Pesti Hírlap, 1845. augusztus (513-530. szám)

1845-08-07 / 516. szám

Csütörtök 516. Augustus 7.1845. ____ postán borítékban 8 ft pp. — Elflfiiethetni helyben„ Zk”.'p«SataáT-^*. •. •«»«' kUpldi tartományokba küldőtől kiránt példá­:. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr ssámittaek.__________ Y­egjelenik a’ lap minden héten négysast: vasárnap, kedden, csütörtökön ás pénteken. Félévi elflfizetés a’ két fővárosban háshonhordással 5 ft, bontókban 6 ft Länderer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcsa Horváth-házban 483­ st. a., nyolc iránt a’megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. TARTALOM. Városi ügy. Örök váltság. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Nyitra (az 513. számbani közlemény’ folytatása). Árva (tisztujitás). Tolnából (főispáni be­iktatás, adóügy ’stb.). Vegyes közlemények: M. gazd. egyesület. Nemzeti színház. Küllőid. Értekező. Ismét és még többször is esküttszékek. Hirdetések. M­­lGYAKORSZÁS és fülinKLY. VÁROSI ÜGY. Vannak igazságok , mellyeket ápolni kell, mint a’ plán­tákat, hogy el ne hervadjanak, vagy épen ki ne vessze­nek,— minélfogva a’ városi ügyet ismét a’ közönség elébe hozzuk, hogy ne feledje , miként e’ tárgy sincsen még el­döntve ; ’s tesszük azt minden tekintet nélkül arra, valljon: fog-e tetszeni felszólalásunk, vagy nem, mert a’tetszés’ vadászatát nem tartjuk hivatásunknak. Tudjuk, hogy azok, kik a’ városokat eddigi politicai semmiségükben hagyni mél­­tóztattak, az e’ tárgy körüli vitákat nem kedvelik, mert reájok hasonló benyomást tehetnek , mint olly ember’ em­lítése, kinek vesztéhez járultunk;tudjuk,hogy e’kérdéstöl ir­tóznak azok­, kik a’ kiváltságok’ aranykorát örökre fen akarják tartani, ’s fentarthatónak vélik. Mindezek’ daczára azonban, bármennyiszer vettessék szemünkre, hogy mi a’ szellemi felsőbbség’ hangját magunknak arrogáljuk , most, ’s ha kell, még számtalanszor ki fogjuk mondani, hogy a’ városi kérdés a’magyar reformnak a, b,cé je, hogy ki azt fel nem fogja, az minden lehet csak nem statusférfi. Hiszik-e önök , hogy az aristocratia fogja a’ reformot ke­resztül vinni? A’ história ugyan mást mond; de azon poli­ticai párt, melly karon fogva vél a’históriával járni, inkább a’ heraldicával ’« genealógiával foglalatoskodik. Mi ma­gunknak a* históriából azt vonjuk el, hogy az aristocra­­tiák’ azon része, mellynek elég belátása ’s embersége van az idő* szükségeinek felfogására , mindig ’s mindenütt ke­­vesebbségben volt, — hogy az aristocratia azon osztályának a’ néppel kell magát összekötni, ha a’ cselekvés’ terén si­kerrel akar működni. Vagy talán az utolsó országgyűlések fogják e’ nézeteinket megczáfolni? ! Többször volt már mondva e’ lapokban, hogy a’ városi kérdést választási törvénynyel kell és lehet elvégezni,azaz, hogy a’városi követek nem leendőnek ezentúl egy zárt tes­tület’képviselője, de a’ város’népessége által és miként fognak választatni .Meg volna tehát határozandó a’ választói képesség. Mi e’ tekintetben egyenesen a’ census mellett nyilatkozunk, mert hogy az alkotmány jótékony hatást