Pesti Hírlap, 1846. szeptember (736-752. szám)
1846-09-11 / 742. szám
Péntek PES 742. September 11.1846. HIBL&P Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap , kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 0 ft; postán borítékban 6 ft pp — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyebütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek ,s egy-egy kis hasábsorért apróbetűkkel 5 pengő ki számíttatik. TARTALOM. Hivat. közrem. Iparműkiállitás. Iparvédegylet. I. Törvényhatósági dolgok. Turóczi tisztujitás. Nógrádi közgyűlés. Abauji hírek. Középszolnoki követválasztása. Erdélyi dolgok. Vegyes közlemények. Nemzeti szinház. Igazolás. Veszprémi takarékpénztár. Testgyakorló egyesület. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. WARVABOHSZÁfi és KHJÓ l.l. Őfelsége, S vagy 11 Frigyes varasdmegyei első alispánt, a’ károlyvári elsőbiróságu váltótörvényszék’ elnökévé kinevezni jegkegy. méltóztatott. Vassili Miklós újvidéki polgár engedelmet nyert a’ görög király ő felségétől neki megküldött érdemjel’ elfogadására ’s viselhetésére. A’ nagy magy. k. udv. kamara a’ karlini megsresült harminczadosi tisztségre Mednyánszky Sándor neudorfi útlevélvizsgálót alkalmazta. CB—P. H.) Az iparműkiállitásnak, hogy a’ kirendelt mű- és dijbiróságok bírálati munkáikat teljesíthessék, még néhány napig rendezetten kellvén maradnia, annálfogva, ’s tekintetbe véve azon élénk részvétet, mellyel a’ t. ez. közönség sűrű látogatásaival tanúsított, ’s engedvén a’ számtalan egyesek által előadott óhajtásnak is, az iparműkiállitás még a’ folyó hónap’ 10—11— 12-én, azaz csütörtökön, pénteken és szombaton , de csak délutáni időben, 3 — 6 óráig a’ tisztelt közönség’ számára is nyitva lészen, a’ reggeli időben csak a’ mű- és dijbirák nyerhetvén belépést. Vasárnap pedig, e’ folyó hó’ 13-án, egész nap a’ tisztelt közönségnek marad nyitva a’kiállítás. — Sept. 9-én 1846. — Csa ná dy, jegyző. Iparvédegyesület. I. *) „A’ védegylet nincs többé! Örök álomba szenderült! a’ védegylet meghalt!“ — ezt hallottuk kevés idő előtt jobbra balra kikürtöltetni; de senki sem mondá: „béke hamvainak.“ Miután tudniillik — mert hiszen minden megerőtetésnek csakugyan végének kell egyszer lenni—miután ellenségeink minden kigondolható okok ’s álokoskodások 's ezek’ hiányában minden képzelhető furfangosság, mocsok, szitok ’s rágalomból kifogytak , ’s csak azon nekik keserű tapasztalással gazdagodtak vala , — mennyire nem boldogulhattak, ’s milly rósz szerepet játszottak mind ama’ ferdeségeik — ’s eszme- elcsavarásaikkal;— miután egyrészről a’ védegylet’ tömérdek, iszonyú ’s helyrehozhatlan rész következéseit ,s e’ káros és kárhozatos intézet’ alapitói által a’ nemzetre árasztott átkot tüntették fel, más részről és egyszersmind mégis a’ szegény csecsemőnek életén, már annak első életszikrájával együtt, rágódni kezdő halál’ csirája, vagy jobbadán csak tengő, pangó sintödése ’s tökéletes tehetetlensége felett gunynótát húztak , — végre, logicai következetességnél fogva annak bebizonyítására, hogy ezen említett, egymásnak legkisebbé is ellent nem mondó állításaik csakugyan alaposak, ’s az eredmény által igazolvák, — kikiáltották , hogy „a’ védegylet meghalt.