Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)

1845-09-12 / 537. szám

Péntek 521 September 12. 1845. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken.* Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. ? Kifizethetni helyben Landere­r La­jos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcsa Horváth-házban 483 sz. at, egyébütt minden kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorát apróbetűkkel 5 pengő ki számíttat . TARTALOM. Fiumei vasúttársaság’ közgyűlése. Verificatio’ kér­dése ’s utasításadási jog. Ügyvédi reform’ tárgyában. T­ö­rvén­y­­hatósági dolgok: Zala (a’gyorsírás' tanítása), Irodalm értesítő. Vegyes közlemények: Takarékpénztár. Ipar­egyesületi csődhirdetmény. Külföld. Értekező: Védvám­­rendszer. Hirdetések. MACÍ¥ARORSZAG és ERDELI. FIGYELMEZTETÉS. A’vu­k­ov­ár-fiumei vasút’ meg­építéséül egyesült társaság’ közgyűlése a’ folyó hó­nap’ 14-ére lévén kihirdetve , tisztelettel emlékeztetnek az al­árott t.cz. tagurak , szíveskedjenek e­ határnapra figyelemmel lenni , és az elnök gróf Batthyány Kázmér ur ő méltósága’ szál­lásán , földm­osoron, Vodiáner-házban délelőtti 10 órakor sze­mélyesen megjelenni. Sept. 11. — 1845. — Csa­ná­dy, ideiglenes tollvivő. V.­­ VERIFICATIO’ KÉRDÉSE ’S UTASÍTÁSADÁS JOG. „Ne engedjük veszni és elfajulni a’hely­hatósági életet, azonban hová lesz annal épsége, ha a’ követválasztási (talán veri­fi* catió)’s u­t­a­s­i­t­ás­a­dási j­o­g­o­t támadjuk meg. Hiszen e’ kettő legfontosabb az egészben e’ kettő teszi, úgy szólván, csúcsát a­z egész szerkezeti pyramisnak, e’ kettő a dolgok’ lelke ’s bibéje.“ — így szólnak önök, ’s kétségen kivül olly dolog, melly pyramiscsúcs ’s egy­szersmind valaminek bibéje is, megérdemli, hogy meg­tartására a’ legnagyobb szorgalom forditassék; azonban azon feladásunkon kivül,hogy helyhatósági életün­ket veszni ne engedjük, van még egy, melly vel nemcsak ellentétben nem áll, sőt egyenesen könnyebb el­érhetéséhez vezet, és ez röviden az, hogy ne engedjük el­veszni törvényhozásunkat, vagy más szavakkal, hogy ne szo­rítsuk azt olly korlátok közé, mellyek között üdvös mű­ködése lehetetlen; mert ha megengedjük is, hogy a’ me­gyéknek adott követutasitási jog nagy szónokokat képez, ha nem tagadjuk , mikép’ a’ hazának olly szónokokra nagy szüksége van — ámbár talán nem ártana , ha közdolgaink­ban szép szavaknak ’s szónoki fordulatoknak kevesebb hi­telt adnánk — azt talán csak a’ B. P. Hiradó is megfogja engedni, hogy hazánknak hires rhetorokon kivül, talán még másra is szüksége van ’s hogy ezek közé jelesen jón törvények,’s azért egy olly törvényhozó test is tartozik,melly illy törvények’ alkotására képes. Ha tehát a’ verificatio’ ’s utasítások’ kérdéseiről akarunk szólni, nem elég csak arra figyelmeim , mennyire vesztene megyei szerkezetünk jelen érdekéből, ha teendőinek e’ két része a’ törvényhozásra bízatnék , hanem szükség kiterjeszkedni azon szempontra is: mennyiben felelhet meg a’ törvényhozás feladatának, ha a’ verificatio ’s utasítás’ joga a’ megyénél hagyatnak, ’s ez az, mit a’ B. P. Hiradó tenni elmulasztott. Pótoljuk e’ hiányt. Nézzük először a’ verificatio’ kérdését. Olly kérdésnél, melly iránt az egész világnak minden alkotmányos népei velünk ellenkező véleményben vannak, ’* a’ követi igazolás ezen kérdések közé tartozik, miután a’ B.P. Hiradó’önvallomása szerint is a’követi táblákat illeti mindenütt a’ küldöttek’ verificatiója, ha férfiakhoz illő meggondolás az, mi által legfontosabb érde­­dekeink’ elhatározásánál vezéreltetünk, ’s csak fontos okok bírhatnak illy esetekben a’ minden közönségestől eltérő el­járás’ fentartására. Mert igaz ugyan, hogy mint a’ B­ P. Hiradó mondja: