Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)

1845-09-21 / 542. szám

Vasárnap 548* September 21. 1845. rmi­niBLár. _________________ |. . • • ----- - ■ — -f T—­­­­­ _i . Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; boritékban 1t1 ft; postán borítékban 0 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba kuldetni kivánt pt.Má­­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorát apróbetükkel 5 pengő ki számittatik. Folyó évi October’ 1-je napjával kezdendő másod évnegyedi szokott előfizetés a" „Pesti Hírlapra“ Budapesten házhozhordással bomiték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatok hatvani utczában a’ kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. Landerer Lajos , a’­­Pesti Hírlap’44 kiadó-tulajdonosa. TARTALOM. Adakozás. Mi után kell törekedni? Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Újbánya (nével­­tulajdonitás, városi ügyek). Torontál megye (előleges közlés a’ tisztújitásról). Vegyes közlemények: Gyáralapító társaság. Testgyakorló intézet: K ü I f ö ’ I*. Értekező: A’ községi hatás­kör’ tágulása Francziaországban. Hirdetések: RUUVA ÍRORSZÁG és ERDÉLY. ADAKOZÁS. E’ lapok’ kiadóhivatalához a’ t. Jász- és Kun­kerületek’ részéről, az á­r­va­i­a­k’ számára beküldetett 50 ft­igő­­ben, melly őszlét az Árvamegyében tartatott tánczvigalom’ sors­jegyeinek eladásából folyt be Ezen öszletet, illető helyére , mai napon el is küldöttük. VII. MI UTÁN KELL TÖREKEDNÜNK ? A’ B. P. Hír­adó’ saját szavai szerint, megyei szerkezetünk egy öszvefüggő lánczolat, mellyben ha egy lánczszem megtörik, az e­gé­s­z’ e­r­ej­én­e­k, cohaesiójának elkell mulhatlanul mellette veszni, támasz ’s összefüggés nélkül ma­radni az alkotmánynak. Ha ezen tétel áll , ha áll az , hogy a‘ megyék’ épsége elveszett, mihelyt a’ ve­­rificatio a’ követi tábla által gyakoroltatik, és a’ megyék utasítási joguktól megúsztat­nak, — szóval, ha áll, hogy megyéink csak annyiban, mennyiben jelen szerkezetöket ’s hatáskörüket megtarták , lehetnek alkotmányunk’ biztosítékai; más részről pedig meggyőződünk, miként e’ szerkezet , jelen alakjában, majd nem minden haladási szándékainkkal ellentétben áll, miként benne az alkotmányos garantiák’ legdrágábbikát bírjuk , mellynek ára a’ legroszabb administrate: mindezen tételek­ből , úgy hisszük , az következik , hogy alkotmányunknak inkább más olly garantiákat keressünk , mellyek sem hala­dásunkat nem akadályozzák , sem annyira rosz közigazga­tást, mint a’ jelek, nem vonnak magok után. A B. P. Híradó máskép’okoskodik. A’ lap, melly ugyan­azon (213) számában három hasábot ir a’ fölött , hogy a’ követi verificatio ’s utasításadási jogot a’ megyéktől elvenni nem lehet,’s a' negyedikben csaknem anathemát mond azok­ra , kik törvényhozási tárgyakat megyei végzések által akarnak eldönteni, természete­sen egészen máskép’ okoskodik , mint mi, a’ logica’ sza­bályai által korlátozott szegény emberfiák, ’s hogy velünk hasonló következésekre ne jusson , egyszerűen tudtunkra adja, hogy midőn ő a’ megyéről szól, koránt­sem azt érti, mellynek képe némelly embe­­r­ek’ fe­j­ében van. Már ez baj­­ a’ megyéknek azon képe , melly a’ mi fe­jeinkben van,— mennyiben t. i. mi is azon némellyek közé tartoznánk , kikről a’ B. P. Híradó szól , — ugyan az , mellyet Magyarország’ötvenkét megyéjében látunk, ’s ha ez agyrém , ugyan hol fogjuk hát a’ megye’ valóságát ta­lálni, azt, mellyröl a’ B. P. Híradó’ vezére