez, különösen azon községekhez, mellyek magokat megkívánják váltani, közel esnek , nem fog sikeretlen maradni, mert, kik az örök váltság’ utak egyengetik, olly munkán fáradoznak , melly egybeforradásunk , nemzetté átalakulásunk’ egyik sarkkövét képezi. Fővárosi ujdosságnk« — Kossuth Lajos hosszabb idei távolléte után falaink közé érkezvén, múlt kedden estve fáklyás zenével üdvözöltetett, mire ő, beteges testi állapota’daczára is, örömriadással fogadott lelkes beszéddel válaszolt. — Hogy a’ chinaiak közelebbről érdekelnek bennünket, annak már gyakran adák bizonyítványait nem annyira a’külföldi tudósítások’, mint inkább a’ helybeli újdonságok’ irói lapjainkban. Közönségünk’ igényei iránti tiszteletből mi is közlendőnk időszakonként — egy pekkingi tiszteletpéldányos elvbarátunk’ jóvoltából —eredeti chinai levelezéseket. — Különösen a’ birói eljárások azok — igy írja t. levelezőnk — mikre Pekkingben a’ chineserek’ kopasz fejei meg szoktak csóválódni. ’S először is egy kis önkénykedési példáról tudósit bennünket melly röviden ebből áll. — A’ pekkingi törvényszéknél bevégeztetvén nem régiben szóbeli pőre egy chinai felperesnek, ez ügyben — mint már szokás — a’ törvényszéknek egyik érdemes tagja küldetett ki az Ítélet’ foganatosítása végett. A’ t. tag kitűze e’ tárgyra nézve bizonyos határnapot,— egészen a’ dolog’ rendje ’s a’ chinai kalendáriom szerint. Ezen kitűzött napra a’ nyertes felperes’ procuratora, felöltvén hivatalos tógáját, mindjárt a’ reggeli órákban jelent meg a’ t. tagnál, ’s illendően meghajtván magát, igy szóla hozzá: „Elmes nagy jó uram ! megérkeztem , hogy Rímedet az elmarasztalt alperes’ ingóinak foglalásbavétele végett a’ hely’ színére elvezessem.“ — A’ törvényszéki tag épen mokkáját szörpölé ’s a’ felszólításra röviden és sokkal kevesebb szóval, mint sem azt ide kiirhatnók, azt válaszoló, hogy ő a’ hely’ színére ki nem megy, hanem rövid uton az alperes’ házát veendi foglalásba. — A’ hosszú törvénytudós hosszú képet csinált, ’s igy bátorkodók válaszolni : „Nem tágíthatok 'nagy jó uram , mert a’ felperesnek optiója is van, de még az alperesnek kegyelmesen említett háza is szerfelett van már terhelve betáblázásokkal , — végre pedig ezredéves törvényeink“----------„Itt szokásról van szó“ — kiáltó a’ tag — a’ szokás pedig úgy van , a’ mint én mondom , punktum.“ — De a’ jogvéd nem szűnt meg rimánkodni, ’s a' hosszú dialógnak nagy nehezen az lett a’ vége , hogy a’ kövér t. tag azt mondá a’ vékony procuratornak : „Menjen tehát az úr , és elérvén a’ birtokkönyvi hivatalba , ott várakozzék reám , ott ki fog sülni a’ teher , melly a’ lefoglalandó házon fekszik , és a’ mennyiben ez kifog sülni, annyiban majd kimegyünk a’ hely’ színére.“ Mindez pedig csak a' dolog’ huzáshalasztására czélozott. A’ procurator felháborodott lélekkel ment végig Pekking ’ utczáin, ’s nem sokára elért azon házba, mellyböl a’ porczellántorony nőtt vala ki , ’s hol őriztetik vala széles garadicsok felett a’ birtokkönyvnek hivatala. Megjött lassanként a’ t. tag is, segédje is, az alperes is, — a’ procurator látott futott, egytől a’ másikhoz szaladt , de semmi képen sem bírta őket összehozni, és ő ki nem vihetett semmit. — Delet harangoztak immár Pekkingben ’s a’ jogvéd kettöztetett erővel rimánkodék ismét a’ végrehajtásért. Azonban a’ biró igy szólt : „Dél van. Az alperes úgy is eltávozott már innen. Jöjjön az úrötödfél órakor hozzám majd akkor kimegyünk a’hely’ színére.“ — Délután ötödfél órakor a’ végrehajtát (uj szó, ajánljuk a’ tudós társaság figyelmébe) jónak találta otthon nem találtathatni. ’S a’ szép kilátásokkal megjelent procurator egy az előszobákban felnevelkedett öreg chinai tigristől illy szókat volt kénytelen hallani: „Az én nagy jó uram azt izeni magának, hogy a’ hely’ színére ki nem mehet, mert azt szente neki a’ birói szék’ elnöke, hogy pohárnoki parancs fog majd e’ dologban érkezni.