gya­korolhasson a’ nemzet’ állapotára , az alkotmányos jogok’ osztogatásával azon szintet ki kell kerülni, miszerint azok is politicai jogokkal ruháztassanak fel, kik e’ jogokat gyako­rolni nem képesek. És e’ képességnek korunkban nincs helyesebb kriteriuma a’ vagyonnál; mert valamint a’mivelt­­ség és függetlenség a’ vagyonosság’ bizonyos mértékétől van föltételezve, viszont a’ miveltség’ bizonyos fokán álló emberek könnyen tehetnek szert olly vagyonra vagy jövedelemre, minélfogva politikai jogokat gyakorolhat­nak. Közönséges ellenvetés ugyan, miszerint a’ vagyon vagy jövedelem általában nem biztosítja a’ statust sem a’ választók’ megvesztegethetése, sem a’ közügyek’ ha­mis felfogása ellen, ’s megengedjük , hogy nem minden vagyonos ember független , hogy azok’ szavazatjogait is meglehet nyerni , de a’ megnyerés’ módjai annyival ne­hezebbek, hogy a’ szavazatok’illy nemű szerzése, minőt jelenleg hazánkban látunk, lehetetlen. Az embereknek e’ nemében inkább föltehető a’ nyilvános szégyennek érze­te, melly őket a’ szavazati joggali visszaélhetéstől tiltja, ’s mi e’ tekintetben nyíltan bevallott democrata irányunkkal semmi ellenkezőt nem látunk, mert olly birtok vagy jöve­delem , minőt mi a’ választóktól követelünk , még senkit sem teend olygarchává, egy pár száz forint évi jövedelem­mel nem fogunk hitbizományokat alapítani, sőt meg vagyunk győződve , hogy a’ nép’ érdeke követeli, hogy a’ választói jogok qualificatiokhoz legyenek kötve , nehogy a­ népnek azokkali felruházása a nép’ demoralisálására ’s azok’ ha­talmának öregbítésére használtassák , kik mindennél többet gondolnak , mint a’ nép’ jóvoltával. E tekinteteknél fogva mi választói képességgel felru­háznék mindazokat, kik fekvő birtokot, vagy házat bírnak, de itt is a fekvő birtok értékes minimumát meghatározni szükségesnek véljük. Továbbá mindazokat, kik keresetük hivataluk vagy tőkéseik után bizonyos jövedelmet húznak, — a jövedelem kimutatása pedig sok nehézségekkel jár­ván, a’ jövedelem’ mértékéül tekintendőnek a’ házbért tart­juk. Ez osztályzatba fognának tehát jöni a’ kereskedők, iparosak , tisztviselők , mindennemű tisztesb rendűek ’s tő­kepénzesek. — A’ városi lakosok , kik ez osztályokba es­nének , az országgyűlési követeket közvetlenül választan­dók, olly választói testületeket fognának képezni, mellyek­­nek képviselője a’ városok’ bármicsoda szerkezete mellett 11 — minek változását mi is szinte óhajtjuk , — egyiránt tá­vol fogják magokat tartani a’ subversiv irányzatoktól, mind a’régi állapothozi vak ragaszkodástól, ollyanok lesznek, kik nélkül hazai állapotunk’ átalakítását eszközleni nem le­het. — T. Á. ÖRÖK VÁLTSÁG. A’ Hetilap lapjaink után közölvén azon angol társaság’ ügynöke’ városunkban mulatását, melly tökéit leginkább a’ magokat földes uraiktól megváltani aka­ró községeknek szeretné kölcsönözni, — megjegyzi, mi­­képp tökéletesen meg van győződve a’ felől, hogy azon megbízott, kit a’ vukovár-fiumei vasutat felépíteni szándé­kozó külföldi tőkepénzesek küldtek hazánkba, szinte haj­landó leend a’ megváltást nehezen indulni