szól , ’s melly kétségen kívül az operentián túl, vagy talán József csá­szár’ idejében keresendő. Legjobb , ha e’ részben a’ B. P. Híradót felszólítjuk , hogy velünk e’ mintamegye’ leírását közölni méltóztassék; azokból , miket felőle mellékesen mond, nem egészen tudtunk eligazodni, vagy inkább, le­írása szerint, nekünk úgy látszott , mint ha Morus utópiá­jában csak mindennapi dolgokat irt volna, ha közállományá­nak képét a’ B. P. Híradó’ megyéihez hasonlítjuk. A’ B. P. Híradó’ megyéi o­lyanok , mellyeknek t­agjai csorbáktól és végre enyészettől csak a’leg­józanabb használat által avathatnak meg, ’s épen azért, hogy annyival biztosabbak legyenek , ugyan­azon kezekben hagyatnak , mellyek e’ hazában, a’ jelen pillanatban, a’ megyei jogokat gyakorolják ; míg az úgy­nevezett kortesek eldöntő befolyással bírnak, ki kétkedhet­­nék e j­og­ok’ leg­jó­z­a­n­a­b­b h­a­s­zn­álat­án ? A’ B. P. Híradó megyéi soha törvényhozási tárgyak­kal nem oglalkoznak, de mégis a’ verificatiot’s utasítási jogot legtágabb kiterjedésében élvezik : minden törvénytelen felsőbb rendeletek ellen felír­nak,’s azoknak végrehajtását felfüggesztik de noha törvényeink a’ lehetőségig homályosak, soha nem csalódtak meg annyira, hogy valamelly felsőbb rendelést melly törvényes vala , törvénytelennek tartottak volna sőt ez ideál megyék’ embereinek el is múlt minden ked­­vök felirási jogukkal visszaélni, kétségen kívül Blivel a’ 3. P. Híradó (mi jövőre nekünk is igértetik) ezeken már igazított, ’s valóban nem is foghattuk volna meg, miként maradhatott megyei rendszerök mind a’ mellett alkotmányos biztosíték , ha nem kellene gyaníta­nunk, hogy azok , kik e’ megyei rendszert élvezik , nem élnek többé azon csalódásban, — melly ne­künk szemünkre hányatik — hogy önmagokat kor­mányozzák. Mig a’ B.P. Hiradó ezen megyéinek bővebb leírását közleni fogja, — ’s igen kiváncsiak vagyunk főkép’ az arcanumra, miáltal azt éri el, hogy ideal állományaiban nagy tömegek jogaikat mindig a’ legjózanabban haszn­álj­ák, — mi, kik e’ bölcsek’ körének birtokában nem vagyunk, nézzük most, nem lehetne-e alkotmányunk­nak olly biztosítékokat találni, mellyeket leírva, megyei rendszerünknek a’ jó közigazgatással össze nem férhető részeiről lemondhatnánk? Olvasóink talán bámulni fognak, ha látják, miként a’ teendőkre nézve csak azon tanácsot ismételjük, melly a’ B . P. Híradóban adatik, miáltal a’ vezéri szerepet egészen annak adjuk által, ki e’ czimet már régen fölvette. Ha jövőnket biztosítani akarjuk , kettő szükséges. Először: hogy a’ végrehajtó hatalom fel legyen mindazokkal ruházva, mik arra szük­ségesek, hogy hivatásának megfelelhessen. Másodszor: hogy az alkotmány úgy legyen szerkesztve, miszerint a’föhatalom minél kisebb ösztönt érezzen, hatalmát a’ tör­vényeken tűlt érj­eszten­i. Ez a’ B.P. Híradó’ tanácsa, de nem foghatunk-e ezen nyilatkozata után vele kezet ? Minden haladás, főkép’ az anyagi érdekek’ mezején, lehetetlen rend nélkül, ’s rend csak úgy képzelhető , ha a’ közigazgatás’ főbb ágai ugyanazon kezekben pontosulnak, és a’ végrehajtó hatalom csakugyan a’ végrehajtással biza­­tik meg, és, mint a’ B­KP. Hiradó mondja, alkotmá­nyosan mindazokkal fe­l­ruház­tatik, mellyek arra szükségesek, hogy hivatásának meg­felelhessen. Az egyes megyének a’kormány’tettei ellen való felirási jog meghagyatik , sőt kívánatos, hogy a’ kormány’ minden lépései éber figyelemmel követtetvén, mi­nél többször nyilvános