“ A’ tigris nem vala nagy szónok. Másnap a’ sanyargatott procurator ismét itt van, innen utasítás szerint ismét a’ birtokkönyvi hivatalba vándorlott, várakozván ott kifogyhatlan türelemmel. Nagy sokára végtére ez elébe jött végrehajtás egy roppant papiros—foliával kezében , ’s kiboritván azt, ráteve gömbölyű mutatóját ’s igy szóla : „Imhol a’pohárnoki mandátum. Én nem tehetek többé semmit.“ — A’ procurator’ ezopfja megbillent , egész teste pedig a’ falnak tántorgott a’ meglepetés és egyéb gondolatok’ súlyától. Rövid idő múlva keresetet kezde a’ törvényszéki tag ellen, de valljon fog-e nyerni valamit, vagy semmit? arról Pekkingben a’törvény tudók közt csak egy vélemény uralkodik. — Eddig a’ chinai levelező. Mi boldogoknak kell magunkat éreznünk, hogy nem lakunk mi is Chinában és annak fővárosában. — Múlt hétfőn és kedden estve a’ szokottnál is szokatlanabb sötétség uralkodott utczáinkon, úgy hogy egy némellyikben még 10 órakor sem voltak meggyujtva a’ lámpák. Nem tudtuk magunknak a’ dolgot másként magyarázni, mint onnan, hogy e’ napokban (aug. 4-kén) kellett végbe mennie a’ lámpagyujtási árlejtésnek, mit lapjaink is emlitének, — ’s mi miatt a’ lámpák egy darabig alkalmasint gazda nélkül maradónak, pedig a’ készületlen új gazda felvilágosodást rögtönözni hihetőleg nem tudott. Tehát egy kis lámpázási interregnum , egy kis lámpafogyatkozás , mi meg a’ napnál is beszokott néha napján állani , annál inkább a’ lámpáknál, mellyek felett gyarló emberek örködnek. — Majdnem valamennyi lapjaink szót emelének a’ helybeli nyomdatulajdonosok’ egynémellyike által nem régiben elkövetett bizonyos czéhbüzü fogás ellen. Hallván azt, miképen több magyar könyv a’ kölföldön kénytelen nyomatni , nekünk is feltűnt a’ hírlapokban közlött azon hirdetés, melly „munkássághiány miatt“ öt heverő sajtó’ eladóságát jelenti, —annál is inkább, minthogy régibb és újabb időkben számtalan panaszt hallottunk azon késedelmek és zsarolások ellen, miknek nálunk az irók, kiadók ’s mások, kik a’ nyomdákra szorultak , ki voltak és vannak téve. És azon eladónak hirdetett öt sajtóról is bebizonyult, miképen azok épen nem munkahiány, sőt épen az ellenkező miatt adatnak el , azért t. i. , mert ezek ócska sajtók lévén, több angol gyors sajtó által pótoltattak , miknek egyike tökéletesen pótol amazokból ötöt. Példákat a’ nyomdák’ túlságos zsarolásaira ’s végetlen késedelmére naponként tapasztalunk , ’s bizonyosan nincs az országban elterjedtebb ’s alaposabb óhajtás , mint az, hogy bár mielébb segítenének felsőbb rendeletek szellemi előmenetünk’ e’ nagy gátolóin, a’ sajtó bajokon Egy pár nyomdaszabadalommal több, ’s bizonyosan könnyebben lélekrendíiik. — Kezünknél van a’ pesti királyi iskola’ alsóbb osztálybeli ifjúságának magyar nyelven kiadott érdemsorozata. A' tanulók’ száma a’költészeti osztálytól az első latinnyelvtani osztályig bezárólag, az 1845 év’ második felében volt: 697, — a’ négy elemi iskolában 559 — összesen 1256. — Múlt vasárnap rendkívül sokan mulattak, azaz , hogy künn voltak a’ zugligetben, és sok másokkal mi is magunkévá tevők azon hitet, hogy a’ kinek kedve van egy fél napot pinezér azaz : étel és ital utáni kiáltozások között eltölteni, az menjen ki a’ zugligetbe, kölönösen az u. n. vadászudvarba, — még különösebben pedig menjen ki ollyankor, midőn a’ dalárda is ott künn működik, — a’ melly kitűnő elsőséggel bir az emészthetési szabadalom’ dolgában, sáskasereget képviselvén a’ zöldben. Hogy mi az a’ dalárda? A’ dalárda minden rendű, rangú, korú, nemzető és vallású embereknek a’ külföld’ mintái szerint készült egyesülete, kik néha napján kirándulnak a’ zugligetbe ebédelni, ’s miután jóllaktak, felbullagnak a’ zöld hegynek egy nyíltabb és tévesebb helyére, ’s összeseregelvén körültök nagyszámú közönség, neki eresztik hangjaik’ malomkerekeit és elkezdenek őrölni mindenféle dalbafoglalt érzeményeket, hidegen és phlegmatice — épen mintha csak őrölnének. Erejük minden esetre torkaikban fekszik e’ szemérmés és kaczér műkedvelőknek. — Múlt vasárnap’ a’többi között a’ fóti dalt is énekelték, a’ minek nagyon megörültünk volna, ha nem láttunk és hallottunk volna a’férfikar közé nehány szivarnagyságú művészembryókat lelkesen kivívó hangocskák-22