akaró szent mun­kában segédkezet nyújtani. „Nem hallgathatjuk el e’ he­lyen — mond továbbá a’ Hetilap’ érdemes szerkesztője — azt sem, hogy tavaly egy hasonló angol megbízottra akadunk, ki mintegy két hétig fővárosunkban szétnézett, de egy nagy befolyású városi tanácsnok (nem akarjuk megnevezni őt) nem annyira hű, mint könnyelmű tanácsára hazánkból ismét eltávozott. Aztán halljuk, hogy Csaba m. városának megváltási vajúdása rendkívüli nehézségekkel jár. Szeretné a’ Hetilap’, ha az érdeklettek napfényre hoz­nák sérelmeiket, miben a’ Hetilap’ örömmel nyújtani­ se­gédkezet. Csak ki a’ népfényre!“ — Igen , mondjuk mi is , csak ki a’ napfényre ; lapjaink is nyitva állanak ; az illyes nehézségek’ megvitatása nem csupán az érdeklett köz­ség,hanem általában az örökmegváltás’ ügyére nézve is,nagy hasznú lehet. Ideje már valahára komolyan látni a’ dologhoz. A’ törvény’ hiányait az érdekek’ kölcsönös fölvilágositása, helyes megértése ’s megértetése sok tekintetben képes pó­tolni; ’s a’ fáradság az illetők’ részéről, kik az adózónép­hez, különösen azon községekhez, mellyek magokat megkí­vánják váltani, közel esnek , nem fog sikeretlen maradni, mert, kik az örök váltság’ utak­ egyengetik, olly munkán fáradoznak , melly egybeforradásunk­ , nemzetté átalakulá­sunk’ egyik sarkkövét képezi. Fővárosi ujdosságnk« — Kossuth Lajos hosszabb idei távolléte után falaink közé érkezvén, múlt kedden estve fáklyás zenével üdvö­­zöltetett, mire ő, beteges testi állapota’daczára is, öröm­­riadással fogadott lelkes beszéddel válaszolt. — Hogy a’ chinaiak közelebbről érdekelnek bennünket, annak már gyakran adák bizonyítványait nem annyira a’kül­földi tudósítások’, mint inkább a’ helybeli újdonságok’ irói lapjainkban. Közönségünk’ igényei iránti tiszteletből mi is közlendőnk időszakonként — egy pekkingi tiszteletpéldá­nyos elvbarátunk’ jóvoltából —eredeti chinai levelezéseket. — Különösen a’ birói eljárások azok — igy írja t. levele­zőnk — mikre Pekkingben a’ chineserek’ kopasz fejei meg szoktak csóválódni. ’S először is egy kis önkénykedési pél­dáról tudósit bennünket melly röviden ebből áll. — A’ pek­kingi törvényszéknél bevégeztetvén nem régiben szóbeli pőre egy chinai felperesnek, ez ügyben — mint már szo­kás — a’ törvényszéknek egyik érdemes tagja küldetett ki az Ítélet’ foganatosítása végett. A’ t. tag kitűze e’ tárgyra nézve bizonyos határnapot,— egészen a’ dolog’ rendje ’s a’ chinai kalendáriom szerint. Ezen kitűzött napra a’ nyertes felperes’ procuratora, felöltvén hivatalos tógáját, mindjárt a’ reggeli órákban je­lent meg a’ t. tagnál, ’s illendően meghajtván magát, igy szóla hozzá: „Elmes nagy jó uram ! megérkeztem , hogy Rímedet az elmarasztalt alperes’ ingóinak foglalásbavétele végett a’ hely’ színére elvezessem.