vitatások’ tárgyaivá tétessenek; de az egyes megyét azon joggal ruházni fel, hogy a’ kormány’ rendeleteinek végrehajtását bizonytalan időre felfüggeszt­hesse , ez olly valami, mi egy nem felelős kormány’ irá­nyában jó, sőt szükséges lehet, — mi legalább annak tart­juk, — de ez egyszersmind minden erős kormányt lehetet­lenné tesz. Ott, hol a’ kormány’ rendeletei végrehajtás előtt ötvenkét megyében elébb discussio’ tárgyaivá tétetnek, ’s azon esetre, ha valaki által törvényteleneknek tartattak, felfüggesztetnek, a’ kormány nem ruháztatott fel alkotmá­nyosan azon hatalommal, melly arra szükséges, hogy hi­vatásának teljesen megfelelhessen. De valljon hát, mondjunk le minden jogainkról, dobjuk el alkotmányunk’ biztosítékait, ’s adjuk olly hatalom’ke­zébe , melly törvényhozásunk’ többségétől független, ’s istenen kivü­l senkinek nem számol, mindazon hatalmat, mellyel alkotmányos népek’ kormányai máshol felruháztat­­tak? Távol legyen. Mint a’B.P. Hiradó mondja,ú­g­y kell szerkeszteni az alkotmányt, miszerint a’ fő­hatalom, minél kevesebb apetitust érezzen hatalmát a’ törvényeken túl terjeszteni,— ’s csak, ha ez megtörtént, lehet szó arról, hogy a’ szá­mos akadályoktól megszabadítsuk, mellyek hatalmát most erőtlenitik. ’S ugyan, miként kell tehát szerkeszteni alkotmányunkat, hogy általa ezen apetitusra hassunk? a’ B.P.H.-nak meta­­phorajánál maradva, mondhatnék, hogy a’f feladat nemcsak az, hogy a’ föhatalomnak apelitusa a’ közdolgokra nézve elrontassék, hanem egyszersmind az, hogy azoknak tel­jesítésére , mig hivatásához tartoznak, apetitusa megma­radjon, ’s ez higgadtabban szólva, csak úgy eszközöltet­hetik : ha azoknak teljesítése, mik hivatásához tartoznak, a’ kormánynak a’ lehetőségig könnyűvé ’s kellemessé téte­tik, ’s csak akkor talál ellenszenvre, ha hatalmát a’ törvé­nyeken túl akarja terjeszteni, ’s mi valóban nem tudjuk, e’ feladat máskép’, mint a’felelősség’eszméjének életbe lépte­tése által, miként érettethetnék el. Ha azon tévtanokra gondolunk, mellyek e’ hazában a’ kormány ’s nemzet közötti viszonyokra nézve uralkodó esz­mékké váltak, nem tudjuk, bámuljunk-e vagy inkább bo­­szankodjunk. Voltak, sőt vannak, kik a’ kormány’ hatalmát csak az alkotmányos élet’ elnyomásában keresik s voltak és vannak, kik a’ szabadságot megmentve gondolják, ha a kormánynak akadályokat gördítettek elébe ’s azt a’ lehető­ségig elgyöngiték. Soha Menenius Agrippának meséje, melly­­ben az egész népet egy emberi testhez , a’ senatust gyom­rához hasonlitá, nem illett inkább senkire, mint reánk. Egy rész szívesen megkötné a’ testnek minden tagjait, csakhogy a’ gyomor szabadabban emészthessen, a’ másik ugyan éhez­­tetné a’ gyomrot, csakhogy a’ tagokat minden kényszerí­téstől megmentse; mintha bizony, a’ gyomor és testnek nem volna egy elválaszthatatlan élete, mintha a’ nemzet kor­mány, vagy a’ kormány nemzet nélkül fenállhatna ; mintha Montesquieunek a’ három hatalom’ egyensúlyáról felállított elmélete elmésen előadott hamis tételnél egyéb volna, ’s az egyensúly, ha csakugyan eléretnék , máshoz vezethetne, mint stagnatiohoz, mellyet mi nemzetek’ életében minden bajok’ legnagyobbikának tartunk. Ha a’ kormány nem tűzne ki magának más feladást, mint, hogy a’ nemzet erőssé ne váljék, ’s a’ nemzet ismét nem fáradna egyébben, minthogy kormányát gyöngítse, a’ kettő közötti egyensúly el fog éretni, de az egyensúly lesz csu­pán a’ gyöngeségben, ’s gyarapodhatik-e a’ nemzet