“ Egy darab ideig ezen tactiával élt a’ védegylet’ ellenében mind a’ híres augsbugi koma, mind ennek azon két kedves húga, kiknek egyike Trieszt’ világkereskedésének, a’ másika pedig honunk ’s fővárosunk’ cosmoponticai szellemének orgánuma, mind ama’, bár más ajkú , de szivrokonság ’s hazafiai törekvésre nézve nem kevésbbé az augsburgi rokonának gyanítandó, váltott gyermek. Ezeknek tehát ’s nehány nekik szót fogadó csekélyebb atyafiaik’s cselédeiknek taktikája volt, valahányszor a’ védegyletet megemlítették — ’s ez nem ritkán történt ám annyira nem hagyá őket soha róla elfeledkezni a’ szeretet — ugyan mi? — talán a’ szegény elhunyt felett búsulni, vagy, a’ de mortuis nil nisi bené-t szemeik előtt tartva , hibáit keresztyéni türelmességgel palástolva, értekezni? vagy a’ holt testet, nyílt ajtóknál — bonczkés alá vevén , belrészeinek rothadását ’s beteges szerkezetét tudományos alapon , mindenek’ szeme’ láttára , mutogatni ? Nem ! — nem illyen volt bölcs taktikájok ! Sőt akkint kezdtek állítólag holt tetemei körül ólálkodni, ’s károgni, mint valamelly temetéstől eltiltott irtózatos vétkes vagy öngyilkoséi körül, vagy mintha némi belső aggodalom azt suttogná füleikbe, hogy csakugyan továbbá is életjeleket fog adni, ’s tehát ők ezen undok dög’ lehető uj életre támadását úgy akarták volna a’ szórtátó nép’ elébe tükrözni, mintha nem Phoenix’ hamvai, hanem isten tudja, vagy a’ holt anyagon kikelt féregsokaság, vagy magának a’ rothadó testnek más chemicus átalakulása’ útján valami uj, a’ hozzá közelgőt még mérgesebb ragálylyal fenyegető szörny képződhetnék ki, — hogy ez által másokat még a’ pietás’ azon tényétől is elriasszanak , miszerint atyjok fiai’ holttestére egy-két marok szentelt földet dobnának. Hát az alig két évet ért gyermek ennyi „virtust“ foglalhatott-e magában ? annyi hatással lehetett-e egy nemzet’ sorsára ? ’s alig két éves életének kimúlta után , nemhogy az ártatlanság’ fehér koszorúját, de még csak korábban elhalt idősb rokoni ’s eldödei’ sírboltjában egy kis szerény helyet sem érdemlett-e meg? — ’S miért fukarkodtatok hát nehány rős tiszta halott-lepellel , nehány deszkával nem diszágyra , hanem gyászpadra, miszerint mindenki meggyőződhetett vala azon annyi öröm’s jajveszéklés’hangjai közt, de bizonyosan a’legrendkivülibb hírrel született gyermek’ haláláról,—hogy mindaz, ki születésére annyi reményt épített, lemondjon végre bolond ábrándjairól, — mind annak , ki benne csaknem antichristust látott, felháborodott kedélye normális egyensúlyába vissza léphessen? — Azért, mivel a’ védegylet él,’s élni fog ’stb. Francziaországnak egy jeles férfia egykor e’ szavakat mondta : les nations ne meurent pas „a’ nemzetek halhatatlanok.“ — Én úgy értem ezt, hogy valamint az emberi nem’ tenyésztésére, vagy talán pusztítására a’ világ’ egyetemében bizonyos helyet kitöltött egyének , úgy fajok ’s nemzetségek is enyésztek ugyan el a’ történet’ könyveiből , de épen azért fogyott el hirök ’s emlékezetük , mivel nemzetek’ nevét meg nem érdemtették, mert nem tettek, nem létesítettek, nem alapítottak, nem találtak fel semmit, mi magában nagyszerű, mi a’ legkésőbb ivadékra is átszállana,’s attól elismertetni és használtatni fog. Ellenben halhatatlan azon nemzet, mellyben eszmék szülemlettek,’s ki ezeket ridegen bár vagy tovább fejletten , az utódokra átszállította. Azért él még Egyptus, noha a’ Fáraófő’ vére kihalt, él Róma, bár más uralkodjék a’ Capitoliumban, él Carthago, noha Cato’ intése valósult, él a’ phoeniciai ’s tyrusi tengerész, él Athene és Sparta, él emlékezetben fény ’s pompa’ sugarai közt, bár tettlegesen világszerte elszórva ’s lenézve azon faj, melly az üdvözítőnek születést adott, úgy, hogy — mondanám — mi e’ földi kerekségén igazán halhatatlan, az egyedül az eszme, valamint mi a’ nemzeteket halhatatlanokká teszi, az, az ollyan eszme, melly az emberi nem* fölemeltetését, boldogitását, felvilágosítását ’s erkölcsiségét előmozdítja; ’s valóban úgy is történik, hogy minél inkább öszhangzásban vannak ez eszmék egy 'nemzet’ önfentartási vágyával, minél inkább összeolvad valamelly nemzet’ élete azok utáni törekvéseivel, annál kevésbbé enyészhetik el azon nemzet a’ világból, mig