lehet valaki igen nagypoly­­histor , igen jeles ismerője az európai ’s amerikai alkotmányoknak, de magyar al­kotmányos embernek még sem nevezhető, de azért igaz az is, hogy az ember, ki mind ezeknek ellen­kezője, azért még szinte nem nagy magyar alkotmányos ka­­pacitás, ’s hogy annak tudása, miként valami intézkedés a’ világ semmi műveltebb népinél gyakorlatban nincs , vagy épen ellenkező módon gyakoroltatik, annak czélirányos­ Sf1% rp­ué.zv® ,legalább kétkedővé tesz. ’S ugyan mik tehát °naix okai * melyeket a’ verificationak mos­­tan. alakjában való meghagyása mellett felhoz ? . A­zon - on kivül, miszerint a* verificatio al világ’ minden nemzeteinél egészen ellenw* aj " .7^ rmi o’ r p­uinnjx egészen ellenkező módon történik (mi a B. P. Híradó előtt eredetiség utáni vágyánál fogva már magában is elég , mert hisz’ mivé válnék a’ ma ovfr ha más népek’ példáját követve vérének zomán­­czai, amiröl még most sem tudjuk micsoda) eresz­tené , a követi igazolásnak az országgyűlésre való Altal tétele még két okból elleneztetik: való altal. Először, mivel nálunk, hol a’ választási formákra nézve semmi intézkedés sem lé­tezik a’ törvényben, a’ verificatiot a’ köve­tük’ táblájára bízni annyit tesz, mint a’ törvényhozásnak a’legnagyobb önkény’ gya­korlására módot ’s alkalmat adni. Másodszor: hogy a’verificatio’kérdésének az ország­gyűlésre való általtétele által a’pártok’küzdelme, melly addig megyei téren forgott, áttétetik az országgyűlési me­zőre, ’s a’ küldök választási joguktól fosztatnak meg, mert hisz’miként választhatnának szabadon, ha tudják, miként csak az országgyűlés t­énye szerint választott követ remélhet verificáltatást. Nem akarjuk olvasóinkat az által, hogy ezen okok’ hoszabb czáfolatába ereszkedünk, sérteni, erősen hivén, hogy nincs közöttök egy is, ki a’ B. P. Hiradó’ ezen okos­kodásait nem czáfolta volna meg olly hamar, mint azokat végig olvasó; csak nehány kérdéseket legyen szabad e’ részben tisztelt kollégáinkhoz intéznünk. Ugyanis : Ha választásainkra nézve semmi intézke­dés sem létezik a’ törvényben, ugyan miként történhetik, hogy bizonyos urak, valahányszor az úgyne­vezett honoratioroknak a’ megyék által adandó szavazat­joga kerül szőnyegre , — a’ honoratiorok’ szavazatjoga, mondjuk, kik , mint lucus a non lucendo talán csak azért neveztetnek igy , mivel tőlük a’ polgári honor megtagadta­­ték, — mindig az állitatik, hogy törvényes választási rend­szerünk csak törvény által változtathatik meg ? Kérdjük továbbá, ha csakugyan sem világos törvény, sem törvényes szokás, melly szerint törvényhozásunk a’ verificatio’ kérdésénél eljárhatna, nem létezik, ugyan a’ megye milly adatokból fog kiindulni, midőn valamelly vá­lasztás’ törvényessége felett tanácskozik? Kérdjük, valljon nem képzelhető-e, sőt nem többször előfordult-e azon eset, hogy egyes megyék tökéletes anar­chiába sülyedve, a’ megyének neve ’s törvényességének jelei egyes pártok által bitoroltattak, valljon nem emlékez­nek-e magok a’ B. P. Hiradó’ férfiai olly pillanatokra, hol pezsgő helyhatósági rendszerünk annyira pezsgett, hogy a’ fütykösök’ majoritása a’ szavazók’ majo­ritását tökéletesen elnyomta, ’s mi történjék illy esetekben a’ verificatioval ? — Kérdjük végre minden alázatossággal: tekintetbe vevén minden egyes országgyűlési követnek nagyszerű hivatását, tekintetbe vevén azon befolyást, mellyet mint a’ törvényeket alkotó többségnek egyik tagja, az egész nemzet’jövőjére gyakorol, nem fekszik-e a’ törvényhozásnak némi érdeké­ben , hogy e’ jog ne ollyanok által bitoroltassék , kik a’ megye’ pecsétjével kiadott megbízó levelekkel ’s meglehet egy pár száz bunkónak segedelmével jelentek meg, de azért a’ megye’ többsége’ (azaz, most a’ megyei nemesség’ több­sége) választottjainak nem tekinthetők? Várva várjuk ez igénytelen kérdésekre a’ feleletet, de míg kezünkhöz jut, nézzük most, milly hatást gya­korol a’megyék’uta­sitásadási joga törvény­­hozásunkra? Ismét törvényhozásunk’ szempontjából te­­kintendjük e’ kérdést ’s pedig nemcsak azért, mivel e’ szem­pont e’ B. P. Híradótól tökéletesen elmellőztetett, de mert nevetségesnek is tartjuk, ha olly kérdéseknél, mellyek kü­lönböző viszonyokra legalább is egyenlő hatást gyakorolnak, épen a’ fontosabbról felejtkezünk meg, ’s a’jelen esetben az országgyűlési utasításokról beszélvén , azoknak az or­szággyűlésre gyakorlott hatását mellőznék, mi körülbelől szint’ olly józan dolog volna,mintha valaki egy égőház előtt, a’ vizipuskákat közelíteni látván, a’ fölött tanakodnék, meny­nyire ronthatja a’ szobákba lövött viz a’ bútorokat. Önök, nem az elmélet’ mezején járó, hanem egészen practicus országférfiak, kik a’külföld’ tapasztalásaival nem sokat gondolnak, sőt büszke megelé­gedéssel látják, valahányszor hazánkban olly intézkedést mutathatnak fel, melly a’ világnak semmi részében nem létezik , ugyan feleljenek meg kegyesen a’ kérdésre, miként történik , hogy miután nálunk a’ megyék’ utasitás­­adási joga feltartatott, sőt napról napra kiterjesztetett, mi­után e’ jog — tagadni nem lehet — egészen ázsiai modor­ban ’s igy akkér’gyakoroltatik, mint azt nemzetünk’ geniusa kívánja , önök mégis az illy módon rendezett országgyűlé­sek’ működésével olly keveset elégszenek meg , hogy egyre szemünkre hányják, miként az utolsó országgyűlés annyi tanácskozások után csak 13 kis törvényecskét hozhatott, hogy mindegyre szemünkre lobbantják , mi­ként törvényhozóink a’ hallgatóság’ zsarnoksága alatt ál­lanak ? Hiszen, ha önök politikai kérdésekben practi­cus férfiak lévén, tisztán tapasztalásból akarnak ítélni, miután az utasításoknak a’ törvényhozásra való befolyására nézve hazánkon kivül más tapasztalásra nem hivatkozhat­nak, vagy törvényhozásunkat a’ legtökéletesebbek’ egyi­kének , vagy utasítási rendszerünket kártékonynak kellene elismerniük. Hol azonban a’ tények olly világosan szólanak, hogy azokat a’ legnagyobb talentummal sem lehet bizo­nyos tanok’ védelmére elferdíteni. Önök­­ talán szinte szívesen for­dulnak a’ tiszta elmélet’ mezejére; legyen tehát, tekintsük a’ kérdést mi is ezen szempontból, ’s nézzük, elvontan mind azon tapasztalásoktól, mellyeket e’ részben egy idő óta tevénk , milly következéseket kell a’ törvényhozásra nézve szükségkép’ ’s észszerüleg várnunk, ha az utasítás­­adási jog olly testületekre bizatik, mellyek, mint megyéink, bizonytalan számú ’s képességű egyedekböl állván, majd csak nehány személynek , majd óriási tömegek’ kénye sze­rint határoznak. A’ képviseleti rendszernek üdvös eredményei nem tisztán abban fekszenek, miszerint nagy kiterjedésű köztársaságok* számos polgárai csak ezen rendszer által gyakorolhatnak egyenlő politicai jogokat, hanem a’ képviseleti rendszernek nem kisebb érdeme , hogy ámbár igen számosak egészen egyenlő politikai jogokkal élnek, a’ legfőbb, vagyis a’ törvényhozási jogok’ gyakorlata mégis közönségesen ollya­­noknak adatik által, kik arra több képességgel bírnak. — Azon testület, melly alkotmányos országban mai időben választás által törvényhozási jogokkal ruháztatik fel a’ vá­­lasztók’nagy többségénél több képességgel,’s minden esetre sokkal nagyobb készültséggel szokott bírni, ’s innen van, hogy az irány, mellyben az illy országok’ törvényhozásai haladnak, a’ választások által határoztatik meg, de az egyes törvényes rendelkezések ollyanok által hozatnak , kik arra legképesebbek. Utasítási rendszerünk