mellet­te? Magyarország’ példája mutatja. Igen , hasonlítsátok össze hazátok’ helyzetét Europa’ más nemzetével, ti, kik a’ jelen állapotot conserválni akarjátok, ’s feleditek , hogy az, ki e’ világon a’ stabile perpetuum’ feltalálását tűzte ki czéljául , semmivel sem józanabb , mint az, ki a’ mobile perpetuum’ létrehozásán fárad ; —ez állapot ollyan-e, melly civilisált néphez illik , mellyet egy idegennek mutatva, pi­rulnotok ne kellene? A’ legnagyobb forradalom akkor tör­ténnék földünkkel, ha az örök mozgásában , mellyel ten­gelye körül forog , egyszerre megállana: úgy látszik a’ népeket sem érheti nagyobb csapás, mint ha egyszerre meg­állva, természetes kifejlődésük félbeszakasztatik. Mi leg­alább azt hisszük , hogy századonként egy török- vagy ta­tár­járás nem pusztithatá vala el inkább hazánkat, mint et százados stagnatio, mellyben élünk. ’S mi ennek oka? Oka, teljes meggyőződésünk szerint, az, mivel a­ kormány és törvényhozás nálunk nem egy­mást kiegészítő, hanem vetélkedő hatalmak­nak tartatna­k,’s ennek oka ismét abban keresendő, mivel alkotmányos tör­vényhozás, — mint többször ki­mondtuk — nem felelős végrehajtó hatalomma­l áll s­z­e­m k­ö­z­t, ’s igy szükségkép’ azon vetélkedés idéz­tetik elő, melly alkotmányos és nem illyen hatalmak között, mióta a’ világ áll, mindenkor létezett. Ira akarjátok, hogy e’ szomorú állapot me­gszünjék, hogy elenyésszék azon előítélet, miszerint az, ki előbb köz­­bizodalomban állott, mihelyt kormányi hivatalt vállal, apos­­tatának tartatik , mig mindenki, ki alkotmányos jogaink mellett felszólal, majdnem a’ királyi hatalom’ ellenségének neveztetik; ha akarjátok, hogy a’ nemzet ’s kormány között teljes bizodalom létezzék : adjatok a’ magyarnak alkotmá­nyos, azaz felelős végrehajtást, ’s ha mindig leend is egy kisebbség törvényhozásunkban, melly a’ kormány’ nézeteit nem osztja, a’ többségnek hatalma olly erőt fog adni kor­mányának, mellyröl jelen helyzetünkben fogalmunk sincs. Tudjuk , a’ B. P. Hiradó szánakozó mosolylyal olvassa e’sorokat, amellyekben a’dolgot statusférfiai szempontjá­ból tekintve csak költészeti álmodozásokat látand; mi e’ részben máskép’ vélekedünk ’s azt hisszük, hogy ha a’ fe­lelősség’ üdvös következéseiről elmondott nézeteink jelen­leg szép álmoknak tekintetnének is, legalább azon álmok közé tartoznak, mellyek bizonyosan teljesülni fognak.­­ Utolsó törvényhozásunk a’közmunkák’ rendezésére tett tör­vényjavaslatában kijelölte az utat, mellyen azok , kik ha­zánk’ alkotmányossága mellett buzognak, minden haladási kérdésekben eljárni fognak; a’ közigazgatás’ ezen ága , a’ javaslat szerint, egy a’ felség által kinevezett, de a’ tör­vényhozásnak felelős egyednek adatik által, kinek ren­deleteit minden megyei tisztviselők büntetés’ terhe alatt tel­jesíteni köteleztetnek. Ez az út, mellyet mi (’s e’ részben meg vagyunk győződve, hogy többségben vagyunk) minden egyes közigazgatási tárgynál követni fogunk, szemünk előtt tartván mindig, hogy a’megyék’ authonomiája , melly al­kotmányunk’ biztosítékát teszi, csak annyiban korlátoztas­­sék, mennyiben e’ garantia a­ felelősség’ új biztosítéka ál­tal pótoltatik. Hogy a’ kormány a’ közdolgok’ jelen kezelési módját magára nézve szinte rosznak tartja, nem szenved kétséget; az általunk ajánlott változás’ elfogadása tehát csak attól fog függeni: mennyiben áll a’B. P. Híradónak azon állítása, hogy a’magyar kormány’felelőssége az összes biro*1­48

Next