Pesti Hírlap, 1846. szeptember (736-752. szám)

1846-09-20 / 747. szám

nyitanak, legyen az mindennapos, vagy harmad-és negyed­­napos , rögtön megszűnik. — Gróf Széchenyi István ő exclja tiszai utjából sze­rencsésen megérkezett. A’ tiszaszabályozási igazgató­ságot , mint halljuk, Kovács Lajos csakugyan elvállalta, minek következtében még ez ősz’ folytán Pestre teendi át állandó lakását. — Janotykh ur, adlersteini lovag, több zeneművek’ dicséretesen ismert szerzője hazánkban, a’ „Harr v oh Herz Freud’ und Schmerz® kezdetű vallásos dalt zongora’ kísé­retében énekhangra alkalmazván, ennek 200 példányából bejövendő minden öszletet az épittetni kezdett budai ág. evang. egyház’ javára szánta. Aláírhatni az October’ köze­pén megjelenendő munkára 40 p. krral Bauhofer budai és Láng pesti evang. lelkész uraknál. —■ A’ pesti asztalosczéh vasárnap sept. 13-án tartván a’ czéhmesteri választást, első czéhmesternek közfelkiál­tás’ utján választatott Farkas Mihály , a másodiknak pedig szavazat’ utján három kijelöltek közül 25 szavazattal Me­rényi Henrik. Mindkettő magyar. Megjegyzendő , hogy a’ német elem is a’ magyar ügy mellett küzdött. Derék aszta­losaink’ ezen buzgósága méltánylást érdemel. — Trefort Ágoston e’ napokban indult el Görögor­szágba, 's ha az idő kedvezenb, Törökországba is teend egy kis kirándulást. — Nyugoti útjából e' napokban megtért Herényi Fri­gyes hozá azon hirt, miszerint Párisban tartózkodó Szil­vágyi hazánkfia már végképen elkészíté Jósika’ Abafiának franczia, ’s a’ Csehek Magyarországban czimü regénynek angol fordítását. Az egyiket Lisztnek van szándéka aján­lani , a’ másikat a’ nehány év előtt hazánkban megfordult Miss Pardoe Júliának. A’ párisi könyvárusok nem igen lé­vén hajlandók fordítások’ kiadására, a’ nevezett két magyar regény csak úgy láthatand napvilágot a’ külföldön, ha a’ vállalat azok által, kinek ajánltattak, gyámolittatni fog. — Budapest’ környékén javába folyik a’ szüret. Mond­ják, bár nem lesz sok , de jó, olly jó, a’ miilyen még e’ században nem volt. Boldogok mi, kik e’ bort meg fogjuk ihatni, ’s boldogok mi, kiket még a’jövő század* elején is, mint az 1846-i bor’ termesztőit áldani fognak, és boldogok mi is, kik a’ bort se nem ivandjuk, se nem termesztettük. Kortársnak lenni is dicsőség. — A’ pestváczi vasútvonalon levő palotai és dunakeszi állomásokon levő pénztárnokok igen szűk és nyomorult szállásokban tengenek. Ha eső esik, alig tudnak hova lenni.­­ Az igaz, hogy a’ pályafök nagyszerűek és gyönyörűek. Az is igaz, hogy szép kis ősziét folyt már be a’ társaság’ pénz­tárába, mióta a’ vasút megnyílott. Végre még az is való, hogy a’ tisztviselők szedik be a’ pénzt és ügyelnek a’ tár­saság’ jövedelmeire. — A’ színházi rendezőségnek figyelmébe ajánljuk az operanapok’czélszerűbb elrendezését. Már három vagy négy opera adatott, mellyben a’ feles páholybirtokosoknak mindig csak ugyanazon egy fele vehetett részt. — Két vidéki egyszerűség illy szóváltással találkozott e’ napokban Pest’ utczái’ egyikében. „Láttad-e már a’ nem­zeti színházat?“— „Láttam. Gyönyörű, felséges!“ — „Hát billardozni láttál már?“ — „Láttam. Mellette állottam, mi­kor lökött!