“ — A’ törvényszéki tag épen mokkáját szörpölé ’s a’ felszólításra röviden és sok­kal kevesebb szóval, mint sem azt ide kiirhatnók, azt vá­laszoló, hogy ő a’ hely’ színére ki nem megy, hanem rövid uton az alperes’ házát veendi foglalásba. — A’ hosszú törvénytudós hosszú képet csinált, ’s igy bátorkodók vála­szolni : „Nem tágíthatok 'nagy jó uram , mert a’ felperes­nek optiója is van, de még az alperesnek kegyelmesen em­lített háza is szerfelett van már terhelve betáblázásokkal , — végre pedig ezredéves törvényeink“----------„Itt szo­kásról van szó“ — kiáltó a’­­ tag — a’ szokás pedig úgy van , a’ mint én mondom , punktum.“ — De a’ jogvéd nem szűnt meg rimánkodni, ’s a' hosszú dialógnak nagy nehezen az lett a’ vége , hogy a’ kövér t. tag azt mondá a’ vékony procuratornak : „Menjen tehát az úr , és elérvén a’ birtok­könyvi hivatalba , ott várakozzék reám , ott ki fog sülni a’ teher , melly a’ lefoglalandó házon fekszik , és a’ mennyi­ben ez kifog sülni, annyiban majd kimegyünk a’ hely’ szí­nére.“ Mind­ez pedig csak a' dolog’ huzáshalasztására czé­­lozott. A’ procurator felháborodott lélekkel ment végig Pek­­king ’ utczáin, ’s nem sokára elért azon házba, mellyböl a’ porczellántorony nőtt vala ki , ’s hol őriztetik vala széles garadicsok felett a’ birtokkönyvnek hivatala. Megjött las­sanként a’ t. tag is, segédje is, az alperes is, — a’ pro­curator látott futott, egytől a’ másikhoz szaladt , de sem­mi képen sem bírta őket összehozni, és ő ki nem vihetett semmit. — Delet harangoztak immár Pekkingben ’s a’ jog­véd kettöztetett erővel rimánkodék ismét a’ végrehajtásért. Azonban a’ biró igy szólt : „Dél van. Az alperes úgy is el­távozott már innen. Jöjjön az úrötödfél órakor hozzám majd akkor kimegyünk a’hely’ színére.“ — Délután ötödfél órakor a’ végrehajtát (uj szó, ajánljuk a’ tudós társaság figyelmé­be) jónak találta otthon nem találtathatni. ’S a’ szép kilátá­sokkal megjelent procurator egy az előszobákban felnevel­­kedett öreg chinai tigristől illy szókat volt kénytelen hal­lani: „Az én nagy jó uram azt izeni magának, hogy a’ hely’ színére ki nem mehet, mert azt szente neki a’ birói szék’ elnöke, hogy pohárnoki parancs fog majd e’ dolog­ban érkezni.“ A’ tigris nem vala nagy szónok. Másnap a’ sanyargatott procurator ismét itt van, innen utasítás sze­rint ismét a’ birtokkönyvi hivatalba vándorlott, várakozván ott kifogyhatlan türelemmel. Nagy sokára végtére ez elébe jött végrehajtás egy roppant papiros—foliával kezében , ’s kiboritván azt, ráteve gömbölyű mutató­ját ’s igy szóla : „Imhol a’pohárnoki mandátum. Én nem tehetek többé semmit.“ — A’ procurator’ ezopfja megbillent , egész teste pedig a’ falnak tántorgott a’ meglepetés és egyéb gondola­tok’ súlyától. Rövid idő múlva keresetet kezde a’ törvény­­széki tag ellen, de valljon fog-e nyerni valamit, vagy semmit? arról Pekkingben a’törvény tudók közt csak egy vélemény uralkodik. — Eddig a’ chinai levelező. Mi boldo­goknak kell magunkat éreznünk, hogy nem lakunk mi is Chinában és annak fővárosában. — Múlt hétfőn és kedden estve a’ szokottnál is szokat­lanabb sötétség uralkodott utczáinkon, úgy hogy egy né­­mellyikben még 10 órakor sem voltak meggyujtva a’ lámpák. Nem tudtuk magunknak a’ dolgot másként magyarázni, mint onnan, hogy e’ napokban (aug. 4-kén) kellett végbe men­nie a’ lámpagyujtási árlejtésnek, mit lapjaink is emlitének, — ’s mi miatt a’ lámpák egy darabig alkalmasint gazda nél­kül maradónak, pedig a’ készületlen új gazda felvilágoso­dást rögtönözni hihetőleg nem tudott. Tehát egy kis lám­­pázási interregnum , egy kis lámpafogyatkozás , mi meg a’ napnál is beszokott néha napján állani , annál inkább a’ lámpáknál, mellyek felett gyarló emberek örködnek. — Majdnem valamennyi lapjaink szót emelének a’ hely­beli nyomdatulajdonosok’ egynémellyike által nem régiben elkövetett bizonyos czéhbüzü fogás ellen. Hallván azt, mi­képen több magyar könyv a’ kölföldön kénytelen nyomatni , nekünk is feltűnt a’ hírlapokban közlött azon hirdetés, melly „munkássághiány miatt“ öt heverő sajtó’ eladóságát jelen­­­ti, —annál is inkább, minthogy régibb és újabb időkben számtalan panaszt hallottunk azon késedelmek és zsarolások ellen, miknek nálunk az irók, kiadók ’s mások, kik a’ nyomdákra szorultak , ki voltak és vannak téve. És azon eladónak hirdetett öt sajtóról is bebizonyult, miképen azok épen nem munkahiány, sőt épen az ellenkező miatt adatnak el , azért t. i. , mert ezek ócska sajtók lévén, több angol gyors sajtó által pótoltattak , miknek egyike tökéle­tesen pótol amazokból ötöt. Példákat a’ nyomdák’ túlságos zsarolásaira ’s végetlen késedelmére naponként tapaszta­lunk , ’s bizonyosan nincs az országban elterjedtebb ’s ala­posabb óhajtás , mint az, hogy bár mielébb segítenének fel­sőbb rendeletek szellemi előmenetünk’ e’ nagy gátolóin, a’ sajtó bajokon Egy pár nyomdaszabadalommal több, ’s bizo­nyosan könnyebben lélekrendíiik. — Kezünknél van a’ pesti királyi iskola’ alsóbb osztály­beli ifjúságának magyar nyelven kiadott érdemsoro­zata. A' tanulók’ száma a’költészeti osztálytól az első latin­nyelvtani osztályig bezárólag, az 1845 év’ második felében volt: 697, — a’ négy elemi iskolában 559 — összesen 1256. — Múlt vasárnap rendkívül sokan mulattak, azaz , hogy künn voltak a’ zugligetben, és sok másokkal mi is magun­kévá tevők azon hitet, hogy a’ kinek kedve van egy fél napot pinezér azaz : étel és ital utáni kiáltozások között el­tölteni, az menjen ki a’ zugligetbe, kölönösen az u. n. v­a­­dászudvarba, — még különösebben pedig menjen ki ollyankor, midőn a’ dalárda is ott künn működik, — a’ melly kitűnő elsőséggel bir az emészthetési szabadalom’ dolgában, sáskasereget képviselvén a’ zöldben. Hogy mi az a’ dalárda? A’ dalárda minden rendű, rangú, korú, nemzető és vallású embereknek a’ külföld’ mintái szerint készült egyesülete, kik néha napján kirándulnak a’ zugligetbe ebédelni, ’s mi­után jóllaktak, felbullagnak a’ zöld hegynek egy nyíltabb és tévesebb helyére, ’s összeseregelvén körültök nagyszámú közönség, neki eresztik hangjaik’ malomkerekeit és elkez­denek őrölni mindenféle dalbafoglalt érzeményeket, hidegen és phlegmatice — épen mintha csak őrölnének. Erejük minden esetre torkaikban fekszik e’ szemérmés és kaczér műkedvelőknek. — Múlt vasárnap’ a’többi között a’ fóti dalt is énekelték, a’ minek nagyon megörültünk volna, ha nem láttunk és hallottunk volna a’férfikar közé nehány szi­­varnagyságú művészembryókat lelkesen kivívó hangocskák-22

Next