emberek lesznek , annál jobban biztosítja magának nemzetiségét sok századokra, ’S ebben rejlik azon kérdés’ feladása, miérthogy meg nem halt eddig a’védegylet, sőt inkább, miért ő is halhatatlan, ’s teheti és teendi is halhatatlanná a’ magyart, ha hozzá ragaszkodik, ha azon természetéről el nem feledkezik, melly azt a’ fölebb említett eszmék’ sorába fűzi. Sőt bátor vagyok azt állítani, hogy akárkit tegyen is már a’ magyar, akárhogy kezelje — ha ugyan e’ szóval élni lehet — azon eszmét, akárhogy sáfárkodjék azzal, azon eszme megvan, meglesz; azon eszme halhatatlan. Nem tudom mit várhattak tőle sokan, ’s mit tartottak talán ismét mások; nem hiszem, hogy legyen valaki, ki szorosan épen azon eredményt várta volna, melly ekkorig mutatkozott,’s ennek okát könnyű feltalálni mind a’ közbejött eseményekben , mind azon tényezőkben, mellyek reá hatás nélkül nem lehettek — de hogy a’ védegyletnek, az ellene feltornyosult hatalmas ’s kiengesztelhetetlen ellenséges tényezők’daczára, ’s azon sok tekintetben gyenge, közömbösség- vagy langyosságba elernyedt, vagy csonkított erejű, vagy kijátszott tényezők mellett, mik ügyében dolgoztak,— csakugyan roppant eredménye van, tagadni nem lehet; tekintsük bár az anyagit ’s iparit, melly jelenleg bizonyosan legmeglepőbb , ’s mirőli meggyőződés végett nem igen messze kell menni, miről hiszen két évvel ezelőtt senkinek sejtése sem volt, tekintsük bár az erkölcsi következéseket, mert tagadhatlan tény, ’s mindenki által, ki őszinte akar lenni, elismertetik , hogy Magyarországban a’ vélemények e’ tekintetben egészen megfordultak, ’s „honi ipar“ meg’ „honi czikk“ nem átallat ’s undor, vagy — mint nem tudom kicsoda hazugul állította, nerő gúnynév, hanem igen kevés kivétellel, minden párt’ emberei közt büszkélkedés ’s előmozdító törekvés’ tárgya; — tekintsük bár végre a’ politicai hatást, noha ennek részére legmostohább sors jutott, ’s mig daliás ellenségeink első panicus elrémülésök ’s kisértet-látásuk alul felszabadultak, ügybarátink közt ismét sokan vannak már, kik aggodalommal látják, hogy azon politicai pártot, mellynek egyedüli ápolására hagyatott a’ védjobban össze nem forrasztó. Mondom , a’ védegyletnek ezen tagadhatatlan eredménye ’s azon fokon állása, hol köztudomás szerint áll, régibb időkben csodának,vagy a’gondviselés’ valamelly rendkívüli közbejárulásának tulajdonittatott volna; a’gondolkodó ész előtt pedig úgy tűnik fel, mint próbaköve annak, hogy a’ védegylet’ eszméje azon felemlítettek közé tartozik; hogy az, mi általa életre idéztetett, nem csak pillanatnyi, hanem sokáig tartó , sokkal tovább, mint mennyire némelylyek’legmesszehatóbb látcsöveik terjednek; hogy az olly erős, szilárd lábon áll kiirthatlanul, miszerint bár szenderegjen is egy ideig, vagy szenderegni látszassák, minthogy lármát nem üt (bár a’ lármát inkább ellenszegülői ütötték, mint ő maga , ’s noha nem az munkálkodik legbiztosabban ’s legerélyesebben , ki legtöbb zajt üt), — az első légydongás is felébreszti őt, ’s bár megtörténnék is rajta, hogy formáiból kivetkezzék, hogy minden külön működés vagy hivataloskodásról lemondjon ,’s látszólag csupa passiv téren maradjon , csakugyan megleend , ’s terjedni és rögződni fog az emberek’ lelkében. ’S azt tartom, hogy ez eszme annyira össze fog olvadni azon földdel , mellyen lakunk , hogy akármi módon fejlődjenek is a’ világ’ történetei , ezen eszme megmaradstb. — * * ? m&F’vémyliaféstágft AmlgmK* TURÓCZI tíszujitás. Augusztus’ 14-kén e* lapokban adott szavunkat beváltandók, ezennel tesszük aug. 25-kén tartott gyűlésünk’ eredménye felöl tudósításunk. — Min és hol kezdjük ezt, magunk sem tudjuk; ha csak azon régi pór mese’ kezdetén nem : „hol volt, hol