“ — Hálistennek! még nem fajultunk el. — E’ napokban két angol volt jelen a’magyar színház­ban Shakspeare’ Romeo és Júliáját adták. Az angolok vé­gesten végig valának jelen, ámbár egy szót sem értettek, de bizonyosan könyv nélkül tudták a’ nagy britt’ remekmű­vét. Egy ismerősünk állítja, hogy Julia’ keservein könnyezni látta az egyik angolt. Ha ez igaz, akkor Lendvaynénk egy­­egy szebb győzelmet még nem aratott. — Végre meg kell engednünk a’ barátnak, hogy el­hunyt barátja iránt, ki minden esetre nevezetes egyéniség volt, utósa szomorú kötelességét teljesíthesse. A’ napokban a’ következő necrologot vették: „Folyó évi September’ 2-án egy kotsi hagyá el a’ Tisza- Füredi révpartokat; Pest felé utazandó, de az útban örök álomba szenderült három napi betegsége után az utazó Jász Apátiban — teste honába hozatott vissza, fej fáján ez egyszerű mondás van : „Tekintetes Pankotai Józsa György több megyék volt tábla— bírája nyugszik itt, meghalt éltének 57 évében“ igen , ki egy nagy útra lépet, sírját e’minden tekintetben hires nevezetes és jeles siónok férfiúnak számos rokoni, baráti esmerei könnyezek, és mi mondjuk nyugodjon tsendesen, lágy béke lengjen hamvain. Bod P­ál­­ által.“ — □ Tirfényhatósági TOLNÁBÓL. Főispáni elnöklet alatt lefolyt közelebbi évnegyedes közgyűlésünknek némi rövid vázlatát ezennel, közbejött akadályok miatt, csak későn adhatom , de hiszen különben sincs okunk vele nagyon előrenyomulni e’ hasá­bokon. — A’ nagy helytartó tanácstól érkezett értesítő körlevél’ következtében , gr. Apponyi György ő excellen­­tiájának, másod főcancellárrá lett kineveztetésén­ örömét e’ megye, G. E. táblabiró’ indítványára, közakarattal üd­­vözlő felírásban tolmácsolandja. — A’ diszjelekkel és nyug­­zsoldokkal ellátott agg katonatisztek elleni büntető ügyek­nek végrehajtás előtt legmagasb helyre leendő felterjeszté­sét tárgyazó k. intézmény, az ellenzéki, alig néhány szám­mal jelen volt szónokok’ ellenszólása mellett, az előbbi e’ tárgyban már érkezett k. körlevelekben kifejtett azon érte­lemben , hogy a’ meghozott bírói ítéletek épen illetetlenül hagyatván , a’ perbeli irományok csupán , hogy azon körül­mény, valljon az illy elmarasztalt egyének, büntetésök’ elszenvedése után, a’ diszjelek’ viselésére ’s a’ nyugzsoldok’ húzására érdemesek-e? kitudathassék, küldetnek fel, el­fogadtatott. — Hosszasabb és komoly vitatkozás folyt az át­térésről szóló 1844-ik évi 3. t. czikknek a’ g. n. egyesült vallásuakra törvényhozáson kivül kormányilag történt átru-­­­házását tárgyazó k. intézmény felett. Senki sem volt, ki­­ annak tartalmát, mint országgyű­lésileg többször sürgetett ügyet magáévá nem tette; csupán az egyoldalulag kiboc­ csátott kormányi­­ntézményt, mint illyet, tartotta az ellen­zék az 1791. 12. t. czikkbe ütközőnek és igy sérelmes­nek. E’ téren különösen a’ derék B. I. hazafius buzgalma volt kitűnő. Azonban milly sükerrel ? azt az olvasó előre tudni fogja. Az intézmény elfogadtatott,’s csak törvénybe iktatása fog országgyűlésen sürgettetni. — Ezen tárgynak első napon történt befejezése után, az ellenzéki szóló tagok eltávozván, következő napokban, a’ nyilatkozó alkotmá­nyos ellenzéki szellem egyedül a’ végig kitúrt B. I. szemé­lyében központosult egybe , — miről a’ jövőre következést hozni egyáltalában nem­ szeretnénk. — Pozsonymegyének a’ hivatalos tudósításokra nézve ’s a’ pesti német lap iránt, Szabolcsmegyének a’ főispánok és helyetteseknek törvény­­székeni elnökösködése’ tárgyában . — Turopolya’ közönsé­gének a’ horvát viszonyok iránt nálok vizsgálódó kir. biztos, Kukovics János’ visszaéléseit panaszló ismeretes körlevelei nem pártoltattak. — A’ nagy helytartótanács’ útján, a’ Magyarország és az örökös státusok közötti vált.változta­­tás