mellett a’ képviseleti rendszernek ezen tulajdonsága elenyészik, világos lévén, mikép’ utasításunk mellett a’ valóságos törvényhozó nem az, ki országgyűlésre küldetett, hanem azon tömeg, melly küldöttjének minden lépéseit elébe szabja; minek ismét világos következménye, hogy törvényhozásunk’ munkál­­kodásiban mindazon hibákat fel kell találnunk, mellyek ott, hol a’ törvényhozás tömegekre bízatott, mindig előfordul­tak, mióta a’világ fenáll. A’legnagyobb ingadozás, leg­nagyobb következetlenség, kedvelése mindennemű túlzás­nak, elvek körüli vitatkozások , ’s elhanyagolása azon in­tézkedéseknek , mellyek arra, hogy valamelly elv haszno­san alkalmaztathassák, szükséges.­­ Arra nézve, hogy valaki utasítási rendszerünket czél­­irányosnak mondhassa, mindenek előtt szükség volna bebi­zonyítani, miként azon gyülekezetek, mellyek az utasítás­adással megbizatnak, úgy szerkezettek, hogy reájok a’ törvényalkotási jogot bizni lehessen. Egy részről azt mon­dani, hogy megyei gyűléseink jó törvények’ alkotására már elrendezésöknél fogva nem képesek, ’s kívánni, hogy még is ők jelöljék ki az utat, mellyen országgyűlési követők járni tartozik, valódi képtelenség, semmivel sem kisebb, mint ha valaki azt mondaná, én A—t hídépítésre tökélete­sen alkalmatlannak gondolom ’s annál fogva kívánom, hogy a’ hid B.— által épitessék, de egészen úgy, mint azt neki A.— parancsolni fogja. Már kérdjük most, kinek fog va­laha eszébe jutni, ezerekből álló ’s sokszor bunkók által vezérlett vagy katonaság’ jelenlétében tartott gyűléseinket olly testületeknek tartani, mellyeket törvényhozási joggal józanul felruházhatnánk. — A’ nálunk divatozó utasítási rendszer tökéletesen meg­semmisíti azon befolyást , mellyet az egyes választó vá­lasztási jogának gyakorlata által a’ törvényhozásra egyéb­ként gyakorolhatna. Mit ér , ha szavazatát egy vagy más kitünőbb egyednek azért adá, mivel politicai elveit osztja , ha ekkép’ elválasztott küldöttjének lépéseit mások határoz­zák el, 's az nem ön meggyőződését ’s politicus elveit, mellyekért választatott, hanem megyéjének utasítását tar­tozik követni,—azon utasítást, mellyet nem küldőinek több­ségétől , hanem nehány , magokat egy bizonyos megye’ rendesnek nevező egyénektől részén. Hogy utasítási rend­szerünk mellett a’ választási jog illusióvá ne váljék, szük­séges lenne úgy rendezni el közdolgainkat, hogy a’ követi utasítás mindig a’ választók’ egész tömege által készítessék, mi magában képzelhetetlen. — Utasítási rendszerünk mellett törvényhozásunkban soha compact és következetes többségre nem számíthatunk, a’ többségeknek az egyes megyékben nem szűnő oscillatióik szerint, szüntelen ingadoznia kell, és ennélfogva sem a’ kormány a’ törvényhozó test’ közmunkálására soha biztosan nem számolhat , sem a’ törvényhozó test’ többsége épen ingadékonysága miatt a’kormányra befolyást nem gyakorol­hat. Szóval , mert nem akarjuk könyvi terjedelemre nyúj­tani czikkelyünket, — utasítási rendszerünk által egy tör­vényhozás helyett ötvenkettővel birunk , minden capacita­­tio, mind a’ kormány ’s nemzet között, mind az egyes kö­vetek között lehetlenné tétetik , a’ legfontosabb törvény­hozási kérdések’ eldöntése olly testületekre bizatik , mely­­lyek a’ bennök résztvevők’ száma ’s képességhiánya miatt arra tökéletesen alkalmatlanok , ’s a’ B. P. Hiradó mind­azok között , kik közállományi kérdésekkel foglalkoztak , nem fog felhozhatni egyetlen csak félig kitűnő tekintélyt is, melly nem volna meggyőződve , hogy üdvös törvények’ al­kotása jelen utasítási rendszerünk mellett lehetetlen. Tudjuk, a B. P. Hiradó nem bánja ezt. Csak hely­­hatósági rendszerünk maradjon előbbi állapotában, a’ nagy 43

Next