nem volt, még az operencziás tengeren is túl volt, volt egyszer egy — ’stb. mert ki e’ napi eseményeinknek szemtanúja nem volt, az a’ történteket el nem hiszi, ’s az egészet csak mesének tartandja ; — és mégis igaz, szomorú igaz. De lássuk lépésről lépésre, az esemény’ elkészültét és bevégeztét. — Elmúlván aug. 12-ki közgyűlésünk , a’ megye’ rendei csendesen és nyugton várták a’ közelgő tisztujitást. — Augusztus’ 20-kán főispánunk, az előbbkelők’ hozzájárultával, a’ szokott előzményi tanácskozmányt Szent Mártonban megtárta , hol a’ többi közt, daczára a’ folyvást létező közcsendnek, ’s daczára azon közgyülésileg tett kölcsönös fogadásoknak, hogy sem egyik sem másik párt korteskedni nem fog , a’ katonaság’ alkalmaztatása elrendeltetett. — Ezen csendes állapot tengett még aug. 22- kén is, mikor főispánunk a’ nemesi községek’ hadnagyait, kik közé számos L. pártbeli nemes is vegyült, egy másik tanácskozmányra Mosóczra meghivá; jóllehet mind ez ideig a’ nemesi hadnagyok a’ rendes tanácskozmányi részvételtől el nem különöztettek. — A’ mosóczi üvegházban szép számmal összesereglett nemes atyánkfiainak főispánunk meghivatásuk’ czélját röviden előadá, ’s közben a’ as uraknak hathatósan ajánlá olly egyének’ választását, kik nemesi szabadságaik’ védelmében őszültek meg, ’s ez által magokat az újonnan megválasztásra érdemessé tették. Ekkor megdördült egy részről a’ vivat Lehóczky, más részről az éljen Justh. — így viradt fel augusztus’ 25-ke , a’ tisztujitási nagy, de kicsinynyé aljasult nap. — Külmegyeiek szép számmal jelentek meg; minden oldalról sereglett össze korán reggel nemességünk, és a’ vármegyeház előtt a’ főispán’ számára elkészített tribunale körül helyet foglalt, hol a’ gyalog katonaság is két sorban felállittatván, a’ pártokat egymástól elkülönözé. — Mellyik párton volt a’ többség, azt az eredmény legjobban tanúsítja. Ekkor megérkezett főispánunk, és a’ bevett szokás szerint veni sanctora templomba ment; a honnan visszajöttével, híjába vártuk gyűlés’ megkezdésére a’ harangszót, híjába első alispánunk’ megjelenését, ki valahányszor főispánunkat közöttünk tisztelni szerencsénk van, gyűlést nyit, és régi szokás szerint, egy választmányt, a’ főispánt elnöki székének elfoglalására meghivandót, nevez. Ez most mind elmaradt, mig végre hosszas várakozás után, de mégis váratlanul, egyszerre megpillantjuk magát a’ főispánt, gr. N. A. kíséretében a’ tribunalén megjelenni, és annak kijelentésével, hogy egy részről történt korteskedés miatt vizsgálatot rendelt, a’ gyűlést eloszlat. — Ez mind olly rögtön történt, hogy föleszmélésünkre időnk sem maradt; ’s midőn ámulásunkból felocsódtunk, kérdeztük egymást, mi volt ez ? — Midőn ezek történtek, sem első alispán, sem jegyző látható nem volt; másod alispánunk pedig szólani akarván, s későn járt. — Kiváncsiak vagyunk tudni, lesz-e ezen gyüléstelenségnek jegyzőkönyve ? — Később többen akartak őiságához menni, őt a’ gyűlés’ folytatására megkérendök, de szobája’ ajtai zárva voltak.. — Nemességünk csendesen, majdnem két óráig állott helyt; várván a’ csomó’ további feloldását , de mind híjába , — végre nyugottan , a’ mint jött, legszebb renddel hagyá oda a’ választás’ helyét. — Többen. NÓGRÁDBÓL. B.-Gyarmat aug. 27-én. *) Tisztválasztásunk óta első évnegyedes közgyűlésre f. hó’ 24-ken Nógrádmegye’ rendei nem olly számmal ugyan, minővel *) Az iparvédegylet’ közelebbi mozgalmai’s azon stadium, mellybe az a’dolgok'természetes fejlődése szerint lépett, annyi balmagyarázatok, annyi ellenséges taglalások után részünkről is szükségessé teszen némi felvilágosításokat. Ez okból közöljük a’jelen és még következő jeles czikkeket. — Szerk. *) Nem rendes levelezőnktől. — Szerk. 42