közöltetvén: B. I. táblabiró nyomásan fejtegette a’ vám­ügy’ visszás állapotát, ’s részletesen okadatolta azon vám­beli roppant aránytalanságot, melly a’ kivitel’ és behozatal’ czikkeire és eseteire nézve fenáll, azon körülmény’ kimu­tatásával , hogy e’ miatt Magyarország’ ipara, az örökös tartománybeli iparüzletnek kegyeletesebb figyelembevétele mellett, kifejlésében elnyomatik, ’s kellő eredményt nem mutathat fel ’stb. Felírást indítványozott tehát ő felségéhez, hogy mig az egész vámszabályzat’ ügye országgyűlésen rendszerezve lenne, addig is , különösen a’ kender és lenre vetett kiviteli vámot, melly a’ behozatalit többszörösen felülhaladja , fejebbszállitani, ’s ekkép’ a’magyar érde­ket is némileg pártfogolni méltóztassék. Első alispán ur ezen ügyel, — melly még gyakran fog lenni bizonyosan Magyarország’ tanácskozásainak élénk tárgya , — felfog­ván , nem tartja czélszerűnek és lehetőnek az indítványo­zott részletes kivételeket, részint azért, mivel az egész vám­rendszer — a’ szükséges adatok’ közlése mellett — a’ jövő országgyűlésen a’ maga kiterjedésében tárgyaltaim, ő fel­sége által megígérve van; részint, mivel a’ vámszabályzás az adórendszer’ ügyével elvárhatlan összefüggésben van, melly szerint Magyarország’ adómentessége a’ státusszük­ségek’ pótlását a’ szövetséges tartományok’ egyedüli ere­jére hárítván, az ezekre vetett nagy adónak elviselhetése jelenleg a’ vámszabályok által pártolva tétetik szükséges­képen lehetővé. — Szóló szerint továbbá ipart rögtönözni nem lehet, mert arra neveltetni, képesiltetni kell, az in­­stitutiók, személy, vagyonbiztosság , hitel ’stb ápolhat­ják csak azt, és egy földmivelő nemzetből iparűző avagy kereskedő nemzet csupán hoszasabb idő után válhatik ’stb. *) Az indítvány e’ szellemben el nem fogadtatott. — B. I. a’ köznépet ez évből a’ szűk termés miatt fenyegető ínség* körülményeit érzékeny szavakban előadván, erre nézve, elöleges gondoskodás’ szükségességénél fogva tett indít­ványa’ folytán, végzésül e’ megyében az idei termésnek helyenk­inti összeírása ’s annak kitudása: valljon a’ földes­urak mennyi gabonaneműt ’s milly áron adnának el? a’ járásbeli illető tisztviselőknek kötelességül tétetett, ’s ez­úttal ezen tárgyban teendő jelentés és szükség’ esetében rendelkezhetés végett rendkívüli gyűlésül jövő oct. 5-dik napja kitüzetett. — B. I. és P. M. volt országgyűlési köve­teink, általában az egész ben’, különösen is a’ kir. várasok’ jogai’ pártolása körül szerzett hazafias érdemeikért, sz. kir. Fejérvár’ városától, polgári oklevéllel tiszteltettek meg. Ki a’ valódi érdemeket méltányolva tiszteli , magát is tiszte­letreméltóvá teszi. — Tanácsteremünkben, egy régibb megyei határozat’ következtében, mellynek végrehajtója első alispán ur vala, már szemlélhető néhai Csapó Dánielnek művészileg jól talált arczképmása. Legyen a’ szemünk előtt függő ezen arczképben képviselt szellem a’ szenvedélyek’ egymás elleni kitörései közt béke’, angyala; a’ csüggedezés’ csábkisértetei közt hazafias állhatatosság’ tüköré ; ’s e’ megye’ múlt korára figyelmeztetve , hálás emlékkel kisért vezérnemre minden szépre és jóra! — Jövő év negyes köz­gyűlésünk nov. 31-én veendi kezdetét. — Pap Lajos. KÖZÉP- SZOLNOKMEGYE’ kövelválasztó köz­gyűléséről lapjaink’ 742. számában volt szó. Lássuk most az erdélyi országgyűlésre adott utasítását, így ir az E. H. A’ közelebbi hongyülés alatt 1841-ben, mikor még helyhatósági életünk nem volt úgy elhanyagolva, ’s az ehhez értő honfiakat nem zsibbasztotta volt még úgy el a’ közügy iránti részvétlenség, hanem szorgalmatosan megjelentek , mint épen a’ hivatalbeliek , vagy az arra ásitozók , akkor, egy conservativ’állitása szerint, száz évre is elegendő követ­­utasítást készítettek , mellyekhez most, a’ kis előadások­hoz képest, adottakat igen hamar és kevés bajjal meg lehetett alkotni, mivel az úgynevezett nyerstömeg csak a’ követválasztásra lévén megtanítva, ennek elmondásával id­e­­jebee­n haza távozott; a’hivatalrang és czim pedig — mely­ekért annyit kelle áldozni — az illetők által nagy mér­tékbe elnyerve lévén, nemigen valának a’jónak elrontói; s így történt , hogy, különösen a’ tisztujitás’ tárgyában leérkezendő t.czikkre nézve, oda utasították követeinket, miszerint azt csak úgy fogadják el, ha a’ megerősítés alá tartozandó hivatalokról csak h­á­r­o­m többséget nyert egyént kívánnak fel; a’jegyzői hivatal’fölterjesztésébe pedig semmi esetre bele ne egyezzenek, valamint a’ pénztárnoki hivatalt is csak addig kelljen felterjeszteni, mig az adó’ ügyét köze­lebbről törvényhozás fogja rendezni. Továbbá, minthogy nem egy, hanem két ítélő mesteri állomás van ürességben, s mégis a’ k.­k előadások’ 2-ik pontjában csak egyről van emlékezet, ez remélhetőleg azon okból történik , mivel a’ múlt hongyüléskor a’ ref. részéröli üres állomásra a’ kije­lölést a KK. és RR. megtevén,a’ kinevezést a’ jelen hongyü­­lésre leküldték , mire nézve követeink, bár a’ kinevezés­nek még a’ múlt hongyülésre le kell vala érkezni, ezt mégis most — a’ halaszthatlan sürgető szükséggé vált úrbéri ren­dezés’ behozatala’siettetéséért—jegyzőkönyvileg nyilvání­tandó óvakodásuk mellett fogadják el. Az urbérhez ne szól­janak , mig az országos bizottmány’ munkálatát közlés vé­gett ki nem kérik, ’s arra utasítást nem veendenek. Az 5-ik pontban érdeklett Approbatális törvényt czélszerűen módo­­sitai igyekezzenek. A’ részek’­­elszakasztására nézve fejezzék ki, miszerint Erdélylyel együtt akarjuk az összecsatolást. B. Frimont Péterné, gróf Gyulai Károlina’ panaszát, mellynél fogva az ezen megyében kebelezett Paczalusa nevű határon levő erdejét, a’biharmegyei nagyváradi deák káptalan Szalacs’ s helységéhez foglalta, terjeszszék elé, ’s az országnak e’ részben megcsonkított határát kiegészíttetni eszközöl­jék. Szinte csak ennyire terjedt az újból készült kir. utasí­tás, mellynek elfogadása és megállítása után, főispán ő excja egy bizottságnak kirendelését ajánlotta , melly a’ követeink által velünk közlendő úrbéri és más egyéb tárgyakból, annak idejében, a’ pótlékutasitásra nézve véleményes tudósítást adna. Az e’ végre általa kijelöltek közé P. L. volt fősz.biró D. S. t.birónak, mint volt országgyűlési követnek ’s úrbéri tárgyismerettel és közjog-avatottsággal biró jeles egyénnek, betételét kívánta, mellyie főispán ő amaga ellenveté, mi­szerint azon esetben nem fog lenni, ki itt a’ közgyűlés előtt majd a’ bizottsági javaslatokat jobban felfogja, megvitassa, ’s ha roszak találnak lenni, vissza is vesse; ugyanazért ne kívánják hát mindenkinek a’ közé leendő kinevezését. E’ nyilatkozatból némellyek azt következtetik , miszerint az által nemhogy a’ szétágazó különvélemények összesimulja­nak , egyezzenek, hanem még inkább szemközt állanak , mi a’ dolognak, jó kifejtése helyett, hátráltatását, a’ kedé­lyek’ fellázadását és soha meg nem szűnő pártizgalmat okoz. Nem mutat kivánatos­ eredmé­nyre azon eljárás is, mellynél fogva a’ követnek választott B. E. alispán helyett, nem jön megengedve a’ Rendeknek, hogy ideigleni alispánt válasz­­szanak , hanem mint gyűlés után meghallottuk , Viski Sán­dor fősz­airó fogja helyét betölteni, még pedig olly formán, miszerint a’ követséget elvállalt alispánnak rendes fizetése ezután is kijárhasson. NAGY-BECSKEREK. Augusztus’ 24-én. — Midőn min­den megye , majd minden város ’s kerület, sőt minden na­gyobb község adja életének jeleit, igen feltűnő, hogy épen N.-Becskerek áll képviseletlenül; — pedig e’ m.város ren­dezett tanácscsal bir, lakói’ száma 17 ezerre rúg , ’s pol­gárai’ műveltsége sok sz. kir. városénál magasban áll; a’ bánatnak második fő, Torontálmegyének székhelye, — kereskedése napról napra gyarapodik , az utósó két évben takarék- pénztár ’s egy nagyobb gymnasium is jőve létre keblében. Hogy tehát innen is emelkedjék százat , egy két sorral városunkat bemutatom, választám pedig e’ napot, mert ez városunkra nézve legünnepélyesb ’s vártan várt volt. — Hét év ’s két hó múlt, hogy az utósó tisztujitási ünne­pélyt megültük; eredménye sok kedélyt fölizgatott, ’s azo­kat csak uj tisztujitás által gondolánk csillapíthatni; ezért, de főleg az okból, mert több tisztviselő ’s a’ választó polgárok’ nem kis száma kihalt, az életben maradtak’ leg­java pedig lemondott választói állásáról,’s szerteszét bizal­matlanság uralkodók , kivántatott a’ tisztujitás. — Öröm­hozó volt tehát azon hír, hogy a’ magas kir. kincstár, mint uradalmunk, királyi biztost nevezett , kit a’ tisztuji­tás’ mielőbbi megtartatásával megbízott; ülnök Szentiványi József neveztetett ki. — És a’ mai nap lévén tisztujitási napnak kitűzve — királyi biztosunk ezt megtartá. Reggeli g­ 8-kor vette a’ tisztválasztás kezdetét, ’s már délutáni 2 órakor be volt fejezve. — Választott polgárok lettek, mi­után k. biztosunk a’ lemondottakat szelíd modorával helyeik’ visszafoglalására bírta , következők: Gruits János , Kopka Pál, Ilisztics Vazul, Stanojevics Vazul, Tichy Károly hites ügyvéd, Dolveth Mátyás , Szabó Sándor megyei számvevő, Raskovits Márk, Mihajlovits György, Zách Antal, Matthae­­vits Mihály, Botka Ferencz megyei alügyész, Plechl József h. ügyvéd , megyei pénztárnok Rosa Döme és Szabó István. Községi elnökül majd egyhangúlag megválasztatott, kinek városunk’ csinos bulla körül legtöbb érdeme van, Piánk Fer. Belső tanácsnoki szék három leven ürességben, azokra megválasztattak egyhangúlag h. ügyvéd Drahos Ernő , ki már azelőtt 6 évig viselte helyetteskép’ e’ hivatalt, nagy szótöbbséggel h. ügyvéd Steingaszner Ernő s nehány szó­többséggel szinte h. ügyvéd’s megyei tiszteleti eskütt Szme­­derevacz Zsigmond. Ekkép’ a’ belső tanács is kiegészítve lévén, kapitánynak megválasztatott, eddigi buzgalmának ’s lanka Ihatlan fáradságának megismeréséül, Stefalick Mihály *) Mindez igen szép, igen helyes, de mind nem argumentum a’ mostani vámviszonyok mellett. Milly összefüggésben van a’ vámügy az adó’ kérdésével, már többször előadtuk. Mi pe­dig a’vagyon és személy­ bátorságot, a’hitelt ’stb. illeti, hiszen ezeknek megszerzése, az ezek utáni törekvés mind pártunk’ programjához tartozik. Csak a’ túlsó oldalon önök’ részéről ne találnának törekvéseink örökös gátló akadályok­ra. ’S aztán minő okoskodás ez: mivel több akadály is van, melly a’ müipart gátolja, ne igyekezzünk elhárítani a’ leg­nagyobbikat, melly melle a müipar egyatalában nem fejlőd­hetik ki­­ ? — S­z­e­r­k­

Next